Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. január (7. évfolyam, 1-9. szám)

1952-01-03 / 1. szám

KOMÁROMMEGYEI Dolgozók Lapja A KOMÁROMMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG HETILAPJA VII. évfolyam. 1. szám­ára 1­0 fillér 1952 .január 3. NAGY GYŐZELMEK UTÁN - ÚJ HARCOK ELŐTT Ismét új esztendőt kezdünk — új számvetés idejéhez érkeztünk. Új számvetés idejéhez, mert ilyenkor a m mindenki, akarva — akaratlanul is végig­gondolja az elmúlt esztendőt, megállapítja mi az, amit az elmúlt év során terveiből megvalósított, mi az, amit a jövő évben meg akar valósítani. Azelőtt ezek a tervezgéssek csak egyszerű óhajok voltak, amelyeket elsoroltunk ugyan újév táján, de tudtuk, hogy úgy sem valósulhat meg. Felszabadulás óta megválto­zott a helyzet. Terveinkből évről évre valóság lesz. Egymás után valósulnak meg ötéves tervünk cél­kitűzései. Megyénkben a­ z elmúlt évben, 1­951-ben —, hogy csak né­hányat említsünk a terv­eredmények közül, — a Dunavölgyi Timföld­gyár a Bánhidai Könnyűelem Gyár a bányászlakások százait és a többi szinte felsorolhatatlan létesítmény bizonyítja terveink megvalósulását. E­mellett nagyot nőt az elmúlt évben büszkeségünk Sztálinváros, Sztálin Erőmű, felépült Kazinc­barcika és — ki tudná elsorolni mi minden. Feltétlen ezévi eredményeikhez nyil­v­ánolni­­ a. .közellátási jegyek eltörlését, ami önmagában is élet­­színvonalunk emelkedését jelenti, de ami további életszínvonalunk emelkedésének alapjait rakta le. A jegyrendszer eltörlése jelentőségét emeli, ha meggondoljuk, hogy „gazdag” Anglia még a hatalmas a gyarmatok a gyarmati népek rend­szeres kirablása ellenére is csök­kenteni volt kénytelen a fej­adagot, különösen húsban és zsír­ban, és hogy az elmúlt esztendő során hatalmas­ mértékben csökkent a „Marshall-országok­’ dolgozóinak életszínvonala, az amerikai „segít­ség” következtében. A mi eredményeink természetesen nem pottyantak az égből. Tervszerű, kemény munka eredményei azok, amelyek azt bizonyítják, hogy jól használtuk fel a Szovjetunió segít­ségét, hogy pártunk vezetésével jó úton haladunk a szovjet nép által már kitaposott úton. Az elért ered­mények ipari munkásaink, bányá­szaink eredményei, amelynek útját kiváló teljesítmények határkövei szegélyezik. Scsibrán Mihály, Izing István, Krupánszki Simon, Szőlős József ,s a többi száz és ezer ön­tudatos dolgozó 200—300 százaléka . Jó eredményekben nem szűköl­ködött mezőgazdaságunk sem az el­múlt évben. Termelőszövetkezeteink száma megháromszorozódott, a tag­ság létszáma négyszeresére emel­kedett az elmúlt év során,­ és min­den ter­melőszövetkezeti csoport je­lentősen megerősödött anyagilag is. Nem egyedüli példa a koppány­­monostori termelőszövetkezet, amely megháromszorozta vagyonát. Dolgozó parasztjaink emlékezetük óta nem értek el ilyen gazdag ara­tást, mint az 1951-es volt.­­ És jól tudják, hogy ezek az eredmények nem csupán a jó idő­járásnak, hanem elsősorban pár­tunk útmutatásának, az állam által nyújtott segítségnek, és nem utolsó­sorban az ő fáradhatatlan munká­juknak köszönhető. Eredményeink: tények. Olyan tények, amelyeket egy cseppet­ sem homályosítanak el az imperialisták mesterkélt rágalmai és nem gyen­gítik — sőt­ erősítik a háborús uszítók provokációi. Arra, hogy hazánk fölé küldik repülőiket, hogy milliókat költenek a Szovjetunióból, a népi demokráciákból, köztük ha­zánkból kimenekült fasiszták, kémek felfegyverzésére, hazánk, megyénk népe munkája fokozásával felel. Az amerikai, az angol rádió és sajtó, dorogi, majd tatabányai sztrájkok­ról, bányászok agyonlövetéséről fe­cseg, hogy elterelje a figyelmet ar­ról, hogy ismét tetten érték, hogy a szovjet repülőgépek magyar terü­leten szállítottak le egy felfegyver­zett, kémek támogatására küldött amerikai repülőgépet. Nem új politika ez. Az amerikai ágyúgyárosoknak, akik a második világháborúban megsokszorozták vagyonukat, ismét megjött az étvá­gyuk: a koreai fronton kudarcot val­lottak, új háborút akarnak kirob­bantani­­ Európában. Félreérthe­tetlenül leleplezte ezt Visinszkij elv­társ az ENSZ ülésein. Az sperializ­mus szószólói, képmutatók, szemfor­gatók, megvalósíthatatlan úgyne­vezett ."bé­kés a vasiaiokka!" akarják bekötni a világ népeinek szemét. S közben új háborúra készülnek, gyártják az új fegyvereket, ágyú­kat, atombombákat. Felfegyverzik a volt fasisztákat, támaszpontokat építenek a Szovjetunió és a nép­­demokráciák ellen­. Az új háború gyújtópontjává, Európában Nyugat, Németországot és Jugoszláviát ké­pezik ki. Jugoszláviában már telnek a földalatti fegyverraktárak, épül­­nek a különleges amerikai, lökhaj­­tásos repülőgépek számára a repülő­­terek. Tito, az amerikaiak balkáni táncoskutyája, csak gazdája utasí­tására vár, hogy belemarjon a bé­kés, boldog jövőjüket építő országok testébe. Ez az utasítás azonban késik és késni fog mindaddig, amíg a világ népei, útját állják a háború kirob­bantásának. Hogy útját tudják állni azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Amerika mai urai mind­eddig minden erőlködésük ellenére sem tudták az új világháborút ki­robbantani. Agressziójuk növeke­dését ellensúlyozta a béketábor fo­kozott növekedése. A béketábor nemcsak számbelileg, de erkölcsileg is hatalmas mértékben megnöveke­dett az elmúlt év során. Fokozták a béketábor erejét a Szovjetunió ha­talmas építkezéseinek sikerei, a népi demokráciák eredményei és az el­nyomott országok népeinek egyre fokozott ellenállása. A Szovjetunió és a nagy Sztálin vezetése, a béke­tábor erejének növekedése biztosít­ják és egyedül csak ezek biztosít­hatják a béke­ további megőrzését. Most az újévi számvetés idején­ időszerű, hogy feltegyük önmagunk­nak a kérdést. Meg­tettünk-e min­dent a béketábor erősítése érdeké­ben, amit meg kellett tennünk? Tudja-e már nálunk minden ember, hogy mit kell tennie a béke védelme érdekében? Nem, nem tudja. Ha minden ember tudná, nem lennének kimaradások az üzemekből, nem lenne normán alul teljesítő munkás és nem lenne beadási kötelezettsé­gét nem teljesítő dolgozó paraszt. Ez szabja meg a mi feladatainkat, a jövő évre. Az 1952-es év nem egyszerűen egy év életünk sok éve között. Öt­éves tervünk harmadik éve ez, amely sok eredményt hoz, de kemény mun­kát is követel tőlünk. A jövő évben csak Tatabánya 456, Oroszlány 400, Kom­­árom 130 új lakást kap, de ép így épülnek a lakások Doro­gon, Tokodon, Esztergomban, Lá­batlanon és a megye más közegei­ben is. Mindezt a terv adja, de a tervhez tartozik az is, hogy fokozzuk telje­sítményeinket, megszilárdítsuk a munkafegyelmet, az állam­fegyel­met. Ez pártszervezeteinktől DISZ-szervezeteinktől és minden tö­­­megszervezeteinktől, szívós felvilá­gosító munkát és minden egyes békeszerető, hazáját és családját szerető dolgozótól kemény munkát követel. A mi jövőnk nem talány. Lépé­seink biztosak, határozottak. Járt úton, boldog, derűs úton­­ haladunk. A Szovjetunió eredménye, a szovjet nép jelene a mi jövőnk. Pártunk, Rákosi elvtárs vezetésével biztosítja céljaink elérését. Íme: a mi eredményeink,­­ ér­veink. Ez a mi újévi számvetésünk. Az eredmények­­ okozásá­val az 1952 terv év sikeréért 1952 szeptemberi tervén dolgozik Elekes Ferenc, a dorogi Vill. akna vására A sztálini műszak mindent elsöprő lendületével indultak harcba az év utolsó szakaszán bányáink és üze­meink dolgozói az ötéves terv máso­dik esztendejének sikeres befejezé­séért. Ennek a lelkes harcnak ered­ményeként megyénk legtöbb üzeme már jóval a határidő előtt teljesítette, sőt túlteljesítette tervét. A komáromi járás üzemei egy kivételével már december harmadik hetében jelen­tették „befejeztük az évi tervet. Új, lendületes harccal készülünk az 1952-es év teljesítésére.” A Dunavölgyi Timföldgyár de­cember 17-én már 102,1­­ száza­léknál állt terv teljesítésében. A Bánhidi Erőmű 13-ig 107 szá­zalékra teljesítette tervét. A Munka Vasöntöde december 12-én 104 százaléknál tartott, így sorolhatnánk e megye leg­több üzemét, amelyek lelkes fel­ajánlások eredményeként jóval a határidő előtt befejezték ter­vüket. Üzemeink mellett a bányaüzemek dolgozói lemaradtak tervük teljesí­tésében. Néhány bányaüzemünk adóssággal kezdte meg az 1952-es esztendőt. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy meghátrálnak, vagy siránkoznak efelett. Egyre lelkesebb a harcuk, egyre magasabb eredmé­nyek felé törnek, hogy feladataikat maradéktalanul teljesítsék. Bizo­nyítják ezt a 120, 140 százalékos eredmények, amelyeket a Sztálin­­mű­szak alatt­ értek el. Bi­zonyítják, hogy az élenjáró bá­nyászcsapatok már egy-két hónap­pal ezelőtt befejezték évi tervüket. A Dorogi I-es aknán például, Ritling József 1951. IX. 30-án befejezte évi tervét, s ma már 1952. III. hó 8-nál tart. A dorogi VIII-as aknán Elekes Ferenc V. hó 31-én fejezte be évi tervét, ma már 1952 szeptemberi tervén dolgozik. Husz István a dorogi X­IV-es aknán XI. hó 10-én fejezte be évi tervét. Jelenleg január végénél tart, első havi terve telje­sítésében. Az oroszlányi bányaüzemeknél a XVI-os aknán Kurt Metold 1952 IV. hó 7-nél, a XVIII-as aknán Végh Béla és 21-nél tart.Berta János 1952 I. hó A tatabányai bányaüzemek közül a XII-es aknát Kádár József csapata évi tervét 27-ig 216 százalékra tel­jesítette. Közvetlen utána Tajkov András sztahanovista vájár csapata következik, akik december havi ter­vüket 202 százalékra teljesítették. Kitűnik még a terv teljesítésében Vidics Mihály, a XV-ös akna vá­jára, aki 179 százalékra, a VI-os aknán Mészáros József csapata, akik 160 százalékra, a XIV-es aknán Vasas Ferenc vájár csapata, akik 165 százalékra, a XI-es ak­nán Tóth Károly csapata, akik 160 százalékra teljesítették december havi tervüket. Tú­ltely­esí­tették a sztálini békeműszak eredményeit is a bajrúti téglagyár dolgozói A bajrúti téglagyár dolgozói múlt héten is tovább folytatták az el­győ­zelmes harcukat és túlszárnyaltáik a Sztálini műszak eredményét. December 28-án a Sztálini műszakon elért 101.250 db tégla kihordása­ helyett 110.000-et hordtak ki az égetőből. A pénteki nap folyamán kimagasló egyéni eredmények születtek. Komjátii Lajos, Zeman István, Varga László 297 százalékra teljesítették normáju­kat, Rí­sei Mátyás, Varga István és Bangarner József 280 százalékot ér­tek el és ezzel túlszárnyalták Sztálini műszakon elért eredményüket a is. A tatabányai I­X-es akna műszaki dolgozói magukévá tették Rákosi elvtárs szavait A tatabányai IX-es akna dolgozóinak december havi átlaga 27-ig 103,1 szá­zalék. Hogy ezt el tudták érni, elsősor­ban a jó és pontos munkájuknak tud­ható be, amelyet nem kis mértékben a IX-es akna műszaki irányítása is segí­tett. Például Mátrai Árpád üzemvezető mérnök munkahelyekre a munkához való famennyiséget biztosítja, vagy Lelkes László körzetvezető, aki azzal segíti elő a termelést, hogy a bányá­szoknak elmagyarázza egyes sztahano­visták munkamódszerét. Például Szabacsi János vájár, aki október és november hóban csak 96— 98 százalékot tudott elérni, a december havi áltla­ga 118 százalék. Elsősorban Lelkes László körzetvezető munkája se­gítette őt a termelési átlag eme­lséhez. Ugyancsak 110 százalékot ért el Szekeres János vájár is a novemberi 90 százalékával szemben. Szereczki György vásár november hóban 96 százalékot ért el, ma már 110 százalék a havi átlagos eredmé­nye a műszaki dolgozók segítségével. 27-én a tatabányai Vic-cs aknában dolgozó Sógor József ifi vájár , és pajtása Nagy József 266.5 %-ra teljesítették napi előirányzatukat A tatabányai bányászok a sztálini­­műszak után­­ továbbra is tartják jó ered­ményeiket! 27-én például a VIII-as aknában dol­gozó Sógor József ifi vájár és pajtása, Nagy József vájár lehagyta Vidics József sztahanovista vájár három főből álló csapatát. Míg Vidics József csa­pata 185 százalékot ért el, Sógor József és pajtása 266.5 szá­zalékra teljesítették napi előirány­zatukat. Vidics József csapata 27 csille szén helyett 50 csille szenet termelt, ezzel szemben Sógor József és pajtása 25 csille szénnel termelt többet a napi előirányzatánál. XIV-es aknában is voltak jó ered­mények 27-én, így például Póczós János és Péteres Gyula vájárok 230 szá­zal­ékot érték el, 18 csille szén helyett 32 csille szenet termeltek. Ugyancsak 190 százalékot ért el XIV-es aknapui­" dolgozó Tajkov Gyula és Losics János is. Napi előirányzatuknál 16 csille szén­nel termeltek többet, Angyalvári Ferenc, Szautner János és Magyar Károly lövőmesterek 27-én 155 százalékot értek el. Ezáltal 27­ csille szén napi előirányzatuk helyett 42 csille szenet termeltek. A tatabányai bányászok még tovább fokozzák jó eredményeiket. Az ácsi cukorgyár művezetői csatlakoztak Deák János MÁVAG-művezető felhívásához Két héttel ezelőtt az ácsi cukorgyár művezetői értekezletet tartottak, ame­lyen elhatározták, hogy csatl­akoznak Deák János MÁVAG Szerszámgyár for­­gácsolóműhely művezetője felhívásához a terv túlteljesítése érdekében. Az ácsi cukorgyár művezetői megértették, hogy egy százaléknyi tervtúlteljesítés is közelebb hozza ötéves tervünk nagy­szerű célkitűzéseinek megvalósítását. Deák János művezető felhívásához csatlakozva még jobban megalapozzák ötéves tervünk harmadik esztendejének sikerét. Az ácsó cukorgyár művezetői ezért versenyre hívták ki az ercsi cukorgyár művezetőit a munkafegyelem megszi­lárdítása érdekében. A művezetők Deák János művezető felhívásához csatla­kozva vállalják: Üzemükben politikai felvilágosító munkával megjavítják a munkafegyel­met. ■ A munkafegyelemlazítókkal szem­ben élnek törvényadta jogaikkal, nem tűrik, hogy bárki is munkahelyéről el­késsen, vagy munkaidő alatt, felváltás előtt elhagyják. Megkövetelik minden­egyes munkatárstól, hogy a munkaidőt termelésit szolgáló munkával töltse el. ... Vállalják, hogy dolgozóink ver­senyvállalásaik teljesítéséhez szükséges műszaki előfeltételeket megteremtik. Részt vesznek az elért eredmények ki­értékelésében és gondoskodnak az elég eredmények azonnali nyilvánosságra­­hozataláról. Az ácsi cukorgyár művezetői ver­senyfelhíváson keresztül akarnak hoz­zájárulni a cukoriparra háruló terme­lési tervek teljesítésének biztosít­ásá­hoz.

Next