Dolgozók Lapja, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

4 Utak­nakkendős tanárok Az első napon bizony meg­fordultak utánuk a strandolók. Hogyan kerülnek úttörőnyak­­kendős felnőttek a Fényesre? A HVDSZ gyermeküdülője felől jöttek, reggel, délben, este s néha étkezési időn kí­vül is. A gyermeküdülő csendjét ezen a nyáron először tanárok vidám nevetése verte fel, egyikük tréfásan meg is je­gyezte, rosszabbak mint a srácok. Június vagyunk, 11-től a 16-ig tartott a csapatvezetői és kisdobosvezetői tábor, amelyen a megye 140 pedagó­gusa vett részt. A megyei úttörőelnökség változatos programot tervezett erre az öt napra, és azt a vá­rakozáson felül sikerült is megvalósítani. Mindjárt az első napon, érkezés után rajok alakultak, minden pontosan úgy történt, ahogy az úttörő­táborban. Ébresztő és zászló­­felvonás, foglalkozások, sza­bad idő, zászlólevonás és ta­karodó előtti „csintalankodás”, vaklárma, hogy riadó lesz éj­jel... A foglalkozásokon viszont koncentrálni kellett, hiszen en­nek a tábornak az volt a fel­adata, hogy az úttörő-, illetve kisdobosvezetők — alig fejező­dött be a tanév — felkészülje­nek az 1970/71-es oktatási év feladataira, ami az úttörő­­mozgalom szempontjából rend­kívül fontos, hiszen fennállá­sának 25. évfordulóját ün­nepli pártunk gyermekszerve­zete. Elhangzottak tehát olyan előadások, amelyben az MSZMP KB ülés­anyagát vi­tatták meg, különösen kitérve arra, hogyan értelmezzük azt az úttörőmozgalomra. másik előadás az évközi Egy ve­zetőképzéssel, a testvérkapcso­latok kiépítésével és az ifi­vezetők tevékenységével fog­lalkozott. Szó volt az „Úttörő­­vezető és az „Őrsvezető” folyóiratok szerepéről, és ar­ról, milyen módszertani se­gítséget tudnak ezek a lapok nyújtani a mozgalomnak a ju­bileumi évben. Nagy sikert aratott Bakó József megyei úttörőtitkár előadása, amelyen a csapatve­zetőségek munkamódszereiről, irányító tevékenységéről be­szélt. Egyetlen mondatban talán azt lehetne mondani a táboro­zásról, hogy a száraz, hosszú szövegek helyett valóban gya­korlati segítséget kaptak résztvevők; a napirenden sze­­­replő témák a gyakorlatban vérükké válhatnak, és mozgal­mas, tartalmas programmal tölthetik ki a foglalkozásokat évközben; elérhetik azt, hogy az úttörőiknek hiányozzék mozgalom, hogy érezzék, va­­­lóban az övék, értük van ez a szervezet. S ami az újságírót különö­sen megragadta, az a pedagó­gusok lendülete. A fárasztó, év végi hajrá után volt ked­vük mozgalmi dalokat tanulni, őrsi naplót vezetni, zászlót le­vonni, felvonni, és az elő­adások utáni foglalkozásokon vitatkozni, szenvedélyesen... ahogy a hétköznapokért ég az az ember, aki valóban szereti a munkáját. Egy rögtönzött kiállítás az ebédlőben (ami „hivatalos órákban” előadóteremmé vált,) pedig arról tanúskodott, hogy ez a tábor a korábbi években is sikeres volt, vala­mint arról, hogy a megye is­koláiban úttörőink mennyi öt­lettel, milyen lelkesedéssel dolgoznak egy-egy akció so­rán, milyen új lehetőségei vannak a­mit az őri kézimunkázásnak, dekorációnak is felhasználhat. Az utolsó estén néhány mondatban összefoglalta Ba­kó József azokat a gondolato­kat, amelyeket olvasóinknak, a gyerekek szüleinek szánt — éppen ennek a vezetőképző tábornak a kapcsán: — Az úttörőmozgalom csak akkor adhatja meg mindazt a gyerekeknek, ha a vezetők a szülőktől, a társadalomtól is megkapják a megfelelő segít­séget. Mi felkészülünk lelkiis­meretesen. Bizonyítja ezt ez a tábor is, de bizonyítani fogja a gyakorlat, szeptembertől. Ez­úton is szeretném kérni a szü­lőket, hogy segítsék majd az úttörővezető pedagógusokat munkájukban, különösen a kö­vetkező évben! Hadd marad­jon a jubileumi év olyan él­mény a gyerekeknek, amit nem felejtenek el! Úttörőnyakkendős tanárok. Igen, ezért voltak hat napig a tatai Fényesen, mindjárt a tanév befejezése után. Beszél­gettem velük a vacsora utáni szabad időben, őszintén mondták, hogy nem bán­ták meg a fáradságot. A tá­bor részvevőinek egész évi munkájuk egyébként csekély „kézzelfogható” jutalma, há­romnapos utazás Csehszlová­kiába, a Magas Tátrába, június 16—18-ig. Vér Vilmos DOLGOZÓK LAPJA A kereskedelem máris készül a jövő iskolaszezonra Alig száradt meg a tinta a gyermekek bizonyítványán, de a kereskedelem már a jövő iskolaszezonra gondol. Iskolatáskából többféle kerül majd forgalomba, múlt év végén rendezett or­a­szágos árubemutatón sikerrel szerepelt modellek közül. Fa- és műanyag vonalzókból, fá­ból, műanyagból és bőrből készült tolltartókból nem lesz hiány, s elegendő írószer és rajzeszköz is jut a vidéki di­ákoknak. Egyebek között új­fajta patronos töltőtollat hoz­nak forgalomba. A toll mellé pót-patront is adnak, ami jól elfér a tolltartóban. Gugyerák — — Mondjam „gugyerákul”? Hát kérem szépen, engemet ugye kisgyermek koromban úgy szoktattak leginkább, hogy bemutatkozzam: Steinhausz Viktória vagyok, középen i-vel, nem úgy mint a Lajos, aki ipszilonos. A matrózblúzos másodikos gimnazista Viktória nem tud nem gugyerákul beszélni — még itt sem, a Népház öltöző­jében. Ha nem tudnám, hogy a tatabányai Árpád gimnázi­um egészségügyi tagozatán ta­nul, soha nem derülne ki, mert erről beszél a legkevesebbet. — Hogy kezdte? — Hát kérem szépen, nekem van egy bátyám, aki majdnem híres ember lett. Eljutott a Ki mit tud elődöntőjéig, de a képernyőre már nem került. Ölőle leselkedtem össze a pa­­rodizálást — leginkább, de az örökséget anyámtól kaptam — ilyen formában. Ez sem kevés! Odahaza Lábatlanon, ahol a család él, a pedagógus mama fáradhatatlan humorral és ambícióval mutatja be család­ szoknyában­ jának, hogy aznap mi történt az iskolában. A kislány az úttörő-táboro­zások egyikén kezdte el utá­nozni Bárdi Györgyöt — si­kerrel. Azóta aztán, ha úgy érti, hogy valaminek a fonák­ját kellene „gugyerákozik­” bemutatni, hát A szöveget soha nem írja le, mindig rög­tönöz a színpadon, — vagy az iskolában. Személyesen még nem ta­lálkozott Bárdival, de az élet annyi Gugyerák Lajost produ­kál, hogy szinte lépten-nyo­­mon beléjük ütközik. — Nem a világot jelentő deszkákra pályázom, mint ma­napság oly sokan, hanem egészségügyi pályán kívánok elhelyezkedni — mondja bú­csúzóul, a szoknyás Gugye­rák. S ha valaki kíváncsi lenne rá, hogy hol hozott össze vele a véletlen — az egyik tatabá­nyai polgári védelmi rendez­vényen, ahol ő volt a műsor „sztárja.” — tin Még egy grimasz az öltözői tükörben, aztán irány a színpad. 1970. június 18. csütörtök SZABADTÉRI JÁTÉKOK Beszélgetés a színigazgatóval A tatai Szabadtéri Színpad festői környezetben fekszik, évszázados platánokkal körül­véve. Olyanok ezek a hatalmas fák tarkás-világos törzsükkel, mint eleven díszlet. Ottjár­­tunkkor éppen az évadnyitó előadásra készítették a színpa­dot. Iskolások tisztították a nézőteret a tér, a holtidény maradványaitól, s a színpad mellett már ott meredeztek a díszlet vázai. Szerdán este a Nemzeti Színház előadásá­val, a Szerelmem, Elektra cí­mű darabbal kezdődik az idei évad. Ettől az évadtól kezdve a tatai Szabadtéri Színpad önál­ló művelődési intézmény lett, függetlenített igazgatóval, Szeidl Rezső személyében. Ennek kapcsán beszélgettünk el az idei évadról, s a hogyan tovább­ról az újdonsült fiatal igazgatóval. — Színpadunknak 2500 fé­rőhelye van, tehát lehetősé­günk van egyszerre nagyobb tömeg igényét kielégíteni. Ter­mészetesen a megnövekedett feladatok, az egész színpad szervezeti felépítése-tovább­­fejlesztése tette szükségessé, hogy a színpadnak függetlení­tett igazgatója legyen. A nö­vekvő igények egy sor köve­telményt, módosítást-tökélete­­sítést vonnak maguk után. Ez évben is tovább tökéletesítjük a hangosítást, a világosítást, korszerű szabadtéri igényeket kielégítő öltöző építését kezd­tük meg, s ezt még e szezon közepére el szeretnénk készí­teni. Jövőre tovább folytatjuk az öltöző bővítését, világosító tornyokat építünk és a legkor­szerűbb akusztikai berendezést is beszerezzük. — Hallhatnánk valamit a műsorpolitikájukról ? — Úgy igyekeztünk összeál­lítani a színpad programját, hogy abban minden műfaj képviselve legyen, s a várható nézői igényeket is kielégíthes­sük. Az évadnyitó mellett megemlíteném még a Fővárosi Operett Színház Víg özvegy bemutatóját Németh Marika főszereplésével, a The Flying Machine nevű angol beat­­együttes vendégszereplését, a debreceni Csokonai Szín­ház július 4-i vendégjátékát, a Magyar Néphadsereg Közpon­ti Művészegyüttesének műso­rát. Itt említem meg, hogy az Illés együttes előadására már eddig több mint 2000 jegy el­kelt, pedig az előadás egy hó­nap múlva lesz csak.­­ Amint ez utóbbi kijelen­tésből kitűnik, könnyűzenei esteken zsúfolásig megtelik a két és fél ezres nézőtér. Mi a helyzet a komolyabb műfajú előadásokon? — Igen, a beat-zene különö­sebb propagandát se igényel, sajnos, a komolyabb műfaj nem olyan „kelendő” még. Er­re a jövőben nagyobb szerve­zéssel, körültekintőbb, hatha­tósabb propagandával kell fel­készülnünk. Remélem, hogy a továbbiakban az ilyen jellegű előadásoknál is megtelik majd a nézőtér. Számítunk itt a kör­nyék, a megye nézőire is. — Mennyi a színpad bevéte­li terve, mikor zárul az idény, s mit csinál az igazgató a téli hónapokban? — Bevételi tervünk évről évre nő, a múlt évi 196 ezer­rel szemben ez évben 250 ezer forint. A színpad augusztus 30-án zár. Miből áll az igaz­gató munkája a téli hónapok­ban? Látszólag nincs is mun­kája. Kívülről nézve így tűnik. Nem így van. Az elszámolás, a jövő évad programjának, propagandájának előkészítése és még sok más tennivaló vár rám. — ez — Mai rádió- KOSSUTH RADIO 8,20: Verbunkosok, népdalok. 9.01: Tudományos körkép. (Ism.) 9,26: Verdi: Traviata. Háromfel­­vonásos opera. 11,39: Fúvószene a Csehszlovák Rádió műsorából. 12,30: Melódiakoktél. 13,40: Mit lehet tenni saját éhőből? 14,00: Két vonósnégyes. 14,51: Mario Lanza filmdalokat énekel. 15,10: Mesterek és tanítványok. 16,03: Zengjen dalunk. 16,14: Pacsirta. Részletek Lehár Ferenc-Martos Ferenc operettjéből. 16,28: Az élő népdal. 16,38: Örök vándorlás. Milos Crnjanski jugoszláv íro regényének ismertetése. 17,15: Új operalemezeinkből. 17,45: A ta­nácsok népképviseleti és szak­­igazgatási feladatairól. 18,13: Magnósok, figyelem! (Ism.) 19,30: Kritikusok fóruma. 19,40: Zenés est öt­leteiben. 20,51: Odüsszeia, Homérosz eposzának zaja. VII. rész. 22,17: A rádióváltó­Perzsa­öböltől keletre. Kulcsár István iráni és afganisztáni úti jegyzete. IV. rész. 22,27: A Kölni Rádió szimfonikus zenekarának hang­versenye. 0,10: Első szerelem. Részletek Miljutyin operettjéből. PETŐFI RADIO 8,05: Haydn-művek. 9,00: Tánc­zene. 9,40: Zala Tóth Erzsébet és és tv-műsor Déry József nótákat énekel. 12,00: Zenekari muzsika. 11,45: Útikalauz üdülőknek. 13,03: Nyíregyházi stúdiónk jelentkezik. 13,20: Selma Kurz énekel. 13,35: mély közügyekben... Magánvéle­14,00: Ifjú­sági randevú kettőtől-hatig... 18,10: Brahms: Új szerelmi dal­­keringők. 18,30: Az én könyvtá­ram. 19,00: Csajkovszkij: Sextett. 19,34: Vendégségben: Suhajda Jó­zsefnél, a Vili. ker. tanács elnö­kénél. 20,25: Új könyvek. (Ism.) 20,28: Népdalcsokor. 21,00: Alko­tóműhelyben. 21,15: Clemens ve­zényel. 22,00: Esküdtszéki tárgya­lás. Zenés komédia. (Ism.) 22,35: Két könyv a Terézváros történe­téről. 22,45: Tánczene. 23,15: Nó­ták. TELEVÍZIÓ 10,00: Labdarúgó világbajnok­ság. Elődöntő. (Ism.) 17,28: Tele­sport: Labdarúgó világbajnok­ság — Mexikó. 18,00: Hírek. 18,05: Expedíció a magyar karszt­vidéken. 18,40: Reklámműsor. 1­8,45: Tájak, városok, emberek. Vatikán. 19,05: Esti mese. 19,15: Az én dallamaim. Műsorvezető: Udo Jürgens 20,00: Tv-híradó. 20,20: Suppe: Pajkos diákok. Az operett tévéváltozata. 21,2 €: Klasszikusok tévéfilmen: A ró­zsák háborúja. Magyarul beszélő angol filmsorozat. 9. Richard, Groster hercege. 22,15: Tv-híradó — 2. kiadás. BRATISLAVAI TV 9,20: Lenin filmriport. 9,40: Doktor Schlüter (2. rész) ism. 11,25: Utazó kamera. 11,50: Tv­­híradó. 14,00: Labdarúgó VB. (felv.) 17,10: Közgazdasági és irányítási fórum. 17,40: magazin. 19,00: Tv-híradó. Ifjúsági 19,30: Öten egy pohár bor Publicisztikai műsor. 20,15: mellett. Év­szakok. Két szovjet tv-novella. 21,05: A Szemafor Színház szó­rakoztató műsorából. 21,40: Nem­zetközi tv-fesztivál krónikája. 22,10: Tv-híradó. Kürti András: Az aranyváros (12.) — Erről már hallot­tunk — morogta a fogai kö­zött Bobo. — Sőt, valaki azt is megpróbálta bemesélni ne­künk, hogy itt harminc centi­méter magas, tíz-tizenöt kilós emberkék laknak! Ehhez mit szól, atyám? — Csacsiság. De nem is ez a lényeg. Az a sokezer kilo­méter, amely elválaszt ben­nünket a metropolisoktól, nemcsak földrajzi távolság, hanem időbeli, fejlődéstörté­neti is. Bizonyos vonatkozá­sokban — évszázados. Mások itt az erkölcsök, mások a tör­vények, mármint az íratlan törvények. Körülöttünk az ős­erdőben, a folyókon nomád halász, vadász törzsek kóbo­rolnak, de itt Ciduróban is három lakos közül egy nem tud sem írni, sem olvasni. És ez még jó aránynak tekint­hető, hiszen Brazília 93 milli­ónyi felnőtt lakosa közül ma még 40 millió az analfabéta. Nálunk sok az estrangelify az idegen nemzetiségű aranyásó, emiatt ilyen jó viszonylag a százalék­arányunk. Csak az­ért mondtam el e néhány ada­tot, hogy­ minden téren szál­lítsák le az igényeiket, és olyanoknak fogadjanak el bennünket, amilyenek va­gyunk. Legalábbis arra az idő­re, amit a körünkben kell el­­tölteniök. És ne avatkozzanak be semmibe. Akkor talán baj nélkül ússzák meg ezt a vá­ratlan vakációt. — Miért? — Evans. — Azon érdeklődött túl, hogy kényszerű várakozásra ítéltet­tünk, milyen más veszély fe­nyegethet itt bennünket? Csend támadt, a három helybeli csak nézte egymást. — Hát... — kezdte vonta­tottan senhor Dias —, az őser­dőben vagyunk, ugyebár, vad­állatok, kígyók, mérges rova­rok, a folyóban kajmánok, piranhák, eső, malária... Aztán meg Ciduro sem valami le­­ánynevelő intézet, hanem aranyásók, szerencselovagok városa... És itt van senhor Mullero és a barátai... — Igen, itt vagyok! — har­­sant fel egy kellemes bariton a bejárat felől. — De mikor tanulod meg végre, te kövér disznó, hogy Müller a nevem és nem Mülleré? Hans Müller. Egyébként kézcsókom a höl­ foglyai gyeknek, üdvözlöm az urakat, öles termetű, világoskék szemű, negyven-negyvenöt év körüli, rövidre nyírt szőke ha­jú férfi támaszkodott könnye­dén az ajtófélfának, megnye­rő mosollyal nézett végig az asztal mellett ülőkön. ★ ti Bogota, a Kolumbiai Távira­Iroda hírszerkesztőjének szobája... — Maga megőrült?! Börtön­be akar juttatni mindnyájun­kat? így küldjük szét ezt a tudósítást a világba?! — Kérem, főnök, én szigo­rúan a tények ismertetésére szorítkoztam. Megírtam, hogy a bosszúállók újabb politikai merénylettel próbálkoztak, mert azt hitték, hogy Campo­­manes úr, a Konzervatív Párt alelnöke a repülőgépen tar­tózkodik. Megírtam, kevés re­mény van rá, hogy az utasok életben vannak, tekintve, hogy Barilla kapitány a fi­gyelmeztető rádióüzenetet nem igazolta vissza. Feltehe­tően a bomba már korábban működésbe lépett. És közöl­tem, hogy a kolumbiai ható­ságok sürgősen hozzálátnak a kutatás megszervezéséhez. Végül arról írtam, hogy kik, milyen nemzetiségű utas­ok voltak a gépen és ismertet­tem a személyzet listáját. Az Avona légitársaságtól nyert információ alapján. Ez min­den. A Bravó! ördögi ravasz fickó maga. Szinte szó szerint elmondja nekem a tudósítása szövegét, csak véletlenül ép­pen a címről feledkezik meg! Milyen címet is adott az anyagnak ? — Azt, hogy „Tragikus fél­reértés”. — Kitűnő! Ebből aztán a bolond is megérti, hogy ke­vésbé tragikusnak tartanánk az esetet, ha az alelnök, az a vén gazember rajta lett volna a gépen. Még ör­ülnénk is ne­ki! — Ebben teljesen igaza van, főnök. — Mi...­ micsoda?!... Nekem van igazam!? De hiszen ezt nem én mondtam, ezt maga írta! Ki innen! •­ Budapest, Böszörményi út 182, földszint három. — Mami, mami! — szalad ki a konyhába lelkendezve a hat­­esztendős ifjabb Krecsmár Jenő. — Apuci felrobbant! Majdnem biztos! A tévé mondta be! Ugye akkor ne­kem se nem kell holnap isibe menni? Se holnapután? Krecsmárné fehér lesz, mint a mosogató körüli csempe. Gépiesen törli meg a kezét, de gyorsan magához tér, egy ktsz-elnök felesége mindig fel van készülve a legrosszabbra, besiet a sötét szobába. — Most pedig hallgassák meg hazai tudósításainkat — mosolyog rá a jólfésült fiatal­ember a képernyőről. — Za­­laszentgótról... bocsánat, Za­­laszentgótról jelentkezik mun­katársunk. .. Krecsmárné fellélegzik. „Nem, az nem létezik, hogy a bemondó ilyen derűs és elé­gedett legyen, ha tényleg va­lami katasztrófát ismertetett volna pár másodperccel ko­rábban. Ez a komisz kölyök megint csak fantáziált, min­denféle szörnyűséget kitalál, úgy utálja a sulit. Minden­esetre azért átszaladok szomszédba, Szabóné a hír­a­­dót a világ kincséért sem hagyná ki...” Menetközben még lekever egy kis pofont ifjabb Krecs­már Jenőnek, ez teljesen meg­nyugtatja, már kint van az előszobában, amikor türelmet­lenül és vésztjóslóan megszó­lal a bejárati csengő... (Folytatjuk.) A Tatabányai Karbidgyár keres férfi segédmunkásokat Fizetés megegyezés szerint. Munkaidő heti 40 óra. Értesítjük a lakosságot, hogy Tata I., Váralja u. 2. szám alatt VEGYES RUHÁZATI BOLTOT nyitottunk. Széles választék, olcsó árak, udvarias kiszolgálás.

Next