Dolgozók Lapja, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
4 Utaknakkendős tanárok Az első napon bizony megfordultak utánuk a strandolók. Hogyan kerülnek úttörőnyakkendős felnőttek a Fényesre? A HVDSZ gyermeküdülője felől jöttek, reggel, délben, este s néha étkezési időn kívül is. A gyermeküdülő csendjét ezen a nyáron először tanárok vidám nevetése verte fel, egyikük tréfásan meg is jegyezte, rosszabbak mint a srácok. Június vagyunk, 11-től a 16-ig tartott a csapatvezetői és kisdobosvezetői tábor, amelyen a megye 140 pedagógusa vett részt. A megyei úttörőelnökség változatos programot tervezett erre az öt napra, és azt a várakozáson felül sikerült is megvalósítani. Mindjárt az első napon, érkezés után rajok alakultak, minden pontosan úgy történt, ahogy az úttörőtáborban. Ébresztő és zászlófelvonás, foglalkozások, szabad idő, zászlólevonás és takarodó előtti „csintalankodás”, vaklárma, hogy riadó lesz éjjel... A foglalkozásokon viszont koncentrálni kellett, hiszen ennek a tábornak az volt a feladata, hogy az úttörő-, illetve kisdobosvezetők — alig fejeződött be a tanév — felkészüljenek az 1970/71-es oktatási év feladataira, ami az úttörőmozgalom szempontjából rendkívül fontos, hiszen fennállásának 25. évfordulóját ünnepli pártunk gyermekszervezete. Elhangzottak tehát olyan előadások, amelyben az MSZMP KB ülésanyagát vitatták meg, különösen kitérve arra, hogyan értelmezzük azt az úttörőmozgalomra. másik előadás az évközi Egy vezetőképzéssel, a testvérkapcsolatok kiépítésével és az ifivezetők tevékenységével foglalkozott. Szó volt az „Úttörővezető és az „Őrsvezető” folyóiratok szerepéről, és arról, milyen módszertani segítséget tudnak ezek a lapok nyújtani a mozgalomnak a jubileumi évben. Nagy sikert aratott Bakó József megyei úttörőtitkár előadása, amelyen a csapatvezetőségek munkamódszereiről, irányító tevékenységéről beszélt. Egyetlen mondatban talán azt lehetne mondani a táborozásról, hogy a száraz, hosszú szövegek helyett valóban gyakorlati segítséget kaptak résztvevők; a napirenden szereplő témák a gyakorlatban vérükké válhatnak, és mozgalmas, tartalmas programmal tölthetik ki a foglalkozásokat évközben; elérhetik azt, hogy az úttörőiknek hiányozzék mozgalom, hogy érezzék, valóban az övék, értük van ez a szervezet. S ami az újságírót különösen megragadta, az a pedagógusok lendülete. A fárasztó, év végi hajrá után volt kedvük mozgalmi dalokat tanulni, őrsi naplót vezetni, zászlót levonni, felvonni, és az előadások utáni foglalkozásokon vitatkozni, szenvedélyesen... ahogy a hétköznapokért ég az az ember, aki valóban szereti a munkáját. Egy rögtönzött kiállítás az ebédlőben (ami „hivatalos órákban” előadóteremmé vált,) pedig arról tanúskodott, hogy ez a tábor a korábbi években is sikeres volt, valamint arról, hogy a megye iskoláiban úttörőink mennyi ötlettel, milyen lelkesedéssel dolgoznak egy-egy akció során, milyen új lehetőségei vannak amit az őri kézimunkázásnak, dekorációnak is felhasználhat. Az utolsó estén néhány mondatban összefoglalta Bakó József azokat a gondolatokat, amelyeket olvasóinknak, a gyerekek szüleinek szánt — éppen ennek a vezetőképző tábornak a kapcsán: — Az úttörőmozgalom csak akkor adhatja meg mindazt a gyerekeknek, ha a vezetők a szülőktől, a társadalomtól is megkapják a megfelelő segítséget. Mi felkészülünk lelkiismeretesen. Bizonyítja ezt ez a tábor is, de bizonyítani fogja a gyakorlat, szeptembertől. Ezúton is szeretném kérni a szülőket, hogy segítsék majd az úttörővezető pedagógusokat munkájukban, különösen a következő évben! Hadd maradjon a jubileumi év olyan élmény a gyerekeknek, amit nem felejtenek el! Úttörőnyakkendős tanárok. Igen, ezért voltak hat napig a tatai Fényesen, mindjárt a tanév befejezése után. Beszélgettem velük a vacsora utáni szabad időben, őszintén mondták, hogy nem bánták meg a fáradságot. A tábor részvevőinek egész évi munkájuk egyébként csekély „kézzelfogható” jutalma, háromnapos utazás Csehszlovákiába, a Magas Tátrába, június 16—18-ig. Vér Vilmos DOLGOZÓK LAPJA A kereskedelem máris készül a jövő iskolaszezonra Alig száradt meg a tinta a gyermekek bizonyítványán, de a kereskedelem már a jövő iskolaszezonra gondol. Iskolatáskából többféle kerül majd forgalomba, múlt év végén rendezett oraszágos árubemutatón sikerrel szerepelt modellek közül. Fa- és műanyag vonalzókból, fából, műanyagból és bőrből készült tolltartókból nem lesz hiány, s elegendő írószer és rajzeszköz is jut a vidéki diákoknak. Egyebek között újfajta patronos töltőtollat hoznak forgalomba. A toll mellé pót-patront is adnak, ami jól elfér a tolltartóban. Gugyerák — — Mondjam „gugyerákul”? Hát kérem szépen, engemet ugye kisgyermek koromban úgy szoktattak leginkább, hogy bemutatkozzam: Steinhausz Viktória vagyok, középen i-vel, nem úgy mint a Lajos, aki ipszilonos. A matrózblúzos másodikos gimnazista Viktória nem tud nem gugyerákul beszélni — még itt sem, a Népház öltözőjében. Ha nem tudnám, hogy a tatabányai Árpád gimnázium egészségügyi tagozatán tanul, soha nem derülne ki, mert erről beszél a legkevesebbet. — Hogy kezdte? — Hát kérem szépen, nekem van egy bátyám, aki majdnem híres ember lett. Eljutott a Ki mit tud elődöntőjéig, de a képernyőre már nem került. Ölőle leselkedtem össze a parodizálást — leginkább, de az örökséget anyámtól kaptam — ilyen formában. Ez sem kevés! Odahaza Lábatlanon, ahol a család él, a pedagógus mama fáradhatatlan humorral és ambícióval mutatja be család szoknyában jának, hogy aznap mi történt az iskolában. A kislány az úttörő-táborozások egyikén kezdte el utánozni Bárdi Györgyöt — sikerrel. Azóta aztán, ha úgy érti, hogy valaminek a fonákját kellene „gugyerákozik” bemutatni, hát A szöveget soha nem írja le, mindig rögtönöz a színpadon, — vagy az iskolában. Személyesen még nem találkozott Bárdival, de az élet annyi Gugyerák Lajost produkál, hogy szinte lépten-nyomon beléjük ütközik. — Nem a világot jelentő deszkákra pályázom, mint manapság oly sokan, hanem egészségügyi pályán kívánok elhelyezkedni — mondja búcsúzóul, a szoknyás Gugyerák. S ha valaki kíváncsi lenne rá, hogy hol hozott össze vele a véletlen — az egyik tatabányai polgári védelmi rendezvényen, ahol ő volt a műsor „sztárja.” — tin Még egy grimasz az öltözői tükörben, aztán irány a színpad. 1970. június 18. csütörtök SZABADTÉRI JÁTÉKOK Beszélgetés a színigazgatóval A tatai Szabadtéri Színpad festői környezetben fekszik, évszázados platánokkal körülvéve. Olyanok ezek a hatalmas fák tarkás-világos törzsükkel, mint eleven díszlet. Ottjártunkkor éppen az évadnyitó előadásra készítették a színpadot. Iskolások tisztították a nézőteret a tér, a holtidény maradványaitól, s a színpad mellett már ott meredeztek a díszlet vázai. Szerdán este a Nemzeti Színház előadásával, a Szerelmem, Elektra című darabbal kezdődik az idei évad. Ettől az évadtól kezdve a tatai Szabadtéri Színpad önálló művelődési intézmény lett, függetlenített igazgatóval, Szeidl Rezső személyében. Ennek kapcsán beszélgettünk el az idei évadról, s a hogyan továbbról az újdonsült fiatal igazgatóval. — Színpadunknak 2500 férőhelye van, tehát lehetőségünk van egyszerre nagyobb tömeg igényét kielégíteni. Természetesen a megnövekedett feladatok, az egész színpad szervezeti felépítése-továbbfejlesztése tette szükségessé, hogy a színpadnak függetlenített igazgatója legyen. A növekvő igények egy sor követelményt, módosítást-tökéletesítést vonnak maguk után. Ez évben is tovább tökéletesítjük a hangosítást, a világosítást, korszerű szabadtéri igényeket kielégítő öltöző építését kezdtük meg, s ezt még e szezon közepére el szeretnénk készíteni. Jövőre tovább folytatjuk az öltöző bővítését, világosító tornyokat építünk és a legkorszerűbb akusztikai berendezést is beszerezzük. — Hallhatnánk valamit a műsorpolitikájukról ? — Úgy igyekeztünk összeállítani a színpad programját, hogy abban minden műfaj képviselve legyen, s a várható nézői igényeket is kielégíthessük. Az évadnyitó mellett megemlíteném még a Fővárosi Operett Színház Víg özvegy bemutatóját Németh Marika főszereplésével, a The Flying Machine nevű angol beategyüttes vendégszereplését, a debreceni Csokonai Színház július 4-i vendégjátékát, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének műsorát. Itt említem meg, hogy az Illés együttes előadására már eddig több mint 2000 jegy elkelt, pedig az előadás egy hónap múlva lesz csak. Amint ez utóbbi kijelentésből kitűnik, könnyűzenei esteken zsúfolásig megtelik a két és fél ezres nézőtér. Mi a helyzet a komolyabb műfajú előadásokon? — Igen, a beat-zene különösebb propagandát se igényel, sajnos, a komolyabb műfaj nem olyan „kelendő” még. Erre a jövőben nagyobb szervezéssel, körültekintőbb, hathatósabb propagandával kell felkészülnünk. Remélem, hogy a továbbiakban az ilyen jellegű előadásoknál is megtelik majd a nézőtér. Számítunk itt a környék, a megye nézőire is. — Mennyi a színpad bevételi terve, mikor zárul az idény, s mit csinál az igazgató a téli hónapokban? — Bevételi tervünk évről évre nő, a múlt évi 196 ezerrel szemben ez évben 250 ezer forint. A színpad augusztus 30-án zár. Miből áll az igazgató munkája a téli hónapokban? Látszólag nincs is munkája. Kívülről nézve így tűnik. Nem így van. Az elszámolás, a jövő évad programjának, propagandájának előkészítése és még sok más tennivaló vár rám. — ez — Mai rádió- KOSSUTH RADIO 8,20: Verbunkosok, népdalok. 9.01: Tudományos körkép. (Ism.) 9,26: Verdi: Traviata. Háromfelvonásos opera. 11,39: Fúvószene a Csehszlovák Rádió műsorából. 12,30: Melódiakoktél. 13,40: Mit lehet tenni saját éhőből? 14,00: Két vonósnégyes. 14,51: Mario Lanza filmdalokat énekel. 15,10: Mesterek és tanítványok. 16,03: Zengjen dalunk. 16,14: Pacsirta. Részletek Lehár Ferenc-Martos Ferenc operettjéből. 16,28: Az élő népdal. 16,38: Örök vándorlás. Milos Crnjanski jugoszláv íro regényének ismertetése. 17,15: Új operalemezeinkből. 17,45: A tanácsok népképviseleti és szakigazgatási feladatairól. 18,13: Magnósok, figyelem! (Ism.) 19,30: Kritikusok fóruma. 19,40: Zenés est ötleteiben. 20,51: Odüsszeia, Homérosz eposzának zaja. VII. rész. 22,17: A rádióváltóPerzsaöböltől keletre. Kulcsár István iráni és afganisztáni úti jegyzete. IV. rész. 22,27: A Kölni Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. 0,10: Első szerelem. Részletek Miljutyin operettjéből. PETŐFI RADIO 8,05: Haydn-művek. 9,00: Tánczene. 9,40: Zala Tóth Erzsébet és és tv-műsor Déry József nótákat énekel. 12,00: Zenekari muzsika. 11,45: Útikalauz üdülőknek. 13,03: Nyíregyházi stúdiónk jelentkezik. 13,20: Selma Kurz énekel. 13,35: mély közügyekben... Magánvéle14,00: Ifjúsági randevú kettőtől-hatig... 18,10: Brahms: Új szerelmi dalkeringők. 18,30: Az én könyvtáram. 19,00: Csajkovszkij: Sextett. 19,34: Vendégségben: Suhajda Józsefnél, a Vili. ker. tanács elnökénél. 20,25: Új könyvek. (Ism.) 20,28: Népdalcsokor. 21,00: Alkotóműhelyben. 21,15: Clemens vezényel. 22,00: Esküdtszéki tárgyalás. Zenés komédia. (Ism.) 22,35: Két könyv a Terézváros történetéről. 22,45: Tánczene. 23,15: Nóták. TELEVÍZIÓ 10,00: Labdarúgó világbajnokság. Elődöntő. (Ism.) 17,28: Telesport: Labdarúgó világbajnokság — Mexikó. 18,00: Hírek. 18,05: Expedíció a magyar karsztvidéken. 18,40: Reklámműsor. 18,45: Tájak, városok, emberek. Vatikán. 19,05: Esti mese. 19,15: Az én dallamaim. Műsorvezető: Udo Jürgens 20,00: Tv-híradó. 20,20: Suppe: Pajkos diákok. Az operett tévéváltozata. 21,2 €: Klasszikusok tévéfilmen: A rózsák háborúja. Magyarul beszélő angol filmsorozat. 9. Richard, Groster hercege. 22,15: Tv-híradó — 2. kiadás. BRATISLAVAI TV 9,20: Lenin filmriport. 9,40: Doktor Schlüter (2. rész) ism. 11,25: Utazó kamera. 11,50: Tvhíradó. 14,00: Labdarúgó VB. (felv.) 17,10: Közgazdasági és irányítási fórum. 17,40: magazin. 19,00: Tv-híradó. Ifjúsági 19,30: Öten egy pohár bor Publicisztikai műsor. 20,15: mellett. Évszakok. Két szovjet tv-novella. 21,05: A Szemafor Színház szórakoztató műsorából. 21,40: Nemzetközi tv-fesztivál krónikája. 22,10: Tv-híradó. Kürti András: Az aranyváros (12.) — Erről már hallottunk — morogta a fogai között Bobo. — Sőt, valaki azt is megpróbálta bemesélni nekünk, hogy itt harminc centiméter magas, tíz-tizenöt kilós emberkék laknak! Ehhez mit szól, atyám? — Csacsiság. De nem is ez a lényeg. Az a sokezer kilométer, amely elválaszt bennünket a metropolisoktól, nemcsak földrajzi távolság, hanem időbeli, fejlődéstörténeti is. Bizonyos vonatkozásokban — évszázados. Mások itt az erkölcsök, mások a törvények, mármint az íratlan törvények. Körülöttünk az őserdőben, a folyókon nomád halász, vadász törzsek kóborolnak, de itt Ciduróban is három lakos közül egy nem tud sem írni, sem olvasni. És ez még jó aránynak tekinthető, hiszen Brazília 93 milliónyi felnőtt lakosa közül ma még 40 millió az analfabéta. Nálunk sok az estrangelify az idegen nemzetiségű aranyásó, emiatt ilyen jó viszonylag a százalékarányunk. Csak azért mondtam el e néhány adatot, hogy minden téren szállítsák le az igényeiket, és olyanoknak fogadjanak el bennünket, amilyenek vagyunk. Legalábbis arra az időre, amit a körünkben kell eltölteniök. És ne avatkozzanak be semmibe. Akkor talán baj nélkül ússzák meg ezt a váratlan vakációt. — Miért? — Evans. — Azon érdeklődött túl, hogy kényszerű várakozásra ítéltettünk, milyen más veszély fenyegethet itt bennünket? Csend támadt, a három helybeli csak nézte egymást. — Hát... — kezdte vontatottan senhor Dias —, az őserdőben vagyunk, ugyebár, vadállatok, kígyók, mérges rovarok, a folyóban kajmánok, piranhák, eső, malária... Aztán meg Ciduro sem valami leánynevelő intézet, hanem aranyásók, szerencselovagok városa... És itt van senhor Mullero és a barátai... — Igen, itt vagyok! — harsant fel egy kellemes bariton a bejárat felől. — De mikor tanulod meg végre, te kövér disznó, hogy Müller a nevem és nem Mülleré? Hans Müller. Egyébként kézcsókom a höl foglyai gyeknek, üdvözlöm az urakat, öles termetű, világoskék szemű, negyven-negyvenöt év körüli, rövidre nyírt szőke hajú férfi támaszkodott könnyedén az ajtófélfának, megnyerő mosollyal nézett végig az asztal mellett ülőkön. ★ ti Bogota, a Kolumbiai TáviraIroda hírszerkesztőjének szobája... — Maga megőrült?! Börtönbe akar juttatni mindnyájunkat? így küldjük szét ezt a tudósítást a világba?! — Kérem, főnök, én szigorúan a tények ismertetésére szorítkoztam. Megírtam, hogy a bosszúállók újabb politikai merénylettel próbálkoztak, mert azt hitték, hogy Campomanes úr, a Konzervatív Párt alelnöke a repülőgépen tartózkodik. Megírtam, kevés remény van rá, hogy az utasok életben vannak, tekintve, hogy Barilla kapitány a figyelmeztető rádióüzenetet nem igazolta vissza. Feltehetően a bomba már korábban működésbe lépett. És közöltem, hogy a kolumbiai hatóságok sürgősen hozzálátnak a kutatás megszervezéséhez. Végül arról írtam, hogy kik, milyen nemzetiségű utasok voltak a gépen és ismertettem a személyzet listáját. Az Avona légitársaságtól nyert információ alapján. Ez minden. A Bravó! ördögi ravasz fickó maga. Szinte szó szerint elmondja nekem a tudósítása szövegét, csak véletlenül éppen a címről feledkezik meg! Milyen címet is adott az anyagnak ? — Azt, hogy „Tragikus félreértés”. — Kitűnő! Ebből aztán a bolond is megérti, hogy kevésbé tragikusnak tartanánk az esetet, ha az alelnök, az a vén gazember rajta lett volna a gépen. Még örülnénk is neki! — Ebben teljesen igaza van, főnök. — Mi... micsoda?!... Nekem van igazam!? De hiszen ezt nem én mondtam, ezt maga írta! Ki innen! • Budapest, Böszörményi út 182, földszint három. — Mami, mami! — szalad ki a konyhába lelkendezve a hatesztendős ifjabb Krecsmár Jenő. — Apuci felrobbant! Majdnem biztos! A tévé mondta be! Ugye akkor nekem se nem kell holnap isibe menni? Se holnapután? Krecsmárné fehér lesz, mint a mosogató körüli csempe. Gépiesen törli meg a kezét, de gyorsan magához tér, egy ktsz-elnök felesége mindig fel van készülve a legrosszabbra, besiet a sötét szobába. — Most pedig hallgassák meg hazai tudósításainkat — mosolyog rá a jólfésült fiatalember a képernyőről. — Zalaszentgótról... bocsánat, Zalaszentgótról jelentkezik munkatársunk. .. Krecsmárné fellélegzik. „Nem, az nem létezik, hogy a bemondó ilyen derűs és elégedett legyen, ha tényleg valami katasztrófát ismertetett volna pár másodperccel korábban. Ez a komisz kölyök megint csak fantáziált, mindenféle szörnyűséget kitalál, úgy utálja a sulit. Mindenesetre azért átszaladok szomszédba, Szabóné a híradót a világ kincséért sem hagyná ki...” Menetközben még lekever egy kis pofont ifjabb Krecsmár Jenőnek, ez teljesen megnyugtatja, már kint van az előszobában, amikor türelmetlenül és vésztjóslóan megszólal a bejárati csengő... (Folytatjuk.) A Tatabányai Karbidgyár keres férfi segédmunkásokat Fizetés megegyezés szerint. Munkaidő heti 40 óra. Értesítjük a lakosságot, hogy Tata I., Váralja u. 2. szám alatt VEGYES RUHÁZATI BOLTOT nyitottunk. Széles választék, olcsó árak, udvarias kiszolgálás.