Ellenőr, 1928 (15. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-15 / 1. szám
Az újévre Az „Ellenőr4” számára írta: Dr. VÁRADY AURÉL Borongó hangulattal a lelkekben nézünk az immár beállott új esztendő elé. Az idő kettős arca ködbe tekint vissza e napon, de köd ül az előre pillantó szem látóhatára fölött is. A politikában válságról beszélnek. De hiszen mi egyéb a román politika folyása hónapok, sőt esztendők óta kínos válságnál? Lesz-e a közeljövőben kibontakozás? Ez volna a napi politika legidőszerűbb kérdése, amelyre azonban senki sem tud, talán nem is akar felelni. De lehet-e ezen csodálkozni? Hiszen a hosszú válság alatt elfásultak a lelkek s az elfásultság közönnyel jár. Románia közéletének egyébként is egyik nem előnyös jellemző vonása, hogy a nép tömegei nem érdeklődnek a politika iránt. Igen érdekesen mutatott rá erre egyik napilapunk karácsonyi számának a főváros sajtóviszonyait ismertető közleménye. Mint Röntgen-sugár az emberi szervezet titkaiba, úgy világított rá a hivatkozott közleménynek egy tétele a romániai politikai élet válságának egyik okára. A lapok — úgymond a közlemény — a parlamenti tanácskozásokkal rendszeresen nem foglalkoznak, alig hoznak azokról tudósítást, csak az izgató incidensek regisztrálására szorítkoznak. És mindez azért van így, mert a főváros közönsége a parlament tanácskozásai iránt teljes érdektelenséget tanusít. A vidék közönségénél sincs külömben. Sokat beszéltek az utóbbi időben az erdélyi és a királysági szellem ellentétéről. Azt hisszük, hogy ez az ellentét igen markánsul jut kifejezésre épen a hivatkozott sajtóközlemény által érintett körülményben. Az erdélyi szellem nem közönyös a közügy iránt. El lehet mondani, hogy az egyházi és megyei önkormányzati élet szép fejlődése a múltban faji különbség nélkül érzékeltette Erdélyben az ő üdvös hatását. Erdély népei a magyar uralom idején általános érdeklődéssel kísérték a törvényhozás tárgyalásait. Tudták u. i., hogy ott közvetve az ő dolgukról is van szó, úgy tetszik, hogy épen ez a tudat az, ami teljesen hiányzik a regáti tömegeknél. Fölösleges talán mondanunk, hogy ez az alkotmányosság szempontjából veszedelmes tünet. Olyan bajra mutat, melyből igen könnyen kicsiázhatik valamelyik párt, vagy egyes ember zsarnoksága. Régi igazság u. i., hogy a zsarnoki uralomnak a nép közönye veti meg az ágyát. Ha már most ezzel szemben mégis minduntalan a regionalizmust emlegetik bizonyos körökben, annak a veszedelemnek, mellyel sürgősen le kell számolni, akkor nyilvánvaló, hogy itt a logikai következtetés körül valami hiba van. A regionalizmus tényleg káros lehet akkor, ha mint partikuláris erőnek az általános érdek felett érvényesülést igénylő vágya jelentkezik. De nem veszedelmes és nem is regionalizmus, ha valamely ország szellemben előkelőbb, gondolkodásban emelkedettebb s főleg az európai értelemben vett államiság követelményei iránt érzékenyebb lakossága érvényesíteni kívánja magát az általános állami gondolat szempontjából kevésbé értékes elemek felett. A regionalizmusnak mondott gondolatvilág ezzel kiváló értéket nyer és érvénye- 3. oldal