Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. március (8. évfolyam, 18-25. szám)

1953-03-07 / 19. szám

2 A tavaszi munka lemaradásának magyarozata: A lemaradókkal siránkoznak — nem támaszkodnak a példamutatókra a leányvári Előre tsz pártszervezetének vezetői A leányvári Előre termelőszövetkezet dolgozói még mindig nem kezdtek hozzá a vetéshez A minisztertanács határozatát nem hajtották végre határidőre, a vetőgépek, fogasok és egyéb mezőgazdasági gépek javítása még csak most folyik. És ami mindennél súlyosabb hiba: rossz a tagság munkafegyelme. Munka helyett egyesek siránkoznak, hogy az elszámolásnál nem kaptak elég kenyérgabonát. Senki sincs, aki számonkérné a siránkozóktól: hány munkaegységet teljesítettek tavaly? Nincsenek népnevelők, akik megmagyaráznák, évtizedek óta nem volt olyan aszály és olyan fagykár, mint tavaly, még sincs okuk az elégedetlenségre azoknak, akik becsületesen dolgoztak. Azok siránkoznak elsősorban, akik tavaly is kivonták magukat a munka neheze alól. A hiba gyökere, tehát az, hogy a termelőszövetkezet pártszervezetének vezetői nem szervezték meg a népnevelő csoportot, ehelyett maguk is a lemaradókkal, hoznak,a hátul kullogókkal sirán. Hogyan, kikből szervezzünk kérdi Cinege Ferenc elvtárs, a párttitkár helyettese — hiszen a párttagság többségére sem lehet számítani, ők maguk sem mutatnak példát a munkában. Itt van például Szekeres István, párttag, brigádvezető volt sertésgondozó és ahelyett, hogy a mellé beosztott dolgozókat tanította, nevelte volna, piszkosan hagyta az ólat, aminek következtében a süldők közül 27 megfázott és elhullott. De nem egyszer alva találta a csoport elnöke az istállóban a legnagyobb munkaidőben. Szabó József pedig így igyekszik kivonni magát a termelőmunkából: „Csak csőszmunkát tudok vállalni, mert fáj a karom", ugyanakkor a vendéglőben „fájós” kezével úgy vagdossa a kártyát az asztallapra, majd megreped az asztal,hogy Valóban ennyire siralmas, ennyire kilátástalan lenne a leányvári termelőszövetkezet helyzete? Szó sincs róla. A termelőszövetkezet tagjai között hér egy olyan jól dolgozó parasztot találunk, akik az elmúlt gazdasági évben megyei viszonylatban is kitűntek a munkával. Sőt, országosan is és most is becsületesen kiveszik részüket a termelőmunkából, akik tudják, hogy a közös vagyongyarapítás, saját jólétük, felemelkedésük záloga. Móricz munkája elismeréseként munkaérdemrendet kapott és jelenleg Lillafüreden üdül. De kiváló munkát végez Rácz István elvtárs DISZ-tag, állattenyésztési brigádvezető, Hartyán Istvánná MNDSZ-tag, sertésgondozó és így tovább. A hiba tehát nem annyira a példamutatásban, mint inkább a pártszervezet vezetőinek rövidlátásában, tehetetlenségében van. A pártszervezet vezetői azon siránkoznak, hogy rossz a munkafegyelem, a párttagok nem mutatnak példát, nincs, akit nrapnevelő munkával megbízzanak, ahelyett, hogy Móricz Zsigmondot, Hartyán Istvánnét, Rácz Istvánt és a többi kiváló példamutató dolgozót bízták volna meg népnevelő, felvilágosító munkával. Nem kell azon siránkozni, hogy a párttagok, a volt népnevelők nem végeznek jó munkát, azok legyenek párttagok és népnevelők, akik jó munkát végeznek! Ne sajnálják az időt a pártszervezet vezetői: zárkózzanak be egy-két órára a pártirodába, dolgozzanak ki a csoport munkaterve alapján maguk is munkatervet, a pártszervezet munkájának megjavítása érdekében. Jegyezzék fel, kikre számíthatnak a népnevelőmunka megjavítása során, hogy minden brigádban, munkacsapatban jó népnevelő legyen. Kiknek adhatnak pártmegbízatást a munkafegyelem megjavítása érdekében, hogyan javítják meg a pártoktatást, éppen a tavaszi munkák sikere érdekében, aztán lássanak hozzá a munkaterv végrehajtásához. Ez, és egyedül csak ez biztosíthatja, hogy a leányvári termelőszövetkezet ismét az első közé küzdje fel magát. Március 7-21: a szovjet könyv ünnepe A magyar-szovjet barátság hónapja keretében március 7-e és 21-e között rendezik meg Magyarországon másodízben a szovjet könyv ünnepi hetét. A könyvhét folyamán országszerte számos irodalmi estet, olvasó megbeszélést, központi és helyi könyvkiállítást rendeznek. Ezen kívül több új szovjet könyv is megjelent a magyar-szovjet barátsági hónap alkalmából. Kománim megyei DD1G0ZÓK LAPJA A kulákok méltó cimborája a közellátást zavaró bakonyszombathelyi pap Alighogy áttörte a kora márciusi nap a hajnali ködöt, máris népes Molnár Gyula bakonyszombathelyi pap gazdasági udvara. A pap „cselédlánya” kosárral a karján megjelenik a ház előtt. A tyúkok és a többi aprójószág nagy zajjal veszik körül, hiszen olyan csemegét kapnak, amelyet becsületes parasztudvarnál nem kaphatnának. Búza, rozs hullik közéjük, mégpedig annyi, hogy dúskálhatnak, válogathatnak benne, tele lehet a bögyük, mégis ott kell, hogy hagyják, nem bírják felszedegetni. A lány, a baromfietetés gondját letéve, ugyanazzal a kosárral a pékhez indul kenyérért, hiszen valamit csak kell ennie a hús mellé, melynek nyomtatására már ott áll az asztalon az „adómentes” bor, melyet a tisztelendő úr a híveitől szedett össze, egyházadó, keresztelés, esketés és egyéb címen. A napsugár kacérkodva betekint a kamra ablakán is, aztán hirtelen elbújik egy kicsi, de haragos szürke felhő mögé. Nem érti az egészet: búzát kapnak az állatok, a kamrában zsákokban 230 kg liszt, 285 rozs és 95 kg búza, a lányt meg kenyérért küldik. A becsületes dolgozó parasztok, akik beadási kötelezettségük teljesítésével tanúbizonyságot tettek hazaszeretetükről azzal a tudattal, hogy a beadás teljesítése harci feladat, erősítik a munkásparaszt szövetséget, biztosítják a zavartalan közellátást. Fejlődésünk legnagyobb akadálya a kulákság szabotálása, a spekuláció, mellyel napjainkban lépten-nyomon találkozunk. A végső soron tehát a hulák és a közellátást zavaró pap között semmi különbség nincs. Céljuk egy, ahol csak lehet, akadályozzák előrehaladásunkat. Ideje, hogy a községi tanács éberebben nézzen körül a saját portáján, leplezze le a falu dolgozói előtt a pap és a többi hasonszőrű jómadár garázdálkodását. Pártoktatás a megyei tanácson Az 1952—53-as pártoktatási év beindulását a megyei tanács pártszervezete gondos munkával készítette elő. Biztosította, hogy kellő számú, képzett propagandistái álljon a pártoktatás élére. Minden osztályvezető gondoskodott arról, hogy hétfőn, amikor politikai iskolák folynak, ne legyen kiszállás, hogy az osztály minden dolgozója részt vehessen politikai iskolák foglalkozásain. Menetközben azonban súlyos hibák vetődtek fel. A Bolsevik Párt Története I. évfolyam, propagandista fluktuáció miatt lényegében csak 1953 januárjában kezdődhetett el. Ennek folytán most gyorsított ütemben haladva, minden héten tartanak foglalkozást, így a hallgatók nem tudnak kellőképpen felkészülni, ami a tanulás rovására megy. A politikai alapismertetők tanulóköreinek hallgatói szintén rendszertelenül járnak a foglalkozásokra. Dr. Zsemben Ferenc, Meszes Ferencné, Vikinger Gyuláné notórius mulasztóknál mutatkozik meg legjobban az oktatás lebecsülése. Arra való hivatkozással, hogy „sok a munka, nem érnek rá tanulni”, elfeledkeznek arról, hogy a hivatali munkájaikat csak úgy tudják dolgozó népünk szolgálatába állítani, ha van kellő politikai felkészültségük. Kövessék Bartal Józsefné, Nagy Gézáné és Bánvölgyi Lajosné elvtársnők példáját, akik a foglalkozásokon rendszeresen részt vesznek és hozzászólásaikkal emelik a pártoktatás színvonalát. Hevesi János elvtárs, a Bolsevik Párt Története I. évfolyama hallgatója elvtársi segítséget nyújt azon tanulóknak, akiknek az anyag átvételénél nehézségeik vannak. De nem mondható el ugyanez Gelencsér János és Gallai Rezső elvtársakról, akik a foglalkozásokon nem segítik a gyengébb elvtársakat, habár politikai felkészültségük nagyobb, ellenkezőleg, a propagandista elvtársai úgy szeretnek lejáratni, hogy háta mögött arról beszélnek, hogy egy.pártonkívüli sokkal jobban le tudná vezetni a konferenciákat. A tanács pártszervezete jobban figyeljen fel az ilyen helytelen megnyilvánulásokra, tartsa elsőrendű kötelességének az ellenőrző munka megjavítását, többet foglalkozzon a politikai iskolák ellenőreivel, mert ez a munka csak úgy ér valamit, ha azt segítséggel kötik össze. Horváth elvtársnő pedig ritkán látogatja a konferenciákat és akkor is csak megjelenik a foglalkozáson, de bírálatával nem segíti sem a propagandistát, sem pedig a hallgatókat. A DOLGOZÓ NŐK EMETE A rfoíl r országában kiépülő kommunizmus országában Harmincötezer szovjet nő végez tudományos munkát a Tudományos Akadémián és a kutatóintézetekben. Mintegy 40 nőt tüntettek ki Sztálin-díjjal a tudomány, a technika, az irodalom és a művészetek terén végzett kiváló munkásságért. Több mint 3 millió nő dolgozik a közoktatás és az egészségvédelem területén. • A szovjet nők élnek a Sztálini Alkotmányban biztosított jogukkal és tevékenyen részt vesznek az ország politikai életében. A Szovjetunió közel 300 élenjáró asszonya foglal helyet a Legfelső Tanács küldöttei között és legalább 1700 női tagja van a szövetségi és autonóm köztársaságok Legfelső Tanácsainak. A nők közül számosan miniszteri és miniszterhelyettesi állásokat töltenek be.• A szovjet nők nem ismerik a nyomort és a munkanélküliséget. A szovjet hatalom meghozta számukra a boldog életet. Mit mond életéről a voronyezsi Jevdokija Larina öreg munkása, tízgyermekes családanya: „Hetvenéves vagyok, életem nagyobbik felét a régi kapitalista rendszerben éltem le. Férjemmel együtt látástól-vakulásig dolgoztunk és alig kerestük meg a falat kenyérre valót. A szovjethatalom győzelme megnyitotta előttünk a békés munka napsütötte útját. Tisztességes lakást kaptunk. Özvegyen maradtam, mégis sikerült gyermekeimet taníttatnom. Hatan közülük főiskolát végeztek. Valamennyi gyermekem olyan munkakörben dolgozik, amit maga választott. Tizenhat unokám van. Mindannyian iskolába, technikumba járnak. Ketten közülük most fejezik be az egyetemet. Szovjet államunk szerető gondoskodással és támogatással vesz körül bennünket. Nemrégiben elnyertem a „Hős Anya” büszke címet. Ma már csak mint rossz álomra gondolunk vissza a régi nyomorúságos világra.” Az amerikai dolgozó nő számára el van zárva a szakképzettség emelésének, a tanulásnak, a kulturális fejlődésnek útja. Nem meglepő, hogy Amerikában a nők között nincsenek mérnökök, technikusok, üzemvezetők, és csak jelentéktelenül kevés nő foglalkozik tudományos munkával. Mindezeket a foglalkozásokat nem tartják női munkaköröknek.• A reakciós szakszervezeti bürokraták semmit sem tesznek a munkásnők védelmének érdekében. Nincs mit csodálkozni ezen, ha elgondoljuk, hogy a nők még a szakszervezetekben sem élveznek egyenjogúságot. A textilmunkások szakszervezetében például a tagok 40 százaléka nő, de a szakszervezet végrehajtó bizottságában nincs egyetlen nő sem. A nők egyenjogúságáért a haladó szakszervezetek harcolnak.• Még siralmasabb a faji üldöztetéstől szenvedő néger munkásnők helyzete. A „Worker” című lap jelentése szerint a néger nők átlagos évi munkabére mindössze 497 dollár. Ez több mint kétszerte kevesebb a fehér nők átlagos munkabérénél és sokszorta kevesebb még a legalacsonyabb munkabérrel rendelkező férfiak bérénél is. Hogyan írja le Paulina Taylor az amerikai nők helyzetét: „Szülővárosom, Joungstown az Egyesült Államok egyik nehézipari központja. Itt a nőknek még nehezebb munkához jutni, mint azokban a városokban, amelyek könnyűipari üzemekkel rendelkeznek. Különösen nehéz a néger nők sorsa. Úgyszólván minden ajtót becsuknak előttük. A néger nőt legfeljebb mint szolgálót alkalmazzák. A néger nőre semmiféle munkavédelmi törvény nem vonatkozik, nem terjed ki rá sem NŐK LEVELEI miféle szociális gondozás.” A Szovjetunióban, szocializmust építő országunkban és a többi népi demokráciákban a nők megbecsült, a férfiakkal egyenértékű tagjai a társadalomnak. Ma már nincs különbség férfimunka és női munka között. Ezt igazolja a továbbtanulók listája is. A műszaki egyetemekre pl. éppen olyan számban kell, hogy jelentkezzenek nők, mint férfiak. A nők a munka bármely frontján hatalmas eredményeket tudnak felmutatni. Március 8, a nemzetközi nőnap a világ asszonyainak hatalmas ünnepe. Én ezt az ünnepet azzal köszöntöm, hogy még jobban tanulok és segítem érettségire készülő társaimat. MECHÚRA ERZSÉBET a tatabányai Rákosi Mátyás gimnázium Mb. oszt. tan. ■k Az egész világon március 8-án ünneplik a nők napját. Hazánkban nagy örömmel és lelkesedéssel készültek ennek a napnak méltó megünneplésére. Hazánkban az alkotmány biztosítja a nők teljes egyenjogúságát politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. A tanuláshoz, a tanításhoz, a szakmai és politikai fejlődéshez, a kultúra nyújtotta összes javakhoz elvitathatatlan, törvénybiztosította jogunk van. Asszonyaink számos nagyszerű példával bizonyították nap mint nap, hogy az alkotmány adta jogokkal akarnak és tudnak is élni. A munka bármely frontján álljon is a nő, a nép állama különösképpen megbecsüli benne az anyát. Jól tükrözi ezt a minisztertanács február 8-i határozata, mely az anya és gyermekvédelem továbbfejlesztését célozza. Messzemenő védelmet jelentenek azok a rendelkezések, melyek a nőt anyaságában védelmezik. Ezek az intézkedések megyei kórházunk életében is híven visszatükröződnek. A kórház 1949-ben a jobb betegellátás érdekében új épületrésszel bővült. Itt helyezték el az újonnan létesített szülészeti és gyermekosztályt. A koraszülöttek szakszerű ellátására koraszülött osztály nyílik meg a közeljövőben. Tervbe vették az anyatejállomás, a tejkonyha, korszerű fertőzőosztály létesítését is. Ápolónők képzésére ápolónőképző iskolát nyit a kórház még ebben a hónapban, mely évente 40 új ápolónőt állít majd a szocialista egészségügy szolgálatába, így valósulnak meg a gyakorlatban kormányunk célkitűzései. A felszabadulás előtt igen csekély számú női orvos dolgozott a kórházban. Most egyre több az orvosnők száma. DR. JANCSÓ ÁGNES ★ A bányákban, a falvakban, az iskolákban, a mérnöki asztalok mellett és az otthonokban, mindenütt a világ asszonyainak nagy seregszemléjére, a nemzetközi nőnapra készülnek a magyar asszonyok. Sok édesanya mesél ezekben a napokban kicsi gyermekének arról, hogy valahol, nagyon messze tőlünk most bombák hullanak, ágyuk dörögnek s a gránátszagatta mezőkön vérrózsák nyílnak. Rólatok mesélnek a mi asszonyaink koreai édesanyák! Rátok gondolunk, mikor március 8-ra készülünk. Veletek vagyunk, értetek is harcolunk, mikor Sztálinvárost, földalatti gyorsvasútat építünk, mikor március 8 tiszteletére magasabb teljesítményeket érünk el. Kedves Koreai Édesanyák! Lerombolták házaitokat, talán megölték piciny gyermeketeket, talán a férjetek az első vonalban esett el a hazáért, de én tudom, hogy ti nem csüggedtek, ökölbe szorított kézzel szembeszálltok a gyilkosokkal, a kegyetlenekkel. Tudjátok, érezzétek, hogy száz és százezer asszony van a világon, akik szeretettel, testvéri együttérzéssel gondolnak rátok. Mi, drága, szép, szabad hazánkat építve forró testvéri üdvözletünket küldjük nektek, akik bátran harcoltok hazátok felszabadításáért, gyermekeitek életéért értünk. A világ asszonyaival ésösszefogva ezt kiáltjuk március 8-án: „El a kezekkel Koreától!” Halama Edéné Dorog NŐNAPRÓL A politikai iskolák II. évfolyamának hallgatói „Pártunk parasztpolitikájai, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdései” című anyag feldolgozásánál tartanak. Az anyag tanulmányozásának megkönnyítése céljából szükséges, hogy tisztázzuk, miért fontos az önkéntesség és a fokozatosság elvének szigorú betartása. A mezőgazdaság szocialista átszervezése szocialista sünk egyik legfontosabb építőfeladata. Egyre több dolgozó paraszt lép a fejlődés útjára. Pártunknak a szocialista átszervezéssel kettős, de egymásba kapcolódó feladatot kell végrehajtni: először az egyénileg dolgozó parasztságot a szövetkezés útjára kell vinni, s velük együtt harcot folytatni a kulákság ellen. Továbbá a terméshozam növelésével biztosítani kell fejlődő iparunk nyersanyag- és élelmiszerszükségletét. A meglévő termelőszövetkezetek megerősítésével, jó példamutatással tudjuk az egyénileg dolgozó parasztságot megnyerni a szövetkezés elvének, nem pedig erőszakkal. Rákosi elvtárs ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: ,Az erőltetés, vagy éppen az erőszak ezen a téren feltétlenül az ellenkező hatást fogja kiváltani. És megfordítva, a meggyőzés, a jó példa biztos eredményre fog vezetni“. A lenini szövetkezeti elv megsértésével tehát dolgozó parasztságunkat nemhogy rávezetnénk a helyes útra, ellenkezőleg, az ellenség karmaiba taszítjuk. ami a munkás-paraszt szövetség lazításához vezet. Az önkéntesség elvének megsértése, minden erőszak a termelőszövetkezeti mozgalom lejáratását eredményezheti. Az önkéntesség elválaszthatatlan a fokozatosság elvétől. Lehetőséget kell adni az egyénileg dolgozó parasztság számára, hogy saját maga győződjön meg a szövetkezés előnyéről először a fogyasztó és értékesítő szövetkezeteken, majd az I., II., III-as típusú termelőszövetkezeteken keresztül, mert csak így tudja leküzdeni a magántulajdonhoz való ragaszkodását. Ezt a célt szolgálták a szervezett termelőszövetkezeti látogatások, például megyénkből az ürömi Cservenkov, Petőfi és a mihályi a tengelici Táncsics termelőszövetkezeteket látogatta meg népes parasztküldöttség az elmúlt év folyamán. De megyénken belül is népes csoportok tanulmányozták Szentgyörgypusztai Dózsa, a battyánpusztai Virágzó és a koppánymonostori Dózsa termelőszövetkezetek munkáját. A meggyőzés számos eszközével találkozhatunk tehát a termelőszövetkezetek fejlesztése közben. Éppen ezért különösen elítélendő az erőltetés, vagy az erőszak alkalmazása, mivel ezek az egyes párt- és tanácsfunkcionáriusok gyengeségét, politikai rövidlátását bizonyítják és legtöbb esetben megtalálhatjuk az ilyen eljárás mögött az ellenség kezét. Az önkéntesség elvének megsértése legtöbb esetben a munkafegyelem megsértésében mutatkozik meg. Szőnyben például, ahol néhány dolgozó paraszt úgy érzi, hogy áldozatot hozott, amiért belépett a termelőszövetkezetbe, nem végez jó munkát, bomlasztja a csoportot. Tehát ahol laza a munkafegyelem, megtaláljuk az ilyen eljárást, bár a munkafegyelem lazításának nem ez az egyedüli oka. Példa erre a kiskőrösi járás, ahol hangoshíradón keresztül hirdették ki, hogy ha a dolgozó paraszt belép a termelőszövetkezetbe, akkor minden tehertől”.„megszabadul Tehát a bekércyszerítés nagy károkat okoz a csoportnak. Egy tag bekényszerítése miatt tíz és száz dolgozó paraszt marad távol a termelőszövekezettől, hiszen a rossz munka következtében nem látja biztosítottnak jövőjét Dékay István A SZÖVETKEZÉS ÖNKÉNTESSÉGÉRŐL 1953 március 7. Komárom város MNDSZ-asszonyai a nemzetközi nőnapért lamint a termelőszövetkezeti tagokat, beadási kötelezettségük teljesítésére. A beadásukat jólteljesítő parasztasszonyokat hangoshíradón, valamint a DISZ- brigádok dalaival és táncaival köszöntik. Az agitáció eredményeképpen Komárom város az első negyedévi begyűjtési tervét a tojás kivételével 100 százalékon felül teljesítette. A beadásban élenjárnak özv. Brányik Antalná, aki az első negyedévi beadási kötelezettségének eleget tett és a legjobb adófizetők közé sorolható. De szép eredményt értek el Juhász Antalné, Petőcz Istvánné, Völgyi Istvánná és Winter Mihályné MNDSZ-parasztasszonyok is, akik az egészévi beadási kötelezettségüket már 60 százalékra teljesítették. A példamutatásban nem maradnak el a termelőszövetkezet MNDSZ-asszonyai sem. A háztáji gazdálkodás utáni egész évi beadási kötelezettségüket teljesítették: Szaimaránszki Józsefné, Kardos Antalné, Bedecs Ferencné és Nagy Józsefné MNDSZ- asszonyok. Komárom város asszonyai tudatában vannak annak, ha fáradsápot nem ismerve jó agitációs munkát fejtenek ki, elősegítik a nemzetközi nőnap sikerek békére erősítését, hiszen a béke aktív védelme asszonyaink számára nem kevesebbet jelent, mint a munkában való helytállást, a kormányhatározatok maradéktalan végrehajtását, gyermekeink jövőjének biztosítását A komáromi MNDSZ-asszonyok 1953 február hó 23-án nőnevelő értekezlet keretében megbeszélték azokat a teendőket, amelyeket a nemzetközi nőnap sikere érdekében el kell végezniük. A nőnevelők családlátogatáson mozgósítják az egyénileg dolgozó parasztasszonyokat, va-