Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. október (13. évfolyam, 79-87. szám)

1958-10-22 / 85. szám

QQ^Q 0GYE| ♦ * A­Z MSZMP ES A MEGYEI TAN­ÁCS LAPJA* XIII. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM. Ara GO fill­­ TATABÁNYA, 1958. OKTÓBER 22. WAG PD 01ETAKJAI EffIBOLXm Tiltakozó gyűlésekkel és aláírásgyűjtéssel kezdődött Tatabányán a „nemzetközi akció és szolidaritási hét*"A párt és a kormány kül­ A Szakszervezeti Világszö­­­vetség felhívására a béke és leszerelés követelésének jegyében rendezett „nemzet­közi akció és szolidaritási hét” Tatabányán tiltakozó gyűlé­sekkel kezdődöt­t. Pénteken három bányaüzemben gyűltek össze a bányászok, hogy tilta­kozzanak az imperialista nagy­hatalmak atom- és hidrogén­­bomba-kísérletei, valamint a fegyverkezési hajsza ellen. Követeléseiket aláírásukkal erősítették meg. A VIII-as aknában már mintegy 400 bányász írta alá az ívet, amelyen többek között ez áll: „Tiltakozunk a n­ukleáris fegy­verkísérletek ellen és köve­teljük, hogy az imperialista nagyhatalmak fogadják el a Szovjetunió ez irányú javas­latát és kövessék példáját a kísérletek megszüntetésében.” A XI-es és a Xil­a aknaiak aláírása fölött ez is olvasható: ,,Mélységesen elítéljük az Egyesült Államok beavatkozá­sát Kín­a belügyeibe és támo­gatjuk a Kínai Népköztársaság igaz harcát. A kínai nép harca a mi harcunk is.” Délután a VI-os akna dolgozói­ szakszer­vezeti taggyűlésükről küldtek táviratot a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetéhez, hogy továbbítsa tiltakozásukat az Egyesült Államok követségé­hez. Tatabányán már mintegy 1500 dolgozó pecsételte meg aláírásával a háborús feszült­ség előidézőihez címzett tilta­kozó íveket. A békéért, a szocialista országok egységéért politikája világos. Ennek a külpolitikának legfőbb célja: a béke megvédése, a nemzet­közi feszültség enyhítése, a vi­tás kérdések tárgyalások út­ján történő megoldása, a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének biztosítása. Ezek a célok törvényszerű­en következnek a párt és a kormány általános politikájá­ból. Ennek a politikának legfőbb törekvése a szocializ­­­mus békés építése, az általá­nos jólét megteremtése, nagy nemzeti céljaink megva­­­lósításához mindenekelőtt bé­kére van szükségünk, hiszen ez alkotómunkánk legfonto­sabb feltétele. Ugyanakkor ná­lunk a hatalmat nem birto­kolják olyan társadalmi osztá­lyok, amelyeknek érdekük fű­ződne a fegyverkezési haj­szához, nincsenek hódító tö­rekvéseink sem. Mindebből természetszerűen adódik, hogy hazánk a béke harcosainak soraiba tartozik, s külpoliti­kánk mindent megtesz e ma­gasztos cél, a béke biztosítá­sa érdekében. Gyakran felmerül a kérdés: mit tehetünk mi — kis nép, kis ország — a békéért? Igaz, kis nemzet vagyunk. De ha összefogunk mindazokkal, akik ugyanazokért a célokért küz­denek, erőnk megsokszorozó­dik. Ezért vagyunk tagjai a szocialista tábornak, s ezért képezi külpolitikánk alapját a megbonthatatlan barátság e tábor országaival. Minden erőnkkel e tábor egységének további szilárdítására törek­szünk, mert meg vagyunk győződve arról, hogy — mint Kádár elvtárs mondotta An­gyalföldön — „ha nem volna szocialista tábor, akkor béke sem volna a világon",már a szocialista tábor országai­val, s mindenekelőtt a tábor vezető erejével, a Szov­jetunióval­­ megbonthatatlan baráti szálak kapcsolnak ös­­­sze bennünket. Ez a barátság nemcsak a béke megőrzésére, hanem hazánk függetlenségé­nek megvédése szempontjából is rendkívül fontos. Az ellen­­forradalom tapasztalatai is­mételten megtanítottak ben­nünket arra, hogy egyedül nem védhetjük meg sza­badságunkat az imperialisták támadásaival szemben. A szo­cialista országokkal való együttműködésünkből ezenkí­vül jelntős gazdasági el­őny is származik. Ezek az előnyök a későbbi években az eddigiek­hez képest még tovább növe­kednek. Ezt jelzik az 1961— 1965 közötti időszakra már megkötött vagy rövidesen alá­írásra kerülő egyezmények, többek között a dunai vízi­­energia haszn­áitásában, az új erőművek építésében kialakuló csehszlovák—magyar együtt­működés. A szocialista országokkal való együttműködésnek me­gyénk lakossága is érzi hasznát. Ennek a gyümölcse a például a szovjet gépekkel felszerelt, szovjet szakem­berek irányításával épült tatabányai turbokompres­­­szor-telep, a timföldgyárban és az alumíniumkohóban hasznosított szovjet módsze­rek, a most elkészült perion­gyár építéséhez nyújtott né­met segítség. Igen hasznos mindkét fél számára az mindjobban kibontakozó t­­a­pasztalatcsere, amely me­gyénk és Nyitra kerület szén­bányái, termelőszövetkezetei, állami gazdaságai, pedagógu­sai és más szakemberei között alakult ki. T­ermészetesen nemcsak a szocialista tábor or­szágaival kívánunk baráti vi­szonyban élni. •Barátai va­gyunk a szabadságuk megszi­lárdításáért küzdő nem szo­cialista ázsiai és afrikai or­szágoknak is. Fejlesztjük gazdasági és kulturális kap­csolatainkat velük, támogat­juk az imperializmus ellen folytatott harcukat. Ezért is­mertük el az elsők között az Iraki Köztársaságot, ezért ha­tároztuk el, ciai kapcsolatot hogy diplomá­létesítünk vele. Egyre bővítjük gazda­sági és kulturális kapcsola­tainkat az Egyesült Arab Köztársasággal. Támogatjuk a a világ legfiatalabb államát, Guineai Köztársaságot, amely most nyerte el füg­getlenségét. Teljes mérték­ben rokonszenvezünk az al­gériai nép hősi harcával, kívánjuk, hogy minél előbb s függetlenül élhessen országá­ban. Magyarország a békés egy­más mellett élés híve, s ezért jó viszonyban kívánunk élni minden állammal, függetle­nül annak társadalmi beren­dezkedésétől, államrendjé­től. Ezen belül különösen fon­tosnak tartjuk, hogy jó kap­csolatok fűzzenek bennünket szomszédainkhoz. A magyar kormány őszintén kívánja, hogy normális viszony ala­kuljon ki Ausztria és Ma­gyarország között. A magyar és az osztrák külügyminisz­ter bécsi tanácskozása is ezt a célt szolgálta. A baráti vi­szony óhajunk kialakítására irányuló kifejezése mellett azonban országunk vezetői­nek nyíltan le kellett szögez­niük azt is, hogy a viszony megjavításához véleményünk szerint elsősorban azoknak az erőknek a leküzdésére volna szükség, amelyek Ausztriában a két nép kapcsolatának megrontására törekednek. Javítani akarjuk — a fennálló ideológiai és politikai nézeteltérések elle­nére — viszonyunkat déli szomszédunkkal, Jugoszláviá­val is. A párt és a kormány véleménye szerint kapcsola­taink megjavulása teljes mértékben lehetséges. Ehhez azonban többek között arra is szükség van, hogy — mint pártunk első titkára hangsú­lyozta angyalföldi beszédé­ben — a jugoszláv vezetők megértsék: nehezen javíthat­ják meg viszonyukat egyes szocialista országokkal pél­dául hazánkkal, ha közben a szocialista tábor más orszá­gaira szitkokat szórnak, rá­galmazzák, támadják azokat. Szeretnénk barátságban él­ni az Egyesült Államokkal is. Azt azonban továbbra­ sem engedhetjük meg, hogy az amerikaiak beavatkozzanak belügyeinkbe, továbbra sem fogjuk eltűrni a hazánk ellen irányuló kém- és diverziós akciókat. Az ilyenek ellen ez­után is határozottan fellé­pünk, s nem tántoríthatják el ettől a pártot és a kor­mányt az úgynevezett ,,ma­gyar ügy”-nek az ENSZ-köz­­gyűlés napirendjére tűzése körüli mesterkedések sem. Ha sor kerül itt a vitára, kül­döttségünk tényekkel világít­ja majd meg a Magyar Nép­­köztársaság elleni külföldi imperialista aknamunkát. Ami pedig a vita hatását il­leti, erre csak azzal a bizo­nyos, a kutyáról és a kara­vánról szóló válaszolhatunk. A­ közmondással A béke védelme és a szocialista országok egységének erősítése — ez a párt és a kormány külpoliti­kájának alapja. _ Csak ilyen politika szolgálhatja a m­a­­gyar nép tényleges érdekeit. Megkezdődik a második tanév a táti népfőiskolán A Hazafias Népfront kezde­ményezésére, a TIT segítségé­vel a múlt évben nagy siker­rel folyt és lemorzsolódás nél­kül záródott Táton a népfőis­kola első évfolyama. Az oktatási évad végén a hallgatók kérték, hogy újból járhassanak majd a népfőisko­lára. Ennek alapján határozta el Táton a Hazafias Népfront elnöksége, hogy ebben az év­ben két évfolyammal kezdik meg a népfőiskolát. Az elmúlt év megelégedett hallgatói, megértve a tanulás jelentősé­gét, ígéretet tettek, hogy az első évfolyam iránt érdeklődő­ket személyesen keresik fel, elmondják, hogy ők is milyen szívesen jártak az előadásokra és mennyit tanultak. Ezt az ér­deklődést többek között bizo­nyítja, hogy például Ekker Mihály feleségével együtt je­lent meg az órákon. Az Ekker házaspár sohasem hiányzott, pedig elég gondot okozott ne­kik a tanfolyamon való rész­vétel. Ugyanis minden esetben gyermeküket a távol lakó nagyszülőkhöz kellett vinni, mert nem lehetett a kicsit más­hol elhelyezni. Az első évfolyamot 22-ten vé­gezték el. Bessey Sándor, Hazafias Népfront tázi bizott­a­ságának elnöke reméli, hogy az első évfolyamra ismét 20—25 hallgató jelentkezik. A tava­lyi tapasztalatok alapján népfőiskolán az idén magyart, a történelmet, egészségtant, me­zőgazdasági ismereteket, fizi­kát és művészettörténetet taní­tanak. Érdemes kiemelni, hogy a művészettörténet és egész­ségtan órák számát a hallgatók kívánságára emelni kellett az idei tantervben. Az eddigi el­gondolások szerint a népfőis­kola egy-egy évfolyamának 120 órája lesz összesen. A jelent­kezéseket a Hazafias Népfront tázi bizottsága október 25-ig fogadja el. Öntvénytisztítás gépi erővel Hosszú évek óta kézi erővel tisztították az öntvényeket Tatabányai Bányagépgyártó és a Javító Vállalatnál. Átlag 5—6 ember végezte ezt az egészség­re ártalmas, szilikózismegbe­tegedéssel járó munkát. Kézi erővel kefélték, faragták az öntvényeket, közben még a legnagyobb elővigyázat mel­lett is belélegezték a veszélyes port és törmeléket. A dolgo­zók nagy örömére rövidesen ezt az egészségtelen munkát is gép végzi. Nemsokára elkészül az önt­vénytisztító gép. E konstruk­ció, amelyet az üzem kollek­tívája Saját maga készít, ma­gasnyomású ventilláción ala­pulva, sörét­ rálövéssel szaba­dítja meg az öntvényt a rára­kódott, felesleges szennyező­déstől. A gép — számítások szerint — óránként 10 mázsa önt­vényt tisztít majd meg. Mű­szakonként 5—6 ember mun­káját végzi el. Amellett, hogy újabb, egészségre ártalmas munkától szabadít meg embe­reket, még az öntvény tisztí­tását is olcsóbbá teszi. MAI SZAmmBOL: Idegenben — és mégis otthon — (2. old. — Meg­alakult a megyei békebizottság katolikus í>api bizottsága (3. old.) — Elismert egyéni gazdálkodó, vagy „a termelőszövetkezet kanásza” legyek-e? (5 old.)_ Menekülés (6. old.) — Asszonyoknak­lányoknak (7. old.) — Sport — Hírek (8. old.) Választási nagygyűlések A Hazafias Népfront megyei elnöksége a választásokat megelőzően nemcsak a váro­sokban, hanem egyes közsé­gekben is választási nagygyű­léseket szervez. Megyénk országgyűlési kép­viselőjelöltjei a jelölőgyűlések után ekkor újból találkoznak választóikkal. Az érdekelt vá­rosok és községek népfront­bizottságai­nek aktíváival a tömegszervező­nagy gonddal készülnek a gyűlésekre. Molnár László, az MSZMP megyei bizottságának első tit­kára és Knyazovics András október 26-án Dorogon; Nagy Antal, a Tatai Mezőgazdasági Technikum igazgatója Tatán, Németh Pál, az eternitgyár igazgatója Lábatlanon és Be­­resztóczy Miklós prépost Esz­tergomban október 26-án tar­tanak nagygyűlést. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke Kisbéren, Molnár László és Zábráczky Géza, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottsá­gának elnöke pedig Oroszlá­nyon vesznek részt november 2-án a választói nagygyűlésen. Tatabányán Dobi István elvtárs november 9-én tartja a megye székhelyének válasz­tói nagygyűlését. Felsőfokú tanítóképző lesz Esztergomban A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1958. október 14-én­­ határozatot hozott — egyet­értésben a Minisztériummal Művelődésügyi —, Eszter­gomban felsőfokú tanítóképző létesítéséről. Az intézet az 1959 szeptemberében induló tanév­vel kezdi meg működését, szükséges tanerőket biztosítot­­­ták. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága utasította az esztergomi városi tanács vég­rehajtó bizottságát, hogy a szükséges nevelői lakásokról, kollégiumi helyiségekről stb. gondoskodjék. Erre a célra a MÁVAUT igazgatósági épüle­tén kívül a Petőfi Sándor városi kultúrházat is igénybe kell venni. KÖNYV KOMÁROMRÓL A komáromi városi pártbi­zottság és a városi tanács kö­zösen egy könyvet ad ki a na­pokban a városról. Különböző dokumentumokból és egyéb gyűjtött anyagokból összeállí­tották Komárom város fejlődé­sének történetét. A régebbi kortól egészen az újkorig, nap­jainkig végigvezetik az olva­sót a város történelmén. Be­számolnak a felszabadulás óta történt változásokról is, a vá­ros iparának fejlődéséről, az egészségügyi helyzetről, mező­gazdaságáról. Megismerheti majd az olvasó, hogy mire köl­ti a városi tanács a községfej­­lesztési járulékot. A tartalmas füzet rövidesen megjelenik, és két forintos áron bárki hozzá­juthat. Mező Imre elvtárs nevét vette fel a tatabányai Ifjúság Háza Hatalmas előadó- és táncte­rem, több kisebb klubhelyiség (egyikben televíziós készülék­kel) várta szombaton a tatabá­nyai Ifjúság Háza avatóünnep­ségének vendégeit. Az ünnep­ségre érkezett Komócsin Zol­tán, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, a Politi­kai Bizottság póttagja és Mező Imréné is. Megtekintették az ízlésesen berendezett­­eket és elismeréssel helyisé­nyilat­koztak a tatabányai fiatalok társadalmi munkájáról. A megnyitó ünnepségen a városi pártbizottság nevében Vass József első titkár adta át a tatabányai fiataloknak a pártoktatók házából átalakított épületet. — Say kommunista tanult, nevelkedett itt — mondotta. — Ez a szellem hassa át fiatal­jainkat most, amikor birtokuk­ba veszik új otthonukat.­­ Az ifjúság nevében Szunyogh László KISZ-titkár vette át az épületet, majd He­lczinger László, az ünnepség elnöke nagy taps közepette javasolta, hogy az Ifjúság Házát Mező Imre elvtársról nevezzék el. Ezután következett az ün­nepség legszebb és egyben leg­­meghatóbb része. A sokatmon­dó csendben Mező Imréné elv­társnő a mártír özvegye be­­­­szélt férje életéről. Hogyan nevelkedett nélkülözésekkel telt ifjúkorában és­­ hogyan ta­nult tönhetetlen akarattal. Vé­gigharcolta a spanyol polgár­­háborút, ahol két ízben is meg­sebesült. Bár nem volt erős testalkatú, a legnehezebb fel­adatok megoldására is vállal­kozott. Beszélt férje kommu­nista jellemvonásáról, szerény­ségéről, közvetlenségéről is. Néma csendben és mélyen meghatva hallgatta mindenki, amikor az özvegy — újra átél­ve a fájdalmas eseményt — halk hangon az ellenforrada­lom véres tettét elevenítette fel. — Már napok óta alig aludt, és betegen bár, de védte a pár­tot. Amikor utoljára akartam vele beszélni, a telefonból már csak a lövöldözés zaja hallat­szott. A Péterfy Sándor utcai Kórházban találtam rá, ott fe­küdt súlyosan megsebesülve. Első szavai ezek volta­k: — „Vigyázz a gyermekeinkre.“ — Aztán arra kért, szóljak Kádár elvtársnak, hogy nagyon vi­gyázzon magára. Többet nem mondhatott a kimerültségről. És másnap már halott volt. A dolgozó népért élt és halt meg. S nekem most már csak az vigaszom, hogy a zászlót, amit a ő elejtett, a dolgozó nép viszi tovább. — Amikor most ez a ház fel­veszi az ő nevét, ne feledjétek el ezt a nevet becsületesen és tisztán megtartani emlékezete­tekben — fejezte be szavait Mező Imréné. S amikor a tata­bányai úttörők nevében az őt köszöntő kislány percekig nem jutott szóhoz a sírástól, a meg­hatottság és együttérzés kön­­­nyei minden jelenlevő szemé­ben ott csillogtak. A névadó ünnepségen felszó­lalt Komócsin Zoltán elvtárs is. Köszönetet mondott mind­azoknak, akik az Ifjúság Háza létrehozásában segítséget­ nyúj­tottak. — Ebben az épületben nemcsak a kiszisták, de KISZ-e­n kívüli fiatalok is ott­­­honra találnak — hangsúlyoz­­ta. Majd arról beszélt, hogy az Ifjúság Házát Mező Imre elv­­társról nevezték el. — Én őt sok más kommunistával együtt a tanítómesteremnek tekintem a hűségben, töretlen akaratban — mondotta. — Ugyanolyan ember volt ő, mint mi, mun­kásember, de egy fejjel maga­sabb nálunk. Az életét is kész volt feláldozni a népért, a pártért. Mekkora erő volt az ő beteg, megkínzott testében! És amellett érző, melegszívű em­ber volt, aki mások baján könnyekig meg tudott hatódni. Hiszem, hogy a tatabányai fia­talság a Imre elvtárs szívébe vési Mező nevét, és igyek­szik egy kicsit olyan lenni, amilyen ő volt. Váljon ez a ház a megyében, az országban, de még a határon kívül is híressé azáltal, hogy itt kommunista módon nevelkednek, viselked­nek a fiatalok. Az ünnepség véget ért és kezdetét­ vette a második napi­rendi pont: a szórakozás. A te­rem parkettjén először nehezen jelent meg az első táncospár — ennyi néző szem kereszttüzé­ben nem is olyan egyszerű megnyitó párnak lenni — de aztán egyre több fiatal suhant körbe a keringő ütemére. A vendégek ezalatt az új otthon vezetőivel beszélgettek az Ifjú­ság Háza jövőjéről, feladatai­ról. — Ne úgy legyen — mond­ta nevetve Komócsin elvtárs —, mint a lakodalmas házban, hogy belül néhányan szórakoz­nak, lalkomáznak, kint meg egész tömeg nyomja az orrát az ablaküveghez. Nem is így lett. Éltélkor már — belemelegedve a hangulatba — a fiatalok százai bizonyítot­ták be, hogy lehet kommunista ifjak módjára szórakozni. A mamák és idősebb vendégek ízléses táncokban gyönyörköd­hettek (ha ugyan ők maguk is nem táncoltak). S a Mező Imre nevét viselő Ifjúság Háza ezt a színvonalat továbbra is tartani akarja. Eh­hez sok sikert kívánunk. H. L.

Next