Dolgozók Lapja, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
* T>, Esős nyárelő Esővel köszöntött be az idei nyár az ország nagy részén és éppen az nyitányát zavarta meg aratás Az idei Medárd-időszak mindenütt rekord csapadékmennyiséget produkált. A ázott talajokon szünetel felmezőgazdasági munka, pedig a több helyen megérett már az őszi árpa és aratni kellene. Baranyában a hét közepén indultak volna a kombájnok, ám a kiadós esőzés legalább 4—5 nappal eltolta a betakarítás megkezdését. Somogyban a héten Kastélyosdombó és Böhönye termelőszövetkezeteiben márták az őszi árpa első levagrendjeit. A gazdaságok általában a tervezettnél hosszabb betakarítási időszakra és nehéz, küzdelmes aratásra számítanak. Az eső és a szél sokfelé földre terítette a gabonát. Erőteljesen fejlődnek az esőtől a kapásnövények. A rétek fűtermése kitűnő, kertészetekből is jó hír érkezett: a termelők naprólnapra nagyobb mennyiségű zöldáruval jelentkeztek a piacon. LETARTÓZTATTÁK ABERNATHYT A dél-karolinai Charlestonban péntek este letartóztatták Ralph Abernathy lelkészt, a meggyilkolt Martin Luther King néger polgárjogi vezető utódát. Abernathy 400 néger békés felvonulását vezette a városban, akik ily módon juttatták kifejezésre sokat a sztrájkoló szolidaritákórházi alkalmazottak iránt. A felvonulókra fegyveres rendőrök, valamint a Nemzeti Gárdának a helyi hatóságok parancsára nem sokkal a demonstráció előtt a városba vezényelt katonái vetették magukat. A rendőrök gumibotokkal törtek utat Abernathyhoz, akit társainak szoros gyűrűje vett körül. A felvonulás több résztvevőjével együtt Abernathyt rendőri kocsiba tuszkoltak és elhurcoltak. DOLGOZÓK LAPJA Béke-világtalálkozó Berlinben Hetven nemzeti és nemzetközi szervezetnek a világ minden tájáról érkezett mintegy 800 küldötte jelenlétében nyitotta meg szombaton délelőtt az ünnepélyesen feldíszített berlini Dynamo sportcsarnokban R. K. Khadilkar, az indiai parlament alsóházának elnökhelyettese, a négynapos nagy nemzetközi béketalálkozót. Khadilkar megnyitó szavai után Albert Norden, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Walter Ulbrichtnak a kongresszushoz intézett üzenetét olvasta fel. Walter Ulbricht az NDK Államtanácsa és kormánya nevében üdvözölte a konferencián megjelent küldötteket és nagy jelentőségűnek minősítette, hogy erre a béke-világtalálkozóra az NDK- ban került sor. Utalt a kommunista- és munkáspártok moszkvai tanácskozásának békefelhívására és reményét fejezte ki, hogy ez a berlini konferencia nem marad meg a puszta békedeklarációknál, hanem megállapodik egységes imperialistaellenes akciókban. Az üzenet felolvasása után megalakították a konferencia munkáját irányító bizottságot. Az irányító bizottság megalakulása után konferencia elfogadta az elő készítő bizottság ügyrendi javaslatát, amely szerint a tanácskozás öt témakör alapján öt bizottságban folytatja munkáját. A megvitatásra kerülő témakörök: 1. Vietnam; 2. európai biztonság; 3. Közel-Kelet; 4. kolonializmus, neokolonializmus, nemzeti függetlenség, 5. leszerelés. Az ügyrend beterjesztését követően, a konferencia résztvevőinek nagy ünneplése közepette Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere, Párizsban tárgyaló dél-vietanami küldöttség emelkedett szólásra.vezetője Beszámolt a Nemzeti Felszabadítási Front eredményes harcáról, amely a VDK bombázásának beszüntetésére és a tárgyalóasztalhoz kényszerítette az amerikai agresszorokat. Rámutatott, hogy a Nixon-kormány — békeszólamai ellenére — a vietnami háború kiélezésének útján halad és zátonyra akarja juttatni a párizsi tárgyalásokat. Félrevezető manővernek minősítette a 25 000 amerikai katona kivonásának bejelentését, amelynek valójában nincs gyakorlati értéke. A vietnami kérdést a tízpontos program alapján kell megoldani — hangoztatta és hozzáfűzte: ha az amerikaiak tovább folytatják agressziójukat, akkor az ideiglenes forradalmi kormány csapatai az eddiginél is nagyobb erővel folytatják küzdelmet a teljes felszabadulásig. Végezetül kérte minden békeszerető és haladó ember támogatását a vietnami nép igaz ügyéhez és hangoztatta, hogy a végső szót Amerikában is az amerikai nép fogja kimondani kényszerítve kormányát csapatai visszavonására a világ békéje és az amerikai nép érdekében. A szombati plenáris ülésen felszólalt még Teodorov szovjet akadémikus, Martín Niemöller nyugatnémet, evangélikus lelkész, a német békemozgalom régi harcosa, Krishna Menen és több más delegáció vezetője. se A plenáris ülés befejezéután, délután megkezdődött a munka az egyes bizottságokban. A béke-világtalálkozó megnyitása alkalmából számos üdvözlő üzenet érkezett konferenciához. Így a Szovajetunió nevében Brezsnyev és Koszigin intézett üzenetet a tanácskozáshoz. Francia kormányalakítási tárgyalások Antoine Pinay, de Gaulle egykori pénzügyminisztere, akinek nevéhez a francia frank 1958—60 közötti megszilárdítása fűződik, szombaton közölte Jacques Chaban- Delmas-val, Pompidou kijelölt miniszterelnökével, hogy nem vállal semmilyen tárcát az új kormányban. „Nem szeretek olyan feladatot és olyan felelősséget vállalni, amelynek teljesíthetőségéről nem vagyok meggyőződve” — indokolta meg elutasító álláspontját a 77 éves gazdasági szakember. Az AP szerint a nyilatkozat tulajdonképpen azt jelenti, hogy Pinay és Pompidou nem tudta egyeztetni elképzeléseit a frank megerősítését és az infláció megfékezését célzó programmal kapcsolatban. Az amerikai hírügynökség egyébként Pompidou elnöksége első bizalmi válságának minősíti Pinay elutasító álláspontját. Az AFP francia hírügynökség viszont inkább úgy véli, hogy Pinay negatív válasza a legfőbb akadályt hárította el a kormányalakítási tárgyalások folytatása előtt. Pinay „nem”-je a megfigyelők szemében Giscard d’Estaing pénzügyminiszteri kinevezését valószínűsíti — írja az AFP. Chaban-Delmas, Pinay válaszának kézhezvétele után, már tárgyalt is a független köztársaságiak ambiciózus vezetőjével. Noha Giscard d’Estaing a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésről távozóban nem volt hajlandó nyilatkozni, tény, hogy pénteken este a hallgatók kérdésére válaszoló rádióinterjújában arra utalt: személyesen szerzett gyakorlati tapasztalatainak a pénzügyminiszterség minden másnál jobban megfelelne. Chaban-Delmas a szombati nap folyamán felkereste az Elysée-palotában Pompidou elnököt, majd a délutáni órákban Ortolival, a leköszönő kormány pénzügyminiszterével, valamint Roger Frey egykori belügyminiszterrel, ez idő szerint a parlamenti ügyek államtitkárával és Guichard-ral, az iparfejlesztés, az állami tervezés és a gazdasági körzetbeosztás egyik neves szakértőjével tanácskozott. Chaban-Delmas a kora esti órákban közölte, hogy az új kormánynak tagja lesz Valéry Giscard d’Estaing, továbbá Roger Frey, Francois-Xavier Ortoli és Oliver Guichard. A dezignált tiszterelnök egyben azt miis bejelentette, hogy a kormánylistát vasárnap este teszik közzé. A hét évre francia elnökké beiktatott Pompidou, nyakában a Becsületrenddel, ellép a felsorakozott díjszázad előtt. Barnard boxmeccse A szívátültetési műtétjei révén világhírűvé vált, a héten hazánkban járt Barnard fokvárosi professzor a szombatra virradó botrány középpontjává éjszaka lett egy római étteremben. A professzor éppen vacsoráját fogyasztotta, az olasz sajtó által „menyasszonyaként” emlegetett húszéves Barbara Zöller, valamint több barátjának van, amikor egy társaságiszemfüles római fotoriporter több felvételt készített a párról. Amint Barnard észrevette a „merényletet”, a fényképészhez lépett és felszólította, hogy adja át neki a filmtekercset. A fényképész erre nem volt hajlandó, mire Barnard rávetette magát kikapta kezéből a fényképezőgépet és megsemmisítette a tekercset. Az AFP jelentése szerint az incidens valóságos boxpárbaj közepette zajlott le. A fényképész közölte, hogy feljelentést tesz Barnard ellen. A fehér rhodesiaiak köztársasága Június 20-án döntött Rhodesia (területe 389 362 km 2, lakosságának száma 4 530 000 fő) 90 694 választásra jogosult állampolgára a Ian Smith-kormány által 1969. május 21-én előterjesztett új alkotmányról. A korábbi brit gyarmat, amely 1965- ben elszakadt az anyaországtól és egyoldalúan függetlennek nyilvánította magát, köztársasággá vált. Elegendő egy pillantást vetni a választásra jogosultak számára, máris kitűnik, hogy 95 000-en döntöttek 4,5 millió sorsáról. 225 ezer fehér rhodesiai rendelkezett 81 572 szavazattal, míg több, mint négymillió fekete afrikainak és ázsiainak, 6 645, illetve 2 477 szavazattal kell beérnie. A Rhodesiai Köztársaság melletti döntés kizárólag a fehér kisebbség műve. A fekete többség hallgatásra van ítélve. Rhodesia példája világosan megmutatta, hogy igaza volt azoknak az afrikai országoknak, amelyek az 1966. elején meghirdetett gazdasági bojkottot kevésnek találták Smith lázadó rezsimjének térdre kényszerítéséhez. Rhodesia növelte áruforgalmát Portugáliával és Dél-Afrikával, s gyarmaton amikor az elszakadt benzinhiány jelentkezett a Dél-afrikai Köztársaságban gyűjtési akciót kezdeményeztek. Az értékes üzemanyag és nagy gyógyszer hatalmas mennyiségű szállítóeszközökön gördült át a rhodesiai— dél-afrikai határt képező Limpopo folyón. Amire Rhodesiának gépekből, ipari felszerelésekből, gépjárművekből és más fontos ellátási cikkekből szüksége volt, az rejtett utakon — később többékevésbé nyíltan — bejött az országba. Ma Rhodesia külkereskedelmének nagy része a szomszédos Dél-Afrikán át bonyolódik. Különböző transzmissziókon keresztül megoldották, hogy a kedvelt rhodesiai dohány továbbra is eljusson szerte a világba — Nagy-Britanniába épp úgy, mint az NSZK-ba. A Kínai Népköztársaság is importált ásványi nyersanyagokat Rhodesiától. A nyugat-német kereskedelem az embargó ellenére 1968- ban 52,6 millió dollár értékű árut szállított Rhodesiának. Rhodesia bruttó társadalmi termelése a múlt évben 3,2 százalékkal nőtt. Az export is tekintélyes: 165 millió dollárt ért el. 1965 óta erős emelkedés volt tapasztalható a bányászat, a feldolgozóipar és az építőipar termelési mutatóiban* Gondot okozott ellenben a mezőgazdasági termelés, amelyet a rossz időjárás miatt — mindenekelőtt a dohány területén — nagy veszteség ért. A Széntóföer* rr>vwé* európai és ázsiai 5,5*/ Króm A Messz.' Arany Afrikai' ■: lakosság Rhodesia összlakossága 4,530 mó fő 1969. Június 33. vasára»» A moszkvai dokumentum knriMil- legbefolyásosUasabb politikai erejének kommunista mozgalomnak egyenesen történelmi szerepéből és küldetéséből fakadó kötelessége, hogy a világ bonyolult folyamatait sokoldalúan, marxista—leninista módon elemezze és a testvérpártok kollektív munkájával, tapasztalataik egybevetésével megjelölje harci osztagainak feladatait a forradalmi folyamat kibontakoztatásában. további Erre elkerülhetetlenül szükség van z imperializmus elleni kiélezett harc időszakában, amikor e harc nyeinek megfelelő, követelmeminden kommunista párt és antiimperialista erő által cselekvően támogatható elvi platform és akcióprogram a küzdelem sikerének feltétele. A moszkvai nemzetközi tanácskozáson a testvérpártok eleget tettek a rájuk háruló internacionalista kötelezettségnek. Elvileg szilárd, marxista—leninista elemzésen alapuló politikai platformot hoztak létre, amely minden bizonnyal hatékony eszmei és politikai kommunisták fegyver lesz , és mindazok kezében, akik készek összefogni az emberiséget fenyegető új háború veszélyének elhárítása érdekében, a béke védelmében, vagyis — ami ezzel egyértelmű — az imperializmussal szemben. A tanácskozás doku ---------—~~~~= mentuma, amely azt taglalja, melyek az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, és mit kell tenni a kommunista- és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akciói egysége érdekében, mindenekelőtt a világhelyzet pontos elemzésével tűnik ki. S aki politikával foglalkozik, iránta érdeklődik, jól tudja, hogy e kérdésben nagyon ellentmondó véleményeket hallani: támadásban van-e a forradalmi világmozgalom, ■ helyesek-e a korunk jellegére, tartalmára és alapvető tendenciáira vonatkozó korábbi értékelések — ilyen s hasonló kérdések hallhatók. A testvérpártok elemzése világos választ ad: a forradalmi világmozgalom, egyes osztagainak nehézségei és kudarcai ellenére, folytatja támadását. Ezt az imperializmus sorozatos ellentámadásokkal próbálja megállítani. Bár az ellenfél komoly és veszedelmes, korunkban már képtelen visszaszerezni a kezdeményezést és visszafelé fordítani a világ fejlődését. De még ebben a helyzetben sem mond le négy világosan körvonalazható céljának eléréséről: gyengíteni a szocializmus állásait; elnyomni a népek nemzeti felszabadító mozgalmát; akadályozni a kapitalista országok dolgozóinak osztályharcát; feltartóztatni a kapitalizmus hanyatlásának visszafordíthatatlan folyamatát. S hogy céljait ne érhesse el, hogy ne hozhasson még szörnyűbb csapásokat az emberiségre, a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek össze kell fogniok vele szemben. Ez az a helyzetértékelés, amelyre a kommunista- és munkáspártok túlnyomó többsége ma támaszkodik, s ennek alapján vette számba Moszkvában is — a dokumentum második fejezetében — az antiimperialista erők helyzetét és lehetőségeit. A világon 7. ,hIT-rrr-r-.—a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és nemzeti felszabadító mozgalom — áll szemben az imperializmussal. Belső helyzetük és egységük dönti el, milyen hatékonyan tudják felvenni a harcot. A testvérpártok e téren sem hunynak szemet a nehézségek felett, de beható elemzés alapján úgy vélték, hogy mind a három áramlat rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, tapasztalatokkal, amelyek szükségesek a sikeres küzdelemhez. Az antiimperialista harc távlatai szempontjából elsőrendűen fontos „a szocialista rendszer, s a munkás és a nemzeti felszabadító mozgalmak szövetségének megerősödése.” A dokumentum 10"11 ° s ____________ Soja.“ :----------------------z===a=tossága, tiszta, jól követhető logikája, világos rendező elve. Az imperializmus helyzetének vizsgálata (X. fejezet) és vele szemben álló erők számábavétele (2. fejezet) után ad választ arra, mit is kell tehát tenni. A válasz egy szó: összefogni. Milyen alapon? Azon, hogy közös az ellenség, az imperializmus, közös az érdek, a béke. Milyen célok érdekében ? Segíteni a hős vietnami népet, elhárítani a világháborús veszélyt, megvalósítani a békés egymás mellett élést, megakadályozni az atomfegyverkezést, létrehozni az európai biztonságot, megszabadulni a gyarmatosítás minden formájának szégyenétől, megsemmisíteni a fasizmus, a fajgyűlölet csíráit is. H . ,, Kikkel? Munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, az ifjúsággal és az öregekkel, a különböző politikai felfogású, filozófiai és vallási meggyőződésű társadalmi rétegekkel, mindenkivel, aki megőrizte hűségét a béke és a népek közötti barátság egyetemes eszményei iránt. A kommunisták tehát a legszélesebb körű akcióegységre szólítják egy világméretű a népeket, összefogás zászlóvivői — ez a dokumentum nagy tanulsága. De nem feledik, sőt előtérbe helyezik saját feladataikat. A dokumentum rendkívül hangsúlyos negyedik része kimondja: a kommunista- és munkáspártok tömörítése minden imperialistaellenes erő egyesítésének legfontosabb tényezője. Éppen résztvevői ezért a tanácskozás kijelentették: testvérpártok néhány nézet a különbség ellenére is eltökélten és egységes frontban harcolnak az imperializmus ellen. E rövid áttekintés is mutatja, hogy a kommunisták, a dolgozók, valamennyi haladó erő megtalálja a dokumentumban az imperialistaellenes harc konkrét akcióprogramját. S minthogy ez a program világosan megjelöli a fő ellenséget, a harc fő irányait és eszközeit, mozgósító ereje is rendkívüli. A manWai tanácskozás IHUb^AAtU tehát mara_ ■'............... dandót, történelmi értékűt alkotott. Üzenete azóta már országhatárok felett, kontinenseket átívelve száll: „A szocialista országok népei, proletárok, tőkés országok demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek, fogjatok össze ...” _____. Pálos Tamás