Dolgozók Lapja, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-25 / 200. szám

fr CSALÁD-OTTHON • Iskolás lesz a kisgyermekből Madlnchild életében izgalmas === ■ pillanat, amikor gyermekük elindul az iskolába, hisz első lépéseit te­szi az „életben”. Hosszú az út az otthontól az iskoláig. Sok gyermek a beiratkozások alkalmával találkozik először Jövendő tanítójával, látja elő­ször belülről az iskolát. Ér­demes ilyenkor figyelni kis arcukat! Gyermekenként hol a félelem, hol a bátorság, büszkeség váltakozik rajtuk. Vajon miért van, hogy az egyik gyermek görcsösen fog­ja anyja, apja kezét, s csak nehezen szólal meg, a másik át sem hajlandó lépni az is­­kola küszöbét, amikor a har­madik boldogan, kíváncsian halad át azí^újjádlág’* kapu­ján? Az ok az ^Iskolás kor előtti időre vezethető vissza. Az óvodai életnek nagy a jelentősége az iskola megsze­rettetésében. Az óvodába já­ró gyermek' már'^nemcsak a családnak a tagja, hanem annak a közösségnek is, amely biztos fellépést, bátor mozgást, jobb hallást, kéz­ügyességet, tehát előzetes is­mereteket biztosít. Azonban nem minden kis elsős volt óvodás, így felbecsülhetetlen a szülők, a család iskola-elő­készítő szerepe. Az iskoláról szülő beszélgetések, szándékos vagy meg nem gondolt kife­ térítések hatással vannak a kisgyermekre. Az első tanító emléke a szülőkben is elevenen él. Okosan cselekszik az az édes­anya, édesapa, aki erről me­sél, feleleveníti saját gyer­mekkori emlékeit . Men­­nyivel nagyobb a bizalom az ilyen szülő gyermekében, mint aki egyebet sem hall, mint: „... csak szeptember lenne már, majd ellátja a bajod a tanító, ha ilyent csinálsz!” Ez a család elfelejtette, hogy a régi iskola nádpálcás fe­gyelme már csak saját emlé­keiben él A kisgyermekek tehát kü­lönböző érzelmekkel lépik át az iskola küszöbét mint ahogy a szülőknek sem egyértelmű­en helyes az iskolával, a­­ pe­­dagógussal kapcsolatos véle­ménye. A végletes vélemé­nyek két típusa meg: aki az iskola figyelhető nevelő munkájától túl sokat vár, il­letve, aki nem becsüli azt Sok édesanya így véleke­dik: „Jó, hogy a fiam iskolá­ba kerül. Szigorú hozzá az apja is, mégsem bírunk vele. Jó, hogy az iskola veszi ke­zébe a nevelését.” Túl sokat kívánnak az ilyen szülők. Azt várják, hogy az iskola, a tanító nélkülük, helyettük is neveljen.­­ A szülőnek nemcsak az a feladata, hogy táplálja, ruházza gyermekét hisz az nem tölti minden idejét az iskolában, sőt az iskoláskornak is végeszakad egyszer. Azt a zökkenőt tö­rést, amelyet egy új nevelő, az alsó, felső tagozat majd a középiskola küszöbének átlé­pése jelent a gyermek szá­mára, csak a helyes szülői segítséggel szüntetheti meg az iskola. MUJUH látják. „Az én gyerme­kem jó, érdeklődő, segítőkész. Egyedül sehová nem megy, csak velünk. Oktassa az is­kola a különböző ismeretek­re, mi jól neveljük őt.” Ezek a szülők nem vesznek tudo­­domást az iskola sokoldalú nevelő, alakító hatásáról, amely minden tanítási órán az oktatással együtt érvénye­sül, attól el nem választható. A nevelésnek két tényező­je tehát: az iskola — amely­nek kétségkívül szerepe van, hisz tanítói tervszerűen ké­szülnek nevelő munkájukra — és a család. Ha mind a nevelő, mind a szülő teljes értékű munkát végez, nem kerülnek szembe egymással. Ez az együttműködés akkor kezdődik, akkor a legjelentő­sebb, amikor a kisgyermekből első osztályos lesz. Ezért min­den szülőnek, s természetesen nevelőnek is arra kell töre­kednie, hogy a gyermekeket ért hatások összhangban le­gyenek. Az ellentét gyengí­ti, megnehezíti egymás mun­káját. Szeptember­­--- """ hangos minden iskola, zsivajtól csak az elsősök osztályterme csen­des új lakói izgalmától, vá­rakozásától. — Először csak játszanak, de egyre kevesebb lesz a játékos elem a tanu­lásban, s amikor az iskola második otthonná eredménnyel nyitogatják válik, a tudás várának kapuját. A sok-sok csillogó tekintet a tanítókra szegeződik, akik a felelősség, a gond teljes tu­datában indítják útnak a kis­gyermekeket, hogy emberré váljanak. Ez a célja a szülőnek, ne­velőnek, a társadalomnak egyaránt Dr. Mátai Tiborné, az esztergomi Petőfi Sándor Általános Iskola tanára A hűtőgépről Szagtalanítás étel kerül a hűtő­­szekrénybe, s mindegyik, fő­ként a gyümölcsök, a sárga­dinnye, a citrom, a barack árasztják magukból — a kü­lön külön kellemes, de együt­tesen furcsa — szagokat. A fűszeres ételek szaganyagát, s a gyümölcsök illatát egyébként a tejtermékek könnyen átve­szik. Ezért rendszeresítették az utóbbi időben a hűtőgép szag­talanítót A­ szagtalanító doboz, tulaj­donképpen lyukacsos mű­­anyagdobozb­a zárt finom szén, s vegyszer. Miután megszaba­dítottuk a nylonfólia borító­jától, tegyük a hűtőgép hideg zónájába, a húsi tároló mellé. A szagtalanítást a lyukacso­son keresztül a vegyszerhez jutó levegő végzi. A vegyszer kivonja a hűtőgép levegőjé­ből azokat a szagokat, ame­lyek ott felhalmozódtak. Használat során ügyelni kell arra, hogy a hidegzóná­­ról esetleg leolvadó víz ne ke­rüljön a szagtalanító anyagra. Ez ugyanis csökkenti a hatás­fokát Egyébként egy-egy ilyen szagtalanító ,doboz” élettarta­ma fél év. Ha valaki nagyon k<­nyas az illatokra, szagokra, két szagtalanítót is elhelyez­het a hűtőgépben. C­saládi humor •“ A feleségem örökké pénzt kér tőlem. A múlt héten 200 dollárt tegnapelőtt 130-at, ma reggel 150-et kért — Furcsa! És hová teszi ezt a rengeteg pénzt? Honnan tudjam? Soha­­neen adok neki egy fillért sem. . . "Ha majd a férjem leszel, drágám, minden gondodat és bánatodat megosztom veled! — Köszönöm, kedvesem, de zsecs se gondom, se bánatom. — Hát nem mondtam, hogy ha­ majd a férjem leszel? 9O&OOZ0! LAFJ* SEGÍTS NEKI! Ez a középkori vitéz a jó! Őrzött kapun át szeretne be­­jutni a városba. Négy úton próbálkozhat, de csak az egyik vezet sikerre. Segíts neki megtalálni a helyes utat! (PicoUira c olasz lacból' IM?, sufoszias 38. gfetei A tarai hímzés A Galga völgye gazdag népművészete őrzi az ősi díszítési módokat is. Ezek egyike az anyáról leányra szálló kézimunka, a hímzés. Finom kendervászon lepe­dővégeket, kötényeket, férfiin­gek elejét ujját és az ász­­szörnyek főkötőjét díszítették vele. A férjhez készülő leá­nyok elvitték a vásznat a hely­­­­béli „íróasszonyhoz”, aki „elő­­rajzolta” a mintát A régi „íróasszonyok" ceru­zával rajzolták a vászonra a motívumokat A túrás hímzés mostani legtehetségesebb mű­velője, Zsiga Hon, a népmű­vészet mestere egyéni módon dolgozik. Puha ÉK» vécett mintákkal „nyomtatja” a vá­szonra a hímzés rajzát A túrás hímzés öltésmódja a laposöltés, és a lyukhímzés (madeira) a széleket pedig slingeléssel díszítik. A hímzés színei­ a piros, a kék és a­ fehér. Kevesebb a zöld és még kevesebb a sárga. A kis rész­motívumok csoportosítása al­kotja a terítő, a vállkendő, az abrosz mintáját s a széleiket dús cakkozás zárja le. Rajzunkon: Kiskígyós, páva­szemes hímzésminta Zsiga Ilon mintakönyvéből. K, M, A magyar szakácsművészet hőskorából Most, hogy ínyesmestereink a nagy nemzetközi szakácsver­senyeken rendre sikereket aratnak, nem érdektelen fel­eleveníteni a magyar szakács­művészet fénykorának néhány emlékét. A középkori uralko­dók szakácsai, már IV. Béla király korától fogva a török­korig, a Somogy megyei Sza­­k­ácskölked és Szakácsi falvak udvarnoki — később nemesi — rendjéből rekrutálódtak. Kun Lászlónak és feleségének, Anjou Izabella királynénak kedvelt szakácsát Kölkedi La­­domér fiát, Csabát 1288-ban földadománnyal jutalmazta úr­nője. A somogyi királyszaká­csok olyan tekintélyre emel­kedtek, hogy kegyúri templo­mot emeltek maguknak és Kölkeden nemzetségi monos­tort is alapította­k. Közülük 1414-ben Eresztvényi Szakács Ferenc Zsigmond császári főszakácsot király — csukát ábrázoló — nemesi címerrel tüntette ki. 1429-ben pedig a Szakácsiakat erősítette meg ősi — átlőtt saslábat ábrázoló — címerük birtokában. Zsig­mond és Mátyás korában mintegy 120 szakács és kukta forgolódott a budavári kony­hán, a királyi főszakácsmester igazgatása alatt. Maga Má­tyás sűrűn látogatta konyhái­t­ megesett — mint Bonfini írja —, hogy nagyobb lakomák előtt, még kinn a konyhán, kóstolgatta végig az ételeket. Néha aztán hajba is kaptak ezeknek az úri szakácsdinasz­­tiáknak tagjai, akik épp úgy értettek a kard forgatásához, mint a nyárséhoz. A somogyi eredetű szakácsok szolgálták II. Lajos királyt is. Sorsuk a tatárjárástól a mohácsi csa­táig ível. A mohácsi csata le­írásakor Istvánfi, a történet­író jegyzi fel: „A tábor kirab­lása közben Gondos Illést, a király főszakácsát — aki jó erőben levő öreg ember volt —, mialatt a visszatérni szán­dékozó királynak ebédet ké­szít, harc közben kaszabolták le a törökök... Mi kell a bélyeggyűjtéshez? Vannak gyerekek, akik csak pillanatnyi felbuzdulásukban szednek össze néhány bélye­get: egy-egy szép bélyegsoro­zat megjelenésekor, vagy va­lamelyik pajtás szép és gaz­dag bélyeggyűjteményének megtekintése után. Pedig ér­demes a bélyegekre több időt és gondot fordítani. Aki komolyan szeretne gyűj­teni, annak a forgalomba ho­zott „Kis bélyeggyűjtő” című összeállítást ajánljuk. Ez tar­talmazza az 1945 óta megje­lent magyar bélyegek gyűjté­sére alkalmas albumot, amely a megjelenő új bélyegsorok elhelyezésére szolgáló újabb lapokkal egészíthető ki. Ka­talógust is csatoltak hozzá, ahol a megjelent bélyegek ké­pe, kiadási ideje, régi és ÚJ értékmegjelölése szerepelt Tar­talmaz még nagyítót és főgá­zá­tmérőt, valamint bélyeg-a­­gasztót. Az újságok rendszeresen hírt adnak az új külföldi és hazai bélyegekről. A „Fila­té­li­ai szemle” című lap a ko­moly gyűjtőket tájékoztatja. Egy-egy bélyeg, vagy soro­zat kiadását általában vala­milyen jelentős eseményhez, illetve évfordulóhoz kötik. A magyar posta például a Nem­zetközi Sporthorgász Szövetség XIV. kongresszusa alkalmá­ból „halas” sorozatot bocsát közre: Kecsegét, fogast, pan­­tyot, harcsát, csukát stb, va­lamint egy horgász jelenetet ábrázolnak a bélyegek,

Next