Dolgozók Lapja, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-22 / 171. szám

196T július 22. szombat VIVA POLONIA! Az emberi boldogulás, a hu­manizmus­­ minden híve őszin­te tisztelettel köszöntötte ta­valy a lengyel állam millenn­­umát Ma, a népi Lengyelor­szág fennállásának 23-ik év­fordulóján küldi újra szívből fakadó üdvözletét Mi magya­­rok úgy érezzük, az első sor­ban levők között a helyünk, és mikor a baráti lengyel nép­pel együtt ünnepelnek a békés nemzetek. Lengyelországnak természeti kincsekben és szépségekben gazdag tájai vannak, elbűvö­lők a városai és falvai. A lengyel ipar, bányászat, mező­­gazdaság, kereskedelem grafi­konja folyamatosan fóliáté ivel. 1946-hoz képest a nem­zeti jövedelem az ötszörösét is jóval meghaladja Ez a tény egymaga kifejezi a len­gyel népgazdaság életerejét, s utal arra a már meglévő szi­lárd szocialista alapra, amely­re az új, minden eddiginél szebb, gazdagabb és boldogabb Polónia épül Mi magyarok igen jól tud­juk, mit jelent évszázadokon át a balsorssal viaskodni, s az óriási megpróbáltatásokat le­küzdeni. Lengyel barátaink történelmi múltjuk során épp­úgy harcoltak nemzeti létük­ért, függetlenségükért és sza­badságukért, mint ahogy mi is harcoltunk. A két népet vén­nel megpecsételt barátság köti egymás­hoz. Ha képletes is a szó, valót állítunk, amikor azt mondjuk: haza­megy a ma­gyar, amikor Lengyelországba megy, és otthon érzi magát a lengyel, ha ellátogat hozzánk. Sok azonos vonás jellemzi a múltunkat, de több a jele­nünket és még több közös a jövőnket. Lengyelország kimagasló si­kereket ért el a szocializmus építésében. És a lengyel nép ott van mindenütt, ahol ki­állnak a népek testvérisége, szabadsága és a világ békéje mellett. Lengyelország aktív és következetes küzdelmet folytat az imperializmus ellen. Szolidáris a Szovjetunió és a szocialista országok békés cé­lokat követő külpolitikájával. A világ valamennyi népe szá­míthat Lengyelországra igaz­ságos ügyének védelmében. Történelmi barátság a ma­gyar és a lengyel nép testvé­risége. Azonosak a céljaink. Erős honvédelmünk az általá­nos békét szolgálja. A Varsói Szerződésben tömörült orszá­gok népei és köztük a lengyel és a magyar nép összetartása egyik záloga annak, hogy sem lengyel földön, sem a mi ha­zánkban nem történhetik soha többé más, mint amit a nép akar. Köszöntjük lengyel barátain­kat nagy nemzeti ünnepükön. Velük vagyunk. Együtt hala­dunk új sikerek felé. F. M. DOLGOZOS LAPJA 5 BB 9?Lábatlan a lábatlaniaké“ Gondolatok egy happy enddel végződő kellemetlen ügyről Három esztendeje is el­i­dtUUi múlt, hogy egy ===== alkalommal a lá­­batlani cementgyár, főként személyi jellegű ügyesbajos dolgait bogozgattuk. Akkor nem született cikk a hossza­dalmas vizsgálódásból, mert nem tudtuk szálaira bontani a problémaszövevényt A jó­részt elmosódott emlékekből azonban megmaradt egy ke­serű hangsúllyal elhangzó mondat, amelyet az egyik ve­zető beosztású szakember fo­galmazott meg így: „Higgyék el, mindennek a rákfenéje itt nálunk ez a Lábatlan a lá­­batlaniaké szemlélet”. Nos, az idő és sok egyéb más, rég megoldotta az ak­kori gondokat, — keletkez­tek újabbak, s van ilyen jelenleg is — azonban a Lá­batlan a lábatlaniaké „szem­lélet” most ismét aktualizá­lódott. Igaz, más dolog kap­csán mint akkoriban, s ami a legérdekesebb egészen más hangsúlyt kapott e szállóige. Amit most erre vonatko­zóan elmondanánk, annak eléggé szomorú előzménye van, ha „happy end” is a vége. Nem túl vidám a hangulat Lábatlanon, mert nem úgy sikerült a félév, ahogy erre számítottak az üzem dolgozói. Nem maradtak el ugyan a tervteljesítésben, de a plusz vállalást nem sikerült teljesí­teniük. A „leülés” oka, — ahogy ezt náluk mondják — ismét egy olyan váratlan probléma, ami felér egy ter­mészeti csapással. A cement fontos alapanyaga­ként használt pernye kellő mennyiségű biztosítása több éves gondja már az üzem­nek Ezt, az önköltséget csök­kentő, mennyiséget kapós anyagot már-már növelő azt hitték, egyszer s mindenkor­ra sikerül biztosítaniuk. Er­re az évre ugyanis havi 1500 tonna pernye szállítására kö­töttek szerződést a csepeli hőerőművel. Az év első két hónapjában meg is kapták hiánytalanul a kellő mennyi­séget, márciusban azonban, telefonon közölték a csepe­liek, hogy egy grammot sem adnak többet. Később írásban is felmondták az egyezményt, a szállítás beszüntetését „fel­sőbb utasítással, népgazdasá­gi érdekkel” indokolták. Csepelre utazó cementgyári­­­akat nem fogadta a hőerő­mű igazgatója, hanem kiüzent titkárnőjével, hogy körülbe­lül két hét múlva ér rá szót váltani velük. A szerződésszegés etikáját illetően fölösleges minden kommentár, ami pedig ama bizonyos „népgazdasági ér­deket” illeti, adatok híján nem bocsátkozhatunk be. Kérdés persze, hogy vitá­n máshová irányított pernye népgazdasági haszna na­­gyobb-e mint a Lábatlanon lecsapódó ugyancsak népgaz­dasági veszteség. Mert most, amikor minden többlet ce­mentre égető szükség van, kettős a kár. A pernyekiesés miatt 4500 tonna cement hi­ányzik a terven felüli válla­lásból, s az sem közömbös, hogy emiatt jónéhányan el­esnek a várt jutalomtól. __________________ elma­rasz­­­t=::.■ [UNK] [UNK]:■ [UNK] [UNK] taló érvelésre bő lehetőség kínál­kozna még, de több szót A csepelieket érdemel ennél ami Lábatla­non történt ezután. Az üze­mi kollektíva összeforrottsá­­gát bizonyítja, hogy a szer­ződésszegés miatt kialakult súlyos helyzetből végül találtak kiutat. Kalandos úti­­s rajznak beillő országjárás után végül a Mátravidéki Hőerőművel kooperálva eny­hítettek pernyegondjukon. Kö­zös beruházással, rendkívül rövid idő alatt korszerűsítet­ték az erőmű elavult pernye­választó berendezését, s most már kétoldali érdek biztosít­ja, hogy Lábatlan nem marad pernye nélkül. Igaz, a messziről szállított s ezen kívül még őrlésre is szoruló adalékanyag a cse­peliekénél kisebb mértékben csökkenti a gyár önköltségét, mennyisége is kevesebb a perieknél kisebb mértékben mit sem von le az ügyben fáradozók érdeméből, s egy kis optimizmussal talán arra is van lehetőség, hogy idő­vel mind a minőségen, mind a mennyiségen javítsanak va­lamit. történetnek ezzel tulaj­don­======­képpen vége is lehetne, ha az ilyenkor illő befejezést nem találta volna éppen az a szakember, aki­nek beosztása szerint is a legtöbb tennivalót adta Lábatlanon így kialakult hely­­­zet. A panaszképpen vázolt események végén hozzátette: „Azt hiszem, hogy az új mechanizmus pezsdítő hatá­sa nélkül ilyen esetben az­előtt, tettek helyett csak siránkoztunk volna”.talán több szempontból is elgon­dolkoztató ez a búcsúzónak szánt mondat. A bevezetőben idézett, s néhány éve még a bajok forrásaként emlegetett Lábatlan a lábatlaniaké fo­galom a mechanizmus szel­lemben kapott nemesebb,­­ hangsúlyt... Vajna György Magának Új típusú cellulóze-üzem Osztrolenkában Osztrolenka­­ nevét jól ismerjük a történelemből, sőt a magyar irodalomból is, hiszen Petőfi Sándor örök emléket állított egyik versé­ben Bem apónak, „Osztrolen­ka csillagá”-nak. Ez a len­gyel kisváros a saját folk­lórral rendelkező Kurpie-vi­­dék központja. A varsói vaj­daság egyik járási központ­ja, tizennyolcezer lakossal, Varsótól északkeletre, a Ma­­íuri-tavak felé vezető galmas országút mentén.for­Három tényező: a víz, az erdő s a gyengén fejlett ipar döntötte el a város jövőjét: azt, hogy Osztrolenkában cellulóz­- és papíripari kom­binát létesül. Az építkezés 1957-ben indult meg. Két év elteltével üzembe helyezték első termelő részlegét, megindult a papírzsákok gyár­tása. Osztrolenka­ papírgyár ennek az iparágnak legna­gyobb és legkorszerűbben fel­szerelt üzeme egész Lengyel­­országban. A termelést úgyszólván tel­jesen automatizálták. A fa­rönköket gépesített berende­zés emeli fel, gépek hántják le róluk a kérget, majd da­rabokra hasogatják. Minden­féle termék gyártása auto­matizálva van, az ember mindössze irányító szerepet tölt be. A papírgyár évente mintegy félmillió köbméter faanyagot­­ használ fel. Nép­gazdasági szempontból igen lényeges, hogy az üzem gyárt ún. félvegyi cellulózemas­­­szát is, amelyet nem az el­sőrendű, hanem az alacso­nyabb kategóriákba tartozó fajtákból állítanak elő. A fél­vegyi massza a hullámpapír­gyártás alapanyaga. Közismert, hogy a papír­gyárak a folyók és tavak vi­zét leginkább szennyező üze­mek közé tartoznak. Osztro­­lenkára azonban ez sem vo­natkozik. A szennyvízcsator­nák vegyi és mechanikai tisz­títóberendezésein kívül itt helyezték üzembe Lengyelor­szág legelső biológiai tisztí­tórendszerét, amely a szen­­­nyeződés elleni harcban bak­tériumokat alkalmaz. Az üzem egyik másfajta, vegyi jellegű kuriózuma a cellulózmassza előállításához felhasznált lúgok tisztítója. A használat után a lúgok be­kerülnek a résbe, ahonnan tisztítóberende­teljes értékű termékként térnek vissza cellulózegyártó részlegbe. Ez a az eljárás komoly megtaka­rítást eredményez a népgaz­daságnak. Osztrolenkában ma már minden üzemrész tempóban dolgozik. A normális kor­szerű berendezések teljes ki­használásának köszönhető, hogy az üzemben az átlagos munkatermelékenység kétszerese annak, amit közel az egész ország cellulóz­- és pa­píripara felmutat. A termelés megindulásától a múlt év végéig számított együttes ak­kumuláció egyenlő volt kombinált építési költségeivel, a Osztrolenka tehát visszaszol­gáltatta már az államnak a létesítésére fordított összeget. A mai napig több mint 1500 embert képeztek itt ki Ha a cellulóze-részlegben, vagy a papírüzemben meg­kérdezzük, melyik dolgozó szerzett szakmát itt helyben, a kombinátban, meglepett te­kintetekkel találkozunk. Min­denki! Az osztrolenkai üzem dolgozóinak 96 %-a helyi la­kosságból rekrutálódik, amely­nek legalább ugyanekkora százaléka fiatal. Az üzem is­kolái ma már a testvérüze­mek számára képeznek szak­embereket. Osztrolenka 18 500 lakosából több mint 2000 em­ber dolgozik a papírgyárban. Krystyna Niedzielska Képünkön: részlet az új típusú cellulóze-üzemből Hat hónap alatt 27 millió forint mosógép, porszívó, tv, hűtőszekrény vásárlásra A tavalyi tapasztalatokhoz képest az idén falun megnőtt a vásárlási kedv. A MÉSZÖV áruforgalmi főosztályán a na­pokban összesítették a falusi boltok első félévi forgalmát. A többi között tartós fo­gyasztási cikkekből — mosó­gép, porszívó, televízió, hűtő­szekrény, motorkerékpár stb. — lényegesen több fogyott a boltokból, mint a múlt évben. Nagy sikert aratott falun is az NDK-ból inportált két fajta porszívógép. Ennek is köszön­hető, hogy a tavalyinál két­százzal több porszívót vásárol­tak a megye falvaiban. Ha­sonló érdeklődés fogadta az új — textilkímélő — lengőlapátos mosógépet is. A teljesség kedvéért említést érdemel a hűtőszekrények iránti növekvő érdeklődés is. A háztartási elektromos be­rendezésekből — beleértve a legújabb típusú IDEAL hűtő­­szekrényt is — a tavalyinál százzal többet, összesen hat­száztizet adtak el a boltokban Mindent egybevetve az év első felében, a tavalyi 18-cal szemben, összesen 27 millió forintot költött kizárólag tar­tós fogyasztási cikkek vásár­lására a megye, falun élő la­­kossága. Érdekességek a film világából Film készül Ionescu darab­jából. A drámaíró híres ko­médiáját, Az orrszarvút MacKendrick rendezésében filmre viszi a Metro— Gold­­wyn—Mayer. A forgatást jövő évben kezdik meg Hamburg­ban, és a főbb szerepeket Pe­ter Seilers, Eli Wallach és Pe­ter Ustinov játssza. Jovita címmel rövidesen be­mutatják Varsóban Janusz Morgenstern filmjét, mely Stasrislaw Dygat „Disneyland” című regényéből készült. A filmet, — melyet hazánkban is műsorra tűznek a mozik — a lengyelországi premier előtt bemutatták a San Sebestian-i nemzetközi filmfesztiválon. ★ Hír Claude Chabrol új filmjéről. A neves francia ren­dező francia—dán koproduk­­ciós film forgatására készül. Címe: A koffer. Érdekessége, hogy az egyik főszerepre a rendező leszerződtette a né­mafilm egykori nagy sztárját, a jelenleg 86 éves Asta Nielsen dán színésznőt, aki már 35 éve nem szOTye­h­ híve».

Next