Dolgozók Lapja, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

* T>, Esős nyárelő Esővel köszöntött be az idei nyár az ország nagy részén és éppen az nyitányát zavarta meg­ aratás Az idei Medárd-időszak minde­nütt rekord csapadékmen­­­nyiséget produkált. A ázott talajokon szünetel fel­mezőgazdasági munka, pedig a több helyen megérett már az őszi árpa és aratni kellene. Baranyában a hét közepén indultak volna a kombájnok, ám a kiadós esőzés legalább 4—5 nappal eltolta a beta­karítás megkezdését. S­o­­mogyban a héten Kastélyos­­dombó és Böhönye termelő­­szövetkezeteiben már­ták az őszi árpa első levag­rend­jeit. A gazdaságok általában a tervezettnél hosszabb beta­karítási időszakra és nehéz, küzdelmes aratásra számí­tanak. Az eső és a szél sok­felé földre terítette a gabo­nát. Erőteljesen fejlődnek az esőtől a kapásnövények. A rétek fűtermése kitűnő, kertészetekből is jó hír ér­­­kezett: a termelők napról­­napra nagyobb mennyiségű zöldáruval jelentkeztek a piacon. LETARTÓZTATTÁK ABERNATHYT A dél-karolinai Charles­­tonban péntek este letartóz­tatták Ralph Abernathy lel­készt, a meggyilkolt Martin Luther King néger polgár­jogi vezető utódát. Aber­nathy 400 néger békés fel­vonulását vezette a város­ban, akik ily módon juttat­ták kifejezésre sokat a sztrájkoló szolidaritá­kórházi alkalmazottak iránt. A felvonulókra fegyveres rendőrök, valamint a Nem­zeti Gárdának a helyi ható­ságok parancsára nem sok­kal a demonstráció előtt a városba vezényelt katonái vetették magukat. A rend­őrök gumibotokkal törtek utat Abernathyhoz, akit tár­sainak szoros gyűrűje vett körül. A felvonulás több résztvevőjével együtt Aber­­nath­yt rendőri kocsiba tusz­koltak és elhurcoltak. DOLGOZÓK LAPJA Béke-világtalálkozó Berlinben Hetven nemzeti és nemzet­közi szervezetnek a világ minden tájáról érkezett mintegy 800 küldötte jelen­létében nyitotta meg szom­baton délelőtt az ünnepé­lyesen feldíszített berlini Dynamo sportcsarnokban R. K. Khadilkar, az indiai parlament alsóházának el­nökhelyettese, a négynapos nagy nemzetközi béketalál­kozót. Khadilkar megnyitó sza­vai után Albert Norden, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának tagja, Walter Ulbrichtnak a kongresszushoz intézett üze­netét olvasta fel. Walter Ulbricht az NDK Államtanácsa és kormánya nevében üdvözölte a konfe­rencián megjelent küldötte­ket és nagy jelentőségűnek minősítette, hogy erre a bé­ke-világtalálkozóra az NDK- ban került sor. Utalt a kom­munista- és munkáspártok moszkvai tanácskozásának békefelhívására és reményét fejezte ki, hogy ez a berlini konferencia nem marad meg a puszta békedeklarációknál, hanem megállapodik egysé­ges imperialistaellenes ak­ciókban. Az üzenet felolvasása után megalakították a konferen­cia munkáját irányító bi­zottságot. Az irányító bizott­ság megalakulása után konferencia elfogadta az elő­­ készítő bizottság ügyrendi javaslatát, amely szerint a tanácskozás öt témakör alap­ján öt bizottságban folytatja munkáját. A megvitatásra kerülő témakörök: 1. Viet­nam; 2. európai biztonság; 3. Közel-Kelet; 4. kolonia­­lizmus, neokolonializmus, nemzeti függetlenség, 5. le­szerelés. Az ügyrend beterjesztését követően, a konferencia résztvevőinek nagy ünnep­lése közepette Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kor­mány külügyminisztere, Párizsban tárgyaló dél-viet­a­nami­­ küldöttség emelkedett szólásra.vezetője Beszámolt a Nemzeti Fel­szabadítási Front eredmé­nyes harcáról, amely a VDK bombázásának beszünteté­sére és a tárgyalóasztalhoz kényszerítette az amerikai agresszorokat. Rámutatott, hogy a Nixon-kormány — békeszólamai ellenére — a vietnami háború kiélezésé­nek útján halad és zátonyra akarja juttatni a párizsi tár­gyalásokat. Félrevezető ma­nővernek minősítette a 25 000 amerikai katona ki­vonásának bejelentését, amelynek valójában nincs gyakorlati értéke. A viet­nami kérdést a tízpontos program alapján kell meg­oldani — hangoztatta és hozzáfűzte: ha az amerikai­ak tovább folytatják ag­ressziójukat, akkor az ideig­lenes forradalmi kormány csapatai az eddiginél is na­gyobb erővel folytatják küzdelmet a teljes felszaba­­­dulásig. Végezetül kérte minden békeszerető és haladó ember támogatását a vietnami nép igaz ügyéhez és hangoztatta, hogy a végső szót Ameriká­ban is az amerikai nép fogja kimondani kényszerít­ve kormányát csapatai vis­­­szavonására a világ békéje és az amerikai nép érdeké­ben.­­ A szombati plenáris ülésen felszólalt még Teodorov szovjet akadémikus,­ Martín Niemöller nyugatnémet, evangélikus lelkész, a német békemozgalom régi harcosa, Krishna Menen és több más delegáció vezetője. se A plenáris ülés befejezé­után, délután megkez­dődött a munka az egyes bi­zottságokban. A béke-világtalálkozó meg­­nyitása alkalmából számos üdvözlő üzenet érkezett konferenciához. Így a Szov­a­jetunió nevében Brezsnyev és Koszigin intézett üzene­tet a tanácskozáshoz. Francia kormányalakítási tárgyalások Antoine Pinay, de Gaulle egykori pénzügyminisztere, akinek nevéhez a francia frank 1958—60 közötti meg­szilárdítása fűződik, szomba­ton közölte Jacques Chaban- Delmas-val, Pompidou ki­­jelölt miniszterelnökével, hogy nem vállal semmilyen tárcát az új kormányban. „Nem szeretek olyan felada­tot és olyan felelősséget vál­lalni, amelynek teljesíthető­ségéről nem vagyok meggyő­ződve” — indokolta meg el­utasító álláspontját a 77 éves gazdasági szakember. Az AP szerint a nyilatkozat tulaj­donképpen azt jelenti, hogy Pinay és Pompidou nem tudta egyeztetni elképzelése­it a frank megerősítését és az infláció megfékezését célzó programmal kapcso­latban. Az amerikai hírügynökség egyébként Pompidou elnök­sége első bizalmi válságának minősíti Pinay elutasító ál­láspontját. Az AFP francia hírügynökség viszont inkább úgy véli, hogy Pinay nega­tív válasza a legfőbb aka­dályt hárította el a kor­mány­alakítási tárgyalások folytatása előtt. Pinay „nem”-je a megfi­gyelők szemében Giscard d’Estaing pénzügyminiszteri kinevezését valószínűsíti — írja az AFP. Chaban-Delmas, Pinay válaszának kézhezvé­tele után, már tárgyalt is a független köztársaságiak am­biciózus vezetőjével. Noha Giscard d’Estaing a minisz­terelnökkel folytatott meg­beszélésről távozóban nem volt hajlandó nyilatkozni, tény, hogy pénteken este a hallgatók kérdésére válaszo­ló rádióinterjújában arra utalt: személyesen szerzett gyakorlati tapasztalatainak a pénzügyminiszterség minden másnál jobban megfelelne. Chaban-Delmas a szombati nap folyamán felkereste az Elysée-palotában Pompidou elnököt, majd a délutáni órákban Ortolival, a leköszö­nő kormány pénzügyminisz­terével, valamint Roger Frey egykori belügyminiszterrel, ez idő szerint a parlamenti ügyek államtitkárával és Guichard-ral, az iparfejlesz­tés, az állami tervezés és a gazdasági körzetbeosztás egyik neves szakértőjével tanácskozott. Chaban-Delmas a kora es­ti órákban közölte, hogy az új kormánynak tagja lesz Valéry Giscard d’Estaing, továbbá Roger Frey, Fran­­cois-Xavier Ortoli és Oliver Guichard. A dezignált tiszterelnök egyben azt mi­is bejelentette, hogy a kor­mánylistát vasárnap este te­szik közzé. A hét évre francia elnökké beiktatott Pompidou, ny­akában a Becsületrenddel, ellép a felsorakozott díjszázad előtt. Barnard boxmeccse A szívátültetési műtétjei révén világhírűvé vált, a hé­ten hazánkban járt Bar­nard fokvárosi professzor a szombatra virradó botrány középpontjává éjszaka lett egy római étteremben. A professzor éppen vacso­ráját fogyasztotta, az olasz sajtó által „m­­enyasszonya­­ként” emlegetett húszéves Barbara Zöller, valam­int több barátjának van, amikor egy társasági­szemfüles római fotoriporter több fel­vételt készített a párról. Amint Barnard észrevette a „merényletet”, a fényké­pészhez lépett és felszólí­totta, hogy adja át neki a filmtekercset. A fényképész erre nem volt hajlandó, mire Barnard rávetette magát kikapta kezéből a fényképe­zőgépet és megsemmisítette a tekercset. Az AFP jelen­tése szerint az incidens va­lóságos boxpárbaj közepette zajlott le. A fényképész kö­zölte, hogy feljelentést tesz Barnard ellen. A fehér rhodesiaiak köztársasága Június 20-án döntött Rhode­sia (területe 389 362 km 2, la­kosságának száma 4 530 000 fő) 90 694 választásra jogosult állam­polgára a Ian Smith-kormány által 1969. május 21-én előter­jesztett új alkotmányról. A ko­rábbi brit gyarmat, amely 1965- ben elszakadt az anyaországtól és egyoldalúan függetlennek nyilvánította magát, köztársa­sággá vált. Elegendő egy pillantást vetni a választásra jogosultak számá­ra, máris kitűnik, hogy 95 000-en döntöttek 4,5 millió sorsáról. 225 ezer fehér rhodesiai rendelke­zett 81 572 szavazattal, míg több, mint négymillió fekete af­­­rikainak és ázsiainak, 6 645, il­letve 2 477 szavazattal kell beér­nie. A Rhodesiai Köztársaság melletti döntés kizárólag a fe­hér kisebbség műve. A fekete többség hallgatásra van ítélve. Rhodesia példája világosan megmutatta, hogy igaza volt azoknak az afrikai országoknak, amelyek az 1966. elején meghir­detett gazdasági bojkottot ke­vésnek találták Smith lázadó rezsimjének térdre kényszeríté­­séhez. Rhodesia növelte árufor­galmát Portugáliával és Dél-Af­­rikával, s gyarmaton amikor az elszakadt benzinhiány jelent­kezett a Dél-afrikai Köztársa­ságban gyűjtési akciót kezde­ményeztek. Az értékes üzem­anyag és nagy gyógyszer hatalmas mennyiségű szállítóesz­közökön gördült át a rhodesiai— dél-afrikai határt képező Limpo­po folyón. Amire Rhodesiának gépekből, ipari felszerelésekből, gépjármű­vekből és más fontos ellátási cikkekből szüksége volt, az rej­tett utakon — később többé­­kevésbé nyíltan — bejött­ az or­szágba. Ma Rhodesia külkeres­kedelmének nagy része a szom­szédos Dél-Afrikán át bonyoló­dik. Különböző transzmissziókon keresztül megoldották, hogy a kedvelt rhodesiai dohány to­vábbra is eljusson szerte a vi­lágba — Nagy-Britanniába épp úgy, mint az NSZK-ba. A Kínai Népköztársaság is importált ás­ványi nyersanyagokat Rhodesiá­tól. A nyugat-német kereskede­lem az embargó ellenére 1968- ban 52,6 millió dollár értékű árut szállított Rhodesiának. Rhodesia bruttó társadalmi termelése a múlt évben 3,2 szá­zalékkal nőtt. Az export is te­kintélyes: 165 millió dollárt ért el. 1965 óta erős emelkedés volt tapasztalható a bányászat, a feldolgozóipar és az építőipar termelési mutatóiban* Gondot okozott ellenben a mezőgazda­sági­ termelés, amelyet a rossz időjárás miatt — mindenekelőtt a dohány területén — nagy veszteség ért. A Széntófö­er* rr>vwé* európai és ázsiai 5,5*/­ Króm A Messz.' Arany Afrikai' ■: lakosság Rhodesia összlakossága 4,530 mó fő 1969. Június 33. vasára»» A moszkv­ai dokumentum knriMil- legbefolyáso­­sU­a­sabb politikai erejének kommunista mozgalomnak egyenesen történelmi szere­péből és küldetéséből faka­dó kötelessége, hogy a világ bonyolult folyamatait sok­oldalúan, marxista—leninis­ta módon elemezze és a test­vérpártok kollektív munká­jával, tapasztalataik egybe­vetésével megjelölje harci osztagainak­ feladatait a for­radalmi folyamat kibontakoztatásában. további Erre elkerülhetetlenül szükség van z imperializmus elleni kiélezett harc időszakában, amikor e harc nyeinek megfelelő, követelme­minden kommunista párt és antiim­­perialista erő által cselek­vően támogatható elvi plat­form és akcióprogram a küzdelem sikerének felté­tele. A moszkvai nemzetközi ta­nácskozáson a testvérpártok eleget tettek a rájuk háruló internacionalista kötelezett­ségnek. Elvileg szilárd, mar­xista—leninista elemzésen alapuló politikai platformot hoztak létre, amely minden bizonnyal hatékony eszmei és politikai kommunisták fegyver lesz , és mindazok kezében, akik készek össze­fogni az emberiséget fenye­gető új háború veszélyének elhárítása érdekében, a bé­ke védelmében, vagyis — ami ezzel egyértelmű — az imperializmussal szemben. A tanácskozás doku­ ---------—~~~~= mentu­ma, amely azt taglalja, me­lyek az imperializmus el­leni harc feladatai a jelen­legi szakaszban, és mit kell tenni a kommunista- és munkáspártok, az összes an­­tiimperialista erők akció­­i egysége érdekében, minde­nekelőtt a világhelyzet pon­tos elemzésével tűnik ki. S aki politikával foglalkozik, iránta érdeklődik, jól tudja, hogy e kérdésben nagyon ellentmondó véleményeket hallani: támadásban van-e a forradalmi világmozgalom, ■ helyesek-e a korunk jelle­gére, tartalmára és alapvető tendenciáira vonatkozó ko­rábbi értékelések — ilyen s hasonló kérdések hallhatók. A testvérpártok elemzése világos választ ad: a forra­dalmi világmozgalom, egyes osztagainak nehézségei és kudarcai ellenére, folytatja támadását. Ezt az imperia­lizmus sorozatos ellentáma­dásokkal próbálja megállí­tani. Bár az ellenfél komoly és veszedelmes, korunkban már képtelen visszaszerezni a kezdeményezést és vissza­felé fordítani a világ fejlő­dését. De még ebben a hely­zetben sem mond le négy vi­lágosan­ körvonalazható cél­jának eléréséről: gyengíteni a szocializmus állásait; el­nyomni a népek nemzeti fel­szabadító mozgalmát; akadá­lyozni a kapitalista országok dolgozóinak osztályharcát; feltartóztatni a kapitalizmus hanyatlásának visszafordítha­tatlan folyamatát. S hogy céljait ne érhesse el, hogy ne hozhasson még szörnyűbb csapásokat az emberiségre, a munkásosztálynak, a demok­ratikus és forradalmi erők­nek, a népeknek össze kell fogniok vele szemben. Ez az a helyzetértékelés, amelyre a kommunista- és munkáspártok túlnyomó többsége ma támaszkodik, s ennek alapján vette számba Moszkvában is — a doku­mentum második fejezeté­ben — az antiimperialista erők helyzetét és lehetősé­geit. A világon 7. ,hIT-rrr-r-­.—a­­ szocialis­ta világrendszer, a nemzet­közi munkásosztály és nem­zeti felszabadító mozgalom — áll szemben az imperia­lizmussal. Belső helyzetük és egységük dönti el, milyen hatékonyan tudják felvenni a harcot. A testvérpártok e téren sem hunynak szemet a nehézségek felett, de be­ható elemzés alapján úgy vélték, hogy mind a három áramlat rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, tapaszta­latokkal, amelyek szüksége­sek a sikeres küzdelemhez. Az antiimperialista harc távlatai szempontjából első­rendűen fontos „a szocialista rendszer, s a munkás és a nemzeti felszabadító moz­galmak szövetségének meg­erősödése.” A dokumentum 10"11 ° s ____________ Soja.“ :----------------------z===a=­tossá­ga, tiszta, jól követhető logi­kája, világos rendező elve. Az imperializmus helyzetének vizsgálata (X. fejezet) és vele szemben álló erők szám­á­bavétele (2. fejezet) után ad választ arra, mit is kell te­hát tenni. A válasz egy szó: összefogni. Milyen alapon? Azon, hogy közös az ellenség, az imperi­alizmus, közös az érdek, a béke. Milyen célok érdekében ? Segíteni a hős vietnami né­pet, elhárítani a­­ világhábo­rús veszélyt, megvalósítani a békés egymás mellett élést, megakadályozni az atom­fegyverkezést, létrehozni az európai biztonságot, megsza­badulni a gyarmatosítás minden formájának szégye­nétől, megsemmisíteni a fa­sizmus, a fajgyűlölet csíráit is. H . ,, Kikkel? Munkásokkal, pa­rasztokkal,­ értelmiségiekkel, az ifjúsággal és az öregek­kel, a különböző politikai felfogású, filozófiai és val­lási meggyőződésű társadal­mi rétegekkel, mindenkivel, aki megőrizte hűségét a bé­ke és a népek közötti barát­ság egyetemes eszményei iránt. A kommunisták tehát a legszélesebb körű akcióegy­ségre szólítják egy világméretű a népeket, összefogás zászlóvivői — ez a dokumen­tum nagy tanulsága. De nem feledik, sőt elő­térbe helyezik saját felada­taikat. A dokumentum rendkívül hangsúlyos negye­dik része kimondja: a kom­munista-­­ és­ munkáspártok tömörítése minden imperi­alistaellenes erő egyesítésé­nek legfontosabb tényezője. Éppen résztvevői ezért a tanácskozás kijelentették: testvérpártok néhány nézet­ a különbség ellenére is eltö­kélten és egységes frontban harcolnak az imperializmus ellen. E rövid áttekintés is mu­tatja, hogy a kommunisták, a dolgozók, valamennyi ha­ladó erő megtalálja a doku­mentumban az imperialista­ellenes harc konkrét akció­­programját. S minthogy ez a program világosan meg­jelöli a fő ellenséget, a harc fő irányait és eszközeit, mozgósító ereje is rendkí­vüli. A manWai tanácskozás IHUb^AAtU tehát mara_ ■'­­............... dandót, tör­ténelmi értékűt alkotott. Üzenete azóta már ország­határok felett, kontinense­ket átívelve száll: „A szocia­lista országok népei, prole­tárok, tőkés országok de­mokratikus erői, felszaba­dult és elnyomott népek, fogjatok össze ...” _____. Pálos Tamás

Next