Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1959. február (14. évfolyam, 10-17. szám)

1959-02-11 / 12. szám

1959. FEBRUÁR 11. Tatabánya győzött a Komárom megyei bányák szállító és osztályozó üzemeinek versenyében A Tatabánya, Dorog és Oroszlány szénbányászati trösztjei most értékelték e szénmedencék szállító és osztályozó üzeme­inek múlt negyedévi versenyét. A tatabányaiak győztek, akik különösen szép eredményt értek el az önköltség csökkentésében. A gépek és berendezések gondosabb kihasználásával három hónap alatt 825 000 forintot takarítottak meg. Ezenkívül a szén minőségét is jelentősen javították, átlagosan 25 kalóriával a tervezetthez képest. A versenytársak most új szerződést kötöt­tek 1959. évre, amelyben kibővítették a szén minőségének még­­megjavításáról szóló versenypont feltételeit. Nyolc új tag — és ami mögötte van Máskor is vettek fel már ta­gokat az esztergomi „Micsu­rin’’ Termelőszövetkezetbe, de ez különösebb hatás­t soh­­a nem váltott ki. Évek hosszú sora alatt tagok jöttek, tagok mertek, s a termelőszövetkezet is épp hogy „maradt”. Ezt szó szerint kell érteni, mert hol a takarmány egy része, hol a szerszámok egyike-másika „vándorolt” el a­­ háztáji por­tára. A tagok között több olyan ember volt, akiket a véletlen vagy a szándék dobott ide, kalandor­­s ezek igyekeztek jogot, „törvényes” alapot teremteni a lopásra. Ha az elnök szólt valamit, ak­kor működésbe lépett a „fúró”, s rövid úton véget vetettek a kemény kéznek. Tíz esztendő alatt egy tucatnyi elnököt „fogyasztottak” el a Micsurin­ban. A közösségnek olyan rossz hírneve volt, hogy nem­csak az egyéni parasztok de még a felsőbb szervek is csak fejcsóválva tudtak beszélni az ottani állapotokról. Tavaly azután kezdett hely­rebillenni a rend, a fegyelem. A tagság becsületes része bá­torságot vett ahhoz, hogy né­hány hangoskodó kalandort, a közös tulajdon herdálóit fele­lősségre vonja és talpukra kösse az útilaput. Miután a zárszámadások befejeztével még egy kis tisztogatást ren­deztek, egyszerre megváltozott a helyzet. Erre a télre a széna már kazalban maradt, a mag­tárból sem keltek útra a zsá­kok, s a­­ „micsurinistíik” kezd­ték magasabban hordani a fe­jüket. Az első határozott lépéseket követi a többi. A tagok most már dolgozni, produkálni akar­nak, hogy az 1958—59-es gaz­dasági évben minden területen a becsület útjára lépjenek. A tervben új ötletek, elképze­lések láttak napvilágot, így például melegházat rendeztek be, hogy korai zöldféleségeket és virágot termesszenek Esz­tergom számaira. Csak ebből az egy „létesítményből” mint­egy 70 ezer forint­ tiszta ha­szonra számítanak. * A most megtartott közgyűlés már tükrözte, hogy a termelő­­szövetkezet új útra lépett. Nem kevesebb, mint nyolc ember állt a tagság elé, hogy felvételét kérje a szövetkezet­be. Valamennyien régi, tapasz­­talt gazdálkodók, akik nem azért jöttek a közösbe, hogy a munka könnyű végét keressék. Farkas György állatgondozó például kijelentette, amikor felvételére került a sor: „Én nem nyaralni jöttem. Kerese­temből tizedmagammal élek, méghozzá nem is ak­arok ros­­­szul élni. Nekem mindegy, hogy mikor, éjjel vagy nappal hívnak. dolgozni, feltétlenül menni fogok. A tsz-ben sertés­­gondozó leszek, de ha időm en­gedi, elmegyek szívesen cukor­répát is kapálni. A lényeg az, hogy mindenki dolgozzon, min­denki tegye meg erejéhez és képességéhez mérten a legtöb­bet.” A többi újonnan belépő tagok hasonlóan foglaltak állást. Mindegyik fogadkozott, hogy nem jövőre és nem két év múlva, hanem még ebben az évben megteremtik „Micsurin” becsületét és hír­a nevét. A régi tagok helyeslőleg fogadták az új belépők véle­ményét. Közülük is többen szót kértek s határozottan kijelen­tették: a termelőszövetkezetben többé soha nem térhetnek vissza a régi állapotok. Az egyik tag, Mayer József, majd utána többen is hangsúlyoz­ták: „Mi nemcsak elfogadjuk, hanem követeljük is a ke­ménykezű vezetést! Azt kérjük az elnöktől, az agronómustól, a vezetőség tagjaitól, hogy ne tűrjék a fegyelmezetlenséget. Mi magunk sem tűrjük tovább, hogy a közösség vagyona Csáky szalmája legyen. Most már olyan a tagságunk össze­tétele, hogy csak rajtunk múlik, mit produkálunk. A tervben 40—41 forintos mun­kaegységenkénti részesedést terveztünk be, de ki akadá­lyozhatja meg azt, hogy ebből 50,­ vagy akár 60 forint' 'se' legyen? A terv'úy. lett össze­állítva, hogy abba „bekalkulál­tuk” a lazaságokat a fegyel­mezetlenségeket, s a munka­erőhiányt is. A lazaságokra most már pontot tettünk. Az új tagok felvételével a mun­káshiány megszűnt. Most már itt az ideje, hogy a «Micsurin» felvirágozzon.” Az egész közgyűlés menetén, az összes felszólalásokban ér­ződött és kifejezésre jutott a határtalan bizalom, reménység, amely a tagságban él. Az volt a „közvélemény”, hogy a ter­melőszövetkezet eljutott arra a pontra, amikor bátran hív­hatja az egyénieket, hogy néz­zenek szét a portájukon. A közgyűlés ki is jelentette: szükség van arra, hogy elin­duljunk, méghozzá nem is lassú léptekkel, a taglétszám és a földterület növelése út­ján. Ha Esztergom dolgozó parasztjai közénk állnak, ak­kor olyan nagyüzemi gazda­ságot teremthetünk, amely a város ellátásában komoly sze­repet fog játszani. Ezért az ipari munkásságot is arra kér­jük, segítse eredményhez jutni törekvéseinket. Általában a közgyűlésen sok szó esett a tsz-ek támogatásá­ról, segítéséről. Többen­­— közöttük Demján elvtárs, a járási pártbizottság tagja is — szóvá tették, hogy a városi tanács segíthetne például, hogy a tsz lakóházai, amelyekben kilépett, kizárt, más területen dolgozó emberek laknak, rész­ben vagy teljes egészében visszakerüljenek a közösség tulajdonába. Szó esett arról is, hogy a dorogi és esztergomi üzemekben nagyon sok olyan dolgozó van, akik sem az ipar­ban, sem a mezőgazdaságban nem „egész emberek”. Akad­nak olyan 5—6 hol­dny­i föld­­tulajdonnal rendelkező ipari munkások, akik a gyárban, vagy a bányában immel­­ámmal dolgoznak, nem tarta­nak­ igényt arra, többet keressenek, hogy minél mert ott van neki a föld is és annak művelésére tartalékolják fele­­ erejüket.­­ Egyúttal­ azonban a vetésüket és csajt tessék-lássék módon gondozzák, mert úgy vélik, hogy elegendő annyi termés, ami a családnak szük­séges. „Olyan m­un­kaf­egy­elmet kell teremteni — Demján elvtárs —, mondotta hogy az iparban ne legyen kapun belüli munkanélküliség, ne lehessen félerővel dolgozni. Aki nem akar szívvel-lélekkel ipari munkássá lenni, az menjen vissza a földhöz, mert a gyár­ban, a bányában csak a fegyel­met rontja, s ugyanakkor el­vonja földjét a normális mű­velés alól is. Ezeknek az embe­reknek egy része jogtalan elő­nyöket élvez, mert az üzemben csak arra törekszik, hogy vala­hogy elteljen a nyolcórás mun­kaidő.” A Micsurin tagjai elmondot­ták — s ezt a tények is bizo­nyítják —, hogy ma már azok is megtalálhatják számításukat a közösben, akik még egyénileg gazdálkodnak vagy kétlaki életet élnek. A tsz vártható jövedelméből becsületesen, rendesen meg lehet élni. A közgyűlés jó munkát vég­zett. Még egységesebbé, össze­tor­zottabbá tette a tagságot, s új lendületet adott a további munkához. A nyolc új tag pedig, akiknek felvételét egy­hangúlag elfogadták, abban a tudatban lépett ki a tanácsko­zás helyiségéből: nem csaló­dunk a számításunkban, ebből a termelőszövetkezetből nem­sokára erős, megbecsült közös­ség lesz! VVojuteczky Emil BACONSERTÉS ELŐÁLLÍTÁSA A bacon fej- és lábnélküli kettéhasított sertés, amelyet különlegesen pácolnak és füs­tölnek. Nálunk a bacont leginkább nagy fehér hússertéből állít­ják elő, de kiváló minőséget ad a svéd és dán lapályserté­seknél a nagy fehér hússer­téssel való keresztezésből származó süldő is. A bacon élve 90—110 kg nehéz. Minél fiatalabb korá­ban éri el a süldő ezt a súlyt, annál jobb lehet a minősége, ha nem zsírosítjuk el. A jó minőségű bacon háta hos­­­szú, egyenletes, a sonkája csánkig érő, a húsa tömör és kevés zsírú, a hátszalonna vé­kony (az I. osztályú bacon szalonnavastagsága súlycso­portok szerint a faron 5,0— 5,7 cm, az ágyékon 3,0—3,3 cm), valamint vékony, hibát­lan, véraláfutás nélküli a bőr is. Tehát nem szabad ütni a süldőt, mert minőségét ront­juk vele. A színes bőrű sertés nem ad I. osztályú bacont. A baconnal pépszerű dara­keveréket etessünk. Ha lefö­lözött tejünk állandóan van, akkor azzal keverjük a darát. Ha csak esténként van, akkor azt esténként itassuk az ál­lattal. A darát a tejjel csak közvetlenül az etetés előtt ke­verjük össze. A baconsüldőt étvágya sze­rint;­ tehát ad libitum etes­sük:­­• .. . Hazai kísérletek szerint előnyös, ha a baconsüldő fe­hérje igényének teljes kielé­gítése esetén a 60 kg súlyon felüli állatnak adagolt kemé­nyítőértéket valamivel mérsé­keljük, mert ezáltal a bacon minősége jobb lesz. Ha a bacont okszerűen ta­­karmányozzuk, napi súlygya­rapodása súlyának kb. 1 szá­zalékát éri el. A nagy fehér hússertés jel­­­legű baconsüldőknek szűkebb, középtípusoknak tágabb arányban adagoljuk az emészthető fehérjét és kemé­nyítőértéket. A sonkasüldő előállítása A 70—75 kg súlyú, terjedel­mes sonkájú, csak kevéssé zsírosodó, korán érő fehér hússertéstől vagy berkshiré­től, illetve ezek kereszteződé­séből származó süldőket ne­vezzük sonkasüldőknek. A sonkasüldőt választása után azonnal hízóba fogjuk. Éppúgy, mint a bacon, a sonkasüldő is csak kifogásta­lanul fejlődött, egyedből hizlalható,egészséges Takarmányozása olyan, mint a baconé, ugyan­Mivel azonban a kissé zsírosodó tí­pusokból is nevelhető kitűnő minőségű sonkasüldő, a ta­karmányok iránt kevésbé ér­zékeny. A 20 kg választási súllyal hízóba állított sonkasüldő hizlalása folyamán, ami 100 napig tart, kb. 165 kg vegyes darát fogyaszt el, és 200—250 liter fölözött tejet. Ha nincs fölözött tej, a fenti tejmen­­­nyiséget 20—23 kg egyéb ál­lati eredetű fehérje takar­mány helyettesítheti. Ha ez is hiányzik, akkor az abrak 15— 20 százaléka növényi eredetű fehérjetakarmány legyen. Adatok a termelőszövetkezetekről A tsz-tago­k részesedése a termén­yjövede­lem helyett mindinkább a készpénz felé to­lódik el. Az 1957—1958-as gaz­dasági évben például 10 száza­lékkal csökkent az ilyen címen kiadott gabona mennyisége s hasonló a helyzet a kukoricá­nál is. Egyes helyeken — mint például az ácsi „Új Esztendő”, a táti Vörös Csillag” stb. — az idén már elenyésző részt tesz ki, amit készpénzen kn­ül juttatásként kíván a tagság igénybe venni. ■­ Ebben az évben a megye ter­melőszövetkezeteinek jelentős részében már szervezetté tették az előlegosztást Minden hónap elején bizonyos összeget — munkaegységenként 10—12 forintot — kifizetnek a tagságnak. Ezzel sikerült­ biztosítani, hogy minden­ki — munkája arányában — évközben is pénzhez jusson, de ugyanakkor a zár­számadás után se kelljen üres borítékkal hazamennie.­­ ★ A zárszámadások adatai sze­rint a megye tsz-eiben az 1957 —1958-as gazdasági év során összesen 654 472 munkaegysé­get végeztek a tagok. Ez mint­egy 65 ezerrel több, mint az előző évben. A különbözet a taglétszám növekedéséből, s az állattenyésztés fejlődéséből adódik. Az 1956—1957-es évben a növénytermesztésre 359 826 munkaegység jutott, az 1957— 1958-asban csak 342 244, bár a földterület időközben növeke­dett. Ugyanakkor az állatte­nyésztés terén 31 ezerrel több munkaegységet végeztek a ta­gok, mint az előző esztendő­ben.★ 1957 végén a tsz-ek szántó­i területének katasztrális holdja­­ra 6015 forint beruházott átlag­érték jutott. Az 1958-as év vé­gére ez 6235 forintra emelke­dett. Az egy tsz-tagra jutó va­gyon 1956—1957-ben 42 102 fo­rintot tett k­i, 1958-ban már 48 439 forintot ért. ★ A megye szövetkezeteinek tehermentes vagyona 1957 vé­gén 38 millió 690 ezer forintot, 1958 végén pedig 42 millió 935 ezer forintot tett ki. A fel nem osztható szövetkezeti vagyon 4 millió 109 ezer forinttal emelkedett egyetlen év alatt. ★ A mezőgazdászok állami tá­mogatása címén 1958-ban 59 ezer forintot kaptak megyénk termelőszövetkezetei. Ez lehe­tővé tette, hogy még a kisebb, viszonylag kevés taggal és föld­del bíró közösségek is szakem­bert alkalmazzanak, s így kor­szerűen műveljék a földet, s helyesen alakítsák állatte­nyésztésük helyzetét. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA 5 Megjutalmazták a Komárom megyei Terményforgalmi Vállalat dolgozóit A Komárom megyei Ter­­ményforgalmi Vállalat dolgozói február 5-én a tatai Kristály Szálló termeiben ünnepi estet rendeztek abból az alkalomból, hogy az 1958. évi felvásárlási verseny utolsó hat hónapjában az első helyet szerezték meg. A vállalat nemcsak a kis megyék csoportjában, hanem országo­san is élretört 101,2 százalékos teljesítményével. Az összejövetelen Császár Balázs elvtárs, az Országos Ter­ményforgalmi és Raktározási Igazgatóság helyettes vezetője mondott beszédet. Méltatta a Komárom megyei vállalat si­kerét, majd oklevelet adott át a jó munka elismeréséül. Egy­úttal három dolgozónak — Ko­csis Rezsőnek, Győzike Margit­nak és Paksi Istvánnak — „ki­váló dolgozó” jelvényt nyújtott át, a jelenlevők­­ elismerő és egyetértő tapsa közepette. Mindhárom dolgozó fáradha­tatlanul, szorgalmasan dolgo­zott a siker érdekében, így a kitüntetéseiket az arra érdeme­sek kapták. Az 1958-as év má­sodik részének eredményei alapján a vállalat dolgozói 36 ezer forint pénzjutalmat is kaptak a jó munka jutalma­ként. A Komárom megyei Ter­ményforgalmi Vállalat dolgozói ezen a napon sem feledkeztek meg a feladatukról. Megvitat­ták, milyen módon küzdjenek a továbbiakban, hogy ez évben is az elsőik között legyenek. Fő feladatiként az értékesítési terv teljesítését, a terménycserék közül különösen a hibrid vető­magvak terjesztését tűzték ki célul. Ezenkívül fontos felada­tuknak tekintik a szerződéskö­tések szorgalmazását, valamint a spekuláció elleni állandó harcot. A vállalat ünnepségét vidám­i mulatság zárta be, amelyen a közeli megyék termény­forgal­mi dolgozóinak küldöttei is részt vettek. ­íjtípusú mezőgazdasági leánytechnikum Kőszegen mezőgazdasági le­ánytechnikum nyílt, amelynek fő célja olyan mezőgazdasági szakembereket képezni, akik egyúttal a főzést, szabást-var­­rást is elsajátítják. Erre az időt nem a pihenőórákból ve­szik el, mert az órarendbe van beépítve. Az iskola négyéves középis­kola, amely érettségi bizonyít­ványt ad s a végző tanulók az egyetemek valamelyikén foly­tathatják tanulmányaikat, vagy állást nyerhetnek bármely in­tézménynél, vállalatnál, ahol mezőgazdasági szakképzettség­re van szükség. A jelenlegi elsőosztályosok közül senki sem maradt ki, mert szeretnek itt lenni, hisz a szaktárgyak és közismereti tárgyak mellett a háztartásban szükséges dolgokat is megta­nulják. A tanulók az elhelye­zésért és a napi négyszeres bő­séges étkezésért havi 150—300 forintot fizetnek a szociális helyzet és a tanulmányi ered­mények figyelembevétele alap­ján. Azok az általános iskolát végző vagy végzett tanulók, akik szeretnének itt­­ továbbta­nulni, az alábbi címre írjanak: Mezőgazdasági Technikum, Kő­szeg, Árpád tér 4—6. Termesszünk több hibridkukoricát és négyzetes-fészkes vetésű silókukoricát Kukoricatermesztési tanácskozást tartottak a megye mezőgazdasági szakemberei Az állami gazdaságok, gép­állomások, termelőszövetkeze­tek vezetői, a megye mezőgaz­dasági szakemberei és több egyénileg gazdálkodó paraszt február 5-én értekezletre gyűltek össze, hogy megvitas­sák a kukoricatermesztés helyzetét. Gonda Béla elvtárs, a Földművelésügyi Miniszté­rium osztálya Növénytermesztési Fő­Főigazgatóságának vezetője tartott beszámolót. A vitát bevezető előadás­ban, valamint a hozzászólá­sokban két fontos kérdésről folyt a szó: a hibridkukorica és a kukorica négyzetes-fészkes siló­­meghonosításáról,termesztésének A tanácskozáson sok szó­­ esett arról, hogy hazánk a ku­­­­kori­catermesztés területén na­­gyon lemaradt. Nemcsak a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, hanem a szomszédos or­szágok — Bulgária, Románia, Jugoszlávia is — messze előt­tünk járnak. Nálunk — az össz-szántóterülethez viszo­nyítva — mintegy 30—40 szá­zalékkal kevesebb a kukorica­­termés, mint az utóbb emlí­tett országokban. Most, amikor a mi mező­­gazdaságunkat is a belterjes­ség irányába kívánjuk fejlesz­teni, elengedhetetlen, hogy e fontos növény termesztésére nagyobb gondot fordítsunk. Az állattenyésztést csak úgy tudjuk felvirágoztatni, ha megfelelő mennyiségű kukori­cát termesztünk. A jelenlevők sokat beszéltek arról, hogy egyrészt megyénk­ben kevés a kukorica vetés­­területe, másrészt a hozamok nagyon alacsonyak. Akkor vé­gezhetnénk eredményes mun­kát, ha például a termelőszö­vetkezetek szántóterületük 24 —25 százalékán kukoricát ter­mesztenének. A nálunk jelenleg leginkább elterjedt kukoricavetőmagvak mindinkább kimennek a „di­vatból”, azokat csak nagyon kevés országban alkalmazzák. A katasztrális holdankénti 10—12 méter mázsás átlag­termések — májusi mor­­zsok­ban — mindinkább ért­hetetlennek tűnnek, amikor például a Hidasháti Állami Gazdaságban 30 méter­mázsán felüli termést értek el hibridkukorica-vetőmaggal. Az utóbb említett kukr­­ica­­fajták egy egységnyi terület­ről kétszer, háromszor akkora termést adnak, mint a nálunk alkalmazott vetőmagvak. Gonda Béla elvtárs beszá­molójában hangsúlyozta, hogy a hibridkukorica a mezőgaz­dasági tudomány egyik legna­gyobb vívmánya, s ezt kihasz­nálatlanul hagyni óriási vétek. Vétek különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány mennyire támogatja, segíti a mezőgazdaságot, hogy e fontos terméket meghono­sítsa. Eddig hat hibridkuko­rica-vetőmagot előkészítő üze­münk volt, s ehhez még négy újabb épül, amelyből hármat már ebben az évben átadnak. Ezen túlmenően a vetőmagvat vásárlók kedvezményt is kap­nak, mert az államnak jóval többe kerül a hibrid-vetőmag előállítása, mint az eladási ár. Az értekezleten bebizonyí­tást nyert az is, hogy csak a maradi szemlélet miatt aka­dozik a hibridkukorica-ter­mesztés meghonosítása az ed­digieknél nagyobb mértékben. A másik fontos dolog, hogy meghonosítsuk a silókukorica négyzetes, fészkes vetését. Eh­hez a fontos növényhez — mivel gép műveli — sokkal kevesebb munkaerő és költ­ségráfordítás kell, mint a ta­­karmányrépa és más hasonló takarmány előállításához. Ugyanakkor keményítőértéke sokkal nagyobb, mint bármely más, takarmányozást szolgáló növénynek. Azt azonban meg kell tanulnunk, hogy a régi­módi silókukorica-termesztés ma már idejét múlta. Nem arra kell törekednünk, hogy a vetés sűrű legyen, s ilyen mó­don „csatornádét” takarítsunk be, hanem négyzetes vetésre, mert ebben az esetben gazdag csőterméshez is jutunk. A tanácskozáson a részt­vevők közös nevezőre jutot­tak abban, hogy valóban na­gyobb területen és hibrid-, illetve négyzetes-fészkes ve­tésű silókukoricát kell ter­mesztenünk ahhoz, hogy ál­lattenyésztésünket fellendít­sük, s ugyanakkor olcsóbbá tegyük.

Next