Ellenőr, 1931 (18. évfolyam, 1-14. szám)
1931-01-17 / 1. szám
4 ELLENŐR A család megmentése és restaurációja * A pápa enciklikát adott ki a keresztény házasságról, amelyben részletesen foglalkozik a házassággal, a nő helyzetével, a férfi és a nő közötti igazi egyenlőséggel s leszögezi álláspontját a házasságokra vonatkozólag. A pápa enciklikájában abból indul ki, hogy a házasság szentségét már vagy lábbal tiporják, vagy kigúnyolják. „S többé már nem rejtett és homályos célzásokkal, hanem nyíltan, sutba dobva minden szégyenérzetet, úgy szóban, mint írásban, mindenfajta színházi előadásokkal, regényekkel, szórakoztató novellákkal és elbeszélésekkel, mozifilmekkel, rádióelőadókkal és a tudomány minden új felfedezésének igénybevételével teszik. S viszont vagy magasztalják az elválásokat, házasságtöréseket s a legocsmányabb bűnöket, vagy legalább is olyan színekkel színezik ki azokat, mintha semmi bűn, vagy becstelenség sem tapadna azokhoz. S már könyvek is akadnak, melyeket nem szégyelnek tudományosoknak magasztalni, melyek azonban a valóságban csak a tudomány mázát hordják magukon, hogy annál könnyebben férkőzhessenek be a lelkekbe. Az azokban előadott tanokat pedig a modern ész csodáinak adják ki, vagyis annak az észnek, mely azzal dicsekszik, hogy egyedül az igazságnak a barátja s emancipálta magát minden régi előítéletből, melyek közé a házasság hagyományos keresztény felfogását is sorolja. Sőt, ezeket az elveket becsempészik minden fajtájú embernek a lelkébe, gazdagnak és szegénynek, munkásnak és urnak, tanultnak és tanulatlannak, nőtlennek és házasnak, hivőnek és hitetlennek, felnőttnek és ifjúnak egyaránt; különösen ez utóbbiaknak, mint könnyebb zsákmánynak, a legveszedelmesebb csapdát állítják ki. Hogy pedig ezeknek a gonoszságoknak a forrásánál kezdjük, mindennek gyökere az a haszontalan fecsegés, mintha a házasság nem volna isteni alapítású intézmény s a mi Urunk Jézus Krisznem emelte volna fel a szentség méltóságára, hanem csak emberi találmány. Mások azt állítják, hogy magában a természetben és annak törvényeiben a házasságnak semmi jelét sem találták, hanem csak a nemzési képességet s az annak betöltésére irányuló erős ösztönt; ismét mások elismerik, hogy az emberi természetben megvannak az indítások, mintegy csirái az igazi házasságnak, olyan értelemben, hogy ha az emberek nem egyesülnének valami állandó kötelékkel, a házastársak méltósága, a gyermekáldás és gyermeknevelés természetes célja kellőképen biztosítva nem volna. De azért ezek is azt tanítják, hogy maga a házasság, amennyiben több a természetbe rejtett csiráknál, pusztán az emberi ész kigon-