Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. január (14. évfolyam, 1-9. szám)

1959-01-31 / 9. szám

i I 4 Miért nem adja a tatabányai bányász bányásznak a gyerekét? fejlesztési osztályainak tervében nagy gondot okoz Tatabánya bányáiban a szakmunkás utánpótlás. Az üzemekben rövid tanfolyamokon képezik ki a vájárokat. Az így képzett vájárok azonban még nem alkalmasak arra, hogy a nagy körültekintést igénylő munkákon dolgozzanak. Ilyenekben az üzemek tapasztalt, idősebb bányászai dolgoznak. A szakmunkás utánpótlást biztosítják a vájártanulóintézetek is. De amíg egy fiatal gyerekből jól képzett, gyakorlott bányász lesz, évek telnek el Mindkét vájártanuló-képzésnél egyforma nehézséggel találkozunk. Az új bányászok nem tatabányaiak, nem is bányavidékről valók, hanem az ország különböző mezőgazdasági területéről jönnek el a bányákhoz. Otthonról nem hoznak magukkal semmiféle bányaismeretet, ismeretlen minden szakkifejezés, nehezebben is tanulják, értik meg. A bányászszülők gyerekének nem ismeretlen a bánya fogalma, de itt az a probléma, hogy a tatabányai bányászok nem adják gyerekeiket bányásznak. A jövő bányász törzsgárdája nem a tatabányai bányászszülők gyerekeiből alakul ki, hanem a munkásokból,vidékről idekerült Mi a helyzet jelenleg? A tatai vájártanuló-intézet az elmúlt év őszén mindössze 37 tatabányai gyereket vett fel tanulónak. A tatabányai bányaipari technikumba mindössze 10 tatabányai szülő íratta be gyermekét. A tröszt üzemeiben az elmúlt évben 5000-en kérték felvételüket, ebből elment 4000. Az új felvételeseknek körülbelül 10 százaléka — de ennél kevesebb — tatabányai. Munkástöbbletet nem jelentenek a trösztnek, mivel egyik üzemiből a másikba mennek át. A tröszt, hogy a szülőket és a gyerekeket segítse a pályaválasztásiban, minden üzemébe felvesz 14—15 éveseket. Egyelőre 4—6 órás munkaidőben foglalkoztatja őket abban a reményben, hogy végül a bányánál maradnak. De így is mindössze 60 jelentkezett, s közülük néhányan máris otthagyták a bányát. A helyzet tehát nem vigasztaló. Megkérdeztünk munkást, párttitkárt, üzemvezetőt és néhány fiatal, már dolgozó 14—15 éves gyereket, vájártanulót, nevelőt, mi a véleményük erről. — A bányász a múlt rendszerben az ország legelnyomottabb munkása volt — mondta a párttitkár. — Nem volt lehetősége más szakmát tanulni. A felszabadulás után itt is lcitóráltak a lehetőségek kapui. A bányász pedig élt ezzel. Ha ő már nem tanulhatott, fiát taníttatja. Ma az anyagi nehézségek nem kényszerítik a bányászt arra, hogy fiát korán munkába állítsa, kevés a nagycsaládos bányász is. És ami a legnagyobb baj, a bányamunka még ma is a nehéz fizikai munkák közé tartozik. A technikai, műszaki fejlődés a bányánál lassabban tör utat, mint más iparágaknál. Az üzemvezető abban látja a hibát, hogy az elmúlt években mindig csak azt magyaráztuk, hova, merre mehet a bányászgyerek tanulni, de arról nem beszéltünk, hogy bányász is lehet. A bányamunkát nem tettük vonzóvá. Csak a nehézségeit emlegettük. De hogy a bányamunkát hogyan akarjuk megkönnyíteni, miért kell a bányásznak tudásban sokoldalú mesternek lennie, erről már keveset hall a bányász gyereke. Ezért vonzóbb számára minden más szakma. Ez az oka annak a nézetnek is: ha a gyerek nem tanul, jó lesz bányásznak, rakodni kitűnő bizonyítvány nélkül is tud. Majdnem ugyanezt mondta a tatai vájártanuló-intézet tatabányai iskolájának egyik tanára is. — A beiskolázás nálunk a legnehezebb. Ilyenkor sorba járjuk a lakásokat, beszélünk a szülőkkel. Volt olyan hely, ahova be sem engedték, s volt olyan, ahol a szül.Ő ezt mondta: ,, Inkább utcaseprőnek adom a gyerekemet, mint bányásznak.” Az a baj, hogy a bányászok egy része maga is lebecsüli a munkáját, a gyerek otthon csak elítélő hangot hall róla. Az iskolába így zömével a gyengébb tanulmányi eredményt elérő gyerekek jönnek, akiket máshova nem vesznek fel. Még a nyolc általános osztályúik sincs meg. Nehezen értik meg a tananyagot, amit a 8 osztály elvégzésére alapoztak. Bekopogtunk a XIV-es akna egyik dolgozójához is, akinek a fia állítólag bányász. — Már nem az — feleli az apa. — Velem dolgozott, s úgy számolt le, hogy nem is tudtam róla. Ezek a mai gyerekek nem akarnak dolgozni. Maholnap 20 éves és nincs szakmája. Most mit csináljak vele? — vonja meg a vállát. — Ősszel katonának megy. Ha utána mást nem talál, bányász még mindig lehet belőle ... A mama elkeseredett, mert két fia közül az egyiket vas ipari tanulónak akarta adni, de az intézetben nem volt hely. Mikor azt ajánlották, adja fiát vájártanuló-intézetbe, ezt válaszolta: „Ha valakinek az apja kocsis, a fiának is annak kell lennie?...” Furcsa okfejtés, de nem ők az egyedüli szülők, akik így gondolkodnak. A napokban a tröszt felvett egy 16 éves fiatalt segédmunkásnak a mentőállomásra. Az apa jó vájár, most lett lőmester. A gyerek nem lesz bányász. A mentőállomás autójavító műhelyében dolgozhat és ha a minisztérium hozzájárul, esetleg 20 éves korában vizsgázhat a szakmából. De nem baj, csak ne legyen bányász. A XV-ös aknán hét 14—15 éves gyerekember dolgozik naponta 6 órát. A külszínen foglalkoztatják őket. Az üzemi bizottság elnöke azonban egyszer már levitte őket a bányába, hogy megismerjék azt. Bár jól érezték magukat az üzemnél, közülük csak hárman határozták el, hogy a bányászmesterséget választják. Csupán a vájártanulóiskolában találkoztunk olyan gyerekekkel, akik bányászok akarnak maradni. Az egyik csillogó szemmel mondta: „Az én édesapám a VIII-as aknában 15 éve bányász. Azt mondta, aki vigyáz, azt baleset nem érheti. Csak jól tanuljak meg mindent és akkor könnyen boldogulok.” Az ilyen apa szinte ritkaságszámba megy a bányászszülők között. * A különböző nyilatkozatok megmutatják az okokat is, a hibákat is, amiért a bányászszülők nagy többsége nem adja gyermekét bányásznak. Az elmúlt években valóban elvétettük az agitációt. Addig magyaráztunk más szakmákról egyetemekről,hogy Tatabányán visszájára fordult a helyzet. Az is nagy hiba,hogy bányásznak csak a gyengébb tanulmányi eredményt elért gyerekeket adják. A bányásznak gondolkodó, szakmáját értő, kulturált embernek kell lennie. Értenie kell kicsit a geológiához, a villamossághoz, a gépekhez is. Az sem igaz, hogy a bányamunka felett megállt az idő. Sokat fejlődött a felszabadulás óta, csak nem eleget. A műszaki fejlesztés azonban fokozódik, s ma a tröszt üzemeiben egyre több könnyű kisfelrakógép és más munkát megkönnyítő felszerelés érkezik. Kezelésüket érteni is kell, ehhez viszont tanulás szükséges. Érdemes lenne a helybeli vájártanulóknál megfontolni az étkezési pénz kifizetését is. A tatabányai szülő — főleg a nagycsaládosok — a pénz miatt adja inkább gyerekét az üzemhez, mint vájártanulónak. A helyben lakó gyerek egyébként sem eszi meg a számára főzött ételt, mert otthon is eszik. A szülő számára viszont mindjárt vonzóbb lenne a vájártanuló-intézet. De meg kellene javítani az általános iskolákban is a bányamunka ismertetését. A Petőfi Sándor Iskola úttörői több esetben meghívták a VI-os akna idős dolgozóit, beszéljenek neki a bányáról. Nem ártana ezt a többi iskolában is bevezetni. Tatabánya bányáiban a megfelelő bányász utánpótlással baj van. Az egészséges az lenne,ha az utánpótlást a bányászszülők gyermekeinek egy része biztosítaná. Ehhez azonban a szülők nézetének is meg kell változnia, mert aki lebecsüli szakmáját, az önmagát is lebecsüli. Igaz, a bányamunka ma is nehéz, államunk azért is emelte fizetésben minden szakma fölé. Könnyítésére azonban a tröszt üzemeiben nagy munka folyik, s nincs messze az az idő, amikor már minden rakodást géppel végeznek. Csak néhány gondolatot vetettünk fel erről a témáról. Kérjük, a cikkre válaszoljanak maguk az illetékesek, a bányászok, könnyítsék meg a hibák kijavítását. FURFANGOS SPEKULÁNS Furfangos spekuláns ellen indított nemrégiben eljárást a rendőrség. Ami azt illeti, Tingyella Mihály nem volt éppen kezdő ebben a mesterségben. A felszabadulás előtt, majd az azt követő években ismert nagyfuvaros volt Esztergomban, s jó drágán megszámított fuvaraiból, különböző üzleteiből busás jövedelemre tett szert. 1957-ben úgy érezte, hogy ismét hozzá kellene fogni ehhez a jól jövedelmező mesterséghez. Bár fuvarosi iparengedélye nem volt, mégis elkezdett szenet szállítani a dorogi szénosztályzóról különböző embereknek. S hamarosan szerencséje akadt: összeismerkedett Szabó Jolánnal, aki a TÜZÉP dorogi kirendeltségénél a szénutalványok kiadását intézte. Tingyella rábeszélte Szabó Jolánt, hogy számára — a fennálló rendelkezések megsértésével — állandóan adjon ki szénutalványokat. Az erre járó szenet azután a fuvaros jó pénzért továbbadta, a nyereséget elsősorban az általa kért magas fuvarozási díjjal szerezve meg. Természetesen Szabó Jolán sem önzetlenül vállalkozott Tingyella kérésének teljesítésére. A fuvaros jól megfizette ezért, így azután állandóan kapta az utalványokat amelyeket, természetesen nem az ő nevére állított ki Szabó Jolán, hanem különböző kitalált neveket írt rájuk. A nyomozás adatai szerint Tingyella ilyen módon összesen 1760 mázsa szenet vett meg és adott tovább, illetve szállított el jó pénzért. A házkutatás során nem kevesebb, mint 55 darab már leszállított utalványt találtak Tingyella lakásán, amelyek mind más névre szóltak. A nyomozás megállapította, hogy az üzletből komoly haszna volt Szabó Jolánnak is, aki több mint 5000 forintot kapott, ezért Tingyellától. A rendőrség az üzérkedésnek , véget vetett. A tettesek rövidesen bíróság elé kerülnek. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA 1959. JANUÁR 31. 500 acéltám alkalmazása - Föld és talpcsavarozás Kőzetnyomás vizsgálat - Vékonytelepi szénfejtés az Oroszlányi Szénbánya Vállalat ötszáz garnitúra acéltámot, a hozzá alkalmazható acélsüveggerendát rendelt Nyugat-Németországból az Oroszlányi Szénbánya Vállalat fejlesztési osztálya. A 2,50 méteres acéltámokat kísérletképpen felsőtelepi frontfejtésen akarják alkalmazni, ahol az alsó széntelep vagy a közkő megakadályozza a támok süllyedését. A szakvélemények szerint megfelelő frontelőrehaladási sebességnél az acéltámok alkalmazásával nagymennyiségű import bányafát tudnak megtakarítani. A bányafa-takarékosság további elősegítése érdekében a fejlesztési osztály munkatársai, a Bányakutató Intézet irányítása mellett kísérleteznek majd a főte- ás a talpcsavarozással. Az elgondolás szerint 170 centiméteres acélhorganyokat készítenek, melyeket a XVI-as és XX-as aknál kijelölt szállító- és légvágatokban helyeznének el. Először csak a patácsolatokat helyettesítik csavarral, majd a nagyobb távolságra lévő egyes főácsolatok helyett építenének be horganyokat. Ha sikerül a főte. vagy talphorganyzás, akkor egyes vágatokat teljesen ezzel a biztosítási módszerrel látnának el. A szénbánya vállalatnak még nincs minden akna szénmezejéről pontos kőzetnyomási adata. A fejlesztési osztály ez évben sorozatos kőzetnyomási vizsgálatokat tart. A nyomási viszonyok megállapításának segítségével ki tudják majd alakítani a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb biztosítási módokat a kamra- és frontfejtéseken és a vágatokban. Meg tudják határozni a fejtési sebességeket. Meggyorsítják a meddő elővájási munkákat is. Kísérleteképpen alkalmazzák az F—5- ös fejtő-rakodó gépet. Meddőben kipróbálják a Mosonyi-féle előfúró berendezést. Az előfúró gépet átalakítják vízöblítésre és a gép segítségével 3 vágatszelvény középpontjában 3—1 métert előfúmak, megkönnyítik a robbantást és a meddő válását. Az ez évi tervben szerepel a Hidasi-féle rakodógép felhasználása a frontfejtéseken. A XX-as akna egyik frontján január 24-én már kísérleteztek a géppel. Nyolcvan tonna szenet raktak fel. Tatabányai példára gépesíteni akarják a fronti omlasztást. Vitla-berendezést szerkesztenek és felhasználják az omlasztáshoz. A fejlesztési osztály 1959. évi legnagyobb feladata, kikísérletezni a XX-as aknai vékonytelepi szénmezők lefejtését. Az új bányaüzem szénterületének mintegy harmadrésze 50—ISO centiméter vastagságú szénréteg. Lefejtése gyors fejtési módszert és gyors elszállítást kíván. A fejlesztési osztály munkatársai elutaznak Borsodba, ahol igen sok a vékonytelepű front a bányákban, s felhasználják majd az ott szerzett tapasztalatokat is. Érdeklődéssel figyelnek Moszkva felé A XXI. kongresszus második napján jártunk az Esztergomi Szerszámgépgyárban. Hruscsov elvtárs beszédét a műhelyekben érdeklődve tárgyalták. Az emberek bizakodóan nyilatkoztak a jövőről és a háború elkerülhetőségéről, a két tábor gazdasági, ipari és technikai versenyéről. És nem volt a szerszámgépgyárban egyetlen olyan ember sem, aki ne tudta volna igazolni, hogy ezen a napon munkájával maga is sokat tett a kibontakozó jövőért. * A formázóban a szakma kiváló dolgozójával, Nickmann Gyulával, az ifjúsági brigád vezetőjével beszélgettünk. Ez a brigád csőidomok formáját készíti. Rendkívül precíz munkát kell végezniük. Ha öt darab formát elkészítenek, elérik a száz százalékot. Nickmann Gyula elmondása szerint ezen a napon elkészítik az öt formát és még ezenfelül két kisebbet. Felajánlást ugyan nem tettek, de a napi 115 százalékos teljesítményük hozzájárulás lesz a gyári terv teljesítéséhez.* Az esztergaműhelyben vidámak és jókedvűen az emberek. Bauer Márton üzemvezető ennek több okát is látja. A januárra tervezett alkatrész mennyiséget már sikeresen legyártották és készítik a februári alkatrészeket. Növekedett az exportálási lehetőség és éppen a Szovjetunió rendelt nagyobb mennyiségű szerszámgépet. Tehát megvan a kapcsolat. A kommunizmus építésének hétéves terve a magyar dolgozóknak is munkát , és magasabb életszínvonalat hoz. Ezért is figyelnek az esztergaműhelyben minden hírre, mely a Szovjetuniótól érkezik. Berták Sándor esztergályos nagyon szeret ebben a műhelyben dolgozni. Jelenleg a marógép asztalorsóját készíti. Naponta öt darabot kell elkészíteni, de már délben közölte, hogy meglesz a hét darab. Bánhalmi László alig egy esztendeje lett esztergályos és máris az üzem egyik legügyesebb dolgozója. Például ezen a napon 750 percre tervezett munkát végzett el 480 perc alatt.* Pileczki Lajos, a szerelde üzemvezetője azzal a hírrel fogadott bennünket, hogy éppen ezen a napon adnak át több MP—200-as pantográf marógépet — melyet Spanyolországba szállítanak Gyors ütemben szerelik svájci megrendelésre a PW—550. harántgyalugépet is. Három másik marógépet is szerelnek, melyeket ugyancsak Svájcba és Jugoszláviába szállítanak. „A mi szerszámgépeink eljutnak a világ minden zugába. Tehát nemcsak határidőre, hanem a leggondosabban készített gyártmányt kell küldeni” — mondják.* Moszkvában a hétéves terv programját vitatják, a jövő tervét — nálunk az egyszerű munkások túlteljesítik terveiket, új eredményeket érnek el, hogy támogassák a szocialista építés nagy sikereit és feszült érdeklődéssel figyelnek Moszkva felé. Vefejezt tízlÖit a KISZ ítagkönyvcsere megyénkben Megyénk területén befejeződött a KISZ-tagsági könyvek cseréje. A megye mind a 251 KISZ-alapszervezetében átadták az új, végleges tagsági könyveket a fiataloknak. A tagkönyvek átadására mindenütt ünnepélyes taggyűléseken került sor, amelyen részt vettek a helyi pártszervezet vezetői és a legtöbb helyen a munkásmozgalom néhány idős harcosa is. Az ünnepi taggyűléseket sok alapszervezetben összekötötték a kommunista ifjúsági mozgalom négy évtizedes útjára való visszaemlékezéssel. — 20 000-REL TÖBB MŰBŐR- ÉS BŐRKABÁTOT KÉSZÍTENEK ebben az évben Szegeden. Az év első negyedében kísérletképpen 600 színes gyermek írhakabátot adnak át a kereskedelemnek. A nyugati sajtó a XXI. kongresszusról A nyugati közvélemény érdeklődésének középpontjában most az SZKP XXI. kongresszusa áll. A nagy nyugati lapok fő helyen terjedelmes tudósításokban számolnak be a szovjet pártkongresszus eseményeiről és kommentárjaikban főleg Hruscsov előadói beszédéhez és a hétéves terv előirányzataihoz fűznek megjegyzéseket. Az összes nyugatnémet lapok, politikai irányzatuktól függetlenül, első oldalon, hatalmas címek alatt közölték Hruscsov kongresszusi beszámolójának részletes kivonatát. A lapok különösen nagy figyelmet szentelnek a beszámoló külpolitikai kérdésekkel foglalkozó részének, főként annak, amelyik a német kérdésre vonatkozik. A beszámolónak ezt a részét a nyugatnémet lapok szó szerint közlik. A Neue Rhein-Zeitung a hétéves tervvel összefüggésben rámutat: „a szputnyikok és a kozmikus rakéta után a nyugatnak fel kell készülnie arra, hogy a gazdasági élet területén is meglepetések várhatják”. Az egész olasz sajtó hatalmas címek alatt számol be a XXI. kongresszus eseményeiről. Az Avanti, a szocialista párt lapja szerint a beszámoló hangja „tagadhatatlanul békés, de megnyilvánul benne az a szilárd meggyőződés is, hogy megszűnt a nyugat atomfölénye, s a nyugatnak csak mint egyenrangú félnek lehet tárgyalnia s el kell ismernie a valóságot, amelynek egyik tényezője az, hogy a Szovjetunióban már megszervezték az interkontinentális távirányítási lövedékek sorozatgyártását. Hruscsov mindamellett nem erre a tényezőre épít, hanem hangsúlyozza a hétéves tervben meghatározott gazdasági fejlődés jelentőségét.“ Egyes angol lapok az egész oldalszélességet betöltő cínek alatt közlik kongresszusi tudósításaikat. A Daily Express tudósítója egyebek között a következőket írja: „Jelen voltam minden idők legnagyobb kommunista gyűlésén. nap volt, Hruscsov Hihetetlen hét órán át tartó, 45 ezer szavas beszédével, amelyet mennydörgő tapsviharral üdvözöltek a kongresszus küldöttei és a nemzetközi kommunizmus vezetői. Óriási beszámoló «, amely, ha majd kinyomtatják a nemzetközi kommunizmus egyik legfontosabb tankönyve lesz, olyan teljesítmény volt, amilyenre nagyon kevés államférfi lenne képes." A Manchester Guardian azt írja Hruscsovról, hogy „a világ szeme előtt úgy mutatkozik be, mint egy ember, akinek dal van a szívében. Ez a dal gazdagságról, jólétről és békéről szól, amelyet elérnek akkor ha a nép követi az ő bizakodó útmutatásait.’ A szovjet pártkongresszus az argentin sajtó érdeklődésének is középpontjába került. A kongresszus első napja után a lapok egész első oldalukat ennek szentelik. „Moszkva — írja kongresszusi anyagának címfeliratában a Notizcias Graficas — a béke olajágát nyújtja”. Valamennyi kairói lap feltűnő helyen, vastagbetűs címekkel ismertette a kongresszuson elhangzott beszámolót. Az Al Ahram rámutat a beszámolónak arra a részére, amely hangsúlyozza, hogy az SZKP nem irányítja a többi kommunista és munkáspárt tevékenységét. A Christian Science Monitor csütörtöki számában azt írja, bíztató jellege van Hruscsov ama kijelentésének, hogy a Szovjetunió „olvadást“ akar a hidegháborúban. „Először is jelentős ténynek tekinthető, hogy a külföldi tudósítóknak engedélyezték a részvételt a pártkongresszus megnyitásán" — írja a lap, majd hozzáteszi: „A szovjet miniszterelnök szavaiból — hogy a Szovjetunió nem ellenzi a szabad német választásokat — jelentős engedményre lehet következtetni a német újraegyesítésre vonatkozó vitában“. A Daily Telegraph és a Daily Express moszkvai jelentései kiemelik azokat a viharos ovációkat, amelyekkel a kongresszus Csou En-laj beszédét fogadta, valamint a Csou En-laj és Hruscsov egymás iránti szívélyes magatartását.