Kormárom Megyei Dolgozók Lapja, 1963. július (18. évfolyam, 53-61. szám)

1963-07-10 / 55. szám

Komárom mcgysi Vitáq •w*mí***m DOLGOZOK LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM * Ara 60 fillér * 1963. JÚLIUS 10- SZERDA Rendre dől a kalász Nem lesz könnyű dolgotok! •— ezekkel a szavakkal kö­szöntek el a Kisbéri Gépál­lomás tapasztalt traktorosai azoktól az aratógépkezelők­­től, akik a súri Új Élet Tsz határába indultak. Fel­­búgt­ak szépen a gépek, és sorban egymás után kigördül­tek a gépállomás udvaráról. Irány Súr... ahol aztán a kí­gyózó dűlőutakon órákon át hegyre fel, völgybe le buk­dácsolt a négy kévekötöző gép. S a Kentős-kúti dűlő aranysárga kalásztengerében megkezdték az aratást. Nem hiá­ba jár gyors szár­nyakon a jó hír, a házak kö­zött is percek alatt elterjedt, hogy a közös földeken meg­kezdődött az aratás. A ta­­pasztalt gazdák körében némi csodálkozással fogadták ezt, sőt még olyan tamáskodó is akadt a faluiban, aki csak a saját szemének hisz. S nem volt rest elgyalogolni egé­szen a Kettős-kúti dűlőig, hogy meggyőződjön a dologról. Hosszú évek óta ugyanis először fordul elő, hogy Sú­ron ugyanakkor kezdik az aratást, mint például Ko­máromban vagy Ácson. Az Új Élet határában — mint a helyb­elik mondják — „hi­degek” a földek, tehát a gabo­nák érése is vontatott, ezért minden évben rendsze­­­rint jóval később pendültek meg a kaszák, mint a Vértes aljában vagy a Duna men­tén levő közös földeken. A faluban ez adta az okot a csodálkozásra. A traktorosok, illetve az aratógépkezelők jöt­tek, amikor megtudták, nevet­hogy az Új Élet határaiban nem is olyan egyszerű dolog nyomukra akadni, mint gon­­­dolják. Igaz, hogy a szövetke­zet tagjai és a hozzátartozók — akik a közös földeken ka­pálnak — már tudnak az ara­tás megkezdéséről. De ez a jól tájékozottság már nem olyan, mint pár évvel ez­előtt volt. Három évvel ezelőtt még jórészt kézzel folyt az aratás. Ő ebben a falu apraja, nagyja érdekelve volt, hiszen as­­­szony és ember, de még a legkisebbek is a tarlón szor­goskodtak. Azóta Súron is nagyot változott a helyzet. Kaszás és marokszedő bri­gádok helyett több száz hol­don négy kévekötöző géppel nyolc ember aratja a termést. Ezért beszélnek így a falu­ban: „azt mondják a tsz­­irodán, aratást”...hogy megkezdtük az Az égi jupiterlámpa alatt tikkasztó a hőség. De a cser­zett bőrű gépkezelők — mint­ha olajos agyagból gyúrták volna valamennyiüket — jól­­ bírják a meleget. A kedvük­­ is vidám, s ezt csupán akkor adják alább, amikor rosszul I csomóz a kötöző szerkezet. Ez kezdetben gyakori eset. Szántó Ferenc körzeti szere­lő évek során már megszok­ta ezt és biztató szava se marad el: — Egy-kettőre megjavítjuk a gépet, hiszen kéznél van minden pótalkatrész. Ettől aztán Mázl Ferenc, Gyurók István, s a többi traktoros a gépkezelőkkel együtt új erőre kap. S mint­ha mi sem történt volna, to­vább zúgnak az aratógépek az Új Élet Tsz dimbes­­dombos földjein. Kubik Emil Ha elakad a kötöző szerkezet, a körzeti megjavítja... szerelő gyorsan 40 szovjet turista a dorogi „Ki mit gyűjt" klubban Egyre több külföldi turista­­csoport látogatja meg Eszter­gom környékét. Július harma­dikén például 40 tagú szovjet csoport ismerkedett meg Esz­tergom nevezetességeivel, dorogi művelődési ház is meg­­­hívta őket. A meghívást elfo­gadták, s délután a művelő­dési ház „Ki mi gyűjt?” klub­jában elbeszélgettek a klub tevékenységéről. Később a bá­nyász klubban is találkoztak. Jó bányászokkal hangulat­ban nem volt hiány. Blank János zenekarának zenéjére még táncra is perdültek a tu­risták, és kellemes élmények­kel távoztak. Köztük volt egy újságíró is, aki magyarországi élményeiről riportsorozatban számol be lapjában. Új típusú földalatti személyszállító kocsikat gyártanak A Nehézipari Minisztérium határozata alapján az ország­ban egyedül már csak a Ta­tabányai Bányagépgyártóban készítik a bányák részére a földalatti személyszállító ko­csikat. A pécsi bányáknak már 130 darab különleges sze­mélyszállító kocsit gyártottak. Ezeket , mivel a pécsi bá­nyákba csak függőleges akná­kon szállnak le, több darab­ban készítették el, s a föld alatt szerelték össze. A tatabá­nyai üzemben most az IKA­RUS tervei alapján olyan új tí­pusú kocsik gyártását kezdték meg, amelyek összeszerelve „saját lábukon” mennek bányákba. Ugyanis olyan bá­a­nyákban alkalmazzák majd, ahol a lejtős aknák vasúti sín­jein vontatják le a mélybe. A hazai bányákban eddig alkal­mazott személyszállító kocsik közül ezek a legnagyobbak. A kilenc méter hosszú, 1,40 mé­ter széles kocsikban 22 sze­mélynek biztosítanak kényel­mes ülőhelyet. Számoltak a bányafolyosók léghuzatával is,­­ ezért tökéletesen záró toló­ajtókat szerelnek az áramvonalas formájú IKA­RUS kocsikra. Az ösztönző brigádelszámolás eredménye: Csökkent az energiafogyasztás a Tatabányai Alumíniumkohóban A Tatabányai Alumínium­kohóban­­ — mint minden alumíniumgyártó üzemben — a legnagyobb költségtényező a vilamosenergia-fogyasztás, amely önköltségüknek 42—45 százaléka. Ezért rendkívül jelentős, hogy minél taka­rékosabban gazdálkodjanak ezzel a Bérrendszerük „segédanyaggal”, azonban nem ösztönzött erre. Nem tud­ták megállapítani, melyik brigád mennyi áramot hasz­nál fel, csupán csarnokon­ként tudták értékelni a telje­sítményeket, sok hullámzott. Áramfogyasztá­s az első negyedévben túllépték a ter­vezeteit. Áprilisban új, ösz­tönző brigádelszámolást ve­zettek be. Minden brigád fajlagos mutatóit külön-külön mérik, s a legjobb önköltséggel dolgozó brigádokat ne­gyedévenként prémium­ban részesítik. Olyan energiamérési módszert alakítottak ki, amellyel a villamosüzemben, a kohók­ból odavezető kábeleken át , egyetlen voltmérőn min­den órában megállapítják az egyes kádcsoportok feszültsé­gét, s ebből kiszámítják a brigádok áramfogyasztását. Az eredményt kéthetenként közlik a dolgozókkal. munkában nemcsak a kohá­­­szokat, hanem a termelést közvetlenül befolyásoló más dolgozókat, így például az anódkezelőket is érdekeltté tették. Az új bérezéssel szomba­ton zárult első negyedév máris jó eredményeket ho­zott. Bár a brigádok fele ér­te csak még el a prémium szintet, mindhárom kohóban jelentősen csökkent az áram­­fogyasztás, és nem lépték túl a tervezetet. Az első negyed­évhez viszonyítva 131 kw órával csökkentet­ték a tonnánkénti áram­­felhasználást. Ez 190 000 forint értékű ener­giát jelent, s 21 tonna alu­mínium előállít­ásáh­oz elegen­dő. Most felmérik a jó ered­ménnyel dolgozó brigádok munkáját, s tapasztalatcse­réket rendeznek, hogy va­lamennyi kohász elsajátítsa a legjobbak munkamódszereit. Mi újság a sportboltban ? Árnyékban 28 fokot mutat a hőmérő. Nagy a hőség, s ezek­ben a napokban a tatai sport­bolt dolgozói is csúcsforgal­mat bonyolítanak le. Reggel­től estig nincs megállás az eladóasztal mögött. Sok a vá­sárló, s a nyári cikkekből ugyancsak bőséges a válasz­ték. A hatalmas polcok a szó szo­ros értelmében tömve vannak áruval. Egyszerre rendszerint 5—6 vásárló válogat az idény­cikkek­­ között. — „Picikém, tetszik ez a labda? ... Kérem ezt a halásznadrágot becsoma­golni .. . Egy búvárszemüveget kérek..­.” — ez így megy min­den hétköznap reggeltől estig. És a derűs históriákból is egyet. Negyven körüli, százöt kilós hölgy éppen melegítőt választ saját részére, s konokul ragaszkodik a karcsú méret­hez. Az eladó udvariasan meg­jegyzi, hogy ezt a melegítőt bakfis méretre szabták, mire a hölgy felháborodva: — Na és ha bakfis? Nincs ez ráírva erre a melegítőre ... Szóval a derűs pillanatokból sincs hiány. Ilyenkor azonban Bíró Gézáné boltvezetőnek, Szarka Erzsébet és Kun Rózsi eladóknak még­­csak mosolyogniok sem szabad, mivel az udvarias kiszolgálás­ra vonatkozó üzleti szabályok ezt szigorúan tiltják. A gazdag választék mellett azért probléma is akad. Na­ponta 40—50 pár vietnami pa­pucsot tudnának eladni, de egy darab sincs a boltban. Ez hiánycikk. S nincs raktár, ezért aztán, aki csónakot vagy sátorfelszerelést szeretne vá­sárolni, annak egy hónapig kell várnia, amíg hozzájut. A kis bolthelyiség lehetőségei ugyanis raktározási alaposan korlátozottak. Ezen bizony jó lenne mielőbb segíteni... Végeredményben a sportbolt a nyári idényben is betölti hi­vatását. Még akkor is, amikor árnyékban 28 fok fölé nyúj­tózik a hőmérő higanyszála. — ke 36 játszótárs lesz ez a szép nagy labda is MAI SZÁMUNKBAN: Az üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze Biztató lépések Bakonyszombathelyen Irány: Nizza Olvasóinké a szó Rádió és tv-mű­sor A „bagolyvárban" Festőiibb, gyönyörködtetőbb helyet el sem lehet képzelni, mint ahol a dorogi erőmű üdü­lője van Pilismaróton. Az épü­let, akár egy kis bagolyvár, úgy díszükt a fák ligetjében. Az üdülő június 3-án nyitotta kapuit. Egy-egy turnusban 20 felnőtt és 40 gyerek pihen, szó­rakozik. Szeptember 9-ig több száz ember fordul meg itt. Na­ponta 150—180 főre főznek, mert a környező üdülőkbe, ví­­kendezők számára is innen vi­szik a jobbnál-jobb falatokat. Jő Vladulesm Józsefné, az üdü­lőgondnoka, de mondhat­nánk így is, hogy mindenese, igyekszik a lehető legnagyobb kényelmet biztosítani a vendé­geknek, akik a két hét alatt, szinte családtagjaivá válnak az üdülőnek. Van azonban egy olyan problémájuk, amit ez ideig nem sikerült megoldani, pedig a jó és kellemes üdülés­hez nagyon is hozzátartozik. A múlt évben a pilismaróti tsz­­től kapták a tejet, s már reg­gel fél hatkor megérkezett a szállítmány. A termelőszövet­kezet, mivel szerződése van, máshová szállítja most a tejet. Az üdülő így kénytelen Zebe­­gényből hozatni, s az viszont csak fél nyolckor érkezik a komppal, így reggelire csak teát tudnak adni a vendégek­nek. Ha a felnőtteknek nem is, de a gyerekeknek feltétlenül hiányzik a tej a reggelinél. Ha az illetékesek segítenek, min­den bizonnyal sikerül megol­dani ezt a problémát, amely bizony a szakácsnőnek is sok gondot okoz. A gyerekeik között nagy az asztalitenisz kedvelőinek tábora A bagolyvár 25 millió forint megtakarítás újításból Évről évre fejlődik a Tatabá­nyai Szénbányászati Tröszt újítómozgalma. A múlt évben az alkalmazott újítások és ta­lálmányok 47 millió forintot takarítottak meg a trösztnek. Ez évben a mozgalom tovább fejlődött. Míg a múlt években egy-egy félévre 18 millió fo­rint megtakarítás jutott, ez év első felében alkalmazott újí­tások viszont már 25 millió forint hasznot hajtottak. A ja­vaslatok, illetve újítások kö­zött négy találmány jellegű. Ezzel tizenháromra emelke­dett a tatabányai bányákban hasznosított találmányok szá­ma. Az újítások és a találmá­nyok a teljesítmények növelé­sére irányulnak, biztonságo­sabb munkakörülményeket te­remtettek, s csökkentették a nehéz fizikai munkát. A film szerepe a nevelésben A megyei nőtanács ankétsorozata A megyei nőtanács javasla­tára a megyei tanács művelő­désügyi osztálya, a TIT és a megyei moziüzemi vállalat közreműködésével fil­malnké­to­kat tartottak az elmúlt hetek­ben a megye öt városaiban. A filmek nevelő hatásának he­lyes alkalmazásához kívántak segítséget nyújtani kisfilmek vetítésével, pedagógiai előadá­sokkal. Az ankétokat Bölcs István aspiráns, tudományos kutató vezette. A megyei nőtanács a napok­ban értékelte az ankétok ered­ményét. A megbeszélés részt­vevői megállapították, hogy minden városban érdeklődéssel fogadták e megbeszéléseket. Minden alkalommal megnyil­vánult az igény, hogy az eddi­ginél nagyobb gondot kell for­dítani a filmben rejlő nevelő­­erő hasznosítására. Az öt ankéton szerzett ta­pasztalatok alapján a nőtanács több figyelemre méltó javasla­tot tett. Felkérték például a megyei tanács művelődésügyi osztályát, hogy a szülői mun­kaközösségek jövő évi ajánlott tematikájában adjon helyet a filmmel foglalkozó anyagnak. Helyes lenne, ha az iskolák megkapnák a tanítással, az osz­tályfőnöki órával kapcsolatos beszerezhető kisfilmek jegyzé­­két. Javasolta a nőtanács, hogy az osztályfőnöki órákon tár­gyalják meg a tanulók által a mozikban nagyobb számban megnézett filmeket. Ezzel a módszerrel fejleszteni lehet a fiatalok ítélőképességét, eszté­tikai érzékét A megyei tanács művelődés­­ügyi osztálya és a moziüzemi vállalat készséggel vállalkozott a javaslatok megvalósítására. Elhatározták azt is, hogy a tanév idején újabb ankétokat rendeznek a szülők és pedagó­­­­gusok még szélesebb körű be­­­­­onásával.

Next