Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. február (14. évfolyam, 10-17. szám)

1959-02-04 / 10. szám

A XXI. KONGRESSZUS FELSZÓLALÁSAIBÓL• A. I. MIKOJAN: Az amerikai nép többsége békét akart Az Egyesült Államokban az volt rám a legnagyobb ha­tással, hogy az egyszerű ame­rikaiak is az üzletemberek is, mindazok, akikkel beszél­gettem, úgy fogadtak, mint a Szovjetunió küldöttét, ha­bár látogatásom magánjelle­­gű volt Nagyon barátságo­san fogadtak, látszott, hogy nagyon szeretnék megtudni, mit akarunk és mire törek­szünk mi, szovjet emberek. Sok kérdésük közül egyik­másik arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államokban elő­ítélet és sok hamis nézet ala­kult ki hazánkról és politi­kánkról. Magyarázatunkat mélységes megértéssel fogad­ták. Éreztük, hogy az ameri­kaiak szeretnének rólunk valósághű képet alkotni. Ar­ra is gondjuk volt, hogy mi is megértsük őket. Én a ma­gam részéről nagy figyelmet szenteltem kérdéseiknek. Fi­gyelmesen hallgattam, mit a beszélnek, s nem tértem ki legkényesebb problémák elől sem. Helytelen lett volna, ha megkerülöm ezeket. Leg­jobb tudásom szerint vála­szoltam rájuk. Torkig vannak a hidegháborúval Bár számítottunk rá, hogy Az amerikaiak szívesen fo­gadnak bennünket, be kell vallanom, mégsem vártuk, hogy a társadalmi körök és a legmagasabb ipari és pénzügyi vezetők ilyen barátságosak lesznek, s ilyen érdeklődéssel beszélgetnek velünk. Maga­tartásuk és az az óhajuk, hogy megértsék unió álláspontját, a Szovjet­séget keltett bennünk, elégedett­Erezhető volt, hogy az amerikai nép és az üz­letemberek többsége szom­­júhozza a békét. Látszott, hogy torkig vannak a „hidegháborúval”, s azt akarják, hogy a földön igazi béke, a Szovjetunió , és az Egyesült Államok között pedig jó, békés viszony legyen. Az amerikaiak megértik, milyen szörnyű dolog ma háború, amikor olyan pusz­a­tító fegyverfajták vannak, mint az atom- és a rakéta­fegyverek. A kereskedelmi körök már megértik, hogy ré­gebben lehetett ugyan üzle­tet csinálni a háborúból, de ma a háború tüzében az ame­rikai „biznisz” és maguk az amerikaiak is elpusztulhatnak. A beszélgetések során az Egyesült Államok elnöke és más hivatalos személyek hang­súlyozták, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok ál­­lamférfiainak feladatuk olyan utat keresni, amelyen együtt haladhatnának, s amely jobb kapcsolatokhoz vezetne. Er­re azt válaszoltam, hogy ez tel­jesen azonos a szovjet kor­mány álláspontjával. Az amerikai államférfiak felmondották, hogy az Egye­sült Államok kormánya igyek­szik békülékeny szellemben cselekedni, abban a remény­ben, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió béké­ben élhet, s minden állam­a . * Az első és lévő beszédeket második oldalon rövidítve közöl­jük, maga módján még magasabb életszínvonalra és jólétre tö­rekedhet. E beszélgetések folyamán sok nemzetközi problémát megvitattunk, s ez mindkét fél szerint hasznos volt. A Szovjetunió békét és barátságot kíván az Egyesült Államokkal Természetesen megelégedést keltettek Eisenhower elnök­nek, Nixon alelnöknek és Dul­les külügyminiszternek azok a nyilatkozatai, hogy ők egye­temes békét óhajtanak, kapcsolatokat akarnak a Szov­je­­etunióval, nincsenek agres­­­szív törekvéseik hazánkkal szemben, s hogy minden szin­ten a kapcsolatok kiterjedt kulturális hívei. Erről egyébként Eisenhower elnök igen szemléletesen és hos­­­szasan beszélt. Jómagam elmondottam az amerikai államférfiaknak, hogy a Szovjetunió — csak­úgy, mint eddig is — bé­két és barátságot kíván az Egyesült Államokkal, s meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok jó viszonya a világbéke megszilárdu­lását és a népek békés jóviszonyának megterem­tését szolgálja. Ámde voltak egyes ameri­kaiak, akik — már az Egye­sült Államokból való eluta­zásom előtt, amikor nyilván ismeretessé vált, hogy az ame­Meg kell jegyeznem, hogy a megbeszélések során már nem hallottam a régebbi amerikai kijelentéseket a „feltartóztatás”, „visszaszorí­tás" és „felszabadítás” politi­kájáról. Sőt, az elnök is, a külügyminiszter is kijelentet­te, nem céljuk, nincs rá jo­guk és nem feladatuk, hogy kiátkozzák a kommunizmust, s az Egyesült Államok nem kíván beavatkozni lista tábor­beli ügyeibe.a szociá­liz elnök és a külügymi­niszter e kijelentéseiből az következnék, hogy ma már hajlandók elismerni a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés együttélésé­nek elvét. Ha tényleg így van, ez roppant fontos a béke szempontjából. De a kijelentéseket tettek­kel kell megerősíteni, s mi joggal el is várjuk ezeket a tetteket. Még egy fontos körülmény­re szeretném felhívni a fi­gyelmet. A régebbi időktől eltérően, az amerikai állam­férfiak most kifejezték haj­landóságukat a vitás kérdé­sek megtárgyalására. Ez na­gyon fontos, hiszen mi min­dig úgy véltük és ma is azt tartjuk, hogy minden vitás nemzetközi kérdést meg lehet oldani tárgyalóasztal mellett. Ezt a nézetet igyekeztem ki­fejteni az amerikai államfér­fiakkal folytatott megbeszélé­seken. rikai közvélemény milyen megértően fogadta nyilatko­zatainkat, mennyire helye­selte, hogy barátságot óhaj­tunk és meg akarjuk szüntet­ni a „hidegháborút” — meg­rémültek mindettől. Hazaérkezésem óta az Egyesült Államok­­ saj­tója arra buzdít, hogy in­dítsanak hadjáratot és semlegesítsék látogatá­somnak az amerikai köz­véleményre gyakorolt po­zitív hatását. Truman volt amerikai el­nök kezdte az efféle kiroha­násokat. Az amerikai nép hangu­latáról szólva, látnivaló, hogy a „hidegháborúnak” már sok foga kihullott. De a „hidegháború“ fő­hadiszállásának még erősek­ csápjai Nincs kellő alapunk olyan messzemenő következtetés le­vonásához, hogy a „hideghá­ború” szításában érdekelt amerikai körök már vissza­vonulnak. Az amerikai sajtó­ban például utalások történ­nek, hogy az Egyesült Álla­mokban még üldözhetik is azokat az üzletembereket, akik vendégszeretettel fogad­tak bennünket. Már ott tartunk, hogy a „hidegháborút” szító kam­pányba az amerikai kormány legtekintélyesebb képviselői és e kérdés szakértői is be­kapcsolódtak. Dulles külügy­miniszter két tehetséges he­lyettese , Dillon és Murphy körutazást tett az Egyesült Államokban. Ellátogattak azokba a városokba, ahol én is megfordultam, s volt hall­gatóságom előtt „hideghábo­rús” beszédeket mondottak. Hideg zuhanyt zúdítottak azokra az üzleti körökre, amelyek úgy érezték, hogy kapcsolatainkat enyhe szél melengeti. A hidegháború hívei még erősek Életrajzfilm JOLIOT.CURIE.RŐL A Német Demokratikus Köz­társaságban egy szerző-kollek­tíva forgatókönyvet írt Joliot- Curie neves francia atomtudós, a nagy békeharcos életéről szóló filmhez. Pusztítják a sirályokat London környékén Az angol hatóságok elrendelték, hogy London környékén szét kell rombolni a sirályfészkeket és el kell pusztítani a tojásokat. A si­rályok ugyanis annyira vodtak, hogy komolyan elszapó­veszé­lyeztetik a légiforgalmat. Nem­régiben az egyik repülőgép bele­került egy sirálycsapatba és kény­telen volt visszafordulni. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA M. SZUSZLOV: A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet néhány fontos elvi kérdéséről Hazánk fejlődésének új, igen fontos korszakát — amely pártunk XXI. kongresszusá­val köszönt be — úgy jelle­­mezzük, mint a kommunista társadalom általános kibon­­­takozó építésének korszakát. ez a jellemzés tökéletes összhangban van a marxiz­mus—leninizmus klasszikusai­nak a szocializmusból a kom­munizmusba való átmenetről szóló tanításaival. Marx és Lenin azt tanítja, hogy a kommunizmus nem hir­telen jelenik meg, hanem fejlődésében bizonyos sza­kaszokon vagy fokozato­kon megy át. A kapitalizmus megdöntésé­nek eredményeképpen bekö­­vetkezik az új társadalom el­ső fázisa —■. a szocializmus. Az­után a társadalom hosszabb vagy rövidebb érlelődésével létrejön a kommunizmus, maga megérett, tökéletes for­­­májában. Mind a két szakasznak, azaz a szocializmusnak és a kom­munizmusnak is gyökeres, kö­zös tulajdonsága, hogy a ter­melőeszközök társadalmi tu­lajdonban vannak, és a terme­lésnek az a célja, hogy a maga­­sabbrendű technika alapján, a termelés szakadatlan növe­lésével és következetesen tökéletesítésével, emelkedjék a nép anyagi jóléte és kulturá­­lis színvonala. Mint ismeretes, a kettő között legelőször ,s az a különbség, hogy a szocializ­musban a termelés és az el­osztás a „mindenki képességei szerint, s mindenkinek mun­kája mennyisége és minősége szerint” elv alapján történik; a kommunizmusban viszont az az elv érvényesül, hogy „min­denki képessége szerint, min­denkinek szükségletei szerint”. Ezt a különbséget a terme­lőerők fejlettségi színvonalá­nak különböző volta szabja meg. A kommunizmus a terme­lőerőknek és a munka ter­melékenységének magas fejlettségét feltételezi, amely biztosítja az anyagi javak bőségének megte­remtését. A kommunista társadalom a­­ 66 és felső foka között tehát nincs merev határvonal. A szocializmus fokozatosan átnő a kommunizmusba. Hazánkban a szocializmus olyannyira kifejlődött, elő­nyei olyannyira kibontakoztak, hogy ma már a kommunizmus építése egész társadalmunk közvetlen feladata lett. A szovjet társadalom fejlő­désének új szakaszában foko­zatosan közeledni fog egy­máshoz a szocialista tulajdon két formája: az állami és kol­hoztulajdon. Ez, valamint az újabb erőteljes műszaki ha­ladás és a szellemi kultúra fej­lődése eredményezi majd, hogy egyre inkább megszűnnek szellemi és a fizikai munka kö­­­zött meglevő lényeges különb­ségek, s eltűnnek a munkások és a parasztok közötti osztály­­határok. E társadalmi vál­tozások folyamata hosszú lesz, s természetesen nem fejeződ­het be hét esztendő leforgása alatt Amíg a lényeges osztály különbségek meg nem szűnnek, az állam életében a munkásosztályé, a társa­dalom leghaladóbb osztá­lyáé marad a vezető sze­rep. A kommunista építés gya­korlatában született egyik probléma, hogy a szocializmus­ban, a kommunizmus általá­nosan kibontakozó építésének időszakában, hogyan valósul meg a termelőerők és a terme­lési viszonyok összhangjának a marxizmus által megállapí­tott törvénye, hogyan küzdjük le azokat az eltéréseket, ame­lyek a kommunizmus építése folyamán a termelőerők és a termelési viszonyok bizonyos oldalai között keletkeznek. Az a törvény, hogy a terme­lési viszonyok megfelelnek a termelőerők fejlettségi szín­vonalának, pártunk gazdasági politikájának objektív a­ap­­ja. A gazdasági formáknak csak ilyen összhangja bizto­síthatja a leghatékonyabban a termelőerők fejlődését. A szocialista társadalomban nem ösztönösen és nem önma­gától valósul meg az a tör­vény, hogy a termelési viszo­nyoknak meg kell felelniük a termelőerők fejlettségi szín­vonalának, hanem a párt ve­zette nép tervszerű, céltuda­tos tevékenysége révén. A párt és a szovjet állam feltárja a kifejlődött termelőerők és a termelési viszonyok egyes el­avult oldalai között levő el­lentmondásokat, s tudatosan intézkedik, hogy a termelési viszonyok tökéletesedjenek és összhangba kerüljenek a ter­melőerőkkel. A termelőeszkö­zök tulajdonát illetően a párt és az állam éppen ilyen mó­don és ezzel a céllal végezte el a szükséges változtatáso­kat, amikor átszervezte a gép­állomásokat s eladta gépi fel­szerelésüket a kolhozoknak. A párt és központi bizottsá­ga újabb módszereket is alkal­maz, hogy közelebb hozza a szocialista tulajdon két for­máját: az állami és a szövet­kezeti kolhoztulajdont. A kol­hozok traktorokat, kombájno­kat és más mezőgazdasági gé­peket vásárolnak az államtól, bővítik és minőségileg is meg­változtatják a fel nem osztható alapot. Ezzel megteremtik annak a fel­tételeit, hogy a kolhoztu­lajdon fokozatosan össz­népi tulajdonná változzék. Hogy a kolhozok tulajdoná­ban korszerű gépek vannak, mezőgazdasági ez egyszer­smind annak is anyagi alapja, hogy a földműves munka az ipari munka egyik válfajává váljék. A szövetkezeti kolhoztulaj­donnak az össznépi tulajdon­hoz való újabb közeledését hivatott megvalósítani az legutóbbi években nagy len­­­dülettel meginduló haladó mozgalom, amely szerint több kolhoz közös erővel villany­telepeket, öntözőrendszereket, ipari üzemeket, kórházakat, iskolákat, klubokat, stb. épít. 1959. FEBRUÁR 4. Kormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről és a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről A termelőszövetkezetek gaz­dasági megerősítésében és a szövetkezeti mozgalom tovább­fejlesztésének előmozdításá­ban nagy szerepe volt a 3004/ 1958. támú kormányhatáro­zatnak. E határozat végrehaj­tása során szerzett tapasztala­tok indokolttá tették néhány intézkedésnek a gyakorlati élet követelményeinek megfe­lelő kiegészítését és tovább­fejlesztését. Ennek érdekében a kormány újabb határozatot hozott, amelynek száma 3004,1­1—1959. A SZÖVETKEZETEK MEGERŐSÍTÉSEERT A kormány fontosnak tartja a termelőszövetkezetek meg­erősítését politikailag szilárd, a vezetésben jártas, jel­zett szakemberekkel. Azok kép­a termelőszövetkezetek, amelyek a vezetést saját erejükből nem tudják kielégítően meg­oldani, valamint az újonnan alakuló vagy gyenge termelő­szövetkezetek kérjenek fel és válasszanak elnökké olyan dolgozót, aki alkalmas a szö­vetkezeti nagyüzemi gazdál­kodás megszervezésére és irá­nyítására. A szabályszerű számvitel, a pénz- és hitelgaz­dálkodás megerősítése érdeké­ben alkalmazzanak a tsz-ek állandó jelleggel képzett köny­velőket. Az új termelőszövetkezetek — különösen abban az eset­ben, ha egy parasztságának község dolgozd 70—80 száza­léka egyszerre lép a szocialis­ta gazdálkodás útjára, így szocialista községgé válik —, valamint a területileg fejlődő termelőszövetkezetek, a ked­vezményes megállapított gép­­állomási díjból az első évben további 50, a második évben 25 százalékos díjkedvezményt kapnak. A TERMELÉS FEJLESZTÉSÉÉRT A határozat előírja, hogy a zöldtrágyázott területekre a termelőszövetkezetek vető­magszükségletét állami vető­mag-akcióval kell biztosíta­ni. Zöldtrágyázás céljára az új, és a területileg fejlődő tsz-eknek további 50 százalé­kos kedvezményt kell adni. Azok a termelőszövetkezeti csoportok, amelyek a haszná­latukban levő területen a nö­vénytermesztés munkáját közösen valamennyi végzik, egy hold szántóra számítva 2 s normálhold munka elvégzésé­re március 10-ig szerződést kötnek a gépállomásokkal, a munkadíjakból a mezőgazda­­sági megillető termelőszövetkezeteket kedvezmények 70 százalékát kapják. A szarvasmarha-állomány és a­­ vágómarha-hústermelés növelésére. 1959-től kezdve akciót kell indítani az eladásra felkínált borjak továbbnevelé­sére a termelőszövetkezetek­ben. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezeteket is megilleti az állami gazdaságoknak fizetett export felár, ha az állami gazdaságok részére megsza­bott feltételek mellett export­ra alkalmas hízómarhát adnak át. A közös sertésállomány sza­porulatán és a saját vásárláso­kon kívül 1959-ben tizenhá­romezer tenyészkoca-süldőt és négyszáz tenyészkant kell fel­vásárolni és átadni a termelő­szövetkezeteknek. Az állami, kísérleti és tan­gazdaságok hatezer kocasül­dőt adjanak át a termelőszö­vetkezeteknek. A juhtenyésztés fejlesztésére az érvényben levő természet­beli juhtörlesztési akcióban a termelőszövetkezeteknek 1959- ben negyvenezer anyajuhot kell átadni. A kedvezmények további feltétele, hogy a vetkezeti csoportok termelésre­alapsza­bály szerint működjenek, a jö­vedelem 50 százalékát mun­kaegység alapján fizessék ki, továbbá a jövedelem 10 szá­zalékát beruházásokra for­dítsák. Ezek a termelőszövet­kezeti csoportok a műtrágya vételárából is ugyanilyen mér­tékű sülnek.kedvezményben­ része­A közös szarvasmarha-állo­mány szaporulatán és a saját erőből történő vásárlásokon kívül ebben az évben húsz­ezer tenyész-szarvasmarhát —­ tehenet, vemhes- és tenyész­­üszőt —■­ kell a termelőszövet­kezetek részére felvásárolni. Erre a célra a termelőszövet­kezetek árkedvezményt kap­nak. A termelőszövetkezeti hiz­lalás segítésére 1959-ben hu­szonötezer hízónak való nö­vendék és felnőtt szarvasmar­ha felvásárlását kell biztosíta­ni. AZ ÁRUTERMELÉS FOKOZÁSA Ennek érdekében termelési szerződést elsősorban a terme­lőszövetkezetekkel kell kötni. Arra a többtermelésre, ame­lyet a termelőszövetkezet a zöldségfélékből, szerződéssel lekötött mennyiségen felül, a felvásárlás megkezdése előtt legalább két héttel felajánl, a felvásárló vállalat köteles pót­szerződést kötni és a többlet­termést a szerződés feltételei szerint átvenni. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek abban az eset­ben, ha áruértékesítésben el­érik, vagy túlhaladják a meg­határozott egységnyi területre megállapított szintet, külön­féle kedvezményekben része­sülnek. A termelőszövetkeze­tek a közös értékesítést fo­kozzák a feldolgozó üzemi te­vékenység körének szélesíté­sével is. Ennek érdekében se­gíteni kell, hogy a termelőszö­vetkezetek végezzék saját ter­melésű terményeik és termé­keik elsődleges feldolgozását. GÉP- ÉS HITELKEDVEZMÉNYEK A termelőszövetkezeteket a gépállomási díjkedvezmény szempontjából három csoport­ba kell sorolni. Az első cso­portba a megszilárdult ter­melőszövetkezetek, a máso­dikba az 1958. január 1. előtt alakult, de még gyenge ter­melőszövetkezetek a harma­dikba az 1958. január után alakult új termelőszövet­­­­kezetek és a fejlődő termelő­­szövetkezetek tartoznak. termelőszövetkezeteket az ér­­­vényben levő legnagyobb gép­állomási díjkedvezmény ab­­­ban az esetben illeti meg, ha gépállomással március ti­zedikéig szerződést kötnek — egy hold szántóra számítva — az első csoporba tartozó ter­melőszövetkezeteknél 4,5, a második csoportban 3,5, a har­madik csoportban 2 normál­­hold gépi munka elvégzésére. Azok a jól működő mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek, amelyek ezer holdon vagy ennél nagyobb területen gaz­dálkodnak, árutermésüket az állami vagy szövetkezeti fel­vásárló szervek útján értéke­sítik és az egy holdra eső ál­lóeszközeik értéke legalább négyezer forint, kombájn és cséplőgép kivételével min­den mezőgazdasági gépet vá­sárolhatnak. A határozat végül kimond­ja, hogy kommunális létesít­ményeket állami beruházás­ból elsősorban azokban a köz­ségekben kell létesíteni, ame­lyekben a dolgozó parasztság többsége szövetkezeti útra tért Az ilyen községeket a fejlet­tebb, a nagyüzemi gazdálko­dás megalapozása érdekében nagyobb mértékben kell el­látni gépekkel, tenyészállatokkal műtrágyával, és építő­anyaggal is.

Next