Dolgozók Lapja, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

1979. március 28. szombat Dicsőség mindazoknak, akik harcoltak hazánk felszabadításáért! ✓ Beszélgetés az ügyintézés időpontjairól Az ügyfelek fogadása a ta­nácsi munka egyik sarkalatos pontja. Mindenütt arra törek­szenek, hogy ügyeiket egysze­rűen, gyorsan — és ami na­gyon lényeges — a törvényes előírások szellemében intéz­zék. Fontos, hogy a lakosság ismerje, és megszokja, mikor keresheti fel ügyes-bajos dol­gaival a tanács szakosztályait. — Miért határozta el a ta­tabányai városi tanács végre­hajtó bizottsága a félfogadási idő megváltoztatását? — tet­tük fel az első kérdést Jakab János elvtársnak, a végrehaj­tó bizottság titkárának. — Eddig naponta 8-tól 12- ig foglalkoztak a tanács dol­gozói az őket felkereső állam­polgárokkal — hangzott válasz. — Főleg az egy mű­a szakban dolgozók panaszolták, hogy el kell kéredzkedniük munkahelyükről, ha a csot akarják felkeresni. taná­Re­méljük, hogy az új félfoga­dási idő bevezetésével ez kényelmetlenség teljesen meg­­­­szűnik. Az új fogadási idő beveze­tése része annak a törekvés­nek, amellyel a tanácsi mun­kát magasabb színvonalra igyekszünk emelni. Dolgozóin­kat is zavarta, hogy délelőtt egyéb munkájukat gyakran félbe kellett szakítaniuk, hi­szen az őket felkeresők ügyei­vel kellett foglalkozni. Hogyan alakul tehát az új félfogadási idő a tatabányai városi tanácsnál? — Az új fogadási időt áp­rilis elsejével léptetjük élet­be mind a városi tanácsnál, mind a körzeti kirendeltsé­geknél. Két alkalommal, szer­dán és pénteken nem foga­dunk feleket. Hétfőn 8-tól — 15.30- ig, kedden 8-tól — 12- ig, csütörtökön 12.30-tól — 15.30- ig, és szombaton 8-tól — 12-ig várják dolgozóink az ügyfeleket. — Miért szükséges egész, illetve fél napokon át szüne­teltetni a félfogadást? — Valójában ez is a lakos­ság érdekeit szolgálja — hang­zott a válasz —, ugyanis az ügyek tisztázásához, a határo­zatok pontos megfogalmazá­sához, a számviteli munkához és hasonlókhoz elengedhetet­len a nyugalom, a folyamatos­ság. Ha erre nem adunk időt, ha nem biztosítjuk a zavar­talan munkakörülményeket, akkor a kapkodásnak az ügy­intézés s lényegében az ál­lampolgárok látják kárát. — A tanácsot felkeresők szemével nézve a végrehajtó bizottság elgondolásait, sze­retnénk tudni hogyan oldódik meg a sok bosszúságot okozó, „az ügyintéző házon kívül tartózkodik” állapot? — Gondoskodtunk róla, hogy szakosztályaink dolgozói a fo­gadási időben hivatali helyisé­gükben tartózkodnak és ügy­feleik rendelkezésére álljanak. — Mit vár a végrehajtó bi­zottság a lakosságtól a válto­zással kapcsolatban? — Szeretnénk, ha közös ér­dekeinkre gondolva, tisztelet­ben tartanák a fogadási idő­ket. Mit tehetünk végső konklú­zióként hozzá? Bízunk benne, hogy a lakosság előnyére szol­gál majd a változás. Ezt sze­retnénk előmozdítani azzal, hogy időnként ügyfélként érdeklődünk majd a szakosz­i­­tályok működése iránt, és ta­pasztalatainkról is beszámo­lunk. Ipari célüzemű nagyvállalat pályázatot hirdet JOGTANÁCSOSI ÉS IGAZGATÁSI OSZTÁLYVEZETŐI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — jogi egyetemi végzettség , — jogtanácsosi képesítés — legalább 5 éves gyakorlat — tiszta erkölcsi bizonyítvány Pályázatokat részletes önéletrajzzal felszerelve „Megegyezéses alapon” jeligére a kiadóba kérjük. Az ászári járdaépítési program Ászáron a következő idők­ben a tanács anyagi erejének zömét a járdaépítésre, az utak rendbe hozására fordít­ja. Áprilisban kívánnak hozzá­kezdeni a járdák építéséhez. A tervek szerint ugyanis ok­tóber 30-ig mintegy másfél kilométernyi új járdát akar­nak elkészíteni. A belterület újtelepi részét — Petőfi és Széchenyi utca — akarják fejleszteni. A járdák építésé­re mintegy 200 000—250 000 forintot kívánnak fordítani. Egyetlen aggályuk, vajon megkapják-e azt a cementet, amit az év első napjaiban már megrendeltek? Értesülé­sünk szerint a komáromi já­rási tanács végrehajtó bi­zottságának határozata alap­ján az építési csoport támo­gatást nyújt az ilyen anya­gok beszerzéséhez. Ismerve az ászáriak követ­kezetességét, a járdaépítési program teljesítését senki sem vonhatja kétségbe. S va­jon kik járnának jól, ha a tervezettnél előbb hoznák rendbe a község összes útját és járdáit? Kétséget kizáró­an maguk az ászáriak. Hogy előbb jussanak hozzá ezekhez az előnyökhöz, az kizá­rólag anyagi erők növelésén múlik. A község pedig rendel­kezik ilyen forrásokkal. Közis­mert a helyi termelőszövetkezet ereje. Országosan szokás, sőt elv, hogy a helyi üzemek je­lentős részt vállalnak a la­kosság kommunális, egész­ségügyi, igényeinek kulturális és egyéb kielégítésére irá­nyuló akciókból.­­Az Arany­kalász Tsz az ilyen községi kiadásokból talán nagyobb részt vállalhatna. Így a je­lenlegi járdaépítési program terheiből is. Hasonló igén­­nyel lehetne fordulni az ászári keményítőgyárhoz is. Nem lenne persze helyes a többlet erőfeszítést egyedül az üzemektől várni. Van olyan törvény, aminek alap­ján a lakosság — a fejleszté­si adón felül — nagyobb anyagi kötelezettséget vállal­hat a község előtt álló bizo­nyos közös célok elérésének gyorsításából. Talán ezt is újólag számításba vehetnék Ászáron. Ezeket a gondolatokat Ászá­ron hallottuk. A járdaépítési program mielőbbi végrehaj­tása bizonyára arra ösztönzi a község vezetőit, hogy az el­képzeléseket a lakosság se­gítségével lehetőleg minél gyorsabban alkotó tettekké érleljék. B. M. DOLGOZOK LAPJA Idegenforgalmi tanácsadó testület alakult ki A megyei tanács végrehaj­bizottságának határozata alapján megyei idegenforgal­mi tanácsadó testületet szer­veztek. Vezetője dr. Néveri László, a végrehajtó bizott­ság elnökhelyettese. A titkári tisztet Székely Géza, a me­gyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője tölti be. A testület tagjai a megyei tanács olyan szakosztályveze­tői, akik hivatásszerűen kap­csolatban állnak az idegen­­forgalmat érintő munkakö­rökkel. A tagok közé tartozik a Komárom megyei Vízmű Vállalat igazgatója, és MÉSZÖV képviselője is. Ál­­­landó meghívott Esztergom, Komárom és Tata város ta­nácsának elnöke, a vendéglá­tó vállalatok igazgatója és az idegenforgalommal foglalkozó vállalatok képviselője. Családi pótlék —csaknem hatezer gyermek után Csaknem hatezer gyermek után fizet családi pótlékot az Oroszlányi Szénbányák tár­sadalombiztosítási osztálya. A múlt esztendőben a kifizetett családi pótlékok összege meg­haladta a tizenegymillió fo­rintot. A gyermekgondozási segély bevezetése óta nőtt a segélyben részesülők száma is. Évi átlagban kétszáz nő­dolgozó vette igénybe tavaly a gyermekgondozási segélyt. Ebben az esztendőben a se­gélyezettek száma tovább emelkedik­ .Már most több olyan anyának folyósítják az összeget, aki az első gyermek után igénybe vett segély idő­tartama alatt megszülte má­sodik gyermekét is, s most 1200 forint havi gyermekgon­dozási segélyt kap. Komárom felszabadítása KOMÁROM 1945. MÁRCIUS vasút, 28-ÁN, szerdán szabadult fel. A városba harcolva érkező szovjet katonákkal szemben, akik Szőny, Mocsa és Nagy­­igmánd irányából érkeztek, a hitleristák az utolsó órákban már csak csekély ellenállást tanúsítottak. Mivel a közúti és a vasúti Duna-hidakat a vis­­­szavonulók már reggel 8 óra­kor felrobbantották, a Duna jobb partján maradt németek harcigépeiket (tankok, pán­célautók, lövegek stb.) felrob­bantották, fegyvereiket eldo­bálták, és a Monostori erőd magasságában csónakon és úszva próbáltak átjutni a túlsó oldalra. A város felszabadulását kö­vető órákban az utcákon­ el­sősorban a mai Jókai tér kör­nyékén néhány szovjet és német katona holtteste volt látható. Ezeket még aznap el­temették. A villany- és telefonvezeté­kek a földön hevertek. A vas­úti rendezőpályaudvart és a város keleti felén lévő épüle­tek nagy részét lebombázták. Ezek a rombolások zömmel a város felszabadulását megelő­ző hetekben keletkeztek, az angolszász légierő szőnyeg­bombázásai következtében. A felszabadulás időpontjá­ban a 8 ezres lélekszámú hely­ség lakóinak csak mintegy fe­le tartózkodott Komáromban. A város itthon maradt lakos­sága az Igmándi és a Monos­tori erődben és a városháza alatti óvóhelyen tartózkodott. A háborús cselekményeknek (bombázások, belövések stb.) polgári áldozatai is voltak. Kezdetben a lakosság csak félve szállingózott elő óvóhe­lyeiről, de amikor az emberek megtudták, hogy a szovjet ka­tonák barátságosak hozzájuk, és senkit nem bántanak, egy­re nagyobb számban jöttek elő, és mentek haza házaikba. A legbátrabbak az első világhá­borúban az orosz hadifogságot megjárt és az orosz nyelvet valahogy beszélni tudó férfiak és a baloldali magatartásukról közismert emberek voltak, ővelük vette fel a kapcsolatot a komáromi lenfonógyár mai napköziotthonának épületében elhelyezkedő első szovjet vá­­rosparancsnokság is, melynek vezetője Nyestyerov őrnagy volt. Az első napok és hetek leg­fontosabb feladata ajj utak a a dunai pontonhíd helyreállítása­ illetve elkészíté­se volt. Ezzel párhuzamosan a város lakosságának élelmiszer­rel történő ellátása is megtör­tént- Persze, csak a legalap­vetőbb élelmiszerekről, kuko­ricalisztről, kölesről, sóról, kevés olajról, lóhúsról és hal­ról lehetett szó. AZ ÉLET MEGINDULÁSÁ­NAK legfőbb mozgatója a kommunista párt volt. A párt hívó szavára kezdődött meg a romeltakarítás, indult meg a kereskedelmi tevékenység, majd az ipari termelés. A föld a nincstelen földmunkásoké és szegényparasztoké lett, akik a mezőgazdasági munkák időbe­ni elvégzésével lehetővé tet­ték a lakosság későbbi élel­miszerellátását. A kommunista párt a volt Czike Pál féle ház emeleti he­lyiségeiben alakult meg, 1945. április 4—5-én. A pártszerve­zet magvát a volt vöröskato­nák, baloldali szociáldemokra­ták és más haladó gondolkodá­sú emberek, továbbá néhány lelkes­ fiatal képezték. Az ala­kuló és vezetőségválasztó gyű­lésen mintegy 20—25 ember volt jelen. A pártszervezet egyhangúlag megválasztotta az alábbi pártvezetőséget: Hor­váth József elnök, Németh Jó­zsef titkár Bredán Jenő káde­res, Szalai Zsigmond szervező, Borbély Lajos szervező, Sza­bó Mihály szervező, Lengyel Zoltán ifjúsági felelős. A pártszervezet a kezdeti időszakban teljesen öntevéke­nyen dolgozott, és azt lehet mondani, mindennel foglalko­zott. Később, április végén, május elején megjelent Kóbor Ferenc elvtárs, aki a pártköz­pont irányelveit ismertette. Ezt követően fogott hozzá a párt a MADISZ, a nőszövet­ség, nemzeti segély, a nemzeti bizottság, az igazoló bizottsági és a földigénylő bizottság meg­szervezéséhez és szorgalmazta a demokratikus közélet kiala­kítását- így indult meg lassan az élet. Amikor felszabadulásunkról beszélünk, tisztelettel hajtunk fejet és emlékezünk meg azok­ról, akik elsőként álltak az él­re, és hol személyes példamu­­tatásukkal, hol lelkesítő sza­vakkal, sokszor m­­aguk is éhez­ve, mozgósították a lakosságot az adott feladatok végrehajtá­sára. Az alábbi komáromi párt­alapító kommunisták már nem érhették meg a felszabadulás negyedszázados évfordulóját: Kovács János rendőrszázados, Horváth József polgármester, Horváth János lengyári dolgo­zó, Németh József lengyári dolgozó, Bredán Jenő rokkant­­nyugdíjas, Budai Pál lengyári dolgozó, Borbély Lajos kiske­­reskedő, Gaborek József nyug­díjas és Szakács Sándor nyug­díjas. Az alábbi alapító tagok még ma is élnek és vagy megér­demelt nyugdíjukat élvezik, vagy egészségük romlása miatt munkaképtelenek, néhányan pedig jelenleg is különböző beosztásokban dolgoznak: Sza­lai Zsigmond, a vasöntöde volt igazgatója, nyugalmazott Lengyel István rendőrőrnagy, Lantos János nyugdíjas pos­tás, Hörömpöli Sándor nyug­díjas postás, Lengyel Zoltán lengyári dolgozó és Németh Já­nos nyugdíjas. EZEK AZ EMBEREK, a ma élők és a már holtak indí­tották meg Komáromban az életet. Huszonöt évvel ezelőtt ők éltek először a Vörös Had­sereg hozta szabadsággal. Lengyel Zoltán Kitüntetett váröskeresztesek Pénteken délelőtt adták át az egészségügyi miniszter di­csérő oklevelét dr. Pataki Júliának, a KÖJÁL megyei igazgatójának. Az elismerést mint a Vöröskereszt társadal­mi munkása érdemelte ki, az­zal, hogy évek óta irányítja az egészségügyi felvilágosí­tást. Az oklevelet Megyeri Já­nos, a Magyar Vöröskereszt megyei titkára nyújtotta át dr. Csőkör Györgynek, a me­gyei tanács egészségügyi osz­­­tálya vezetőjének jelenlété­ben. Az évek óta végzett fárad­hatatlan vöröskeresztes és egészségügyi munkáért az Egészségügy Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést kapta Korom Jánosné, a megyei tbc-szana­­tórium dolgozója. A kitünte­tést­ Megyeri János csütörtö­kön, az intézetben rendezett házi ünnepségen nyújtotta át. Portrévázlat — Klassz ember! — mend­­zője voltam. 1953. április 4- tam a gépkocsivezetőnek, ami- én a Munka Érdeméremmel kár elindultunk hazafelé. Jobb tüntettek lel. Részt vettem a szót nem találhattam. —Be- bukaresti VIT-en, 55-ben csületes, dolgos, elvhű, egye- megint pártiskolán voltam, nos , ez mind igaz, de nem 1957 óta a szakmámban del­­találó. Hogy klassz ember, ezt gozom és alapszervezeti párt­oéért is mertem megkockáz- titkár vagyok. Tulajdonképpen lat­i, mert ő mondta beszél- ennyi az egész. De kérdezzen­getés közben: — Nem kell nyugodtan­ szentet csinálni az emberből! Kabátja zsebéből cigaretta­tárcát vesz elő, megkínát — jó A kérdés magától adódna: Juhász Istvánt, Virágtanyán miért? De hallgatok. — Tudom mire gondol, az­­találtam meg. Környén, az ál­­ra, hogy 1957 óta miért dal­­lami gazdaságban mondták, gozom újra a szakmában, hogy kiment egy szivattyút Nos, nincs különösebb magya­­megjavítani. rázafa. Az ellenforradalom — Nem volt vizük — «tán megszerveztük Tatabá­­mondta lenn a pincében. Az ntán a Magyar Szocialista indítókapcsolót próbálgatta. Munkáspártot, aztán megbízó­­— De menjünk fel a napra, levelet kaptam, hogy Kör- Most már ott van melegebb, nyén is hozzam létre a párt-Fent, a világoson, a sárban szervezetet. Ez sikerült is, de bukdácsolva, megnéztem az 1957 elején megfogtam a ka­­arcát. Nem vagyok jó ember- lapácsnyelet, ismerő. Arca barázdált. Hatá­ ‘ Tehát tovább dolgozott a rázott, kemény, tudatos arc. — Mire kíváncsi? — 25 éve pártban? — A munkásőrségnek meg­vagyok párttag, 44-ben, Te- alakulásától, tíz évig tagja­rökszentmiklóson az akkor voltam. A pártszervezetnek alakuló MADISZ tagja let­ van szüksége a munkámra. f tem, majd a párt ifjúsági fő­ Munka pedig akad bőven. Es lelöse, pártvezetőségi tag. Sze­ talán nehezebb, mint az ok­­mináriumokat tartottam — ban a legendás időkben, képzelheti, a hat elemimmel. — Ma mások már a körül- Aztán 1948-ban Debrecenbe menyek.. . küldtek pártiskolára, propa­ — ...és a módszereket is gandista lettem. 49-ben a fejleszteni kell. — fejezi be M1NSZ küldött Pestre, iskol­a gondolatot. — Amikor elő­­jára. Utána Bábolnán lettem szót mondtam a brigádtagok­­párttitkár. 1950-ben Tatán­nak, hogy hallgassanak meg végeztem a pártiskolát, 52- e­V operát, majdnem kine­­ben a DISZ központi szerve- vettek. Hogy ők ilyen kornyi­ — tisztelettel hálás hallgatásával töltsék az — Ma sem szabad szem idejüket!? Most már vannak, elől téveszteni, hogy a párt akik hangversenyre is jár- a munkásosztály élcsapata. A nak. Ez is lépés előre. Meg párttag kirakatban áll. Nem az, hogy olvassanak. Persze azt mondják az emberek, hogy az is fontos, hogy a munka- berúgott a Jóska bácsi, ha­­ban hogyan állják meg a he- nem azt, hogy berúgott a párt­­lyüket, de legalább ilyen fon- titkár. A másik dolog, hogy tos a tudati fejlődés, a szó- mindenkit be kell vonni a fár­­cialista emberré válás. Sze-­badalmi tevékenységbe. És rintem ez mindennek az alap- mint emberhez kell közeledni ja. mindenkihez. Meg kell ismer­. Ez azt is jelenti, hogy ni a munkásokat, gondjaikat, az emberek közelebb kerül- terveiket. Baráti hangon kell­nek egymáshoz, dicsérni és bírálni is. Igazi. — A másik dolog pedig, jó közösségben könnyebb hogy mindenki érezze a saját munka. És ez is módszer, ez a fontosságát. Higgye el, hogy is politika: mindenütt jó kö­­nagyobb eredményt, lehet kö­­zességet teremteni, érni a gazdasági és a párt­ . Túl sokat beszélek —mond­­munkában is, ha nemcsak ja — inkább kérdezzen, és egyszerűen kiadom a min- megpróbálok röviden felelni, hát, hanem megbeszélem az — Nem tudok kérdezni, El­­emberekkel. Erkölcsi felelős- felejtkeztem róla, hogy­ nő­­séget fognak érezni azért, kem kellene kérdeznem. Tu­­amit csinálnak, mert együtt élem, hogy nem lesz belőle beszéltük meg, tehát saját „sztori” — ahhoz túl érde­­feladatuknak tartják. Nem kés, amit mond, fogaskeréknek érzik magukat . Maguk sem ebédeltek egy nagy gépezetben, hanem még. Én is kezdek éhes lenni, alkotó embernek. Köszönöm, hogy meghallga­— Gondolom megtalálja a tort. Csak arra kérem, hogy hangot a fiatalokkal is. ne csináljanak szentet bele­— Szeretem a Gyakran nem értem, fiatalokat, sem az újságban. — Ezzel se­­miért­jettük be a beszélgetést, mondják, hogy „ezek a mai fiatalok”. Becsületesek és is jól dolgoznak. Nem szabad a „Nagyfa galeriből” az egész ~ Klassz emberi — mond­­mai fiatalságra következtet­­tem a gépkocsivezetőnek, ni, amikor elindultunk hazafelé. — 25 év tapasztalata alap­ És nem érzem ezt tiszteletlen­­ján, mi a véleménye: milyen­­ségnek, nek kell lenni? egy igazi párt­aktivistánakíl Borgó János

Next