Dolgozók Lapja, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

% fl marxizmus - tem­pizmus zászlaja alatt A Pravda vezércikke az SZKP plénumáról A Pravda szombati vezér­cikkében foglalkozik az SZKP Központi Bizottságá­nak június 26-i plénumával, amely teljes egészében jóvá­hagyta az SZKP Központi Bizottságának a kommunis­ta világmozgalom tömöríté­sének megerősítésére irányu­ló politikai vonalát és gya­korlati tevékenységét, az SZKP küldöttségének kommunista- és munkáspár­­­tok nemzetközi tanácskozá­sán kifejtett munkáját. A Pravda vezércikke hang­súlyozza: az SZKP követke­zetesen fellép a kommunis­ta mozgalom egységének erő­sítéséért. Azt tartja, hogy az egységhez az imperializmus elleni közös akciókon ke­resztül vezet az út. A mar­xizmus—leninizmushoz való hűség és a közös célokért vívott együttes harc — ez az, ami erősíti mozgalmunkat, ez biztosítja az egység maga­sabb színvonalra emelését. Ez az út oldja meg korunk fő feladatát: a világméretű imperialistaellenes front lét­rehozását. A tanácskozás eredményei­nek, dokumentumainak — állapítja meg a Pravda — óriási nemzetközi jelentősé­gük van és törvényszerű, hogy az egész világ népeinek figyelme jelenleg feléjük irá­nyul. A nemzetközi kommu­nista mozgalom, a jelenkor összes forradalmi haladó erői választ találnak a tanácsko­zás dokumentumaiban az imperialista reakció és ag­resszió erői ellen, az egész világ kommunistáinak to­vábbi tömörítéséért, az anti­imperialista front összes harcosai további összefogá­sáért vívott harc alapvető és időszerű kérdéseire. A Pravda rámutat: a szo­cialista világrendszer az an­­tiimperialista harc bástyája és döntő ereje. A tanácsko­zás aláhúzta, hogy a szocia­lista rendszer további ered­ményeitől, tömörültségétől, attól, hogy a vezető pártok miképpen használják fel az új társadalmi rendszer ös­­­szes lehetőségeit, döntő mér­tékben függ az új világ és a régi világ párviadalának ki­menetele. Ebből az követke­zik, hogy a szocialista világ­­rendszer erősítéséről való gondoskodás egyúttal gon­doskodást jelent a forradal­mi világfolyamat fejlesztésé­ről, az imperializmus elleni hatékony harcról. A tanács­kozás erőteljesen kinyilvání­totta, hogy a szocializmus védelme a kommunisták in­ternacionalista kötelessége. Az antiimperialista harc távlatai szempontjából első­rangú jelentősége van a szo­cialista rendszer, a munkás- és nemzeti felszabadító moz­galom közötti szövetség erő­feszítésének. A továbbiakban a vezér­cikk kiemeli: az akcióegység elsőrangú célja az amerikai imperializmus ellen harcoló hős vietnami nép sokoldalú támogatása. Az antiimperia­lista erők egységes akciói­nak alapvető láncszeme to­vábbra is a háború veszélye, a nukleáris világháború fe­nyegetése ellen, a világbéké­ért vívott harc. A tanácsko­zás dokumentumai tartal­mazzák az öt világrész ös­­­szes erői imperialistaellenes harcának átfogó programját. Ennek a harcnak a program szerint a kolonializmus, neokolonializmus, a fasiszta a fenyegetés ellen, az ember­gyűlölő ideológia és a faj­gyűlölet gyakorlata ellen, a a társadalmi élet összes terü­leteinek kell folynia.demokratizálásáért A Pravda hangsúlyozza a Lenin-centenáriummal kap­csolatos felhívás elvi jelen­tőségét. Mint rámutat, ez megerősíti a kommunisták változatlan hűségét a leni­­nizmus iránt, s kiemeli azt, hogy a világ kommunistái általános nemzetközi jelentő­séget tulajdonítanak a leni­­nizmusnak. Az SZKP plénuma egyön­tetűen megerősítette az SZKP küldöttségének a ta­nácskozáson kifejezésre jut­tatott álláspontja , nevezete­sen, hogy az SZKP engesz­telhetetlen harcot fog foly­tatni a jelenlegi kínai ve­zetők antileninista irány­zata ellen, szakadár poli­tikájuk és nagyhatalmi kül­politikai irányvonaluk el­len. Az SZKP minden tőle telhetőt megtesz, hogy meg­oltalmazza a kommuniz­must építő szovjet nép ér­dekeit bármilyen merénylet­tel. Ugyanakkor az SZKP abból indul ki, hogy szovjet és a kínai nép alap­­­vető érdekei egybeessenek. Az SZKP továbbra is tö­rekedni fog arra, hogy meg­óvja és fenntartsa azokat a baráti érzelmeket, amelyek a szovjet népben élnek a kínai nép iránt és amelyek kétségkívül megvannak a kínai népben is a Szov­jetunió és más szocialista országok irányában. Egy kis nyugdíjkiegészítés Nem rossz állás volt el­nöknek lenni az Egyesült Államokban, legalább­is Lyndon B. Johnson példája szerint. Johnsonnak a kong­resszus „átmeneti időszakra” több mint 360 ezer dollárt szavazott meg, elnöki nyug­díj és egyéb juttatásokon felül. A volt elnök három irodát tart fenn Texasban, köztük egy olyat, amely a Fehér Ház-beli hivatali helyiség pontos mása, de egy újabb hivatal is épül az eljövendő Jonhson-emlékkönyvtárban. Texasi birtokán külön­­repülőgép és helikopter áll rendelkezésére és megtartot­ta néhány közeli munkatár­sát is. Walt Rostow, egyko­ri nemzetbiztonsági tanács­adója például n­api száz­dolláros térítést kap jelen­legi szolgálataiért, nemkü­lönben Johnson volt hiva­talos fényképésze, Yoichi Okamoto, aki segít az el­nöknek a róla készült több tízezer fénykép rendezésé­ben. A volt elnök új hivatalait az elképzelhető legnagyobb luxussal szerelték fel. A be­rendezések között van egy mindent tudó írógép, amely még a helyesírási hibákat is kijavítja, több mint tízezer dolláros vételára fejében. A levélnyitó gép 245 dollárba, a villamos papírkosár, amely automatikusan megsemmisí­ti a beledobott bizalmas fo­galmazványokat, 445 dol­lárba került... Johnson egyébként egye­lőre meglehetősen visszavo­nult a közéleti szerepléstől, a Nixon-kormány azonban folyamatosan tájékoztatást­­ nyújt a volt elnöknek a leg­fontosabb nemzetközi és belső fejleményekről. DOLGOZOK LAPJA Békekövetek a foci­háborúban Costa Rica és Nicaragua békítésre vállalkozott „ futballháborút” vívó Hon­a­duras és El Salvador között. Fernando Lara Bustamente Costa Rica-i, és Fuentes Mohr­­ex guatemalai kül­ügyminiszter szombaton Nicaraguába repült; a re­pülőtéren találkoznak a ni­­caraguai külügyminiszterrel, Lorenzo Guerreróval, majd együtt indulnak jószolgálati látogatásra előbb Honduraas­­ba, azután San Salvadorba. Honduras és Salvador — mint jelentettük — megsza­kították diplomáciai viszo­nyukat. A lépést csütörtö­kön Salvador jelentette be, majd pénteken Honduras is közölte, hogy ellenlépésként visszahívja nagykövetét. A hondurasi külügyminiszté­rium „csodálkozását” fejezte ki amiatt, hogy El Salvador kormánya ilyen radikális lé­pést kezdeményezett. Hon­­durasban visszautasították az El Salvador által emelt ,,emberirtási” vádakat és közölték, hogy a salvadori útlevéllel rendelkező telepe­seket az elmúlt két hétben csak „megalapozatlan féle­lem” hajtotta át a határon. A Mexikóban magyar idő szerint a szombatra virradó éjjel lejátszott harmadik mérkőzés 3:2 arányú salva­dori győzelemmel és külö­nösebb incidens nélkül vég­ződött. A meccs után, amelynek kétszer 15 perces hosszabbítása is volt, a hon­durasi játékosok összecsuk­­lottak a sáros pályán és úgy sírtak, mint a gyerekek, de aztán sportszerűen gratulál­tak ellenfeleiknek. Ellentétben a játékosok példás viselkedésével, a le­látókon helyet foglaló hon­durasi és salvadori szurkolók nemzeti zászlóikat lengetve „gyilkosoknak” nevezték egymást és trágárságokat kiabáltak. A rendőrök egy ízben megakadályozták, hogy örömmámorukban a salva­­doriak berohanjanak a pá­lyára. A 120 ezer férőhelyes stadionba egyébként csak húszezer embert engedtek be, hogy a rendőrség szem­mel tarthassa a közönséget és csírájában elfojtsa az esetleges zavargásokat. Magyar emlékeit A BALKÁN-HEGYSÉG­BEN szinte a fák koronáit súrolják az alacsonyan úszó felhők. Bármerre jár az em­ber a bolgár hegyekben, gránit oszlopok és művészi szobrok őrzik a elleni partizánharc fasiszták hősei­nek emlékét. A hegyek ormán emelt magasbaszökő emlékművek — miként a hatalmasra nőtt fák — mementóként merednek az égnek. A bolgár nép nagy gond­dal őrzi a betolakodók el­leni hősi harcok emlékeit. Köztudott, hogy Bulgária, sok évszázados elnyomás után csak a XIX. század­ban nyerte vissza szabad államiságát, nemzeti függet­lenségét. ________ A Fekete-tenger parti ke­cses fürdőváros: Várna, mindenekelőtt a tenger hűs vizét, a forróság utáni kel­lemes szellős estéket jut­tatja eszünkbe. De ha egy kicsit jobban elgondolko­dunk, a magyar történelem is mond nekünk valamit erről a városról, csupán vissza kell kanyarodnunk a XV. századhoz, amikor Dél­­kelet-Európa népei erejü­ket a létüket fenyegető tö­rök hódítók feltartóztatásá­ra egyesítették. A hódítás függetlenségüket, a rabló­, pusztító élősdi uralom pe­dig nemzeti fejlődésük alap­jait rendítette meg. A harc a török hódítók, a haladás akkori fő­ ellensége ellen folyt, s ebben a harcban, — amely a magyarságot XV. század derekán az eu­­­rópai politika homlokteré­be állította — kerültek I. Ulászló — III. Wladiszlaw néven lengyel király — csa­patai Várna alá. Mint azt történelmi tanulmányaink­ból tudjuk, 1444 júliusában a tíz évre kötött szegedi békét Ulászló a pápa köve­telésére megszegte és meg­támadta a törököket. Azért tette ezt, mert a pápa, Ve­lence, Genova­­­ és más vá­rosállamok megígérték, hogy flottájukkal megakadályoz­zák a Kis-Ázsiában tartóz­kodó török főerők átkelését a Boszporuszon. Ebben az ígéretben bízva János is támogatta a Hunyadi had­járatot. Ulászló szövetsége­sei azonban nem tartották meg ígéretüket, s a szul­tán — senkitől sem zavar­tatva — áthajózta Európá­ba a kisázsiai erőket és Várnánál elvágta Ulászló seregének útját. Ulászló cserbenhagyásával — Marx szavaival élve a „pápai tré­fa” következtében — a ha­dak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenvedtek. A csatában Ulászló elesett és Hunyadi menekülésre kényszerült. AZ 1444 NOVEMBER 10-ÉN vívott vérzivataros csa­ta lengyel, magyar, román, cseh és horvát hőseinek em­lékét nagy gonddal és meg­becsüléssel őrzi a bolgár nép. Először 1935-ben emel­tek emléket Ulászló — ahogy a Várnában bolgá­rok mondják Wladiszlaw Varnensi — tiszteletére. mauzóleum szarkofágja jel­­­képes, mert Ulászló holt­teste eltűnt a csatatéren. Bolgár barátaink az utóbbi években gyönyörűen kiépí­tették a mauzóleum környé­két, parkot varázsoltak kö­réje. A park egyik festői szépségű sétányának szé­lén hatalmas kőtömbök hir­detik a csatában elesett hő­sök emlékét. Nincs semmi ellentmondás, abban hogy ezeket a hatalmas kőtöm­böket a Lengyel Népköztár­saság, a Magyar Népköztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista vetségi Köztársaság és Sze­a Bolgár Népköztársaság cí­merei díszítik, mintegy szimbolizálva ezzel a közös múltat és a jelen sorskö­zösségét, bizonyítva, hogy épp úgy, mint ötszázhuszon­öt évvel ezelőtt a világura­lomra törő török hódítók el­len, ma is közös frontban állunk a haladás ellenségei­vel szemben. Számunkra megkapó, hogy Ulászló mauzóleumával szemben állították fel Hu­nyadi János szobrát. Paj­zsán a hagyományos hollós­címer, Hunyadi erőteljes fe­­hérlő-alakja az ügy igazába vetett hitet sugározza.­A mauzóleumtól kissé távolabb modern kívül-belül rendkívül vonalú, im­pozáns emlékmúzeum emel­kedik, ahol a csata relik­viái: fegyverek, a csatában résztvevő nemzetek fiainak harci ruhái, zászlói, a csata térképei­ találtak otthonra. Az emlékmúzeum egyik fül­kéjében állították fel Hu­nyadi János gyulafehérvári szarkofágjának másolatát és mellszobrát. HÁLÁS VAGYOK a sors­nak, hogy amikor a tenger partján már elf­árasztott csodálatos napfény, a Feke­­­te-tenger kellemesen hűs vize után is nagyszerű él­ményt jelentett ez a szép kirándulás a jelenből a múltba.­ Hunyadi János szobra ED 1969. június 29. vasárnap Egy hét a világpolitikában Ma már csökken a világ érdeklődése a párizsi politi­kai helyzet alakulása iránt, mert Pompidou-nak köztár­sasági elnökké való megvá­lasztása és Chaban-Delmas-nak miniszterelnökké tört­­t kinevezése, valamint az új kormány megalakulása után elmaradtak a francia politi­ka várt, azonnali és látvá­nyos változásai. Új kormány Párizsban A kormánylista ismereté­ben sokan azt jósolták még, hogy a gaullista politika egyes elemeit gyorsan módo­sítani fogják: erre következ­tettek például Maurice Schu­mann külügyminiszteri kine­vezéséből. Schumann koráb­ban valóban a NATO és Közös Piac melletti megnyi­a­latkozásokkal vétette észre magát, egyelőre azonban Chaban-Delmas miniszterel­nöknek a nemzetgyűlésben elhangzott nyilatkozata te­kinthető mérvadónak. E sze­rint pedig az új francia kor­mány folytatja a gaullista külpolitikát: „a függetlenség az alapja, a béke keresése a célja ...” Az Atlanti Szövet­séghez való hűséggel párhu­zamosan meg akarja szilár­dítani a francia kormány a szocialista országokkal az együttműködési politikát, amely gazdaságilag is meg­hozta gyümölcseit, s amely arányait és jellegét tekintve fontos politikai tényezővé vált. Chaban-Delmas Nagy-Bri­­tanniának a Közös Piacra való bebocsáttatása elé nem emelt akadályokat, de hang­súlyozta, hogy a hat ország­nak, amely az Európai Gaz­dasági előzetesen Közösséget alkotja, megállapodásba kell jutnia a feltételeket il­letően. Chaban-Delmas bur­kolt formában a hat közös piaci ország vezetőinek talál­kozóját javasolta. N­incs előrehaladás a vietnami tárgyalásokon Párizsnál ma,h áva kell említést tennünk a Vietnam­ról tárgyaló négyes rend­áról, amelynek e konfe­heti ülése — sorrendben már a 23.­ — sem hozott eredményt és nem mutatta az előreha­ladás legcsekélyebb jelét sem. Pedig Cabot-Lodge a csütör­töki ülés előtt közvetlenül ér­kezett vissza a francia fővá­rosba Washingtonból, ahol módja volt Nixon elnökkel is találkozni. Az amerikai kül­dött azonban a jelek­ szerint üres kézzel jött... A VDK képviselője a pá­rizsi ülésen joggal állapíthat­ta meg, hogy Nixon szavai és tettei között teljes az el­lentét. Az amerikai elnök a béke előkészítéséről szónokol, e mögött azonban a háború folytatása és a katonai erő­feszítések fokozása húzódik meg. Amerika felelős azért, hogy a tanácskozás már öt hónap óta egy helyben to­pog... Részletek a közel-keleti béketervekből Ugyanígy nem látszik kö­zeledés az ellentétes állás­pontok között a négy nagy­hatalom képviselőinek a kö­zel-keleti válságról folyó New York-i tanácskozásain és az ugyanerről a problé­máról megindult kétoldalú, szovjet—amerikai megbeszé­léseken sem. A Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britan­­nia és az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusai már ti­zennégy alkalommal talál­koztak. Kairói forrásokból egyéb­ként a világsajtó hírt adott az amerikai, illetve a szov­jet béketerv egyes részletei­ről. Az Egyesült Arab Köz­társaság elutasította az olyan imperialista elgondolásokat, mint hogy a gházai övezet kerüljön Jordániához, cseré­be azért, hogy Jordánia le­mond Jeruzsálemről, vagy hogy a Sínai-félszigetet nyil­vánítsák fegyvermentes öve­zetnek. Jordánia a legutóbbi légi­támadások miatt a Biztonsá­gi Tanács összehívását kér­te. Az ENSZ e fontos, ope­ratív szerve hétfőre tűzte ki az ügy megtárgyalását. A héten a rhodesiai kérdés fog­lalkoztatta a Biztonsági Ta­nácsot. Mint emlékezetes, Ian Smith fajüldöző rendsze­re egy népszavazási komé­diával az eddigieknél is to­vább ment, gyakorlatilag már megszakította minden kapcsolatát Nagy-Britanniá­­val és­ az új alkotmánnyal véglegesítette a terület feke­tebőrű lakosságának jogfosz­tását. A londoni kormány ennek ellenére sem hajlandó gazdasági szankciókon túl­menő, keményebb lépésekhez folyamodni. A Biztonsági Tanácsban az afrikai és ázsiai tagállamok határozati javaslatot nyújtot­tak be Rhodesia elítélésére, ebben felszólították Nagy- Britanniát fegyveres erők alkalmazására is. A BT vi­tájában felszólalt hazánk képviselője, Csatorday Ká­roly és a magyar kormány nevében támogatta az afri­kai és ázsiai országok kezde­ményezését. A Biztonsági Tanács szavazása során azon­ban — a nyugati országok ál­lásfoglalása nyomán — nem kapta meg a javaslat a ha­tározattá emeléshez szüksé­ges 9 szavazatot. A berlini béke-világtalálkozó felhívása Az imperialista mesterke­dések, a vietnami, a közel­­keleti agresszió, s megan­­­nyi neokolonialista akció lát­tán még csak indokoltabb­nak tűnik az a felhívás, ame­lyet a Berlinben megrende­zett béke-világtalálkozó rész­vevői adtak ki; 101 or­szágból 1201 küldött, közöt­tük 55 nemzetközi és 320 nemzeti szervezet képviselő­je fordult minden néphez, minden jóakaratú emberhez, hogy harcoljon az agresszió és az elnyomás minden for­mája ellen. A béke-világtar­lálkozón határozatot hoztak Vietnamról, az amerikai ag­resszió elítélésére és a DVK ideiglenes forradalmi kor­mányának, az egész harcoló vietnami népnek a támoga­tására. A világtalálkozó fő­bizottsága az európai bizton­ság kérdéseit vitatta meg és támogatta a földrész bizton­ságának megszervezését cél­zó budapesti felhívást. A nagy tanácskozás mérlegét von­ták meg a kommunista pártok A kommunista- és un­­káspártok moszkvai tanács­kozásán elhangzottak tovább visszhangoznak a világsajtó­ban. A kommunista pártok központi bizottságai számos országban meghallgatták és megvitatták a moszkvai érte­kezleten részt vett küldöttsé­geik beszámolóit. A pártok nagy része a központi bizott­sági üléseken hozott határo­zataikban nemzetközi tevé­kenységük vezérfonalának tekintik a moszkvai fő do­kumentumot, amely így már­is növeli a közreadáskor is tapasztalt történelemformáló hatását. Páli*­ József

Next