Dolgozók Lapja, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
1969. augusztus 5. kedd Milyen volt a honfoglalók lova? Semmiféle leírás vagy rajz nem örökítette meg, milyenek voltak azok a lovak, lyeken Árpád magyarjai ameKárpát-medencébe érkeztek. Szakembereink azonban, köztük a Mezőgazdasági Múzeum kutatói, ma már sok néma tanú el sem hangzó hangjait is érthető vallomássá tudják lefordítani. A tulajdonságairól pontos lovak következtetést adnak az egykori feljegyzések. A nyugati krónikások beszámolnak róla, hogy őseink néha három hét alatt 2000 kilométert is bejártak lóháton. Nyoma maradt annak a taktikájuknak is, hogy közelharc közben egyetlen vezényszóra lovastul megpördültek és pillanatok alatt lőtávolságra hagyták maguk mögött az ellenséget, hogy rázúdíthassák rettegett nyilaikat. Egy társadalmi bíróság naplójából Az üzemek, vállalatok társadalmi bíróságai azon kívül, hogy a kisebb bűnök, szabálysértések tárgyalásával (jogköre korlátolt határok mögött mozog) megkönnyítik a városi és megyei bíróságok munkáját, fontos nevelő-átnevelő tevékenységet is folytatnak. A legjobban a munkahelyén ismerik az illető magatartását, jellemvonásait, sőt sokszor családi problémáit is. A kollektívában, a munkahelyen tárgyalt ügynek erkölcsileg is nagyobb hatása van, az elkövetőnek szembe kell nézni kollégáival is. Soós Mihállyal, az Oroszlányi Szénbányák XX. aknája társadalmi bíróságának elnökével naplóját. lapozgatjuk a bíróság A legtöbb jegyzőkönyv a termelési szabályok megsértésével foglalkozik. Akad azonban más jellegű ügy is. Az 1968-as jegyzőkönyvekben ilyen határozatokat ma Ilyen teljesítményekre csak írunk. Lopás elősegítéséért igen szívós, kitartó, igénytelen lovak képesíthették őket. Ezek a lovak azonban szükség esetén — valószínűleg rövidebb időre — nagy gyorsaságot bírtak igen kifejteni. A lovak alkatáról a régészeti leletek adnak hatást. A fennmaradt tájékozósontok bizonysága szerint a honfoglaláskor a magyar lóállomány jellegében keleti típusú, leginkább a mai mongol lóhoz hasonló fajták keveréke lehetett. Ezek a lovak nem voltak nagyon szépek. Alacsonyak voltak, marmagasságuk 126—140 centiméter között volt, fejük inkább nehéz, nyakuk viszonylag rövid, törzsük zömök, lábuk szikár, sörényük, farokszőrük közepesen hosszú és közepesen sűrű lehetett, színük pedig többnyire egérszürke vagy pej volt. 150 forint bírság: szerszámlopásért — 100 forint, erőszakos magánlaksértésért — 200 forint bírság és így tovább. A XX-as akna társadalmi bírósága ez évben is több ügyet tárgyalt. Nézzünk meg néhányat közülük. V. G. vájárt bizonyos munkával bízta meg az aknász, s ez nem tetszett neki. Az aknász ezért kiküldte a bányából. Az ügy a társadalmi bíróság elé került. A büntetés: megrovás és négyhónapos prémium elvonás. Fellebbezés nincs. N. I. vájár megsértette a munkafegyelmet. Igazolatlan műszakmulasztásokkal hátráltatta az üzem munkáját. A vájár vallomásából: „A múlt évben négy napot túlüdültem. Kértem, hogy tudják be ezt 1969-re. Nem tudták be. Az 1968-as nyereségrészesedésből kizártak. Emiatt nézeteltérésem támadt a családommal, gyakori veszekedések keletkeztek otthon, ami kimaradásokat okozott.” Tekintettel arra, hogy N. I. vájár régi jó szakember, s eddig nem voltak kilengései, a társadalmi bíróság a legenyhébb büntetést szabta ki rá, — megrovásban részesítette. T. J. vájár igazolatlan műszakmulasztásért, állt a társadalmi bíróság elé. Magyarázata: „Július 27-én nem jelentem meg a munkában, fáradt voltam és elaludtam, 30- an a Városkapu étterem presszójában szórakoztam, s a kelleténél többet ittam. Az ital megártott, s nem tudtam megjelenni a munkában”. Büntetés: szigorú megrovás. Persze a szigorú megrovásokkal együtt jár a különböző kedvezmények megvonása is. S a büntetés így anyagiakban jelentkezik. Egy más jellegű ügy. B. J. vájár figyelmetlenül vezette motorkerékpárját, összeütközött egy másik járművel. Bűne : veszélyeztette embertársa életét. A társadalmi bíróság határozata: 300 forint pénzbírság, 400 forint költség és kártérítés. — Milyen összegig terjedő pénzbírsággal sújthatják a hibák elkövetőit? Miből indulnak ki az ügyek elbírálásánál? — kérdeztük Soós Mihálytól. — Kötelezhetjük a szabálysértőket 1000 forinton aluli kár megtérítésére és 500 forintig terjedő bírság fizetésére. Az egyes esetekben a legkörültekintőbben járunk el. Figyelembe vesszük azt is, hogyan dolgozik az illető, volt-e már azelőtt is valamilyen bírósági ügye, volt-e büntetve, stb. Fő célunk a nevelés. Sok esetben bizalmat előlegezünk azoknak, akik ezt megérdemlik. Meggyőző beszélgetéseket folytatunk szabálysértőkkel, s a kollekatíva ellenőrzése alá helyezzük őket. — Milyen eredménnyel járt ez eddig? — Szép eredményeket értünk el. A legtöbb szabálysértő megbánta tettét, s azóta is jól dolgozik. Az ígéretüket, minden esetben ,betartják. Az eltévelyedettek legtöbbször bocsánatot kérnek a megsértett féltől, a kollektívától. A XX-as aknában két éve nem adtunk javaslatot elbocsátásra. Azelőtt előfordult ilyen eset is. Az egyes esetek intő például szolgálnak másoknak is. A XX-as aknában a múlt évihez képest csökkenő tendenciát mutatnak a szabálysértések. Jó a kollektíva, segíti, s neveli egymást. És, hogy milyen eredménnyel, azt a társadalmi bíróság tevékenysége is bizonyítja. (—tán—) HÉTVÉGE AZ ORSZÁGÚIAKON Régi megfigyelése a rendőrségnek, hogy a közúti balesetek száma augusztus hónapban ugrásszerűen megnövekszik. Ha az okokat keressük, mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az üdülésre és az üdülésből hazautazók száma ebben a hónapban a legmagasabb. Emellett még a sokévi tapasztalat szerint az átlagosnál jóval magasabb hőmérséklet is komoly tényezővé válik a balesetek előidézésében. Szombaton délelőtt telefonon meghívást kaptunk a Komárom megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési csoportjától, hogy tekintsük meg az udvarukon felsorakozott karambolozott járműveket. Éppen egy Trabantot szállítottak el, amely a múlt hét közepén karambolozott, de helyére már újabb gépkocsikat hozott az autómentő. Pénteken Ács és Gönyű között egy belga autóversenyző FORD típusú gépkocsijában eialudt és az útmenti árokba hajtott. A vezető és kísérője súlyosan megsebesült, anyagi kár 60 ezer forint.Az Szombaton az M 1-es úton a Birka csárda közelében két csehszlovák rendszámú gépkocsi ütközött össze, mert egyikük nem tartotta be a követési távolságot. Az összeütközés következtében Smalcze József prágai lakos által vezetett Simca 1300 típusú gépkocsi kigyulladt, majd teljesen leégett. Szerencsére személyi sérülés nem történt, mivel az utasok időben el tudták hagyni az égő kocsit. A két gépkocsiban 90 ezer forint értékű kár keletkezett. Vasárnap ismét több baleset történt a megyében. Ezek közül a legsúlyosabb Dorogon volt, ahol Polgár István debreceni lakos által vezetett tehergépkocsi gyorshajtás következtében elütötte az úttest jobb oldalán közlekedő, eddig még ismeretlen 65—70 év körüli női személyt —, aki sérülésébe a helyszínen belehalt. A baleset ügyében a vizsgálat félünk. Ez maradt a FORD személyautóból DOLGOZÓK LAPJA Mit „tud” az új Trabant? Mindenekelőtt: fittyet hányódik a világ gépkocsigyártása, a lekicsinylő megjegyzéseknek, hogyan veszik át a tehergépugyanis a legújabb Trabant — huszonhat — fényesen lóerős motorjával vizsgázott! Az NDK után először hazánkban került sor a Trabant továbbjárművek azokat a feladatokat, amiket a vasúti szállítás már nem tud gazdaságosan elvégezni. S akit a meleg nyári napokban az üdülés örőfejlesztett változatának alapos í mei csábítanak, bizonyára érműszaki próbájára, szaknyeldeklődéssel fogja elolvasni a ven szólva TECHNIKA tesztelésére is a című, havonta megjelenő, népszerű műszaki lap legújabb, augusztusi száma már ki is állítja a végbizonyítványt. A lap teszt-riportja egy sokrétű, nagyon érdekes vizsgálat végeredményeit tükrözi, melynek azonban nemcsak a gépkocsi után vágyók, hanem a régi Trabant-tulajdonosok is hasznát látják. Az autó azonban nemcsak személygépkocsi lehet, hanem — a népgazdaságban betöltött, mind fontosabb szerepénél fogva — haszonjármű is. E gondolat jegyében a Technika számos képpel illusztrált elemzést közöl, merre fejlőlap sokat ígérő cikkét: „Családi ház a postán”. A cikk beszámol azokról a kezdeményezésekről, amelyek belföldön és külföldön a családiházépítés olcsóbbá tételét, meggyorsítását szolgálják (ilyen módszer a postai úton rendelhető, előregyártott elemekből készült családi ház, melyet rendelője „csináld magad’’ alapon állít össze — reméljük, ezt a megoldást rövidesen nálunk is üdvözölhetjük). A távbeszélő jövőjéről s a csomagolástechnika új útjairól is érdekes, színes beszámolót találunk a Tecnika legújabbban, amely augusztusi számamár kapható az újságárusoknál. Nyári vásár Bár még a nyár kellős közepén járunk, a kereskedelem máris elkezdte a szokásos szezonvégi vásárokat, kiárusításokat. Idén, szakítva a korábbi évek gyakorlatával, nem csupán szezon jellegű cikkek ármérséklésére került sor. Téli, nyári és őszi ruházati cikkek egyaránt rákerültek arra a listára, amely augusztus 4-től 19-ig bezárólag átlagosan 40 százalékosan mérsékelt áron kerül forgalomba. Érthető érdeklődés előzte meg ruházati a ruházati vásárt. A boltok megelőző mérsékelt forgalma igazolta, hogy a vásárlók számítanak az időleges leárazásra. Az engedmény mértéke országosan több száz millió forintot tesz ki. Most is, mint mindig, vannak slágercikkek, a kötöttáruk között például a férfi pulóverek, ezen kívül a téli szövetek, lányka télikabátok, orkánkabátok is. A feltűnően gazdag választéknak az a magyarázata, hogy a kereskedelem idén bátrabban rendelt a nagykereskedelemtől, hiszen a vásár után esetleg megmaradó árú továbbra is divatos, könnyen eladható cikk marad. A vásár első perceiben jártunk a Vértes Áruházban. A pultok roskadásig vannak áruval, mindenki talál kedvének és a pénztárcájának megfelelőt. Különösen a méteráru osztályt keresik fel a vásárlók. A konfekció osztályon több száz öltöny között válogathatnak a látogatók. Előreláthatóan a győri műbetyár új termékéből, a „grabonából” készül kabátok lesznek a keresett slágerek. Alkalmunk volt a boltokban megforduló vásárlókkal beszélgetni. Elégedettek, a kívánt áruval távoztak. A kereskedelem is megtanulta az elmúlt években feladott „leckét”, ötletes, bátor kezdeményezésekkel adja ennek tanújelét. Rég volt ennyi vásárló a Vértes Áruházi in: hétfőn délelőtt, a vásár első perceiben elözönlöték az érdeklődők az áruház osztályait A legnagyobb „ütközet” a méteráru osztályon volt... Minden héten azzal köszöntünk s váltunk el egymástól, hogy „e héten nyerünk”. Soha nem nyertünk, de azért minden héten ragyogó arccal bízott a péntekben. „Ha most nem, akkor a jövő héten bizonyára.” — Mondd, minek örülsz úgy, hiszen megint nem nyertél? — kérdezem, mert öt találat esetére három évi támogatást ígért, méghozzá havonta háromezer forintot. Nem kis pénz, s tudtam szavabízható ember! Lestem, vártam hát, hogy Fortunka egyszercsak meglátogat bennünket. Néha volt egy kettesünk. Megittunk egy feketét, persze, ha belegondolunk, hogy egy esetleges öttalálat... inni kellett! Méghozzá Arra konyakot. A számlát tapintatból én fizettem, kell, ő felépíti a két kezével, mert jó kőműves, még ki is tüntették a múltkor ... Aztán a húgom ... Bevallom, nem kapott sok hozományt, hát most az öregek helyett is pótolnám; becsületes, nem? — Az! Becsületes. — A két öcsémnek húsvétkor volt az eljegyzése; egy kis pénzmag nem árt ilyenkor, testvértől meg el is fogadható ... Elértettem. — De mi nem vagyunk testvérek... — Az más! Mit érzékenykedsz? — nyugtatott meg. — Az a rongyos pár százezer kifutja a kétmillióból, jönne már az az öttalálat. És minden héten ragyogó , majd a jókat adja, csak Nem igaz? És akkor írhatnál, amit akarnál, gondtalanul... Különben, nem csak te vagy arccal jelentette be: nem húz az egyetlen, aki pénzt kap tőlem, és nem testvér. Még csak nem is rokon. Feri és Zoli szintén ötvenötezret kap. ..ták ki a számokat. „De a jövő héten bizonyára ...” — Sok embernek ígértél te pénzt? — gyanakodtam, ki- No, látod? ök nem érzékenyszen azt, hogy nem húzták ki kednek? Te meg... a számokat, mind ragyogóbb Megittuk a feketét, konyakarccal, nagyobb jókedvvel tukai. ő egyszerű, de utánozha egyeztünk, hogy születési számattatatlan mozdulattal intett, hogy mekkas, meg hasonló egyebek velünk... És mi? Hát ő mindent megérdemel... — Érdemelne... — javítottam ki. — Hiszen még nyertünk. — No már most — folytatta a számolást. — Abban meg— És variálod a számokat? — Természetesen! Mindent módszeresen kell csinálni. Tüzetesen. Ceruzát vett elő. — Figyeld! Vannak, akik — Párnak. Mi szegény, sok ezt a csekélységet fizessem ki. ket sokra nem viheti az ember a lottóban. — Erre nem is gondoltam — ámultam el. S úgy éreztem, erre még meg kell inni egy kis konyakot . Pincér... tergomnál, oda csak az anyag beírják a születési évüket, hó — Ha viszont az ember kis gyermekes család vagyunk. Kereken tízen testvérek. Ugye, mindegyik testvér megérdemel legalább ötvenezer forintot. A mérnök bátyám autót akar, a kőműves egy szép telket Esz ff a majd nyelünk... napjukat, napjukat, életévüket. Ezek a kezdők. Mert egy évben, egy hónapban, egy ugyanazon a napon rengeteg ember születik. Mi a falunkban öten születtünk egy órában. Na már most! Ha én azokat a számokat megjátszom, akkor ők is megjátszhatják ... Igaz .... ? Képzeld el, egyszerre öt öttalálat. De csak a mi falunkban született embereknek. Hát akkor más faluban, más városokban...? Még nekünk kéne visszafizetni... Akkor se te, se Zoli meg Feri, de még a testvéreim sem kapnának tőlem egy megveszekedett krajcárt sem ... Hogy apámról ne is beszéljek, mert mindenkinél többet érdemel.. . — és elérzékenyülve szippszámítja a szerencséjét .. így példának okáért, felső matematikával ... A kétismeretlenes alapján, ezt nagyon kevesen értik, még azok se nagyon, akik tanítják, így az öttclálat már hoz valamit. — Az áldóját — szörnyülködtem el. — Hisz ez akkor biztos? — Biztosnak így sem biztos, csak az esélyek nagyobbak. És ami a fontos, többet nyerhet az ember! Kétmilliót. Az olyan biztos, mint... mindegy, hogy mint mi...No. — Szerényebb is lehetnél — jegyeztem meg és kifizettem a cechet. — Minek neked mindjárt kétmillió? Elszomorodott. Nagy, kerek szemében töprengés és bánat. Ujjait tördelve elnézett a távoli sarokba. — Ha nyernék ... Neked vannak összeköttetéseid ... Szükségem lenne majd akkor gott. — Mennyit küszködött ötvenezer forintra ... — Ötvenezerre? Igazán vicces! Nyersz és kölcsön kérsz? — Tudod, csak úgy bírom nem kifizetni az ígéreteimet... Ha nyerek, persze, csak akkor. Különben nem vagyok köteles öt forintot sem adni senkinek ... A rádióban akkor jelezték, hogy a lottószámokat közlik. Gondterhelt arccal figyelt. — Majd a jövő héten nyerünk ... — derült fel. — Addig fizesd ki ezt a számlát... Nem fillérezünk, nem igaz? Baráth Lajo«