Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1955. május (10. évfolyam, 36-43. szám)

1955-05-04 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! !KOMÁROM DOLGOZÓK LAPJA AZ MDP KOMÁROM MEGYEI V­ÉG­R­E­HAJTÓ B­I­ZO­TTS­ÁG­Á­N­A­K LAPJA X. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM. Ára 5« filter 1955. MÁJUS 4. MAI SZ­ÁMBAN: összehívták Varsóban a moszkvai nyilatkozatot aláíró államok értekezletét. (2. old.) — Május elseje Moszkvá­ban. (2. old.) — A műszaki dolgozók és a pártszervezetek viszonyáról. (3. old.) — Megyei kereskedelmi értekezlet. (4. old.) — Tát nem engedi az első helyet. (5. old.) — A Hazafias Népfront-mozgalomról. (5. old.) — Úttörők­nek. (6. old.) — Oroszlánvadászat Szőnyön. (6. old.) MEGYÉNK NÉPÉNEK NÖVEKVŐ EGYSÉGÉT TÜKRÖZTE A MÁJUS 1-1 VIDÁM, LELKES FELVONULÁS Csodálatos május 1! Hogy megnyitja az emberi szíveket, hogy acélozza az emberi erőt, növeli az önbizalmat! Milyen erőt ad a régi harcos május elsejékre való emlékezés és a tudat, hogy most már szabadon ünne­pelhetünk! Hogy növeli a harcos elszántságot, ha arra gondolunk, hogy a tőkés országokban élő munkásoknak most is bújkálniok kell, hogy csak titokban ünnepelhetik a munká­sok nagy, nemzetközi ünnepét. A szabadság és a vele való élni tudás bol­dog érzete, a hatalmas és erős béketáborhoz való tartozás megnyugtató tudata, a Szovjet­unió iránt érzett hála, a párt szeretete, a még kizsákmányolt munkásokkal való együttérzés, minden eddiginél jobban egybekovácsolja me­gyénk népét is. Ezt tükrözte a felvonulás Tatabányán, Do­rogon, Komáromban, Esztergomban, a megye minden városában, ezt tükrözte a megye minden községének május 1-i ünnepsége. Ta­lán soha még május elsején nem vonult fel ekkora tömeg. De ezt tükrözte a felvonulók szinte kirobbanó lelkesedése, a zászlóerdő, ezt tükrözték a felírások, melyeket a felvonulók vittek, az ütemes felkiáltások, ezt tükrözte az idei csodálatosan szép május elseje. Lelkes, színpompás, vidám felvonulás Tatabányán A felszabadulás ünnepe óta készülődtek Tatabánya dolgo­zói a proletariátus seregszem­léjére, a 11. szabad május else­jére. A bányászok ugyancsak kitettek magukért, szombaton behozták lemaradásukat, s tel­jesítették május 1-re tett vál­lalásukat. Háromezer tonnát adtak terven felül. A gyülekezés az üzemeknél 9 órakor kezdődött, de már fél­­kilenckor menetelő csoportok igyekeztek a kijelölt helyekre. A felnőttek apró gyerekeket vezettek. A siető felnőttek közé rendezett sorokban az általános iskola tanulói álltak be. Elöl a nyolcadikosok szigorú zárt me­netben meneteltek. Hátrább az alsóbb osztályosok igyekeztek. A kislányok sötétkék rakott szoknyácskái ringatóztak lép­teik ütemére. Ők már össze­kapaszkodtak, mert a bal, jobb, az egyszerre lépés tudományát nem lehet olyan gyorsan meg­tanulni. A VI-os aknán diadalhajtá­­val várták az ünnepi felvo­nulásra gyülekezőket. Kilenc óra után már nehéz volt az utcákon a közlekedés. A felvonulás színhelyén, nagy vásártéren felállt a bá­n­nyaipari technikum tanulóiból a kordon, hogy rendet, fegyel­met tartsanak. A hatalmas díszemelvényen 10 órakor el­foglalták helyüket a megyei pártbizottság, a­ városi pártbi­zottság, s a tömegszervezetek képviselői, a bányák, a kü­lüze­­mek legjobb dolgozói. Ott volt Nagy Kálmán elvtárs, a Köz­ponti Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Ha­vasi Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Seregi János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Takács György elvtárs, a városi párt­­bizottság első titkára, Schiller István elvtárs, a megyei tanács elnöke, és sokan mások. Tíz órakor a Cement- és Mészmű­vek kőbányája felől lövés dör­dült. Jelt adott a felvonulás megkezdésére. A díszemelvény elől megindult a menet. Tata­bánya dolgozói jöttek végelát­hatatlan hosszú sorokban. A menetet az iskolások nyitották meg. Zászlókat lengettek az emelvény felé, s a pártot éltet­ték. Az újvárosi általános is­kola menetét a pajtáscsalád tagjai, a kék nyakkendős, is­kolatáskás úttörők nyitották meg. Az iskolások menetét a Rákosi Mátyás gimnázium ta­nulói zárták be. Rendezett, zárt sorokban, egyenruhában vonultak. A bemondó a mikrofonban köszöntővel fogadta a bányász dolgozók élén haladó három­szoros élüzemet, a Xl-es aknát. A bányaüzemek menetét a Xl-es és a XIV-es akna dolgo­zói nyitották meg. A május 1 megünnepléséért folyó ver­senyben ez a két bánya érte el a legjobb eredményt. A X1-es akna havi tervét 119 százalékra teljesítette szomba­ton, 192,1 százalékos eredményt ért el az ünnepi műszakon. Táblájukra körletenként is felírták az eredményeket, s a legjobb dolgozók büszke öröm­­­mel mutatták, hogy amit ígér­tek, teljesítették. A VI-os­ akna bányászai hatalmas táblával jöttek, amelynek egyik felére bányájuk 1945. évi termelésé­ről számoltak be. A rajz azt mutatta, hogy 1945-ben víz alatt volt a bánya. 1955-ben viszont tíz év alatt a VI-os ak­na bányászai teljesítették a rájuk háruló kötelezettségeket. A VIII-as aknai bányászok élén a főmérnök, az igazgató, Angyal Mihály sztahanovista vájár, s a bánya többi leg­jobb dolgozói haladtak. Sík­­völgyaknai bányászok jöttek utánuk, akik hírükhöz mél­tóan harcoltak, szombaton 215 százalékra teljesítették napi tervüket. A tatabá­nyai Mélyfúróüzem dolgo­zói a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját emelték büszkén a magasba. Az ünnepi felvonulás több, mint egy óráig tartott. Sokezer dolgozó vonult fel a dísz­emelvény előtt. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt Köz­ponti Irodájának dolgozói a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját vitték a menet élén. ötletesebbnél ötletesebb táblák, jelvények váltogatta egymást. sokasága A Bel­­sped Vállalat dolgozói fehér és világoskék selyemmel vont emelvényén egy földgömb for­gott, amely köré felírták: „Világ proletárjai egyesülje­tek.“ A földgömb két oldalára békegalambokat állítottak. „Mégegyszer élüzem lettünk.“ írták a Cement- és Mészművek dolgozói táblájukra. Az Alu­­míni­umkohó dolgozói viszont felírták táblájukra, hogy évi tervüket hány nappal fejezik be előbb, s mennyi tonna alu­míniumot adnak terven felül. A Bányászellátó Kiskereske­delmi Vállalat árudáinak dol­gozói, a Vendéglátóipari Válla­lat dolgozói fehér köpenyben vonultak, mintegy jelképezve munkájukat. A felvonulást Tatabánya város termelőszö­vetkezetei, a Szabadság s az Alkotmány Termelőszövetke­zet dolgozói zárták be. A több mint egy óráig tartó hatalmas felvonulás a tatabá­nyai bányászok győzelmi se­regszemléje volt. Eredményeik­kel hitet tettek pártunk politi­kája, a Központi Vezetőség márciusi határozata mellett, harcos kiállásukkal bebizonyí­tották, hogy rájuk mindig szá­míthat a párt. A dorogiak menetének élén az 1-es és a 1i es akna bányászai Dorog, délelőtt 10 óra. Meg­kezdődött a dorogi szénme­dence munkásainak, fiataljai­nak színpompás felvonulása, a 11. szabad május elseje kö­szöntése a József Attila kul­­túrház előtti téren. A bányász zenekar halad az élen, mögötte sok apró úttörő. A Zrínyi Ilona Általános Leányiskola növendékei nyit­ják meg a több mint egy órás seregszemlét. Az iskola úttö­rőinek csapatzászlóit vivő egyenruhás lányok mögött az iskola táncegyüttese halad. Az emelvény előtt megállnak, rögtönzött tánccal üdvözlik az elnökséget, a régi dorogi má­jus elsejék bátor harcosait. Az iskolásokat követő menet élén az I-es, II-es akna bányá­szai menetelnek. A II-es akna dolgozói felett ott emelkedik az elmúlt negyedév eredmé­nyét hirdető tábla: „Tervün­ket 121 százalékra teljesítet­tük­” A két akna dolgozóit a Do­rogi Bányász Sportkör kék-vö­rös mezes sportolói követik. Nyomukban menetelnek VIII-as akna, s a Dorogi Szén­­a­bányászati Tröszt egyenruhás bányászai, munkásai, hivatali dolgozói. A tröszt dolgozóinak zárt, fegyelmezett menetét négy bányász nyitja meg, vál­lukon egy miniatűr aknato­rony modellt visznek. Rajta felírás: Dorogi Szénbányászati Tröszt. Alatta: 1955 május 1 reggeléig 125 százalékos ered­ményt értünk el. Mögötte zászlóerdők, táblák sokasága, az erő, a magabiztosság, a nemzetközi munkásosztállyal vállalt szolidaritás jelszavai­val: „Éljen május 1, a béké­ért küzdő népek seregszem­léje.” Több mint egy óráig tartott Dorog népének felvonulása. Zászlóerdővel, a kiemelkedő eredményeket hirdető táblák sokaságával. A békét, a test­­vérpártokat, a Szovjetuniót, pártunkat köszöntő, a 11. sza­bad májust éltető jelszavakkal* Lelkesen ünnepeltek az esztergomiak Színpompás, ezerszínű, de egy akaratot hirdető felvonu­lással köszöntötte Esztergom népe a 11. szabad május else­jét. A város úttörőinek, kö­zépiskolásainak menete után az üzemek, KTSZ-ek dolgozói vállalatok, tették fe­lejthetetlenné, emlékezetessé ezt a napot. A Szerszámgépgyár dolgozói gépkocsira szerelt, exportra gyártott szerszámgépeiket vit­ték a felvonulásra. Sportáru­termelő Vállalat dolgozói sport­repülők modelljeivel lepték meg a város lakóit. A városi tanács alkalmazottai az örökre letűnt önkényeskedő, nagyurat játszó polgármesteri világot szatirizálták. Ott voltak a Mi­csurin és Kossuth Termelőszö­vetkezet tagjai, hirdetve a szo­cialista mezőgazdaság jövőjét, jelenét, s a parasztság sanyarú múltját. Az elnökség A diákok menete A felvonulók egy csoportja Budapest dolgozóinak május elsejei seregszemléje Vörös és nemzetiszínű zászlók keretezik a Sztálin-teret. Szívet indító látvány a színek pompája, a háttérben a Városliget zöld fái­val, s a szökőkút szivárványszínben játszó vízsugaraival. Sztálin szobrával szemben Marx, Engels, Lenin, Sztálin hatalmas mé­retű arcképei tekintenek le a térre. 9 óra — megfújják a harsonákat, a májusi díszlobogó lassan felkúszik az árboc magasá­ra. A szobor alatti mellvéden megjelennek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Matolcsi Já­nos, Vég Béla, valamint Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. A szobor mellett kétoldalt felállított dísztri­bünökön foglal helyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet igen sok vezető személyisége, tömegszer­vezeti vezetők, a tábornoki kar tagjai, Kos­­suth-díjas tudósok­, írók, művészek, a terme­lés kiváló dolgozói. Amikor az első zászlók a Sztálin-szobor elé érnek, s a mikrofonban felcsendül az el­ső üdvözlő kiáltás: „Éljen má­jus elseje! Éljen a párt!“ — akkor már ezerszeresen vissz­hangozza a tömeg, ezerszer hangzik a hurrá. Feltűnik az élen a nemzetközi munkásosz­tály harci lobogója, a sarló­kalapácsos vörös zászló, mel­lette a nemzetiszínű lobogó. A két zászló után Marx, Engels, Lenin, Sztálin virágokkal öve­zett arcképei. Messzire hang­zik az éljen, amikor a követ­kező sor megérkezik a tribün elé: pártunk és kormányunk vezetőinek képeit hozzák az overállba öltözött munkások. A felvonulók viharzó éljennel köszöntik a pártot, éltetik an­nak Központi­­ Vezetőségét, amely bátran és határozottan hárítja el az akadályokat szocializmus építésének útjá­­­­ból. Már most, az első percek­ben látni, érezni, hogy ez a májusi felvonulás érzések­ben, harcosságban, pompában és vidámságban több, mint a régiek: felszabadult népünk új életének második évtizedé­ben ez az első májusi sereg­szemle. Az első percektől a felvonulás több mint négy órá­ján át, nem szűnt és nem csök­kent a viharos öröm és az ün­neplő lelkesedés. Fiatalok haladnak az élen, a régi harcos május elsejék nagyszerű hagyományainak örökösei. Hatalmas DISZ-jel­­vényt hoznak az élen, a DISZ II. kongresszusát köszöntik, amelyre minden fiatal jobb munkával, jobb tanulással, a DISZ-szervezetek erősítésével készül. Földgömböt hoznak, aztán a Szovjetunió Kommunista Pártja és a nemzetközi mun­kásmozgalom vezetőinek képei tűnnek elő. „Éljen a párt!“ — hangzik fel újra és újra. Zúgó tapsvi­har, és az egész téren végig­­hullámzó „hurrá“ válaszol a jelszóra. Négyszáz kiváló fia­tal halad egy csoportban. Rá­kóczi-iskolások, úttörők, sportolók, egyetemisták. Hatalmas vörös zászlót visznek az olim­pikonok, sűrű zászlóerdő élénk színei borítják el a ha­talmas teret, overállos mun­kásfiatalok jönnek fegyelme­zetten, szorosan egymás mö­gött. A munkásság vörös zász­lói borítják el ennek a menet­nek az első sorait. A vörös színt a piros-fehér-zöld nem­zeti lobogók váltják fel, majd a béke kék zászlói. S aztán újabb felemelő ünnepi lát­vány: jönnek az úttörők. Mindegyiknél jókora virág­csokor. A tribün előtt megfor­dulnak, fürgén szaladnak föl­felé a lépcsőn, átadják a vi­rágcsokrokat. Fergeteges erő­vel zúg most az éljen, minden­ki a saját küldöttének tekinti a pártunk és kormányunk ve­zetőit köszöntő kis úttörőket. Harsog az úttörő-zenekar, pe­regnek a dobok, s mintha ezernyi madár akarna innen, a térről felrepülni, kendők lo­bognak, röpködnek. Kétezer leány jön, utánuk kétezer fiú, a lányok kezükben zász­lókkal és kendőkkel, a fiúk májusfák erdejével. Százával engedik a magasba a színes léggömböket, a léggömbökön zászlók, szalagok lebbennek a szélben. A munkás- és parasztifjú­ság szövetségét jelképezi a kö­vetkező csoport. Bányász egyenruhás fiúk, magasra emelt kalapácsot hoznak, mö­göttük ifjú traktorosok, eke­vasat emelnek fejük fölé. Újra felzúg a tér, zeng a hajrá — sportolóink szép fel­vonulása következik. „Sport­tal a népek közötti barátsá­gért" — ezt a jelszót viszik az élen. Jönnek a testnevelési főiskolások, az olimpikonok, közöttük számos világ-, Euró­pa- és országos bajnok, spor­tolóink, akik annyi hírt és di­csőséget szereztek már világ­szerte hazánknak. Nagy taps köszönti a kiváló labdarúgó­kat, nagyszerű kardvívóinkat, tornászainkat, atlétáinkat, akik a Szabadság-szobor élő mását emelik magasba. Elvonultak a fiatalok, sportolók. Nem lehet tükrözni a azt a lelkesedést, amely mene­tüket végigkísérte, de nem le­het leírni azt a pillanatot sem, amikor a térre özönlik hét osz­lopban Budapest dolgozóinak menete, a zászlóerdők, május­fák, képek, feliratok több mint négy órán át hömpölygő tengere. Még nincs egy hónap­ja, hogy hazánk felszabadulá­sának nagy ünnepén felvonult itt Budapest népe, s most újra jönnek a zászlók, újra harsog­nak jelszavaink, újra felhang­zik az üdvözlés: pártunk és kormányunk vezetőit köszön­tik Budapest dolgozói.

Next