Ellenőr, 1930 (17. évfolyam, 1-20. szám)

1930-01-15 / 1-2. szám

ELLENŐR­ ni kell azt, hogy Markovics Rodion regénye egyszerre találkozott a kö­zönnyel és ellenszenvvel. Azok, akik elolvasták a regényt, rögtön megál­lapíthatták, hogy az nem más, mint az osztrák-magyar hadsereg lebecsü­lése, lekicsinylése és kigúnyolása. Rendelésre sem lehetett volna job­ban elkészíteni. Erősebb baloldali érzelmei folytán a volt K. U. K. tisztjelölt természetesen a tisz­tikart vette célba s igyekezett a legénységet kedvezőbben beállítani. Később jött rá, hogy itt elga- Joppirozta magát s mikor bekö­vetkezett számára az az idő, hogy Magyarország felé is jó volt orien­tálódni, következő regényében, az Aranyvonat­ban igyekezett fényesre puccolni a huszártiszti uniformiso­kat, megpengetni a sarkantyúkat és napfényben ragyogtatni a magyar kardot. Mert Markovics Rodion nem elégedett meg azzal, hogy a Szibé­riai garnizonnal nyolcmillió lejt ke­resett, tehát százszor többet, mint Csokonaitól Ady Endréig az összes magyar költők, többet, mint Jókai, Gárdonyi és Mikszáth Kálmán, hanem a Szibériai garnizon spe­ciális sikerén felbuzdulva, újabb regényt irt s mint halljuk, most már kisziva mindent Szibériából, más irányú alkotásaival készül meg­lepni az olvasó közönséget. Ebben a szerencsés emberben többek között nincs meg az az erős önkritika sem, mint Remarque-ban, aki Nyugaton semmi újság című kötete után azt je­lentette ki, hogy csak ezt az egy könyvet tudta megírni, mert ebben saját énjét adta, többet nem ír, da­cára azoknak az egyenesen fantasz­tikus ajánlatoknak, melyekkel a ki­adók elhalmozták. Markovics Ro­dion komolyan írónak hiszi magát s mikor azt is megérte, hogy külföldi sikerei után végre Marosvécsen is észrevették s meghívták a Helicon összejövetelére, boldogan ment le a szatmári személyvonattal beinkasz­­szálni Bánffy Miklós gróf kegyel­­mes kézszoritását és elismerő sza­vait. Mindezeket nem abból az alka­­lomból írjuk meg a Szibériai garni­­zonról, illetve Markovics Rodionról, hogy állítólag a Daily Mail is kö­zölni fogja folytatásokban a regé­nyét, hanem könyvének angol kiadá­sa kapcsán ismertetjük azokat az an­gol kritikákat, melyekről a forró ba­ráti kapcsolatok folytán természete­sen a mi lapjaink hallgatnak, pedig talán némi érdeklődésre nálunk is számot tarthatna például a 7­imes kritikája. Markovics regénye az ősz folyamán angol fordításban is meg­jelent Peter Davies londoni könyv­kiadócég kiadásában. A könyv mér­sékelt sikert ért el. Nem került a ,,best­seller”-ek, a legjobban kelendő könyvek listájára, de a bírálatok ko­molyan vették és a legjelentősebb irodalmi folyóiratok is elég hossza­san foglalkoztak vele. A Nation-ban megjelent bírálat ugyan gúnyos han­gon írt a szerencsétlen hangnemben készült bevezetésről, amely Marko­vics könyvét úgy emlegette, mint ,,a század legkelendőbb könyvét abban az országban, ahol a könyv eredeti formájában megjelent”. Ha így megy tovább — írja tréfásan a Szibériai garnizon angol fordítója, —­el kell olvasnunk még egzotikusabb orszá­gok, mint Kuba, Libéria, Nikaragua és Haiti „nagy” háborús regényeit is. Most legutóbb az angol irodalmi élet legirányadóbb és legtekintélye­sebb kritikai hetilapja a Times iro­dalmi melléklete, a híres Literary Supplement ismerteti Markovics .

Next