Kolozsvári Tükör, 1913 (1. évfolyam, 1-8. szám)

1913-11-02 / 1. szám

4 KOLOZSVÁRI Féltizenkettő, a színház előtti parknál várta a sétáló pol­gármestert felesége, a méltóságos asszony, Szvacsína Géza kezet nyújtott. — Isten Önnel. A viszontlátásra. Majd máskor is beszél­getünk. De nagyon kérem, semmit se írjon a lemondásról s a nevemről. . . Én most pihenni szeretnék. Kolozsvár madártávlatból NOVEMBER­­. Itt állok a Fellegvár kilátó toronynak csúfolt szal­ttíjában. Úgy gubbaszt ez a recsegő-rothadó fából készült tákolmány a város fe­tt, mint az ölyv a prédája testén lakmározás előtt. A panoráma, mely szemeim elé fárul, nem valami különös, de nem is szép. Kolozsvár felett pihen tekintetem. A panoráma Kolozsvár ősz­képe. — Nem vagyok valami nagyon magasan, de azért épen elég száz méterrel állok a város felett ahhoz, hogy elhitessem magammal: madártávlat­ból látom Erdély legnagyobb fészkét. Köztem és a város kö­zött, bolyongó kedvemből támadt distancia, ha másra nem, arra mindenesetre jó, hogy végre egyszer tisztultan, a megalku­vásokra kényszerítő körülményektől és emberektől mentesen látom a lakóhelyemet. Furcsán érzem magamat. Szakasztott olyan érzés kóvályog bennem, mint a felkelő emberben, mikor az elhagyott, gyűrött ágyára visszapillant . Ha már visszapillantottam, hát lássam madártávlatból olyan­nak a kíncsevesztett várost, amilyen valójában. K­­olozsvár két végletén kutat percekre tekintetem. Monostor és Hóstát azok a végzetek, melyeknek körvonalai az őszi alkonyaiban elém rajzolódnak. Olyan ez a két külváros így madártávlatból, mint a váro­s történetének örök útja. És ezen az úton — az igazság fantazmagóriája — Monostor felől jönnek, a Hóstát felé pedig menekülnek. Akik jönnek, azok idegenek. Nyelvük az ellenség zenéje a nagy csatán. Akik pedig menekülnek — a véreink. Nyel­vünk, a mi bús, tárogatós muzsikánk, melyben minden meló­dia csak a messzi Kelettel közös. * * Idegesít az igazság impressiója. Már mást keresek* Kutatom a város szívét. És megtalálom. Olyan öreg, olyan petyhüdt innen ez a szív. Úgy elvész a háromemeletes bér­­,paloták tömkelegében, a templom árnyékában: a városháza.

Next