Ellenőr, 1937 (24. évfolyam, 1-20. szám)

1937-01-22 / 1-2. szám

Minden új esztendő új reménységeket kelt a világ minden részében élő emberekben. Újév napján mintha megfiatalodnának az emberek s az elmúlt évet mint egy kellemetlen, túlzsúfolt zsákot, áthajítják a vállu­kon. így született az ember, hittel és reménységgel. Minden csalódásunk, minden összetört reménységünk dacára mi is hiszünk az új esztendő varázsában. Elsősorban hiszünk a békében, hiszünk abban, hogy a nemzetek és népek közötti differenciákat nem ágyúcsövekkel, nem repülőgépekkel és a modern hadászati technika ma csak sejtett szörnyűségeivel intézik el, hanem emberi szóval és joggal, megegyezéssel és nyíltsággal. Hiszünk abban, hogy az igazi békéhez közeledünk s nem teszünk egy újabb lépést egy világkatasztrófához. Békében akar élni mindenki, dolgozni és munkája gyümölcsét megosz­tani a maga kis területén, az otthonában. Hisszük azt, hogy Románia a további fejlődés útján halad, itt is megtörténik a lelkek igazi megbékülése, összetalálkozunk egy közös nagy munka jegyében, ami nemcsak az ország kon­szolidációját, hanem minden egyes becsületes, dolgozó polgár javát szolgálja. A történelemből mindenki sokat tanulhat, de még többet a saját tapasztalataiból, kárából, öröméből, vagy bánatából. Mi, akik ezen a földön élünk, ne haladjunk el közönyösen a történelem intő szava mellett és élettapasztalatainkat — ha még olyan keserűek is, használjuk fel a jövőre. Gyűlöletet nem szabad hir­detni ebben az országban élő népek között, ellenkezőleg a szere­teted a megértést, egymás megbecsülését és értékelését. Nem frázisok ezek, hanem igazságok,­ hiszen akik itt élünk, egymásra vagyunk utalva és az építő munkában minden becsü­letes ember munkáskezére szükség van. Mindenki dolgozzon és mindenki kenyeret kapjon — ez legyen az 1937. év programja.

Next