Dolgozók Lapja, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

1969. augusztus 5. kedd Milyen volt a honfoglalók lova? Semmiféle leírás vagy rajz nem örökítette meg, milyenek voltak azok a lovak, lyeken Árpád magyarjai ame­Kárpát-medencébe érkeztek.­­ Szakembereink azonban, köz­tük a Mezőgazdasági Múze­um kutatói, ma már sok né­ma tanú el sem hangzó hang­jait­­ is érthető vallomássá tudják lefordítani. A tulajdonságairól pontos lovak kö­vetkeztetést adnak az egyko­ri feljegyzések. A nyugati krónikások beszámolnak ró­la, hogy őseink néha három hét alatt 2000 kilométert is bejártak lóháton. Nyoma maradt annak a taktikájuk­nak is, hogy közelharc köz­ben egyetlen vezényszóra lovastul megpördültek és pil­lanatok alatt lőtávolságra hagyták maguk mögött az el­lenséget, hogy rázúdíthassák rettegett­ nyilaikat. Egy társadalmi bíróság naplójából Az üzemek, vállalatok tár­sadalmi bíróságai azon kívül, hogy a kisebb bűnök, szabály­­sértések tárgyalásával (jogkö­re korlátolt határok mögött mozog) megkönnyítik a váro­si és megyei bíróságok mun­káját, fontos nevelő-átnevelő tevékenységet is folytatnak. A legjobban a munkahelyén is­merik az illető magatartását, jellemvonásait, sőt sokszor családi problémáit is. A kol­lektívában, a munkahelyen tárgyalt ügynek erkölcsileg is nagyobb hatása van, az elkö­vetőnek szembe kell nézni kol­légáival is. Soós Mihállyal, az Oroszlá­nyi Szénbányák XX. aknája társadalmi bíróságának elnö­kével naplóját. lapozgatjuk a bíróság A legtöbb jegyző­könyv a termelési szabályok megsértésével foglalkozik. Akad azonban más jellegű ügy is. Az 1968-as jegyzőköny­vekben ilyen határozatokat ma­ Ilyen teljesítményekre csak í­runk. Lopás elősegítéséért­­ igen szívós, kitartó, igény­telen lovak képesíthették őket. Ezek a lovak azonban szükség esetén — valószínű­leg rövidebb időre — nagy gyorsaságot bírtak igen ki­fejteni. A lovak alkatáról a régé­szeti leletek adnak hatást. A fennmaradt tájékoz­óson­tok bizonysága szerint a honfoglaláskor a magyar ló­­állomány jellegében keleti típusú, leginkább a mai mongol lóhoz hasonló fajták keveréke lehetett. Ezek a lo­vak nem voltak nagyon­­ szé­pek. Alacsonyak voltak, mar­­magasságuk 126—140 centi­méter között volt, fejük in­kább nehéz, nyakuk viszony­lag rövid, törzsük zömök, lá­buk szikár, sörényük, farok­szőrük közepesen hosszú és közepesen sűrű lehetett, szí­nük pedig többnyire egér­szürke vagy pej volt. 150 forint bírság: szerszámlo­pásért — 100 forint, erőszakos magánlaksértésért — 200 forint bírság és így tovább. A XX-as akna társadalmi bírósága ez évben is több ügyet tárgyalt. Nézzünk meg néhányat közü­lük. V. G. vájárt bizonyos mun­kával bízta meg az aknász, s ez nem tetszett neki. Az ak­nász ezért kiküldte a bányá­ból. Az ügy a társadalmi bí­róság elé került. A büntetés: megrovás és négyhónapos pré­mium elvonás. Fellebbezés nincs. N. I. vájár megsértette a munkafegyelmet. Igazolatlan műszakmulasztásokkal hátrál­tatta az üzem munkáját. A vájár vallomásából: „A múlt évben négy napot túlüdültem. Kértem, hogy tudják be ezt 1969-re. Nem tudták be. Az 1968-as nyereségrészesedésből kizártak. E­miatt nézeteltéré­sem­­ támadt a családommal, gyakori veszekedések keletkez­tek otthon, ami kimaradáso­kat okozott.” Tekintettel arra, hogy N. I. vájár régi jó szak­ember, s eddig nem voltak ki­lengései, a társadalmi bíróság a legenyhébb büntetést szab­ta ki rá, — megrovásban ré­szesítette. T. J. vájár igazolatlan mű­szakmulasztásért, állt a tár­sadalmi bíróság elé. Magya­rázata: „Július 27-én nem jelentem meg a munkában, fá­radt voltam és elaludtam, 30- an a Városkapu étterem pres­­­szójában szórakoztam, s a kel­leténél többet ittam. Az ital megártott, s nem tudtam meg­jelenni a munkában”. Bünte­tés: szigorú megrovás. Persze a szigorú megrovásokkal együtt jár a különböző ked­vezmények megvonása is. S a büntetés így anyagiakban je­lentkezik. Egy más jellegű ügy. B. J. vájár figyelmetlenül vezette motorkerékpárját, összeütkö­zött egy másik járművel. Bű­ne : veszélyeztette embertársa életét. A társadalmi bíróság határozata: 300 forint pénzbír­ság, 400 forint költség és kár­térítés. — Milyen összegig terjedő pénzbírsággal sújthatják a hi­bák elkövetőit? Miből indul­nak ki az ügyek elbírálásánál? — kérdeztük Soós Mihálytól. — Kötelezhetjük a szabály­­sértőket 1000 forinton aluli kár megtérítésére és 500 fo­rintig terjedő bírság fizetésé­re. Az egyes esetekben a leg­körültekintőbben járunk el. Figyelembe vesszük azt is, ho­gyan dolgozik az illető, volt-e már azelőtt is valami­­­lyen bírósági ügye, volt-e bün­tetve, stb. Fő célunk a neve­lés. Sok esetben bizalmat elő­legezünk azoknak, akik ezt megérdemlik. Meggyőző be­szélgetéseket folytatunk szabálysértőkkel, s a kollek­a­tíva ellenőrzése alá helyezzük őket. — Milyen eredménnyel járt ez eddig? — Szép eredményeket ér­tünk el. A legtöbb szabály­­sértő megbánta tettét, s azóta is jól dolgozik. Az ígéretüket, minden esetben ,betartják. Az eltévelyedettek legtöbbször bocsánatot kérnek a megsér­tett féltől, a kollektívától. A XX-as aknában két éve nem adtunk javaslatot elbocsátás­ra. Azelőtt előfordult ilyen eset is. Az egyes esetek intő például szolgálnak másoknak is. A XX-as aknában a múlt évihez képest csökkenő ten­denciát mutatnak a szabály­­sértések. Jó a kollektíva, se­gíti, s neveli egymást. És, hogy milyen eredménnyel, azt a társadalmi bíróság tevékeny­sége is bizonyítja. (—tán—) HÉTVÉGE AZ ORSZÁGÚIAKON Régi megfigyelése a rend­őrségnek, hogy a közúti bal­esetek száma augusztus hó­napban ugrásszerűen megnö­vekszik. Ha az okokat ke­ressük, mindenképpen figye­lembe kell venni azt a tényt, hogy az üdülésre és az üdü­lésből hazautazók száma eb­ben a hónapban a legmaga­sabb. Emellett még a sokévi tapasztalat szerint az átlagos­nál jóval magasabb hőmér­séklet is komoly tényezővé válik a balesetek előidézésé­ben. Szombaton délelőtt telefo­non meghívást kaptunk a Komárom megyei Rendőrfő­kapitányság közlekedési cso­portjától, hogy tekintsük meg az udvarukon felsorakozott karambolozott járműveket. Éppen egy Trabantot szál­lítottak el, amely a múlt hét közepén karambolozott, de helyére már újabb gépko­csikat hozott az autómentő. Pénteken Ács és Gönyű kö­zött egy belga autóversenyző FORD típusú gépkocsijában­­ eialudt és az útmenti árokba hajtott. A vezető és kísérője súlyosan megsebesült, anyagi kár 60 ezer forint.Az Szombaton az M 1-es úton a Birka csárda közelében két csehszlovák rendszámú gép­kocsi ütközött össze, mert egyikük nem tartotta be a kö­vetési távolságot. Az összeüt­közés következtében Smalcze József prágai lakos által ve­zetett Simca 1300 típusú gépkocsi kigyulladt, majd teljesen leégett. Szerencsére személyi sérülés nem történt, mivel az utasok időben el tudták hagyni az égő kocsit. A két gépkocsiban 90 ezer forint értékű kár keletkezett. Vasárnap ismét több bal­eset történt a megyében. Ezek közül a legsúlyosabb Dorogon volt, ahol Polgár István debreceni lakos által vezetett tehergépkocsi gyors­hajtás következtében elütötte az úttest jobb oldalán közleke­dő, eddig még ismeretlen 65—70 év körüli női személyt —, aki sérülésébe a helyszí­nen belehalt. A baleset ügyében a vizs­gálat félünk. Ez maradt a FORD személyautóból DOLGOZÓK LAPJA Mit „tud” az új Trabant? Mindenekelőtt: fittyet hány­ó­dik a világ gépkocsigyártása, a lekicsinylő megjegyzéseknek,­­ hogyan veszik át a tehergép­ugyanis a legújabb Trabant — huszonhat — fényesen lóerős motorjával vizsgázott! Az NDK után először hazánkban került sor a Trabant tovább­járművek azokat a feladato­kat, amiket a vasúti szállítás már nem tud gazdaságosan elvégezni. S akit a meleg nyá­ri napokban az üdülés örő­fejlesztett változatának alapos í mei csábítanak, bizonyára ér­műszaki próbájára, szaknyel­­­­deklődéssel fogja elolvasni a ven szólva TECHNIKA tesztelésére is a című, havonta megjelenő, népszerű műszaki lap legújabb, augusztusi szá­ma már ki is állítja a végbi­zonyítványt. A lap teszt-ri­portja egy sokrétű, nagyon érdekes vizsgálat végeredmé­nyeit tükrözi, melynek azon­ban nemcsak a gépkocsi után vágyók, hanem a régi Tra­­bant-tulajdonosok is hasznát látják. Az autó azonban nemcsak személygépkocsi lehet, hanem — a népgazdaságban betöl­tött, mind fontosabb szerepé­nél fogva — haszonjármű is. E gondolat jegyében a Techni­ka számos képpel illusztrált elemzést közöl, merre fejlő­lap sokat ígérő cikkét: „Csalá­di ház a postán”. A cikk be­számol azokról a kezdemé­nyezésekről, amelyek belföl­dön és külföldön a családi­házépítés olcsóbbá tételét, meggyorsítását szolgálják (ilyen módszer a postai úton rendelhető, előregyártott ele­mekből készült családi ház, melyet rendelője „csináld ma­gad’’ alapon állít össze — re­méljük, ezt a megoldást rö­videsen nálunk is üdvözölhet­jük). A távbeszélő jövőjéről s a csomagolástechnika új útjairól is érdekes, színes be­számolót találunk a Tecnika legújabb­­ban, amely augusztusi száma­már kapható az újságárusoknál. N­yári vásár Bár még a nyár kellős kö­zepén járunk, a kereskedelem máris elkezdte a szokásos sze­zonvégi vásárokat, kiárusí­tásokat. Idén, szakítva a ko­rábbi évek gyakorlatával, nem csupán szezon jellegű cikkek ármérséklésére került sor. Téli, nyári és őszi ruhá­zati cikkek egyaránt rákerül­tek­ arra a listára, amely augusztus 4-től 19-ig bezáró­lag átlagosan 40 százalékosan mérsékelt áron kerül forga­lomba. Érthető érdeklődés előzte meg ruházati a ruházati vásárt. A boltok megelőző mérsékelt forgalma igazolta, hogy a vásárlók számítanak az időleges leárazásra. Az engedmény mértéke orszá­gosan több száz millió forin­tot tesz ki. Most is, mint min­dig, vannak slágercikkek, a kötöttáruk között például a férfi pulóverek, ezen kívül a téli szövetek, lányka téli­kabátok, orkánkabátok is. A feltűnően gazdag választéknak az a magyarázata, hogy a k­e­reskedelem idén bátrabban rendelt a nagykereskedelem­től, hiszen a vásár után eset­leg megmaradó árú továbbra is divatos, könnyen eladható cikk marad. A vásár első perceiben jár­tunk a Vértes Áruházban. A pultok roskadásig vannak áruval, mindenki talál kedvé­nek és a pénztárcájának meg­felelőt. Különösen a méter­áru osztályt keresik fel a vá­sárlók. A konfekció osztályon több száz öltöny között válo­gathatnak a látogatók. Előre­láthatóan a győri műbe­­tyár új termékéből, a „grabonából” készül kabátok lesznek a keresett slágerek. Alkalmunk volt a boltokban megforduló vásárlókkal be­­­szélgetni. Elégedettek, a kí­vánt áruval távoztak. A ke­­reskedelem is megtanulta az elmúlt években feladott „lec­két”, ötletes, bátor kezdemé­­­­nyezésekkel adja ennek tanújelét. Rég volt ennyi vásárló a Vértes Áruházi­ in: hétfőn délelőtt, a vásár első perceiben elözönlöt­ék az érdeklődők az áruház osztályait A legnagyobb „ütközet” a méteráru osztályon volt... Minden héten azzal köszön­tünk s váltunk el egymástól, hogy „e héten nyerünk”. So­ha nem nyertünk, de azért minden héten ragyogó arccal bízott a péntekben. „Ha most nem, akkor a jövő héten bi­zonyára.” — Mondd, minek örülsz úgy, hiszen megint nem nyertél? — kérdezem, mert öt találat ese­tére három évi támogatást ígért, méghozzá havonta há­romezer forintot. Nem kis pénz, s tudtam szavabízható ember! Lestem, vártam hát, hogy Fortunka egyszercsak meglátogat bennünket. Néha volt egy kettesünk. Megittunk egy feketét, persze, ha belegondolunk, hogy egy esetleges öttalálat... inni kellett! Méghozzá Arra ko­nyakot. A számlát tapintatból én fizettem, kell, ő felépíti a két kezével, mert jó kőműves, még ki is tüntették a múltkor ... Aztán a húgom ... Bevallom, nem kapott sok hozományt, hát most az öregek helyett is pó­tolnám; becsületes, nem? — Az! Becsületes. — A két öcsémnek húsvét­­kor volt az eljegyzése; egy kis pénzmag nem árt ilyenkor, testvértől meg el is fogadha­tó ... Elértettem. — De mi nem vagyunk testvérek... — Az más! Mit érzékeny­kedsz? — nyugtatott meg. — Az a rongyos pár száz­ezer kifutja a kétmillióból, jönne már az az öttalálat. És minden héten ragyogó , majd a jókat adja, csak Nem igaz? És akkor írhatnál, amit akarnál, gondtalanul... Különben, nem csak te vagy arccal jelentette be: nem húz­ az egyetlen, aki pénzt kap tő­lem, és nem testvér. Még csak nem is rokon. Feri és Zoli szintén ötvenötezret kap. ..­ták ki a számokat. „De a jö­vő héten bizonyára ...” — Sok embernek ígértél te pénzt? — gyanakodtam, ki- No, látod? ök nem érzékeny­­szen azt, hogy nem húzták­ ki kednek? Te meg... a számokat, mind ragyogóbb Megittuk a feketét, konyak­arccal, nagyobb jókedvvel tu­­kai. ő egyszerű, de utánozha­ egyeztünk, hogy születési szá­matta­­tatlan mozdulattal intett, hogy mekkas, meg hasonló egyebek velünk... És mi? Hát ő min­dent megérdemel... — Érdemelne... — javítot­tam ki. — Hiszen még nyertünk. — No már most — folytatta a számolást. — Abban meg­— És variálod a számokat? — Természetesen! Mindent módszeresen kell csinálni. Tü­zetesen. Ceruzát vett elő. — Figyeld! Vannak, akik — Párnak. Mi szegény, sok­ ezt a csekélységet fizessem ki. ket sokra nem viheti az em­ber a lottóban. — Erre nem is gondoltam — ámultam el. S úgy éreztem, erre még meg kell inni­ egy kis konyakot . Pincér... tergom­nál, oda csak az anyag beírják a születési évüket, hó­ — Ha viszont az ember kis gyermekes család vagyunk. Kereken tízen testvérek. Ugye, mindegyik testvér megérdemel legalább ötvenezer forintot. A mérnök bátyám autót akar, a kőműves egy szép telket Esz­ ff a majd nyelünk... napjukat, napjukat, életévü­ket. Ezek a kezdők. Mert egy évben, egy hónapban, egy ugyanazon a napon rengeteg ember születik. Mi a falunk­ban öten születtünk egy órá­ban. Na már most! Ha én azo­kat a számokat megjátszom, akkor ők is megjátszhatják ... Igaz .... ? Képzeld el, egyszer­re öt öttalálat. De csak a mi falunkban született emberek­nek. Hát akkor más faluban, más városokban...? Még ne­künk kéne visszafizetni... Ak­kor se te, se Zoli meg Feri, de még a testvéreim sem kapná­nak tőlem egy megveszekedett krajcárt sem ... Hogy apám­ról ne is beszéljek, mert mindenkinél többet érdemel.. . — és elérzékenyülve szipp­számítja a szerencséjét .. így példának okáért, felső mate­matikával ... A kétismeret­­lenes alapján, ezt nagyon ke­vesen értik, még azok se na­gyon, akik tanítják, így az öt­­tclálat már hoz valamit. — Az áldóját — szörnyül­­ködtem el. — Hisz ez akkor biztos? — Biztosnak így sem biz­tos, csak az esélyek nagyob­bak. És ami a fontos, többet nyerhet az ember! Kétmilliót. Az olyan biztos, mint... mindegy, hogy mint mi...No. — Szerényebb is lehetnél — jegyeztem meg és kifizettem a cechet. — Minek neked mind­járt kétmillió? Elszomorodott. Nagy, kerek szemében töprengés és bánat. Ujjait tördelve elnézett a tá­voli sarokba. — Ha nyernék ... Neked vannak összeköttetéseid ... Szükségem lenne majd akkor gott. — Mennyit küszködött ötvenezer forintra ... — Ötvenezerre? Igazán vic­ces! Nyersz és kölcsön kérsz? — Tudod, csak úgy bírom nem kifizetni az ígéreteimet... Ha nyerek, persze, csak akkor. Különben nem vagyok köteles öt forintot sem adni senki­nek ... A rádióban akkor jelezték, hogy a lottószámokat közlik. Gondterhelt arccal figyelt. — Majd a jövő héten nye­rünk ... — derült fel. — Addig fizesd ki ezt a számlát... Nem fillérezünk, nem igaz? Baráth Lajo«

Next