Dolgozók Lapja, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

1969- szeptember 11. csütörtök- A BŐV SLÁGERE A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár kiállította az egyik legújabb termékét, a grabo­lux-sztár velúr műbőrt- A változatos divatszínekben és mintázott nyomással készült anyag kosztümök, kabátok, kötényruhák, zakók készítésére alkalmas. Ez a termék az Őszi Vásár igazi slágere. DOLGOZÓK LAPJA Új gyár épül Esztergomban Új gyár épül Esztergomban, a 2-es Laposi dűlőben, az ipar­­telepítésre kijelölt A Labor Műszeripari területen. Művek itt építi fel a speciális gép­kocsik gyártására szolgáló új üzemét, összesen húszezer négyzetméter gyár épül­ Az első alapterületű hatezer négyzetméter alapterületű gyártó­csarnok a jövő évben elkészül, és a termelést meg­kezdik itt. A gyár teljes be­fejezésének határideje 1972. Az üzem előreláthatóan hat­száz dolgozót foglalkoztat majd. A speciális gépkocsik gyár­tása nem új profil a Labor Műszeripari Művek­nél. Eddig­­ is gyártottak hűtőgépkocsikat, f­iszállítókocsikat, s a MEDI­COR művek részére ma is gyártanak különleges gépko­csikat. A jelenleg épülő üze­mek elkészülte után azonban minden ilyen gépkocsi gyártá­sát ide csoportosíthatják, s az üzem régi egységeiben a komp­lett laboratóriumokat, a labo­ratóriumi felszereléseket, mű­szereket gyártják csak. A bécsi gyors utasa megmenekült... RENDKÍVÜLI ESEMÉNY. A Budapestről Bécs felé ro­bogó gyorsvonat — eltérve a menetrendi előírásoktól — megállt Almásfüzitőn. Az egyik kocsiból leemelt utas élettelennek látszott. A sziré­názva érkezett mentőkocsi or­vosa rövid vizsgálat után tisztázta önmagával, hogy a tatabányai megyei kórház speciális részlegéhez kell sür­gősen eljuttatni a beteget. Az expressz a határ felé száguldva, bizonyára már be­hozta késését. Az utasok né­melyike esetleg még találgat­ta, mi történt az aléltan le­emelt utassal, amikor a me­gyei kórház belgyógyászatán már harcba szállnak az ápo­lónők és az orvosok a szív menetrendjében fenyegető késés kiiktatásáért. Elektródákat tapasztottak a beteg mellkasára. Az ágya mellett álló különleges készü­lék monitorján a zöld fény­ben vibráló pontocska sza­bálytalan, alig észlelhető ki­lengése igazolta, helyes mentőorvos diagnózisa. Meg­a állással fenyegetett a beteg szív. Felforrósodott a levegő kórterem aléltan heverő la­n­kója körül. Az elektromos készülék, amely az előbb csak jelzett, egy kapcsoló elmoz­dítására akcióba lépett. Hul­lámok járták át az akadozó szívet. És most...7 Még néhány pillanat... Hat már az áram, s szájra illesztett maszkon áramló, oxigénnel dúsított levegő?— Erősödött a zölden lumi­­neszkáló pontocska mozgása a monitoron. A kilengés sza­bályos pályává szelídült. Pillanatnyilag elhárult a veszély! AZ ORVOS NÉHÁNY utasítást adott, és az ápoló­­nővér — mint ő vagy társai már annyiszor — elfoglalta előírásos őrhelyét az osztály Intenzív terápiás részlegében. Ezzel a beteg sorsának első számú felelősévé lépett elő. A részlegre vonatkozó szak­­kifejezés azt jelenti, hogy a tatabányai megyei kórházban is létrehoztak a belosztályon a olyan szobát, ahol elsősorban szívkoszorúér-trombózisos, vagy hasonló súlyos állapot­ba került, más betegségben szenvedőket gyógyítják. Ked­vező körülményeket terem­tettek ezáltal a nagyon ve­szélyes helyzetben vívódó em­berek számára, de a kórház többi ápoltjának is kedvező ez a megoldás. A korszerű gyógymód elvei­ szerint ugyaniis célszerű a betegeket egy-egy osztályon állapotuk­nak megfelelően csoportosíta­­ni­ ._i E gyakorlat megvalósításá­hoz persze a pénzen, a fel­szerelésen, a helyiségeken túl, elsősorban megfelelően kiképzett gárda szükséges. Érthető, hogy a körülbelül egy éve működő életmentő szoba megnyitását csaknem egy esztendei előkészület előzte meg. Pénzügyi alapot teremtett a tanács különleges gép meg­vásárlásához. Átalakították az egyik szobát. Beszerelték az egyéb készülékeket. Az orvosok és­­ ápolónők el­mélyedtek a speciális szakiro­dalomban. A tapasztaltabb kollégák eseteik tanulságait ismertették. Gyakorolták a test felületéről végezhető szívmasszázst, a szájból száj­ba és a szájból orrba történő lélegeztetést, a készülékek használatát. Megszervezték, hogy az adott ápolónői és orvosi létszámon belül hogyan tartsák állandó megfigyelés alatt a válságos órákat, na­pokat átélő betegeket. A MEGSZAKÍTÁS NÉL­KÜLI felügyelet, és a gyors beavatkozás a sorsdöntő ezek­ben az esetekben­. Így men­tették meg és hozták viszony­lag kielégítő állapotba a bé­csi gyors utasát is. Egy al­kalommal a klinikai halálból ragadták vissza másik bete­güket. Csodák persze esenek. Létezik azonban nin­ál­dozatokkal, előrelátással páro­sult tudás. A megyei kórház vezetői azt tervezik, hogy újabb ké­szülékeket szereznek be. Se­gítségükkel több beteget tud­nak majd egyszerre ilyen alapos megfigyelés alatt tar­tani. Nemcsak a szív műkö­dését, hanem a vérnyomást is automatikusan mérhetik. Na­­gyobbítatni készülnek az élet­mentő szobát, hogy a jelen­legi három ágy helyett hat álljon a veszélybe kerültek rendelkezésére. MÉG TÁVOLABBRA te­­­kintenek, mikor arra törek­szenek, hogy teljesen meg­valósítsák a betegek állapo­­­­ta szerinti differenciált el­helyezést. Persze ehhez mie­lőbb új, korszerű megyei kór­ház kellene. Az orvosok, az ápolónők eddig is megfeszí­tett kötelességteljesítéssel igyekeznek az adott körül­mények között a legjobbat nyújtani, hogy megmentsék a veszélybe kerülteket. kenységükért adózzunk Tévé­tisz­telettel, miként a bécsi gyors megmenekült és azóta a kór­házból már elbocsátott utasa és sorstársai is mélységesen hálásak a gyógyító munkáért. Berde Mihály Mindig mosolygó szemmel Elég gyakran megfordulok a tatabányai Technika Házában, a hátsó traktusban is, ahol a TIT megyei szervezetének iro­dahelyiségei találhatók. A szél­ső szobában mindig papírhal­maz veszi körül Takácsnét, a gazdaságvezetőt, akit jószeri­vel inkább csak Valikénak is­­ mernek- Mindig munkában ta­­­­lélom, szeméből azonban a­­ mosoly különös-varázsos fé­nye soha nem tűnik el. Aztán a nyári egyetemen is tapasz­taltam, hogy a sóhajt is alig engedő, feszített munkát szin­te állandóan mosolyogva vég­zi, s nem ám azzal a kötelező arcmimikával, amitől az iz­mok is elfáradnak, hanem szívből jövően. — Szeretek itt dolgozni, sze­retem a „nyüzsgést”, pedig valóban van elég gondom — adja magyarázatát ennek a be­lülről fakadó derűnek. Mondja is, mennyi ideje dolgozik itt, ebben a munka­körben, én azonban csak an­­­nyit jegyzek fel, nem is ta­pintatból, hanem kissé a hitet­lenkedés miatt: „hosszú évek óta”. S most következne, hogy elősoroljam, mi is egy gazda­ságvezető dolga-kötel­essége­­ ezen a helyen. Egy darabig eljutok, de aztán — már most tudom —, belebonyolódok, a szakértelem híján is, meg az­tán ki győzi mindazt megje­gyezni, amit ő csinál- Legfőbb munkája a kettős könyvelés. A megyei szervezet ez év ja­nuárjától gazdasági vonatko­zásban ismét tovább önálló­sodott: költségvetés készítése, bérszámfejtés, gépkocsi menet­levél és üzemanyag rendezé­se, nyilvántartás, negyedévi zárás, a nyári egyetem gazda­sági és egyéb ügyei... Szóval, nehéz elősorolni. — Valóban sok az adminiszt­ráció — mondja. Egykor csak pénztárkönyvvel és bevételi tömbbel dolgoztunk, aztán jött a kettős könyvelés, két éve .,költséghelyek” szerint csinál­juk a felvezetéseket.­. Bizonyos tekintetben tehát bonyolultab­bá vált a munka, ugyanakkor viszont áttekinthetőbb is lett. Kissé talán furcsának tűnik, de nagy örömet jelentett pél­dául, hogy számológépet kap­tunk... Jómagam irtózom az admi­nisztráció útvesztőitől, a pénz­ügyi műveletek látszólag átte­kinthetetlen szövevényétől, ám ahogy Takácsné beszél mind­ezekről, mintha egyszerűbbé válna minden. Nem azért, mert valóban egyszerű dolog hanem mert érezni szavain, hogy magabiztosan eligazodik az ilyenféle labirintusokban. — Hogy győzi energiával? — provokálom ismét, hogy az „ügyfelekkel” való türelmes­mosolygós törődés és az ügyek intézésében mutatkozó rend­­szeretete, precizitása kapcso­latát valahogy kideríthessem­— Itt bent elfelejtem az ott­honi problémákat. Ha hazame­gyek, akkor viszont alig győ­zöm meghallgatni ötéves kis­lányom óvodás történeteit — így hát olyankor megint más légkörben mozgok. S valahogy ez az egész kiegyensúlyozódik Tegyük hozzá, megbecsülik a munkáját. Az országos köz­pont is jobban törődik mos­tanában a TIT megyei gaz­dasági vezetőivel. Ennek egyik jellemző megnyilvánulása volt, hogy nemrégiben egyhetes ju­talomkirándulást szerveztek számukra Jugoszláviába, egé­szen kedvezményes áron. Persze, azért mégis az legfőbb — mint minden mun­­­kában —, hogy szíves-lélek­­kel vállalt feladatot lehet csak mosolygó szemmel elvé­gezni. U) - a U­gyanakkor elvek is egymásnak feszültek itt, mert a szerelme­sek elsősorban nem sérelmeikért jöttek ide tün­tetni. Nem! Társaik jágáért tüntettek. Ha szabad­nem történik meg Tatabányán 1919. szeptember 6-án dél körül a sortűz, akkor az író­nak, aki ezt a kort akarja emberileg és történelmileg hi­telesen megörökíteni, akkor az írónak ki kell találnia ezt a sortüzet, hiszen a Tanács­­köztársaságot még nem rejtették­ el a munkások. se­A hatalmukról nem egy­kön­­­nyen mondtak le, és az új hatalom birtokosai, a fasiszta legények, már érezték: kezük­ben a hatalom, de azt meg is kell tartani, még sortü­zek árán is. Csak az élet tud igazán szép regényeket produkálni... De akkor, a Nagyiroda előtt a tömeg, a tüntető mun­kásság nem regényt, hanem történelmet írt. És a csendőrség is. A sza­kasznyi csendőr, Huber Fe­renc főhadnaggyal az élen, már közeledtek a Ranczinger utca torkolatához... Elképzelhetetlen, hogy igaz legyen: minden embert, aki a Nagyiroda elé vonult, kommunista eszme, a társak­­ iránti aggodalom fűtött. Füg­getlenül attól, hogy a csend­­őrség jelentésének hiszünk-e, avagy más feljegyzéseknek, tehát 2—300, avagy valóban mintegy 600 bányamunkás vo­nult az igazgatóság épülete elé — közöttük bőven akadt kíváncsiskodó ember is, a többség mégis a társakért tüntetett. Voltak közöttük kommunisták, nem kommu­nisták, katolikusok, refor­mátusok, ateisták, közönyö­sök, háziasszonyok,­ stb.­­­­ Ám az a tény, hogy pár óra alatt ilyen sokan ös­­­szejöttek, bár tudták, Tata­bányán erős karhatalom van — ez már önmagában is so­kat mond. Például azt is, hogy Tatabányán az élet ne­héz volt. Nehéz, mert az árak emelkedtek, kevés volt az élelem, a fizetést pedig 30 százalékkal csökkentette az igazgatóság. Hiszen Tóth Gyu­­láék küldöttsége is azzal tért vissza szeptember 5-én este Budapestről, ahol a bánya­igazgatósággal tárgyaltak: a fizetés kevesebb ugyan, de marad a 8 óra. Hogy a so­rozatos sztrájkok, a szabotá­­lások, az amerikázás követ­keztében mennyi bányászt tartóztattak le, azt nehéz len­ne pontosan megállapítani. Hiszen ilyen ürüggyel tar­tóztatták le a kommunistá­kat a vörösöket és a külön­böző munkásszervezetek veze­tőit, tagjait is — mert eze­ket a szervezeteket a Ta­nácsköztársaság idején hoz­ta létre — maga a munkás­ság. Hatvanan voltak fog­lyok vagy másfélszázan? Nem tudni. Annyi bizonyos, hogy Haller, Jós és a többiek ezekre gondoltak, amikor a két fiatalt, Jelinek Lajost és Forisek Ferencet kijelölték küldöttnek a csendőrséghez. A következményei ismer­tek. Őket is, az indítványo­zókat is, tehát hatot, azon a véres napon már reggel letartóztattak a csendőrök. A tömeget ez a tény, és az elégedetlenség vitte az igazgatóság elé. Ám az előz­ményekhez nem pusztán a letartóztatások számítanak hozzá Az is, hogy a bérek csökkentek , az árak emel­kedtek. A Népszava 1919. október 11-i számában a kö­vetkezőket írja a bányamun­kások fizetésével kapcsolat­ban : „A bányamunkások munkabérét visszamenően jú­lius 1-től 30 százalékkal re­dukálják, szeptember 1-től kezdve pedig visszaállították a bányatulajdonosok a múlt év októberi béreket. Ez pénz­ben azt jelenti, hogy az 50— 80 koronás átlagos vájárke­reset 24—25 koronára szállt le”. Az árakról valamit. Pél­dául 1 kiló zsír vagy sza­lonna ára 4 korona, 1 kiló nullás lisztet 80 fillérért hetett a bányász feleségé­re­— ha egyáltalán kapott. És ezekről az árakról nem kommunisták beszéltek ilyen a őszinteséggel. Egy, a sortűz után kiküldött detektívcso­­port, melynek az volt a fel­adata, hogy Tatabányán fel­mérjék a politikai hangula­tot. Az külön rejtély, miért kellett felmérni a politikai hangulatot 1919. szeptember 6-át követően, a­ sortűz után... De érdemes idézni a rektívcsoport jelentéséből,de­­„A munkásság 3/4 szabotál, amerikázik és része mindig a kommün után még gyik, dacára annak, hogy rá­megélhetés nagyon meg lett a könnyítve...” tatai főszolgabíró sem nyilatkozik másként s jelentésében így ír „Igenis a körében Tatabányán bányászság határo­zott elégedetlenség mutatko­zik, azonban ennek oka nem az én szerény személyem, ha­nem amint azt jelenteni szoktam, a munkásság kom­munista törekvései...” A sortűzből — mint ezt megállapítják — nem tanul­tak a tatabányai bányamun­kások. Olyannyira nem, hogy utána is sztrájkolnak, rnkáznak, szabotálnak — ame- és szervezkednek. 1919. novem­ber 18-án, egy rendőrségi je­lentéshez 147 nevet mellé­kelnek a következő megjegy­zéssel: „Azon tatai munká­sokról, akik a kommün bu­kása után mint veszedelmes bolsevisták elfogottak és sza­badon bocsájtásuk óta is tovább agitálnak, s akiknek a telepről való eltávolítása válna szükségessé”. És fel­sorolják a 147 veszedelmes bolsevista nevét. S én meg­értem — a maguk szempont­jából igazuk van. Veszedel­mesek is, bolsevisták is ezek a­­ bányászok. S még egy névsor, mely így kezdődik: „Id. Haller Mihály, ifj. Hal­ler Mihály...” és egy talán rosszul leírt (vagy elírt) név: Pávir Julianna. Talán rossz kézírás okozta, hogy a Dá­vid első és utolsó betűje d és r lett „d” helyett. De az is­ lehetséges, hogy volt egy Pávir Juliska is, akit már korábban bebörtönöztek. Itt, a neveknél, még meg kell állni egy időre. Az ol­vasó nem tudja, hogy egy­­egy jó név után mennyit kutatnak az írók. Hiszen el­képzelve is nevetséges lenne, ha Túri Danit például Be­­ketyés Elemérnek és Móricz Zsigmond, keresztel' avs'' Jókai Kárpáthy Zoltánon* mondjuk Búza Benőnek ne­vezi el... Az itt leírt nevek már hangulatukban is mást jelen­tenek. Vértanúságot, megW­­noztatást — és egyszerűséget Magyar, szláv, szász nevek— Mennyire igaza volt Ady-nak, aki ezt az időt már nem érte meg (pedig ő felemelte volna a szavát az emberte­lenség ellen, — és lett is volna hozzá szava!), volt, hogy minden nép igaza bá­nata mindegyik nép közös bánata. Bakó József, rich Sándor, Horenek Heim­­enc, Wisnovszki Mihály Fő­— magyar, német, szláv, len­gyel név — és a nevek gaz­dái egymás melletti cellá­ban, vagy ugyanabban a cel­lában, egyazon váddal: kom­munisták ! Hiszen a nyomor mind­egyiket egyformán sújtotta, legfeljebb nem egyformán tűrték. Az egyik erősebb volt fizikailag, a másik jobban bírta a kínzásokat; a harmadiknak öt gyermeke volt és azokért aggódott, a negyedik magános volt, és még ezt a tudatot is magá­val vitte a börtönbe. Tatabányán a munkások sortűz után is összetartottak. a Nem lehet meghatottság nél­kül olvasni azokat az okmá­nyokat, melyek arról adnak hírt, fél évszázad távlatá­ból, hogy a keveset kereső (24—25 korona havonta) bá­nyamunkások gyűjtést ren­deztek a letartóztatottak csa­ládjai megsegítésére A Bá­nyamunkás című újság is be­számol erről; 1920-ban, abban az időben, amikor már ké­szül Győrben dr. Török Jenő államügyész vádirata a sor­tűz áldozatai ellen a Bp. 254. §-a értelmében. Abban az időben, vagy kis idővel utá­na, bányászok elindulnak egy papírlappal vagy talán a­nél­kül, és pénzt kérnek — pedig maguknak is kevés, sőt na­gyon kevés a kereset ahhoz, hogy megéljenek. A VI. ak­nában 854, a VII-ben 1298, a VIII-ban 1171, a IX-ben 1777, a X-ben 784, a XI-ben 175, az újtelepi gépüzemben 435 és a külszállításnál 243 korona gyűlik össze, ös­­­szesen több mint hat és fél ezer korona! Ez 260—270 bá­nyász havi fizetésének felel meg! Ezt nem szükséges ma­gyarázni, kommentálni. Ez mindennél jobban bizonyít — önmaga mellett Dr. Török Jenő ügyész,, amikor vádat állam­­emelt azok ellen, akik joggal vá­dolhattak, és amikor azokat védte, akiket minden emberi és állami jog szerint el kel­lett volna ítélnie, akkor er­ről nem szólhatott, egysze­rűen annál az oknál fogva, mert nem is tudhatott róla Nem azért, mert a gyűjtést a vád elhangzása után kezd­ték el. De mert ő nem tudhatta, mi is az a munkás­is szolidaritás. De ha törté­netesen tud is erről, az mit sem változtat az ő vád­beszé­dén. Sőt, beszéde talán gyűlölködőbb lett volna...még Huber Ferenc csendőrfő­hadnagy pedig igazán kidül­­lesztett mellkassal állhatott a bíróság elé — tanúként Mert tanú volt a gyilkos sor­tűz közvetlen előidézője, nem pedig vádlott , egyelőre Huber Fe­renc tanú kénytelen. S a hazudni ké­sőbbi mesterek elődei 1919. szeptember 6-án dél­előtt 11 óra után futólépés­ben követték ezt a Huber Ferencet, szuronyos, csőre töltött fegyverrel a Nyár volt, legtöbben kézben, még a zubbonyt is csak hevenyészve vették magukra, és mennyire igaza volt annak a szemtanú­nak, aki egy festményre pa­naszkodott, melyen prémgal­léros nászvkabátban ábrázolja a csendőröket, akik a mun­kásokra sortüzet adnak. Szó sem volt prémgallérról, hi­szen a szeptember eleji nap akkor ontotta igazán melegét a tüntetőkre és a csedőrökre egyaránt. Mintha a Nap érzékeltetni akarta volna an­n­­nak az órának a hangulatát, s forróságát. (Folytatjuk) Baráth Lajos SORTŰZ (Egy készülő regény váz­alj; VI. A D

Next