Dolgozók Lapja, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
% Hétfő: Fekete hétfő a New York-i tőzsdén Szovjet állásfoglalás Kambodzsa ügyében Kedd: BAE—szudáni—líbiai csúcs Khartoumban Szerda: A NATO miniszteri tanácsülése Rómában Amerikai repülőgépek ismét bombázták a VDK-t Csütörtök: Baloldali siker a ceyloni választásokon Összetűzések a párizsi diáknegyedben Péntek: Az angol választások hivatalos kampánykezdete Heves harcok Indokínában Szombat: Palesztin konferencia Kairóban Miért hosszú a közlemény? Rogers azonban éppen a NATO-ülésen jelentette be, hogy az Egyesült Államok további Phantomokat kíván szállítani Izraelnek. Hogy ez a törekvés az ENSZ-határozatokkal dacoló Izrael katonai előnyeinek tartósítását rejti magában, ez a feltűnően rövid, ötsoros amerikai bejelentésből is kitűnik...m Villanyszerelőipari Vállalat Lábatlan, Tatabánya, Százhalombatta DKV. Így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Egy párbaj és egy párbaj — ezzel a szójátékkal összegezhetném az atlanti miniszterek kétnapos tanácskozásának fejleményeit. Pipinelisz görög külügyminiszter az olasz fővárosban sem hazudtolta meg a fekete ezredesek rezsimjének hírhedt hírét. Amikor még NATO-beli kollegái is bírálták Athén magatartását s tiltakoztak a fegyverszállítások felújítása ellen, s érveiből kifogyva, párbajjal fenyegette meg a dán külügyminisztert. A párbaj ügy epizódján át, ezzel elérkeztünk az atlanti tanácskozás magvához. Rómától azt várta a világ, s főként kontinensünk Európa, hogy végre világos választ ad az európai biztonság ügyében előterjesztett szocialista javaslatokra. Ez a felelet elmaradt, jóllehet az atlanti szövetség érezhető lépéskényszerben volt és van. Nem titok, hogy elsősorban az Egyesült Államok ellenzi földrészünk ügyeinek rendezését A helyzet változását, a budapesti felhívás óta eltelt tizennégy hónap hatását mutatta azonban, hogy számos NATO-tagállam sem volt hajlandó teljesen elutasító álláspontra helyezkedni. Soha ennyit még nem tanácskoztak zárt ajtók mögött és soha még nem volt ilyen hosszú — kétszázötven soros — az ilyen jellegű értekezletről kiadott közlemény. Ezek a tények azt jelzik, hogy a kulisszák mögött lázasan keresték a kompromisszumot. Rómában a pozitívabb magatartásra elsősorban azok a külügyminiszterek helyezkedtek, akik az elmúlt időszakban a szocialista országok — köztük hazánk — képviselőivel, több ízben is alapos tanácskozást folytattak az európai kérdésekről Ez igazolja az aktív diplomácia folytatásának szükségességét, ami a jelek szerint nem is várat magára sokat. Holnap, hétfőn Gromiko kezdi meg párizsi tárgyalásait, holnapután külügyminiszterünk, Péter János, érkezik Oslóba. Mindketten olyan kollegáikkal ülnek majd a tanácskozó asztalnál, akik ott voltak Rómában, a kelet-nyugati eszmecsere tehát „első kézből” kapott információkkal nyitja meg újabb szakaszát. Kassel és Róma ugyan kontinensünkre irányították figyelmet az eltelt hét során, de változatlanul súlyos helyzettel kell számolnunk a délkelet-ázsiai és közel-keleti válsággócokban is. Rogers amerikai külügyminiszter „kambodzsai bizonyítvány-magyarázatot” igyekezett adni a NATO-tanácsban — nem sok sikerrel. Ráadásul közeleg Washington magaszabta határideje: egy hónapon belül az utolsó amerikai katonának is el kellene hagynia Kambodzsa földjét. Bizonyos csapatkivonásokra valószínűleg sor kerül, már azért is, mert közeledik a hadműveleteket nehezítő monszun-időszak. Elképzelhető, hogy a saigoniak mellett thaiföldi csapategységeket is bevetnek, ily módon próbálják majd tehermentesíteni az Egyesült Államokat. A naptárt júniusra lapozzuk át, s ez évfordulót jelent a Közel-Keleten. Három éve immár, az 1967. június 5-én kirobbant háborúnak. A helyzet harminchat hónap múltán is feszültségtől, majdhogynem robbanástól terhes. A naponta érkező hadijelentések mellett fel kell figyelnünk azonban a térségben bekövetkező alapvető változásokra. A Khartoumban a héten lezajlott egyiptomi — szudáni — líbiai csúcstalálkozó bizonyítja, hogy az arab országok az egység, formailag talán szerényebb, de sokkal hatásosabb útjait járják. Nasszer elnök beszéde nagy teret szentelt a szocialista országok segítségének: szólt a Szovjetuniótól kért és kapott korszerű védelmi fegyverekről, kiképzést irányító katonai tanácsadókról. Az arab országoknak ez a fejlődése az egyensúly helyreállításának irányában hat, amelyet eddig Izrael katonai, s főként légifölénye bontott meg. Szentendre VÍV munkahelyeire azonnal felvesz villanyszerelőket, segédmunkásokat, kubikosokat Jelentkezés: Lábatlan! Vékonypapírgyár építkezés VÍV kirendeltségen Hársvölgyi Mihály vezető szerelőnél. Villanyszerelőipari Vállalat 4- sz. Szerelőipari Üzem Budapest VII., Síp utca 23. LendvainénáL DOLGOZÓK LÁP 3 & Hz EIK katonai költségvetése Kairó, MTI Az Al Ahram szombati száma szerint a „kiscsúcs” mérföldkő volt, akárcsak Nasszer Kadhafi és Nameiri korábbi találkozói. A három vezető erőfeszítései annak érdekében történnek, hogy az arab nemzet szunnyadó energiái felszabaduljanak, és az arab nemzet képes legyen az izraeli kihívással szembenézni. Az Al Ahram szerkesztőségi cikke ezzel kapcsolatban adatokat idéz az EAK katonai erőfeszítéseiről. Közli, hogy az 1967. évi 160 millió fontról 1970-ben 550 millió fontra emelkedett Egyiptom katonai költségvetése. Lengyel lapvélemény az NDK — NSZK megbeszélésekről Varsó, MTI A Polityika, a LEMP KB hetilapja, legújabb számában az NDK és az NSZK közti megbeszéléseket kommentálva a többi között ezeket írja: Willy Brandt kancellár bizonyos reális elemeket hozott az NSZK kormányának politikájába. De ezek ellenére sem lehet kétségünk afelől, hogy a nyugatnémet burzsoázia az NDK létezését változatlanul ideiglenesnek tartja, s bár tudatában van annak, hogy most semmi esélye sincs a szocialista német állam felszámolására, hosszú távon mégis egy burzsoá állam keretében képzeli el a németek jövőjét. Választási előjáték Nagy-Britanniában Az Angol Kommunista Párt kiáltványa „Minden eshetőségre” felkészült a Phnom Penh-i kormány Sugár András, az MTI tv- gazdagok megadóztatása rétekezlet összehívására tettdósítója jelenti: vén kell előteremteni, a javaslatát, elutasítja Anglia 20 000 fontnál nagyobb va- közöspiaci felvételének ter-A szombati Morning Star gyanókra kivetett dézsmával vét, síkraszáll Nixon ázsiai közli Nagy-Britannia Kommu- évente legalább 1 milliárd font háborúja ellen. Hozzák haza nista Pártjának „A nép előbb költségvetési bevétel érhető el, a csapatokat külföldről, kövére való a profitnál” című vá- amit a lakosság szociális, kulteli a program, majd többek lasztási kiáltványát. A prog turális, egészségügyi ellátás ára közt megállapítja: „Nyomást rám javasolja az árak maxi- kell fordítani. A kiáltvány rá kell gyakorolni Izraelre, hogy málását, megállapítja, hogy riogatja a szocialista országok- fogadja el a Biztonsági Tanács az államkincstár bevételeit a nak az európai biztonsági őv 1967 novemberi határozatát, vonuljon vissza az 1967 június előtti határokra, ismerjék el Izrael állam létét, az arab menekülteket helyezzék vissza jogaikba.”A kommunista párt 58 képviselőjelöltet állít, közülük 15-öt Skóciában, 11-et nagy- London térségében és 8-at Walesben. A párt felhívja a szavazóit, hogy ott, ahol nincs kommunista jelölt, szavazzanak a munkáspártra. El kell érni, hogy a konzervatívok megbukjanak, a munkáspártot pedig határozottan balra kell előmozdítani — hangzik a kiáltvány. Szombat este több kortesbeszéd hangzik el a szigetország minden szögletében. Wilson nagy hírveréssel beharangozott „merész portyát” indít Heath ellenzéki vezér választókerületének közvetlen közelében , a délkelet-londoni Eltham Green-ben mond beszédet, nem messze attól Bexley-i szupermarkettől, ahol a Heath próbálja „eladni” saját programját Phnom Penh, MTI A puccsista kormány katonai kambodzsai főparancsnoksága szombaton közzétett jelentésében igen színben tünteti fel a kedvező hadihelyzetet. A közlemény ugyanis azt állítja, hogy „az elmúlt 24 órában a normális kerékvágásba való visszatérés jellemezte az általános helyzetet Kambodzsában”. E rózsás helyzetképre azonban élesen rácáfolnak azok az „utasítások”, amelyeket Phnom Penh-i katonai körzet a főparancsnoksága a szombat reggeli kambodzsai sajtóban tett közzé, hangsúlyozva, hogy azokat „riadó esetén szigorúan be kell tartani” a főváros védelme érdekében. A részletekig menő utasítások értelmében a cölöpökre épült faházak lakóit ki kell telepíteni, a kőépületek lakóinak azonban „megengedtetik”, hogy otthonukban maradjanak. Ha azonban az „ellenség” (azaz a felszabadító egységek) befészkeli magát valamely épületbe, és onnan lő kambodzsai katonákra, akkor a „a ház tulajdonosát vonják felelősségre”. A pagodák, templomok, középületek, stb. kapuit zárva kell tartani, a járókelőknek sietve a legközelebbi óvóhelyre kell vonulniok. A főparancsnokság felkérte a főváros utasításaiban lakosait, hogy „már most kezdjék meg védőárkok és óvóhelyek építését, lássák el magukat gyertyával és tartalékoljanak vizet az esetleges tűz megfékezésére”. A kambodzsai főváros katonai köreiben arra a kérdésre, hogy vajon ezek az utasítások azt jelzik-e, Phnom Penh-t közvetlen hogy és konkrét veszély fenyegeti, azt válaszolták, hogy semmi baj nincs, egyszerűen csak arról van szó, hogy „minden eshetőségre” felkészülnek... Újabb osztrák politikusok náci múltjára derült fény Bécs, TASZSZ Csak nemrég mondott le „betegség” címén Ellinger osztrák földművelésügyi miniszter, miután a demokratikus sajtó leleplezte, hogy a hitleri SS tagja volt. Most a kormány újabb tagjának, Otto Rösch belügyminiszternek derült fény náci múltjára. Az osztrák demokratikus sajtó közölte, hogy Rösch a hitleri fasizmus idején az SA rohamosztagaiban szolgált, tagja volt a náci pártnak, a második világháború után pedig részt vett egy titkos újnáci szervezet tevékenységében. Ez utóbbi tevékenysége miatt 1947-ben bíróság elé is került, de „kellő bizonyítékok hiányában” felmentették. Az üggyel kapcsolatban a sajtó felhívta a figyelmet két további politikus náci múltjára is. Az egyik Schachner-Balzicek az osztrák Szocialista Párt neves funkcionáriusa, a másik politikus pedig — név szerint Szetel — a Hitlerjugend fasiszta ifjúsági szervezetnek volt funkcionáriusa. me. május 31. -ons&am Még nem bukkantak az elrabolt tábornok nyomára Buenos Aires, Reuter Hajnali jelentések szerint egyelőre eredménytelenül folyik a kutatás az elrabolt Pedro Eugenio Aramburu nyugalmazott altábornagy, volt argentin elnök után, pedig Ongar,ja elnök mozgósította mind a három haderőnem titkosszolgálatát az elnök és elrablói kézrekerítésére. Pénteken este a főváros több pontján kézírásos közleményeket találtak, amelyekben az önmagát Juan José Valle kommandónak nevező csoport bejelenti, hogy az elrabolt Aramburut rövidesen forradalmi törvényszék elé állítják, mint árulót, aki felelős 27 peronista vezető haláláért. Juan José Valle tábornok volt, aki peronista híveivel együtt 1956-ban ellenpuccsal próbálta visszajuttatni a hatalomba a megbuktatott Peront, de zendülését elfojtották és harminckilenc társával együtt kivégezték. Időközben megszólalt egy titkos rádióadó is, amely a haditengerészet adójának hullámhosszán időnként bejelentette, hogy Aramburut hajlandók politikai foglyokért cserébe szabadon bocsátani. Egy másik titkos rádióállomás Peron ellenfeleinek véleményét sugározta, amikor felhívta a „gerillákat”, (erőszakos hatalomátvételek segédcsapatait), hogy segítsenek Aramburu felkutatásában. A hírek szerint Aramburu nyugalmazott barátai, számos katonatiszt és politikus, jelentkeztek a rendőrségen, hogy részt vegyenek a nyomozásban. Máté György: Fejezetek Indokína múltjából 2. Hármas keresztelő és búcsú Vietnam legszebb tengeröble, a Leszálló Sárkány Vize, amelynek partjára az ábrándozó kedvű francia gyarmatosítók oly szívesen építették villáikat, ugyancsak részét a háborúból. A kivette tengerből kiemelkedő egyik távoli sziklazátonyon a ritkán odatévedő utas kis temetőt talál. Nagy, fehér kőkereszt körül sok apró fehér síremlék, rajtuk a rettenetes felirat: „Meghaltak Franciaországért”. Ugyan, szegény kis francia fiatalemberek, mit is tehettek hazájukért ezeken, a Párizstól legalább tízezer kilométerre emelkedő tengeri kőszörnyeken. Dalolva szálltak annak idején hajóra, valahol Marseille-ben, gyors visszatérést ígérve a parton maradt hozzátartozónak. És ennyi maradt belőlük. Kis kereszt egy elhagyott zátonyon... A mai francia hivatalos történetírás nagy elismeréssel emlékezik meg azokról a kereskedőkről és hittérítőkről, akik megnyitották egykor a francia gyarmatosítók útját Dél-Kínában, Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban. Marco Polo velencei utazó 1280-ban, Odoric de Pordemone franciskánus szerzetes 1320-ban járt már ezen a földön. Évszázadokkal az úttörők után Franciaország mellett már a terjeszkedési vágyában minden áldozatra hajlandó Portugália. Anglia és Hollandia is érdeklődött az értékes vietnami és kambodzsai kikötők iránt. Az ottani népek azonban hol egymástól függetlenül, hol összefogva megakadályozták a végérvényes hódításokat. Franciaország végül is az egymással küzdő trónkövetelőknek adott anyagi és katonai segítség útján, XIX. század hajnalán, jelentős befolyásra tett szert mindhárom országban. Adran püspöke, a hajós diplomata Pigneau, az őrnagy-orvos Desperles, az építész Lebrun a francia forradalom időszakában belső tanácsadója lett a vietnami Nguyen-dinasztiának. A Nguyenek előbb bérbe adták kikötőiket a franciáknak, elfogadták csapataikat, majd 1862 és 1885 között elismerék Franciaország katonai és politikai hatalmát is Vietnamban. hadsereg megjelenésével egyidejűleg a katolikus egyház a lelkeket, az indokínai bank a zsebeket, a diplomácia a fejeket dolgozta meg a hátországban. Mire a hazájuk függetlenségét szerető vietnamiak kijózanodtak, már késő volt, „francia védnökség” alá kerültek. A francia hódítók 1863 és 1907 között, ugyancsak ravaszkodás és erőszak segítségével megkaparintották Kambodzsát és 1884 és 1893 között Laoszt is. Még be sem fejezték a leigázást, 1887-ben egyetlen gyarmattá egyesítették és „Indokíná”-nak nevezték el a három országot. Az utóbbi hetekben gyakran, jobb kifejezés híján felújított „Indokína” megjelölés is ezekből az időkből származik. A francia hódítók találták ki. Az „indokínai” gyűjtőfogalom hirdetői szerint az ott élő törzseknek nem is volt joguk önálló nemzeti létre, így tette rá kezét az országra a mohó imperialista Franciaország és alakította át azon nyomban, egyes részeit a maga támadó céljaira. A „kultúra hordozói” sok, felbecsül- Az egykori Indokínában még most is az ősi települési formában élnek (Laosz)