Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1953. július (8. évfolyam, 52-60. szám)
1953-07-01 / 52. szám
s BUKÓI K lAPJA India népe nem tűri soká a nyomort, az éhséget, a megaláztatást Nem tartott soká az ismerkedés, a bemutatkozás. A nők és az úttörők, akik kezükben szorongatva csokraikat mostanáig fel-alá sétálva ismételgették a szöveget, amellyel majd a vendégeket fogadják — most minden betanult szöveget elfelejtettek és felszabadultan, boldog mosollyal nyújtották a csokrokat, az ajándékokat. Tolmács sem kellett. A szót, hogy „béke", a mosolyt, az örömöt így is megértették. Néhány perc múlva már mint régi ismerősök beszélgettek a sportotthon könyvtárszobájában a vendégek: Makhdoom Mohiuddin és A. R. Reddy, a nagy indiai békeharcosok és a magyar békeharcosok; kiváló bányászok, külszíni munkások. Kérdések, feleletek és újabb kérdések hangzanak egymásután. — Hogyan élnek az indiai bányászok, milyenek az indiai bányák? — kérdi Tajkov elvtárs. — Vannak-e a bányáikban gépek? Milyenek a biztonsági berendezések? — Gépek, biztonsági berendezések a mi bányáinkban nincsenek. Ilyesmire a tőkések nem „pazarolják" a pénzt. És hogy hogyan élnek a bányászok? Ha magyar pénzre számítjuk, 1 forintot keresnek naponta, egyes vidékeken azonban a szakszervezet segítségével kiharcoltak különböző juttatásokat és pótlékokat. Úgyhogy felmegy a fizetés napi három forintra is. — És mit vásárolhatnak ezért? — Legfeljebb a napi élelemre szűkösen elég, ha a bányásznak nincsen senkije. Családot fenntartani már nem tud belőle. Éheznek. Ruháról, lakásról pedig szó sem lehet. Az indiai bányásznak egyetlen egy ruhája van, ebben is dolgozik. A lakása pedig bambusznád, amelybe besüt a nap, beesik az eső, vagy cement, amely szilárd ugyan, de a mi éghajlatunkhoz kibírhatatlanul meleg. Bútorról szó sem lehet. Priccseken alszanak. — Ha nincs biztonsági berendezés a bányában, biztosan a nagyon sok a baleset. Milyen balesetbiztosítás? És a kiöregedettek miből élnek? — Semmiből. Addig dolgoznak, amíg bírnak. És ha valakit baleset ér? Ha leszakítja a keze fejét, kap egy kisebb összeget. Ha a karját szakítja le, valamivel többet. Szóval megvásárolják a tőkések a leszakított kezet vagy lábat. Ha meghal, a felesége kap egy összeget, amelyből egy-két hétig megél. Aztán vége. Hogy az özvegyekkel, vagy a rokkantakkal mi lesz, az nem fáj a tőkéseknek. — És a cementgyárakban? — kérdezte Mayer elvtárs, a Cementgyár Kossuth-díjas égetője. — Tisztító-, légszűrőberendezések nincsenek. És ha valakinek a tüdejére már annyi cementpor rakódott, hogy dolgozni nem bír, akkor elbocsátják. Aztán mehet, ahová tud. Legtöbbször koldulni, dehát a szegények mit adhatnak? A gazdagok pedig nem adnak. Bizony sokan éhett halnak nálunk, a gazdag Indiában. — Orvos nem segít a betegeken? Nem gyógyítják őket? — Orvos? — Nálunk a lakosság nagy többsége nem is látott orvost. Nagyon kevés a kórház, ami pedig van, abban a gazdagokat ápolják. — Engem a múlt héten megbüntettek — mondja Mayer elvtárs. Mohiuddin csodálkozva néz Mayer elvtársra. A szeméből látszik a kérdés: hogyan, a népi demokratikus országokban megbüntetik a munkást? — Igen — válaszol a fel sem tett kérdésre Mayer elvtárst megbüntettek, mert nálunk kötelező, hogy időközönként az üzemi rendelőben megvizsgáltassuk magunkat. Akkor is, ha nem érzünk semmi betegséget. Nálunk megbüntetik a művezetőt is, ha a hozzá beosztott munkás például a köszörűnél nem használ védőszemüveget vagy ha gépeknél a nők nem kötik be a hajukat, mert nagyon vigyáznak ránk. Mohuddin elvtárs alig jutott szóhoz a meghatottságtól: — Nagyon boldog emeberek lehetnek önök ... Ezután legdrágább, legféltettebb kincsünkre terelődött a szó. Gyergyai főorvos elvtárs kérte a vendégeket, hogy látogassák meg a mi kórházunkat, a szülőotthont, a gyermekkórházat, a koraszülöttosztályt. — Nálunk ilyenek nincsenek — mondta Mohiuddin elvtárs. Nálunk az idő előtt született gyermek mind meghal, az időre születettek közül nagyon sok már halva szüleiszik az anya rosszul tápláltsága miatt. És nagyon sok anya hal meg szülés közben. Nincs orvos, nem vigyáz rá senki. Az élve született gyerekek közül is — minden száz közül egyéves koráig 20 meghal. — Nálunk most — mondja Gyergyai elvtárs van egy kis gyerek, egy oroszlányi bányász gyereke, 90 deka volt, amikor megszületett. Most már egy kiló negyven. Életben marad és ugyanolyan lesz, mint az időre született többi gyerek. Ennek, ezeknek a gyerekeknek a sorsa, nálunk mindenkit érdekel. Sokan érdeklődének a beteg gyermekek iránt. Teljesen idegenek ajándékokat hoznak nekik, náiunk mindenki nagyon szereti a gyereket. — Igen, a gyereket nálunk mindenki nagyon szereti. Csak a tőkések nem, meg az imperialisták. Azért kell csecsemőkorukban meghalniok. Nálunk a lakosság 95 százaléka még írni-olvasni sem tud. Nincs kötelező oktatás. A kapitalizmus csak éhséget, éhhalált, megaláztatást ad nekünk. De az éhség és a megaláztatás, egyre egységesebbé, keményebbé kovácsolja az indiai népet. Egyre gyakoribbak a sztrájkok, egyre keményebbé válik a harc az elnyomás élén. — Mondja meg, Mohiuddin elvtárs, hogyan segíthetik a magyar bányászok az indiai bányászok, az indiai nép harcát? — Többféleképpen. A mi harcunkat segíti minden szó, amit a magyar bányászok értünk, érdekünkben kifejtenek. Mert ezek a szavak eljutnak hozzánk és bátorítanak bennünket. Segítik az indiai bányászt azzal is, ha tevékeny tagjai a szakszervezetnek, mert a Szakszervezeti Világszövetség útján anyagilag is támogatják az indiai bányászok sztrájkjait. Enélkül az anyagi segítség nélkül nem sztrájkolhatnának, mert éhhalálra lennének ítélve. És segíthetik úgy is — vagy talán elsősorban azt kellett volna mondanom , hogy erősítik saját hazájukat, a békének ezt a gyönyörűségesen szép bástyáját. Mert hiszen a béke és a szabadság ügye oszthatatlan. Aki a magyar nép békéjéért és szabadságának megvédéséért harcol, aki ezt az országot gazdagítja, az küzd a mi gyerekeinkért, az indiai nép felszabadításáért, azért, hogy a mi 400 milliós népünk is minél előbb követhesse a magyar nép példáját. ötös-négyes- és kettesfogatú kocsik fordultak ki egymásután a fellobogózott országúton a bábolnai állami gazdaság udvarából. Bányászok, értelmiségiek, mezőgazdasági szakemberek kíséretében az indiai küldöttekkel repültek a homokfutók a méntelep felé, ahol az ország híres méneit, tóállományát nevelik A kőzet 200 fiatal csikó tömött sorokban száguldott a vendégek előtt. Sűrűn legyeztek a vendégek, kérdések, feleletek hangzottak, mintha régi ismerősök lennének, úgy beszélgettek egymással. A. R. Reddy, az indiai parasztszövetség főtitkára és Teheti Mihály elvtárs, a gazdaság párttitkára. Ezután a béke egyik legszebb csataterére, a kisbábolnai egyes táblára látogatott el az indiai küldöttség, ahol egymást követve zúgott három aratócséplő kombájn. Az egyik kombájn hirtelen megállt. Skultéti András lelépett a kombájnról és helyét Rózsahegyi Mihály kombájnos vette át. Igazi béketalálkozó következett ezután. A kombájnos végigtörölte izzadt homlokát és az indiai vendégekhez lépett. — Skultéti András vagyok — mutatkozott be. Makhdoom Mohiuddin mosolygó arccal fogott kezet a barnaképű kombájnossal, aki elmondotta, hogy szerdán indultak próbakép a kombájnokkal, s már az első nap 6 óra alatt 75 mázsa árpát aratott és csépelt kombájnjával. — Ma száz mázsa lesz a teljesítményünk — jelentette ki büszkén. Ezután elmondotta, hogy édesapja gazdasági cseléd volt. Ő is csak a felszabadulás után tanulhatott lakatos szakmát. Szorgalmasan jegyezték az indiai vendégek, mijd elmondották, hogy Indiában még ismeretlen az arató-cséplő kombájn A földesúri gazdaságokban is csak a traktor jelenti a gépesítést, de ez is csak szórványosan látható. A parasztok faekével szántanak, kosárból vetnek és a legnehezebb körülmények között, egyszerű kézikaszálóval aratnak, még a földesurak földjein is. A vendégek és a bábolnaiak is hosszan néztek a tompán zúgó kombájnok után, ahogy mindig keskenyebb lett az álló árpatábla mögöttük. — Ez a béke — mondta idegen kiejtéssel Makhdoon Mohiuddin, az indiai bányászszakszervezet titkára, miközben magyar kombájnvezető vállára tette a kezét. — — Igen, ez a béke felelte amaz, s észre sem vették, hogy közben fényképezőgépek kattognak, hogy a két nemzet két békeharcosának találkozóját megörökítsék. A kombájnoktól a sportpályára siettek a vendégek, ahol nagyszerű lovasbemutatót rendeztek a gazdaság csikósai. EZ A BÉKE... Az indiai vendégek látogatása Bábolnán — Nagyon szép, gyönyörű termés ígérkezik Magyaroszágon mindenfelé — állapítja meg a bábolhinai álami gazdaság földjein A. R. Reddy, az indiai parasztszövetség főtitkára. ms júfiu« I. A pártélésből • A komáromi járás pártszervezetei felkészültek az aratás-cséplés politikai munkájára A növényápolás elvégzésére, az aratás és cséplés gyors lebonyolítására széleskörű politikai tömegmunkával, a kommunisták példamutatásával mozgósítjuk dolgozóinkat. A feladat végrehajtásának első lépéseként kisgyűléseken, tanácsüléseken, gazdagyűléseken, taggyűléseken, pártnapokon ismertettük a minisztertanács betakarításra vonatkozó határozatát. Ezután kibővített alapszervi vezetőségi üléseken tervet készítettek alapszervezeteink a feladatok tervezet végrehajtására. A kész taggyűlésen ismertették. A járás területén a népnevelőcsoportokat is feltöltöttük. Olyan kiegészítettük, elvtársakat vontunk be, akik a termelésben élenjárnak, van tekintélyük a faluban. A járás területén a Békevilágtanács tiszteletére 800 dolgozó paraszt kötött békevédelmi szerződést. Több állami gazdaság, gépállomás és termelőszövetkezet versenyszerződést hosszú lejáratú kötött egymással. A községek is versenyben állnak. A verseny másságára nagy gondot nyilváfordítunk, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, mint Bakonyszombathelyen, hogy hosszú időn keresztül egy dolgozó paraszt nevét sem írták ki a táblára. A járásban népnevelőkből agitációs csoportokat szerveztünk és biztosítottuk, hogy minden brigádban, munkacsapatban, cséplőcsapatban szervezett agitáció folyjon. 28 helyen indítottunk esti agitációs tarvfolyamot. Az MNDSZ és a pedagógusok bevonásával 3—5 tagú brigádokat szerveztünk, amelyek olasztuskákkal, versekkel, dalokkal köszöntik majd a munkában élenjárókat és megbírálják a hátul kuÜogókat. Agitációnk fő tartalma, hogy a legkisebb szemveszteség mellett gyorsan takarítsuk be a gabonát, az első gabonát az államnak adják kasztjaink. Széles dolgozó pakerben ismertetjük azt, hogy a beadási kötelezettség teljesítése a falu legfontosabb hozzájárulása éves tervünk sikeres befejezéséhez. Kovács György, a komáromi járási pártbizottság titkára. A pártszervezet vezetői nem foglalkoznak kielégítően a pártbizalmiakkal a Lábatlani Vasbetongyárban A Lábatlani Vasbetongyár pártszervezetének titkára rendszeresen foglalkozik a pártcsoport bizalmi cikkel, de nem elég alaposan. A pártbizalmiértekezleteken nem magyarázza meg kellőképpen, hogy mi a pártbizalmak feladata. Ebből adódik, hogy például Serege András elvtárs, a villamosműhely pártcsoportjának bizalmija nem végez más munkát, mint a kijelölt gyűlésekre a népnevelők segítségével mozgósítja a dolgozókat. Nem nevezi a csoportjába tartozókat, az oktatási év ideje alatt nem ellenőrizte, hogy járnak-e rendszeresen a politikai iskolákra, nem serkenti őket tanulásra. Nem csoda, hogy az elmúlt oktatási év alatt csoportjából mindössze öten vettek részt pártoktatásban. Serege elvtárs pártcsoportjában öt népnevelő van. Közülük négy szakszervezeti funkciót tölt be. Pártonkívüli egy sincs a népnevelő csoportban, mert Serege elvtársnak az a véleménye, hogy „aki pártonkívüli népnevelő volt, azt leváltottuk, mert ellentétes pártunk politikájával". Ezek szerint nincs is biztosítva Serege elvtárs csoportjában a tagjelöltutánpótlás. Pedig Sterk István, Nedeczki Gáspár és Bodrok Gyula elvtársak jó munkások, kivívták dolgozótársaik megbecsülését. Szeretik is őket a többiek és a hallgatnak rájuk Miért nem bízzák hát meg őket népnevelőmunkával? Seregi elvtárs a meglévőnek ritkán népnevelőktart értekezletet. A legutóbbit például még a választás előtt tartották. A népnevelők hagyatottak, magukral így nem is tudnak eredményes munkát végezni. Seregi elvtárs, mint pár csoport bizalmi rosszul végzi a munkáját, pedig örömmel dolgozna jól is, ha ehhez a pártszervezet vezetősége megfelelő segítséget nyújtana. A rossz munkáért elsősorban nem Serege elvtárs, hanem a pártvezetőség a felelős, mert felületesen foglalkozik a pártcsoport bizalmiakkal. A pártszervezet vezetőségének hogy a az a feladata, megtartott rendszeresen pártcsoportbizalmi értekezleteken magyarázza meg a bizalmiak feladatait, kérje számon tőlük munkájukat, foglalkozzon sokat a népnevelőmunka fontosságával és nem utolsósorban ne hunyjon szemet affélént, hogy jól dolgozó népnevelőt leváltanak, mert pártonkívüli, vagy meg se bízzák népnevelőmunkával. Ha mindezt következetesen végrehajtják, javulni fog Serege elvtárs és a többi munkája is. Fordítsanak pártbizottságaink nagyobb gondot a tagnyilvántartásra és átigazolásokra Pártunk Központi Vezetősége 1952 december 10-én határozatot hozott a párttagság átjelentkezési rendjéről. E határozat hozatala azért vált szükségessé, mert a szervezeti szabályzattal ellenkező módon, számos pártszervezetben a kommunista éberséget megsértve, szabályos átigazolás nélkül vették nyilvántartásba az alapszervezetnél párttagsági könyvvel jelentkezőket. Januárban vezették be az új átjelentkezési rendszert, ami máris hozott eredményeket az átjelentkezési fegyelem megszilárdításában. Vannak pártbizottságok, alapszervezetek, ahol lelkiismeretesen hajtják végre a Központi Vezetőség e átjelentkezések határozatát. Az határidejének betartása leginkább a tatabányai pártszervezetek többségénél érvényesül. Ez annak az eredménye, hogy a tatabányai városi pártbizottság alaposan ismertette a határozatot és végrehajtását a gyakorlatban több esetben ellenőrizte. Jó munkát végez a Tokodi Üveggyár pártszervezete is. Itt egyetlen párttagot sem vesznek vagy törölnek a nyilvántartásból a párttitkár, a pártvezetőség tudta nélkül. Egyes pártbizottságok, alapszervezetek azonban csak általánosságban vitatták meg a KV határozatát. Ez onnan ered, hogy az illetékes járási pártbizottság is ugyanezt tette. Különösen a komáromi járás területén tapasztalható, hogy nincsenek tisztában a gyakorlati tennivalókkal és a járási pártbizottság sem tud kellően segíteni az alapszervezeteknek. Legfőbb hiba az, hogy az alapszervezetek késve továbbítják a járási pártbizottságra a területről eltávozott párttagok nyilvántartási okmányait. Mindezekből a tapasztalatokat leszűrve a feladat az, hogy a pártbizottságok és alapszervezetek tanulmányozzák alaposan a Központi Vezetőség e határozatát, fordítsanak több gondot a tagnyilvántartási munkára, felvilágosító munkával érjék el, hogy a párttagok egyik alapszervezetből a való távozáskor, minden másikba ben időben jelentkezzenek, esetErdösi Erzsébet, MB párt- és tömegszervezetek oszt. Szabotáló, csaló kulákok és volt horthysta tisztek garázdálkodnak a környei állami gazdaság 13661650 Szokatlanul nagy fafíírésztelepe van a környei állami gazdaságnak. Ennek a fűrésztelepnek 27 állami gazdaságot kellene ellátnia félkész anyaggal , és ezt sem teszi, noha a gépek, a felszerelés ennél sokkal többet is bírna. A fűrésztelepnek kellett volna biztosítania a fát, a deszkát a gabonamagtárak kijavításához. Már megkezdődött a cséplés, a magtárak még nem készek. A napokban megérkeznek az idénymunkások. Agyat kellene készíteni számukra, s a fűrésztelep nem biztosította a deszkát. Két hónappal ezelőtt elkészült a napi 20 mázsa kapacitású jéggyár, de nem működhet, mert a meghajtókerékhez nem készítette el a fát a fűrésztelep. A fűrésztelepet bőven ellátják nyrsanyaggal, a gépei jók. Miért nem megy hát a munka? A fűrésztelep vezetője, Papp Ferenc 60 holdas körmendi kulák. 1944-ben még a körmendi nyilaskeresztes pár titkára volt és ugyanakkor mint nyilas képviselőjelölt lépett fel. A felszabadulás után másként igyekezett a népnek ártani. Két évvel ezelőtt került Környére. Itt azóta senki sem háborgatta ellenséges tevékenységében. A környei állami gazdaságban Papp Ferenc sarkigtárta az ellenség számára a kapukat. Körülvette magát rokonaival, kuláktársaiival, elvbarátaival. Elhozta Körmendről sógorát, Wehoffer Mihály 45 holdas kulákot, László Ferenc volt tőkést, Farkas József volt horthysta őrnagyot, Gáspár Dezső körmendi kulákot és hogy senki más közibük ne férkőzhessen, felvette Mészáros János kömlödi és Kollerics András kecskédi kulákot. Ez a díszes társaság most egymás közelségétől felbátorodva rettegésben tartja a környéket. Az állami gazdaság becsületes dolgozóival nyomdafestéket nem tűrő hangon beszélnek. A fűrészteleptől a munkát számonkérni senki sem merte. Nem kérdezte meg senki, miért nem készül a magtár, a jéggyár fája, amikor van idő a gazdaság terhére felvágni Rizing Vilmos számára egy kocsi állami erdőből lopott fát. Nincs okunk kételkedni abban, hogy Papp Ferenc és kuláktársai elnyerik a szabotálásért, a csalásért, méltó büntetésüket. Ez azonban nem elég. Meg kell büntetni azokat is, akik látták, de szemet hunytak Papp Ferenc és bandája tevékenysége előtt. Akiknek szeme láttára károsították nap, mint nap az államot és gorombáskodtak a gazdaság becsületes dolgozóival! ti. U