Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. május (8. évfolyam, 35-43. szám)

1953-05-02 / 35. szám

KOMÁROMMEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DOlGoZók LapJa | A KOMÁROMMEG­YEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA | A kilencedik szabad május elsejére írta: Istók V­ilmos, a megyei tan­ács elnöke .a­ világ szociális­táinak párizsi kon­gresszusán a munkások elhatározták, hogy május elsején, amikor a termé­szet felébred téli álmából, erdők, he­gyek kizöldülnek, mezők és rétek vi­rágba borulnak, a nap melegebben kezd sütni, a levegőt átjárja a meg­újhodás öröme, a természet pedig láncra perdül és ujjongásban tör ki, — éppen ezen a napon fogják az egész világnak harsányan, és nyíltan tudtára adni: a munkások hozzák az emberiség­nek a tavaszt és szabadítják meg kapitalizmus bilincseitől, a munkások a hivatottak megújítani a világot, a szabadság és szocializmus alapján". . — írta Sztálin emvtárs 1912-ben. A nemzetközi munkásosztály sok harcot véres ütközetet vívott azóta a tőkés elnyomás és ellen. Ebben a csatában sokan vesztették életü­ket a­ munkásosztály, legjobbjai közül. A kiön­tött vér azonban nem folyt hiába. Évről-évre nőtt és növekszik a dolgozó emberiség boldlcgu­­lásáért harcolók ereje és ezzel párhuzamosan gyengült és­ gyengül a kapitalizmus ereje. Hazánk dolgozó népe kilencedszer ünnepli a szabad május elsejét. Velünk ünnepelnek a Szovjetunió népei, a világ békeharcosain­ak élenjáró csapata, a testvéri Kína, a népi de­mokráciák dolgozói, de részt kérnek az ünnep­ből az elnyomott, gyarmati, vagy félgyarmati elnyomás alatt álló dolgozók milliói is, a világ minden országában. A világ munkásosztályának együttérzése soha sem volt olyan mély és megingathatatlan, mint napjainkban.­ Éppen ez avatja­ május elsejét a békéért küzdő népek seregszemléjévé, százmil­liók béketüntetésévé. Ezen a napon dolgozó népünk háláiért szív­vel gondol a nagy Szovjetunióra, amelynek szabadságunkat, boldog jelenünket és az előttünk megnyíló ragyogó távlatokat köszönhetjük. magyar nép és a világ minden becsületes dol­­­gozója hálatelt szívvel gondol korunk legna­gyobb alakjára, akinek neve elválaszthatatlanul egybeforrt a békéért folytatott harccal, Sztálin elvtársra. Nincs azonban olyan magyar dolgozó, aki ezen a nagy ünnepen ne érezné, hogy mit kö­szönhetünk a nagy Sztálinnak és ne gondolna ismét mérhetetlen szomorúsággal eltávozására. Május el­sején­, a nemzetközi munkásosztály harcos Jeregszemléjén a magyar dolgozók is számvetést végeznek. .Megvizsgálják mivel já­rultak hozzá a béketábor erősítéséhez, hol értek el sikereket, hol bukkantak nehézségekre és melyek azok a feladatok, amelyek megoldása előbbre viszi a szocializmus építését hazánk­ban. A központi statisztikai hivatal jelentése az 1952. évi tervév eredményeiről, majd az 1953. évi első negyedévről azt bizonyítják, hogy dol­gozó népünk a párt és Rákos­­om­társ vezetésé­vel nemcsak teljesíti, hanem sok tekintetben túl is teljesíti a felemelt ötéves terv előirányzatait. Erről számol be a Magyar Függetlenségi Nép­front választási felhívása is, amely beszámol a szocializmus építésének eddigi eredményeiről, tényekkel bizonyítja, hogy dolgozó népünk az 1949-es választások során jó kezekbe helyezte az ország kormányzását. Az öt évre előirányzott 35 milliárd forint he­lyett három év alatt 40 milliárd forintot fektet­tünk be nőgazdaságunkba. Az acéltermelést már három év után másfélmillió tonnára emel­tük. Gyáriparunk, amely a Horthy-rendszerben tizenkét év alatt alig 10,6 százalékkal növelte termelését, 1952-ben, tehát egyetlen év alatt — 23,6 százalékkal termelt többet, mint az előző évben. A széntermelés eredeti előirányzata 1954. év végére 18 millió tonna­ volt. A széntermelés már 1952. év végén túlhaladta a 18 millió ton­­nát, ugyanakkor az egy főre eső széntermelés az elmúlt évben negyven százalékkal volt ma­gasabb hazánkban, mint Franciaországban és 1938-hoz képest megkétszereződött, míg Angliá­ban és Nyugat-Németországban ugyanehhez az időszakhoz képest visszaesett. Megszűnt a parasztság kisemmizettsége azzal, hogy földet kapott. Korlátozták a­ kulákok ga­rázdálkodását és megteremtettük a lehetőségét annak, hogy parasztságunk saját elhatározásá­ból ráléphessen a szövetkezés, a társasgazdál­­k­odás útjára. .Azzal, hogy ma kétmillió hat­százezer hold szántófüldőn háromszáznegyve­n­­­ezer parasztcsalád lépett a társas nagyüzemi szocialista­ mezőgazdaság útjára, a szocia­lista szektor a mezőgazdaságban, megközelíti szántóterületünk negyven százalékát. A nyomorban, ínségben tengődő, népbeteg­ségektől tizedelt magyar falu a felemelkedés út­jára lépett. Traktorok, kombájnok és más kor­szerű mezőgazdasági gépek ezrei segítik a dolo­gozó parasztság munkáját. A szociális biztosítást a dolgozók százezreire terjesztették ki. 1949 óta hárommillió nyolc­­százezerről, ötmillió négyszázötven­ezerre nőtt a társadalmi biztosítóban részesülők száma. Tör­vény van az anya- és csecsemővédelemre. Ha­zánkban két és félszer több a főiskolai és egyetemi hallgatók száma, mint 1938-ban volt. Az ötéves terv első három évében több mint kétezer falusi és üzemi kultúrotthont, 1600 mo­­z­i, közel 3000 falusi könyvtárat és több mint 4000 üzemi könyvtárat létesítettünk. Mindezek bizonyítékok amellett, hogy kormányzatunk messzemenően gondoskodik a dolgozókról, azok szociális és kulturális igényeiről, hogy ha­zánkban fellendült a tudomány, virágzik a mű­vészet és népünk olvasó néppé lett. Ez a számvetés büszke örömmel tölthet el minden egyes dolgozót annál is­ inkább, mert elért eredményeink igazolják, hogy jól éltünk azzal a szabadsággal, amit a Szovjetuniótól kap­tunk. A kilencedik szabad május elsejét a választá­sokra való készülődés közepette ünnepeljük. Ez különös jelentőséget ad ennek a május elsejé­nek, mivel a választás egész népünk hatalmas megmozdulása, népünk egységének, a népi de­mokrácia és a párt iránti hűségének megnyilvá­nulása lesz. Május elseje, a munkásosztály nemzetközi ünnepe hatalmas erőforrás a válasz­tási küzdelmünkben. A május elsejei felvonulá­­sások népünk egységét mutatják meg és ez a­z egység a­­ választási győzelem előrevetítése kell legyen. Dolgozóink a felvonulásokon a Magyar Dolgozók Pártjának május elsejei jelszavai alatt vonulnak fel. Ezek a jelszavak újabb tet­tekre ösztönzik dolgozó népünket a­ tervek teljesítése, a békéért folytatott harc sikereinek biztosítása érdekében. Dolgozóink nemcsak az urnák előtt szavaznak a népfrontra, hanem már a választások előtt is jó termelőmunkájuk­kal a választási békeversenyben. Megyénk aknái elmaradtak a széntermelési terv teljesítésével és ez azért nagyon súlyos hiba, mert megyénk aknái alapszenet termelnek és az ország szénszükségletének jelentős ré­szét adják. Éppen ezért van igen nagy jelentő­sége annak, hogy aknáink lelkesen csatlakoztak a Gheorghiu-Dej Hajógyár felhívásához. Csat­lakozásuk eddig nem hozta meg a várt ered­ményt. Pártunk Központi Vezetősége a május 1-i­ jelszavakban e lemaradás behozására szó­lítja fel a­ bányászokat: „Széncsaták hősei! Bá­nyászok, technikusok, mérnökök! A választási békeverseny győzelmével, az elmaradás behozá­sával, tervetek maradéktalan teljesítésével ké­szüljetek a választásokra!" Megyénk bányászai, a legkiválóbbak, a Garai, Gáspár, Barta, Pri­zsi­­na-brigádok példáját követve zárkózzanak fel a tervüket teljesítő, túlteljesítő bányászok soraiba. Termelőszövetkezeteink és egyénileg­­ dolgozó parasztságunk lelkesen készül a választásokra. A választási verseny során május 1-re befejez­ték vetéstervüket Dénes, Nyergesújfalu, Vár­gesztes, Agostyán, Balta, Ászár, dolgozó pa­rasztjai és megyénk csaknem minden termelő­szövetkezete. A munka dandárja azonban még­­csak most következik. Most kell megindítanunk a harcot a jó növényápolással a magas termés­hozamért. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy például Pilismaróton a „Lenin Útja“ ter­melőszövetkezet dolgozói versenyfelajánlásuk­ban vállalták, hogy a borsót május 10-ig kétszer megkapálják és addigra elvégzik a­ cukorrépa másodszori darabolását is, 17-re pedig az egye­­lést is befejezik. A kukoricát négyszer kapálják, pót­beporzást végeznek, hogy 30 mázsás átlag­termést érjenek el. A Bábolna 7-es majori termelőszövetkezet tag­ja: a fejlett zoótechnika alkalmazását és ennek útján többek között a tejhozam jelentős felemelé­sét vállalták A naszály-grébicspusztai termelő­­szövetkezet a tatai Augusztus 20 tsz-ház kül­dött felhívásában a beadási kötelezettség ha­táridő előtti teljesítését vállalta. Május 1. a proletár nemzetköziség ünnepe lelkesítse dolgozóinkat új munkahőstettekre. Öszt Önözze megyénk dolgozóit az a tudat, hogy a választás sikere nemcsak a választás napján múlik, mert hiszen az csal­ a befejezése az elő­készületeknek, hanem jobb munkával, több szénnel, pontosabb beadással, a tavaszi munkás­ határidőre való elvégzésével már most kell a népfront választási felhívásában megjelölt ra­gyogó jövő mellett az igent kimondani. A kilencedik szabad május elseje, a­ proletár­­nemzetköziség nagy ünnepe. Legyen új munka­sikerek, munkagyőzelmek kiindulási alapja. Induljon meg utána lüktetőbben a munka­­üze­meinkben és földjeinken, hogy minden egyes nap közelebb vigyen bennünket Marx—En­gels—Lenin—Sztálin diadalmas zászlaja alatt a szocialista Magyarországhoz! Négy év óta egységesebb lett nemzetünk Gerő Ernő elvtárs beszédé­ben a többi között a­­ követ­kező­­ket mondotta: “ A május 17-én megtartan­dó választások ugyanúgy, mint négy évvel ezelőtt, 1949-ben, népfront-választások­ lesznek. A választások népfront jel­lege az idei választásokon még erőtel­jesebben domborodik ki, négy évvel ezelőtt.­ Ennek mint az a magyarázata, hogy négy év óta egységesebb lett nemzetünk. — Négy év alatt felszámol­tuk az ellenséges, a­ kizsákmá­nyoló osztályok zömét. Jelenleg az erősen kab­átok közé szorí­tott és számbelileg is lényege­sen megfogyatkozott kulá­ksá­­gon kívü­l nincsen már kizsák­mányoló osztály Magyarorszá­gon. • Országunk nemzeti jöve­delmében a tőkés elemeik része­sedése 1952-ben­­ csökkent, s ez évben százalékra ennél is kevesebb lesz. Vagyis már az elm­úl­t évben országunk nemzeti jövedelmének 98 százalékát­­ szocialista gazdaság és az ide­a­gem­ munkaerőt nem foglalkoz­tató kisgazdaságok szolgá­ltat­­ták A szocialista ipar, közleke­dés, mezőgazdaság stb., a nem­zeti jövedelem közel 81 száza­lékát adta az elmúlt év­bem Hazánk ma egynegyeddel gazdagabb mint három évvel ezelőtt volt . A hazánk felszabadulása óta etelt nyolc esztendő és a legutóbbi országgyűlési válasz­tások óta eltelt négy év alatt országunk hétmérföldes léptek­kel halad előre. — Magyarország nemzeti va­gyona 1949-től 1952-ig, vagyis az ötéves terv három e sk­ende­­je alatt kereken 23 százalékkal növekedett. Hazánk ma egyne­gyeddel­­ gazdagabb, mint há­rom évvel­­ ezelőtt volt. És ez a hatalmas, megn­övekedett nemze­ti vagyon most nem a­­ kizsákmá­nyol­óké, min­t egykor volt, ha­nem m­indan­nyiunké, a dolgozó, saját magának építő népe. Gerő elvtárs ezután felsorol­ta, hogy­­ négy­ évvel ezelőtt még nem volt Magyarországon autó­gyártás, autóbuszgyártás, nem készí­­ettünk bányagépeket, me­zőgazdasági kombájnt, építő­ipari gépeket, nem g­yár­tottu­nk penicilint és így tovább. Ma pe­dig­­ mindezekből nagyon jó mi­nőségű árukat­­ készítünk. — Mindezt elvtársik és sok minden egyebet azért, valósítot­tuk­ meg, hogy országunk erő­sebb legyen, népünk többen él­jen, többet fogyaszthasson, s műveltebb legyen, mint bármi­kor. Mert szocializmust építő né­pi demokráciánkban érvényesül a szocialista gazdaság sztálini alaptörvénye: „az egész társa­dalom állandó növekvő anyagi és kulturális szükségletei maxi­mális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a leg­fejlettebb technika alapján tör­ténő szüntelen növekedése és tö­kéletesedése útján". Az életszínvonal töretlenül emelkedik A munkások és alkalmazottak béralapja országunkban, vagyis az összes­­ munkások és alkal­mazottak bérének összege 1952- ben 87 százalékkal volt maga­sabb, min­t 1949-ben, figyelmen kívül hagyva a béralapnak azt az emelkedését, amely az 1951 december 1-i ár- és bérrende­zésnek volt következménye. Ezt i­s figyelembe véve, az 1952. évi béralap az 1949. évinek jóval több mint kétszerese.­­ Azt­ mindenki tud­ja, hogy élelmiszerekből jelenleg többet fogyasztunk, mint a felszab­adu­­lás­ előtt, vagy akár néhány év­vel ezelőtt is. Az is kétségtelen, hogy a dolgozók jobban ruház­­kodnak­, m­i­nt bármikor azelőtt. De az már nem annyira közis­mert, hogy mennyivel több olyan iparcikket fogyasztanak, vásárolnak most a dolgozók, amelyeket azelőtt túlnyomó­­részt a tehetősebb rétegek vá­sárolhattak. Például Magyaror­szágon 1938-ban 84.000 darab kerékpárt adtak el, 1952-ben pe­­di­g 155.000 darabot, ze­ kétszer­te többet. Tehát kö­1938-ban 3500 darab motorkerékpárt­ ad­tak el, 1952-ben pedig 11.000 darabot. Tehát háromszorta töb­bek Rádióvevő-készülékei 1938- ba­n 36.000 darabot adtak el, 1952-ben pedig 156.000 darabot, közel négy és félszer többet! Villanyikörtéből eladtak 1938- ba­n 5.5 millió darabot, 1952- ben pedig 12.6 milliót, a kétsze­resénél jóval többé.! A BÉKE, A MUNKA, A JÓLÉT ÉS A FELEMELKEDÉS PROGRAMMJA Gerő Ernő elvtárs beszéde Diósgyőrött­ hetetlen­ül tovább folytatja béke­­politikáját. Ettől a politikától nem tér el, nem fog eltérni egy hajszálnyira a jövőben sem. Ne­künk nincsenek területi igé­nyeink egyetlen állammal szem­ben sem. Nincsen egyetlen olyan kérdés sem, amely ellenséges­ke­dést indokolná részünkre vala­mely országgal! Mi minden or­szággal békében akarunk élni, tekintet nélkül arra, hogy az il­lető országban milyen társadal­mi rend uralkodik. Mi ebbe nem szólunk bele, nem akarunk be­leszólni. De nem tűrünk b­ele­­szólást abba sem, hogy­­ milyen legyen a mi társadalmi ren­dünk. Lat azért szükséges tározottan leszögezni mert ha­­bi­zonyos nyugati kormánykörök azt­ hangoztatták, hogy a népi demokratikus országokban meg­valósított társadalmi rendel­ meg kell változtatni, hogy eze­ket az országokat, s közöttük Magyarországot is, „fel kell sza­badítani”. És természetesen sze­rényen mindjárt ajánlkoztak is ,,felsz­a­badít­óként”. — Tetszik vagy nem tetszik ez bizonyos nyugati köröknek, de a magyar népnek van saját maga vál­asztotta törvényes, de­­mokratikus kormánya. Megvan a maga népi demokratikus rend­je. Megvan és ez így is marad! — Népünk, a magyar dolgo­zó nép is követ­keze­esen védel­mezi a népek közötti béke ügyét! Országunk megbecsült tagja an­nak a hatalmas, 800 milliós tá­bornak, mely a béke meg­védel­­mezésének jelszavát írta zász­lajára és­­ melynek élén a hatal­mas Szovjetunió halad. — Megfeszített munkánkkal, kemény, szívós küzdelmünkkel elértük, hogy ma Magyaror­szág szilárd bástyája a béke frontjának és az is marad. Pár­tunk és a Magyar Függetlenségi Népfront program­ rmja: béke, munka, jóléti, felemelkedés! Ezért küzdöttünk és ezért hívjuk harcba a dolgozókat­, a válasz­tópolgárok millióit! Erre a prog­ramútra szavazzatok május 17-én. ■A Gerő elv­társ beszéde után az egy­begyűl­­t hatalmas tömeg szűnni nem akaró tapssal, hos­­­szas, lelkes éljenzéssel ünnepel­te felszabadítónkat, a nagy Szovjetuniót, éltette a népfron­tot, pártunkat, s népünk bölcs vezérét, Rákosi elvtársat. Az emberek magasba emelték a zászlókat, pártunk legjobbjai­nak és a testvérpártol vezetői­nél­ arcképét és sokáig tünilén­­ek a népfront programmája mellett. Szolkali József, az üzemi párt­­bizottság titkára rövid beszéde után felolvasták a gyűlés rész­vevőinek l­iav­ira-íját Rákosi elv­­társhoz. .Am­óta küldöttségünk visszatért Rákosi elvtárstól — hangzik többek között a táv­irat — az örömhír hallatára, a határtalan lelkesedés nyomán máris értünk el kezdeti eredmé­nyeket. Hengerdéink, eletető­­acélművünk, öntödéink túltelje­sítik terveiket. A nagyolvasztó és a martinacélmű, amelyek eddig súlyosan elmaradtak, egy­re jobban teljesítik napi tervü­ket. — Ígérjük Önnek drága Rákosi elvtázs, hogy a második negyedév hátralévő részében úgy fogunk harcolni, hogy üze­münkben sikerre visszük a vá­lasztási békeversenyt, teljesítjük adut szavunkat és méltók le­szünk a Lenin Kohászati Művek megtisztelő névre". Az ünnepi gyűlés részvevői viharos lelke­sedéssel fogadták el a távirat szövegét. Kedden délután a Népkertben ünnepélyes névadó és választói nagygyűlést tartanak Diós­győr dolgozói. Ezen a napon ke­rült a gyár homlokára a mun­kásmozgalom lángtelkű vezéré­nek, a Nagy Októberi Forra­dalom géniuszának, Iljics Leninnek neve.Vlagyimir Gera elvtárs adta át a diós­győrieknek Rákosi elvtárs ne­vében a kitüntető gyárnevet. A jogok és kötelességek mindenkire egyformán vonatkoznak Gerő elvtárs a továbbiakban hangoztatta: nem akarunk elfe­ledkezni és nem szándékozunk hallgatni arról, hogy vannak még nálunk nehézségek, hibák­­ és hiányosságok. Nyíltan be­szélhetünk nemcsak az eredmé­nyeikről de a bajokról is, mert a népet­ szolg­áljuk és mert a nép szoogálatán kívül nincsen semmiféle más érdekünk. Egyes hatósági vagy egyéb felelős helyre állított személyek önké­­­nyes­ked­nek, visszaélnek hatal­mukkal, megtörténik, hogy nem tantnak be az egészségvédelem és a baleset elleni védekezés kö­vetelményei, bár pártunk és ál­lamunk száz- és százmilliókat köit erre a célra. Nem egyszer megszegik a munka­ törvény­könyvében foglalt szigorú ren­delkezéseket a dolgozói­ pihenő­idejének biztos­ításáról és túl­óráztatással akarják pótolni a rossz munkaszervezés okozta elmaradást. Következetesen védelmezzük a népek közötti béke ügyét Ezután további előrehaladá­sunk távlatairól beszélt Gerő em­­árs, majd a béke védelmé­ről szólva a többi között ezeket mondat­tar : Pártunk, kormányunk tör- Éljen május 1 — a proletárnemzetköziség karcos ünnepe!

Next