Vágóhíd, 1925 (12. évfolyam, 3-44. szám)
1925-04-09 / 13-14. szám
18. oldal a noteszemet és a ceruzámat, a dolog tényleg kezd érdekelni. — Klein erre elment a rendőrségre és kért egy detektívet. Közben megállapította ugyanis, hogy a raktárból rengeteg szövet hiányzik. A detektív éjjeli inspekcióra helyezkedett el és várt. A várakozás eredményes volt. Éjjel a Dudutz Feri kinyitotta kulccsal a raktárt, összeszedett két-három végszövetet és távozott. A detektív hagyta. Másnap aztán behivatták a rendőrségre, ahol az első szóra vallott, mint a karikacsapás. — Nem bántották a rendőrségen? — Nem. Az egész rendőrség ismeri, a detektívek is és különben a fiú mindent bevallott. Pontosan nem tudta megmondani, hogy mennyit lopott, de megmondta, hogy kiknek adta el a szöveteket. Jórészt a barátainak, aztán Ivánnak, tetszik tudni, a Paradicsom gazdájának. A rendőrség nagyon gyorsan járt el, egymásután összefogatta a fiukat, Ivánt is és Halandzsa Bercit, Iván titkárát. Most mind együtt vannak lefogva. A családok persze kétségbe vannak esve és tárgyalnak Kleinnal, hogy a panaszát vonja vissza. A városban megoszlik a hangulat, a szülőket mindenki sajnálja, de például a Dudutz fiúra haragusznak, mert krakéler volt és ha ivott, kötekedett a kávéházban. A részleteket megtudja a szerkesztő úr a rendőrségen. Szombaton délig aludtam. Olyan jól tud aludni az ember, ha nem kelti fel detektív. Délután utánajártam a dolognak és megtudtam, hogy a fiukat átadták az ügyészségnek. Mind fiatal fiuk: Szabó Árpád, Reményi Jóska, a Rosier testvérek, a Bertleff, a Kohn fiú, Csoma Sándor. Aztán Iván és Berci. Amelyiken a Klein szövetből készült ruha volt, még a rendőrségen leszedték. Az egyik gyerek nem tudott hirtelen ruhát hozatni, vagy nem volt neki, egy télikabátban és gatyában sétált végig az utcán az ügyészségig. Vasárnap Most már egyágyas szoba, alvás délig. Ebéd előtt jó Bürger sör, ebéd után rossz Bürger viccek. (Az utóbbit a kis Bürger Gyurka gyártja önállóan az apja üzemétől. De most bevették katonának, majd ott leszokik a viccekről) Az ebéd kitűnő volt kedves barátomnál, Szakács Árpád színésznél. Árpád nagyon szolid fiú lett, mióta megjött a felesége. Délután a színészek között a kávéházban, rövid, de sűrű séták a színház és a Nyujork között. Egy bók Balogh Böskének. Vita az izmokról Földes Miskával, aki a legerősebb magyar színész. (Ez is valami). Meséli Miska, hogy bement egy vaskereskedésbe súlyzót keresni. Sajnos, nincs csak hatvan kilós, mondta a főnök. Nekem egy huszonötkilós kellene, mondta Miska, aki otthon százkilót emel két kézzel. Mindjárt gondoltam, mosolygott a főnök elnézően. Miska felhúzta két bozontos szemöldökét és így szól : Láthatnám azt a hatvan kilóst? A súlyzó a sarokban volt és két segéd nekifogott kiemelni. Ők ne fáradjanak, mondta Miska és ezzel felemelte a súlyzót. Örült hatás és siker. Azóta Miska több levelet kap nőktől. Hétfő A nap kellemetlenül kezdődött. A szobám ajtaja, a harmincegyes szembe van a karzati feljárattal, ahová nappal is járnak inasok, kis csirkefogók hallgatni a próbát. Az ajtó állandóan nyitva és azon hajnali kilenckor őrült éneklés és zene kelt fel. Délelőtt megtudtam, hogy a fiukat, kivéve Dudutzot, kiengedték az ügyészségről és a legjobban Klein, a szövetes járt, visszakapta ruhákban és kosztümökben a szövetet és szászhúszezer lej készpénzt, amit a szülők adtak össze. Hallottam, hogy szegény öreg Dudutzot nagyon megviselte a csapás, öngyilkos akart lenni szégyenében. Nagyon megsajnáltam. Vágóhíd