Ellenőr, 1930 (17. évfolyam, 1-20. szám)
1930-01-15 / 1-2. szám
ELLENŐR ni kell azt, hogy Markovics Rodion regénye egyszerre találkozott a közönnyel és ellenszenvvel. Azok, akik elolvasták a regényt, rögtön megállapíthatták, hogy az nem más, mint az osztrák-magyar hadsereg lebecsülése, lekicsinylése és kigúnyolása. Rendelésre sem lehetett volna jobban elkészíteni. Erősebb baloldali érzelmei folytán a volt K. U. K. tisztjelölt természetesen a tisztikart vette célba s igyekezett a legénységet kedvezőbben beállítani. Később jött rá, hogy itt elga- Joppirozta magát s mikor bekövetkezett számára az az idő, hogy Magyarország felé is jó volt orientálódni, következő regényében, az Aranyvonatban igyekezett fényesre puccolni a huszártiszti uniformisokat, megpengetni a sarkantyúkat és napfényben ragyogtatni a magyar kardot. Mert Markovics Rodion nem elégedett meg azzal, hogy a Szibériai garnizonnal nyolcmillió lejt keresett, tehát százszor többet, mint Csokonaitól Ady Endréig az összes magyar költők, többet, mint Jókai, Gárdonyi és Mikszáth Kálmán, hanem a Szibériai garnizon speciális sikerén felbuzdulva, újabb regényt irt s mint halljuk, most már kisziva mindent Szibériából, más irányú alkotásaival készül meglepni az olvasó közönséget. Ebben a szerencsés emberben többek között nincs meg az az erős önkritika sem, mint Remarque-ban, aki Nyugaton semmi újság című kötete után azt jelentette ki, hogy csak ezt az egy könyvet tudta megírni, mert ebben saját énjét adta, többet nem ír, dacára azoknak az egyenesen fantasztikus ajánlatoknak, melyekkel a kiadók elhalmozták. Markovics Rodion komolyan írónak hiszi magát s mikor azt is megérte, hogy külföldi sikerei után végre Marosvécsen is észrevették s meghívták a Helicon összejövetelére, boldogan ment le a szatmári személyvonattal beinkaszszálni Bánffy Miklós gróf kegyelmes kézszoritását és elismerő szavait. Mindezeket nem abból az alkalomból írjuk meg a Szibériai garnizonról, illetve Markovics Rodionról, hogy állítólag a Daily Mail is közölni fogja folytatásokban a regényét, hanem könyvének angol kiadása kapcsán ismertetjük azokat az angol kritikákat, melyekről a forró baráti kapcsolatok folytán természetesen a mi lapjaink hallgatnak, pedig talán némi érdeklődésre nálunk is számot tarthatna például a 7imes kritikája. Markovics regénye az ősz folyamán angol fordításban is megjelent Peter Davies londoni könyvkiadócég kiadásában. A könyv mérsékelt sikert ért el. Nem került a ,,bestseller”-ek, a legjobban kelendő könyvek listájára, de a bírálatok komolyan vették és a legjelentősebb irodalmi folyóiratok is elég hosszasan foglalkoztak vele. A Nation-ban megjelent bírálat ugyan gúnyos hangon írt a szerencsétlen hangnemben készült bevezetésről, amely Markovics könyvét úgy emlegette, mint ,,a század legkelendőbb könyvét abban az országban, ahol a könyv eredeti formájában megjelent”. Ha így megy tovább — írja tréfásan a Szibériai garnizon angol fordítója, —el kell olvasnunk még egzotikusabb országok, mint Kuba, Libéria, Nikaragua és Haiti „nagy” háborús regényeit is. Most legutóbb az angol irodalmi élet legirányadóbb és legtekintélyesebb kritikai hetilapja a Times irodalmi melléklete, a híres Literary Supplement ismerteti Markovics .