Ellenőr, 1929 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1929-07-22 / 15. szám

40 ELLENŐR Szászrégen ipari és gazdasági kiállítása (Szászrégeni tudósítónktól.) Szászrégen iparos és kereskedő társadalma nagyszabású kiállítást rendez ez év augusztus—szeptem­ber havában. Örvendetes megállapítani ennek a kis városnak az általános viszo­nyokhoz képest egészséges gazda­sági helyzetét dacára annak, hogy piaca Maroshéviz központosításá­val sokat veszített. Amióta ugyanis Maroshéviz járásbíróságot kapott, Szászrégen Ratosnyától felfelé mintegy 70 községet veszített el kereskedelmileg. Szászrégen iparos és kereskedő társadalma azonban a reánézve kedvezőtlen helyzet megváltozta­tására törekedett. Vezetői elhatá­rozták, hogy minden évben egy ipari és gazdasági kiállítást ren­deznek, amely a legjobb eszköze annak, hogy piacuk iránt az ér­deklődést fokozzák. Szászrégennek mintegy 130—140 önálló magyar és 70—80 szász és román iparosa van. Az értelmiség főleg a magyarság köréből rekru­­tálódik, legalább is ezt bizonyítja a „Kisiparosok Olvasóköre“ tag­jainak száma, melynek 240 tagja között csak 5—6 szász és 4—5 román van. Szászrégen ipari eseménye a „Csizmadiacéh“ felállítása. Mint­egy 80—90 mester tömörült a Céh kereteibe. Ezzel szemben a Céh hat tagja egy külön szövetkezetet létesített, a „Banca Muresana“-tól kapott kölcsönnel. A szövetkezet tagjai természetesen románok. A szászrégeni ipari és kereske­delmi, illetve gazdasági kiállítás elé érdeklődéssel nézünk. A. — A Turul cipőgyár termelését ismét megkezdi, amint ezt a gyár a sajtó útján is közli. Egy másik hírnek publikálását va­lószínűleg „alkalmasabb időre“ halasztotta, pedig ez a hír újabb fiókok felállításáról számolhatna be. A temesvári „Turul“ a rossz gazdasági viszonyokra és túl­termelésre való hivatkozással állította le üzemét s bocsátotta el tizenöt-husz éves munkásait, akikkel a bérfizetések körül egy nagyvállalattól nem szo­kásos harcba keveredett s ez­alatt bejegyeztette a temesvári törvényszéknél új fiókjait, szám­­szerint tizet, kettőt Temesváron és nyolcat a regáti városokban. Nagyon örvendetes, ha egy er­délyi gyár terjeszkedik, de a nagyvonalú üzleti politika nem zár ki minden szociális gondol­kozást. Ezt mi, a magyar gaz­dasági értékek védői s nem egy munkáslap állapítjuk meg most, amikor a Turul cipőgyár csú­nyán elfajult harca a munká­saival befejezést nyert,­ ­ hogy ami valóban jó, mindig utánzókra talál. A már régen ismert­­,Valódi Franck 4­-kal, a legelőnyösebb kávépót­­lékkal sem történt más­képen. A tény azonban, hogy ennek dacára egyetlen egy utánzat sem közelíti meg, bizo­nyítja legvilágosabban kiváló tulajdonságait.

Next