Dolgozók Lapja, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

o>­a I <v \ I L­ fc a?-J?*/ VILÁG PROLETÁRJA?: EGYESÜLJETEK! 1970. márc. 26. CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évf. 72. sz. Ára: 80 fillér Nyilatkozik a miniszter: Két új gyár épül, javul a bútorok minősége Az ez évi négymilliárd fo­rint értékű helyett 1975-ben mintegy hatmilliárd forint értékű bútort hoznak forga­lomba. A bútoripar nagyará­nyú távlati fejlesztési kon­cepciójáról szerdán a Kön­­­nyűipari Minisztériumban Nagy József­né miniszter tá­jékoztatta a sajtó képviselőit. Elmondotta, bár az elmúlt tíz évben a bútoripar megkét­szerezte árukibocsátását , mégsem tudott mindig lépést tartani a kereslettel, s a bú­tor évek óta a hiánycikkek listáján szerepel. Ez nem is annyira a mennyiségre, mint inkább a választékra vonat­kozik. Matematikai módszerekkel felmérték, hogy a következő tervidőszakra milyen össze­függés várható a lakásépítke­zések alakulása, a reáljövede­lem növekedése, a lakosság számának gyarapodása, az ötvenes évek demográfiai hul­láma következtében most fel­növekvő fiatalok, illetve há­zasulandók száma és a bútor­kereslet között. A bútorgyá­rak többsége saját maga is el­készítette fejlesztési terveit, s azok összhangban állnak a tervkoncepcióval. Tanulmá­nyozták a szakemberek KGST-országok és a tőkés or­a­szágok bútoriparának fejlő­dését és mindezek alapján készül ezekben a hetekben a részletes tervjavaslat. A következő öt évben a bú­toripar 40—50 százalékkal növeli majd a termelő kapa­citását, fejlesztésére mintegy 1,6—1,8 milliárd forintra lesz szükség. Ennek forrásai a vál­lalati fejlesztési alapok — amelyekre hosszú lejáratú hi­teleket előnyös feltételek kö­zött vehetnek fel a gyárak —, továbbá a kitelepítési, taná­csi juttatások, a szövetkezetek kölcsönös fejlesztési alapjai, de két új gyár építéséhez vár­hatóan a költségvetésből is számottevő összeget kell igénybe venni. A­ két új bú­torgyár közül a mátészalkai lakásbútorgyár évi 300 millió forint, a mohácsi ülő- és kár­pitozott­ bútor­gyár pedig évi 350 millió forint értékű ter­méket bocsájt majd ki. Lé­tesítésük 600—700 millió fo­rintos beruházást igényel. Fej­leszteni kívánják a rekons­trukcióra alkalmas gyárakat s így korszerű, nagy gyárak alakulnak ki Zalaegerszegen és Nagykanizsán. A Buda­pesti Bútoripari Vállalat En­­csen és Egerben hoz létre mo­dern telepet, bővül a Cardo Bútorgyár, a Tisza Bútoripari Vállalat csongrádi gyára, székesfehérvári bútorgyár, va­a­lamint a szék- és kárpitosipa­ri vállalat kecskeméti üzeme. Több vidéki vállalat üzeme települ át új ipari övezetbe, s ez lényegében új gyárak épí­tésének megkezdését jelenti majd. Ilyen jellegű számolnak Baján, fejlesztéssel Szegeden, Pécsett, Balassagyarmaton, Egerben, Veszprémben és Jászberényben. A Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisz­térium támogatja azt a tö­rekvést, hogy a fakitermelő és feldolgozó üzemek méretre megmunkált alkatrészekkel lássák el a bútorgyárakat. A sajtótájékoztatón feltett kérdések legtöbbje a bútorok minőségének, választékának alakulásával foglalkozott. A miniszter asszony ezt jogosnak is tartja, hiszen a bútorok mi­nőségére elég gyakoriak a pa­naszok, s különösen megsza­porodott a számuk a múlt év első felében. Ezért akkor az illetékes miniszterhelyettes tíz gyárat részesített figyelmezte­tésben, megszigorították a mi­nőségellenőrzést, a faipari mi­nőségellenőrző munkát a mi­nisztériumhoz tartozó válla­latok gyártmányain kívül ki­terjesztették a szövetkezeti termékekre is. Sajnálatos, hogy a bútorok 20—30 száza­lékánál okoz hibát a vasúti szállítás. Munkaverseny • az évfordulók jegyében Négymillió forinttal növelik a termelési értéket A tokodi üveggyár vala­mennyi üzemrésze bekapcso­lódott a felszabadulási mun­kaversenybe. Felajánlásaik valóra váltása azt eredmé­nyezi az év végére, hogy több mint 4 millió forinttal növe­lik a termelési értéket. A se­lejt csökkentése szinte vala­mennyi üzemben aktuális fel­adat, s ennek lehetőségeit igyekeznek is kihasználni. A TMK-műhely, illetve üzem dolgozói beneveztek a szocialista munka üzeme cí­mért folyó versenybe, s eb­ben több mint 180-an vesz­nek részt. Igen jelentősnek számít az a vállalásuk, mely szerint 100 ezer forint érték­ben haszonanyagot dolgoznak fel feladataik elvégzése so­rán. A megtakarítás másik lehetőségével, a kemencék át­építési határidejének lerövidí­tésével is élni kívánnak. A generátorüzem dolgozói az olajprogram határidejének betartását tartják a legfon­tosabbnak, s ezzel párhuza­mosan a munkások átképzé­sének biztosítását. Ennek kapcsán energiaköltségben a múlt évhez viszonyítva több mint 6 millió forint csökke­nés várható. Nagy feladat hárul az au­tomataüzemre is. A több mint nyolcvan fős gárda azonban erejéhez mérten kí­vánja kivenni részét a fel­­szabadulás 25. évfordulója tiszteletére meghirdetett mun­kaversenyből. A selejt múlt évi szintjét 2 százalékkal kí­vánják csökkenteni, s ez ön­magában is 1,2 millió forint termelési értéknövekedést je­lent. Az öblösüzem a munka­­körülmények és a munkafel­tételek javítása alapján 1,5 százalékos vállalkozott­ selejtcsökentésre Az ilyen érte­lemben megfogalmazott ver­senyvállalásuk 1,4 millióval gyarapítja a gyárat. A cső­üzem a múlt évben már kiér­demelte a szocialista munka üzeme cím viselésének­ jogát. A jubileumi versenyben en­nek megtartására, megvédé­sére összpontosítják figyel­müket. A legutóbbi siker: 102,5 százalékos tervteljesítés A Május 1. Ruhagyár do­rogi üzemében év elejétől versenyben állnak egymással a szalagok brigádjai, hogy minél szebb munkasikerekkel köszöntsék hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulóját. Az ü­zem mindössze két éve működik, de dolgozói ez idő alatt sok jót hallattak ma­gukról. Jellemző, hogy ma már ké­nyes exportfeladatoknak is meg tudnak felelni, s hogy a vállalat bátran bízza meg a fiatal gárdát ilyen munkák­kal. Az üzem munkásgárdá­ja néhány férfi kivételével nőkből áll, akik igen lelke­sen kapcsolódtak be a mun­­kaverseny-mozgalomba. A felszabadulás tiszteletére megfogalmazott versenyvál­lalásnak pontosan eleget tesznek. Legutóbb 102,5 szá­zalékra teljesítették havi ter­vüket. A versenyben élen já­rók jutalmazására több mint tizenkétezer forintot biztosí­tottak ezúttal. Ebből 9150 fo­rintot az első három helye­zett szalag dolgozói között osztanak fel. A felszabadulás 25. évfor­dulója tiszteletére meghirde­tett verseny természetesen tovább folyik a brigádok kö­zött. Mai számunkban: És az asszonyok ... A közösséget szolgálják 3. oldal Kis gyerekek — nagy ünnepek A papucs 4. oldal Átadták a legjobbaknak járó jutalmakat S- oldal Szerkesszünk együtt! 6. oldal BOR—EXPORTRA A Magyar Állami Pincegazdaság exportüzemének rekonst­rukciója során öt egységből álló mosó- és töltőgépet állított munkába. A gépeket a Seitz-Jagenberg NSZK-beli cég szál­lította. A nagy kapacitású gépsor lehetővé teszi, hogy az üzem évente 10 millió palack borral többet szállíthasson ex­portra. Képünkön: üzemben az új töltőgépsor. A homokvasút mártírjainak tiszteletére emlékművet emeltek Dorogon az üzem KISZ-fiataljai egy pillanatra: mi meghal­tunk, de győzött az eszme. „Munkatársaim álljatok meg én a késő délutáni órákban, ti jövőjükért harcoltak és Huszonöt évvel ezelőtt ez a életüket áldozták, nap volt a község felszabadu­ Az emlékműavató ünnepsé-Ezek az egész gondolatsort el­­lásának előestéje. Március 25- gén nemcsak az üzem dolga­­indító szavak olvashatók an- re virradóra a felszabadító zói és fiataljai vettek részt, nak az emlékműnek vörös szovjet csapatok végleg kiűz- Más üzemek és KISZ-szerve­­márványtábláján, amelyet­ték a fasisztákat, s feltartóz­­zetek is képviseltették maga. március 24-én avattak fel Du­­tathatatlanul nyomultak előre kát. Jelen voltak a mártírha­­ragon a homokvasút üzemnél. Berlinig, hogy saját fészkében fárt haltak Hozzátartozói. A márványtáblán öt név se­ tiporják el az embertelenség, szénbányák vezetői, a járás és a lakozik: Nagy Imre, Vázsonyi a vandalizmus szörnyszülei- a község politikai és társa- János, Erdei Ferenc, id. Melis teij.­dalmi életének képviselői. El-Szabadságunk negyedszáza- Jöttek a bensőséges ünnepség­­dos évfordulóján állított ma­ re az ideiglenesen hazánkban -én­radandó emléket egy üzem tartózkodó szovjet alakulatok hét fiatalsága a szabadságért már­ küldöttei is. tízhalált halt munkásoknak. A magyar és a szovjet him­­mini Vámo­sfalom bátor kata- Amikor az emlékmű már­ nusz hangjai után Bottyán­nál Vázsonyi János kovács ványtábláját takaró vörös lep- István, az anyagellátó üzem nai. Vaso yi ^no ^ Alföld­det leoldották, Petőfi szavai vezetője, veterán harcos mon­volt, Nagy —- ------- . . .. . . küldötteként dolgozott egykor jutottak eszembe­ az üzemben, Rosenfeld Gyulát is a munkásember öntudata jellemezte. Melis Andrást a mindennapi csendőrzaklatás kergette a halálba. Vázsonyi Jánost a nyilasok pusztították el. A többieket Dachauba húz. „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, Es áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket.’A­dott beszédet, idézve a ne­gyedszázaddal ezelőtti törté­nelmi sorsfordulót, s azok emlékét, akik ezt már nem él­hették meg. A szobor leleple­zésekor rakéták röppentek a magasba, galambok szálltak A homokvasút üzem ifjú fel, és megkezdődött a koszo­.... kommunistái egy emberként rúzás. Az első koszorút a ve­co.tak, ahonnan nem volt tol- készültek erre a napra. Min­­teránok helyezték el az em­be visszatérés­­ben igyekezetükkel azon vel­­lékmű talapzatán, majd a Nekik, a proletárszabadság­nak, hogy az emlékmű mielőbb járás és a község politikai és harcosainak állított emléket a elkészüljön, és ily módon is társadalmi testületei, a válla­­dorogi homokvasút és osztái kifejezzék azt a megbecsülést lat és az üzem képviselői kö­­lgozó üzem KISZ-szervezete, és tiszteletet, amit mindazok vetkeztek. Az ünnepség az Ennek az emlékműnek az ava­ iránt éreznek, akik mai bol- Internacionálé hangjaival ért tájára került sor március 24. dog jelenükért s tág horizon, véget András és Rosenfeld Gyula. Kik voltak ők? Szorgos, igazságszerető, szabadságért szomjúhozó és harcoló, ősületes munkásemberek, a . Megkezdődtek az ünnepi taggyűlések Az elsőt a Tatabányai Alumíniumkohóban tartották Több mint négyezren kapnak Felszabadulási Emlékérmet Tegnap délután megkezdőd­­­tek a mindennapok küzdelmei tek megyénkben a felszabás során. A dulás 25. évfordulójának tisz- Az első ünnepi taggyűlést a tetekére rendezett ünnepi tag- Tatabányai Alumíniumkohónál gyűlések. A gyűléseken a rendezték Vörös Csaba, a magyar népre a szocializmus teljes felépítése során várnak. Beszéde befejező részében fölrajzolta azokat a változó­kommunisták megemlékeznek pártvezetőség tagja nyitotta afegykori bányt tSS* Ferenc, a pártszervezet résen végbementek, majd át­­tekintette azt a küzdelmet, amelyet a gyár • munkásai magyar alumíniumipar talp állításáért és felvirágoztatásá­­ért vívtak ' Megemlítette, azo­kat az intézkedéseket is, ami­­történt végrehajtását csak a szocialis­­ta társadalmi rend győzelme tette lehetővé. Így például a megyében ebben a gyárban vezették be először a csők­­­­ kommunáiknak mentett munkaidőt A nagy tapssal fogadott üni népi beszéd után Takács Ti­a felszabadulásról és osszák meg a gyűlést, majd Zsarno­­gunk negyedszázados fejlődé­ vite séről. Az ünnepi taggyűlések szervezőtitkára mondott ü­n_ ken adják át a Felszabadulá- népi beszédet. Méltatta né­ , , . . . , si Jubileumi Emlékérmet pünk és­ pártunk történetében magyar alumíniumipar talprat* azoknak a kommunistáknak április 4. jelentőségét, a Vö- és pártonkivülieknek, akik ér­ rös Hadsereg és a szovjet nép demeket szereztek a függet­ soha el nem évülő érdemeit­­­­lenségért, a szabadságért, m ég azoknak a magyar haza- ,a „­a a demokráciáért és a szocializ­ ftáknak a tetteit, akik­­ egy­­másért folytatott harcban. Az verrel is harcoltak a fasiz­ Elnöki Tanács által alapított más ellen. Részletesen ele­­kitüntetést döntő többségében m­ezte a 25 esztendő alatt vég­­azok a kommunisták kapják, bement példátlan fejlődés­sel­akik 1945 óta tagjai a párt­ legét, s a nak és a felszabadulás idő- ebben játszott történelmi sze­­szakában a párt harcosaiként repét, majd szólt azokról a maradandó érdemeket szerez, ragyogó távlatokról, amelyek a hamér, a Tatabányai Városi Pártbizottság első titkára, megyei párt-végrehajtó bizott­a­ság tagja, a gyár egykori dol­­­gozója köszöntötte a taggyűlés résztvevőit. Emlékeztetett az egykori „vörös” alumíniumkor hóra, a párt egyik helyi fellegi várára, az első idők példátlan erőfeszítéseire, a nélkülözé­sekre, az önzetlen áldozatvál­lalás ragyogó példáira. Mél­tatta a több mint száz tagú pártszervezet tevékenységét és a gyár mostani eredményeit Ezután szólt a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem adomá­nyozásának jelentőségéről, majd a gyár 26 kommunistá­­jának átnyújtotta a kitüntet­­ést. A kitüntetettek nevében Pa­­taki Aladár, a szakszervezeti bizottság titkára és Deszákó Ferenc nyugdíjas, a gyár volt igazgatója és üzemvezetője szólalt fel. Pataki Aladár ar­ról a Tatabányáról szólt, amelyben csak hatajtós lakás jutott a munkásembernek, és összehasonlította ezt a telepü­lést a mai Tatabánya-Újvá­rossal, a modern városközpont mindent igényt kielégítő laká­saival. Deszákó Ferenc az el­­­ső esztendők kínlódásairól, a botlásokról, a munkásosztály nagy akarásáról, hősi helytáll­­ásáról és az akkori idők bo­nyolult politikai harcairól be­­­szélt. Részletesen taglalta, mit csoda óriási változások követ­keztek be az emberek fejlő­­­désében, szakmai és politikai felkészültségében. Szólt a Kar­tál kommunistákhoz, és hara­cosságra, bátor kiállásra, az elődök példájából való okulás­­­ra buzdította őket,

Next