Kolozsvári Tükör, 1915 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1915-10-19 / 8. szám

10 Kolozsvári Tükör dög kertjeid, márványkutaid szűzi szépségét, láttam zuhogó folyóid, földjeid televényét és ösvényeit rengeteg erdeidnek. Erzsébet, láttam a gonoszok lázadását, a nyári palota égését, amikor az örök Abel tűz véresen lángolt az éjsza­kába, láttam egyetlened halálát, menekülésed és mosolyod fájdalmas tisztaságát. Erzsébet, láttalak a tengerparton, hófehéren az alkonyi nap füzében.... Erzsébet, én a komisz életből jöttem, sárosan jöttem a moziba, mert oda­­kinn zuhogott az eső és nem bírtam ki a szépség és szen­vedés e fantasztikus teljességét. Erzsébet, este volt már, valahol katonák a takaródét fújták .. . takarodj... vissza az életbe ... sáros és nincsetlen ember... átkozott!... — Erzsébet, Silestria királynője, bocsássál meg nekem, amiért nem akartam visszamenni az életbe, koldus és át­kozott ember, de kiléptem a páholy alvó sötétjéből és sárosan és véresen eléd zuhantam a fehér vászonra! Győri Ernő: Interjú Bundiatek Annuskával. Hozzáértő emberek mondták, hogy nagytehetségű moziszínész­­nőnek indul. Széltében eljárt a hír, hogy Berlinbe megy a „Literária“ filmtársasághoz, egy „Prója“ filmen ő a főszereplő, én nem láttam, de azt mondják, nagyszerű. Kolozsvári úrilány, ebből a mi városunkból fog megindulni az ismeretlenség fényével csillogó karrier felé és izgató, kedves, nem mindennapi érzés leülni egy leányszoba fotelére, melynek lakója boldogan indul el álmai után. Beküldtem a névjegyemet, egy öreg asszony vitte be, valami hű cseléd. Előbb rám nézett, vajon ki vagyok, vajon mit akarok, nem értette meg a pillanat nagyszerűségét: az első interjú. Kedves kis szoba, öreg, nagyon tiszta bútorok, a polgári jólét derűs mosolyával. Itt fogadott Bundialek Annuska. Meg sem lepődik, furcsának sem találja látogatásomat, jöttem, hát örömmel üdvözöl, mint­­ahogy ebben a meleg hajlékban minden vendéget örömmel üdvözölnek. - Hallottam, Berlinbe megy a „Literáriá“-hoz ? A szép leány mosolygott. Volt a mosolyában valami gyerekes elpirulás, valami lemondásszülte szomorúság. — Nem megyek. Azaz több mint valószínű, hogy nem megyek. Úgy volt, hogy le fogok szerződni, mert hívtak is és menni is szeret­tem volna, de ... de nem enged az apám. ■*r De hiszen magáról úgy beszélnek, mint aki nagyon tehet.

Next