Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-09-17 / 63. szám

Kolozsvár ©3 Vásárnál» sc]»t. 1 ?. 1841«­ Megjelenik e’ jelen­­ívben a’ Kolozsvári Hirado he­tenként négyszer : Vasárnap, Kedden, Csütörtökön és Pén­teken. Előfizetési ára hely­ben házhoz hordással 0 fr . a’ nélkül 5 fr. 4© kr. Postán négyszer küldve © fr. 40 kr., kétszer 0 fr. pengőben. KIHÍZZSVART Hirdetések díja egyszer­­i —10 sorig 20 kr. azo.*, felül minden sor 3 kr. e­­ züstben, másodszori és har­madszori ismétlésért e’ díj­nak fele. — o— ÉVNEGYEDI ELŐFIZETÉS. gát hoszszason A’ Kolozsvári Híradó folyó évi october - decemberi folyamára előfizetést nyitunk. Napja­­záson bizonyítgatni felesleges. Tisztelt olvasóinktól függ megítélni: érdemlünk-e pártolást vagy nem. Előfizetési díj a’ kijelölt időre Ib­írOu­l rft 30 k­rajCZár peng©oben. TARTALOM.­­Magyarország. Kolozsvár. Pest. Nemzeti gyűlés. Gy. Szentkirály. Dobokame­­gye. Birfüzér. Austria. Külföld- Hirdetmények. MAG­YARO­RSZÁG. Kolozsvár, sept. 15. Elvégre tudjuk, hányadán vagyunk. Sept. 9-ke rémitő világosságot derite állásunkra. Már többé nem puszta sejtelem, hanem diplomatikai adatokkal bebizonyitva áll előttünk, hogy : el vagyunk árulva! lm „Kossuth hírlapjából“ egy czikk, mely ügyeink állását egész meztelenségében föltárja: Ő felsége a’ küldöttségnek következő vá­laszt adott: ,,Nehezen esik szivemnek, hogy az orszá­gos választmány által kifejezett nemzeti kíván­ságnak, lejövetelem iránt, elgyengült egész­ségi állapotom miatt, eleget nem tehetek. ,,A’ törvényjavaslatokat meg fogom vizs­gálni, ’s ha azokra nézve valami észrevételem volna, azt senki ne magyarázta úgy, mintha az már fenálló törvényeket félretenni vagy meg­sérteni akarnám. „Ismétlem, hogy eltökélt akaratom: ma­gyar koronám birodalmának törvényeit, integri­tását és jogait királyi hitem szerint fentartani. „A’ mi a’ többi, önök által érintett ponto­kat illeti, ezek részint már a’ nemzet kivánatai szerint elintéztelek, részint a’ legrövidebb idő alatt a’ ministerium útján nyilvánítani fogom i­­rántok szándékomat.“ Ez tehát az országos küldöttség Bécsben járásának eredménye. Hihetetlen, és mégis igaz. A’ dolog tö­kéletes megértésére még némely tények elmon­dása szükséges, hadd lássa meg a’ szegény magyar, hogy fejedelmének elgyengült egész­ségi állapotával viszszaélve , miként árulta el a’ camarilla e’ nemzetet. A’ ministerelnök és az igazságügyminister , mintegy két hét óta Bécsben időztek , a’ kö­vetkezőknek kieszközlésére. a) Parancsolja meg a’ király az ország­­bani hadseregnek, hogy a’ pártütők ellen, kik a’ törvény ellen fellázadjanak, híven és vitézül teljesítse honvédelmi kötelességét szintúgy, mint a’ magyar hadsergek a’ hon védelmétől elvon­va szolgálnak Olaszországban, az ausztriai csá­szárnak érdekében. b) Mondja meg ő felsége, hogy a’ Hor­vátország irányában fenforgó kérdéseknek, a’ magyar nemzet azon készségénél fogva, misze­rint minden méltányos és igazságos kivonatot teljesíteni hajlandó, békés utón kelletvén kie­gyenlítetni, Jellasich ne merészelje az országot megtámadni. c) Jójön le ő felsége az országgyűlést személyesen bérekeszteni. d) Szentesítse azon törvényeket, melyeket saját fölhívása következtében, saját felelős mi­­nisteriuma előterjesztésére az ország védelme ’s a’ pénzügy tekintetében a’ törvényhozás al­kotott. Ezek voltak a’ ministerium kivánatai. ’S ha csak azt nem akarjuk feltenni, hogy a’ király nem akarja a’ pártütés ellen védeni a’ törvényt, melyre megesküdött, ’s az országot, mely or­szág hűségének dynastiája existentiáját kö­szönheti, lehetetlen csak álmodni is, hogy e’ ki­­vánatokat megtagadhassa; ’s hogy a’ király Magyarországa megtartására csak enynyit se akarjon tenni. És mégis hazánknak mostani rettenetes per­­czeiben, midőn a’ magyar falvak felégettetnek , a’ békés magyar nép barbár módon legyilkol­­­tatik, midőn a’ vad pártülés irtó­ háborút vi­sel a’ szegény magyar nép ellen, ministereink tiz napig kóvályogtak Bécsben a’ nélkül, hogy valaki velök komolyan csak szóba is állna. És végre egy emlékiratra utasittattak, mely em­lékirat már akkor, midőn ministereink, kik ma­gyar dolgokban a’ magyar királynak egyedül törvényes tanácsosai, fel sem véve, meg sem szólítva Bécsben időztek, a’ bécsi ministerium által ó felségének béadatott, ’s ó felsége által a’ nádorhoz saját ajánló kézirata mellett le­küldetett. Ezen emlékiratban semmi kevesebb nem foglaltatik, mint az, hogy Magyarország önálló kormányzata az austriai birodalom egységével és jóllétével ellenkezik, az eltorzitott magyará­­zata pragmatica sanctioval nincs öszhangzásban, ’s hogy ő felségének nem volt joga a’múlt or­szággyűlés törvényeit szentesíteni. És ezen emlékiratot maga a’ fejedelem kül­di le, a’ kinek igen jól kell tudni, hogy Ma­gyarország önálló kormányzata nem ujságnye­rés, hanem azon alapfeltétel, melynek alapján háromszáz év előtt az ausztriai háznak a’ ma­gyar korona átadatott, melyre azóta min­den ki­rály megesküdött, mely az 1790-kil0­ ikt.cz. által oly ünnepélyesen biztositatott. Már most tehát tudjuk, miért van lázadás Magyarországban, miért irtják, pusztítják ’s ö­­lik a’ barbar szerbek a’ magyar népet , tudjuk, miért készül beütni vagy már be is ütött Jel­lasich az országba 5 tudjuk, miért nem lehetett a’ sz. tamási sánczokat bévenni 5 tudjuk, miért zsibbasitatott el a’ magyar ministerium kezei között minden törvényes eszköz a’ haza meg­mentésére.1 . De h­eg itt sincs vége a­ dolognak. Ő fel­sége ugyanazon legfelsőbb kéziratában, mely­­lyel az ő királyi esküjét gúnyoló emlékiratot leküldeni méltóztatott, még azt is mondja , hogy a’ magyar ministerek laepjenek fel Bécsbe a’ horvát ügyek kiegyenlítése iránt tanácskozni , a’ magyar ministerek pedig már ekkor Bécs­ben voltak ’s velök senki szóba sem állott. Mondja azt is, hogy Jellasichnak is hasonlót parancsol , Jellasichhoz pedig ilyen parancs nem érkezett. Mondja végre , hogy a’ békés kiegyenlités végett mindkét részről a’ fegyveres megtáma­dás abban hagyassák , ’s hogy ezt Jellasichnak is megparancsolja. Mig ellenben a’ bécsi minis­terium Jellasichnak pénzt , ágyukat ’s lőszere­ket ad a’ törvény elleni pártütés sikeres foly­tatására, Jellasich a felségének péterváradi fő­parancsnokát­­. Hrabovszkyt hivatalából elker­geti, minden seregét a’ Drávához vonja, ’s e­­gyik tábornoka Neustadter által nyomtatott pro­­clamatióban tudtul adja , hogy M.országra beüt. És ezen ellentétek növelésére ő felsége, ki junius 10-kei manifestumában a’magyar mi­nisterium ellenjegyzése mellett, b. Jellasichot a’ törvény iránti engedelmességre meginti, külön­ben őt pártin­őnek nyilatkoztatja, ő felsége, ki aug. 31-kén a’ nádornak azt írja, hogy Jella­sichot békés kiegyenlités végett Bécsbe rende­li, ’s az ellenségeskedésektől eltiltja, sept. 4- kén csakugyan egy kéziratot bocsát Jellasich­hoz, melyben mindezekről egy szó sincs, ha­nem ellenkezőleg az van, hogy Jellasich min­­dig igen derék, hű, leyális ember volt,’s hogy annak okáért ő felségének örömére szolgált őt hivatalaiba viszszahelyezni, melyektől gyanúsí­tások (Unterstellungen) alapján felfüggesztette, intvén át magasztalásokkal, hogy im Interesse der Gesammt Monarchie továbbá is olyan em­ber legyen, mint eddig volt. Ez dolgainknak valódi állása. ’S ha látjuk, hogy a’ fejedelem nevében minő egymással el­lenkező ’s a’ törvénynyel és királyi esküvel ösz­­sze nem hangzó rendeletek adatnak ki, lehe­tetlen alattvalói hűségünk érzetében mély fáj­dalommal meg nem győződnünk , hogy valóság­gal igaz, a’ mit ő felsége az országos választ­mánynak maga magáról mondott , hogy egész­sége elgyengült. Magyarok­ fogjuk-e mi engedni, hogy ki­rályunk elgyengült egészségével Magyarország ellenségei enynyire viszszaéljenek ? Fogjuk-e tűrni, hogy a’ magyar nép sa­ját hazájában vagy kiirtassék , vagy pedig el­veszítse szabadságait, melyeket a’ nemesség nagylelkűsége neki megadott, ’s a’ nép adó­jával ’s a nép véres verejtékével idegenek szá­madás nélkűl sáfárkodjanak, ’s hazánknak harcb­­a termett fiait a’ nemzet szabadságának el­nyomására vagy külháborukba vezessék? Nem — mi ezt tűrni nem fogjuk. Mi feje­delmünknek rendülhetlenül hívei vagyunk, ’s ha a­ trónusnak ellenségei királyunk elgyengült e­­gészségével viszszaélve oly lépéseket tesznek, melyek ez országot ’s vele a’ királyi széket, s az uralkodó házat végveszély felé sodorják — mi — e’ hű magyar nemzet fel fogunk álla­­ni, mint egy férfiú, megtartani királyunk al­kotmányos trónusát, melynek a’ magyar nem­zet törvényes jogainak épségben tartása nyújt­hat csak rendithetlen talapot. Ha valaki ocsmány czéljainak előmozdítása végett azzal hiteget, hogy a’ magyar nemzet akármely töredéke el akar térni a’ király iránti hűség ösvényéről, mondjátok meg neki, hogy ez alávaló rágalom , adjátok őt át a’ büntető i­­gazságnak , mert ezen bujtogatóknak más czél­­ja nincs, mint elszenderiteni a’ magyar né­pet , hogy ne védelmezze a’ királyt, ne vé­­delmezze a’ hazát, hanem gyáva türelemmel nyújtsa oda nyakát a’ pártirtók pallosa alá , kik et türelmet arra használják fel, hogy a’ magyar falvakat leégessék ’s a’ ki magyar nevet visel, legyen férfiú, legyen gyermek .

Next