Dolgozók Lapja, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

KÜLFÖLDI KÜLDÖTTEK MEGYÉNKBEN „Bemutatom Önöknek a kapitalizmust...“ Nyugatnémet, angol és dán vendégek Esztergomban Ünnepi esemény színhelye volt tegnap a Labor Műszer­ipari Művek esztergomi gyár­egysége. Max Reimann, a Né­met Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának Paul Thomsen, a Dán elnöke, Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, David Bow­man, Nagy-Britannia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága végrehajtó bizottsá­gának tagja találkozott az üzem dolgozóival. A testvér­pártok küldötteiből álló de­legációt elkísérte Egri Gyu­la, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja. A vendé­geket Tolmácsi Ferenc, az MSZMP Komárom megyei Bi­zottságának titkára, Bosznai Jenő, a városi pártbizottság titkára, Lövél András, a gyá­ri pártbizottság titkára, Lehh­­ner Károly vezérigazgató és és az üzem mozgalmi és gaz­dasági vezetői fogadták. A kölcsönös üdvözlések után kialakult baráti eszme­cserén a küldöttség megis­merkedett a gyár történeté­vel, terveivel, majd kintették a műhelyeket. megte­A testvérpártok küldöttei nagy érdeklődéssel szemlélték a­­ munkafolyamatokat és több dolgozóval hosszasabban be­szélgettek. Az egy órakor kezdődött nagygyűlésen el­hangzott beszédeket a sze­mélyes találkozások hangula­ta tette nagyon közvetlenné és barátivá. Elsőként Egri Gyula elv­társ állt a mikrofon elé. A munkáját folytató kongres­­­szusról szólva megállapítot­ta, hogy teljes értékelést ad­ni még nagyon korai lenne. Az eddigi felszólalásokból azonban már világosan lát­ható, hogy a Központi Bi­zottság beszámolója a legtel­jesebb egyetértéssel találko­zott. Az is kitűnt a küldöt­tek állásfoglalásaiból, hogy a dolgozó emberek, párttagok és pártonkívüliek egyaránt — az eddiginél is többet hajlandók tenni a célkitűzé­sek megvalósítása érdeké­ben. Eredményeink — mondotta Egri elvtárs — megszilárdí­tották az ország nemzetkö­zi helyzetét. A testvérpártok küldöttei nagy figyelemmel kísérik a kongresszus mun­káját. Felszólalásaik a nem­zetközi tapasztalatcsere érté­keivel gazdagították a kong­resszust. Beszéde befejezéseként a kongresszus anyagának, ha­tározatainak tanulmányozásá­ra hívta fel a figyelmet Egri Gyula elvtárs. — Be akarom mutatni Önöknek a kapitalizmust — mondotta a gyár kollektívá­jának üdvözlése után David Bowman elvtárs, az testvérpárt küldötte. — angol Én mozdonyvezető vagyok — folytatta — és mai vasutasok ez év februárjában maga­sabb bérekért sztrájkoltunk. Wilson miniszterelnök tárgyalt megbízottainkkal és becsület szavával megerősítve szep­temberre 3,5 százalékos bér­emelést ígért. Júliusban tör­vénnyel tiltottak meg minden emelést. A lakbérem viszont több más fontos cikk árá­val egyetemben 5 százalékkal emelkedett. Bowman elvtárs elmon­dotta, hogy emiatt írt a mi­niszterelnöknek, akitől „Az anyaggal azonnal foglalko­zom” feliratú nyomtatott kártyát kapott. Ennél több azonban nem történt. „Hát ez a kapitalizmus” — mon­dotta. Befejezésül kijelentet­te, hogy az angol kommunis­ták a békéért és a kapita­lizmus megdöntéséért harcol­nak. Thomsen elvtárs hazájá­nak helyzetét — ahol arány­­lagos jólét uralkodik — jel­lemezve elmondotta, hogy Dániában élnek olyan embe­rek, akiknek sokkal több jut osztályrészül, mint amennyit el tudnának fogyasztani. So­kan élnek olyanok, akiknek viszont élelme nem elegendő étvágyuk csillapítására. Ért­hető, hogy a munkások sztrájkokkal igyekeztek javíta­ni helyzetükön. Beszélt Thomsen elvtárs a keresetek csökkenéséről, a házbérek növekedéséről. A dán kom­munisták is — mondotta — az igazságtalanságok meg­szüntetéséért, a béke fenn­maradásáért harcolnak. A NSZK-ban küzdő munisták küzdelmeiről kom­Rei­mann elvtárs beszélt. Elmon­dotta, hogy a párt tíz éve illegalitásba szorult, de — és ezt a bonni belügyminisz­ter is bevallotta, — nem­csak dolgozik, hanem erősö­dik. Tüntetéseket szervez, több tízezer új tagot vett fel. S ami nagyon fontos, az if­júság részaránya az új tagok között mintegy 80 százalék. Majd a fiatalokhoz fordulva Reimann elvtárs kijelentette, hogy az eddiginél is többet kívánnak tenni a háborús gyújtogatók megfékezésért, mert a német kommunisták "a szocialista jövőért, az if­­júségért harcolnak. A viharos tapsokkal gyak­ran félbeszakított nagygyűlés az Internacionale eléneklésé­­vel ért véget és a vendégek visszatértek Budapestre. Két nyugat-európai kommu­nista párt képviselőjével ta­lálkozhattak pénteken az Al­másfüzitői Timföldgyár dol­gozói. Jean Kill elvtárs, a Luxemburgi Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára és Hans Mahle elv­társ, a Nyugat-berlini Né­met Szocialista Egységpárt el­nöksége titkárságának tagja látogatott el az üzembe. A vendégeket Papp Árpád elv­társ, az MSZMP Központi Bizottságának tagja kísérte el a látogatásra. Az üzemben Makri Pál, a megyei pártbizottság titkára, Csordás Mihály, a Komáromi Járási Pártbizottság titkára, Eperjesi István, az üzemi pártbizottság titkára, Orbán Ferenc, a gyár főmérnöke, Együd László, a gyár főköny­velője, Kerekes László, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára és Cseresznyés Antal, a KISZ-bizottság titkára fo­gadta a vendégeket. Majd Orbán Ferenc főmérnök rö­viden ismertette velük a gyár történetét, az utóbbi években végbement fejlődést és az üzem további perspektíváit. A tájékoztatás után a vendégek jó néhány kérdést tettek fel. Kill elvtárs először aziránt érdeklődött, mennyi nő dol­gozik az üzemben és milyen munkakörben? Érdekelték az üzem szociális létesítményei is. Mahle elvtárs a bérezés alakulásáról tett fel kérdése­ket. • • Üzemlátogatás után nagygyűlés­ ­— Milyen lehetőségek van­nak a munkaidő csökkentésé­re? — kérdezte ezután luxemburgi párttitkár. Eper­a­jesi elvtárs adta meg a fe­leletet: — örömmel hallottuk a kongresszusi beszámolóban, hogy sor kerül a 44 órás munkahét bevezetésére. Ezen­kívül már korábban meg­kezdtük a vizsgálatot, milyen lehetőségek vannak arra, hogy a felk­ináló üzemrész­ben 40 órás munkaidőt vezes­sünk be. Néhány helyen, ahol kedvezőtlenebbek a­­ munkakörülmények, már most is csökkentett munkaidőben dolgoznak a munkások. A szóbeli tájékozódást üzemlátogatás követte. Vendé­­geink megtekintették a hald­­náló üzem automatikus ve­zénylőtermét, az új dorr üle­pítő berendezést, s működés közben láthatták a gyári műszakiak újításából született AJKO szűrőberendezést. Délután az üzem zsúfolá­sig megtelt tanácstermében nagygyűlésen találkoztak a vendégek a timföldgyár dol­gozóival. A gyűlésen először Papp Árpád elvtárs mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta: pártunk abban a tudatban végzi munkáját, hogy tevé­kenységéért nemcsak népünk­nek, hanem az egész nemzet­közi kommunista mozgalom­nak is felelős. Nagy áldozatok árán tanultuk meg — foly­tatta —, hogy egyaránt szem előtt kell tartanunk hazánk és a nemzetközi haladás ér­dekeit. Az Önök fejlődése bizonyítéka a szocialista társadalom fölényének Ezután Jean Kill elvtárs emelkedett szólásra. Meleg szavakkal szólt a szocialista Magyarország eredményeirő. Az Önök fejlődése — jelen­tette ki — nyilvánvaló bizo­nyítéka a szocialista társada­lom felsőbbrendűségének. Luxemburgi vendégünk ez­után arról szólt, hogy hazája népét erősen nyugtalanítja a nyugat-német militarizmus újjászületése. Megérthetik — — mondotta­ —, hogy mi nemcsak mint kommunisták, hanem mint luxemburgi ha­zafiak is mennyire örülünk annak, hogy Európa szívében szocialista államok léteznek.’ Luxemburgot Magyarország­tól több ezer kilométer vá­lasztja el, mégis közösek az érdekeink, különösen abban, hogy megfékezzük az ameri­kai és nyugat-német impe­rializmust. — Mi önökkel együtt örü­l­tünk a magyar nép sikerei­nek — kezdte beszédét Hans Mahle elvtárs. — Nemcsak azért, mert internacionalisták vagyunk, de azért is, mert ezek az eredmények nagy se­gítséget jelentenek a mi küz­delmünk sikeréhez. Pártunk azért harcol, hogy Nyugat- Berlin a hidegháború tá­maszpontjából az európai megértés központja legyen. — Az önök kongresszusa megmutatta, hogy a magyar munkásosztály helyes úton jár. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus határozatainak végrehajtása nyomán újabb hatalmas sikereket fognak el­érni. S hozzátehetem: mi pe­dig mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy meg­akadályozzuk a nyugatnémet imperializmus terveinek való­­ra váltását — fejezte be be­szédét Mahle elvtárs. A külföldi vendégek nagy tetszéssel fogadott beszédei után a gyár párttit­kára meg­köszönte a látogatást, majd­ a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget „Közösek az érdekeink" Nyugat-berlini és luxemburgi pártvezetők Almásfüzitőn Max Reimann: Az új párt­tagok 80 százaléka fiatal A vendégek üzemlátogatáson (balról-jobbra Tolmácsi Ferenc, Max Reimann és Paul Thomsen) rifttery-tip&Fiar­di JELENTIK­ ­^szfffr­ent A tanítás előtti feszült, csendes várakozást dobpergés szakította hirtelen meg a Kossuth-iskolában. A folyo­són fehér inges, nyakkendős pajtások sürögtek izgatottan, majd katonás sorban indul­tak a tanári szoba felé. Vá­ratlan akciójuk tervét na­pokkal ezelőtt dolgozták ki egy titkos raj-összejövetelen: a IX. kongresszus alkalmá­ból virággal köszöntötték a párttag nevelőket. Pergett a dob. A tanáriban egy őrsve­zető tolmácsolta a raj kö­szöntését, s az úttörők átad­ták a virágcsokrokat. Az igazgató bácsi köszönte meg a raj figyelmességét az isko­la kommunista nevelőinek nevében. — Azt várjuk tőle­tek — mondta, — hogy ti, úttörők mindig példát mu­tassatok... — A pajtások fe­szülten hallgatták szavait. Úgy érezték, mintha minden mondat egyenesen a párt üzenete lenne. —filem— az úttörőház riportere Kanta­r&m Tagja vagyok a Petőfi Sándor általános iskola mo­dellező szakkörének. Márton Marcell tanár úr vezetésével már öt repülőgépmodellt ké­szítettünk eddig. Tavaly egy monostori kiránduláson repí­tettük be a „Pajtás” és a „Gólya” nevű modelleket. Idén egy versenygépet készí­tünk az A/1-es kategóriából. Ennek már előre örülünk, sok együtt töltött boldog órát ígér. Kocsis Sándor úttörő intézmény. Nagy élményben volt ré­szünk: találkozhattunk Koch Mihály bácsival, az 1919-es veteránnal. Beszélt nekünk gyermekkoráról, és az akko­ri munkáséletről. A történe­lemórákon tanult események megelevenedtek szavai nyo­mán. Meggyőződhettünk ar­ról, hogy a kommunisták mindig a dolgozó nép jobb életéért küzdöttek, sok szen­vedés árán. Szinte elröpült a délután. Mihály bácsi szavai érdekfeszítő regénynek tűn­tek, de mi tudtuk, hogy tör­ténelmi valóság. Kukkantó-őrs

Next