Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. január (9. évfolyam, 1-9. szám)

1954-01-27 / 8. szám

KOMÁROMMEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ' Dolgozók Lapja IX. ÉVFO­LYAM, 8. SZÁM. A KOMÁROMMEGYEI P­Á­R­T­B­IZ­O­TT­S­Á­G L­A­P­J­A Ára 10 fillér Helyes úton járunk, az országépítés új, nagy feladatai várnak ránk Nagy Imre elvtárs beszámolója az országgyűlés előtt a kormány munkájáról A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elmúlt hét csütörtökjére, január 21-ére összehívta az országgyűlést. Az ülésszak első napján Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke megnyitójában megemlékezett Lenin halálának 30. évforduló­járól. Darabos Iván a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titká­ra a Népköztársaság Elnöki Tanácsának munkájáról számolt be, majd elfogadta az országgyűlés az ülésszak napirendjét. Az ülésszak második napján Szalai Béla, az Országos Terv­hivatal elnöke ismertette az 1954. évi népgazdasági tervet. Ez­után törvényt fogadott el az országgyűlés a lakosság bejelenté­sének elintézéséről és a Magyar Népköztársaság bírósági szerve­zetéről. Az ülésszak harmadik napján törvényt alkotott az or­szággyűlés a város és községgazdálkodási minisztérium felállí­tásáról, majd meghallgatta Nagy Imre elvtárs, a miniszterta­nács elnökének beszámolóját. A minisztertanács elnökének beszéde Nagy Imre, a minisztertanács elnöke a következő beszédet mondotta el: — Tisztelt országgyűlés! Az 1953-as esztendő, amelyet az új év küszöbén átlépve, ma­gunk mögött hagytunk, mérföld­kő az ország fejlődésének , szé­les útján. Azok a mélyreható változások, amelyek a múlt év derekán megindultak és azóta mind jobban és jobban kibonta­koztak azok az új célok és fel­adatok, amelyeket a párt­­ Köz­ponti Vezetőségének júniusi ha­tározata és a július 4-én elhang­­zott kormányprogra­mm népünk elé állított, az a bírálat, amely a múlt hibáit feltárta és az or­szág politikai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális életében egyaránt levonta belőlük a jövő számára a szükséges tanulságo­kat, fejlődésünkben új szakaszt nyitottak, új politikának vetet­ték meg alapjait. Alig hat hónap telt el azóta. Nem sok idő, hiszen program­­munkkal tartós és szilárd ala­pokra fektettük a párt és a kor­mány új politikáját. Mégis ez a rövid idő elegendő ahhoz, hogy mérlegre tegyük fél esztendővel ezelőtt ugyanezen a helyen, az ország házában, népünk színe előtt adott szavunkat és azt kö­­vető tetteinket. Visszapillantva a kormány hathónapos megállapíthatjuk, tevékenységére, ho­gy nagy erőfeszítéseink eredménytelenek, nem maradtak Pedig nem mindennapi feladatokat kellett vállalni és megoldani, rend­kívüli nehézségeket kellett le­küzdeni. Mint minden mélyre­ható változás, ez sem ment ki­sebb zökkenők nélkül, az új célkitűzések nem érvényesül­nek máról holnapra. A legna­gyobb elismerés hangján kell szólnom arról a nagyszerű tel­jesítményről, lendületes, odaadó munkáról, amellyel ipari, mun­kásságunk, bányászok, szok, vasasok, a műszaki irodó­ér­telmiséggel karöltve hozzájárul­tak a párt határozatának és a kormány programmjának meg­valósításához. Dolgozó népünk önfeláldozó, lendületes mun­kája és a kormány következe­tes politikája, az új szakasz alapelvő­hez és gyakorlati cél­jaihoz való feltétlen ragasz­kodása volt és lesz a jövő­ben is a biztosítéka annak, hogy a kormányprogramra min­den pontját lépésről lépésre megvalósítsuk, az új politikát sikerre vigyük. A kormány ed­­digi tevékenysége, a programm megvalósítása során elért sze­rény eredményei, csak kezdet azoknak a feladatoknak a meg­oldása terén, amelyek összes­ségükben, végső kibontakozá­sukban hazánk felvirágzását, népünk boldogul­ását, a szo­cializmus építésének sikerét biz­tosítják. Az az öröm és lelkesedés, amely a kormányprogramja nyo­mán a lakosság körében or­szágszerte osztatlanul megnyil­vánult, mutatta, hogy azok a mélyreható változások, amelye­ket a kormány új politikája el­indított, mennyire időszerűek és szükségesek, hogy a nép vá­gyait fejezik ki, hogy azok a népi törekvések öltenek testet bennük, amelyek népköztársasá­gunk állami és társadalmi életét, gazdaságpolitikáját és kulturá­lis tevékenységét a szocializmus építése terén előre lendítik és irányítják a határokat, , és Ebben van a párt­­a­­ kor­mánypro­­gramm nagy ereje. Abban, hogy vonzó erejével maga köré tö­mörítette az ország egész lakos­ságát, hogy az országépítő erő­ket erős egységbe kovácsolta és ezzel a legszélesebb alapot te­remtette meg a nemzeti össze­fogásra. Nép és kormány még soha nem forrott, olyannyira egy­ségbe, mint napjainkban. Pedig népi demokráciánk belső és külső ellenségei hol nyíltan, hol bur­koltan megpróbálták keresztez­ni a kormány üdvös céljait. Lebecsülni igyekeztek a kor­mányprogramol jelentőségét, vagy taktikázásnak magyaráz­ták és hol letompítani és vissza­tartani, hol pedig túlhajtani igyekeztek a kormány cél­kitűzé­­sé­t, nyilván azzal a szándékkal, hogy aláássák a kormány tekin­télyét és megrendítsék a nép­­tömegek beléje vetett bizalmát. A zavart keltő kísérletek a kor­mány tevékenysége nyomán szé­gyenteljes kudarcba fulladtak. A Programm célkitűzéseit a kor­mány gyors ütemben valósította meg. A szükséges intézkedések nem várattak magukra: a­ kor­mány pontosan és határidőre va­lóra váltotta azokat. A kormány a Programm megvalósítása so­rán foganatosított számtalan in­tézkedésével, a falu és a város gazdasági, társadalmi és kultu­rális kapcsolatainak fejlesztésé­vel megszilárdította a munkás­ság és a parasztság szövetségét, államiságunk me­gin­ga­that­atl­an fundamentumát. Ahhoz, hogy nemcsak a programomban kitű­zött feladataink végrehajtása so­rán végzett eredményeket, munkánk hozott hanem ugyan­akkor a kormányprogramm ellen irányuló alattomos, zavart keltő kísérleteket is felszámoltuk, erőt adott az, hogy népünk e nagy feladatok megoldásához, a ne­hézségek leküzdéséhez, dolgos két keze és szellemi­­ képessége­ mellé igaz szívét, szeretetét és bizalmát is kölcsönözte. Ez a szinte felbecsülhetetlen erőforrás az, amelynek birtokában a kor­mány, mint a múltban, megküzd minden feladattal a jövőben is, csanak törvényerejű rendeletei­vel, a minisztertanács határo­­zataival a feladatok nagy részét megvalósította, s megkezdte azoknak a céloknak végrehajtá­sát, amelyek hosszabb idő mun­káját követelik. Nem kívánom tételesen felso­rolni, tisztelt Országgyűlés, azo­kat az intézkedéseket, amelye­ket a kormány az elmúlt hat hónap alatt tett a programm megvalósítására. Ezek ismerete­sek, nemcsak képviselőtársaim előtt, hanem a lakosság köré­ben is. A napi sajtó is bőven foglalkozott velük. Mindent mérlegelve, megálla­píthatjuk, hogy a népgazdaság, a termelés ,és beruházás terén az 1953. évre a kormányprogramm­­ban kitűzött feladatokkal na­gyobb zökkenők nélkül alapjá­ban megbirkóztunk, megoldot­tuk azokat oly módon, hogy az 1953 második felében megkez­dett átcsoportosítás fő elveiben, irányában és az elért szerény eredményeiben alapját képez­heti az 1954. évi népgazdasági tervünknek, amelyet tegnap is­mertetett beszámolójában a tisztelt Országgyűlés előtt az Országos Tervhivatal elnöke. Azt, hogy milyen mértékben és milyen eredménnyel történt meg népgazdasági terveink és azo­n belül ipari termelésünk át­állítása, hogy mennyiben szol­gálja a gazdaságpolitikánkban bekövetkezett fordulattal meg­alapozott új szakasz fő cél­jait, az ország lakossága élet­­színvonalának emelését, a ter­melés és áruforgalom szám­adatai tükrözik a legvilágo­sabban. A szocialista ipar 1953-ban évi termelési tervét 101.3 szá­zalékra teljesítette és ezzel 11.8 százalékkal haladta meg a szo­cialista ipar 1952. évi teljes termelését. Az 1953-as esztendő termelési tervét és a terv teljesítését az jellemzi, hogy a július 4-i kor­mányprogramra új gazdasági céljai ketté osztották úgy, hogy lényegében az első és má­sodik félév termelési feladatai között a gazdaságpolitikában bekövetkezett fordulattal komoly változások következtek be. kormányprogramm végrehajtá­­­sát tehát nem annyira az egész múlt évi ipari termelési tervek teljesítése, mint elsősorban második félév termelési és be­­­ruházási számai jellemzik. Míg 1953 második félévében az első félévhez képest, a nehézipar be­ruházásai 35.5 százalékkal emel­kedtek, addig a könnyűiparé 169.9 százalékkal, az élelmiszer­­iparé 203.5 százalékkal. Az ipari termelésnek a kor­mányprogramm szellemében lakosság szükségletei fokozot­­­tabb kielégítésére történt át­állítására az 1953. évi elsp és második félév fontosabb cikkei­nek termelési számai, ezek összehasonlítása ad illetve vil­á­­gos képet. Iparcikkeink­ közül például flanellt 40.2 százalék­kal, férfi inget 16.3 száza­lékkal, bakancsot 17.9 százalék­kal, az élelmiszerek közül pél­dául nyershúst 10.1 százalékkal, zsírt és szalonnát 22.4 száza­lékkal, vajat 28.5 százalékkal és cukorkát 75.2 százalékkal gyár­tottunk többet 1953 második fél­évében, mint a megelőző első félévben. A fenti számok nem szorulnak bővebb magyarázatra, mutatják, hogy az ipari terme­lés átállására, a lakosság szük­ségleteinek kielégítésére irá­nyuló erőfeszítéseink nem ma­radtak eredménytelenek. A lakosság életszínvonalának emelkedéséről közvetlen áttekin­tést a kiskereskedelmi áruforga­lom alakulása nyújt. 1953 má­sodik felében az első félévhez vi­szonyáva 27 százalékkal volt nagyobb a szocialista kiskeres­kedelmi forgalom, s ha az ár­­csökkentéseket is figyelembe vesz­­sszük, a növekedés, ennél is na­gyobb. Az áruforgalmon belül jelentős eltolódás mutatkozik az iparcikkek, azon belül a ruhá­zati cikkek javára. Érdemes, külön kiemelni a ka­rácsonyi nagy vásárlásokat, ami­kor is az állami kiskereskedelem minden eddigit felülmúló for­galmat bonyolított le. December két utolsó dekádjának együttes forgalma 36,6 százalékkal ha­­­ladta meg a korábbi legmaga­sabb, 1951. évi karácsonyi for­galmat. A falu áruforgalmát főképpen a főldművesszövetkezet, bo­thá­lózat bonyolítja le. A forgalom növekedésében élénken tükrö­ződnek azok a kormányintézke­­dések, amelyeknek eredménye­képpen a parasztság terhei je­lentősen csökkentek, jövedelme pedig komolyan emelkedett, ami a falusi lakosság vá­sárlóerejének gyors és arányú megnövekedésére nagy­veze­tett. Ez a magyarázata annak, hogy a földműves szövetkezeti bolthálózat 1953. IV. negyedévi áruforgalmi tervét 113,2 száza­lékra teljesítette, így 1953. IV. negyedévi áruforgalma 38,2 szá­zalékkal volt magasabb, mint 1952. hasonló időszakában. A falusi lakosság vásárlóere­jének növekedésével azonban még ez a hatalmas áruforgalom sem tudott minden téren lépést tartani az elmúlt esztendőben. Az állami kiskereskedelem és a földművesszövetkezetek áru­forgalma mellett a harmadik té­nyező, amely élénken megvilá­gítja azokat a­ gazdasági válto­zásokat, amelyek a kormány új politikáját jellemzik és a lakos­ság anyagi helyzetének javulá­sat mutatják — a szabadpiac­­ s termelői felhozatal alakulása. A budapesti termelői piaci fel­hozatal mennyisége szeptem­ber óta csaknem valamennyi áruban jelentősen meghaladja nemcsak az 1952. évi, hanem a jótermésű 1951. évi felhoza­tal mennyiségét is. Ezzel ma­gyarázható a termelői piaci árak alakulása, amely azt mu­tatja, hogy az 1953 novemberi piaci árak átlagosan 13,3 szá­zalékkal voltak alacsonyabbak az 1952 novemberi áraknál, ami kedvezően hat a városi lakosság élelmiszerellátására. Törvénykönyvének végrehajtá­sával kapcsolatban. Elsősorban a munkásság hely­zetének javítását szolgálták kormány által elrendelt árpoli­­­tikai intézkedések, a júliusi és szeptemberi vén­a bérből árleszállítások ré­gs fizetésből élők,­­elsősorban a munkások 1953. négy hónapjában 550­ mil­­lió forintot takarítottak meg, s ez az egész évet tekintve 1954- ben több mint 1200 millió forint megtakarítást jelent számukra. A parasztság az árcsökkentés révén az egész évet tekintve 490 millió forint megtakarításhoz jut. A kormány árcsökkentő in­tézkedései tehát főképpen a vá­rosi lakosság helyzetének javí­tását eredményezték. A kormányprogramm megje­lenése óta a bérből és fizetés­ből élők helyzetének javítására a minisztertanács számos bér­ügyi intézkedést is tett, ame­lyeknek egy évre eső összesített bérkihatása kereken 762 millió forint, s kiterjed a villamos­energiaipar, a kohó-, martin- és hengerművek munkásaira, a bá­nyamunkásokra és egyéb ipar­ágak munkásaira. A dolgozók szociális és egész­ségügyi­ helyzetének megjavítása érdekében is számos intézkedést hajtott végre a kormány. Az 1953. évi munkásvecevmi b­eru­­házások keretösszegét 60 millió forinttal, az üzemi bölcsődék és óvodák 1953. évi beruházási ke­retösszegét pedig 40 millió fo­rinttal felemelte. A rendelkezés­re bocsátott 100 millió forintot azonban részben az üzemigaz­gatók egy részének nemtörődöm­sége, részben a kivitelező vál­lalatok felkészületlensége miatt nem használták fel mindenütt teljes mértékben, holott rendkí­vül nagy­ szükség lett volna rá. A dolgozók szociális és egész­ségügyi helyzetével szembeni közömbösségért nem maradhat el a felelősségrevonás, az el­maradást pedig a legsürgőseb­ben be kell hozni. A kormányprogrammot követő hónapokban hozzákezdtünk a lakóházak tatarozásához is, amire a minisztertanács 1953- ban 100 millió forintot irány­zott elő. Bár a tatarozási pro­gramm december 31-ig nem va­lósult meg a maga egészében, az elvégzett munkával mégis tettünk egy lépést előre a dol­gozók lakásviszonyainak meg­javítása terén. Lakásépítésre a kormány ké­reken még egyszer annyit irány­zott elő, mint a megelőző 1952. évben. S bár a lakásépítési programm végrehajtása terén is van némi lemaradás, mégis e múlt év folyamán e téren is komoly lépést tettünk előre, amit mutat ez is, hogy az elmúlt esztendőben, főképpe­­ a másod­i­k felében, állami erőből mint­egy 9000, állami támogatással kb. 2000 és magánerőből 5000, összesen 16.000 lakás épült fel, vagyis, 24,5 százalékkal több, mint 1952 második Az 1953-ban befejezett felében, laká­sokon kívül mintegy 16.000 már megkezdett és folyamatban lévő lakásépítés húzódott át az új­esztendőre. Nem térek ki részletesen azok­­r­­a ez intézkedésekre, amelyeket kormány a fentieken túl a bérből és fizetésből élők hely­zetének megjavítására tett. Hiá­nyos felsorolásuk is meggyő­zően mutatja, hogy a kormány elsőrendű kötelességének tartja és — mint arra az 1954. évi feladatokkal kapcsolatban még kitérek — a jövőben még in­kább annak tekinti, a munkás­­osztály anyagi, kulturális szociális helyzetének, életszín­es vonalának általános emelését, anyagi lehetőségeink, erőforrá­saink, népgazdaságunk teh­er­­bíró képessége alapján. Az elmúlt fél esztendő alatt emelkedett a lakosság életszínvonala Tisztelt országgyűlés! Az el­múlt fél esztendő alatt, a július 4-én elhangzott programm irányelveihez híven , és annak szellemében a kormány , a Népköztársaság Elnöki Taná­ A kormány szociális intézkedései Tisztelt országgyűlés! Az áruforgalom jelentős növe­kedése a lakosság vásárlóképes­ségének és életszínvonalának általános emelkedését mutatja. Ezen túlmenően a­ kormány szá­mos olyan intézkedést tett, amelyek közvetlenül a mun­kásság anyagi és szociális hely­zetének, valamint munkaviszo­nyainak megjavítását célozzák. A párt Központi Vezetőségének határozata és a kormánypro­gramja óta a minisztertanács javaslatára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa módosította a Munka Törvénykönyvét. Kiter­jesztette a nők és fiatalkorúak védelmét és a terhes és szopta­tós anyák jogait, megszigorí­totta a túlmunka elrendelését, szabályozta a dolgozók felmon­­dási jogát, eltörölte a pénzbün­tetést és a rendbírságot, bün­tető rendelkezéseket írt elő azokkal a vezetőkkel szemben, akik csorbítják a munkások ‘ér­vényes "jogait és részletesen szabályozza a szakszervezetek jogait és kötelességeit a Munka 1954 JANUÁR 27. A mezőgazdasági párt- és kormányhatározat hatalmas jelentősége Tisztelt országgyűlés! kormányprogramm a nép­gazdasági tervek és tervezés át­állításával kapcsolatban egyik legfontosabb fel­adatként tűzte ki az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődése között a túl­zó­­ iparosítás következtében az utóbbi évek során létrejött aránytalanság gyors megszün­tetését. Ennek m­egvalósítására a kormány­ sokoldalú és széles­körű intézkedéseket foganatosí­tott. Olyanokat, amelyek fokoz­zák parasztságunk termelési kedvét, növelik a termeléshez fűződő egyéni érdekeltségét, le­hetővé teszik nagyobb árufeles­legeinek szabadpiaci értékesíté­sét és megszilárdítják a gazdál­kodás biztonságát. A kitűzött feladatokat a kor­mány a mezőgazdasági beruhá­zások növelésével, a termelés­re nehezedő terhek csökkentésé­vel és nagyösszegű közép, és hosszúl­ejáratú valósította meg, hitelnyúj­tással 1953 második félévében a mezőgazdaságban eszközölt közvetlen beruházások összege 70,1 százalékkal halad­ta meg az első félévit. Az ipari termelés átcsoportosításával és ennek megfelelően a beruházá­soknak a mezőgazdasági gép­gyártásban való­ jelentős növe­lésével szinte ugrásszerűen megnőtt egyes mezőgazdasági gépek és kisgépek gyártása. 1953 második félévében 50 2 százalékkal több traktort, majd­nem ötször annyi műtrágyaszó­­ró-gépet, 86.7 százalékkal­ több hazatozót, 50.5 százalékkal több fo­gat és fűkaszálót, továbbá 167.9 százalékkal több répavágót és morzsolót adott az ipar a me­zőgazdaságnak, mint az év első felében. A mezőgazdasági termelésre nehezedő terhek­­ messzemenő csökkentésében a begyűjtésnél a nyújtott kedvezményeknek volt legnagyobb jelentőségük. Akik 1953. évi ga­bonabe­­adási kötelezettségüket ponto­san teljesítették, azoknak a kor­mány törölte múlt évi beadási hátralékukat. Beszolgáltatási áron számítva, ez 235,5 millió Forintot tesz ki, melynek felté­teles elengedése kétségtelenül ösztönzőleg hatott úgy az egyé­nt mint a szövetkezeti paraszt­ság termelési kedvére. Intézkedés történt a beadási kötelezettség teljesítésének el­mulasztásából származó kártérí­tések és a bírságok törlése iránt is. Ezen a címen mintegy 445 millió forint összegű tartozást engedtünk el. Számításaink szerint a be­adási kötelezettség mérséklése megközelíti, sőt egyes cikkekben meg is haladja a megelőző évről elengedett hátralékok mértékét. Hosszú a sora­, tisztelt Ország­gyűlés, azoknak az intézkedé­seknek, amelyekkel a paraszti terhek jelentős mérséklését el­értük és ezzel komoly ösztönzést adtunk a termelés fejlesztésének. Említésre méltó még a gépállo­más, díjtartozások elengedése, melynek során egyéni és terme­lőszövetkezeti parasztoknál ös­­­szesen 115,5 millió forintot tö­röltünk. Egyidejűleg a termelő­­szövetkezeteknél 24 százalékkal. (Folytatás a második oldalon.)

Next