Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. február (14. évfolyam, 10-17. szám)
1959-02-11 / 12. szám
1959. FEBRUÁR 11. Tatabánya győzött a Komárom megyei bányák szállító és osztályozó üzemeinek versenyében A Tatabánya, Dorog és Oroszlány szénbányászati trösztjei most értékelték e szénmedencék szállító és osztályozó üzemeinek múlt negyedévi versenyét. A tatabányaiak győztek, akik különösen szép eredményt értek el az önköltség csökkentésében. A gépek és berendezések gondosabb kihasználásával három hónap alatt 825 000 forintot takarítottak meg. Ezenkívül a szén minőségét is jelentősen javították, átlagosan 25 kalóriával a tervezetthez képest. A versenytársak most új szerződést kötöttek 1959. évre, amelyben kibővítették a szén minőségének mégmegjavításáról szóló versenypont feltételeit. Nyolc új tag — és ami mögötte van Máskor is vettek fel már tagokat az esztergomi „Micsurin’’ Termelőszövetkezetbe, de ez különösebb hatást soha nem váltott ki. Évek hosszú sora alatt tagok jöttek, tagok mertek, s a termelőszövetkezet is épp hogy „maradt”. Ezt szó szerint kell érteni, mert hol a takarmány egy része, hol a szerszámok egyike-másika „vándorolt” el a háztáji portára. A tagok között több olyan ember volt, akiket a véletlen vagy a szándék dobott ide, kalandors ezek igyekeztek jogot, „törvényes” alapot teremteni a lopásra. Ha az elnök szólt valamit, akkor működésbe lépett a „fúró”, s rövid úton véget vetettek a kemény kéznek. Tíz esztendő alatt egy tucatnyi elnököt „fogyasztottak” el a Micsurinban. A közösségnek olyan rossz hírneve volt, hogy nemcsak az egyéni parasztok de még a felsőbb szervek is csak fejcsóválva tudtak beszélni az ottani állapotokról. Tavaly azután kezdett helyrebillenni a rend, a fegyelem. A tagság becsületes része bátorságot vett ahhoz, hogy néhány hangoskodó kalandort, a közös tulajdon herdálóit felelősségre vonja és talpukra kösse az útilaput. Miután a zárszámadások befejeztével még egy kis tisztogatást rendeztek, egyszerre megváltozott a helyzet. Erre a télre a széna már kazalban maradt, a magtárból sem keltek útra a zsákok, s a „micsurinistíik” kezdték magasabban hordani a fejüket. Az első határozott lépéseket követi a többi. A tagok most már dolgozni, produkálni akarnak, hogy az 1958—59-es gazdasági évben minden területen a becsület útjára lépjenek. A tervben új ötletek, elképzelések láttak napvilágot, így például melegházat rendeztek be, hogy korai zöldféleségeket és virágot termesszenek Esztergom számaira. Csak ebből az egy „létesítményből” mintegy 70 ezer forint tiszta haszonra számítanak. * A most megtartott közgyűlés már tükrözte, hogy a termelőszövetkezet új útra lépett. Nem kevesebb, mint nyolc ember állt a tagság elé, hogy felvételét kérje a szövetkezetbe. Valamennyien régi, tapasztalt gazdálkodók, akik nem azért jöttek a közösbe, hogy a munka könnyű végét keressék. Farkas György állatgondozó például kijelentette, amikor felvételére került a sor: „Én nem nyaralni jöttem. Keresetemből tizedmagammal élek, méghozzá nem is akarok rosszul élni. Nekem mindegy, hogy mikor, éjjel vagy nappal hívnak. dolgozni, feltétlenül menni fogok. A tsz-ben sertésgondozó leszek, de ha időm engedi, elmegyek szívesen cukorrépát is kapálni. A lényeg az, hogy mindenki dolgozzon, mindenki tegye meg erejéhez és képességéhez mérten a legtöbbet.” A többi újonnan belépő tagok hasonlóan foglaltak állást. Mindegyik fogadkozott, hogy nem jövőre és nem két év múlva, hanem még ebben az évben megteremtik „Micsurin” becsületét és híra nevét. A régi tagok helyeslőleg fogadták az új belépők véleményét. Közülük is többen szót kértek s határozottan kijelentették: a termelőszövetkezetben többé soha nem térhetnek vissza a régi állapotok. Az egyik tag, Mayer József, majd utána többen is hangsúlyozták: „Mi nemcsak elfogadjuk, hanem követeljük is a keménykezű vezetést! Azt kérjük az elnöktől, az agronómustól, a vezetőség tagjaitól, hogy ne tűrjék a fegyelmezetlenséget. Mi magunk sem tűrjük tovább, hogy a közösség vagyona Csáky szalmája legyen. Most már olyan a tagságunk összetétele, hogy csak rajtunk múlik, mit produkálunk. A tervben 40—41 forintos munkaegységenkénti részesedést terveztünk be, de ki akadályozhatja meg azt, hogy ebből 50, vagy akár 60 forint' 'se' legyen? A terv'úy. lett összeállítva, hogy abba „bekalkuláltuk” a lazaságokat a fegyelmezetlenségeket, s a munkaerőhiányt is. A lazaságokra most már pontot tettünk. Az új tagok felvételével a munkáshiány megszűnt. Most már itt az ideje, hogy a «Micsurin» felvirágozzon.” Az egész közgyűlés menetén, az összes felszólalásokban érződött és kifejezésre jutott a határtalan bizalom, reménység, amely a tagságban él. Az volt a „közvélemény”, hogy a termelőszövetkezet eljutott arra a pontra, amikor bátran hívhatja az egyénieket, hogy nézzenek szét a portájukon. A közgyűlés ki is jelentette: szükség van arra, hogy elinduljunk, méghozzá nem is lassú léptekkel, a taglétszám és a földterület növelése útján. Ha Esztergom dolgozó parasztjai közénk állnak, akkor olyan nagyüzemi gazdaságot teremthetünk, amely a város ellátásában komoly szerepet fog játszani. Ezért az ipari munkásságot is arra kérjük, segítse eredményhez jutni törekvéseinket. Általában a közgyűlésen sok szó esett a tsz-ek támogatásáról, segítéséről. Többen— közöttük Demján elvtárs, a járási pártbizottság tagja is — szóvá tették, hogy a városi tanács segíthetne például, hogy a tsz lakóházai, amelyekben kilépett, kizárt, más területen dolgozó emberek laknak, részben vagy teljes egészében visszakerüljenek a közösség tulajdonába. Szó esett arról is, hogy a dorogi és esztergomi üzemekben nagyon sok olyan dolgozó van, akik sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem „egész emberek”. Akadnak olyan 5—6 holdnyi földtulajdonnal rendelkező ipari munkások, akik a gyárban, vagy a bányában immelámmal dolgoznak, nem tartanak igényt arra, többet keressenek, hogy minél mert ott van neki a föld is és annak művelésére tartalékolják fele erejüket. Egyúttal azonban a vetésüket és csajt tessék-lássék módon gondozzák, mert úgy vélik, hogy elegendő annyi termés, ami a családnak szükséges. „Olyan munkafegyelmet kell teremteni — Demján elvtárs —, mondotta hogy az iparban ne legyen kapun belüli munkanélküliség, ne lehessen félerővel dolgozni. Aki nem akar szívvel-lélekkel ipari munkássá lenni, az menjen vissza a földhöz, mert a gyárban, a bányában csak a fegyelmet rontja, s ugyanakkor elvonja földjét a normális művelés alól is. Ezeknek az embereknek egy része jogtalan előnyöket élvez, mert az üzemben csak arra törekszik, hogy valahogy elteljen a nyolcórás munkaidő.” A Micsurin tagjai elmondották — s ezt a tények is bizonyítják —, hogy ma már azok is megtalálhatják számításukat a közösben, akik még egyénileg gazdálkodnak vagy kétlaki életet élnek. A tsz vártható jövedelméből becsületesen, rendesen meg lehet élni. A közgyűlés jó munkát végzett. Még egységesebbé, összetorzottabbá tette a tagságot, s új lendületet adott a további munkához. A nyolc új tag pedig, akiknek felvételét egyhangúlag elfogadták, abban a tudatban lépett ki a tanácskozás helyiségéből: nem csalódunk a számításunkban, ebből a termelőszövetkezetből nemsokára erős, megbecsült közösség lesz! VVojuteczky Emil BACONSERTÉS ELŐÁLLÍTÁSA A bacon fej- és lábnélküli kettéhasított sertés, amelyet különlegesen pácolnak és füstölnek. Nálunk a bacont leginkább nagy fehér hússertéből állítják elő, de kiváló minőséget ad a svéd és dán lapálysertéseknél a nagy fehér hússertéssel való keresztezésből származó süldő is. A bacon élve 90—110 kg nehéz. Minél fiatalabb korában éri el a süldő ezt a súlyt, annál jobb lehet a minősége, ha nem zsírosítjuk el. A jó minőségű bacon háta hosszú, egyenletes, a sonkája csánkig érő, a húsa tömör és kevés zsírú, a hátszalonna vékony (az I. osztályú bacon szalonnavastagsága súlycsoportok szerint a faron 5,0— 5,7 cm, az ágyékon 3,0—3,3 cm), valamint vékony, hibátlan, véraláfutás nélküli a bőr is. Tehát nem szabad ütni a süldőt, mert minőségét rontjuk vele. A színes bőrű sertés nem ad I. osztályú bacont. A baconnal pépszerű darakeveréket etessünk. Ha lefölözött tejünk állandóan van, akkor azzal keverjük a darát. Ha csak esténként van, akkor azt esténként itassuk az állattal. A darát a tejjel csak közvetlenül az etetés előtt keverjük össze. A baconsüldőt étvágya szerint; tehát ad libitum etessük:• .. . Hazai kísérletek szerint előnyös, ha a baconsüldő fehérje igényének teljes kielégítése esetén a 60 kg súlyon felüli állatnak adagolt keményítőértéket valamivel mérsékeljük, mert ezáltal a bacon minősége jobb lesz. Ha a bacont okszerűen takarmányozzuk, napi súlygyarapodása súlyának kb. 1 százalékát éri el. A nagy fehér hússertés jellegű baconsüldőknek szűkebb, középtípusoknak tágabb arányban adagoljuk az emészthető fehérjét és keményítőértéket. A sonkasüldő előállítása A 70—75 kg súlyú, terjedelmes sonkájú, csak kevéssé zsírosodó, korán érő fehér hússertéstől vagy berkshirétől, illetve ezek kereszteződéséből származó süldőket nevezzük sonkasüldőknek. A sonkasüldőt választása után azonnal hízóba fogjuk. Éppúgy, mint a bacon, a sonkasüldő is csak kifogástalanul fejlődött, egyedből hizlalható,egészséges Takarmányozása olyan, mint a baconé, ugyanMivel azonban a kissé zsírosodó típusokból is nevelhető kitűnő minőségű sonkasüldő, a takarmányok iránt kevésbé érzékeny. A 20 kg választási súllyal hízóba állított sonkasüldő hizlalása folyamán, ami 100 napig tart, kb. 165 kg vegyes darát fogyaszt el, és 200—250 liter fölözött tejet. Ha nincs fölözött tej, a fenti tejmennyiséget 20—23 kg egyéb állati eredetű fehérje takarmány helyettesítheti. Ha ez is hiányzik, akkor az abrak 15— 20 százaléka növényi eredetű fehérjetakarmány legyen. Adatok a termelőszövetkezetekről A tsz-tagok részesedése a terményjövedelem helyett mindinkább a készpénz felé tolódik el. Az 1957—1958-as gazdasági évben például 10 százalékkal csökkent az ilyen címen kiadott gabona mennyisége s hasonló a helyzet a kukoricánál is. Egyes helyeken — mint például az ácsi „Új Esztendő”, a táti Vörös Csillag” stb. — az idén már elenyésző részt tesz ki, amit készpénzen knül juttatásként kíván a tagság igénybe venni. ■ Ebben az évben a megye termelőszövetkezeteinek jelentős részében már szervezetté tették az előlegosztást Minden hónap elején bizonyos összeget — munkaegységenként 10—12 forintot — kifizetnek a tagságnak. Ezzel sikerült biztosítani, hogy mindenki — munkája arányában — évközben is pénzhez jusson, de ugyanakkor a zárszámadás után se kelljen üres borítékkal hazamennie. ★ A zárszámadások adatai szerint a megye tsz-eiben az 1957 —1958-as gazdasági év során összesen 654 472 munkaegységet végeztek a tagok. Ez mintegy 65 ezerrel több, mint az előző évben. A különbözet a taglétszám növekedéséből, s az állattenyésztés fejlődéséből adódik. Az 1956—1957-es évben a növénytermesztésre 359 826 munkaegység jutott, az 1957— 1958-asban csak 342 244, bár a földterület időközben növekedett. Ugyanakkor az állattenyésztés terén 31 ezerrel több munkaegységet végeztek a tagok, mint az előző esztendőben.★ 1957 végén a tsz-ek szántói területének katasztrális holdjara 6015 forint beruházott átlagérték jutott. Az 1958-as év végére ez 6235 forintra emelkedett. Az egy tsz-tagra jutó vagyon 1956—1957-ben 42 102 forintot tett ki, 1958-ban már 48 439 forintot ért. ★ A megye szövetkezeteinek tehermentes vagyona 1957 végén 38 millió 690 ezer forintot, 1958 végén pedig 42 millió 935 ezer forintot tett ki. A fel nem osztható szövetkezeti vagyon 4 millió 109 ezer forinttal emelkedett egyetlen év alatt. ★ A mezőgazdászok állami támogatása címén 1958-ban 59 ezer forintot kaptak megyénk termelőszövetkezetei. Ez lehetővé tette, hogy még a kisebb, viszonylag kevés taggal és földdel bíró közösségek is szakembert alkalmazzanak, s így korszerűen műveljék a földet, s helyesen alakítsák állattenyésztésük helyzetét. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA 5 Megjutalmazták a Komárom megyei Terményforgalmi Vállalat dolgozóit A Komárom megyei Terményforgalmi Vállalat dolgozói február 5-én a tatai Kristály Szálló termeiben ünnepi estet rendeztek abból az alkalomból, hogy az 1958. évi felvásárlási verseny utolsó hat hónapjában az első helyet szerezték meg. A vállalat nemcsak a kis megyék csoportjában, hanem országosan is élretört 101,2 százalékos teljesítményével. Az összejövetelen Császár Balázs elvtárs, az Országos Terményforgalmi és Raktározási Igazgatóság helyettes vezetője mondott beszédet. Méltatta a Komárom megyei vállalat sikerét, majd oklevelet adott át a jó munka elismeréséül. Egyúttal három dolgozónak — Kocsis Rezsőnek, Győzike Margitnak és Paksi Istvánnak — „kiváló dolgozó” jelvényt nyújtott át, a jelenlevők elismerő és egyetértő tapsa közepette. Mindhárom dolgozó fáradhatatlanul, szorgalmasan dolgozott a siker érdekében, így a kitüntetéseiket az arra érdemesek kapták. Az 1958-as év második részének eredményei alapján a vállalat dolgozói 36 ezer forint pénzjutalmat is kaptak a jó munka jutalmaként. A Komárom megyei Terményforgalmi Vállalat dolgozói ezen a napon sem feledkeztek meg a feladatukról. Megvitatták, milyen módon küzdjenek a továbbiakban, hogy ez évben is az elsőik között legyenek. Fő feladatiként az értékesítési terv teljesítését, a terménycserék közül különösen a hibrid vetőmagvak terjesztését tűzték ki célul. Ezenkívül fontos feladatuknak tekintik a szerződéskötések szorgalmazását, valamint a spekuláció elleni állandó harcot. A vállalat ünnepségét vidámi mulatság zárta be, amelyen a közeli megyék terményforgalmi dolgozóinak küldöttei is részt vettek. íjtípusú mezőgazdasági leánytechnikum Kőszegen mezőgazdasági leánytechnikum nyílt, amelynek fő célja olyan mezőgazdasági szakembereket képezni, akik egyúttal a főzést, szabást-varrást is elsajátítják. Erre az időt nem a pihenőórákból veszik el, mert az órarendbe van beépítve. Az iskola négyéves középiskola, amely érettségi bizonyítványt ad s a végző tanulók az egyetemek valamelyikén folytathatják tanulmányaikat, vagy állást nyerhetnek bármely intézménynél, vállalatnál, ahol mezőgazdasági szakképzettségre van szükség. A jelenlegi elsőosztályosok közül senki sem maradt ki, mert szeretnek itt lenni, hisz a szaktárgyak és közismereti tárgyak mellett a háztartásban szükséges dolgokat is megtanulják. A tanulók az elhelyezésért és a napi négyszeres bőséges étkezésért havi 150—300 forintot fizetnek a szociális helyzet és a tanulmányi eredmények figyelembevétele alapján. Azok az általános iskolát végző vagy végzett tanulók, akik szeretnének itt továbbtanulni, az alábbi címre írjanak: Mezőgazdasági Technikum, Kőszeg, Árpád tér 4—6. Termesszünk több hibridkukoricát és négyzetes-fészkes vetésű silókukoricát Kukoricatermesztési tanácskozást tartottak a megye mezőgazdasági szakemberei Az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek vezetői, a megye mezőgazdasági szakemberei és több egyénileg gazdálkodó paraszt február 5-én értekezletre gyűltek össze, hogy megvitassák a kukoricatermesztés helyzetét. Gonda Béla elvtárs, a Földművelésügyi Minisztérium osztálya Növénytermesztési FőFőigazgatóságának vezetője tartott beszámolót. A vitát bevezető előadásban, valamint a hozzászólásokban két fontos kérdésről folyt a szó: a hibridkukorica és a kukorica négyzetes-fészkes silómeghonosításáról,termesztésének A tanácskozáson sok szó esett arról, hogy hazánk a kukoricatermesztés területén nagyon lemaradt. Nemcsak a Szovjetunió, az Egyesült Államok, hanem a szomszédos országok — Bulgária, Románia, Jugoszlávia is — messze előttünk járnak. Nálunk — az össz-szántóterülethez viszonyítva — mintegy 30—40 százalékkal kevesebb a kukoricatermés, mint az utóbb említett országokban. Most, amikor a mi mezőgazdaságunkat is a belterjesség irányába kívánjuk fejleszteni, elengedhetetlen, hogy e fontos növény termesztésére nagyobb gondot fordítsunk. Az állattenyésztést csak úgy tudjuk felvirágoztatni, ha megfelelő mennyiségű kukoricát termesztünk. A jelenlevők sokat beszéltek arról, hogy egyrészt megyénkben kevés a kukorica vetésterülete, másrészt a hozamok nagyon alacsonyak. Akkor végezhetnénk eredményes munkát, ha például a termelőszövetkezetek szántóterületük 24 —25 százalékán kukoricát termesztenének. A nálunk jelenleg leginkább elterjedt kukoricavetőmagvak mindinkább kimennek a „divatból”, azokat csak nagyon kevés országban alkalmazzák. A katasztrális holdankénti 10—12 méter mázsás átlagtermések — májusi morzsokban — mindinkább érthetetlennek tűnnek, amikor például a Hidasháti Állami Gazdaságban 30 métermázsán felüli termést értek el hibridkukorica-vetőmaggal. Az utóbb említett kukricafajták egy egységnyi területről kétszer, háromszor akkora termést adnak, mint a nálunk alkalmazott vetőmagvak. Gonda Béla elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a hibridkukorica a mezőgazdasági tudomány egyik legnagyobb vívmánya, s ezt kihasználatlanul hagyni óriási vétek. Vétek különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány mennyire támogatja, segíti a mezőgazdaságot, hogy e fontos terméket meghonosítsa. Eddig hat hibridkukorica-vetőmagot előkészítő üzemünk volt, s ehhez még négy újabb épül, amelyből hármat már ebben az évben átadnak. Ezen túlmenően a vetőmagvat vásárlók kedvezményt is kapnak, mert az államnak jóval többe kerül a hibrid-vetőmag előállítása, mint az eladási ár. Az értekezleten bebizonyítást nyert az is, hogy csak a maradi szemlélet miatt akadozik a hibridkukorica-termesztés meghonosítása az eddigieknél nagyobb mértékben. A másik fontos dolog, hogy meghonosítsuk a silókukorica négyzetes, fészkes vetését. Ehhez a fontos növényhez — mivel gép műveli — sokkal kevesebb munkaerő és költségráfordítás kell, mint a takarmányrépa és más hasonló takarmány előállításához. Ugyanakkor keményítőértéke sokkal nagyobb, mint bármely más, takarmányozást szolgáló növénynek. Azt azonban meg kell tanulnunk, hogy a régimódi silókukorica-termesztés ma már idejét múlta. Nem arra kell törekednünk, hogy a vetés sűrű legyen, s ilyen módon „csatornádét” takarítsunk be, hanem négyzetes vetésre, mert ebben az esetben gazdag csőterméshez is jutunk. A tanácskozáson a résztvevők közös nevezőre jutottak abban, hogy valóban nagyobb területen és hibrid-, illetve négyzetes-fészkes vetésű silókukoricát kell termesztenünk ahhoz, hogy állattenyésztésünket fellendítsük, s ugyanakkor olcsóbbá tegyük.