Dolgozók Lapja, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-06 / 180. szám
FIATAL YMA TT Ifjúmunkások faluja Jubileumi találkozó Tatabányán Tanárnő a Hét Vezérben... Tarjánról van szó, erről a gyorsan fejlődő településről, ahol majdnem olyan gyakran ál nak meg az autóbuszok mint egyik-másik városunkban. A község fiataljai többségükben bányában, gyárban vagy hivatalban dolgoznak. A délelőttös műszakban dolgozók hazatérte után egy órával a kisvendéglőben megszólal a Wurlitzer és a sportpályán is elkezdik rúgni a bőrt. Csak úgy, a maguk gyönyörűségére. Mert szervezett sport- és kulturális élet nincs a faluban. — Hetvennégy tagja van a KISZ-szervezetnek, de egy sem a mezőgazdaságban dolgozik — jelenti ki Mező László KISZ-titkár, a szövetkezeti építővállalat szakmunkása. — A 74-ből mintegy harminc a diák, a többi szakmunkás. A ténynek csak örülni lehet mert ugyanis miért is kellene afelett siránkozni, hogy egy városkörnyéki községben szinte mindenki szakmát akar tanulni? S mégis, valami nincsen rendjén a szövetkezet és a falu fiataljai között. Csizmadia Lajos főagronómus így beszél erről: — Én párttitkár is vagyok a szövetkezetben, tehát nem egyoldalú gazdasági szemlélet mondatja velem, hogy szomorúak vagyunk a fiatalok pályaválasztása láttán. Persze nekik is igazuk van, de nekünk sem jó, hogy egyetlen fiatal sem jön dolgozni a szövetkezetbe. Pedig nálunk egy munkaegység ötven forint körül van, s egy fiatalember nem egy munkaegységet képes egy nap teljesíteni, így bizonyára megtalálnák nálunk is a számításaikat. Persze, tudom hogy ez még nem minden. Különös helyzet. A szomszédos Tornyópuszta telve van városból visszatért fiatallal. A Tóváll tarjáni üzemében is sok fiatal dolgozik, olyanok is, akik az eddigi városi munkahelyektől vettek búcsút. A szerelőműhelyben is dolgoznak fiatalok. A tsz-be is jön egy-kettő de csak a traktorokra. A főagronómus-párttitkár különös történetet mond el. Havi 3500 forintot adnának két tisztességes tehénpásztornak, de idegen jönne nincs jelentkező, lakás is kellene, de annak meg s az öreg nincsen. Azt mondják, a tarjáni fiatalok szégyellenék a tehénpásztorságot, s a szülők sem különben. Bogár Bulcsu, az általános iskola igazgatója a tanács-vb és a községi csúcs-pártvezetőség tagja sajátos véleményt formált ki magának az esztendők tapasztalatai alapján. — Amondó vagyok, hogy nem a fiatalokban van a hiba, hanem a körülményekben. Tudomásul kell venni, hogy a szülő önmagánál nagyobb embert szeretne nevelni a gyerekéből. Az ipari munkás a maga nyolc órájával, biztos megélhetésével, gép által végzett munkájával, jobb szociális és munkakörülményeivel, irigyelt ember a tsz-paraszt szemében. Persze, ez a helyzet előbb-utóbb megváltozik de csak akkor, ha olyan növénytermesztési és állattenyésztési ágazatok fejlődnek ki a szövetkezetben, amelyek felkeltik a fiatalok érdeklődését. Újszászi Margit és Krantz József, a KISZ-vezetőség két tagja az ÁFÉSZ irodáján dolgozik. Mindketten érettségiztek, de 5, fizetésük nem valami magas. Gondolom, eszükbe sem jut hogy a tsz-ben dolgozzanak, fizikai munkán. Ezen persze, nem is lehet csodálkozni. Miért éppen ők mennének, ha még az általános iskolát végzettek is elkerülik azt. — Korábban én voltam a KISZ-titkár és hallottam, hogy a fiatalokat jobban be kellene vonni a mezőgazdasági munkába — jegyzi meg Újszászi Margit. — Talán most, hogy havonta fizetik a nyolcvan százalék előleget, majd akad oda is jelentkező. Azt tudom, hogy szükség lenne rájuk. Krantz József így folytatja: tik — A fiatalok jobban szeretiz iparosított ipari munkát. Az mezőgazdaság az igazi megoldás. Eddig a beszélgetés. Az ifjúmunkások falujában csak az ipari munkát becsüli a fiatalság. A tsz-nek azonban hirtelen legalább tíz fiatalra lenne szüksége. Alkalomszerűen talán megoldják ezt a gondot de az igazi és véglelges megoldást csak a jövő hozhatja meg. A tanácsköztársasági jubileumi rendezvények keretében kerül sor augusztus 19-én és 20-án Tatabányán négy megye — Győr-Sopron, Vas, Veszprém és Komárom — jubileumi túracsoportjainak találkozójára. Az egyes megyék 25 fős csoportjai 18-án este érkeznek meg a tatabányai bányászstrand mögötti táborba. Gazdag program várja a találkozó résztvevőit. Mint a jubileumi eseménysorozat előző rendezvényein, ezen találkozón is a Tanácsköztárasaság dicső napjainak eseményei elevenednek fel. A vetélkedők, bemutatók célja, hogy még jobban kifejezésre juttassák a felejthetetlen napok jelentőségét, nem halványuló emlékét. A kétnapos találkozó vetélkedőin az egyes megyéket a jubileumi táborok versenyeinek legjobbjai képviselik majd, így például a 19-én kezdődő háromtusa tanácsköztársasági csapatversenyben a megyéik négytagú csapatai vesznek részt (két fiú, két lány). Az első nap jelentős eseménye lesz a szellemi vetélkedő, melyen a tábori vetélkedők négy legjobbja képviseli a megyéket. A vetélkedőre a tatabányai Népházban kerül sor, a csoportok itt bizonyságot tesznek arról, mennyire ismerik a dicső 133 nap történelmi eseményeit. A jubileumi események résztvevői találkoznak a tatabányai üzemek, vállalatok (szénbányák, cementgyár, erőmű) fiataljaival. A Május 1 parkban a fiatalok leróják tiszteletüket 1919 hősei előtt, megkoszorúzzák az emléktáblát. A szomszédos megyék túracsoportjai megismerkednek megyénk 1919-es hagyományaival is. Az első nap programja a megyék csoportjainak 30 perces kulturális bemutatójával fejeződik be. A találkozó második napján a csoportok, városunk fiataljaival együtt ifjúsági nagygyűlésen vesznek részt. Ezen a napon tartják meg a csoportok a díszbemutatót, melyre külön műsort készítettek. Érdekesnek ígérkezik a fiatalok találkozója a Tanácsi köztársaság megyei veteránjaival. Az 1919-es események résztvevői sok érdekes dolgot mondanak majd el a felejthetetlen napokról, tevékenységükről. A fiatalokkal együtt a jubileumi szemléken, bemutatókon részt vesznek néphadseregünk fiataljai is. A találkozó célja az is, hogy a helységek lakosságának széles rétegeit bekapcsolják az ünnepségekbe, s politikai élményt nyújtsanak számukra. A vetélkedők lehetőséget és módot adnak arra is, hogy a fiatalok kibontakoztassák az öntevékenységet, s tartalmas és eszmeileg színvonalas műveket tűzzenek műsorra. A jubileumi rendezvényeken résztvevő csoportok elmélyülten tanulmányozzák a Tanácsköztársaság politikai, gazdasági, honvédelmi, kulturális és sportintézkedéseit, a párt és a kommunista ifjúsági mozgalom tevékenységét. Ezek mintegy előfeltételei a jubileumi rendezvények sikeres lebonyolításának. Emlékplakettes műszakiak Kedden délelőtt a fiatal műszakiak és közgazdászok megyei szakbizottságának, tatabányai Cement- és Mésza művekben tartott tanácskozásán Végh József, a gyár igazgatója tájékoztatta a résztvevőket az üzem életéről. Ezt követően értékelték a fiatal műszakiak idei év eddigi a tavalyi és az eredményeit, majd megbeszélték a második félév feladatait. Délután a megyei pártbizottság székházában ünnepélyesen kiosztották a többszörösen „kiváló” címet elért mérnököknek, közgazdászoknak és technikusoknak az emlékplaketteket és okleveleket. Az ünnepélyes aktuson megjelent Kroszner László a megyei tanács vb. elnöke, Boda László az SZMT vezető titkára, a megyei párt vb. tagjai, Grinácz Ferenc, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, és Füstös László, a megyei pártbizottság párt és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője. Az okleveleket és plaketteket Bokros Albert, a KISZ megyi bizottságának titkára nyújtotta át. Először érte el a megyében az ötszörös kiváló címet Zicsi István, és mérnök ezért aranyplakettet kapott. Negyedszer, hatan érdemelték ki a megtisztelő címet, és ezüst plakettet kaptak. Bronz plakettet négyen kaptak, ők harmadszor voltak kiváló nőkök, vagy technikusok.mérA szakdolgozatok 1968-as évi országos pályázatán a megyéből 24-en vettek részt, közülük 12-t országos. 12-t megyei elismerésben részesítettek. Ezeket az elismerő okleveleket szintén kdden délután adták át a pályázóknak, Munkásfiatalok parlamentje A napokban ért véget Komárom megyében a munkásfiatalok parlamentjének előkészítő gyűléssorozata. 138 üzemi, 7 nagyüzemi, 6 városijárási tanácskozást tartottak az elmúlt hetekben a megyei tanácskozást követően. Ma már ismert annak a hét fiatalnak a neve, akik szeptember 11-12-én Budapesten az országos ifjúmunkás parlamenten megyénket képviselik. Az előkészítő gyűléseken mintegy háromezer fiatal vett részt. Ezeken a gyűléseken megvitatták az üzemük problémáját s hogy miképpen tudnának még jobb munkalehetőséget teremteni a tanulóknak és a fiatal szakmunkásoknak. A küldöttek is e célból utaznak Budapestre, az országos ifjúmunkás parlamentbe, hogy ott megyénk munkásfiatalságának a problémáiról, eredményeiről tájékoztassa az országos fórumot. Szemüveges, tüskefrizurás, barna szemű lány lép az asztalhoz. Udvariasságával azonnal felhívja magára a figyelmet. Később kiderül, amatőr felszolgálóval hozott össze véletlen. Ditrói Anikó biológia-kémia szakos tanárnő, az idén szerezte meg az oklevelet az ELTE természettudományi karán, dehát mit keres akkor a Hét Vezérben? — Nem, az a fontos, hogy mit, hanem hogy mennyit keresek — javít ki mosolyogva. — Hiába van már meg a diplomám, gyakorlatilag én még diák vagyok, s mint ilyen, a pénzhez való viszonyom inkább eszmei, mint gyakorlati jellegű. Nem lehet nevetés nélkül meghallgatni ezt a fennkölt okfejtést, amelynek mélyén könnyen felfedezhető az egészséges, könnyed humor. Azért ugratásul mégiscsak a rút anyagiak felől érdeklődöm. — A rút anyagiak? — fintorítja el az arcát a tanárnőfelszolgáló. — Nekem 1300 forint lesz a kezdő fizetésem, a gyerekek meg elvárják, hogy úgy örezzem, mintha a duplája lenne. S ne gondolja, hogy én az idei nyáron dolgozom először. Eddig minden egyetemi és középiskolás nyaramon tudtam időt szakítani a munkára. technikumban Vendéglátóipari így természetes érettségiztem, volt, hogy nyaranként a szakmában dolgoztam. Ugye, íay már más a dolog akusztikába? Vagy még mindig furcsának tartja? — Nem, miért is tartanám furcsának, hogy egy pesti tanárnő a tatabányai rrt Vezérben dolgozik. Sőt, ez szinte mindennapos — Na, jó — eset... engesztelődik meg Anikó —. Igaza van, én szeretem is ezt a foglalkozást. A technikumban kitűnő voltam, ha nem szerettem volna az iskolát, nem is tanultam volna. S aztán mégis úgy döntöttem, hogy egyetemre megyek. Hogy miért éppen biológia és kémia szakra? így adódott. Szerettem a kémiát is, a biológiát is. A nyári hónapokban pedig ismét visszatértem a középiskolai emlékekhez. Dolgoztam a Balatonon is, s most már három esztendeje mindig visszatérek a tatabányai Hét Vezérbe. A beszélgetés megszakad, mert egy köpcös, szőke, rózsás arcú ember érkezik, a kisvendéglő vezetője. Csupa jót mond a kislány kinézetű tanárnő felszolgálói adottságairól. Szorgalmát, lelkiismeretességét, ügybuzgalmát dicséri és sajnálja, hogy Anikó utoljára dolgozik a Hét Vezérben. Ő nagyon szívesen látná más nyarakon is és véglegesen is. Itt a dupláját is megkereshetné annak, amit tanárnőként kezdő fizetésül megkap. De hiába, Anikó hajthatatlan... Ditrói Anikó már a diákokra gondol. Testben még a Hét Vezérben szorgoskodik,de lélekben már a diákokkal foglalkozik, s magyarázza, hogy az elsősökkel feltétlen meg kell értetni, hogy a tanárnő az tanárnő, az osztályban ő dirigál. Később aztán már magától értetődik, hogy nem lesznek fegyelmezési gondok. Csak az elsősökkel nehéz... Meglepődve hallgatom a határozott megállapításokat. Mintha egy tapasztalt, idős pedagógus nyilatkozna. Eltűnik a felszolgálói öltözék, s már látom Anikót, amint a nálánál magasabb és erősebb leányokat a biológia és a kémia alapelemeire oktatja és mint osztályfőnök, a jóra inti őket Ditrói Anikónak néhány hét múlva már csak nyári emlék lesz a Hét Vezér... ‘ Petőfi-tisztelők Kiskőrösön Évente 20 000—25 000-en, főleg fiatalok, keresik fel Petőfi Sándor kiskőrösi szülőházát. A látogatottság az idén sem csökkent. Január óta jóval több mint tízezren jegyezték be nevüket a ház vendégkönyvébe. A Kiskőrösre zarándoklók nagy többsége házi Petőfitisztelő, de sok a külföldi is. Az elmúlt hónapban dánok, kanadaiak, angolok, NDK- beliek, bolgárok, csehszlovákok és jugoszlávok jártak a Petőfi-házban. Kimagaslóan nagy volt a látogatottság az elmúlt napokban, Petőfi halálának 120. évfordulója alkalmából. „Csivídi ié emlxefiníik... ”t Lapozgatom a „Tatai nyári játékok 69” műsorfüzetet, és mégegyszer elolvasom a negyedik oldalt. Nem azt múlt időbe került tényt, hogy a az Omega együttes tart hangversenyt a szabadtéri színpadon június 29-én, hanem azokat a feljegyzéseket, amiket akkor apró betűkkel az oldal szabadon maradt helyeire írtam. Felidézem magamban azt az alkonyi órát is, amint hazafelé tartva csapatokban kerültek el bennünket a tizenévesek. Hangosak voltak, egészségeseket kacagtak, kabátjukon, bekecsükön hitvallásuk: Omega. És itt van a feljegyzés: „Vonatban, útban Tata felé. Két férfi beszélget: — Megy a fiam az Omegára. Elkérte a nagyapja régi bekecsét. Ahogy kinéz benne... — Már akkora a fiad? — Elmúlt tizenhat éves... — Engeded? — Miért kéne megkötni? — kérdezett vissza a férfi, és éreztem hangjában a biztonságot, nem félti a fiát.” Nem tudom, mi volt a foglalkozása annak a férfinek. Kidolgozott, nagy kezéről ítélve fiaskés munkás lehetett. De nem is ez az érdekes. Mindenesetre gondolatban igazat adtam neki. Egy ilyen beat-hangverseny felrázza a fiatalságot. Különösen egy kisvárosban, összejönnek, felveszik magukra a legképtelenebb ruhadarabokat, és megállapítják egymásról, milyen a „szerelés”. De nemcsak a ruha lényeges. A tizenévesek lelkivilága olyan, mint az olvasztott viasz. És azt hiszem, kevés szülő mondta olyan határozott hangsúllyal azon az estén: „Miért kéne megkötni?” Sokan bizony aggódva engedték el a lányt vagy a fiút, vagy egyáltalán nem is engedték el... Végül is mi történik egy beat-hangversenyen ? Felhangzik a kedvenc szám, és a fiatalok beleélik magukat. Lobog gondosan tett sörényük, a megnöveszgyengébb idegzetű lányok sikítanak, vagy együtt énekelnek a zenekarral. A felnőttek, akik ezt hallják, felidézik kellemetlen emléküket, összes olvasmányélményüket, maguk elé képzelik a hippiket, virágot rágó, kosztól ragadó a munkakerülőket, akik az újsasokbanL filmhíradókban rendszerint valamiféle kábítószertől transzba esett, torz ábrázattal láthatók. És odaképzelik melléjük a saját gyermeküket. Pedig az összefüggés nem ilyen Mert biztos, hogy a egyszerű, nem beat-zenétől kerülik a munkát a Nyugat hosszúsörényű, céltalan vándorai. Vagy korábban talán nem szerették a fiatalok a zenét? Minden jel arra mutat, hogy szerették. Saját emlékeikből is felidézhetik sokan, mennyit énekeltek a felszabadulás utáni ifjúsági mozgalomban. És nem csak hangversenyen, hanem mindenhol. Népdalokat, mozgalmi dalokat, vegyesen. „Na de mit énekelnek ma?” — hallom máris az ellenvetést. Való igaz, ez nem mindegy. Más érzéseket, más gondolatokat váltanak ki a különböző dalok. Lehet elmélkedni, hogy a beat, azon a könnyűzene maikodó voltának van egyeduralbizonyos egészségtelen oldala is. De azért ezt a hatást nem kell eltúlozni sem. Nemrég játszották az „Extázis 7—10-ig” című filmet. Hát, ami abban volt, az azért messze volt az igazi extázistól. A pszichológusok szerint létezik a gyengébb idegzetű fiatalok között aki, ha nagyon beleéli olyan, magát egy-egy számba, eljut az extázis határáig. De ami nálunk van, az nem igen több utánzásnál. „Ha a Jocó üvölt, miért legyek én csendben?” Egyszóval, inkább divat ez, mint átélés. Ezek a tizenévesek úgy „örjöngenek”, hogy közben figyelik a Picit meg a Csövest, észreveszi-e a másik, milyen jól csinálják. De maradjunk az Omegánál. Egy alkalommal találkoztam a zenekar tagjaival, interjút készítettem a vezetővel, és azonkívül is hosszan elbeszélgettünk. Minek a hosszú haj ? — kérdeztem többek között, és erre Benkő azt mondta: „Tudod, ez hozzátartozik a zenénkhez. Mint a jelmez Hamlethez. Egyszerűen kellék, de mi ebből élünk, így hát jobb, ha a kellék valódi...” t . Azt hiszem, ez az, ami gyakran megtévesztő: a magatartás „kelléke”. Egy nyugdíjas néni szenvedélyesen felkiált a miniszoknya láttán: micsoda erkölcstelenség! A bácsi már más gondolatokkal mélázik el a formás lábak láttán. És biztos, hogy erkölcstelen a miniszoknya, a hosszú haj és a beat-zene? — rosszabb, mint a sanzonok, tangók, a csőnadrágok, a csokornyakkendők és sétabotok? Most így jut kifejezésre a fiatalok egyéniség-igénye. Az Omega-zenekar vezetője mérnök. És olyan divatos külsejű számos tizenéves ismerősöm van, aki az iskolában akár tanulmányi eredményét, akár sportvagy társadalmi tevékenységét tekintve, a legjobbak közé tartozik. És végül is, ami a legszomorúbb az egészben: ez a zenerajongó, bolondos nagyon gyorsan elszáll. ifjúság Eltelik néhány esztendő, s már nincs hosszú haj, beat-zene, valahogy már nem akaródzik odaállni a többiek közé, üvölteni az Omegának. Ez az élet rendje. A mai fiatalok is kinövik majd a hosszú hajukat, bekecseiket. És harminc-negyven év múlva úgy andalognak majd el a címben említett híres Omega-számon — ha a „régi dallamok” műsorában felidézi a rádió vagy a tv, vagy ki tudja milyen gépezetet szerkesztenek már akkorra —, mint ahogy szüleik, nagyszüleik merengenek el ma a tűnt ifjúságot idéző régi dallamokon. Wer Vilmos