Dolgozók Lapja, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

f$70, május 26. kedd Egyes falvakban el­könyvelt szo­kás, hogy a politikai te­_________ vékenységet inkább a késő őszi és a téli hónapokra koncentrálják. Ta­vasszal, amikor éled a föld, majd kivirul a határ, igyekez­nek minél rövidebb időszakra zsugorítani a politizálást. Ér­vényes ez mind a pártszerve­zetekre, mind a különböző tö­megszervezetekre és mozgal­makra. Egyes vezetők arra hi­vatkoznak, hogy ez a felfogás nem valamiféle szubjektív ön­kény eredményeként alakult így, hanem a mezőgazdasági munka természetéből követ­kezik. S ha már tavasszal így alakulnak a dolgok, akkor ez a módszer különösen érezteti káros hatásait, amikor jön a nagy nyári dologidő, a mun­kacsúcsok időszaka. Talán mondani sem kell, hogy a dologidőben való po­litizálás elodásása általában nem jellemző falvainkra. Az azonban feltétlenül igaz, hogy ilyenkor még a jobb pártszer­vezetekben vagy más politikai jellegű munkát végző szerve­zetekben is kicsit összecsapják a rendezvényeket, s ez alól már nem minden község ki­vétel. Pedig, ha a dolgok lo­gikáját vizsgáljuk, az lenne a törvényszerű, hogy éppen ak­kor kellene a legjobb és leg­­megalapozottabb politikai te­vékenységet folytatni, amikor a gazdasági és más természe­tű feladatok is koncentrál­tan jelentkeznek. Persze, nem arról van szó, hogy hosszú, és sok üresjáratot tartalmazó, fe­lesleges tanácskozásokra ke­rüljön sor. Arra azonban fel­tétlenül szükség van, hogy az embereket megfelelően tájé­koztassák, a kommunistákat kellően mozgósítsák, és a leg­fontosabb döntésekről és vál­tozásokról mindenkit idejében értesítsenek. Persze, nem valamiféle bölcs tanácsokat akarunk ad­ni, mert ezekre nincs is szük­ség. Ahol elmaradnak a ren­dezvények, s ahol nyáron szü­netel a politizálás vagy a pártélet, még ott is tudják, hogy ennek nem így kellene lennie. Éppen ezért nem vala­­miféle kinyilatkoztatásra van szükség, hanem egy eléggé ré­gi és megcsontosodott szem­lélettel való határozott szem­befordulásra. Annál is inkább indokolt ez, mert ma már a nyári munkacsúcsok sem úgy jelentkeznek, mint akár 5—10 esztendővel ezelőtt. A gépesí­tés magas foka a munkaidő megrövidülését hozta magával és ez azt jelenti, hogy nyáron is van már idő arra, hogy az emberek politikai kérdések­kel foglalkozzanak, és a párt- és tömegszervezetek hosszabb időszak kihagyása nélkül te­vékenykedjenek. Kétségtelen, hogy jó néhány termelőszövetkezetben ma már pontosan betartják a munkatervet és a pártéletet kiválóan szervezik és irányít­ják. Ez különösen azokra a szövetkezetekre érvényes, amelyekben a párttitkár füg­getlenített, és elnökhelyettesi vagy más fonos gazdasági funkciójában is kötelességé­nek érzi, hogy időt fordítson a politikai munka szervezésére. A kis létszámú pártszerveze­tekben- amelyek még nem ju­tottak el a függetlenített párt­titkári funkció kialakításáig, ez már kevésbé van így. Ezekben még előfordul, hogy a nagy nyári politikai vezetők dologidőben­­ is csak a gazdasági tevékenységre for­dítják legtöbb idejüket. Nem vitás, hogy ebben az ügyben néha egyes gazdasági vezetőkkel hadakozni is kell. Akadnak még, akik úgy véle­kednek, hogy nyáron az em­berek dolgozni és keresni akarnak, ilyenkor nem érdek­li őket a politika, ráérnek majd azzal télen is foglalkoz­ni, amikor kevés lesz a mun­ka. Most azonban a közös és a háztáji is leköti őket, így elég ha csak a híreket hallgatják meg a rádióban. Természete­sen a politikai vezetők nem nyugodhatnak bele az effajta érvelésekbe­ A járási pártbi­zottságok munkatársai is se­gíthetnek abban, hogy ahol ilyen jelenségek érvényesül­nek, ezek káros hatásait ellen­­súlyozzák. A pártszervezeteket járva — tavaly nyáron — kedvező és kedvezőtlen egyaránt lehetett jelenségekkel találkozni. Ácson, Nagyigmándon, Gyer­­melyen, Szendén, Táton és természetesen más községek­ben is, nyáron is érvényesült a politikai munka folyama­tossága. Ugyanakkor Bakonyszombathelyen például s más kisebb termelőszövetkezetek pártszervezeténél különböző szubjektív folyamatosság okok miatt ez a már kevésbé érvényesült. Persze, ami ta­valy így történt, nem biztos, hogy az idén is megismétlő­dik. Az azonban bizonyos, hogy az említett negatív je­lenségekre az idén is nem egy helyen lehet számítani. És ezek ellen éppen az érintett közös gazdaságok érdekében szükséges szólni. Ahol ugyanis a po­litizálás és ál­talában az em­berekkel poli­ __________ tikai szem­pontból történő foglalkozás háttérbe szorul, ott sokkal ke­vésbé érvényesülhet a tsz-ta­­gok aktivitása, a gazdasági tevékenység dinamizmusa is. Ezért is érdemes különös gonddal foglalkozni falun a politizálással a legnagyobb dologidőben is. (ckl­­ itizálás dologidőben „Bejáró“ óvodások Oroszlányban Oroszlányban is zsúfoltak az óvodák. A helyzeten úgy kívánnak segíteni, hogy vi­szonylag kisebb létszámmal dolgozó óvodába irányítják a gyerekeket. Nagy megterhelés lenne a szülők és főleg a gyerekek számára, ha lakásuktól napon­ta messzire vinnék az apró­ságokat. Ezért elhatározták, hogy reggelenként a VI-os számú óvodában gyülekeznek az ebbe a körzetbe tartozó ki­csinyek. Reggel nyolckor au­tóbusz szállítja át őket a tá­gasabb Brunswick óvodába. A nagy csoportosok válnak bejárókká, mert ők már job­ban tudnak alkalmazkodni az ilyen szokatlan körülmények­hez. A gyerekeket természe­tesen megfelelő felügyelettel utaztatják. A bejárás évente 30 000 forint költséggel jár. A váro­si tanács magára vállalta ezt a kiadást. Ezzel a megoldás­sal elérik, hogy több kiscso­portos gyermeket vehetnek fel a bejárók által üresen hagyott helyre. Jelenleg Oroszlányon nem találnak jobb megoldást ah­hoz, hogy több óvodás korú gyermeket tudjanak elhelyez­ni. A bejárás szeptemberben kezdődik. Újabb intézkedés az anyák és csecsemők védelmére Vérképet készítenek a védőnők A tatai járásban a tavaly született 494­­ csecsemő közül 13 halt meg. Az elhaltak 96 százaléka koraszülött volt­ A koraszülések számának csökkentése érdekében fon­tos, hogy megszüntessék a terhességi vérszegénységet Ezt a betegséget vérképvizs­gálatok révén lehet felfedni, illetve a gyógyulást ellen­őrizni. A tatai járási tanács egész­ségügyi csoportjának vezető­je javasolta, hogy a szüksé­ges felszerelést bocsássák a védőnők rendelkezésére. Ezt a vizsgálatot, ugyanis elvé­gezhetik a tanácsadáson, mi­re­ nem szükséges hozzá or­vos. A várandós asszonyok­nak jelenleg be kell utazniok­­ szakrendelőbe, mert meg­lelő műszerek csak ott ta­lálhatók. Az utazás megszüntetésével sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülnének a gyermeküket száró édesanyák, a javasla­tot a járási tanács végrehaj­tó bizottsága megtárgyalta és a vérképvizsgáló berendezé­sek megvásárlására forintot szavazott meg-200 000 A tatai járásban fokozato­san ellátják a védőnőket a vizsgálathoz szükséges mű­szerekkel. A védőnők kint a falvakban kényelmesebb kö­rülmények között az eddigi­nél több végezhetnek. vérképvizsgálatot így sokkal eredményesebben léphetnek fel a terhességi vérszegény­ség ellen.­­ a védőnők vég­eredményben közt kaptak a hatékony esz­csecsemőha­landóság további csökkenté­séhez, az édesanyáknak nyúj­tott kedvezményről nem is beszélve. A végrehajtó bizottság a 200 000 forinton felül több mint fél millió forintot jut­tatott az egészségügyi cso­portnak, amit a rendelők és a tanácsadó­ helyiségek fej­lesztésére fordítanak. dolgozók Lapja Esztergom is fejlődik Esztergom fejlesztésének alapvető feltétele a közművek korszerűsítése. A város csa­tornázásának programját ha­marosan átadják. Megkezdő­dött a városközpont beruházá­sainak előkészítése is. Az ed­dig kisajátított ingatlanokért mintegy 2 800 000 forintot fi­zettek ki. Folyamatosan hagy­ják jóvá a beépítési terüle­tekkel kapcsolatos elképzelé­seket a Budai Nagy Antal ut­ca és a Béke tér körzetében, ahol majd új lakások létesül­nek. Kisajátították a szent­­györgymezei óvoda építéséhez szükséges területet is. A kivi­telezés a második félévben kezdődik. Hamarosan átadják a 8 tantermes iskola terveit. A várhegy rendezése és köz­művesítése a következő terv­időszakban jut el a befeje­zés szakaszába. Tatabánya ötéves tervéből Tatabányának a következő ötéves tervben fejlesztése néhány megvalósuló jelentős pontban tisztázódott. A kö­vetkező tervidőszakban Újvá­rosban folytatódik a lakásépí­tés. A Dózsakertben, az óvá­rosban és Kertvárosban is la­kótelepszerű építkezések lesz­nek. A város központjában elké­szül a szálloda, a főposta a megyei művelődési ház, egy szakközépiskola, kollégium és az irodaközpont. Az óvárosi nyugdíjas penzió kiviteli ter­veit július elsején veszi a városi tanács végrehajtó bi­­t­­ottsága. REKLÁM — Pilátus úr, itt van 2 millió sestercius. Semmi mást nem kell mondania, csak azt: „Camea szappannal mosom kezei­met”. $ Szovjet fiatalok kongresszusa... A Szovjetunió fiatal­o’ — nemze­dékének képviselői május 26- án összeülnek a moszkvai Kremlben, hogy 16-ik rendes kongresszusukon megvitassák fontos problémáikat. Feltehe­tő, hogy mind a vitában, mind pedig a kongresszusi ha­tározatokban helyet kapnak az olyan kérdések, mint oktatás, szakmai továbbkép­ez­­és, társadalmi aktivitás, mindennapi élet ügyes-bajos a dolgai, a pihenés. Az eddigi sajtóhírek szerint azonban két kérdésre különös figyelmet for­dítanak majd a delegátusok. Az egyik az ideológiai és az erkölcsi nevelés, a másik pe­dig a fiatalok szerepe a gaz­dasági tervek megvalósításá­ban. A Komszomol, a maga hu­szonötmilliós tagságával, dön­tően befolyásolja a szovjet fiatalok törekvéseit. A kong­resszus döntései tehát vala­miféle életprogramnak tekint­hetők a szovjet fiatalság egé­sze számára a legközelebbi évekre. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a demográ­fiai robbanás nagyon megfia­talította a szovjet lakosságot: ma minden második szovjet állampolgár életkora átlag 30 év. A kongresszus tehát szin­te a lakosság felének a prob­lémáit vitatja meg, és hoz döntéseket ezekről. Ez a körülmény összponto­sítja a figyelmet a Kremlben tartandó ifjúsági kongresszus­ra. Az utóbbi évek során Szovjetunióban olyan intézke­­­dések történtek, amelyek le­hetővé tették a fiatalok szá­mára, hogy jobban előtérbe kerülhessenek állampolgári és szellemi törekvéseik. A hata­lom szerveinél, kezdve a par­lamenttől a helyi tanácsokig, állandó ifjúsági bizottságokat hívtak életre, amelyek felada­ta egyrészt a fiatalok érdek­­védelme, másrészt pedig az, hogy alaposabban, konkrétab­ban bevonják őket a hatalmi szervek munkájába. A Komszomol komoly szere­pet kapott a vállalatoknál és az intézményeknél. A gyár­igazgató például a Komszo­mol Bizottság megkérdezése nélkül nem bocsáthat el, nem helyezhet át alacsonyabb munkakörbe egyetlen fiatal munkást, vagy dolgozót sem. A Komszomol illetékes lett munkaügyi kérdésekben, sőt a pihenés, az üdültetés kérdései­ben is. Az állam úgy gondol­ja, hogy amikor bevonja fiatalokat a tanácsok, a szak­ a szervezetek és a társadalmi szervezetek munkájába, ezzel elősegíti, hogy „tanulják a kommunizmust”, amint azt Lenin meghagyta. Az általános középiskolai tankötelezettség bevezetéséről hozott döntés annak idején vitát keltett. Egyes szakértők és publicisták attól tartottak, hogy ez a lépés korai, s a mai élet még nem teszi szükség­­szerűvé. A döntés mégis meg­született. S helyes volt, mert számolt a Szovjetunió gazda­sági fejlődésének távlataival, az ember változásával. A szo­ciológusok kimondták: tör­vényszerű, hogy minél mű­veltebb és képzettebb a fia­talság, annál nagyobb a tár­sadalmi aktivitása. A szovjet állam tehát megvalósította az oktatási reformot. A Szovjetunió ma a belpo­litikában szinte minden terü­leten — legyen az gazdasági reform, tudományos és mű­szaki haladás, vagy fejlesztés, legyen az építkezés — számít a fiatalokra. Számít rájuk mindenütt, de különösen Szi­bériában, a Távol-Keleten, vagy a messzi Északon. A statisztika azt mutatja, hogy a szovjet tudósok majd­nem fele 32 évesnél fiata­labb. A Szovjetunió ma szá­mos tudományágban vezető helyet foglal el a világon. Ez főképp a fiataloknak köszön­hető. Hiányosság azonban, hogy jelenleg még nem a leg­megfelelőbb a kapcsolat a tu­domány és a termelés kö­zött. A legnagyobb erőfeszí­téseket most épp ezen a téren teszik. És itt is elsőrendű sze­repet kapnak a fiatalok. A Komszomol kremlbeli —­­1- — tanácsko­zása egyáltalán nem ígérkezik valamiféle látványos rendez­vénynek. Az egyes szakcso­portok ülései, számos magas beosztású vezető részvétele adják majd meg a kongresszus „munkaértekezlet” jellegét. Jevgenyij Dvornyikov APN Vitorlafelhúzás Vasárnap, — egy héttel a siófoki szezonnyitó után — a Balaton északi partján a ha­gyományos vitorlafelhúzó ün­nepséggel kezdődött meg a nyári idény. A látványos ün­nepségre több ezer üdülő- és kiránduló vendég — köztük sok száz külföldi turista — érkezett. A balatonfüredi móló előtti parkban a Magyar Vitorlásszövetség szöntötte a balatoni elnökö kö­klubok felsorakozó versenyzőit, SZOT-flotta díszegyenruhában a felvonuló egységeit és a ví­ziúttörők csapatát. Ezután „megkoszorúzták” a Balatont és elindult az első verseny. Valentin Katajev:­­A remekmű története Anatyij Pudeljakin író pontot tett a mű végé­re, s hogy egy percig se vesztegesse a drága időt, azonnal telefonált a ki­adóba. Öt perc múlva a női futár már az igazgató dolgáján szá­guldott, s kisvártatva a re­gényíró alkotásával érkezett vissza a kiadóba. Az igazgató elolvasta a címét: „Virágzik a zab”; tenyerén mérlegelve megállapította, hogy a kéz­irat legalább hat kiló, fanya­rul elmosolyodott, de hirtelen észbe kapva, mélységes tisz­teletet erőltetett az arcára: a szerző azok közé tartozott, akikkel nem ajánlatos ujjat húzni. — Azonnal fogjanak hozzá a szerkesztéshez — mondta az igazgató, a titkárnő felé nyújt­va a „Virágzik a zab” kézira­tát. S felberregett a gépkocsi motorja. A kézirat bírálói, akik ép­pen úgy tisztában voltak az­zal, hogy Pudel­jakinnal nem ajánlatos ujjat húzni, mint az igazgató, rendkívüli igyekezet­tel lekörmölték dicsérő vélemé­nyezésüket. A szerkesztők tel­jes erőbedobással láttak­ hoz­zá a kézirat javításához: si­­mítgatták-gyalulgatták a pu­­deljakini stílus érdességeit­­egyenetlenségeit, kijavították a helyesírási hibákat, megfe­lelő helyre rakták az írásje­leket, hogy Pudeljakin remek­műve mielőbb kiadásra legyen. A szedők szedték kész a szöveget, a korrektorok a hasáb levonatok fölött gör­nyedve izzadtak, a tördelő tör­delte az oldalakat. A kalku­látor számítgatott, a könyvelő­­ség a megrendeléseket intéz­te. A raktárakból egyre ér­keztek a több tonnás papír­­kötegek a nyomdába — a pél­dányszám csillagászati számot tett ki, mivel mindenki tud­ta, hogy a szerzővel nem ajánlatos ujjat húzni. A gé­pek nyomták, fűzték, kötötték, kötegekbe rakták a könyve­ket; teherkocsik, vagonok, re­pülőgépek és más mai mo­dern közlekedési eszközök hordták szét végtelenül­ hatal­­mas hazánk városaiba-falvai­­ba Pudeljakin remekművét, a „Virágzik a zab”-ot. A köny­vesboltok polcai roskadoztak a regénytől, a felkent kritiku­sok lelkes bírálatokat írtak róla, mivel ők is, mint min­­­denk­l, tisztában voltak­ vele, hogy Pudeljakinnal nem ajánlatos ujjat húzni. És így tovább, és így tovább. Csupán a könyvesboltok lá­togatói nem tartottak Pudel­­jakintól, nem féltették „uj­­jaikat”, közömbösen elmentek Pudeljakin nagy műve mel­lett, semmi jelét nem fejez­ték ki abbéli vágyuknak, hogy megvásárolják ezt a klasszikus alkotást. Eltelt egy év, s nyilvánva­lóvá lett, hogy a „Virágzik a zab” sok százezres példány­száma nem fogyott el. Mit te­hetnének? Valamilyen intéz­kedéshez kellett folyamodni. És a gépek újra duruzsolni kezdtek. Végtelenül­ hatalmas hazánk minden zugából áradtak közlekedési eszközök a papír­a gyárba, hordták a mű kibon­tatlan kötegeit. Ügyesen, gyorsan eregették a vágókés alá a köteteket, s azok ott őrölt masszává változtak, majd a varázslatos erejű ké­mia segítségével ebből masszából újra nagy mennyi­­­ségű szép, fehér, tiszta gép­papírt készítettek, melyet innen egyenesen a nyomdá­ba szállítottak. tett pontot műve végére Ig­natyij Pudeljakin író, s hogy egy percig se vesztegesse drága időt, betelefonált a ki­a­­dóba. — Gratulálhatnak. Befejez­tem. Az igazgató falfehér lett. — Mit fejezett be? Az új regényt. A címe: „Su­sognak a tölgyek”. Hogy áll­nak papír dolgából? — Papír az van — nyögte a kiadó, mivel szilárdan meg volt róla győződve, hogy Pu­deljakinnal nem ajánlatos uj­jat húzni. — Éppen most kap­tunk egy nagyobb tételt. — Az jó, hogy nagyobb té­telt kaptak — mondta szigo­rúan Pudeljakin. — Tehát küldjenek valakit a kézirat­ért. — Igenis... Három perc múlva a női futár már az igazgató Volgá­ján száguldott, s kisvártatva megérkezett a „Susognak tölgyek” tekintélyes kéziratá­­­val — lehetett vagy másfél pad súlyú­ z igazgató felitatta könnyeit, s a titkárnő a felé nyújtva a tiszte­letre méltó szerző kéz­iratát, ezt mondta: — Sürgősen fogjanak hozzá a szerkesztéshez! És zakatolni kezdték a gé­pek... &£ a tárlattal Gjf, Z$ A

Next