Dolgozók Lapja, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

2 Egy nap a külpolitikában Kedden kerül sor a Német Szövetségi Köztársaság új kancellárjának megválasztásá­ra, az új kormány beiktatá­sára a bonni parlamentben. Mindössze néhány nappal a rajnai hatalmi őrségváltás előtt, érdekes események zaj­lanak, minden bizonnyal ép­pen e hatalomváltással össze­függésben. Lengyel kezdeményezés Újra megjelenik például Düsseldorfban a Begegnung mit Polen című, a lengyel po­litikai, társadalmi, kulturális és gazdasági élet eseményeit ismertető folyóirat. Kiadója: a Lengyelországgal folytatan­dó kulturális és gazdasági együttműködés nyugatnémet társasága. Betiltója viszont ta­valy a Kiesinger-kormányzat volt. „Figyelmet érdemlő jó jelnek” minősíti a folyóirat újbóli megjelenését a nagyte­kintélyű lengyel hetilap, a Zycie Literackie. Ezzel összefüggésben is rendkívül érdekes esemény Jedzychowski lengyel külügy­miniszter minap elhangzott te­levíziós beszéde. Ebben hang­súlyozta: Lengyelország szá­mára nem formális kérdés a kapcsolatok normalizálása az NSZK-val. A külügyminiszter elismeréssel méltatta Len­gyelország és az NDK viszo­nyát, majd beszélt a lengyel —nyugatnémet keresked­elmi és gazdasági együttműködés­­­ről, amelynek továbbfejleszté­se — a kölcsönös érdekek fi­­­­gy­elem­bevételével — nem üt­­közik akadályba Mint ahogy­­ nincs akadálya Varsó és Bonn politikai kapcsolatai rendezésének sem, amennyi­ben a bonni kormány tekin­­tetbe veszi Európa és földrajzi realitásait.politikai Gyors bonni reagálás Figyelemreméltó, hogy az NSZK rendkívül gyorsan rea­gált Stefan Jedrychowski sza­vaira. Conrad Adlers, bonni kormány helyettes szó­­­vivője már pénteken kö­zölte (a Jedrychowski beszéd csütörtökön este hangzott el, hogy a rövidesen megala­­­­kuló új bonni kormány vá­laszolni fog a lengyel külügy­miniszternek. A választ a szo­ciáldemokrata—szabad demok­rata kormány­koalíció kor­­­­mánynyilatkozata tartalmazza majd. Adlers hozzáfűzte, kor­­­­m­ánya üdvözli a lengyel kül­ügyminiszter nyilatkozatát és egyetért azzal, hogy Bonn és Varsó kapcsolatainak norma­­­­lizálása kívánatos az európai­­ békés rendezés érdekében. A magunk részéről annyit­­ tennénk hozzá: Conrad Ad­­­­lers e pillanatban ugyan for­málisan még a Kiesinger­­kormány szóvivője, de aligha­­ kétséges, hogy ezt a gyors tá­­­­jékoztatást már a jövő héten megalakítandó Brandt-Scheel­­ kabinet nevében adta. A liberálisok nyomására Katolikus papok világértekezlete? A Vatikánvárosban folyó­­ püspöki szinódus csütörtöki­­ napját a konzervatívok ellen­­támadása jellemezte. Danielou francia bíboros és többen má­sok, köztük Brandao Vilela­­ brazil püspök élesen támad­ta az 1962 és 1965 között tar­tott vatikáni ökumenikus zsi­natot, amely reformokat ve­zetett be a katolikus egyház­ban. Danielou szerint a zsi­nat válságot robbantott ki a nyugati katolikus egyházban, ennek során sok pap otthagy­­ta hivatását, a fiatalok meggyengült, a morál és hite lelki élet hanyatlóban van. A a válság leküzdésére „erős, egy­ségen alapuló tekintélyre” van szükség, a püspököknek a leg­­bennsőbb összhangban kell eljárniuk a pápával. A liberálisok közé számító Döpfner müncheni érsek a nyugatnémet püspökök nevé­­ben felszólalva viszont amel­lett szállt síkra­, hogy itt püs­pöki szinódus a vita alapjául szolgáló dokumentum szigo­rúságán változtasson és azt li­berálisabb szellemben fogal­mazza meg. A John Wright amerikai bí­boros elnökletével ülésező püs­pöki-papi bizottság csütörtöki ülésén a liberális nézeteiről ismert Juan Landazuri Ric­ketts perui kardinális javas­latot terjesztett elő, amelynek értelmében a mostani szinó­­zust követően, már a jövő év elején a Vatikánban meg kell rendezni a papok világérte­kezletét, amelyen a papság va­lamennyi égető kérdését meg­vitatnák, köztük azt, az egy­re többek által hangoztatott igényt, hogy a katolikus pa­pok megnősülhessenek. Egy háborús bűnös pályafutása Az NSZK-ban Karl Theo­dor Molinari tábornokot ne­vezték ki a Bundeswehr bes­seni, Saar-vidéki és Rajna— Ffalz-i katonai körzeteinek parancsnokává. A „Die Tat”, a nyugatné­met antifasiszta mozgalom lapjának közlése szerint Német Kommunista Párt ez­­­zel csaknem egyidejűleg ada­tokat hozott nyilvánosságra, amelyek arról tanúskodnak, hogy ezt az igen magas tiszt­séget betöltő bonni táborno­kot közvetlen felelősség ter­heli azokért a háborús bűnök­ért, amelyeket a nácik a má­sodik világháború végén fran­cia területen követtek el. 1944-ben az ő parancsára lőt­tek agyon 106 fogságba esett francia ellenállót. Távollété­ben, 1951. áprilisában ítélte halálra Molinarit a metzi fran­cia hadbíróság. A Német Kommunista Párt követelte, hogy haladéktala­nul váltsák le a tábornokot és indítsanak ügyében vizsgála­tot. A leleplezett háborús bű­nös segítségére sietett a nyu­gatnémet hadügyminisztéri­um, amely cáfolta M­­olinak­ bűnös múltját. Ilyesfajta „magyarázkodá­sok”­ azonban nem elégíthetik ki a nyugatnémet és a nem­zetközi közvéleményt, amely haladéktalanul vizsgálatot kö­vetel „a Molinari ügyben”. A Die Tat ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozza „továbbá is fennáll az a vádpont, hogy a Franciaországban háborús bűnökért elítélt tábornokot a Bundeswehr körzeti parancs­nokává nevezték ki”. ­gy tiltakoztak! Két amerikai diák, a 17 éves Craig Badiah­ és azonos korú osztálytársnője, Joan Fox, szerda este kettős öngyilkos­ságot követett el, hogy fel­hívja a világ figyelmét a bé­ke megteremtésének szüksé­gességére. A két fiatal az or­szágos háborúellenes tiltako­zó mozgalom egy tüntetéséről tartott hazafelé és kocsijukat megállították egy, a forgalom­tól félreeső úton. Egy mű­anyagcső segítségével a mo­­­tor kipufogógázát a kocsi bel­sejébe vezették és a motort­­ megindították. A két fiatal holttestét másnap fedezték fel a füsttel telt autóban. Több levelet hagytak maguk után, amelyeket szüleikhez, tanára­­­­ikhoz, és barátaikhoz intéz­­­­tek. Ezekben az utolsó üzene­­­­tekben­ hangsúlyozták, hogy a béke ügyéért akarnak meg­­­­halni, tiltakozásul a vietnami­­ háború, valamint „a világon­­.uralkodó körülmények ellen”. DOLGOZÓK LAPJA A fajüldöző rendszerek és a NATO Hazánk küldöttének felszólalása az ENSZ-ben Magyarország küldötte a­­ gyarmatosítás maradványai­­ elleni közös harc fontosságára­­ hívta fel a figyelmet az­­ ENSZ közgyűlésének a gyar­­­­matok kérdésével bizottságában.­­ Vas foglalkozó hazánk képviselője a Miklós, köz­gyűlés 4. számú bizottságá­ban, felszólalásában hang­súlyozta, hogy a Magyar Nép­­köztársaság külpolitikájának egyik fontos eleme az a szo­lidaritás és­­ támogatás, ame­lyet a gyarmatosítás teljes felszámolásáért vívott harc­nak, a felszabadítási mozgal­maknak nyújt. Vas Miklós kiemelte U Thant főtitkár évi jelen­tésének azt a megállapítását, hogy az elmúlt években szi­lárd front kezdett kialakul­ni a gyarmatosítás maradvá­nyai felszámolásának meg­akadályozására. Az ENSZ ha­tározata előírja, hogy végle­gesen meg kell szüntetni az afrikai kontinensen és a vi­lág más részein a gyarmato­­­kat, a fajüldöző elemek azon­ban a még meglevő gyarma­tokon fegyverrel nyomják el a szabadságukért és függet­lenségükért küzdő népeket. A békés megoldás lehetőségének híján ezek a népek is kény­telenek fegyvert­ ragadni. Eb­ben a harcban a fajüldöző rendszerek nem lennének ké­pesek fennmaradni a NATO katonai, politikai és gazdasá­gi támogatása nélkül, így a NATO-hatalmakat közvetlen felelősség terheli az Afrika déli részén kialakult kriti­kus helyzetért­­, állapította meg a magyar delegátus, rá­mutatva, hogy a fajüldöző re­­zsimek fegyveres akcióik nemcsak a velük szomszédos független és szuverén afri­kai országokat fenyegetik, ha­nem az egész világ békéjét és biztonságát is. Vas­­­ Miklós­­-részletesen-­fog­­­lalkozott az egyes gyarmatok és fajüldöző afrikai re­­zsimek helyzetével. Portu­gáliáról szólva megállapította, hogy a NATO rendelkezésére álló kontingens kivételével gyakorlatilag az egész por­tugál hadsereg az afrikai gyarmatokon teljesít szolgála­tot és az Atlanti Szövetség­től kapott fegyverekkel har­col Angola, Mocambique és Guinea népe ellen. A por­tugál fegyveres erők táma­­dásokat intéznek­­ a szomszé­dos Zambia, a Kongói De­mokratikus Köztársaság és Guinea ellen is. Rhodesiáról szólva a ma­gyar delegátus rámutatott, hogy Anglia kormánya nem teljesíti az érvényes ENSZ- határozatokat. A további hu­zavona és habozás Angliának erőszakkal helyett kelle­ne eltávolítania a fajüldöző Smith-rezsimet.­­ Vas Miklós megállapította,­­hogy a fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaság, amely az ENSZ határozatainak semmibevéte­lével továbbra is megszállva tartja ezt a területet, már régen meghátrálásra kénysze­rült volna, ha valamennyi ország végrehajtotta volna vele szemben az előírt gaz­dasági megtorló intézkedése­ket. Az létrejötte óta ENSZ-rendelkezés­­­­ azonban a pretoriai kormány külkeres­­­­kedelme jelentősen megnőtt egyes országokkal, elsősorban az Egyesült Nagy-Britanniával Államokkal, és a Né­m­et Szövetségi Köztársaság­gal. 1964 óta ezekből az or­szágokból került ki a Dél- Afrikában befektetett kül­földi tőke 80 százaléka. A dél-afrikai­­ rezsim partnerei így elősegítik az apartheid po­litika fenntartását az ország­ban. A magyar küldött hangsú­lyozta, hogy Népköztársasá­gunk támogatja az afrikai népek­ felszabadító­ mozgal­mát. „Támogatunk­ minden olyan afrikai országot, amely kész részt venni a gyarmati rendszer végleges felszámolá­sáért folyó közös küzdelem­ben. Közös harcot kell foly­tatni az ENSZ határozatainak végrehajtásáért, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért, mert azok további léte az egész békéjét és biztonságát világ ve­szélyezteti” állapította meg a magyar küldött felszólalá­sában T A DNFF-küldöttség Kádár Jánosnál Kádár János, az MSZMP első titkára a párt Központi Bi­zottságának székházában csütörtökön fogadta a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Kormányának Tran Buu Kiem vezette delegációját. A fogadáson jelen volt dr Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettes és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes is. 1969. október 18 szombat Az EAK újabb jegyzéke a BT-hez Mohammed Hasszán El-Zaj­­jat, az Egyesült Arab Köz­társaság ENSZ-nagykövete csütörtökön éjjel jegyzéket in­tézett Lord Caradonhoz, a Biztonsági Tanács e havi el­nökéhez. A jegyzékben megbízásából Zajjat kormánya tett amiatt, hogy egy panaszt Tel Avivban megjelent amerikai szövetségi dokumentum sze­rint az Egyesült Államok „le­hetővé teszi a kettős állam­­polgárság­­ megtartását azok­nak az amerikai személyek­nek, akik Izraelben élnek, még abban az esetben is, ha azok az izraeli hadseregben fegyveres szolgálatot teljesítet­tek”. Az egyiptomi jegyzék han­goztatja, hogy Kairó ezt az amerikai lépést „közvetlen ag­­ressziós cselekménynek­­ tekin­ti mind az Egyesült Arab Köz­társaság, mind pedig a többi arab állam ellen”. Rengeni fog a föld” Líbiában, ha nem ürítik ki a támaszpontokat Kadhafi ezredes, a Líbiai Forradalmi Tanács csütörtökön egy Tripoli elnöke, tö­meggyűlésen kijelentette: „Meg kell szabadítanunk or­szágunkat az idegen támasz­pontoktól, bármibe is kerül­jön az”. „A szeptember 1-i forrada­lom — mondotta Kadhafi — eldöntötte az idegen támasz­pontok sorsát. Reméljük, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia meg fogja érteni törvényes követeléseinket. Meg fogja érteni, hogy szabadsá­got és függetlenséget aka­runk ... Ha azonban szükség lesz rá, harcolni fogunk. Min­den líbiai katona lesz, minden iskolaépületből és mecsetből laktanyát csinálunk és ren­geni fog a föld az idegen tá­maszpontok alatt”. Égen és Földön az emberért — Beszélgetés a világ első űrhajósnőjével — Valentyina Tyereskova is­mét Budapesten van. A Royal szálló negyedik emeletén la­kik. Szobája inkább telefon­­központ, tárgyaló- és fogadó­helyiség, mint pihenőhely. Pe­dig hát ő sincs vasból... A szovjet delegáció tagja a szakszervezetek világszövetsé­gének kongresszusán. Bárki megszólítja, kedvesen moso­lyogva beszélget vele. Beszél­getés közben, ha elgondolko­zik és szabadjára , engedi fi­nom vonalú, fegyelmezett ar­cát, észre lehet venni fáradt­ságát. Vonattal érkezett a ma­gyar fővárosba. Miközben ve­le hosszú órákon át földi se­bességgel dübörgött a hálóko­csi, egyidőben űrhajós-társai kozmikus sebességgel kering­tek Földünk körül, ö, ha kitekintett az ablakon, gya­korlott űrhajós szemével ta­lán még fel is ismerte a csil­lagok milliárdjai között a há­rom kis fényes száguldó pon­tot, s ilyenkor bizonyára iz­­gatottabban dobbantott a szíve. Hiszen neki, jóval többet je­lentett az esemény izgalmas újsághírnél, az űrhajó kabin­jában személyes ismerősei, ba­rátai hajtották végre bonyo­lult feladatukat.­­Lehet-e más­sal kezdeni Valentyina Tye­­reskovával a beszélgetést, mint űrhajózásról? — Mint szakmabeli, hogyan értékeli űrhajós barátai cso­portos repülését? ■— Ez a csoportos űrutazás nagy előrelépés az űrhajózás történetében. Űrhajós-kollégá­im sok érdekes információval térnek majd vissza a Földre. .Ezeket az új információkat kidolgozzák a tudósok és tapasztalatokat későbbi űrut­­a­zási programoknál használják fel. A Az űrutazás bíztató kezdet ahhoz, hogy a jövőben állandó szolgálatot teljesítő űrállomásokat hozzanak létre. — Hogy értékeli kollégái teljesítményét? — Boldog és büszke vagyok, hogy ismét hazám képviselői lendítik előre az űrkutatások egy fontos ágát. De talán még ennél is többet mondhatok: elégedett vagyok szakmailag is munkájukkal. Hisz valami egészen újat produkáltak, megtanulták, — hogy később a többi űrhajósokat is megta­níthassák, — hogyan kell dol­gozni, hegeszteni, szerelni egy valóságos űrműhelyben. — Mi a véleménye arról, mi lehet, mi lesz a következő lé­pés a szovjet űrhajózási prog­ramban ? — A szovjet emberekre jel­lemző vonás az, hogy előbb cselekednek, s csak azután beszélnek. S hogy ez mennyi­re így igaz, azt gondolom az űrhajózás terén eddig sikereink is bizonyítják. ezért Az űrhajósok szigorú program alapján készülnek, hogy bár­mikor rendelkezésre álljanak, az új bonyolult űrfeladat meg­oldására.­­ Mióta emlékezetes űrre­pülését végrehajtotta, s első­ként és azóta is egyetlenként a nők közül a világon a koz­moszból láthatta a Földet, na­gyon sok országban járt, mi öreg Földünkön is kérjük, a emeljen ki egy-kettőt a sok felejthetetlen találkozás, je­lentős kongresszus közül. — Az űrrepülés után mindnál több országban har­jár­tam, ebben az évben Finnor­­szágban, Lengyelországban, Afganisztánban, NDK-ban és most Magyarországon. Egy-egy országban általában 1—2 he­tet töltöttem­ el. Úgy érzem nemcsak azért, mert nő va­gyok, hanem mert érzelmeim és meggyőződéseim is azt diktálják, ha lehetőség nyílik előttem, akkor erőfeszítései­met a békéért, az emberi jo­gokért vetem latba. Elsősor­ban tehát ilyen jellegű kong­resszusokon veszek részt. 1963-ban tagja voltam a szov­jet delegációnak a moszkvai nemzetközi nőkongresszuson, 1965-ben Helsinkiben megren­dezett kongresszuson volt lehetőségem, hogy felszólal­jak. 1969-ben szintén Helsin­kiben voltam a nőkongresszu­son. És nem utolsósorban örü­lök, hogy most részt vehetek Budapesten, a VII. szakszer­vezeti világkongresszuson. — Nem fárasztóbb-e a sok földi utazás az űrutazásnál? — A kettőt nehéz összeha­sonlítani. Mind a kettő rend­kívül izgalmas és élvezetes. Minden országnak megvan maga érdekessége, mindegyik a más. Az utazásoknál számom­ra, talán az a legérdekesebb, hogy mindig új emberekkel találkozhatok, beszélgethetek, így, sokat tudok meg kultú­rájukból, közel kerülhetek népek történelméhez, látha­­­tom szokásaikat. De nekem is lehetőségem nyílik arra, hogy elmondjam hogyan élnek, dol­goznak nálunk az emberek, s elsősorban a nők gondjairól beszélhetek. Szívesen válaszo­lok a kérdésekre, amelyek legtöbbször az űrhajózásról szólnak. Talán nem érdekte­len, ha ilyenkor elmesélem saját élményeimet. . — Szívesen megismételné-e emlékezetes űrutazását? — Nagy örömmel repülnék még egyszer, sőt többször is. Nem­ is titkolt vágyam, hogy megismételjem az űrrepülést. Persze erre „vágyakozni” ke­vés. Cselekedni, fejlődni kell, hisz ma már az első űrrepü­lésekhez viszonyítva jóval többet kíván a tudomány egy mai űrhajóstól. Ezért végez­tem el a Zsukovszkij katonai repülő akadémiát, ahol ez év tavaszán szereztem meg a dip­lomát. — Szeretne-e első női űrha­jós lenni, aki a Holdra lép? — Gondolom, hogy nemcsak én, de minden űrhajós vágya, hogy ilyen égi szerencsében részesülhessen. Természetesen szeretnék az első nő lenni, aki a Holdra száll. — Talán térjünk még ki­csit vissza a Földre, mi a vé­leménye a szakszervezeti vi­­lágmozgalomról ? — A világ dolgozóinak ér­dekében tevékenykedik, ered­ményei már eddig is jelentő­sek, és sokhelyütt kivívta dolgozók emberibb munkakö­­­rülményeit. Remélem, sőt biz­­tos vagyok, hogy ez a kong­resszus további lépés lesz a béke, a demokrácia, a szocia­lista haladó erők egységének megteremtéséhez. Mint as­­­szony, külön remélem, hogy jelentős határozatot hoz a dol­gozó nők érdekvédelmében. A nők nevében azt mondhatom, hogy szeretném, ha a szak­­szervezetek, és a nemzetközi nőtanács között az eddiginél még szorosabb lenne a kap­csolat, s az együttműködés. E riport után Tyereskova átöltözött és néhány perc múl­va koráll-színű, egyszerű vo­nalú elegáns kiskosztümében megjelent a vacsoránál. Meg­jelenésével érezhetően vidá­mabb lett a Royal száló ét­­term­­­ hangulata. Regős Is­tv­án

Next