Dolgozók Lapja, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEG­YEI TANÁCS L­APJA XXIV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1969. JANUÁR 14. KEDD Kockázat és biztonság „A nagyobb önállóság és a nagyobb felelősség jegyé­ben vállaljuk a kockázatot” — mondotta minapi nyilat­kozatában egy bérezéssel kapcsolatos elgondolás beve­zetéséről a Komáromi Kő­olajipari Vállalat igazgatója. Más vezetőktől pedig arról hallhattunk, milyen tényezésekkel, új és kezde­nem egyszer merésznek tűnő vál­lalkozásokkal kívánnak meg­felelni a növekvő igények­nek és követelményeknek. Kockázatvállalás, kezde­ményezőkészség, vállalkozó kedv — immár polgárjogot nyert, meggyökeresedtek ezek a kifejezések a gazda­sági életben. Törvényszerű­en hozta ezt magával a gaz­dasági mechanizmus reform­ja. Az új viszonyok között lényegesen megnőtt a válla­latok önállósága, a vállalati vezetők döntési jogköre. És a döntés, az elhatározás nem egyszerűen jog, hanem egy­úttal megkerülhetetlen köte­lesség is számukra. Egyik nagy­üzemünk igazgatója így fogalmazta ezt meg: „A ve­zetőknek a hatáskörükben tartozó kérdésekben lenül dönteniük kell, feltét­nem egyszerűen azért, mert erre lehetőséget kaptak, hanem mert helyettük immár sen­ki más nem határoz, nem intézkedik. Kénytelenek ál­lást foglalni, mint ahogy lép­nie kell annak, aki járni akar, lélegzetet kell vennie annak, aki élni akar.” Az új mechanizmus első évének tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy megyénk­ben a vezetők jelentékeny része felismerte az ebből fa­kadó tennivalókat, akar és tud élni az új lehetőségek­kel. A megyei pártaktíva beszámolója is elismeréssel szólt erről. A többi ennek is számottevő között része van abban, hogy megyénk üzemeiben a nyereség álta­lában meghaladja az erede­tileg számított szintet. S ha a lapunkban folyamatosan ismertetett idei elképzelése­ket nézzük, könnyű megál­lapítanunk, hogy ez évben ez a tendencia tovább erősö­dik. Adott estben a kocká­zattól sem riadnak vissza a vezetők, vállalva azt a ve­szélyt is, hogy valamelyik elképzelés nem válik be, nem hozza meg a kívánt eredményt. Ez utóbbira is fel kell ugyanis készülni. S erről an­nál is inkább érdemes szót ejteni, mert a reform első esztendeje ebben a vonatko­zásban még meglehetősen elkényeztetett bennünket. Ha voltak is váratlan esemé­nyek, jelentékenyebb kudarc sehol sem következett be. Az elképzelések beváltak, a kö­rülmények megfelelően a várakozásnak alakultak, kissé kockázatos vállalkozá­­­sokat is siker koronázta. Ám senki sem garantál­hatja, hogy ez továbbra is mindig, minden esetben így lesz. Hiszen az idén és következő években a gazda­a­sági szabályozók már jobban utat engednek a tényleges körülmények hatásának, ki­sebb védettséget biztosíta­nak. S ahogy erősödik ez a nyomás, ahogy fokozódik a verseny és növekednek követelmények, úgy nő a va­a­lószínűsége annak, hogy a siker kudarccal is párosul, az egyik bátor lépés jelen­tősen növeli a nyereséget, egy másik viszont veszteség­gel járhat. Éppen erre szá­mítva született nem­rés köz­­­onti döntés a kockázatvál­lalás finanszírozását szolgá­ló vállalati tartalékalap kö­telező minimális szintjének megemeléséről. S hogy az harcokra miként esetleges­en­reagálunk majd, azt bizonyos tekintet­ben akár a reform próbájá­nak is nevezhetnénk. Mert lehet az ilyesminek olyan hatása is, hogy ismét meg­erősödik a sok éven át be­­idegződött, s még távolról sem teljesen leküzdött régi szemlélet, amely szerint leg­jobb megmaradni a kitapo­sott ösvényeken, csak olyan dolgokba belevágni, amiből nagyobb probléma nem le­het, s óvakodni kell bármi­féle ,,rázósabb” elgondolás­tól. Mi tagadás, vannak még nálunk ilyen gondolkodású vezetők is. Abban az időben nőttek fel, amikor a veze­tőket sokszor inkább asze­rint értékeltük, hogy mit nem csinálnak, mint mit tesznek. Aki nem hogy tett semmi elítélendőt nem ká­rosította meg a társadalmat, nem szegte meg az előírá­sokat, nem élt vissza hatal­mával —, azt már jó veze­tőnek tekintettük. Nos, új mechanizmusban ezek az a tulajdonságok továbbra is változatlanul szükségesek, de egyáltalán nem elegendőek. Aki ennél többet nem tud felmutatni, az a jelenlegi viszonyok között alkalmat­lan a vezetői pozícióra. Nagyon sok függ attól, hogy ebben a kérdésben mielőbb kialakuljon a köz­vélemény egységes szemléle­te. Ezért a társadalmi szer­vezeteknek és mozgalmak­nak egyértelműen a bátor, a kockázattól sem visszariadó vezetők mellé kell állniuk. Olyan légkört kell kialakí­tani, amelyben egy-egy ros­­­szul sikerült lépés után nem követelik azonnal a felelős „felvételét”. Jóval többet ér a kezdeményezni bátor, eközben olykor-olykor (per­s­­ze nem sűrűn és nem ál­landóan) tévedő vezető, mint az, aki rest a gondolko­dásra, nem tud és nem mert élni a lehetőségekkel. Nem a kalandorkodás, a „hátha lesz belőle valami” alapon indított vállalkozások bátorításáról van természe­tesen szó.* S nem­ is arról, hogy a saját zsebük érdeké­ben ügyeskedőknek, a lelki­­ismeretlen szélhámosoknak nyissunk zöld utat. Arra gondolunk itt, amit Havasi elvtárs mondott a Társadal­mi Szemle januári számá­ban: ..Támogatjuk azokat vezetőket, akik mernek élni a a vállalkozás megnövekedett lehetőségeivel, akik megala­pozott számítások alapján a kockázatot is vállalják, akik tanulmányozzák a gazdasá­gi hatékonyság fokozásának lehetőségeit és ismerik a piac törvényeit. E vezetési szemlélet és vezetői típus kialakítását igen fontos fe­ladatunknak tartjuk, s az ilyen vezetőket pártszerve­inknek támogatniuk kell, mondhatnám: garantálnunk kell számukra a biztonságot.­ Ezen az alapon kell meg­közelítenünk a kockázat és biztonság problémakörét, hogy valóban azokat a tö­rekvéseket ösztönözzük, ame­lyek a mai körülmények között a legtöbb hasznot hozhatják társadalmunknak. Gyimes László 4 Közeledik az enyhülés Mediterrán meleg légtömegek várhatók A hét elején végre meg­kezdődött az időjárás gyö­keres átalakulása Európá­ban. A szibériai eredetű hideg levegő megkezdte visszavonulását Kelet felé, ugyanakkor az óceán felől nagy erővel közelednek és egyre mélyebben hatolnak a szárazföld belsejébe az enyhe, páradús légtömegek. Várható, hogy a már meg­indult élénk, délies szél szárnyán előbb-utóbb talaj szintjén is elérkeznek a hozzánk a melegebb légtö­megek. Erre mutat, hogy a Dunántúlon már dődtek a havazások,megkez­d jelek szerint az enyhü­lés most már feltartóztatha­tatlanul folytatódik. A kö­zeledő enyhe, párás, óceáni légtömegek hajtómotorja egy hatalmas ciklon, amely­nek középpontja Írország és Wales felett helyezkedett el. Ennek keleti oldala Dél felől szállítja ide a medi­terrán, szubtrópusi meleg légtömegeket. Az enyhülés közeledtét jelzi a péntekig szóló táv­lati előrejelzés is. Eszerint a legalacsonyabb hajnali hőmérsékletek eleinte mí­nusz 8—13, később­ ■ mínusz 4 fok körül, a legmagasabb nappali hőmérsékletek ele­inte mínusz 1­6, később mí­nusz 1 fok körül lesznek. Öt millimétert meghaladó csa­padék az ország területé­nek 60 százalékán várható. *ttlppwtEtfffiif GtKAlitU­­I Az ÉMG kísérleti műhelyében Az ÉMG esztergomi gyár­egységének egyik legfonto­sabb üzemrésze a kísérleti műhely. Ide a fiatal gyár „öreg” dolgozói kerülnek, akik már a Budapestről való letelepítéskor is a szakmában dolgoztak. Igaz, az utánpót­lást is biztosítani tudja az üzem, ezért időnként az egyes műhelyekben, laboratóriu­mokban különlegesen jól dol­­gozó fiatal szakmunkások ki­érdemlik a kísérleti műhely­be való felvételüket. A mun­ka igen változatos és izgal­mas. A gy­árban készülő ös­­­szes termék prototípussá itt készül, itt ölt formát a terve­zők által elképzelt gép. Je­­lenleg a 16- és a­­ 4 csatornás hordozható agyvizsgáló ké­szülék minta­példányain dol­goznak Egy-egy gép a kísér­leti műhelyben több­­ száz, sokszor ezer órát is megfi­gyelés alatt áll, hiszen a so­rozatgyártás megindulása előtt minden apró hibának­ ki kell szűrődnie. Vass Lajos, a műhely vezetője egy alacsony frekvenciás generátor dobozának kialakítását beszéli meg Basternáki István műszerésszel. Folyosó a Duna jégpán­cél­jában Szombattól hétfő délutánig 35 kilométerrel hosszabbo­dott a Duna jégpáncélja. Apostagig áll a jég, tehát már 76 kilométernyire meg­közelítette a budapesti sza­kaszt. Az Apostag fölötti fo­lyószakaszon változatlanul erős a zajlás. A jégtörő ha­jók 15—20 méter széles fo­lyosót vágnak a jégpáncél­ban. Eddig több mint hatvan kilométer hosszú szakaszon hasították fel a jégmező kö­zepét. A jugoszláv szakaszon dolgozó négy magyar jégtö­rő hajó teljes szélességben bontja a jégpáncélt. Egy nap alatt másfél kilométer hos­­­szúságban tisztították meg a Dunát, hogy előkészítsék a helyet a tavasszal levonuló jégnek. A KPM útügyi főigazgató­ságának fióügyeletén hétfőn este közölték: az országban minden főközlekedési­ út jár­ható. A 85-ös úton Sopron és Vitnyéd között jelentkeztek átfúvások. Az ország nyuga­ti és déli részén hétfőn dél­után sokhelyütt esett eső, hódara, egyes utak ónos sí­kossá váltak, a szórógépek megkezdték munkájukat. Emberek a hideg szélben, kemény fagyban Hetek óta nem szelídül, változatlanul harapós kedvű a tél. Az utóbbi napokban betört déli-délnyugati szél sem hozott enyhülést, sőt vasárnapról hétfőre virradó­ra viharos száguldásba len­dült A tatabányai meteoro­lógiai megfigyelő állomás hétfőn délelőtt a szél erősö­dését jelezte, a széllökések ereje elérte az óránkénti 50— 60 kilométeres sebességet. A hideg is konokul tartja állásait, hétfőn hajnalban mínusz 12 fokot mértek a megfigyelő állomáson. A zord időjárás embert, s gépet egyaránt próbára tesz , különösen azokat, akiket hivatásuk, foglalkozásuk, ilyenkor a szabad ég alá szó­lít A januári viszontagsá­gokról, a jeges-szeles ostrom­állapotról körtelefonnal tá­jékozódtunk a vállalatoknál, külszíni üzemeknél.­­ Tudjuk, hogy sokan fa­gyoskodnak, a szokásosnál többet várakoznak az utasok a megállókban — mondta Tóth István a tatabányai AKÖV főmérnöke. — Sajnos befagynak a fékberendezések, az ajtók, dermed az olaj a hajtóművekben, s emiatt sok az üzemzavar. Naponta 15—20 kocsi esik ki a közle­kedésből, rövidebb, hoszabb időre, pedig szerelőink meg­feszített tempóban, sokszor dupla műszakban, éjjel-nap­pal dolgoznak. Legnagyobb problémánk a szakmunkás­hiány. 25 emberrel kellene több, mint amennyivel je­lenleg számolhatunk. — Ezek szerint a helyi közlekedésben is csak jobb időjárás hozhat enyhü­­­lést? — Nem bízzuk magunkat a véletlenre. Átcsoportosí­tunk, teljes erőbedobással igyekszünk úrrá lenni a ne­hézségeken. Bízom benne, hogy szerdától már kevesebb lesz a panasz a közlekedés­re. A tatabányai Cementgyár kőbányája ezekben a napok­ban akár egy antarktiszi ex­pedíció edző­táborának is beillenek. Műszakonként. Vagy hatvan, hetven ember teszi próbára hidegtűrő ké­pességét a mélyhűtött szik­lakatlanban. — Legnagyobb gondunk az eljegesedés — panaszkodik Titkó György a kőbánya üzemvezetője. A márga ös­­­szefagy a kővel, szakad a szállító szalag, vastag jég képződik a törőmű fémrá­csán, lassan már nem is kő, hanem jégbányászokká vá­lunk. — S ha tovább tart a fagyhullám? Ja. — Igyekszünk kifogni raj­Szerkesztettünk egy olajjal, sűrített levegővel működő lángszórót. A bun­kerek beömlő nyílásánál ezzel olvasztjuk a jeget. Ezenkívül a kritikus helye­ken, ahol a fúrómesterek a sziklafalon dolgoznak, koksz­­kosarakat állítottunk fel, ez­zel teremtünk mikroklímát a elviselhetőbb szabad ég alatt. Mínusz 13—14 fok fagy­pont alatt. A szénbányák homok tatabányai üzemé­ben most szünetel a terme­lés, a szokásos karbantartás­sal, nagyjavítással foglalkoz­nak. Ettől függetlenül azon­ban 50—60 ember gát­ja, milyen hideg a próbál­* vas mélyen a fagypont alatt — azok akik a szivattyúkat a csővezetékeket­ hozzák rendbe. — Úgy igyekeztünk eddig, hogy a bányáknak ?— 3 havi tömedékanyag tarta­lékuk legyen, de azért egy­két hét múlva szeretnénk is­mét teljes kapacitással dol­gozni — mondja az üzem ve­zetője. Rossz napok járnak most az építőkre is, de úgy látszik, ők egyelőre még állják a jéggé keményedett sarat. — Dolgozunk, hogy ne nagyon fázzunk, — így nyilatkozik a KOMÉP egyik legnagyobb építésvezetőségének vezető­je. — Még a legnehezebbnek számító munkával, az ala­pozással sem álltunk le, kompresszorok, légkalapá­csok segítségével törjük át a negyven centi vastagság­ban átfagyott talajt. Az épü­leteken belül pedig fűtünk. Beváltak a bábolnai olaj­­kál­­hák, ezeket a lépcsőhá­­zak előterében helyeztük el Előfordul, hogy sikerül is olykor olyan jó novemberi középhőmérsékletet teremte­­­ni. A többin pedig — mond­ja búcsúzóul — segít a vat­ta ruha, a forró tea, s köz­kedvelt sláger, hogy. ..Újra lesz majd nyár, lalla-lalla­­lá...” Fel tudunk zárkózni... Zárszámadás Hántán A Bakony vidéki termelő­­szövetkezetek az idén külö­nösen élen járnak a korai zárszámadásokban: Kisbér és Ászár után szombaton a hántai termelőszövetkezet is megtartotta ünnepi zárszám­adó közgyűlését. A kis szövetkezetben nagy események zajlottak le 1968- ban, amelyek nem múltak el nyomtalanul a tagság felett. S mivel kedvező nyomokat hagytak szívesen emlékeztek róla. Amint köztudott, a hántai határ sem tartozik a legjobb földek közé, s az eh­hez járuló belső problémák is sokáig akadályozták a jobb eredményeket. tavasszal új vezetőség Tavaly lá­tott munkához a közösség­ben, amely mindenek előtt bizalmat, lelkiismeretesebb munkát, s ezzel együtt na­gyobb fegyelmet kért a tag­ságtól. Nem esett ez minden­kinek jól — ahogy ezt be­számolóidban Mázé Emil el­nök errü’tele — de minden­képpen eredményre vezetett, amint azt ugyancsak a be­számolóból hallottuk. Az összegezéskor pedig az el­nöki beszámoló megállapí­totta: „Reméljük, hogy né­hány év múlva fel tudunk zárkózni a legjobbak közé, de ehhez a tagság jó mun­kája és megértése is szüksé­ges.” Ehhez a mércéhez szabták az új vezetők a múlt évi ten­nivalókat is. Bízva a tagság erejében, amely meg is mu­tatkozott. Mert a sokszor emlegetett kedvezőtlen idő­járás ellenére is sikerült túl­teljesíteni a növénytermesz­tés tervét, s hasonlóan ered­ményes volt az állattenyész­tés munkája is. A szövetke­zet újdonságai közé tarto­zott a sonka-sertés tenyész­tés, amelyet idén fejleszte­nek tovább. Amint hogy to­vább fejlesztik technikai erejüket, amelyet újabb beruházásokkal tavaly ala­poztak meg. Gépszínt építet­tek, szalagfűrészt, traktort, kombájnt, pótkocsit vásárol­tak, s hozzá „stabilizálták” a munkaerőt­­, hiszen al­kalmazottaik nagy kérte tagsági felvételét.része Az elmúlt évben történtek­ről a számok tükrében is beszámolót kapott a tagság, mindenki megelégedésére. Hiszen az egy munkaegység értéke és az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelem egy­aránt nőtt, s bár még mes­­­sze van a legjobbaktól, de Hántán az eddigi legjobb eredménynek számít. Nőtt a közös­ és a tiszta vagyon egyaránt, s tartalékolásra is jutott belőle. Már közhelynek számít ar­ról beszélni, hogy a tavalyi esztendő sok nehézséget rej­tegetett szövetkezeteink szá­mára. De Hántán ez sem csupán szólam. A vezetők és tagok egyaránt sok nehéz­séggel birkóztak, sokszor természettel, sokszor önma­­­gukkal. De végülis egyértel­műen eredményes esztendő­ről beszélhettek a zárszám­adó közgyűlésen, s a fehér­asztal mellett eddig i­s az el­következendő közös jó mun­kájukra üríthették a poharak Ma: A pártbizottság megtárgyalta Az ifjúmunkások harcos évfordulói 3. oldal A Jezsuita bukása 4. oldal Nem a „kirakatban” . I. oldal

Next