Dolgozók Lapja, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

% Hétfő: Fekete hétfő a New York-i tőzsdén Szovjet állásfoglalás Kambodzsa ügyében Kedd: BAE—szudáni—líbiai csúcs Khartoumban Szerda: A NATO miniszteri tanácsülése Rómában Amerikai repülőgépek ismét bombázták a VDK-t Csütörtök: Baloldali siker a ceyloni választásokon Összetűzések a párizsi diáknegyedben Péntek: Az angol választások hivatalos kampánykezdete Heves harcok Indokínában Szombat: Palesztin konferencia Kairóban Miért hosszú a közlemény? Rogers azonban éppen a NATO-ülésen jelentette be, hogy az Egyesült Államok to­vábbi Phantomokat kíván szállítani Izraelnek. Hogy ez a törekvés az ENSZ-határo­­zatokkal dacoló Izrael kato­nai előnyeinek tartósítását rejti magában, ez a feltűnően rövid, ötsoros amerikai beje­lentésből is kitűnik...m Villanyszerelőipari Vállalat Lábatlan, Tatabánya, Százhalombatta DKV. Így látja a hetet kommentá­torunk, Réti Ervin: Egy párbaj és egy pár­baj — ezzel a szójátékkal össze­gezhetném az atlanti minisz­terek kétnapos tanácskozásá­nak fejleményeit. Pipinelisz görög külügyminiszter az olasz fővárosban sem hazudtolta meg a fekete ezredesek re­­zsimjének hírhedt hírét. Ami­kor még NATO-beli kollegái is bírálták Athén magatartását s tiltakoztak a fegyverszállítá­sok felújítása ellen, s érvei­ből kifogyva, párbajjal fenye­gette meg a dán külügyminisz­tert. A párbaj ügy epizódján át, ezzel elérkeztünk az atlanti tanácskozás magvához. Rómá­tól azt várta a világ, s főként kontinensünk Európa, hogy végre világos választ ad az eu­rópai biztonság ügyében elő­terjesztett szocialista javasla­tokra. Ez a felelet elmaradt, jóllehet az atlanti szövetség érezhető lépéskényszerben volt és van. Nem titok, hogy első­sorban az Egyesült Államok ellenzi földrészünk ügyeinek rendezését A helyzet változását, a bu­dapesti felhívás óta eltelt ti­zennégy hónap hatását mutat­ta azonban, hogy számos NATO-tagállam sem volt haj­landó teljesen elutasító állás­pontra helyezkedni. Soha en­­­nyit még nem tanácskoztak zárt ajtók mögött és soha még nem volt ilyen hosszú — kétszázötven soros — az ilyen jellegű értekezletről kiadott közlemény. Ezek a tények azt jelzik, hogy a kulisszák mö­gött lázasan keresték a komp­romisszumot. Rómában a pozitívabb ma­gatartásra elsősorban azok a külügyminiszterek helyezked­tek, akik az elmúlt időszakban a szocialista országok — köztük hazánk — képviselőivel, több ízben is alapos tanácskozást folytattak az európai kérdé­sekről Ez igazolja az aktív diplomácia folytatásának szükségességét, ami a jelek szerint nem is várat magára sokat. Holnap, hétfőn Gromiko kezdi meg párizsi tárgyalásait, holnapután külügyminiszte­rünk, Péter János, érkezik Os­lóba. Mindketten olyan kol­legáikkal ülnek majd a ta­nácskozó­ asztalnál, akik ott voltak Rómában, a kelet-nyu­gati eszmecsere tehát „első kézből” kapott információkkal nyitja meg újabb szakaszát. Kassel és Róma ugyan kon­tinensünkre irányították figyelmet az eltelt hét során,­­ de változatlanul súlyos hely­zettel kell számolnunk a dél­kelet-ázsiai és közel-keleti válsággócokban is. Rogers amerikai külügyminiszter „kambodzsai bizonyítvány-ma­gyarázatot” igyekezett adni a NATO-tanácsban — nem sok sikerrel. Ráadásul közeleg Wa­shington magaszabta határide­je: egy hónapon belül az utol­só amerikai katonának is el kellene hagynia Kambodzsa földjét. Bizonyos csapatkivo­násokra valószínűleg sor ke­rül, már azért is, mert közele­dik a hadműveleteket nehezítő monszun-időszak. Elképzelhe­tő, hogy a saigoniak mellett thaiföldi csapategységeket is bevetnek, ily módon próbálják majd tehermentesíteni az Egyesült Államokat. A naptárt júniusra lapozzuk át, s ez évfordulót jelent a Közel-Keleten. Három éve immár, az 1967. június 5-én kirobbant háborúnak. A hely­zet harminchat hónap múltán is feszültségtől, majdhogynem robbanástól terhes. A napon­ta érkező hadijelentések mel­lett fel kell figyelnünk azon­ban a térségben bekövetkező alapvető változásokra. A Khar­toumban a héten lezajlott egyiptomi — szudáni — líbiai csúcstalálkozó bizonyítja, hogy az arab országok az egység, formailag talán szerényebb, de sokkal hatásosabb útjait jár­ják. Nasszer elnök beszéde nagy teret szentelt a szocia­lista országok segítségének: szólt a Szovjetuniótól kért és kapott korszerű védelmi fegy­verekről, kiképzést irányító katonai tanácsadókról. Az arab országoknak ez a fejlődése az egyensúly helyreállításának irányában hat, amelyet eddig Izrael katonai, s főként légi­fölénye bontott meg. Szentendre VÍV munkahelyeire azonnal felvesz villanyszerelőket, segédmunkásokat, kubikosokat Jelentkezés: Lábatlan! Vékonypapírgyár építkezés VÍV kirendeltségen Hársvölgyi Mihály vezető szerelőnél. Villanyszerelőipari Vállalat 4- sz. Szerelőipari Üzem Budapest VII., Síp utca 23. LendvainénáL DOLGOZÓK LÁP 3 & Hz EIK katonai költségvetése Kairó, MTI Az Al Ahram szombati szá­ma szerint a „kiscsúcs” mér­földkő volt, akárcsak Nasszer Kadhafi és Nameiri korábbi találkozói. A három vezető erőfeszítései annak érdekében történnek, hogy az arab nemzet szunnyadó energiái felszabaduljanak, és az arab nemzet képes legyen az iz­raeli kihívással szembenézni. Az Al Ahram szerkesztőségi cikke ezzel kapcsolatban ada­­tokat idéz az EAK katonai erőfeszítéseiről. Közli, hogy az 1967. évi 160 millió fontról 1970-ben 550 millió fontra emelkedett Egyiptom katonai költségvetése. Lengyel lapvélemény az NDK — NSZK megbeszélésekről Varsó, MTI A Polityika, a LEMP KB hetilapja, legújabb számában az NDK és az NSZK közti megbeszéléseket kommentálva a többi között ezeket írja: Willy Brandt kancellár bi­zonyos reális elemeket hozott az NSZK kormányának poli­tikájába. De ezek ellenére sem lehet kétségünk afelől, hogy a nyugatnémet burzsoá­zia az NDK létezését változat­lanul ideiglenesnek tartja, s bár tudatában van annak, hogy most semmi esélye sincs a szocialista német állam fel­számolására, hosszú távon mégis egy burzsoá állam kere­tében képzeli el a németek jö­vőjét. Választási előjáték Nagy-Britanniában Az Angol Kommunista Párt kiáltványa „Minden eshetőségre” felkészült a Phnom Penh-i kormány Sugár András, az MTI tv- gazdagok megadóztatása ré­­tekezlet összehívására tett­dósítója jelenti: vén kell előteremteni, a javaslatát, elutasítja Anglia 20 000 fontnál nagyobb va- közöspiaci felvételének ter-A szombati Morning Star gyanókra kivetett dézsmával vét, síkraszáll Nixon ázsiai közli Nagy-Britannia Kommu- évente legalább 1 milliárd font háborúja ellen. Hozzák haza nista Pártjának „A nép előbb­ költségvetési bevétel érhető el, a csapatokat külföldről, kövé­re való a profitnál” című vá- amit a lakosság szociális, kul­­teli a program, majd többek lasztási kiáltványát. A prog­ turális, egészségügyi ellátás ára közt megállapítja: „Nyomást rám javasolja az árak maxi- kell fordítani. A kiáltvány rá­ kell gyakorolni Izraelre, hogy málását, megállapítja, hogy riogatja a szocialista országok- fogadja el a Biztonsági Tanács az államkincstár bevételeit a nak az európai biztonsági őv­ 1967 novemberi határozatát, vonuljon vissza az 1967 június előtti határokra, ismerjék el Izrael állam létét, az arab me­nekülteket helyezzék vissza jogaikba.”­A kommunista párt 58 kép­viselőjelöltet állít, közülük 15-öt Skóciában, 11-et nagy- London térségében és 8-at Wa­lesben. A párt felhívja a szavazóit, hogy ott, ahol nincs kommu­nista jelölt, szavazzanak a munkáspártra. El kell érni, hogy a konzervatívok meg­bukjanak, a munkáspártot pedig határozottan balra kell előmozdítani — hangzik a kiáltvány. Szombat este több kortes­beszéd hangzik el a szigetor­szág minden szögletében. Wil­son nagy hírveréssel beharan­gozott „merész portyát” indít Heath ellenzéki vezér válasz­tókerületének közvetlen kö­zelében , a délkelet-londoni Eltham Green-ben mond be­szédet, nem messze attól Bexley-i szupermarkettől, ahol a Heath próbálja „eladni” saját programját Phnom Penh, MTI A puccsista kormány katonai kambodzsai főparancs­noksága szombaton közzétett jelentésében igen színben tünteti fel a kedvező hadi­helyzetet. A közlemény ugyan­is azt állítja, hogy „az elmúlt 24 órában a normális kerék­vágásba való visszatérés jel­lemezte az általános helyzetet Kambodzsában”. E rózsás helyzetképre azon­ban élesen rácáfolnak azok az „utasítások”, amelyeket Phnom Penh-i katonai körzet a főparancsnoksága a szombat reggeli kambodzsai sajtóban tett közzé, hangsúlyozva, hogy azokat „riadó esetén szigorúan be kell tartani” a főváros vé­delme érdekében. A részletekig menő utasítá­sok értelmében a cölöpökre épült faházak lakóit ki kell telepíteni, a kőépületek lakói­nak azonban „megengedtetik”, hogy otthonukban maradja­nak. Ha azonban az „ellenség” (azaz a felszabadító egységek) befészkeli magát valamely épületbe, és onnan lő kambodzsai katonákra, akkor a „a ház tulajdonosát vonják felelősségre”. A pagodák, templomok, középületek, stb. kapuit zár­va kell tartani, a járókelők­nek sietve a legközelebbi óvó­helyre kell vonulniok. A fő­parancsnokság felkérte a főváros utasításaiban lakosait, hogy „már most kezdjék meg védőárkok és óvóhelyek épí­tését, lássák el magukat gyer­tyával és tartalékoljanak vi­zet az esetleges tűz megféke­zésére”. A kambodzsai főváros ka­tonai köreiben arra a kérdés­re, hogy vajon ezek az utasí­tások azt jelzik-e, Phnom Penh-t közvetlen hogy és konkrét veszély fenyegeti, azt válaszolták, hogy semmi baj nincs, egyszerűen csak arról van szó, hogy „minden eshe­tőségre” felkészülnek... Újabb osztrák politikusok náci mú­ltjára derült fény Bécs, TASZSZ Csak nemrég mondott le „betegség” címén Ellinger osztrák földművelésügyi mi­niszter, miután a demokrati­kus sajtó leleplezte, hogy a hitleri SS tagja volt. Most a kormány újabb tagjának, Otto Rösch belügyminiszter­nek derült fény náci múltjá­ra. Az osztrák demokratikus sajtó közölte, hogy Rösch a hitleri fasizmus idején az SA rohamosztagaiban szol­gált, tagja volt a náci párt­nak, a második világháború után pedig részt vett egy titkos újnáci szervezet tevé­kenységében. Ez utóbbi tevé­kenysége miatt 1947-ben bí­róság elé is került, de „kellő bizonyítékok hiányában” fel­mentették. Az üggyel kapcsolatban a sajtó felhívta a figyelmet két további politikus náci múltjára is. Az egyik Schachner-Balzicek az oszt­rák Szocialista Párt neves funkcionáriusa, a másik po­litikus pedig — név szerint Szetel — a Hitlerjugend fa­siszta ifjúsági szervezetnek volt funkcionáriusa. me. május 31. -ons&am Még nem bukkantak az elrabolt tábornok nyomára Buenos Aires, Reuter Hajnali jelentések szerint egyelőre eredménytelenül fo­lyik a kutatás az elrabolt Ped­ro Eugenio Aramburu nyugal­mazott altábornagy, volt ar­gentin elnök után, pedig On­­gar­,­ja elnök mozgósította mind a három haderőnem titkosszolgálatát az elnök és elrablói kézrekerítésére. Pénteken este a főváros több pontján kézírásos közleménye­ket találtak, amelyekben az önmagát Juan José Valle kommandónak nevező csoport bejelenti, hogy az elrabolt Aramburut rövidesen forra­dalmi törvényszék elé állítják, mint árulót, aki felelős 27 peronista vezető haláláért. Juan José Valle tábornok volt, aki peronista híveivel együtt 1956-ban ellenpuccsal próbálta visszajuttatni a ha­talomba a megbuktatott Pe­ront, de zendülését elfojtották és harminckilenc társával együtt kivégezték. Időközben megszólalt egy titkos rádióadó is, amely a ha­ditengerészet adójának hul­lámhosszán időnként bejelen­tette, hogy Aramburut hajlan­dók politikai foglyokért cse­rébe szabadon bocsátani. Egy másik titkos rádióállomás Pe­ron ellenfeleinek véleményét sugározta, amikor felhívta a „gerillákat”, (erőszakos hata­lomátvételek segédcsapatait), hogy segítsenek Aramburu fel­kutatásában. A hírek szerint Aramburu nyugalmazott barátai, számos katonatiszt és politikus, jelentkeztek a rendőrségen, hogy részt ve­gyenek a nyomozásban. Máté György: Fejezetek Indokína múltjából 2. Hármas keresztelő és búcsú Vietnam legszebb tengeröb­le, a Leszálló Sárkány Vize, amelynek partjára az ábrán­dozó kedvű francia gyarmato­sítók oly szívesen építették villáikat, ugyancsak részét a háborúból. A kivette ten­gerből kiemelkedő egyik tá­voli sziklazátonyon a ritkán odatévedő utas kis temetőt ta­lál. Nagy, fehér kőkereszt kö­rül sok apró fehér síremlék, rajtuk a rettenetes felirat: „Meghaltak Franciaországért”. Ugyan, szegény kis francia fiatalemberek, mit is tehettek hazájukért ezeken, a Párizs­tól legalább tízezer kilométer­re emelkedő tengeri kőször­nyeken. Dalolva szálltak an­nak idején hajóra, valahol Marseille-ben, gyors visszaté­rést ígérve a parton maradt hozzátartozónak. És ennyi ma­radt belőlük. Kis kereszt egy elhagyott zátonyon... A mai francia hivatalos történetírás nagy elismeréssel emlékezik meg azokról a ke­reskedőkről és hittérítőkről, akik megnyitották egykor a francia gyarmatosítók útját Dél-Kínában, Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban. Marco Polo velencei utazó 1280-ban, Odoric de Pordemo­­ne franciskánus szerzetes 1320-ban járt már ezen a föl­dön. Évszázadokkal az úttö­rők után Franciaország mel­lett már a terjeszkedési vágyá­ban minden áldozatra hajlan­dó Portugália. Anglia és Hol­landia is érdeklődött az érté­kes vietnami és kambodzsai kikötők iránt. Az ottani népek azonban hol egymástól füg­getlenül, hol összefogva meg­akadályozták a végérvényes hódításokat. Franciaország végül is az egymással küzdő trónkövetelőknek adott anyagi és katonai segítség útján, XIX. század hajnalán, jelen­­­tős befolyásra tett szert mind­három országban. Adran püspöke, a hajós dip­lomata Pigneau, az őrnagy-or­vos Desperles, az építész Leb­run a francia forradalom idő­szakában belső tanácsadója lett a vietnami Nguyen-di­­nasztiának. A Nguyenek előbb bérbe adták kikötőiket a franciáknak, elfogadták csa­pataikat, majd 1862 és 1885 között elismerék Franciaor­szág katonai és politikai ha­talmát is Vietnamban. hadsereg megjelenésével egy­­­idejűleg a katolikus egyház a lelkeket, az indokínai bank a zsebeket, a diplomácia a fe­jeket dolgozta meg a hátor­szágban. Mire a hazájuk füg­getlenségét szerető vietnami­ak kijózanodtak, már késő volt, „francia védnökség” alá kerültek. A francia hódítók 1863 és 1907 között, ugyancsak ravaszkodás és erőszak segít­ségével megkaparintották Kambodzsát és 1884 és 1893 között Laoszt is. Még be sem fejezték a leigázást, 1887-ben egyetlen gyarmattá egyesítet­ték és „Indokíná”-nak nevez­ték el a három országot. Az utóbbi hetekben gyak­ran, jobb kifejezés híján fel­újított „Indokína”­­ megje­lölés is ezekből az időkből származik. A francia hódítók találták ki. Az „indokínai” gyűjtőfogalom hirdetői sze­rint az ott élő törzseknek nem is volt joguk önálló nemzeti létre, így tette rá kezét az or­szágra a mohó imperialista Franciaország és alakította át azon nyomban, egyes részeit a maga támadó céljaira. A „kul­túra hordozói” sok, felbecsül- Az egykori Indokínában még most is az ősi települési for­mában élnek (Laosz)

Next