Dolgozók Lapja, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
1969- szeptember 11. csütörtök- A BŐV SLÁGERE A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár kiállította az egyik legújabb termékét, a grabolux-sztár velúr műbőrt- A változatos divatszínekben és mintázott nyomással készült anyag kosztümök, kabátok, kötényruhák, zakók készítésére alkalmas. Ez a termék az Őszi Vásár igazi slágere. DOLGOZÓK LAPJA Új gyár épül Esztergomban Új gyár épül Esztergomban, a 2-es Laposi dűlőben, az ipartelepítésre kijelölt A Labor Műszeripari területen. Művek itt építi fel a speciális gépkocsik gyártására szolgáló új üzemét, összesen húszezer négyzetméter gyár épül Az első alapterületű hatezer négyzetméter alapterületű gyártócsarnok a jövő évben elkészül, és a termelést megkezdik itt. A gyár teljes befejezésének határideje 1972. Az üzem előreláthatóan hatszáz dolgozót foglalkoztat majd. A speciális gépkocsik gyártása nem új profil a Labor Műszeripari Műveknél. Eddig is gyártottak hűtőgépkocsikat, fiszállítókocsikat, s a MEDICOR művek részére ma is gyártanak különleges gépkocsikat. A jelenleg épülő üzemek elkészülte után azonban minden ilyen gépkocsi gyártását ide csoportosíthatják, s az üzem régi egységeiben a komplett laboratóriumokat, a laboratóriumi felszereléseket, műszereket gyártják csak. A bécsi gyors utasa megmenekült... RENDKÍVÜLI ESEMÉNY. A Budapestről Bécs felé robogó gyorsvonat — eltérve a menetrendi előírásoktól — megállt Almásfüzitőn. Az egyik kocsiból leemelt utas élettelennek látszott. A szirénázva érkezett mentőkocsi orvosa rövid vizsgálat után tisztázta önmagával, hogy a tatabányai megyei kórház speciális részlegéhez kell sürgősen eljuttatni a beteget. Az expressz a határ felé száguldva, bizonyára már behozta késését. Az utasok némelyike esetleg még találgatta, mi történt az aléltan leemelt utassal, amikor a megyei kórház belgyógyászatán már harcba szállnak az ápolónők és az orvosok a szív menetrendjében fenyegető késés kiiktatásáért. Elektródákat tapasztottak a beteg mellkasára. Az ágya mellett álló különleges készülék monitorján a zöld fényben vibráló pontocska szabálytalan, alig észlelhető kilengése igazolta, helyes mentőorvos diagnózisa. Mega állással fenyegetett a beteg szív. Felforrósodott a levegő kórterem aléltan heverő lankója körül. Az elektromos készülék, amely az előbb csak jelzett, egy kapcsoló elmozdítására akcióba lépett. Hullámok járták át az akadozó szívet. És most...7 Még néhány pillanat... Hat már az áram, s szájra illesztett maszkon áramló, oxigénnel dúsított levegő?— Erősödött a zölden lumineszkáló pontocska mozgása a monitoron. A kilengés szabályos pályává szelídült. Pillanatnyilag elhárult a veszély! AZ ORVOS NÉHÁNY utasítást adott, és az ápolónővér — mint ő vagy társai már annyiszor — elfoglalta előírásos őrhelyét az osztály Intenzív terápiás részlegében. Ezzel a beteg sorsának első számú felelősévé lépett elő. A részlegre vonatkozó szakkifejezés azt jelenti, hogy a tatabányai megyei kórházban is létrehoztak a belosztályon a olyan szobát, ahol elsősorban szívkoszorúér-trombózisos, vagy hasonló súlyos állapotba került, más betegségben szenvedőket gyógyítják. Kedvező körülményeket teremtettek ezáltal a nagyon veszélyes helyzetben vívódó emberek számára, de a kórház többi ápoltjának is kedvező ez a megoldás. A korszerű gyógymód elvei szerint ugyaniis célszerű a betegeket egy-egy osztályon állapotuknak megfelelően csoportosítani ._i E gyakorlat megvalósításához persze a pénzen, a felszerelésen, a helyiségeken túl, elsősorban megfelelően kiképzett gárda szükséges. Érthető, hogy a körülbelül egy éve működő életmentő szoba megnyitását csaknem egy esztendei előkészület előzte meg. Pénzügyi alapot teremtett a tanács különleges gép megvásárlásához. Átalakították az egyik szobát. Beszerelték az egyéb készülékeket. Az orvosok és ápolónők elmélyedtek a speciális szakirodalomban. A tapasztaltabb kollégák eseteik tanulságait ismertették. Gyakorolták a test felületéről végezhető szívmasszázst, a szájból szájba és a szájból orrba történő lélegeztetést, a készülékek használatát. Megszervezték, hogy az adott ápolónői és orvosi létszámon belül hogyan tartsák állandó megfigyelés alatt a válságos órákat, napokat átélő betegeket. A MEGSZAKÍTÁS NÉLKÜLI felügyelet, és a gyors beavatkozás a sorsdöntő ezekben az esetekben. Így mentették meg és hozták viszonylag kielégítő állapotba a bécsi gyors utasát is. Egy alkalommal a klinikai halálból ragadták vissza másik betegüket. Csodák persze esenek. Létezik azonban nináldozatokkal, előrelátással párosult tudás. A megyei kórház vezetői azt tervezik, hogy újabb készülékeket szereznek be. Segítségükkel több beteget tudnak majd egyszerre ilyen alapos megfigyelés alatt tartani. Nemcsak a szív működését, hanem a vérnyomást is automatikusan mérhetik. Nagyobbítatni készülnek az életmentő szobát, hogy a jelenlegi három ágy helyett hat álljon a veszélybe kerültek rendelkezésére. MÉG TÁVOLABBRA tekintenek, mikor arra törekszenek, hogy teljesen megvalósítsák a betegek állapota szerinti differenciált elhelyezést. Persze ehhez mielőbb új, korszerű megyei kórház kellene. Az orvosok, az ápolónők eddig is megfeszített kötelességteljesítéssel igyekeznek az adott körülmények között a legjobbat nyújtani, hogy megmentsék a veszélybe kerülteket. kenységükért adózzunk Tévétisztelettel, miként a bécsi gyors megmenekült és azóta a kórházból már elbocsátott utasa és sorstársai is mélységesen hálásak a gyógyító munkáért. Berde Mihály Mindig mosolygó szemmel Elég gyakran megfordulok a tatabányai Technika Házában, a hátsó traktusban is, ahol a TIT megyei szervezetének irodahelyiségei találhatók. A szélső szobában mindig papírhalmaz veszi körül Takácsnét, a gazdaságvezetőt, akit jószerivel inkább csak Valikénak is mernek- Mindig munkában talélom, szeméből azonban a mosoly különös-varázsos fénye soha nem tűnik el. Aztán a nyári egyetemen is tapasztaltam, hogy a sóhajt is alig engedő, feszített munkát szinte állandóan mosolyogva végzi, s nem ám azzal a kötelező arcmimikával, amitől az izmok is elfáradnak, hanem szívből jövően. — Szeretek itt dolgozni, szeretem a „nyüzsgést”, pedig valóban van elég gondom — adja magyarázatát ennek a belülről fakadó derűnek. Mondja is, mennyi ideje dolgozik itt, ebben a munkakörben, én azonban csak annyit jegyzek fel, nem is tapintatból, hanem kissé a hitetlenkedés miatt: „hosszú évek óta”. S most következne, hogy elősoroljam, mi is egy gazdaságvezető dolga-kötelessége ezen a helyen. Egy darabig eljutok, de aztán — már most tudom —, belebonyolódok, a szakértelem híján is, meg aztán ki győzi mindazt megjegyezni, amit ő csinál- Legfőbb munkája a kettős könyvelés. A megyei szervezet ez év januárjától gazdasági vonatkozásban ismét tovább önállósodott: költségvetés készítése, bérszámfejtés, gépkocsi menetlevél és üzemanyag rendezése, nyilvántartás, negyedévi zárás, a nyári egyetem gazdasági és egyéb ügyei... Szóval, nehéz elősorolni. — Valóban sok az adminisztráció — mondja. Egykor csak pénztárkönyvvel és bevételi tömbbel dolgoztunk, aztán jött a kettős könyvelés, két éve .,költséghelyek” szerint csináljuk a felvezetéseket.. Bizonyos tekintetben tehát bonyolultabbá vált a munka, ugyanakkor viszont áttekinthetőbb is lett. Kissé talán furcsának tűnik, de nagy örömet jelentett például, hogy számológépet kaptunk... Jómagam irtózom az adminisztráció útvesztőitől, a pénzügyi műveletek látszólag áttekinthetetlen szövevényétől, ám ahogy Takácsné beszél mindezekről, mintha egyszerűbbé válna minden. Nem azért, mert valóban egyszerű dolog hanem mert érezni szavain, hogy magabiztosan eligazodik az ilyenféle labirintusokban. — Hogy győzi energiával? — provokálom ismét, hogy az „ügyfelekkel” való türelmesmosolygós törődés és az ügyek intézésében mutatkozó rendszeretete, precizitása kapcsolatát valahogy kideríthessem— Itt bent elfelejtem az otthoni problémákat. Ha hazamegyek, akkor viszont alig győzöm meghallgatni ötéves kislányom óvodás történeteit — így hát olyankor megint más légkörben mozgok. S valahogy ez az egész kiegyensúlyozódik Tegyük hozzá, megbecsülik a munkáját. Az országos központ is jobban törődik mostanában a TIT megyei gazdasági vezetőivel. Ennek egyik jellemző megnyilvánulása volt, hogy nemrégiben egyhetes jutalomkirándulást szerveztek számukra Jugoszláviába, egészen kedvezményes áron. Persze, azért mégis az legfőbb — mint minden munkában —, hogy szíves-lélekkel vállalt feladatot lehet csak mosolygó szemmel elvégezni. U) - a Ugyanakkor elvek is egymásnak feszültek itt, mert a szerelmesek elsősorban nem sérelmeikért jöttek ide tüntetni. Nem! Társaik jágáért tüntettek. Ha szabadnem történik meg Tatabányán 1919. szeptember 6-án dél körül a sortűz, akkor az írónak, aki ezt a kort akarja emberileg és történelmileg hitelesen megörökíteni, akkor az írónak ki kell találnia ezt a sortüzet, hiszen a Tanácsköztársaságot még nem rejtették el a munkások. seA hatalmukról nem egykönnyen mondtak le, és az új hatalom birtokosai, a fasiszta legények, már érezték: kezükben a hatalom, de azt meg is kell tartani, még sortüzek árán is. Csak az élet tud igazán szép regényeket produkálni... De akkor, a Nagyiroda előtt a tömeg, a tüntető munkásság nem regényt, hanem történelmet írt. És a csendőrség is. A szakasznyi csendőr, Huber Ferenc főhadnaggyal az élen, már közeledtek a Ranczinger utca torkolatához... Elképzelhetetlen, hogy igaz legyen: minden embert, aki a Nagyiroda elé vonult, kommunista eszme, a társak iránti aggodalom fűtött. Függetlenül attól, hogy a csendőrség jelentésének hiszünk-e, avagy más feljegyzéseknek, tehát 2—300, avagy valóban mintegy 600 bányamunkás vonult az igazgatóság épülete elé — közöttük bőven akadt kíváncsiskodó ember is, a többség mégis a társakért tüntetett. Voltak közöttük kommunisták, nem kommunisták, katolikusok, reformátusok, ateisták, közönyösök, háziasszonyok, stb. Ám az a tény, hogy pár óra alatt ilyen sokan összejöttek, bár tudták, Tatabányán erős karhatalom van — ez már önmagában is sokat mond. Például azt is, hogy Tatabányán az élet nehéz volt. Nehéz, mert az árak emelkedtek, kevés volt az élelem, a fizetést pedig 30 százalékkal csökkentette az igazgatóság. Hiszen Tóth Gyuláék küldöttsége is azzal tért vissza szeptember 5-én este Budapestről, ahol a bányaigazgatósággal tárgyaltak: a fizetés kevesebb ugyan, de marad a 8 óra. Hogy a sorozatos sztrájkok, a szabotálások, az amerikázás következtében mennyi bányászt tartóztattak le, azt nehéz lenne pontosan megállapítani. Hiszen ilyen ürüggyel tartóztatták le a kommunistákat a vörösöket és a különböző munkásszervezetek vezetőit, tagjait is — mert ezeket a szervezeteket a Tanácsköztársaság idején hozta létre — maga a munkásság. Hatvanan voltak foglyok vagy másfélszázan? Nem tudni. Annyi bizonyos, hogy Haller, Jós és a többiek ezekre gondoltak, amikor a két fiatalt, Jelinek Lajost és Forisek Ferencet kijelölték küldöttnek a csendőrséghez. A következményei ismertek. Őket is, az indítványozókat is, tehát hatot, azon a véres napon már reggel letartóztattak a csendőrök. A tömeget ez a tény, és az elégedetlenség vitte az igazgatóság elé. Ám az előzményekhez nem pusztán a letartóztatások számítanak hozzá Az is, hogy a bérek csökkentek , az árak emelkedtek. A Népszava 1919. október 11-i számában a következőket írja a bányamunkások fizetésével kapcsolatban : „A bányamunkások munkabérét visszamenően július 1-től 30 százalékkal redukálják, szeptember 1-től kezdve pedig visszaállították a bányatulajdonosok a múlt év októberi béreket. Ez pénzben azt jelenti, hogy az 50— 80 koronás átlagos vájárkereset 24—25 koronára szállt le”. Az árakról valamit. Például 1 kiló zsír vagy szalonna ára 4 korona, 1 kiló nullás lisztet 80 fillérért hetett a bányász feleségére— ha egyáltalán kapott. És ezekről az árakról nem kommunisták beszéltek ilyen a őszinteséggel. Egy, a sortűz után kiküldött detektívcsoport, melynek az volt a feladata, hogy Tatabányán felmérjék a politikai hangulatot. Az külön rejtély, miért kellett felmérni a politikai hangulatot 1919. szeptember 6-át követően, a sortűz után... De érdemes idézni a rektívcsoport jelentéséből,de„A munkásság 3/4 szabotál, amerikázik és része mindig a kommün után még gyik, dacára annak, hogy rámegélhetés nagyon meg lett a könnyítve...” tatai főszolgabíró sem nyilatkozik másként s jelentésében így ír „Igenis a körében Tatabányán bányászság határozott elégedetlenség mutatkozik, azonban ennek oka nem az én szerény személyem, hanem amint azt jelenteni szoktam, a munkásság kommunista törekvései...” A sortűzből — mint ezt megállapítják — nem tanultak a tatabányai bányamunkások. Olyannyira nem, hogy utána is sztrájkolnak, rnkáznak, szabotálnak — ame- és szervezkednek. 1919. november 18-án, egy rendőrségi jelentéshez 147 nevet mellékelnek a következő megjegyzéssel: „Azon tatai munkásokról, akik a kommün bukása után mint veszedelmes bolsevisták elfogottak és szabadon bocsájtásuk óta is tovább agitálnak, s akiknek a telepről való eltávolítása válna szükségessé”. És felsorolják a 147 veszedelmes bolsevista nevét. S én megértem — a maguk szempontjából igazuk van. Veszedelmesek is, bolsevisták is ezek a bányászok. S még egy névsor, mely így kezdődik: „Id. Haller Mihály, ifj. Haller Mihály...” és egy talán rosszul leírt (vagy elírt) név: Pávir Julianna. Talán rossz kézírás okozta, hogy a Dávid első és utolsó betűje d és r lett „d” helyett. De az is lehetséges, hogy volt egy Pávir Juliska is, akit már korábban bebörtönöztek. Itt, a neveknél, még meg kell állni egy időre. Az olvasó nem tudja, hogy egyegy jó név után mennyit kutatnak az írók. Hiszen elképzelve is nevetséges lenne, ha Túri Danit például Beketyés Elemérnek és Móricz Zsigmond, keresztel' avs'' Jókai Kárpáthy Zoltánon* mondjuk Búza Benőnek nevezi el... Az itt leírt nevek már hangulatukban is mást jelentenek. Vértanúságot, megWnoztatást — és egyszerűséget Magyar, szláv, szász nevek— Mennyire igaza volt Ady-nak, aki ezt az időt már nem érte meg (pedig ő felemelte volna a szavát az embertelenség ellen, — és lett is volna hozzá szava!), volt, hogy minden nép igaza bánata mindegyik nép közös bánata. Bakó József, rich Sándor, Horenek Heimenc, Wisnovszki Mihály Fő— magyar, német, szláv, lengyel név — és a nevek gazdái egymás melletti cellában, vagy ugyanabban a cellában, egyazon váddal: kommunisták ! Hiszen a nyomor mindegyiket egyformán sújtotta, legfeljebb nem egyformán tűrték. Az egyik erősebb volt fizikailag, a másik jobban bírta a kínzásokat; a harmadiknak öt gyermeke volt és azokért aggódott, a negyedik magános volt, és még ezt a tudatot is magával vitte a börtönbe. Tatabányán a munkások sortűz után is összetartottak. a Nem lehet meghatottság nélkül olvasni azokat az okmányokat, melyek arról adnak hírt, fél évszázad távlatából, hogy a keveset kereső (24—25 korona havonta) bányamunkások gyűjtést rendeztek a letartóztatottak családjai megsegítésére A Bányamunkás című újság is beszámol erről; 1920-ban, abban az időben, amikor már készül Győrben dr. Török Jenő államügyész vádirata a sortűz áldozatai ellen a Bp. 254. §-a értelmében. Abban az időben, vagy kis idővel utána, bányászok elindulnak egy papírlappal vagy talán anélkül, és pénzt kérnek — pedig maguknak is kevés, sőt nagyon kevés a kereset ahhoz, hogy megéljenek. A VI. aknában 854, a VII-ben 1298, a VIII-ban 1171, a IX-ben 1777, a X-ben 784, a XI-ben 175, az újtelepi gépüzemben 435 és a külszállításnál 243 korona gyűlik össze, összesen több mint hat és fél ezer korona! Ez 260—270 bányász havi fizetésének felel meg! Ezt nem szükséges magyarázni, kommentálni. Ez mindennél jobban bizonyít — önmaga mellett Dr. Török Jenő ügyész,, amikor vádat államemelt azok ellen, akik joggal vádolhattak, és amikor azokat védte, akiket minden emberi és állami jog szerint el kellett volna ítélnie, akkor erről nem szólhatott, egyszerűen annál az oknál fogva, mert nem is tudhatott róla Nem azért, mert a gyűjtést a vád elhangzása után kezdték el. De mert ő nem tudhatta, mi is az a munkásis szolidaritás. De ha történetesen tud is erről, az mit sem változtat az ő vádbeszédén. Sőt, beszéde talán gyűlölködőbb lett volna...még Huber Ferenc csendőrfőhadnagy pedig igazán kidüllesztett mellkassal állhatott a bíróság elé — tanúként Mert tanú volt a gyilkos sortűz közvetlen előidézője, nem pedig vádlott , egyelőre Huber Ferenc tanú kénytelen. S a hazudni későbbi mesterek elődei 1919. szeptember 6-án délelőtt 11 óra után futólépésben követték ezt a Huber Ferencet, szuronyos, csőre töltött fegyverrel a Nyár volt, legtöbben kézben, még a zubbonyt is csak hevenyészve vették magukra, és mennyire igaza volt annak a szemtanúnak, aki egy festményre panaszkodott, melyen prémgalléros nászvkabátban ábrázolja a csendőröket, akik a munkásokra sortüzet adnak. Szó sem volt prémgallérról, hiszen a szeptember eleji nap akkor ontotta igazán melegét a tüntetőkre és a csedőrökre egyaránt. Mintha a Nap érzékeltetni akarta volna annnak az órának a hangulatát, s forróságát. (Folytatjuk) Baráth Lajos SORTŰZ (Egy készülő regény vázalj; VI. A D