Kolozsvári Tükör, 1917 (5. évfolyam, 7-25. szám)
1917-04-20 / 7. szám
KOLOZSVÁRI TÜKÖR Szvacsina Géza halálára. . Mi is írunk egy pár sort Szvacsina Gézáról, Kolozsvár nyugalmazott polgármesteréről, aki egy pc.3t penzióban a héten meghalt. Olvastuk aook cikkeit az elhunyt Szvacsináról, melyekben minden jót összeírtak szegényről, akinek már igazán mindegy, hogy mi a véleménye róla az Újságnak, vagy az Estilapnak. Míg polgármester volt, mindig támadták, tíz évig írták róla, hogy menjen nyugdíjba míg végre betegen, összetörve, kimerülten nyugdíjaztatta magát, hogy „átadja a helyét egy fiatal erőnek.“ Míg élt, azt írták, hogy ő állította meg a város fejlődését, az ő konzervatív felfogása miatt nem lehetett modern várost csinálni Kolozsvárból. Meg kell állapítsuk, hogy ez hazugság volt, mert öt éve új polgármestere van Kolozsvárnak s a város azóta sem fejlődött semmit, csak az adósságai növekedtek. Szvacsina lassú, régimódi ember volt, távol állott tőle minden zsenialitás, de míg egészsége engedte, minden energiájával és tudásával a várost szolgálta. Persze, hogy meghalt, hosszú gyászcikkeket írnak róla, érdemeit, munkáját nagyítóüveg alatt mutatja be, holott életében ami jót tett, azt is megtagadták tőle. Ha egyszer meghal az ember, ellenfelei és ellenségei sem fogynak ki az elismerésekből.. Ez a sorsa ebben az országban minden közszereplő embernek. "