Dolgozók Lapja, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-14 / 10. szám
MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1969. JANUÁR 14. KEDD Kockázat és biztonság „A nagyobb önállóság és a nagyobb felelősség jegyében vállaljuk a kockázatot” — mondotta minapi nyilatkozatában egy bérezéssel kapcsolatos elgondolás bevezetéséről a Komáromi Kőolajipari Vállalat igazgatója. Más vezetőktől pedig arról hallhattunk, milyen tényezésekkel, új és kezdenem egyszer merésznek tűnő vállalkozásokkal kívánnak megfelelni a növekvő igényeknek és követelményeknek. Kockázatvállalás, kezdeményezőkészség, vállalkozó kedv — immár polgárjogot nyert, meggyökeresedtek ezek a kifejezések a gazdasági életben. Törvényszerűen hozta ezt magával a gazdasági mechanizmus reformja. Az új viszonyok között lényegesen megnőtt a vállalatok önállósága, a vállalati vezetők döntési jogköre. És a döntés, az elhatározás nem egyszerűen jog, hanem egyúttal megkerülhetetlen kötelesség is számukra. Egyik nagyüzemünk igazgatója így fogalmazta ezt meg: „A vezetőknek a hatáskörükben tartozó kérdésekben lenül dönteniük kell, feltétnem egyszerűen azért, mert erre lehetőséget kaptak, hanem mert helyettük immár senki más nem határoz, nem intézkedik. Kénytelenek állást foglalni, mint ahogy lépnie kell annak, aki járni akar, lélegzetet kell vennie annak, aki élni akar.” Az új mechanizmus első évének tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy megyénkben a vezetők jelentékeny része felismerte az ebből fakadó tennivalókat, akar és tud élni az új lehetőségekkel. A megyei pártaktíva beszámolója is elismeréssel szólt erről. A többi ennek is számottevő között része van abban, hogy megyénk üzemeiben a nyereség általában meghaladja az eredetileg számított szintet. S ha a lapunkban folyamatosan ismertetett idei elképzeléseket nézzük, könnyű megállapítanunk, hogy ez évben ez a tendencia tovább erősödik. Adott estben a kockázattól sem riadnak vissza a vezetők, vállalva azt a veszélyt is, hogy valamelyik elképzelés nem válik be, nem hozza meg a kívánt eredményt. Ez utóbbira is fel kell ugyanis készülni. S erről annál is inkább érdemes szót ejteni, mert a reform első esztendeje ebben a vonatkozásban még meglehetősen elkényeztetett bennünket. Ha voltak is váratlan események, jelentékenyebb kudarc sehol sem következett be. Az elképzelések beváltak, a körülmények megfelelően a várakozásnak alakultak, kissé kockázatos vállalkozásokat is siker koronázta. Ám senki sem garantálhatja, hogy ez továbbra is mindig, minden esetben így lesz. Hiszen az idén és következő években a gazdaasági szabályozók már jobban utat engednek a tényleges körülmények hatásának, kisebb védettséget biztosítanak. S ahogy erősödik ez a nyomás, ahogy fokozódik a verseny és növekednek követelmények, úgy nő a vaalószínűsége annak, hogy a siker kudarccal is párosul, az egyik bátor lépés jelentősen növeli a nyereséget, egy másik viszont veszteséggel járhat. Éppen erre számítva született nemrés közonti döntés a kockázatvállalás finanszírozását szolgáló vállalati tartalékalap kötelező minimális szintjének megemeléséről. S hogy az harcokra miként esetlegesenreagálunk majd, azt bizonyos tekintetben akár a reform próbájának is nevezhetnénk. Mert lehet az ilyesminek olyan hatása is, hogy ismét megerősödik a sok éven át beidegződött, s még távolról sem teljesen leküzdött régi szemlélet, amely szerint legjobb megmaradni a kitaposott ösvényeken, csak olyan dolgokba belevágni, amiből nagyobb probléma nem lehet, s óvakodni kell bármiféle ,,rázósabb” elgondolástól. Mi tagadás, vannak még nálunk ilyen gondolkodású vezetők is. Abban az időben nőttek fel, amikor a vezetőket sokszor inkább aszerint értékeltük, hogy mit nem csinálnak, mint mit tesznek. Aki nem hogy tett semmi elítélendőt nem károsította meg a társadalmat, nem szegte meg az előírásokat, nem élt vissza hatalmával —, azt már jó vezetőnek tekintettük. Nos, új mechanizmusban ezek az a tulajdonságok továbbra is változatlanul szükségesek, de egyáltalán nem elegendőek. Aki ennél többet nem tud felmutatni, az a jelenlegi viszonyok között alkalmatlan a vezetői pozícióra. Nagyon sok függ attól, hogy ebben a kérdésben mielőbb kialakuljon a közvélemény egységes szemlélete. Ezért a társadalmi szervezeteknek és mozgalmaknak egyértelműen a bátor, a kockázattól sem visszariadó vezetők mellé kell állniuk. Olyan légkört kell kialakítani, amelyben egy-egy rosszul sikerült lépés után nem követelik azonnal a felelős „felvételét”. Jóval többet ér a kezdeményezni bátor, eközben olykor-olykor (persze nem sűrűn és nem állandóan) tévedő vezető, mint az, aki rest a gondolkodásra, nem tud és nem mert élni a lehetőségekkel. Nem a kalandorkodás, a „hátha lesz belőle valami” alapon indított vállalkozások bátorításáról van természetesen szó.* S nem is arról, hogy a saját zsebük érdekében ügyeskedőknek, a lelkiismeretlen szélhámosoknak nyissunk zöld utat. Arra gondolunk itt, amit Havasi elvtárs mondott a Társadalmi Szemle januári számában: ..Támogatjuk azokat vezetőket, akik mernek élni a a vállalkozás megnövekedett lehetőségeivel, akik megalapozott számítások alapján a kockázatot is vállalják, akik tanulmányozzák a gazdasági hatékonyság fokozásának lehetőségeit és ismerik a piac törvényeit. E vezetési szemlélet és vezetői típus kialakítását igen fontos feladatunknak tartjuk, s az ilyen vezetőket pártszerveinknek támogatniuk kell, mondhatnám: garantálnunk kell számukra a biztonságot. Ezen az alapon kell megközelítenünk a kockázat és biztonság problémakörét, hogy valóban azokat a törekvéseket ösztönözzük, amelyek a mai körülmények között a legtöbb hasznot hozhatják társadalmunknak. Gyimes László 4 Közeledik az enyhülés Mediterrán meleg légtömegek várhatók A hét elején végre megkezdődött az időjárás gyökeres átalakulása Európában. A szibériai eredetű hideg levegő megkezdte visszavonulását Kelet felé, ugyanakkor az óceán felől nagy erővel közelednek és egyre mélyebben hatolnak a szárazföld belsejébe az enyhe, páradús légtömegek. Várható, hogy a már megindult élénk, délies szél szárnyán előbb-utóbb talaj szintjén is elérkeznek a hozzánk a melegebb légtömegek. Erre mutat, hogy a Dunántúlon már dődtek a havazások,megkezd jelek szerint az enyhülés most már feltartóztathatatlanul folytatódik. A közeledő enyhe, párás, óceáni légtömegek hajtómotorja egy hatalmas ciklon, amelynek középpontja Írország és Wales felett helyezkedett el. Ennek keleti oldala Dél felől szállítja ide a mediterrán, szubtrópusi meleg légtömegeket. Az enyhülés közeledtét jelzi a péntekig szóló távlati előrejelzés is. Eszerint a legalacsonyabb hajnali hőmérsékletek eleinte mínusz 8—13, később ■ mínusz 4 fok körül, a legmagasabb nappali hőmérsékletek eleinte mínusz 16, később mínusz 1 fok körül lesznek. Öt millimétert meghaladó csapadék az ország területének 60 százalékán várható. *ttlppwtEtfffiif GtKAlitUI Az ÉMG kísérleti műhelyében Az ÉMG esztergomi gyáregységének egyik legfontosabb üzemrésze a kísérleti műhely. Ide a fiatal gyár „öreg” dolgozói kerülnek, akik már a Budapestről való letelepítéskor is a szakmában dolgoztak. Igaz, az utánpótlást is biztosítani tudja az üzem, ezért időnként az egyes műhelyekben, laboratóriumokban különlegesen jól dolgozó fiatal szakmunkások kiérdemlik a kísérleti műhelybe való felvételüket. A munka igen változatos és izgalmas. A gyárban készülő összes termék prototípussá itt készül, itt ölt formát a tervezők által elképzelt gép. Jelenleg a 16- és a 4 csatornás hordozható agyvizsgáló készülék mintapéldányain dolgoznak Egy-egy gép a kísérleti műhelyben több száz, sokszor ezer órát is megfigyelés alatt áll, hiszen a sorozatgyártás megindulása előtt minden apró hibának ki kell szűrődnie. Vass Lajos, a műhely vezetője egy alacsony frekvenciás generátor dobozának kialakítását beszéli meg Basternáki István műszerésszel. Folyosó a Duna jégpáncéljában Szombattól hétfő délutánig 35 kilométerrel hosszabbodott a Duna jégpáncélja. Apostagig áll a jég, tehát már 76 kilométernyire megközelítette a budapesti szakaszt. Az Apostag fölötti folyószakaszon változatlanul erős a zajlás. A jégtörő hajók 15—20 méter széles folyosót vágnak a jégpáncélban. Eddig több mint hatvan kilométer hosszú szakaszon hasították fel a jégmező közepét. A jugoszláv szakaszon dolgozó négy magyar jégtörő hajó teljes szélességben bontja a jégpáncélt. Egy nap alatt másfél kilométer hosszúságban tisztították meg a Dunát, hogy előkészítsék a helyet a tavasszal levonuló jégnek. A KPM útügyi főigazgatóságának fióügyeletén hétfőn este közölték: az országban minden főközlekedési út járható. A 85-ös úton Sopron és Vitnyéd között jelentkeztek átfúvások. Az ország nyugati és déli részén hétfőn délután sokhelyütt esett eső, hódara, egyes utak ónos síkossá váltak, a szórógépek megkezdték munkájukat. Emberek a hideg szélben, kemény fagyban Hetek óta nem szelídül, változatlanul harapós kedvű a tél. Az utóbbi napokban betört déli-délnyugati szél sem hozott enyhülést, sőt vasárnapról hétfőre virradóra viharos száguldásba lendült A tatabányai meteorológiai megfigyelő állomás hétfőn délelőtt a szél erősödését jelezte, a széllökések ereje elérte az óránkénti 50— 60 kilométeres sebességet. A hideg is konokul tartja állásait, hétfőn hajnalban mínusz 12 fokot mértek a megfigyelő állomáson. A zord időjárás embert, s gépet egyaránt próbára tesz , különösen azokat, akiket hivatásuk, foglalkozásuk, ilyenkor a szabad ég alá szólít A januári viszontagságokról, a jeges-szeles ostromállapotról körtelefonnal tájékozódtunk a vállalatoknál, külszíni üzemeknél. Tudjuk, hogy sokan fagyoskodnak, a szokásosnál többet várakoznak az utasok a megállókban — mondta Tóth István a tatabányai AKÖV főmérnöke. — Sajnos befagynak a fékberendezések, az ajtók, dermed az olaj a hajtóművekben, s emiatt sok az üzemzavar. Naponta 15—20 kocsi esik ki a közlekedésből, rövidebb, hoszabb időre, pedig szerelőink megfeszített tempóban, sokszor dupla műszakban, éjjel-nappal dolgoznak. Legnagyobb problémánk a szakmunkáshiány. 25 emberrel kellene több, mint amennyivel jelenleg számolhatunk. — Ezek szerint a helyi közlekedésben is csak jobb időjárás hozhat enyhülést? — Nem bízzuk magunkat a véletlenre. Átcsoportosítunk, teljes erőbedobással igyekszünk úrrá lenni a nehézségeken. Bízom benne, hogy szerdától már kevesebb lesz a panasz a közlekedésre. A tatabányai Cementgyár kőbányája ezekben a napokban akár egy antarktiszi expedíció edzőtáborának is beillenek. Műszakonként. Vagy hatvan, hetven ember teszi próbára hidegtűrő képességét a mélyhűtött sziklakatlanban. — Legnagyobb gondunk az eljegesedés — panaszkodik Titkó György a kőbánya üzemvezetője. A márga összefagy a kővel, szakad a szállító szalag, vastag jég képződik a törőmű fémrácsán, lassan már nem is kő, hanem jégbányászokká válunk. — S ha tovább tart a fagyhullám? Ja. — Igyekszünk kifogni rajSzerkesztettünk egy olajjal, sűrített levegővel működő lángszórót. A bunkerek beömlő nyílásánál ezzel olvasztjuk a jeget. Ezenkívül a kritikus helyeken, ahol a fúrómesterek a sziklafalon dolgoznak, kokszkosarakat állítottunk fel, ezzel teremtünk mikroklímát a elviselhetőbb szabad ég alatt. Mínusz 13—14 fok fagypont alatt. A szénbányák homok tatabányai üzemében most szünetel a termelés, a szokásos karbantartással, nagyjavítással foglalkoznak. Ettől függetlenül azonban 50—60 ember gátja, milyen hideg a próbál* vas mélyen a fagypont alatt — azok akik a szivattyúkat a csővezetékeket hozzák rendbe. — Úgy igyekeztünk eddig, hogy a bányáknak ?— 3 havi tömedékanyag tartalékuk legyen, de azért egykét hét múlva szeretnénk ismét teljes kapacitással dolgozni — mondja az üzem vezetője. Rossz napok járnak most az építőkre is, de úgy látszik, ők egyelőre még állják a jéggé keményedett sarat. — Dolgozunk, hogy ne nagyon fázzunk, — így nyilatkozik a KOMÉP egyik legnagyobb építésvezetőségének vezetője. — Még a legnehezebbnek számító munkával, az alapozással sem álltunk le, kompresszorok, légkalapácsok segítségével törjük át a negyven centi vastagságban átfagyott talajt. Az épületeken belül pedig fűtünk. Beváltak a bábolnai olajkálhák, ezeket a lépcsőházak előterében helyeztük el Előfordul, hogy sikerül is olykor olyan jó novemberi középhőmérsékletet teremteni. A többin pedig — mondja búcsúzóul — segít a vatta ruha, a forró tea, s közkedvelt sláger, hogy. ..Újra lesz majd nyár, lalla-lallalá...” Fel tudunk zárkózni... Zárszámadás Hántán A Bakony vidéki termelőszövetkezetek az idén különösen élen járnak a korai zárszámadásokban: Kisbér és Ászár után szombaton a hántai termelőszövetkezet is megtartotta ünnepi zárszámadó közgyűlését. A kis szövetkezetben nagy események zajlottak le 1968- ban, amelyek nem múltak el nyomtalanul a tagság felett. S mivel kedvező nyomokat hagytak szívesen emlékeztek róla. Amint köztudott, a hántai határ sem tartozik a legjobb földek közé, s az ehhez járuló belső problémák is sokáig akadályozták a jobb eredményeket. tavasszal új vezetőség Tavaly látott munkához a közösségben, amely mindenek előtt bizalmat, lelkiismeretesebb munkát, s ezzel együtt nagyobb fegyelmet kért a tagságtól. Nem esett ez mindenkinek jól — ahogy ezt beszámolóidban Mázé Emil elnök errü’tele — de mindenképpen eredményre vezetett, amint azt ugyancsak a beszámolóból hallottuk. Az összegezéskor pedig az elnöki beszámoló megállapította: „Reméljük, hogy néhány év múlva fel tudunk zárkózni a legjobbak közé, de ehhez a tagság jó munkája és megértése is szükséges.” Ehhez a mércéhez szabták az új vezetők a múlt évi tennivalókat is. Bízva a tagság erejében, amely meg is mutatkozott. Mert a sokszor emlegetett kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerült túlteljesíteni a növénytermesztés tervét, s hasonlóan eredményes volt az állattenyésztés munkája is. A szövetkezet újdonságai közé tartozott a sonka-sertés tenyésztés, amelyet idén fejlesztenek tovább. Amint hogy tovább fejlesztik technikai erejüket, amelyet újabb beruházásokkal tavaly alapoztak meg. Gépszínt építettek, szalagfűrészt, traktort, kombájnt, pótkocsit vásároltak, s hozzá „stabilizálták” a munkaerőt, hiszen alkalmazottaik nagy kérte tagsági felvételét.része Az elmúlt évben történtekről a számok tükrében is beszámolót kapott a tagság, mindenki megelégedésére. Hiszen az egy munkaegység értéke és az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelem egyaránt nőtt, s bár még messze van a legjobbaktól, de Hántán az eddigi legjobb eredménynek számít. Nőtt a közös és a tiszta vagyon egyaránt, s tartalékolásra is jutott belőle. Már közhelynek számít arról beszélni, hogy a tavalyi esztendő sok nehézséget rejtegetett szövetkezeteink számára. De Hántán ez sem csupán szólam. A vezetők és tagok egyaránt sok nehézséggel birkóztak, sokszor természettel, sokszor önmagukkal. De végülis egyértelműen eredményes esztendőről beszélhettek a zárszámadó közgyűlésen, s a fehérasztal mellett eddig is az elkövetkezendő közös jó munkájukra üríthették a poharak Ma: A pártbizottság megtárgyalta Az ifjúmunkások harcos évfordulói 3. oldal A Jezsuita bukása 4. oldal Nem a „kirakatban” . I. oldal