Dolgozók Lapja, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

1970. június 3. szerda Törvényesek-e az alapszabályok megyénk termelőszövetkezeteiben ? A Komárom megyei tanács vb keddi ülésén a többi kö­zött megtárgyalták az illeté­kes szervek beszámolója alapján, hogy megyénk ter­melőszövetkezetei mennyiben gazdálkodnak alapszabályaik­nak megfelelően, és ezek az alapszabályok törvényesek-e. Az ügyészi szervek a múlt évben országos vizsgálat so­rán tanulmányozták, hogy a közös gazdaságok alapszabá­lyai megfelelnek-e a törvé­nyes rendelkezéseknek, s a belső szabályzatok is hason­ló módon készültek-e. Akkor megállapították, hogy néhány termelőszövetkezetben a sza­bályokban törvénysértő ren­delkezések is vannak. A leg­újabb felülvizsgálatokról és tapasztalatokról most a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya tájé­koztatta a végrehajtó bizott­ságot. A leggyakrabban előfordu­ló téves értelmezésen alapu­ló szabálytalanságok a ház­táji földeknél, a szabadságok kiadásánál, és a különféle se­gélyeknél tapasztalhatók. Kö­zös gazdaságaink egy része családokra maximálta a ház­táji földek mértékét, s fi­gyelmen kívül hagyta, hogy egy-egy családból hányan tagjai a tsz-nek. Nem ren­dezték mindenhol az alkalma­zottak illetményföldjeit sem Voltak termelőszövetkezetek,, ahol a betegségi és szülési se­gélyeknél nem vették figye­lembe az előző évi munkatel­jesítményhez fűződő jogokat. Hasonlóképpen nem alkal­mazták a Munka­köny rendelkezéseit Törvény­­a sza­badságok és pótszabadságok megállapításánál. Lényegesen kevesebb hiányosságot talál­tak a szakemberek az ügy­rendek és munkarendek fe­lülvizsgálatánál. A jogtanácsosok feljegyzé­seinek tanulmányozása után az illetékes szakigazgatási szervek felhívták a tsz-ek fi­gyelmét a szabályok módo­sítására, s azt valamennyi termelőszövetkezetben meg is tették. E munka azonban nem csupán egy alkalomra korlátozódik, az lyok felülvizsgálata alapszabá­állandó, folyamatos feladatot jelent. A továbbiakban a szakigaz­gatási szerveknek figyelem­mel kell kísérniük termelő­­szövetkezeteink alapszabály­szerinti gazdálkodását, amely lényeges része a szövetkezeti munkának. Tájékoztató a kapcsolatos devizajoggal kérdésekről A devizajoggal kapcsolatos kérdésekről tájékoztatták az Igazságügyminisztériumban az MTI munkatársát. Elmondot­ták: miként számos más or­szágban a devizajogi rendel­kezések nemcsak a vállala­tokat, bankokat, intézménye­ket érintik, hanem — külö­nösen az megnövekedése idegenforgalom következté­ben — egyre nagyobb szám­ban az állampolgárokat is. Utóbbiakkal kapcsolatban a devizajogszabály rendelkezé­sei közül különösen a követ­kezők érdemelnek figyelmet: A devizajogszabály a töb­bi között korlátozza a fizető­eszközök és az arany forgal­mát. E tekintetben fizetőesz­köznek minősül nemcsak a forgalomban levő pénz, hanem az úgynevezett pénzhelyette­sítő eszköz is, például csekk, takarékbetétkönyv. Külföldi fizetőeszköz és arany vonat­kozásában olyan korlátozás­a érvényes, hogy azt belföldiek devizahatóság engedélye nélkül fizetésképpen, átvál­tás végett vagy bármilyen jogügylet kapcsán sem belföl­dinek, sem külföldinek át nem adhatják, és sem belföl­ditől, sem külfölditől át nem vehetik. Tilos tehát Magyar­­országon külfölditől — deviza­hatósági engedély nélkül — bármit megvásárolni. Ezenkí­vül a belföldiek nem vehet­nek át olyan belföldi fizető­­eszközt, amelyről tudták, vagy gyaníthatták, hogy külföldi rendelkezése folytán kerül hozzájuk. Devizahatósági engedély nélkül sem belföldieknek, sem külföldieknek nem sza­bad belföldi vagy külföldi fi­zetőeszközt valamint aranyat az ország területéről kivinni vagy bármilyen más módon kijuttatni. Nem hozható be a devizahatóság engedély nélkül az országba forint sem. Lényeges rendelkezése a de­vizajogszabálynak az úgyne­vezett felajánlási, illetve be­jelentési kötelezettség is. A belföldi köteles a tulajdo­nába, birtokába, vagy rendel­kezése alá került külföldi fi­zetőeszközt vagy aranyat há­rom napon belül a Magyar Nemzeti Banknál vél­elre fel­ajánlani. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a devizaható­­ság­ által kiutalt külföldi fi­zetőeszközre, amit azonban csak az engedélyezett célra szabad felhasználni és a fentmaradó értéket szintén fel kell ajánlani vételre. A bejelentési kötelezettség ak­kor is fennáll, ha a vételre felajánlandó külföldi fizető­­eszköz vagy arany külföldön van. A devizagazdálkodásról szóló jogszabályban meghatá­rozott valamely kötelezettség vagy tilalom szándékos meg­szegése, kijátszása három évig terjedő, súlyosabb azonban nyolc évig esetekben is ter­jedhető szabadságvesztéssel büntethető. DOLGOZOK LAPJA' A bányász munkája ma is nagyon nehéz, fáradságos. De a föld méhének mindentu­­dói arról regélnek, hogy nem telik bele egy évtized, és ülő foglalkozásnak számít majd a bányász munkája. EMLÉKEK Sokan elmentek 1929-ben Tatabányáról. Hosszú volt a munkaidő, éhbér a fizetség, azt hitték, ennél rosszabb már sehol nem lehet. A tata­bányai bányászok egy része Franciaországban kötött ki... Ide ment Óvári Rudolf, így beszél erről az időről. — Három esztendeig dol­goztam odakint... Ez volt éle­tem legkeservesebb három éve... A lábunkon, oldalun­kon, karunkon a bőr, a tehén térdéhez volt hasonló. Olyan volt már a bánya is, mint egy lerágott csont. Itt-ott akadt csak szén, harminc­negyven centiméter vastag ré­tegen, a meddő között. Nem volt gazdaságos ott új fo­lyosót nyitni. Az ember sok­kal olcsóbb — gondolták. És igazuk volt, csináltuk szó nélkül. A vágatból beástuk magunkat a falba, mindenfé­le biztosítás nélkül. A szűk résben éppen hogy ejfért az ember hason fekve. Ettől a csúszástól-mászástól nőtt az ol­dalunkon a kéreg... Keresni sem tudtunk, hiszen a kitermelt szén mennyisége után fizet­tek. És még azt is kockáztat­ni kellett, hogy ránk szakad az egész, ottmaradunk, vagy cipelhetjük életünk végéig a nyomorékság terhét. Nem volt más választásunk. Kellett a kenyér, másutt meg idegen létünkre nem kaptunk mun­kát... 1932-ben együtt volt a hazautazás költsége. Kora ta­vasszal érte­m haza. Itthon a bányában nem volt felvétel. Hat hónapig al­kalmi munkából tengődtem. Össze! néhány csillést sseg Munka a mélyben készülékkel együtt csak a tud ellenállni. Vájár, csillés, csapatvezető, újságíró... min­denki, erejéhez mérten, a széntömbökkel barátkozik. Néhány perc múlva már nyo­ma sincs az üzemzavarnak. — Figyelem! Az ötös Gul­­lick előrejön. Figyelünk is minden erőbe­vásárt elvitték katonának... Amikor elmentem, vájár vol- közlekedésben akadályoz, dobással, az ember megadja a tam, csoportvezető. Aztán Ahol két pár sín keresztezi mechanikus utasítást. Egyet, most a régi csillésem mellé egymást, csillék között pré­ len mozdulatba kerül. A mit­osztottak be, csillésnek. Nem feledünk. Szűk a hely. Mű­-­ködő gép zaja mellett alig szólhattam egy szót sem, hi­­den átmenet nélkül fogy el hallható a recsegés, a kapá­sáén több, mint százötvenen a fény. Nemcsak szükséges, jó enged az erőszaknak. Ke­­kértük a felvételünket, és de kevésnek is bizonyul a kö­­zelebb csúszik a szénfalhoz, csak minket, hármunkat, az zslámpa sugara. A fejemet óv­ újabb mozdulat. Most a só­­idegenből megtelteket fog­­jam a beveréstől, vagy m­­­­eg következik. Gullick vr —­lalkoztattak ismét. Néhány év kább a lábam alá nézzek, ahogyan kísérőm tréfás kedv­­alatt tönkrementem a túlerői- Kísérőimnek ez nem okoz vet bemutatott bennünket tetőstől, a víztől, a hidegtől... problémát. Ez minden alku­ egymásnak , mármint az A kórházból már a lámpa­­lommal csodálattal vegyes önjáró hidraulikus biztosító kamrába kerültem. Itt meg a irigységgel tölt el... A távé- rendszert nekem, vagy engem sav marta a tüdőt, a hang­ a moraj a jövesztőt jelzi, neki­m leguggol, majd köze­­szálakat. Negyvenegy évi ke­ Mint egy békétlenkedő éhes ledik a kaparóhoz... ismét mény szolgálat után nyugdí- vadállat. Néhány méterre ra- felegyenesedik. Megbűvölten jártak 1956-ban... 500 farin­­gyünk a fronttól, amikor nézünk a magasba. Nem so­­rot állapítottak meg. Utóbb megritkul a zaj.­káig, szemem, szám nem ör­megpótolták 300-zal, de így is — a kaparó nagyon kevés. Aki nálam ké- mondják többen, elakadt. — rend a belehullott szénpor­­nak. Mire a jótékony sötét­lőbb érte el a korhatárt, az­ a jövesztő is áll. Majd fel­­ségben „kisírom” a szememből nak sokkal magasabb lett a zúg a kaparó, de csak néhány a szénport, addigra éppen be­­nyugdíja. Én fizetésnek sem másodpercig működik, és új­­fejeződik a „hadmozdulat”, kaptam annyit soha. ra megáll. Most pillantjuk a kaparó felett, az emberek meg „őt”, a modern idők felett, keményen a szénfalnak AJ UTAKON bálványát, a Gullick-ot. Cső- feszül a süveg Egy cseppnyi keserűség űatévő isten és rabszolga egy — Néhány perc csupán, — sincs a hangjában, nem is saját magáról Mintha személyben. Mint fehér szó­ szólal meg a közelemben egy lenne korcsoport, válik ki a nagy bányász. — A kaparó áthelye­ szó tárgyilagosan beszél, az feketeségbol. A mélység após­ zése hagyományos berende­­ide’genben töltött elviselhe­­tőlaj játszi könnyedséggel, réssel egy fél műszál, munka­­tetlenül nehéz évekről, és az villámgyorsan csúsznak át a jó. itthoni nyomorúságról. Csak legkeskenyebb részeken, a ge- Tapintatosan kifelé terelget­­akkor melegszik meg a hang- P1 berendezések között. Mint­ nek bennünket a kollégám­­ja, mikor a kamaszos csínyt ,n­­­emes^ társasjáték mai. Agyagos ereszkén gva­eleveníti fel, hogyan sikerült résztvevői lennénk, nem lat-­koroljuk a biztonságos köz- 1949-ben átverni az orvost. ^rajtuk fáradtság, elgyö­­lekedést. Rövid latolgatás Hiszen el akarta tiltani a bá­­tortség­ után hősi elszántsággal vá­nyától, valami tili-toli mum- — Vigyázat! Indulunk! — A­dunk neki, szálfaegyenesen, hát javasolt egészségi állapo-­hangra mindenki feszülten vi­­ta miatt... gyeL Vajon most sikerül? XV/c akna, Tatabánya. Ha Szinte egyszerre sóhajtunk, nem vigyáz az ember, a Nem állt meg. Nagy széntöm­­légajtók keményen vágódnak bek árválkodnak a szállító­­k sarkára. Hosszú percekig szalag mellett. Puszta kézzel nincs szükség a kézi lámpára, küldik a kaparóba. A közös kar találkozunk, egyelőre úgy érzem, a mentő- munka v­ar­sásának senki­­ nem Magyar ÖBffik, de remegő lábbal. Büszke nézek körül, hogy mégsem az alsó súlypontomon való dics­telen lecsúszást választottam... A­­ kasból kilépve már le­szálláshoz készülő bányászok­ 3 Őszinte hangú tanácskozás a szocialista brigádmozgalom mai problémáiról HUSZONHÉT BRIGÁD 370 amely elgondolkodtató tanul­sággal tartozik a szocialista­ságot adott a vezetőknek, de a brigádtagoknak egyaránt. — A múlt év novemberé­brigádmozgalomhoz az Orosz­lányi Hőerőműben. Sok jeles cselekedetükkel, már beírták ben tartottunk szocialista kr­.. nevüket a fiatal erőmű törté­netébe. Nem vonták ki ma­gukat soha a munkából, tár­sadalmi tevékenységük sok eredményét feljegyezték már. gád-értekezletet — mondta Flórián Rezső, az erőmű igaz­gatója — akkori tunkban kimondtuk: határoza­többet kell tennünk, hogy a mozgó­ Patronálnak iskolát, óvodát, sem fejlődjön. Csakhogy, az segítik a kömlődi gyógypeda­ azóta eltelt néhány hónap gógiai intézetet, dolgoztak az oroszlányi Ifjúsági Ház létre­hozásán, s most gyűjtenek az árvízkárosultaiknak. Ennyi eredmény hallatán, a kívülál­ló azt mondja: minden a leg­jobb úton halad az erőműben. A mozgalom átformálja az embereket, a szocialista mó­don dolgozni, élni, tanulni jelszó itt anyagi erővé válik, megvalósul a gyakorlatban. Csakhogy, mégsem olyan egyszerű az életben megfor­málni azt- amit elméletben oly szépen megszabtak. Ez ki­tűnt az erőműi szocialista bri­gádok értekezletén. gyó értekezlet volt ez, Rendha­nem hasonlított az eddigiekhez. Kis kollektíva jött össze, s ez a kis kollektíva felelősségtelje­sen, parázs vitában kutatta: miért nem haladnak gyorsab­ban, mi a gátja, fékje a tar­talmasabb munkának, ötlet­tár volt ez a e a buszbérlet költségeit? Sok ilyen kérdés van, amiről el­feledkeznek. A tudat vala­hogy nem követi a tényeket. Pálfi Ferenc: „Arról be­szélnek nálunk, hogy hol ál­lunk bér dolgában országo­san, s elmondják, hogy a ha­todik helyen. Arról már vi­szont hallgatnak, hogy a me­gyénkben a harmadik helyen. Amikor 1969-ben ez az erőmű elindult, itt sokan akkor láttak először erőművet, s ma öreg erőműveseknek számítanak, azt mutatja, nem a novembe­ri határozat szerint dolgo­zunk. Tavaly harminchárom brigád versengett a megtiszte­­lő címért, de csak tizennyolc ^ a fiatalokat. Ez érdemelte ki. Az idén csak­ a fejlődés velejárója. De, ha az öreg erőművesek néhány forintért máshova akarnak el­menni dolgozni, hogyan vál­lalhatjuk a felelősséget a fia­talokért, milyen utánpótlást biztosítunk mi?...” SOK VÁLASZRA ÉRETT­kent a mozgalomban résztve­vők száma. Sok az olyan fe­gyelmezetlenség, ami nem méltó e mozgalomban részt­vevő kollektívákhoz. Kilenc brigádtag ellen fegyelmi eljá­rást kellett indítani, száz­ ________ ______ harmincnégy brigádtag későn kérdés hangzott el a szenve­­tart be­dolgozni, tizennégy igazolatlanul hiányzott. Terjed a megszokás, a for­malizmus is, a felajánlások sablonosakká válnak. Ebben az évben az erőműnek csak­nem másfél milliárd mega­watt energiát kell adnia. Konkréttá kell tennünk min­den felajánlást, hogy értékel­hető legyen. Természetesen — mondta önkritikusan Flórián tanácskozás, elvtárs, — a hibákért nem­csak a brigádtagok a felelő­sek, a vezetőség is... NEM KELLETT BIZTATNI senkit a hozzászólásra. Terí­télyes hangú vitában. Terí­tékre került a szakmunkás­­képzés, a tanulás, a fegye­lem. Mégis, e sok kérdés kö­zött igyekeztek amin tovább lehet megtalálni, indulni. Kimondták: nem szükséges számszerűen gyarapítani a mozgalmat, de több figyel­met fordítanak a jövőben tartalomra. Konkrét felaján­­­lások hangzottak el a társa­dalmi munka felhasználására. Szinte ideológiai jellegű vitá­ban győzték meg egymást a munkásosztály társadalmi fe­lelősségének vállalásáról, ennek módjáról. Volt min­el*s­zékre került itt minden, amin gondolkodnia az erőmű veze­változtatni kell, s a felszóla­lókra oda kellett figyelni. Juhász Sándor rendész: „A brigádokban társadalmi ren­dészt választottak. A társa­dalmi tulajdon megvédése, a brigádok ügye is, a megvá­lasztott társadalmi rendészek mégsem mernek ügyködni, félnek, hogy besúgóknak tart­ják őket.’’­tőségének is. Az igazgató — a munkahelyek rendetlenségét bíráló megjegyzésekre — azonnal kiadta az utasítást a jelenlevő osztályezetőknek helyzet megváltoztatására. A a főmérnök végül így rögzítet­te a valamennyiük számára kötelező programot: „Most már induljunk el együtt, s váltsuk valóra, amit várnak Búzás Ferenc brigádvezető: "Amiről az Oroszlányi Hő­­p­ersze, mert a rendész csak erőműben vitatkoztak, azok a azt veszi észre, ami hiányzik, szocialista brigádmozgalom de azt már nem nézi meg, mai kérdései voltak. A moz­imért hiányzik? A letört ki­­gaiom hármas célja nagyon lincsek helyett hónapokig nem rövid idő alatt meghódította szerelnek fel újat. A brigád­ az embereket. Megyénkben naplóról is hadd mondjam el jelenleg a munkásoknak a véleményemet. Inkább két csaknem ötven százaléka napot dolgozunk, mint írunk, tartozik a mozgalomhoz, több Ha a napló szépen íródott, mint negyvenháromezer em­­akkor jól dolgoztunk, ha nem, ber Ebben az esztendőben akkor nem lehet értékelni újabb 549 kollektíva csatla­­bennünket.­kozott a mozgalomhoz. A Sallai Imre brigádvezető: számszerű növekedés azonban „Szerintem legutóbb már nem veszélyeket is rejt­ magában, s a napló milyensége döntötte el ez máris megtalálható a ver­­az értékelést, hanem a végzett semy erősen leszűkített for­­munka. Mi két éve alakítót­ májában, tartalmában. Asza­­tunk brigádot. Szép a nap- daliba brigádmozgalom­ az lánk is, mégsem kaptunk ki­ ember nevelésének fő forma­­tüntetést. Az viszont igaz, ja, mégis, a címek odaitele se­­hogy formálisak a vállalása­­kor csupán a termelésben él­jük.” ért mennyiségi eredményeket számítják, a szocialista mű- Falusi András villamos ősz­­ben élni, tanulni, jelszó ha­­tályvezető: „A szocialista bíi­ lóságos tartalma elsikkad az gádmozgalom útját, még ma értékelésben. A művelt, az is keressük. Ha ötvenéves új technológiákat értő mum­­lenne ez a mozgalom, nem más nevelése évek óta háttér­­igy beszélnénk róla. A brigá­ be szorul. A szocialista em­­dok többsége a patronálótól ker — azokban a fegyelme­­várja az ötletet. Milyenek a tétlenségekben, amelyekről patronálok? Nem állnak a Oroszlányban szóltak, s ame­­feladatuk magaslatán. Változ­ íyek megyénk bármelyik üze­­tatni kell ezen, mert a pat­­mében előfordulnak — nem ronálók nem adják ötletben, ismerhető fel. lelkiismeretességben azt, amit Presztízs lett a mozgalom­várnak tőlük. Tudomásul kel­ hez tartozni, s itt jutalmat lene vennünk egyszer már* kapni. Ugyanakkor a brr­­hogy mi a társadalomnak va­­gádok egy részében nem gyünk felelősek a munkánk- használják ki a munkaidőt, kai, nem a vállalat vezetője­ a szocialista üzem, vagy vál­nék. A felelősséggel meg ha­ íalat címet megszerzett tize­­mi lábon állunk. Inkább elme­­mek eredményei mögött is ott gyünk az üzemben a „szemét” vannak a fékező erők. De mi­­mellett, mintsem hogy fél­ után szinte élüzem címre fel­emeljük és a papírkosárba te­­remtő kategóriák alapján íté­­ljük. Van, aki nagyobb sze­­nk oda, ezt nem veszik figye­­letet csinál, mint amennyit lembe­ ér a munkája.” A SZOCIALISTA brigád-Farkas Béla párttitkár: „A mozgalom nagyszerű célokért mi szakterületünkön nagy a küzd, s ezek a célok nem in­­fluktuáció. Arról mindenki be­­lósulnak meg néhány év alatt, szól, ha valaki pár forinttal Felszínes eredményeket ka­­többet kap a szomszédban, punk, ha a mozgalomnak csu­ De arról már hallgatnak, ha pán az egyik oldalát vesszük az ilyen embernek nem válik figyelembe. Az Oroszlányi be a számítása. Pedig sok az Hőerőműben ezt felismerték, ilyen. Melyik kisipari szövet- megálljt kiáltottak, s ebben kezet épített itt lakást, ahová mindenkinek a felelősségére elmennek dolgozóink? Melyik apelláltak, képez szakmunkást? Mennyi­t___ ebédpénzt fizetnek? Kifizetik^ [ . KSíics S^ra Besegítenek a gyerekek

Next