Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1960. április (15. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-30 / 35. szám

HI TE MEG E­N címmel tartotta vasárnap este második előadását a Petőfi Művelődési Házban az­tergomi irodalmi színpad. est­műsoron, amelyet Szávai Gyu­­­la, az irodalmi színpad mű­vészeti vezetője és rendezője állított össze, nagy magyar költőknek (Vajda, Ady, Tóth Árpád stb.) és a világirodalom klasszikusainak (Puskin, Burns, Geothe) szerelmes ver­­s­­ei szerepeltek, s kiegészítő­ I sül néhány zene- és ének­ 1 szám. A szavalok közül Tatay Ti­­­­bor Levél emelkedett ki (Radnóti:­­ a hitveshez), azután­­ Magyar Ernő (Tatjána levele­i Anyeginhez és Simon István­­ egyik verse), valamint Cza­­j­kó Tibor, aki Adynak egy­­ fiatalkori versét interpretál­­j­ta. Németh Gertrud és egy-két verselőadó nem még tu­dott teljes mértékben meg­birkózni feladatával, az el­mondott versek érzelmi-han­gulati gazdagságának vis­­­szaadásával adósak tak. Itt említjük meg marad­azt a mulasztást — ez különben nem speciálisan esztergomi jelenség —, hogy a műfordí­tók neveit (Áprily, Mészöly,­ Szabó Lőrinc) nem jelentették be. A zenei anyag összeváloga­­tása is szerencsés volt. Puc­cini, Offenbach, Rubinstein, Kodály alkotásait L. Tatár Jolán, Lázár József­né, Be­­lánszki Lászlóné, dr. Ba­­biczky Béláné és Ki­nda Mag­dolna előadásában élvezhette a közönség. A Hunyadi Zol­tán karnagy vezetése alatt ál­ló kiváló madrigálkórus is­mét nagy sikert aratott Orlan­do Lasso és mások több szó­­lamú kórusműveivel. Az irodalmi est emlékezetes része volt a ,,Romeo és Ju­lia” erkély jelenetének előadá­sa. Vörös Mária és Vágréti Lajos szép szövegkiejtéssel és művészi beleéléssel keltették életre a veronai szerelmese­­­ket. A konferáló Szalva Jenő­­­­nek a költők és művek bemu­­­­tatása nem mindig sikerült. Amit Ady szerelmi lírájáról mondott, kiváltképp zavaros volt. Sokszor pedig kongó frázisokat hallottunk. Mi ér­telme van Romeo és Julia alakját lemezni: ilyen dagályosan jel­­,két harmatos vi­rág egy sustorgó vulkán pe­remén”? Az utolsó műsorszám után megjelentek a színpadon az irodalmi együttes tagjai, aki­ket a közönség melegen ün­nepelt. Ez a taps azt fejezte ki, hogy ha voltak is az elő­adásnak gyengébb pontjai , egészében azonban tartalmas, színvonalas szórakozásban és sok szép élményben részesül­tünk ezen az estén. Dévényi Iván Az üzem munkáját segíti Lábatlanon a Cement- és Mészművek művelődési­ háza ott áll közvetlenül az üzem szomszédságában. Az együvé­­tartozást ez a jelképes szom­szédság is nagyon jól szemlél­teti, s ez érvényesül a tartalmi munkában is. A művelődési otthon ugyanis jól szolgálja a cementgyáriak művelődésének ügyét. Nemcsak szórakozásuk­ról gondoskodik, de a dolgozók műveltségének, szakmai tudá­sának növeléséhez is sok segít­séget ad. Amikor az év elején a cementgyár vezetői, a szak­­szervezeti bizottság, a műve­lődési otthon munkájával, programjával összehangolva kidolgozták az üzemi szakmai oktatás tervét, igen jelentős szerepet szántak ebben a mű­velődési otthonnak is. Ez a ter­vezet nem feledkezik meg ar­ról, hogy a gazdasági feladatok kiváló megoldása mellett az ember nevelése, tudatának for­málása is döntő feladat. A cementgyár fejlődő üzem,­­ s ezért nagy szüksége van kép­zett, jól felkészült, a szakma minden részét kiválóan isme­rő dolgozókra. Ezért indult meg az év elején az alapfokú szakmai tanfolyamok sorozata, amelynek előadásait az üzem dolgozóinak jelentős százaléka, sok brigádvezető, lőmester, dömpervezető, molnár, mész­égető hallgatja rendszeresen Az előadások programját a mű­velődési ház bonyolítja le, szervezi, ellenőrzi és irányítja. A vasmunkások ebben az esz­tendőben már felsőfokú tan­folyamra járnak, s a gyakorlati munka kérdései mellett fontos elméleti számításokat is meg­ismernek. A szakszervezeti bi­zottság a szocialista brigád cím elnyeréséért küzdők ré­szére is kidolgozta a kulturális vállalások rendszerét, s a mű­velődési otthonra hárul az a feladat, hogy a vállalások tel­jesítését segítse, s végezze az ellenőrzés feladatát. Tizenkét brigád közel kétszáz dolgozója küzd a szocialista brigád meg­tisztelő címért az üzemben. Valamennyien nagy igyekezet­tel és szorgalommal teljesítik kulturális vállalásaikat. Pedig elég sok a feladatuk. Szakmai továbbképző tanfolyam látoga­tása mellett, negyedévenkint két TIT-előadás­ meghallgatá­sa, egy színházlátogatás, havi két filmelőadáson való részvé­tel, hat könyv elolvasása jelen­tik azokat a kulturális felada­tokat, amelyeket e brigádok tagjai vállaltak és teljesítenek is. A művelődési otthon láto­gatási jeggyel ellenőrzi a vál­lalások pontos teljesítését. Az üzem és a művelődési ott­hon munkájának alapos össze­hangolása tehát jó feltételeket teremt Lábatlanon az üzemi szakmai képzés és oktatás, va­lamint a kulturális feladatok sikeres végrehajtásához. A televízió műsora Kedd, május 3. 18.00: Varázsszem.­­ 18.45: TV-híradó. 19.00: Közvetí­­­tés az Erkel Színházból. Tosca. Szerda, május 4. 19.00: Csoda­, szem. Szovjet kisfilm. 19.15: Há­­­­rom ház. Riportműsor. 19.35::­ Merénylet. Magyar film. Kb. : 21.00: Gyermekeinkről. Csütörtök, május 5. 18.30: Zene­­­kedvelő gyerekek klubja. 19.30: A jövő hét műsora. — Műsor­­] ismertetés. 19.35: TV-híradó.­­! 19.50: Üstökösök és meteorok.­­ Sinka József előadása. Katonaszív. — Szovjet film. 20.10: Szombat, május 7. 18.00: TV-hír­­­­adó. 18.15: Ne feledjétek. Meg­­­­emlékezés a hitleri fasizmus le- ’s verésének 15. évfordulóján. 18.35:­­: Rejtvény. 19.00: Közvetítés a'­ Madách Színház Kamaraszínhá­­­­zából. Száz nap házasság. A ,j szünetben: Csúcstalálkozó előtt. •, Rudnyánszky István külpoliti­kai jegyzete. Vasárnap, május 8. 10.00: Anyák napja. Köszöntő. Az anya. Ma­­­­gyarul beszélő szovjet film. Kb. 11.40: Mezőgazdasági műsor.­ 16.40: 19. s­z. Magyar Híradó. 16.55: Az MTK—Honvéd rúgó-mérkőzés közvetítése. labda­. 19.00:­ Előújság. 19.55: Dr. Julius Vik­torénak, a Csehszlovák Köztár­­­saság magyarországi rendkívüli­ és meghatalmazott nagy­követé­­­­nek nyilatkozata Csehszlovákia felszabadulásának 15. évforduló­ja alkalmából. Utána: Csehszlo­vákiai képek. Filmösszeállítás. 21.00: Romeo. Júlia és a sötét­ség. TV-játék. A szereposztás­ból: Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA KULTURÁLIS HÍREK A nyergesújfalui képzőmű­vészeti­ kör kiállítást rendezett a viszkóza- és danuiongyár művelődési házában. A kör­nek, mely 6 év óta működik, jelenleg 21 tagja van, közü­lük több általános iskolás­, gimnáziumi tanuló és gyári dolgozó. A fiatalokat Takács Gyula pedagógus tanítja nagy­­türelemmel a festészet és rajzolás műhelytitkaira. Ed­dig mindössze egy ízben sze­repeltek — a házi kiállításo­kon előtt, kívül — a nyilvánosság Ez az első nagyobb mé­­retű kiállításuk. A képbemu­tatót három nap alatt csak­nem ezren tekintették meg. * Banán szerepeltek a „Kor­mos ég” című drámával a tatabányai bányászegyüttes színjátszói. Az előadás nagy sikert aratott. Az együttes május 1-én Komlón, a „Mun­kás-színjátszók Hete” kere­tében adja elő ismét a da­rabot. * Öt, világnézeti előadást tar­tottak ebben a hónapban a ta­tabányai I. kerület pártszer­vezetének „Lenin élete”, klubhelyiségében. „A párt és a tömegek kapcsolata”,­­ „Ifjú­ságvédelem”, „Közerkölcs”, „A társadalmi tulajdon védel­mében” című előadásokat nagyszámú érdeklődő hallgat­ta. * Nyíri Tibor „Menyasszony­­tánc” című színműve eddig 120 előadást ért meg az Ál­lami Déryné Színház műso­rában. A darab — melyet Ta­tabányán mutattak be először — elnyerte a Művelődésügyi Minisztérium Nívó-díját. * A Dolgozók Lapja mellett működő Komárom megyei Irodalmi Kör csütörtök dél­után ülést tartott. A napiren­den írásművek megvitatása, és a kör időszerű problémái­nak megbeszélése szerepelt. KUO MO-ZSO: VERSEK Kuo Mo-zso, a Kínai Népköztársaság kulturális életének egyik vezető egyénisége. „Csillagos űr” című fiatalkori köteté­ben már a proletárforradalom harcos költői programjával je­lentkezik. Későbbi alkotómunkájában a líra háttérbe szorul a drámával és a történettudománnyal szemben. FÜRDÉS A TENGERBEN A Nap zenitre ért, A Csendes Óceán bariton hangon zeng egy dallamot. Ezernyi kép vad táncban gomolyog és én a tánc forgatagában hullámokat paskolok. Vérem a hullámokkal együtt zubog, szivem a napnak lángjával lobog, egy élet szennyét és porát, most mindent ledobok, mint vedlő báb az Unt tokot, s a napfényben kiáltozom: a Nap ragyogó tüze olvassza meg az egész világot! Testvéreim, sietve jöjjetek! Rohanjunk együtt a hullámkők közé! Érzítek, vérünk, hogy zubog! érzítek, szívünk, hogy dobogj magatokról most minden rongyolt, ócska bőrt lemossatok! Épül az új világ, a gondja rajtatok! TAVASZI BÁNAT Vajon csak én vagyok ma szomorú? vagy napunkra ült magány és ború? Hogy lehet az, hogy a tavaszi nap csak sápadoz s nem ad sugarat? Miért van az, hogy ma e parti hegy lesunyt fejjel, komoran rámmered? A tenger csapdossa a színieket, beszél talán, csak nem tudom, kinek. A tenger szól és én nem értem. Fehér felhők úsznak az égen. Miklós Pál fordításai Keskenyfilmszínházak műsora április 30-tól május 2-ig Agostyán: A kölyök. Aka: Táj­fun Nagaszaki felett. Alsógalla: Csendes Don I. Ácsteszcr: Apák iskolája. Ászár: Pár lépés a ha­tár. Baj: A denevérraj. Bajót: Botcsinálta sofőr. Bajna: Idegen gyermekek. Bakonybánk: A bé­ke első napja. Bakonysárkány: 12 dühös ember. Bakonyszombat­­hely: A hetedik kereszt. Bana: Menekülés az árnyéktól. Bárso­nyos: Két fiú, egy kislány. Bö­köd: Anyai szív. Császár: Gyalog a mennyországba. Csatka: Bűn. Csolnok: A megj­avultban bízni kell. Csép: Az én drága párom. Dad: Szerelem csütörtök. Dág: Szent Péter esernyője. Dömös: Három csillag. Dunaalmás: Odi­s­­­szeusz. Dunaszentmiklós: A gitá­ros lány. Ebszőnybánya: A nerc­­himda. Esztergom-Szentgyörgyme­ző: Egy kislány keresi az édes­apját. Epöl: Bogáncs. Ete: A dzsungel könyve. Eszt­er­gom tábor: A királyasszony lovagja. Hanta: Kard és kocka. Héreg: Rosema­rie. Kerékteleki: Halál a nyereg­ben. Kecskéd: Csendes Don II. Kisigmánd: Rita. Kocs: Égre nyíló ablak. Koppánmonostor: Főnye­remény. Környe: Égre nyíló ab­lak. Kömlőd: Fekete zászlóalj. Környebánya: Csillagok, lan—Rákóczi: Többé nem láthat­balke­zes. Leányvár: Asch őrvezető ka­landos lázadása. Máriahalom: Ha­láltánc. Mocsa: Szegény gazda­gok. Mogyorósbánya: A vörös tinta. Nagysáp: Távoli partokon. Naszály: Nyomorultak­­. Nesz­mély: A kék nyíl. Végállomás: szerelem. Oroszlány: Piliscsév: A boldogság vasárnap jön. Pilis­szentlélek: A tenger törvénye. Pilismarót: Fényes esküvő. Réde: Ahol szeretni sem szabad. Sur: Szent Péter esernyője. Szák:­­ A megfelelő ember. Szend: Kezed­ben az élet. Szentgyörgypuszta: Csendes Don­ni. Szomód: A meg­felelő ember. Szomor: Az utolsó felvonás. Tardosbánya: Virrad. Tarján: Májusi emlékek. Tárkány: Virrad. Tagyospuszta: Tengerész­­revü. Tatabánya-Kertváros: Dulsz­­ka asszony erkölcse. Tokod: Nyo­morultak I. Uny: Csendes Don II. Vértessomló: Szállnak a darvak. Vértesszöllös: Az időzár. Vértes­­kethely: Tengerészrevü. Vértestol­na: A kis hazug. ANGOL KÉPZŐMŰVÉSZE­TI KIÁLLÍTÁS A SZOVJET­UNIÓBAN. Angol festőművé­szek 141 legkiválóbb alkotását küldik Moszkvába, ahol má­jus 4-én a Puskin múzeumban megnyílik a reprezentatív an­gol képzőművészeti kiállítás. A kiállításon helyet kapnak az angol festőművészet kiemelke­dő alkotásai 1730-tól napja­inkig. A kiállítás anyagát Moszkva után Leningrádban is bemutatják. ­ Ketten ülünk a szobában, « I nagymama, meg én. A nagy­os mamának valamikor szép, fe­­j hete haja volt, de már meg­­­szürkült, megritkult, s most­­ puhán, engedelmesen simul a fejére. Kidolgozott, erős kezei­­ mozdulatlanul pihennek ölé­­s­ben, jobbkezében zsebkendőt j Jszo­rongat. Csendesen sír. Szeméből las­­isan peregnek a könnyek, fá­­­­radt arcának ráncaiban meg­­y, megakadva, botladozva eljut­­­­n­ak kiálló arccsontjáig, s an­­yiHn?i, mint nyári zivatar után l'az ereszről az eső, nagy csep­­r­­pekben hullanak ölébe. Nem kérdezem, nem zava­rl rom, hagyom, hadd sírja ki­­ magát, hiszen a könnyek sok­­­­szor csillapítják az ember ér­­­­zelmeiben dúló viharokat. De a­­ nagymama kérdezés nélkül is i­­­s beszélni kezd. — Látja, kedves, ha bána­­tom van, ha örömöm, én min­idig sírok. De lehet kibírni sírás­­ nélkül akkora örömet, hogy él­je az én kisunokám? Hogy vissza­­­adták az életnek az orvosok,­­ hogy közöttünk van. Hogy jár­ókéi, beszél okosan, szépen, ér­j­e­telmesen. — Szörnyű hónapokat éltünk­­ át — mondja, s hangja meg- s megcsuklik a felidézett emb­­­­­kéktől. — Mindennap egy esz­­­tendővel ért fel. Sok nehéz 2[időt éltem át, de az elmúlt­­ négy hónap mindegyiknél fáj­­­­­­dalmasabb volt. — Úgy négy hónapja annak !— folytatja —, amikor a kis­lány kanyarót kapott. Orvost hívtunk hozzá, s a doktor an­nak rendje-módja szerint meg­vizsgálta, orvosságot írt és el­látott bennünket utasítással. Néhány nap múlva azonban a kicsi állapota hirtelen ros­­­szabbra fordult. Kórházba kel­lett szállítani, mert súlyos agyvelőgyulladást kapott. Mire a mentőkocsi Budapestre ér­kezett, szegénykém már az esz­méletét is elvesztette. tel . Kétségbeejtő napok és be­következtek. A László­­kórházban Tamási Gyula, Ko­vács Ferenc főorvosok és az ápolónővérek éjt nappallá té­ve küzdöttek a gyerek életének megmentéséért. A kislány öt hétig teljesen eszméletlen volt — ehhez hasonlót még a kór­ház gazdag múltjában is csak alig találni. Szinte reményte­lennek látszott a küzdelem, de az orvosok és ápolónők nem adták föl a harcot. Azután egy napon kinyitotta a szemét a kislány. Ez a kis reménysugár új erőt adott a küzdőknek. A baj, a betegség azonban még nem volt legyőzve. Kisunokám mozdulatlanul feküdt ágyacs­­kájában, tudomást sem vett a külvilágról, mesterségesen táp­lálták és tartották életben, és mi csak álltunk szobájának üvegajtaja előtt és szájunk szélét rágva, néztük a magával tehetetlen, mozdulatlan, szen­vedő, kínlódó apróságot. Eny­hülést ezekben a napokban csak a kórház orvosainak ked­ves, türelmes, megértő, biztató szava jelentett. És az ő mély, emberséggel párosult kitűnő tudásuk, végül is győzedelmes­kedett a betegség felett. Kis­unokám feje fölü­l elhárult a közvetlen életveszély réme, de a mi aggodalmunk nem csök­kent. Az a gondolat foglalkoz­tatott bennünket, hogy vajon mit hagy maga után ez a be­tegség? Már-már azt hittük, hogy a teljes gyógyulás végle­gesen elmarad, amikor egy na­pon a kicsi váratlanul meg­szólalt — először másfél hónap után. •­ A hír, ahogy nekem ké­sőbb elmondották, az egész kórházon pillanatok alatt vé­gigfutott. Mindenki, aki csak ismerte a kislányt, örült. Szá­munkra is ünnep volt ez a nap, a sok-sok szomorú hétköz­nap után. Ettől kezdve lassú, fokozatos javulás következett be, míg végül az utolsó néhány hétben napról napra szemmel láthatóan gyógyult az én kis­unokám. — Ezek a napok még jobban igénybe vették az ápolónővé­rek idejét, erejét, türelmét — meghatód­ottság nélkül nem is tudok visszagondolni erre a­z időre. Mennyi szeretettel taní­tották beszélni, járni újra a ki­csit, ébresztgették nyiladozó tudatát, mennyi türelemmel, fáradságot nem kímélve, segí­tették, hogy enni, ülni tudjon. — Ez így elmondva — talán egy kicsit hosszadalmasan is — ma már igen egyszerűnek látszik, és sokan könnyen rá­mondják az ilyesmire, hogy: Hiszen ez az orvosok és ápoló­nők kötelessége volt. De ez nem igaz. Tudja — csuklik meg ismét a nagymama hangja — ezek az orvosok nemcsak az unokámat adták vissza, hanem megerősítettek abban a hi­temben, hogy a mi hazánkban nemcsak a rendszer, hanem az emberek is egyre inkább meg­változnak, emberséges embe­rekké lesznek. A László-kór­­házban én nemcsak orvosokat és ápolónőket, hanem elsősor­ban embereket ismertem meg, • akik kötelességükön túl szívü­ket, őszinte, mély emberszere­­tetüket is adták munkájukhoz. És ezt nem lehet sem elszá­molni, sem megfizetni. Kisuno­­kám gyógyulása az orvosi tu­dás eredményénél több az én szememben. Tanulság! Az em­­­­ber munkájában a tudása mel­lett ott legyen a szíve is, mert­ csak így győzhet igazán és csak így lesz teljes az értéke annak, amit tesz. Azt kérte a nagymama tőlem, hogyha módom van rá, írjam meg ezt a történetet. Megírtam. [ STEINER TIBOR Él a kisunokám! i­9 60. Április 30. szombat MEGYEI NORMÁL W­astiR.­m­an&Mai TATABÁNYA, SZABADSÁG: 2—4-ig Téves kapcsolás. ESZTERGOM, PETŐFI: 2—4-ig Hegyen­völgyön. TATA, TÓ: 2—4-ig A Blum­ügy. KOMÁROM, JÓKAI: 2—4-ig Szent Johanna. TATABÁNYA, TÁNCSICS: 2— 4-ig Három csillag. TATA, BÉKE: 1—2-ig A har­madik líceum. OROSZLÁNY, VÖRÖS CSILLAG: 3— 5-12 A kis hazug. TATABÁNYA, HUNYADI: 3—4-ig Májusi emlékek. SZŐNY SZABADSÁG: 1—2-ig Legenda a szerelemről. SÜTTŐ, PETŐFI: 1— 2-ig A tenger törvénye. SÁRILAP, KULTÚR: 3—4-ig Merény­let. NYERGESÚJ­falu, ALKOTMÁNY: 2— 4-ig Szegény gazdagok. NAGYIGMÁND, PETŐFI: 1—2-ig Névhá­zasság. LÁBATLAN, OTTHON: 1— 2-ig Merény­let. KISBÉR, KOSSUTH: 2— 4-ig Két eme­let boldogság. KESZTÖLC, PETŐFI: 2— 4-ig Betörő az albérlőm. ANNAVÖLGY, PETŐFI: 3— 4-ig Fantasz­tikus utazás. ÁCS, KULTÚR: 2—4-ig Horgász a pácban. TAT, DUNA: 2—4-ig Számít­hatsz rám.

Next