Dolgozók Lapja, 1965. november (20. évfolyam, 191-215. szám)

1965-11-03 / 192. szám

1985. november S, szerda Az édességipari kiállítás sikere Október 29-én nyitotta meg kapuit Esztergomban, KIOSZ helyiségében a máso­­­dik édességipari kiállítás. Né­hány óra alatt több mint 400-an tekintették meg az íz­lésesen rendezett, szemet-szá­­jat kielégítő cukor-csokoládé parádét, amelyen az ipar leg­újabb kitűnőségei is képvi­seltették magukat. Nagy volt a keletje az újdonságoknak és a télapó figurák is gyak­ran találtak gazdára, mert a kiállított termékektől a hely­színen vásárolni is lehetett. A nagy sikerű édesipari ki­állítás november 3-án zárul. Új ablakot kapott a ház, modernet. Tükörszemei háromszárnyasat tűnődve bá­mulják az utcát. Az épület mélyen hátra­nyúlik az udvaron, egészen a kertig, ahol Paulik Mihály­­né éppen vacsorához szedi a krumplit. Meglendül kezében a kapa, és már fordul is ki a bokor. Amikor meglátja, hogy átjövök a kerten, fel­egyenesedik és elindul fe­lém. — Injekcióra tetszett jön­ni? — kérdi. Mert Paulik Mi­­hálynét, a bakonysárkányi házi betegápolónőt gyakorta keresik a betegei ilyen ügyek­ben. A szobába vezet, hellyel kínál. Napfény szűrődik az ablakon át a csipkés térítő­re. — Tulajdonképpen én szü­lésznőként kezdtem — mond­ja későbben. — Harmincki­lencben Budapesten végeztem el az iskolát. Az anyja is­­ az volt. Szü­lésznőn keresztül Negyvenöt esztendőn dolgozott itt eb­ben a községben, majd ami­kor 1951-ben nyugdíjba ment a lánya, Paulik Mihályné vette át a munkakörét. — Akkoriban még a kis­mamák nem mentek kórház­ba szülni. Idegenkedtek tőle. Az volt a nézet, hogy kór­házba csak a halálos betegek feküdjenek. Sokat magyaráz­tam akkoriban a leendő kis­mamáknak, hogy mennyivel jobb egészségesebb a kór­házi szülés. Sokáig azt felel­ték, hogy ha eddig jó volt így, ezután is jó lesz. Meg azt is, hogy miért akarom mindenáron megváltoztatni a megszokott rendet. Néhányan meg is haragudtak. De aztán megtört a jég... 1960-tól az anyák már nem otthon szülték a gyermekei­ket, hanem a kórházban. És a bába evvel be is fejezte szülésznői tevékenységét. Ak­kor került át betegápolónak. Azon fáradozik most is, hogy segítsen enyhítse a fájdalmat, többen is­ a legnehezebb ese­t Bízni kell és küzdeni kell, mert az élet szép és érdemes élni. Mosolyog. Tele szeretettel, megértéssel, finom árnyalatos tapintattal. Őszes haján a fény játékosan csillog. Oda­kint a szomszédban házat építenek. Villanymotor hajt­ja a keverőgépet. Téglákat raknak a szorgalmas kezek. Innen nem messze iskolás gyerekek tornáznak, lendülnek a magasba. Kezek Ter­peszállás, mélyhajlítás. Talán még ő segítette világra eze­ket a gyerekeket annak ide­jén. A szüleiket meg az édesanyja. Most is a közösségért dol­gozik. Jól ismerik, becsülik a munkáját a faluban. Azért választották meg tanácstag­nak is. Megállja ott is a he­lyét. — Ma estére a pártszerve­zet hívott meg — mondja búcsúzóul. — Tagja a pártnak? — kérdem. Megrázza a fejét. — Nem. De az ülésekre meghívnak és ha valamire megkérnek, szivesen elvég­zem... . N. 1. I háha asszúnif FELHÍVÁS Pest—Nógrád—Komárom megyei Mezőgazdasági Ellátó Vál­lalat „AGROKER” értesíti vevőit és szállítóit, hogy budapesti telepein, me­gyei kirendeltségein LELTÁROZÁS MIATT az áru kiadása és átvétele SZÜNETEL az alábbi ütemezés szerint: Műtrágya, növény­védőszer: Bp. Csont u. XII. 1—15-ig Műtrágya, növény­védőszer: Balassagyarmat, Tata XI. 16—30-ig Textil, bőr, kenderáru, Bp. Cservenka M. u. 103—105. Vegyes szakma: XI. 12—15-ig összes mezőgazdasági gép: Bp. Cservenka M. u. 103—105. XI. 16—22-ig A fenti szakmák leltározási kezdő időpontját, megelőzően, öt nappal előbb beérkezett megrendeléseket — készlettől függően — teljesíteni tudunk. BUDAPEST 1.AGROKER” VÁLLALAT DOLGOZOK LAPJA R Hagy vívmányunk: az egységes társadalombiztosítás Népi demokráciánk vyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy*ws. húsz éves történetében jelen­tős hely illeti meg a társa­­dalombiztosítást, amelynek egységesítése a munkásosztály és a szocialista állam nagy demokratikus vívmánya volt. Húsz év alatt e területen olyan eredményeket értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék. A felszabadulás előtt a társadalombiztosítás szétta­golt volt. Sokféle intézmény működött, s csaknem vala­mennyi más-más szolgáltatást adott tagjainak. A intézmények látszatra biztosító önál­lóak voltak, de ez önkormány­zat felett a felügyeletet Belügyminisztérium gyakorol­a­ta, hogy a kapitalista állam igényének megfelelően mű­ködjenek. Ezek az intézmé­nyek a lakosság jelentős há­nyadát kizárták a biztosítás­ból, az orvosi gyógykezelésnek még csak a lehetőségéből is. A második világháború idején még ezt a látszat önkormány­zatot is megszüntették, és a biztosító intézetek vagyo­nát háborús célokra használ­ták fel. A társadalombiztosítás, a betegellátás a munkásosztály örök harci területe volt. Jog­talanságoktól, volt terhes itt minden. A biztosítottak egy részének sokat kellett fizetni jogaikért, másoknak alig, vagy semmit. A felszabadulást követően az ideiglenes nemzeti kor­mány az intézeteknek tényle­­ges önkormányzatot biztosí­tott. Az önkormányzati tagok addigi 50—50 százalékos ará­nyát kétharmad-egyharmad részben állapította meg a mun­kavállalók javára. Ezzel az intézkedéssel a biztosító in­tézetekben megerősödött a munkásosztály befolyása, majd megindult a harc a tár­sadalombiztosítás egységesíté­séért, a szolgáltatások fejlesz­téséért, az egészségügyi ellá­tás javításáért. Füllart a harcnak jelentős uuycn állomása a szak­*"y'sy*yyyyy szervezetek XVII. kongresszusa, amelynek hatá­rozata alapján 1949 január 1-én egyesült az OTI és a MABI, a két legnagyobb in­tézmény, ezt követően került sor — a MÁV alkalmazot­tak biztosító intézményeinek kivételével — a többi beol­vasztására is. Ettől kezdve minden évben előre léptünk, minden évben új és új töme­geket vontunk be a biztosí­tásba. És, amikor 1950-től az Elnöki Tanács egy törvény­­erejű rendelete a társadalom­­biztosítás igazgatását a SZOT irányításával a szakszerveze­tekre bízta, az OTI feladatkö­rét a Szakszervezeti Társada­lombiztosítási Központ vette át. Ma az SZMT-ék, a szakszer­vezetek, területi bizottságok a társadalmi aktívák széles há­lózatára támaszkodva dolgoz­nak. Az országban jelenleg 124 ezer szakszervezeti aktíva te­vékenykedik a társadalom­­biztosítási munkabizottságok­ban, a­­­ tagok száma több mint 22 ezer, míg a műhely­­bizottságokban több mint 36 ezer társadalmi aktíva dolgo­zik. E nagymérvű társadalma­sítás kiterjedt a nyugdíjak in­tézésére, az egészségügy mun­kájára is. A társadalmi aktí­vák tevékenysége nyomán az ügyintézés közelebb került a lakossághoz, az üzemi kifize­tőhelyeken 2,7 millió dolgo­zó ügyét intézik úgy, hogy az igényjogosult a lehető legrö­­­videbb idő alatt részesüljön biztosított szolgáltatások­ban. A társadalombiztosítás ki­adásai évről évre nőttek. 1938-ban a családtagokkal a lakosság 31 százalékára ter­jedt ki a betegségbiztosítás, ma pedig az össznépesség 97 százalékára, úgyszólván az egész lakosságra. 1949-ben egy dolgozóra még évi 1156 forint szolgáltatás jutott, ta­valy pedig már 3865 forint. A múlt esztendőben 1,1 millió embernek két milliárd forint nyugdíjat folyósítottak. A ki­adások 23 százaléka, a beteg­­ellátásra jut, a többi megosz­lik a táppénz, a családi pót­lék, terhességi-gyermekágyi-se­­gély stb. között. A be­vételi források ezen UCTCICk­­kel a nagy ■yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy kiadásokat rém fedezik. A dolgozók en­nek csupán a 12,5 százalékát adják, az üzemek járuléka az összes kiadások 47, míg az állami hozzájárulás az összes kiadások 40,5 százaléka. Ez a 40,5 százalék tavaly csaknem hétmilliárd forinttal terhelte meg az állampénztárt. Ebben az esztendőben pedig ez to­vább nőtt, a családi pótlé­kok és az alacsony nyugdíjak további felemelése révén. A lakosságnak ez a nagy fokú segítése, a szocialista állam gondoskodásából fakad, abból az elvből, amely szerint eb­ben az országban minden dolgozók érdekében történik.­ A betegségi biztosítás nem tudna megfelelni feladatának az egészségügy fejlesztése nélkül. A felszabadulást kö­vetően még csak a gyógyító­megelőző ellátás hálózatának a kifejlesztése volt a cél, ez­után megindult a kórházak, rendelőintézetek nagymérvű létesítése és a múlt rendszer mostohán kezelt területei: a peremvárosok munkáslakta területek, falvak is rendelő­ket, kórházakat egészségháza­kat kaptak. Különösen nagy volt az építkezés a második ötéves terv során. E nagy program keretében épült fel Tatabányán is a tbc szanató­rium. Orvosellátottságunk nemzetközileg is kiállja az összehasonlítást. A gyógyítás­­­ban mind jobban érvényesül a megelőzés elve. Ilyen rövid cikkbe társa­­­ cu­dalombiztosításunk ryyyyyyyyyygy fejlődésének húsZ éve nem fér bele. De az a nagy munka, ami ezen a te­rületen folyik, tükörképe a dolgozókról történő gondos­kodásnak. Az egységes társa­dalombiztosítás megteremtése harcok közepette ment vég­be. A Szakszervezetek számos Tanácsa a párttal, Oz­a kormánnyal közösen tovább­ra is azon munkálkodik, hogy tökéletesítse az egészségügyi ellátást, mind tegye és feloldja kulturáltabbá azokat az ellentmondásokat, amelyeket ma még megtalálhatunk. Csak köszönetet mondhatunk szakszervezetek társadalmi ak­a­tíváinak is azért a lelkiisme­retes munkájukért, amellyel e területen képviselik a dol­gozókat és védik érdekeiket t­ermelőszövetkezeti szocialista brigádok eredményei Szép termést adtak a szo­cialista brigádok által művelt cukorrépa táblák az ácsi Egyetértés Termelőszövetke­zetben. A Tyereskova, Kálai Ilona és a Martos Flóra bri­gád holdanként 223 mázsát, a másik két szocialista bri­gád 203 mázsás átlagtermést takarított be. Teljesítményük magasan fe­lette áll a termelőszövetkezet átlagos cukorrépa termésé­nek, amely — bár a beszál­lítás még tart — előrelátha­tólag 190—200 mázsa között lesz holdanként. Hasonlóképp jó eredmények várhatók a szocialista brigá­doktól a kukorica termeszté­sében is. Májusi morzsok­ban számítva holdanként mintegy 22—24 mázsa termést takarí­tanak be.

Next