Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. január (8. évfolyam, 1-9. szám)

1953-01-01 / 1. szám

2 ­omárommegyei DGICOZŰK LAPJA (Folytatás az 1. oldalról.)­pasztalh­ató valamennyi fogyasztási cikknél, amelyek évi emelkedése meghaladja a 20—30 százalékot. Nagyszerűen bizonyítja megyénk dolgozóinak életszínvonal emelkedését az a szám is, amit az áruforgalom tükröz. Megyénk viszonylatában a kiskereskedelem áruforgalma 90 millió forinttal, a szövetkezeti boltok forgalma 33 millió forinttal, a vendéglátó boltok forgalma 14 millióval na­gyobb ebben az évben, mint tavaly. Nehéz lenne azt a sok-sok millió forintos be­ruházást felsorolni, amit bányagépekben, üzem­­bővítésekben, új üzemek létrehozásában, bánya­­feltárásokban, közlekedési eszközökben, iskoláik építésében, bölcsődékben kapott megyénk dolgo­zó népe. Ezek a példák alátámasztják Gerő elvtársinak a Központi Vezetőség november 29-i ülésén mon­dott beszédének megállapítását: „A mi népi demokratikus államunk erős ál­lam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgon­dolt szervezett intézkedések révént, tervszerű gazdaságpolitika útján nemcsak az éhisz­iség ré­mét hárította el, hanem biztosította és bizto­sítja népünk zavartalan ellátását." A nagyszerű eredmények mellett azonban igen komoly fogyatékosságok is kísérik munkánkat. Ilyen fogyatékosság az, hogy iparunkban s ezen belül elsősorban az ipar kenyerét adó bányá­szatban még egyenetlen a termelés. A tatabányai VI-os akna például augusztus és szeptember hó­napban 70—75 százalékra teljesítette csak a havi tervét. Ezzel az évi tervének teljesítésével is jelentősen visszaesett, amit rohammunkával és pótműszakokkal igyekeztek az akna vezetői behozni. Több aknánál hasonló volt a helyzet és jelenleg is néhány akna, mint a XI es és a tatabányai XV-ös akna és a XII-es akna lema­radását a többi aknának kell behozni. Nincs meg, mindenütt az egyszemélyi felelős vezetés. Súlyos hiányosságok vannak megfelelően képzett, a gépekhez értő szakmunkások nevelé­sében. Egyes üzemeinkben nem harcoltak eléggé az önköltség csökkentéséért, főleg az építőiparban. Gyakran előfordul, hogy építőipari vállalataink a tervezett költségkeretet indokolatlanul túllépik. Igen jelentős egyes üzemekben a selejt is. Ko­moly tennivalóink vannak a kapun belüli munka­­nélküliség­ e­lleni­ harc terén. Még mindig nem tudtuk megoldani bányáinkban a szállító és fenn­tartó személyzet kellő, jó elosztását. Sok olyan munkahely van, ahol négy vagy öt ember helyett három ember elvégezné a munkát, így egy-két emberrel többet lehetne a szénre telepíteni. Egyes üzemekben komoly hiányosságok vannak a munkafegyelem terén. Mezőgazdaságunk területén is varannak még komoly fogyatékosságok. Elsősorban a párt- és tanácsszerveinken belül megmutatkozó opportu­nizmus, amely megmutatkozott a kenyérgabona begyűjtésénél, amikor egyes községi párt- és ta­­nácsszervek nem vették fel a harcot és nem ter­mett annyi”,­­„a terv teljesíthetetlen­” nézetekkel szemben. Másutt nem harcoltak a túlkapások el­len, amely a beadásukat már teljesítő dolgozók rovására akarta a begyűjtést teljesíteni. Ugyan­akkor a kulákok elszámoltatását elhanyagolták, nem követelték meg, hogy maradéktalanul telje­sítsék kötelességüket. Az opportunizmusnak minden formáját meg­találhattuk különösen a falusi szerveinknél: a nehézségek előtt való meghátrálás, a könnyebb ellenállás vonala, az íróasztaltól való irányítás igen sok esetben megmutatkozott, főleg falusi t­a­ná­csszervek­nkné­l. Hiba­­ továbbá, hogy a kiváló teljesítményű tsz-ek között találunk olyanokat is, amelyeknél laza­ volt a munkafegyelem, nem becsülték elég­gé a közös vagyont. A tati tsz­ben állandóan el­maradtak a munkákkal. A tatai tangazdaság és a concóháti üzemegység elhanyagolta a burgonya jelentős részének a földből való kiszedését. A vaspusztai tszcs-ben az állattenyésztésnél követ­tek el súlyos mulasztásokat, az oroszlányi tisz­­ben a baromfiállomány gondozását hanyagol­ták el. E hiányosságok mellett is megállapíthatjuk azonban, hogy az 1952-es év dolgozó népünk, megyénk dolgozóinak is erőfeszítéseiről, példás munkájáról tett tanúságot. A termelési ered­mények mellett nagyjelentő­ségű megyénk békemozgalmának fejlődése. Bi­zonyíték erre a nyári békehónap, amelynek ide­jén kiváló teljesítményeket értek el a bányász és külszíni dolgozóink egyaránt. Az Országos Békekongresszus megyénk dolgo­zóinak többségét mozgósította, több ezer kiváló teljesítmény, a több mint 1000 békétévé­, a béke­­felajánlás, újabb nem­­et kiáltott a háborús gyúj­togató­k­n­ak. Az eltelt év legkiemelkedőbb eseménye a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XIX. világtörté­nelmi jelentőségű kongresszusa. Ennek a kon­gresszusnak igen nagy­ a hatása, megyénk dol­gozóira is. örömmel beszélnek a bányászok, üzemi, mezőgazdasági dolgozók, haladó értelmi­ségiek Sztálin elvtárs zseniális mgálla­pításai­­ról, a kommunizmus építkezéseiről. A kongresszus újabb lendületet adott a terme­lésnek, a felajánlások teljesítésének. A szocializ­mus, a kommun­izmus, a békevédelem nagyszerű perspektíváit adta a kongresszus egész népünk és megyénk dolgozói számára is. A kongresszus újabb felhívás a fokozottabb békeharcra, a né­pek közötti béke megőrzésére. A békeharc szüntelen fokozása, megyénk né­pének harcos összefogása, fokozott küzdelem az ellenség ellen, elsőrendű feladatunk. Ötéves ter­vünk negyedik évének előirányzatai jóval na­­gyobbak, mint az 1952-es. Pártunk és kormá­nyunk ennek teljesítésénél számít megyénk dol­gozóinak növekvő politikai és szakmai képzett­sége mellett kiapadhatatlan hazaszeretetére és a nemzetközi munkásmozgalom iránti szolidaritás megerősítésére. Elsősorban hős bányászainkra számít pártunk és kormányunk. A széncsaták hőseinek példája nyomán bányászaink, fizikai és műszaki dolgo­zóink­ kövessenek el mindent, hogy egyenletessé tegyék a termelést, biztosítsák a gépek jobb ki­használását. Emeljék a termelékenységet, javít­sák tovább a bányában a szervezettséget, har­coljanak a megbúvó, lapuló ellenség ellen. Har­coljanak dolgozóink egyaránt a takarékossági mozgalom kiszélesítéséért, az önköltség csökken­téséért, a selejtmentes termelésért. A kommunisták mutassanak példát a gépek karbantartása és kezelése elsajátítása terén, le­gyenek élharcosai az élenjáró mozgalmaknak, amelyek ugrásszerű termelésemelkedést biztosí­tanak. _ Állam­i gazdaságaink, gépállomásaink,­­tsz-jnk és csoportjainak feladata pedig az, hogy a követ­­kező évben a hibák teljes felszámolásával ol­­csóbban, többet, jobbat termeljenek! Állami gazdaságaink szakemberei nyújtsanak segítséget tsz-einknek a fejlett agrotechnika al­kalmazásában, tanítsák, neveljék a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára tért dolgozó pa­rasztjainkat a fejlettebb módszerek alkalmazá­sára. A még egyénileg dolgozó parasztságunk na­gyobb része őszintén becsüli az eddigi eredmé­nyeket, kíváncsian figyeli a tsz-ek munkáját. A tsz-ek növekvő terméseredményei, a mezőgaz­daság szocialista átszervezésének rugói. Ezen a téren olyan feladatok állanak, mint a példás ta­­lajmunka, a helyes munkaszervezés, a jó irá­nyítás, s lelkes kezdeményezés, a gépek és adott­ságok hasznos kihasználása. Az ipar és a mezőgazdaság előtt álló felada­tok reálisak, végrehajthatók. Végrehajtásuk bar­zafias kötelesség, népünk, országunk és a haladó emberiséggel szemben. A XIX. kongresszus tanításai szellemében készüljünk a januári taggyűlésre írta: Ha­ász Andor Párszervezeteink sikeresen fejezték be a tagok és tagjelöl­tek összeírását a tagkönyvcseré­­re. Erre a munkára a párttagok százait mozgósították megyénk­ben, hogy ne legyen egy olyan párttag sem, aki ne kapná meg új párttagsági könyvét. A tagsági könyvek cseréjének feladatai közül az első összeírás után egyes pártszervezeteink, — mint aki a feladatait teljesen megoldotta — megpihentek. Meg­feledkeztek arról, hogy a tagsá­gi könyvek kiosztásáig előkészít­sék a párttagságot az új tag­­könyvek átvételére. Megyénk pártszervezeteinek úgy kell fel­készülniük az új tagkönyvek ki­osztására, hogy a párttagsággal is megtárgyalják az új tagsági könyv jelentőségét, elmélyítsék a tagsági könyv iránti megbe­csülést, szeretetet. Meg kell ma­gyarázni azt is a dolgozóknak, hogy az új tagsági könyv nem jelent kiváltságokat, hanem fo­kozott helytállásra kötelez azért az ügyért, amely közelebb viszi hazánk dolgozó népét a szebb és boldogabb holnaphoz. Az új tag­sági könyvek kiosztása tehát nem egyszerűen szervezési kérdés, hanem egyike tesz az új esztendő legfontosabb politikai eseményé­nek. Sikeres megoldása, rendítő­­je lesz az új tervévért folyta­tott harcnak. A januári taggyűlések sikere mozgatója kell hogy legyen an­nak az Útmutatásnak, amelyet számunkra nagy példaképünk a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XIX. kongresszusán a szer­vezeti szabályzat megtárgyalása nyújtott és amely kimondja, hogy minden kommunista figyel­mének középpontjában a párt politikáját megtestesítő pártha­tározatok, valamint az utasítások teljesítéséért állami folyó kitartó harcot kell helyeznünk. A januári taggyűlések tehát úgy töltik be feladatukat, ha a párttagságot a párt és a kor­­mányhatár­ozatok végrehajtására nevelik. Rákosi elvtárs az or­szággyűlés előtt mondott beszé­dében fontos feladatként hatá­rozta meg, hogy fejlesszük ál­lamunk gazdasági erejét, hogy szocialista építésünk fontos sza­kaszát jelentő negyedik terv­évünket is jól teljesítsük. Ezek a fe adatok azt követelik, hogy a taggyűlést megelőző időszakban pártcsoportértekezle­­teken, majd utána népnevelő­munkával előkészítsék a tagsá­got arra, hogy a taggyűlésen megkapják hovatartozásuk egyik legdrágább dokumentjét: a párt­tagsági könyvet. A pártcsoportbizalmiaknak is fontos szerepük van ebben a munkában. Minden pártcsoport­­bizalmi beszélje meg csoportja tagjaival ennek a taggyűlésnek a jelentőségét és magyarázza meg, hogy az új tagsági könyv még keményebb helytá­lásra kö­telezi a párttagokat. Ugyanak­kor azonban el kell érni­ azt is, hogy minden párttag rendezze tagdíját, mert ez egyik feltétele annak, hogy megkaphassa új tagsági könyvét. A pártcsoportbizalmiaknak biz­tosítaniuk kell a párttagság tel­jes megjelenését a taggyűlése­ken. Az a taggyűlés lesz sikeres, ahol megteremtik a pártvezető­ségek, pártcsoportbizalmiak és a népnevelők a feltételét annak, hogy a tagság teljes egészében megjelenjen. A taggyűlés, amelyen kioszt­ják az új tagsági könyvet, le­gyen bírálója is az eddig végzett munkának, tárja fel azokat a hiá­nyosságokat, amelyek fékezik a munkát, hogy az új esztendőben új tagsági könyvvel, új erővel indulhasson harcba minden kom­munista, minden becsü­etes pár­­tonkívüli dolgozó a tervért, a párt és a kormányhatározatok maradéktalan megvalósításáért. 1953 Január 1. Tanulmányozzák bányászaink alaposabban a XIX. kongresszus anyagát Tatabányán a kongresszus anyagának tanulmányozása so­rán 8 százalékkal növekedett pártoktatásban résztvevők szá­­­ma. Ez az arány azonban nem kielégítő, mert a résztvevők kö­zött nem megfelelő a szenelő bányászok, sztahanovisták ará­nya. Ezt nem pótolhatja még az az egyébként nagy eredmény sem, hogy a műszaki és a gazdasági vezetők szinte teljes számban részt vesznek a kongresszus anyagának a tanulmányozásá­ban. Bányászaink alacsony arányszáma az oktatásban an­nak tudható be, hogy még pártfunkcionáriusaink sem ismerik fel mindig az oktatás jelentőségét, az el­mélet elsajátításának fon­tosságát. Gyakran a propagandisták, a pártcsoportbizalmiak, a népne­velők hanyagolják­­ el politikai képzésüket. A propagandisták megfelelő felkészülését a városi pártbizottság propagandista sze­mináriumokon biztosítja, amely­nek vezetői a pártbizottság tagjai és a legképzettebb pro­pagandisták. Erőss Sándor, a X-es akna propagandistája és Kotka János a XV-ös akna nép­nevelője és propagandistája még­sem veszi igénybe ezt a segít­séget. Ez az általuk vezetett szemináriumok színvonalának rovására megy. Még az alapszervezeti titkárok egy része is elhanyagolja a ta­nulást. Prekó elvtársat, a XII-es akna párttitkárát több ízben hiába várták szemináriumának hallgatói. Csik elvtárs, a Vill­as akna párttitkára szintén több ízben nem vett részt a konfe­rencián. Rózsa elvtárs és Kő­halmi elvtársak a XV-ös, illetve a XIV-es akna párttitkárai, rend­szeresen felkészülnek és részt­vesznek a propaganda szeminá­riumokon. Minich elvtárs, a Sík­völgyi akna párttitkára is rend­szeresen felkészül a konferen­ciára. A jó politikai munka nyo­mán nem­ kétséges, hogy a ter­melésben még nagyobb eredmé­nyek fognak mutatkozni. Fontos, hogy az alapszervi titkárok ellenőrizzék a pro­pagandisták felkészülését, a propagandisták pedig a hall­gatók felkészülését, különösen jegyzeteiket. E téren a városi pártbizottságnak is ja­vítani kell az ellenőrzés mun­káján. Sok az olyan elvtárs, aki azt tartja, hogy „majd az utolsó nap megtanulom az anyagot,’’ Ezzel a ,,módszerrel” a XIX. kongres­­­szus anyagát elsajátítani és a mindennapi munkához alkalmaz­ni lehetetlen. Fel kell­­enni a harcot az oktatás lebecsülésének ezzel a jelenségével szemben is. Az oktatási formákban a szemi­náriumkollektívák bírálják az előadók felkészültségében való hiányosságokat éppúgy, mint az egyes hallgatók rossz felkészülé­sét és a vitába való passzivitá­sát. A lemorzsolódás elleni küz­delem fegyvere, az előadó jobb felkészülése is. E téren jóval nagyobb segítsé­get kell nyújtaniuk a taggyűlé­seken megválasztott oktatási bi­zottságok tagjainak. Nagynál Béla elvtárs propagandista a XV-ös aknán, szemináriuma hallgatóinak számát 20 főre emelte, amely eleven, színes elő­adásának és vitavezetési módjá­nak tulajdonítható.. Minden elvtársnak tudnia kell, hogy a pártoktatás nem szorítja háttérbe a termelési erőfeszíté­seket akkor sem, ha az első pil­lanatban úgy tűnik,, Éppe­n el­lenkezőleg: . . olyan eszközünk a tanulás, amely állandó és egyre fo­kozódó mértékben hat a ter­melés fokozására! Olyan eszköz, amely elv, szi­­lárdságra és helytállásra nevel. A XIX. kongresszus anyaga rendkívüli jelentősséggel j­ír éppen e téren. Másként harol­nak azok a bányászok és veze­­tők a gépesítés kihasználásáért ott, ahol a XIX. kongresszus anyagát tanulmányozzák, mint ott, ahol az elméleti előkészítést feleslegesnek mérve elhanya­golják. A városi pártbizottságon lé­nyeges javulás történt a kon­gresszusi anyag megtárgyalásá­nak érdekében és már nemcsak az oktatási osztály, hanem a pártbizottság más osztályai foglalkoznak bányászaink okta­t­­tásával. Azonban még mindig gyakori a munkatársak között az, hogy reszortfeladatként ke­zelik az oktatást. Minden funk­cionáriusnak, minden vezetőnek és dolgozónak látni és éreznie kell, hogy feladataik megoldá­sához döntő segítséget kapnak a kongresszus anyagából és Sztálin elvtárs művéből. Éppen ezért a legalaposabban kell elő­készítenünk a XIX. kongresszus anyagát úgy, nulmányozása, hogy annak ta­magas eszmei színvonalon, a hiányzások teljes megszüntetésével, a hallgatóik százszázalékos részvételével foly­jék. Nevelje a XIX. kongresszus anyaga párttagjainkat és dolgo­zóinkat helytállásra mindnyá­junk közös ügye, tervünk ma­radéktalan teljesítésére. Csaszni Jánosné Tatabánya, VB oktatásfelelős Számolja fel a kádermunkában való megalkuvást a dorogi járási DISZ-bizottság Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén népgazdaságunk 1952. évi fejlődéséről beszélt. Foglalkozott szénbányászatunk fel­adataival is és megszabta az 1952-es tervév sikeres befejezésének, valamint az 1953. év előkészítésének feladatait. A dorogi aknákon nagy kedvvel indult meg a termelés a terv teljesítéséért. Azzal a harci jelszóval indultak el a bányába, hogy Rákosi elvtársnak tett ígéretüket valóra váltják. A dorogi Vyíl­as akna az aktivaértekezlet utáni napon tíz vagonnal többet termelt, napi tervét 105 százalékra teljesítette. A következő napon már 12 vagonnal termelt többet. Ez a lelkesedés mutatkozott meg a többi bányákban is. A tervteljesítésért folyó harcot tovább fokozhatná az ifjúság lendülete. A fiatalok zöm­e becsülettel eleget is tesz ennek. Dorog bányáinak egy részében azonban hiányzik a DISZ mozgósító ereje, amely irányítaná a bányászfiatalok munkáját. A DISZ járási bi­zottság szinte semmit nem tesz azért, hogy a fiatalokat mozgó­sítsa. Az új év küszöbén állunk és a járási bizottság titkára „kü­lön szempontokat” vár, ahelyett, hogy maga intézkedne. A DÍSZ járási bizottság titkára hétről hétre részt vesz a járási pártbizott­ság ülésein, ahol rendszeresen napirenden tartják a terv teljesí­tésének kérdését, amely elég útmutatást ad a DISZ járási bizott­ság titkárának is, hogy új győzelmek felé vigye a fiatalokat. Miért nincs kezdeményező erő a dorogi DISZ járási bizott­ságon? A DISZ vezetősége opportunista álláspontot foglal el. Le­becsüli a fiatalokat, hogy nem akarnak társadalmi munkát vé­gezni. Ezzel saját gyengeségét takarja. Hely­zetén a DISZ JB-tit­­á rónák az az álláspontja, hogy az napszervi DISZ-funkcionárius csak úgy tudja elvégezni a munkáját, ha függetlenítik. Arra hi­vatkozik, hogy: ,,Nem is kívánhatjuk a fiataloktól, hogy egész napi munka után még társadalmi munkát is végezzenek, mert pihenni is kell”. Vajjon tudja-e a járási DISZ-bizottság titkára, hogy a párt és a DISZ-funkcionáriusok túlnyomó többsége termelő mun­kája után társadalmi munkában végzi el megtisztelő feladatát? Tudja, hogy így van. A dorogi fiatalok is keményen megáll­ják helyüket a termelés vonalán. Ott vannak közöttük a DISZ- funkcionáriusok is, csak nevelni kell őket, bizalommal kell feléjük tekinteni. Meg kell bízni őket feladatokkal, meg kell őket tanítani arra, hogyan kell vezetni, meg kell velük ismertetni Lenin— Sztálin elvtársak harcos életét. Rákosi elvtárs harcos, áldozatos munkáját. Harcos helytállásra, áldozatvállalásra, hazaszeretetre kell nevelni őket. Ne úgy bánjon a fiatalokkal Takács János elv­­tá­rs, mint az aggastyánokkal. A mi fiataljainknak nem az a jel­szavuk: „pihenjünk”, a mi fiataljaink harcolni és még jobban .ham­culni akarnak, hogy erősítsék hazánkat, a béke táborát. Takács elvtársnak erre a harcra kell nevelni a fiatalokat. A járási pártbizottságnak jobban kell foglalkozni a DISZ-szel, hogy ki tudja javítani a munkájában mutatkozó hiányosságokat. Az olyan formális segítség nem javít a DISZ munkáján, mint a december 17-i, amikor a járási pártbizottság napirendre tűzte a DISZ munkáját. December 15-én délelőtt 10 órakor még meg sem kezdték feldolgozni, de már 17-én 9 órára elkészült a jelentés. A járási pártbizottság segítségével eredményesebben harcol­hat a DISZ járási bizottsága, aminek eredménye az új évben a termelés minden területén meg fog mutatkozni. Acél Andor instruktor 130 évvel ezelőtt született PETŐFI SÁNDOR 130 évvel ezelőtti Szilveszter éjszakáján született Petőfi Sán­dor az 1848-as magyar forrada­lom lánglelkű vezére. 1948 ja­nuár 1-én Révai József elvtárs így ír róla: „Nincs több Petőfi csak egy. Az a Petőfi, aki fel­fedezi magyar tájként az Alföld­­del és a téli pusztát, ugyanaz, aki jó, szoros nyakravalót kínál a mágnásoknak. Ugyanaz Petőfi, aki a magyar irodalom a legőszintébb, tehát legszebb szerelmi verseit írta, várta ra­jongva a forradalmi csatajelit és szólította talpra 48 március 15-én a magyart.* Ezt a Petőfit ismerik ma már szerte a világon a dolgozók mil­liói és ünnepük most születésé­nek 130. évfordulóját. 130 év telt el Petőfi születése és alig több, mint száz év halála óta. Az eltelt több mint száz évből mégis alig nyolc év az az idő, melyben úgy a magyar nép, mint új életet élő, vagy a sza­badságért harcoló népek meg­ismerhették Petőfit, aki egy sze­mélyben volt népe költője, nyel­vének védője, forradalmának ve­zére, szabadságának hős harco­sa. A felszabadulás előtti negyed­ 1 százados Horthy-rendszer nem tudta kisajátítani Petőfit, mm tudta az elnyomás szolgálatába állítani verseit. Megpróbálta te­hát letagadni forradalmiságát, meghamisítani, hazaszeretetét, elsikkasztani versei közül mind­azt, ami az elnyomás ellen küzdő magyar nép kezében fegyver, szájában harcra buzdító szó lehetett volna. Gyulai Pál „rögeszmének" nevezte Petőfi politikai eszméit, forradalmisá­­gában „költői hóbortot", „ra­­koncátlanságot” látott. Bármennyire próbálta is az elmúlt évszázad meghamisítani Petőfit, népünk szívéből nevét és képét kitörölni nem sikerült és a szabadságot, a függetlenségért folyó harcokat dicsőítő versei egy pillanatra sem némultak el a magyar nép millióinak ajkán. Szerette népünk Petőfit anélkül, hogy ismerte volna egész nagy­­ságát. El kellett jönni annak a kornak, amelyért harcolt és meghalt, hogy népe megismer­hesse őt, az igazit, a nagyot, mint költőt mint forradalmárt, mint szabadsághőst. Ma már a teljes Petőfi kötetek százezreit olvasva ismeri nagy fiát nemcsak a magyar nép, ha­nem együtt ünnepli a szabadság harcosa születésének 130. évfor­­­dulójét a Szovjetunió kommu­nizmust és a népi demokráciák szocializmust építő népet, ugyan­úgy, mint a kapitalista államok­­bani vagy a gyarmatokon sza­badságukért küzdő százmilliók.

Next