Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. január (8. évfolyam, 1-9. szám)
1953-01-01 / 1. szám
2 omárommegyei DGICOZŰK LAPJA (Folytatás az 1. oldalról.)pasztalható valamennyi fogyasztási cikknél, amelyek évi emelkedése meghaladja a 20—30 százalékot. Nagyszerűen bizonyítja megyénk dolgozóinak életszínvonal emelkedését az a szám is, amit az áruforgalom tükröz. Megyénk viszonylatában a kiskereskedelem áruforgalma 90 millió forinttal, a szövetkezeti boltok forgalma 33 millió forinttal, a vendéglátó boltok forgalma 14 millióval nagyobb ebben az évben, mint tavaly. Nehéz lenne azt a sok-sok millió forintos beruházást felsorolni, amit bányagépekben, üzembővítésekben, új üzemek létrehozásában, bányafeltárásokban, közlekedési eszközökben, iskoláik építésében, bölcsődékben kapott megyénk dolgozó népe. Ezek a példák alátámasztják Gerő elvtársinak a Központi Vezetőség november 29-i ülésén mondott beszédének megállapítását: „A mi népi demokratikus államunk erős állam, amely pártunk vezetésével előrelátó, átgondolt szervezett intézkedések révént, tervszerű gazdaságpolitika útján nemcsak az éhisziség rémét hárította el, hanem biztosította és biztosítja népünk zavartalan ellátását." A nagyszerű eredmények mellett azonban igen komoly fogyatékosságok is kísérik munkánkat. Ilyen fogyatékosság az, hogy iparunkban s ezen belül elsősorban az ipar kenyerét adó bányászatban még egyenetlen a termelés. A tatabányai VI-os akna például augusztus és szeptember hónapban 70—75 százalékra teljesítette csak a havi tervét. Ezzel az évi tervének teljesítésével is jelentősen visszaesett, amit rohammunkával és pótműszakokkal igyekeztek az akna vezetői behozni. Több aknánál hasonló volt a helyzet és jelenleg is néhány akna, mint a XI es és a tatabányai XV-ös akna és a XII-es akna lemaradását a többi aknának kell behozni. Nincs meg, mindenütt az egyszemélyi felelős vezetés. Súlyos hiányosságok vannak megfelelően képzett, a gépekhez értő szakmunkások nevelésében. Egyes üzemeinkben nem harcoltak eléggé az önköltség csökkentéséért, főleg az építőiparban. Gyakran előfordul, hogy építőipari vállalataink a tervezett költségkeretet indokolatlanul túllépik. Igen jelentős egyes üzemekben a selejt is. Komoly tennivalóink vannak a kapun belüli munkanélküliség elleni harc terén. Még mindig nem tudtuk megoldani bányáinkban a szállító és fenntartó személyzet kellő, jó elosztását. Sok olyan munkahely van, ahol négy vagy öt ember helyett három ember elvégezné a munkát, így egy-két emberrel többet lehetne a szénre telepíteni. Egyes üzemekben komoly hiányosságok vannak a munkafegyelem terén. Mezőgazdaságunk területén is varannak még komoly fogyatékosságok. Elsősorban a párt- és tanácsszerveinken belül megmutatkozó opportunizmus, amely megmutatkozott a kenyérgabona begyűjtésénél, amikor egyes községi párt- és tanácsszervek nem vették fel a harcot és nem termett annyi”,„a terv teljesíthetetlen” nézetekkel szemben. Másutt nem harcoltak a túlkapások ellen, amely a beadásukat már teljesítő dolgozók rovására akarta a begyűjtést teljesíteni. Ugyanakkor a kulákok elszámoltatását elhanyagolták, nem követelték meg, hogy maradéktalanul teljesítsék kötelességüket. Az opportunizmusnak minden formáját megtalálhattuk különösen a falusi szerveinknél: a nehézségek előtt való meghátrálás, a könnyebb ellenállás vonala, az íróasztaltól való irányítás igen sok esetben megmutatkozott, főleg falusi tanácsszerveknknél. Hiba továbbá, hogy a kiváló teljesítményű tsz-ek között találunk olyanokat is, amelyeknél laza volt a munkafegyelem, nem becsülték eléggé a közös vagyont. A tati tszben állandóan elmaradtak a munkákkal. A tatai tangazdaság és a concóháti üzemegység elhanyagolta a burgonya jelentős részének a földből való kiszedését. A vaspusztai tszcs-ben az állattenyésztésnél követtek el súlyos mulasztásokat, az oroszlányi tiszben a baromfiállomány gondozását hanyagolták el. E hiányosságok mellett is megállapíthatjuk azonban, hogy az 1952-es év dolgozó népünk, megyénk dolgozóinak is erőfeszítéseiről, példás munkájáról tett tanúságot. A termelési eredmények mellett nagyjelentőségű megyénk békemozgalmának fejlődése. Bizonyíték erre a nyári békehónap, amelynek idején kiváló teljesítményeket értek el a bányász és külszíni dolgozóink egyaránt. Az Országos Békekongresszus megyénk dolgozóinak többségét mozgósította, több ezer kiváló teljesítmény, a több mint 1000 békétévé, a békefelajánlás, újabb nemet kiáltott a háborús gyújtogatóknak. Az eltelt év legkiemelkedőbb eseménye a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. világtörténelmi jelentőségű kongresszusa. Ennek a kongresszusnak igen nagy a hatása, megyénk dolgozóira is. örömmel beszélnek a bányászok, üzemi, mezőgazdasági dolgozók, haladó értelmiségiek Sztálin elvtárs zseniális mgállapításairól, a kommunizmus építkezéseiről. A kongresszus újabb lendületet adott a termelésnek, a felajánlások teljesítésének. A szocializmus, a kommunizmus, a békevédelem nagyszerű perspektíváit adta a kongresszus egész népünk és megyénk dolgozói számára is. A kongresszus újabb felhívás a fokozottabb békeharcra, a népek közötti béke megőrzésére. A békeharc szüntelen fokozása, megyénk népének harcos összefogása, fokozott küzdelem az ellenség ellen, elsőrendű feladatunk. Ötéves tervünk negyedik évének előirányzatai jóval nagyobbak, mint az 1952-es. Pártunk és kormányunk ennek teljesítésénél számít megyénk dolgozóinak növekvő politikai és szakmai képzettsége mellett kiapadhatatlan hazaszeretetére és a nemzetközi munkásmozgalom iránti szolidaritás megerősítésére. Elsősorban hős bányászainkra számít pártunk és kormányunk. A széncsaták hőseinek példája nyomán bányászaink, fizikai és műszaki dolgozóink kövessenek el mindent, hogy egyenletessé tegyék a termelést, biztosítsák a gépek jobb kihasználását. Emeljék a termelékenységet, javítsák tovább a bányában a szervezettséget, harcoljanak a megbúvó, lapuló ellenség ellen. Harcoljanak dolgozóink egyaránt a takarékossági mozgalom kiszélesítéséért, az önköltség csökkentéséért, a selejtmentes termelésért. A kommunisták mutassanak példát a gépek karbantartása és kezelése elsajátítása terén, legyenek élharcosai az élenjáró mozgalmaknak, amelyek ugrásszerű termelésemelkedést biztosítanak. _ Állami gazdaságaink, gépállomásaink,tsz-jnk és csoportjainak feladata pedig az, hogy a következő évben a hibák teljes felszámolásával olcsóbban, többet, jobbat termeljenek! Állami gazdaságaink szakemberei nyújtsanak segítséget tsz-einknek a fejlett agrotechnika alkalmazásában, tanítsák, neveljék a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára tért dolgozó parasztjainkat a fejlettebb módszerek alkalmazására. A még egyénileg dolgozó parasztságunk nagyobb része őszintén becsüli az eddigi eredményeket, kíváncsian figyeli a tsz-ek munkáját. A tsz-ek növekvő terméseredményei, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének rugói. Ezen a téren olyan feladatok állanak, mint a példás talajmunka, a helyes munkaszervezés, a jó irányítás, s lelkes kezdeményezés, a gépek és adottságok hasznos kihasználása. Az ipar és a mezőgazdaság előtt álló feladatok reálisak, végrehajthatók. Végrehajtásuk barzafias kötelesség, népünk, országunk és a haladó emberiséggel szemben. A XIX. kongresszus tanításai szellemében készüljünk a januári taggyűlésre írta: Haász Andor Párszervezeteink sikeresen fejezték be a tagok és tagjelöltek összeírását a tagkönyvcserére. Erre a munkára a párttagok százait mozgósították megyénkben, hogy ne legyen egy olyan párttag sem, aki ne kapná meg új párttagsági könyvét. A tagsági könyvek cseréjének feladatai közül az első összeírás után egyes pártszervezeteink, — mint aki a feladatait teljesen megoldotta — megpihentek. Megfeledkeztek arról, hogy a tagsági könyvek kiosztásáig előkészítsék a párttagságot az új tagkönyvek átvételére. Megyénk pártszervezeteinek úgy kell felkészülniük az új tagkönyvek kiosztására, hogy a párttagsággal is megtárgyalják az új tagsági könyv jelentőségét, elmélyítsék a tagsági könyv iránti megbecsülést, szeretetet. Meg kell magyarázni azt is a dolgozóknak, hogy az új tagsági könyv nem jelent kiváltságokat, hanem fokozott helytállásra kötelez azért az ügyért, amely közelebb viszi hazánk dolgozó népét a szebb és boldogabb holnaphoz. Az új tagsági könyvek kiosztása tehát nem egyszerűen szervezési kérdés, hanem egyike tesz az új esztendő legfontosabb politikai eseményének. Sikeres megoldása, rendítője lesz az új tervévért folytatott harcnak. A januári taggyűlések sikere mozgatója kell hogy legyen annak az Útmutatásnak, amelyet számunkra nagy példaképünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán a szervezeti szabályzat megtárgyalása nyújtott és amely kimondja, hogy minden kommunista figyelmének középpontjában a párt politikáját megtestesítő párthatározatok, valamint az utasítások teljesítéséért állami folyó kitartó harcot kell helyeznünk. A januári taggyűlések tehát úgy töltik be feladatukat, ha a párttagságot a párt és a kormányhatározatok végrehajtására nevelik. Rákosi elvtárs az országgyűlés előtt mondott beszédében fontos feladatként határozta meg, hogy fejlesszük államunk gazdasági erejét, hogy szocialista építésünk fontos szakaszát jelentő negyedik tervévünket is jól teljesítsük. Ezek a fe adatok azt követelik, hogy a taggyűlést megelőző időszakban pártcsoportértekezleteken, majd utána népnevelőmunkával előkészítsék a tagságot arra, hogy a taggyűlésen megkapják hovatartozásuk egyik legdrágább dokumentjét: a párttagsági könyvet. A pártcsoportbizalmiaknak is fontos szerepük van ebben a munkában. Minden pártcsoportbizalmi beszélje meg csoportja tagjaival ennek a taggyűlésnek a jelentőségét és magyarázza meg, hogy az új tagsági könyv még keményebb helytálásra kötelezi a párttagokat. Ugyanakkor azonban el kell érni azt is, hogy minden párttag rendezze tagdíját, mert ez egyik feltétele annak, hogy megkaphassa új tagsági könyvét. A pártcsoportbizalmiaknak biztosítaniuk kell a párttagság teljes megjelenését a taggyűléseken. Az a taggyűlés lesz sikeres, ahol megteremtik a pártvezetőségek, pártcsoportbizalmiak és a népnevelők a feltételét annak, hogy a tagság teljes egészében megjelenjen. A taggyűlés, amelyen kiosztják az új tagsági könyvet, legyen bírálója is az eddig végzett munkának, tárja fel azokat a hiányosságokat, amelyek fékezik a munkát, hogy az új esztendőben új tagsági könyvvel, új erővel indulhasson harcba minden kommunista, minden becsüetes pártonkívüli dolgozó a tervért, a párt és a kormányhatározatok maradéktalan megvalósításáért. 1953 Január 1. Tanulmányozzák bányászaink alaposabban a XIX. kongresszus anyagát Tatabányán a kongresszus anyagának tanulmányozása során 8 százalékkal növekedett pártoktatásban résztvevők száma. Ez az arány azonban nem kielégítő, mert a résztvevők között nem megfelelő a szenelő bányászok, sztahanovisták aránya. Ezt nem pótolhatja még az az egyébként nagy eredmény sem, hogy a műszaki és a gazdasági vezetők szinte teljes számban részt vesznek a kongresszus anyagának a tanulmányozásában. Bányászaink alacsony arányszáma az oktatásban annak tudható be, hogy még pártfunkcionáriusaink sem ismerik fel mindig az oktatás jelentőségét, az elmélet elsajátításának fontosságát. Gyakran a propagandisták, a pártcsoportbizalmiak, a népnevelők hanyagolják el politikai képzésüket. A propagandisták megfelelő felkészülését a városi pártbizottság propagandista szemináriumokon biztosítja, amelynek vezetői a pártbizottság tagjai és a legképzettebb propagandisták. Erőss Sándor, a X-es akna propagandistája és Kotka János a XV-ös akna népnevelője és propagandistája mégsem veszi igénybe ezt a segítséget. Ez az általuk vezetett szemináriumok színvonalának rovására megy. Még az alapszervezeti titkárok egy része is elhanyagolja a tanulást. Prekó elvtársat, a XII-es akna párttitkárát több ízben hiába várták szemináriumának hallgatói. Csik elvtárs, a Villas akna párttitkára szintén több ízben nem vett részt a konferencián. Rózsa elvtárs és Kőhalmi elvtársak a XV-ös, illetve a XIV-es akna párttitkárai, rendszeresen felkészülnek és résztvesznek a propaganda szemináriumokon. Minich elvtárs, a Síkvölgyi akna párttitkára is rendszeresen felkészül a konferenciára. A jó politikai munka nyomán nem kétséges, hogy a termelésben még nagyobb eredmények fognak mutatkozni. Fontos, hogy az alapszervi titkárok ellenőrizzék a propagandisták felkészülését, a propagandisták pedig a hallgatók felkészülését, különösen jegyzeteiket. E téren a városi pártbizottságnak is javítani kell az ellenőrzés munkáján. Sok az olyan elvtárs, aki azt tartja, hogy „majd az utolsó nap megtanulom az anyagot,’’ Ezzel a ,,módszerrel” a XIX. kongresszus anyagát elsajátítani és a mindennapi munkához alkalmazni lehetetlen. Fel kellenni a harcot az oktatás lebecsülésének ezzel a jelenségével szemben is. Az oktatási formákban a szemináriumkollektívák bírálják az előadók felkészültségében való hiányosságokat éppúgy, mint az egyes hallgatók rossz felkészülését és a vitába való passzivitását. A lemorzsolódás elleni küzdelem fegyvere, az előadó jobb felkészülése is. E téren jóval nagyobb segítséget kell nyújtaniuk a taggyűléseken megválasztott oktatási bizottságok tagjainak. Nagynál Béla elvtárs propagandista a XV-ös aknán, szemináriuma hallgatóinak számát 20 főre emelte, amely eleven, színes előadásának és vitavezetési módjának tulajdonítható.. Minden elvtársnak tudnia kell, hogy a pártoktatás nem szorítja háttérbe a termelési erőfeszítéseket akkor sem, ha az első pillanatban úgy tűnik,, Éppen ellenkezőleg: . . olyan eszközünk a tanulás, amely állandó és egyre fokozódó mértékben hat a termelés fokozására! Olyan eszköz, amely elv, szilárdságra és helytállásra nevel. A XIX. kongresszus anyaga rendkívüli jelentősséggel jír éppen e téren. Másként harolnak azok a bányászok és vezetők a gépesítés kihasználásáért ott, ahol a XIX. kongresszus anyagát tanulmányozzák, mint ott, ahol az elméleti előkészítést feleslegesnek mérve elhanyagolják. A városi pártbizottságon lényeges javulás történt a kongresszusi anyag megtárgyalásának érdekében és már nemcsak az oktatási osztály, hanem a pártbizottság más osztályai foglalkoznak bányászaink oktattásával. Azonban még mindig gyakori a munkatársak között az, hogy reszortfeladatként kezelik az oktatást. Minden funkcionáriusnak, minden vezetőnek és dolgozónak látni és éreznie kell, hogy feladataik megoldásához döntő segítséget kapnak a kongresszus anyagából és Sztálin elvtárs művéből. Éppen ezért a legalaposabban kell előkészítenünk a XIX. kongresszus anyagát úgy, nulmányozása, hogy annak tamagas eszmei színvonalon, a hiányzások teljes megszüntetésével, a hallgatóik százszázalékos részvételével folyjék. Nevelje a XIX. kongresszus anyaga párttagjainkat és dolgozóinkat helytállásra mindnyájunk közös ügye, tervünk maradéktalan teljesítésére. Csaszni Jánosné Tatabánya, VB oktatásfelelős Számolja fel a kádermunkában való megalkuvást a dorogi járási DISZ-bizottság Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén népgazdaságunk 1952. évi fejlődéséről beszélt. Foglalkozott szénbányászatunk feladataival is és megszabta az 1952-es tervév sikeres befejezésének, valamint az 1953. év előkészítésének feladatait. A dorogi aknákon nagy kedvvel indult meg a termelés a terv teljesítéséért. Azzal a harci jelszóval indultak el a bányába, hogy Rákosi elvtársnak tett ígéretüket valóra váltják. A dorogi Vyílas akna az aktivaértekezlet utáni napon tíz vagonnal többet termelt, napi tervét 105 százalékra teljesítette. A következő napon már 12 vagonnal termelt többet. Ez a lelkesedés mutatkozott meg a többi bányákban is. A tervteljesítésért folyó harcot tovább fokozhatná az ifjúság lendülete. A fiatalok zöme becsülettel eleget is tesz ennek. Dorog bányáinak egy részében azonban hiányzik a DISZ mozgósító ereje, amely irányítaná a bányászfiatalok munkáját. A DISZ járási bizottság szinte semmit nem tesz azért, hogy a fiatalokat mozgósítsa. Az új év küszöbén állunk és a járási bizottság titkára „külön szempontokat” vár, ahelyett, hogy maga intézkedne. A DÍSZ járási bizottság titkára hétről hétre részt vesz a járási pártbizottság ülésein, ahol rendszeresen napirenden tartják a terv teljesítésének kérdését, amely elég útmutatást ad a DISZ járási bizottság titkárának is, hogy új győzelmek felé vigye a fiatalokat. Miért nincs kezdeményező erő a dorogi DISZ járási bizottságon? A DISZ vezetősége opportunista álláspontot foglal el. Lebecsüli a fiatalokat, hogy nem akarnak társadalmi munkát végezni. Ezzel saját gyengeségét takarja. Helyzetén a DISZ JB-titá rónák az az álláspontja, hogy az napszervi DISZ-funkcionárius csak úgy tudja elvégezni a munkáját, ha függetlenítik. Arra hivatkozik, hogy: ,,Nem is kívánhatjuk a fiataloktól, hogy egész napi munka után még társadalmi munkát is végezzenek, mert pihenni is kell”. Vajjon tudja-e a járási DISZ-bizottság titkára, hogy a párt és a DISZ-funkcionáriusok túlnyomó többsége termelő munkája után társadalmi munkában végzi el megtisztelő feladatát? Tudja, hogy így van. A dorogi fiatalok is keményen megállják helyüket a termelés vonalán. Ott vannak közöttük a DISZ- funkcionáriusok is, csak nevelni kell őket, bizalommal kell feléjük tekinteni. Meg kell bízni őket feladatokkal, meg kell őket tanítani arra, hogyan kell vezetni, meg kell velük ismertetni Lenin— Sztálin elvtársak harcos életét. Rákosi elvtárs harcos, áldozatos munkáját. Harcos helytállásra, áldozatvállalásra, hazaszeretetre kell nevelni őket. Ne úgy bánjon a fiatalokkal Takács János elvtárs, mint az aggastyánokkal. A mi fiataljainknak nem az a jelszavuk: „pihenjünk”, a mi fiataljaink harcolni és még jobban .hamculni akarnak, hogy erősítsék hazánkat, a béke táborát. Takács elvtársnak erre a harcra kell nevelni a fiatalokat. A járási pártbizottságnak jobban kell foglalkozni a DISZ-szel, hogy ki tudja javítani a munkájában mutatkozó hiányosságokat. Az olyan formális segítség nem javít a DISZ munkáján, mint a december 17-i, amikor a járási pártbizottság napirendre tűzte a DISZ munkáját. December 15-én délelőtt 10 órakor még meg sem kezdték feldolgozni, de már 17-én 9 órára elkészült a jelentés. A járási pártbizottság segítségével eredményesebben harcolhat a DISZ járási bizottsága, aminek eredménye az új évben a termelés minden területén meg fog mutatkozni. Acél Andor instruktor 130 évvel ezelőtt született PETŐFI SÁNDOR 130 évvel ezelőtti Szilveszter éjszakáján született Petőfi Sándor az 1848-as magyar forradalom lánglelkű vezére. 1948 január 1-én Révai József elvtárs így ír róla: „Nincs több Petőfi csak egy. Az a Petőfi, aki felfedezi magyar tájként az Alfölddel és a téli pusztát, ugyanaz, aki jó, szoros nyakravalót kínál a mágnásoknak. Ugyanaz Petőfi, aki a magyar irodalom a legőszintébb, tehát legszebb szerelmi verseit írta, várta rajongva a forradalmi csatajelit és szólította talpra 48 március 15-én a magyart.* Ezt a Petőfit ismerik ma már szerte a világon a dolgozók milliói és ünnepük most születésének 130. évfordulóját. 130 év telt el Petőfi születése és alig több, mint száz év halála óta. Az eltelt több mint száz évből mégis alig nyolc év az az idő, melyben úgy a magyar nép, mint új életet élő, vagy a szabadságért harcoló népek megismerhették Petőfit, aki egy személyben volt népe költője, nyelvének védője, forradalmának vezére, szabadságának hős harcosa. A felszabadulás előtti negyed 1 százados Horthy-rendszer nem tudta kisajátítani Petőfit, mm tudta az elnyomás szolgálatába állítani verseit. Megpróbálta tehát letagadni forradalmiságát, meghamisítani, hazaszeretetét, elsikkasztani versei közül mindazt, ami az elnyomás ellen küzdő magyar nép kezében fegyver, szájában harcra buzdító szó lehetett volna. Gyulai Pál „rögeszmének" nevezte Petőfi politikai eszméit, forradalmiságában „költői hóbortot", „rakoncátlanságot” látott. Bármennyire próbálta is az elmúlt évszázad meghamisítani Petőfit, népünk szívéből nevét és képét kitörölni nem sikerült és a szabadságot, a függetlenségért folyó harcokat dicsőítő versei egy pillanatra sem némultak el a magyar nép millióinak ajkán. Szerette népünk Petőfit anélkül, hogy ismerte volna egész nagyságát. El kellett jönni annak a kornak, amelyért harcolt és meghalt, hogy népe megismerhesse őt, az igazit, a nagyot, mint költőt mint forradalmárt, mint szabadsághőst. Ma már a teljes Petőfi kötetek százezreit olvasva ismeri nagy fiát nemcsak a magyar nép, hanem együtt ünnepli a szabadság harcosa születésének 130. évfordulójét a Szovjetunió kommunizmust és a népi demokráciák szocializmust építő népet, ugyanúgy, mint a kapitalista államokbani vagy a gyarmatokon szabadságukért küzdő százmilliók.