Dolgozók Lapja, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

4 apostol­kod­ni... ...és akkor nem bírtam to­vább. Otthagytam a tanyát, és idejöttem a városba, T.-be. — Ez nem volt szép magától! — Maga is ezt mondja?! ★ Négy órája — egész délután — folytatom tovább magam­ban a párbeszédet. Egyoldalú párbeszéd. Talán inkább védő­beszéd. Csak azt nem tudom még, kinek az érdekében, ma­gam mellett — vagy őmellet­­te?... — „Maga is ezt mondja?!” — Nem, és nem ezt akar­tam mondani. Tulajdonkép­pen... Maradjunk magánál. Tizen­kilenc éves korában került ta­nyára, mint képesítés nélküli tanító. Először másodikosokat, aztán harmadikosokat tanított. Nem úgy fogadták, ahogy kel­lett volna — főleg a kollégák... Az összezárt emberek neurasz­téniája. A gyerekeket nagyon szereti. Minden nap fél ötkor kelt, és újra a kollégák... Meg­értem magát. A körülmények annyira nyomasztották... Per­sze, megértem... — Ez így megint nem igaz. Még mindig... igen, még min­dig csak rávágtam valamit. Mint akkor az igazi beszélge­tésen. Jóvá akarom tenni az elsietett, fél­vállas ítéletet? Nem is ítéltem — csak oda­dobtam egy hangzatos monda­tot. Aztán, amikor eljöttem, felidéződött, tudatosult ben­nem az arca, maga is elítél ez­ért? — Komolyan vette a kér­dést, és komolyan a választ is. — De miért hittem azt, hogy nem veszi komolyan? — Ha mesélt, azért tette, mert kap­csolatot keresett velem, a má­sik emberrel, akiről feltéte­lezte, hogy hajlandó figyelni és megérteni — nem meghall­gatni, hanem megérteni... beszéd, a két ember közti köz­e­lés-kapcsolat egyoldalúvá vált: mindenki mondta Elbeszélünk egymás a magáét. mellett. Túlzottan rászoktunk a társal­gásra — társalgunk, hogy­ va­­gytok vég nélküli áradatát zú­dítjuk egymásra. Nem figye­lünk fel, miért is figyelnénk fel, ha valaki többet mond... ■k A sokadik cigarettára gyúj­tok, és folytatom az egyoldalú párbeszédet. — Maradjunk magánál. Dél­után érkezik a vonata. Kis ál­lomás, csak a személy áll meg, az is csak fél percre. Nem vár­ja senki. Nehéz a bőrönd, sok könyvet hozott magával. Át­meneti kabátját a karján viszi. Sporttáskájában vannak a ci­pői. (Meglátod, mekkora lesz ott a sár! — mondták előre, meg mondtak mást is.) Az is­kola. Fehérre meszelt épület. Az igazgató köpcös, szívélyes ember (kissé tovább fogja a kezét, mint szokás, még nem tudja, hogy atyai legyen-e, vagy hódító), a felesége, igaz­gató-feleség (még ő sem tud­ja, hogy nőnek, laza erkölcsű városinak vagy gyereknek n­ézze-e). Meg a kollégák (új nő, gondolják, és féltékenyen méregetik egymást). Igazán nagyon örülünk, ter­mészetesen minden segítséget megadunk. Számíthat ránk... — A lakás, a nyirkos dunyhaszag, a kis deszkabódé az udvar vé­gében — és egyedül. — Nem, én nem bírnám ki két évig. ■­ Kevés az apostol. Vannak lámpások, ma is Magyarorszá­gon. De ehhez valami többlet­­energia kell — erre mondják: elhivatottság-érzet. (Lámpás. Ezt a szót használta ő is: — Nem lehet mindenki lámpás, mondta.) — Mi ez? A meghátrálás magyarázata, vagy becsületes­ség? Megfutni? Én el sem mentem a tanyára, hogy ott ta­nítsak. Nem futottam meg — csak éppen meg sem próbáltam Eleve elkerültem azokat a he­lyeket, ahol kudarc várhatott. Nem több ennél az, ha valaki megkísérli?... — Belevágni: bírom-e? Nem becsületesebb meghátrálni, mint fél-apostolnak (és, fél­embernek) lenni? Félszívvel apostolkodni; szemfényvesztés, üres póz. Vagy tönkremegy bele az ember. Csak a meglévő energiánk­kal gazdálkodhatunk. Meg kell keresni a helyet, ahol az ember a legtöbbet nyújthatja — és egész ember lehet. Nem fél­­apostol, és nem fél­ ember. ★ — Ezt szerettem volna elmon­dani magának... A lelkiismere­temet akartam megnyugtatni... Mert ezt akkor kellett volna elmondanom — az ,,ez nem volt szép magától” helyett.­­ És akkor nem kellett volna ér­veket keresnem az önigazolás­ra. Borgó János Rádió- és KOSSUTH RADIO 8.20: A Clark Sisters műsorából. 8,35: Kozmosz. Tudományos Ma­gazin (Ism.) 9,00: Puccini: Pillan­gókisasszony — Háromfelvonásos opera. 11,41: Ádám Jenő népdal­feldolgozásaiból. 12,20: Ki nyer ma? 12,30: Melódiakoktél. 13,40: Község a főváros árnyékában. 14,00: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. 14,25: Harcban születtek. A német munkásmozga­lom dalaiból I. rész. 14,39: Sáncal­­ja. Nagy István regénye folytatá­sokban VI. rész. 15,10: Mihály András: Három darab régi stílus­ban. 15,35: A szép Heléna. Részle­tek Offenbach operettjéből. 16,00: A világgazdaság hírei. 16,05: Bach: D-dúr versenymű. 16,28: A közok­tatás fóruma. 16,43: Az élő népdal. 17,15: Kodály-művek. 17,35: Taná­csaink az új törvénytervezet tük­rében. Kerekasztalbeszélgetés 13,00: Az Állami Népi Együttes műsorából. 18,28: Yokohama kék fényei. Zenei mozaikok Japánból. 19,25: Kritikusok fóruma. Mezey Katalin verseskötetéről. 19,36: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Közben: Kb. 20,15: Fekete István két írá­sa. Kb. 21,00: Made In Hungary. Könnyűzene, tánczene, jazz. 21,30: Haydn-művek. 22,15: Közvetítés a VÍVÓ Világbajnokságról. 22,30: Lakatos Lajos cimbalmozik. 22,45: Katalán költők versei. 23,00: Mat­his, a festő. Részletek Hindemith operájából. 0,10: André Segovia gitározik. PETŐFI RADIO 8­05: Szimfonikus zene. 8,45: Kül­politikai figyelő. (Ism.) 9,00: Mis­kolci Csóka Béla népi zenekara játszik. 9,30: Ipar a szabad ég alatt. Riport. 10,00: A zene hul­lámhosszán. 11,50: Magánvélemény a közügyekben. 12,00: Könnyűze­nei híradó. (Ism.) 12,30: Kórusok, hangszerszólók. 13,03: Győri stú­diónk jelentkezik. 13,20: Haydn: D-dúr gordonkaverseny. 14,00: Kettőtől-hatig... 18,10: Eladó birto­kok Tolnai Lajos novellájának rádióváltozata. 18,57: Rádióhang­versenyekről. 19,27: Szovjet népek dalaiból. 20,25: Új könyvek. (Ism.) 20,28: Tarlmenes utazása. Besse­nyei György regényének rádióvál­­­tozata. I. rész. 21,02: Holnap köz­vetítjük... 21,32: Bródy Tamás szer­zemény éiből. 21,52: Romantikus tv-műsor kórusmuzsika. 22,07: Zentai Anna és Palcsó Sándor énekel. 22,30: A senki szigete. Dr. Merényi Iván írása. 22,40: A jazz kedvelőinek: Carmen McRae énekel. 23,15: Tánc­zene Varsóból, Prágából és Berlin­ből. TELEVÍZIÓ 9,00: Iskola-tv: Olvasás. 9,55: Is­­kola-tv: Magyar nyelvtan. 11,05: Iskola-tv: Kémia. 14,00: Olvasás. (Ism.) 14,55: Magyar nyelvtan. (Ism.) 15,50: Kémia. (Ism.) 17,53: Hírek. 18,05: A muzsika apró kö­vetel. A Tv-hiradó kisfilmje. 18,35: Reklámműsor. 18,50: Esti mese. 19,00: Régi kórusmuzsika. A bu­dapesti Madrigálkórus hangverse­nye. (Ism.) 19,15: Mindenki közle­kedik. 20,00: Tv-híradó. 20,20: Ma­gyarázom a jövőnket... 5. A me­zőgazdaság. 20,30: Az örökös. Ma­gyar film. 22,00: Tv-híradó.­­■ 2. kiadás. 22,10: Ember és írás. Pró­zairodalmunk kérdései. BRATISLAVAI TV 9,00: Dokumentumfilm. 9,30: Pá­rizs meghódítása. (Ism.) 10,40: Dalok. il.oö: Ifjúsági fórum. 11,35: Tv-híradó. 15,00: Slovan Bratisla­va—Brno jégkorong mérkőzés. 17,15: Közönséges nap. Tv-riport. 17,35: Szökőkutas óra. Tv-játék. 18,40: Esti mese. 19,00: Tv-híradó. 19,10: Néprajzi dokumentumfilm. 20,05: Kis filmtörténet. Az angol­szász filmgyártás 1945-ben. 21,20: Néptáncok. 21,40: Autósok-motoro­­sok. 22,00: Tv-híradó. 22,20: Egy hét a hokipályán. 2. program. 20,00: Hírek. 20,05: A dal törté­nete. A sorozat 1. része. 20,30: Ma­gazin. 21,15: Marcela énekel. 20,30: A szlovák Laiferova nemzeti felkelés memoárja. Dokumentum sorozat. 21,45: Tv-híradó. Autógumi!* nagy választéka az esztergomi JARMŰBOLTBAN Kossuth L. u. 72. TEHERGÉPKOCSI­KÖPENY 825x20 SZEMÉLYGÉPKOCSI­KÖPENY (minden méret) felújított köpenyek 1 “DOLGOZOK LAPJA Új tanév — új helyzet a tanítóképzőben — Időközben megjelent a Elnöki Tanács állásfoglalása arról, hogy a felsőfokú inté­zeteket­ perspektivikusan fő­iskolákká, illetve egyetemek­ké kell fejleszteni. Nos, ilyen értelemben az esztergomi in­tézet valamely intézmény ki­helyezett tagozataként való működtetése látszik elképzel­hetőnek; jóslásokba bocsát­koznunk természetesen nem lenne jó. Jelenleg is csak a szisztéma kísérleti kimunká­lása folyik. A prototípus: a nyíregyházi intézmény, ahol a tanár- és tanítóképzést egybe­kapcsolták, s feltehetőleg az óvónőképzést is beillesztik az intézet tevékenységébe, hányan vannak, akiknek k­o­rábbról van már gyakorlatuk az óvónőképzésben. Egy új nevelővel is gyarapodtunk, s a következő tanévben ismét tudunk pedagógust alkalmaz­ni erre a területre. A helyiségproblémával is sikerült időlegesen megbir­kózni, habár a tanítóképző gyakorló iskolája immár 12 csoportosra bővül, szükséges számukra úttörőszobát, ter­mészettudományi előadóter­met biztosítani. Létrehoztak egy olyan előadótermet, ahol — a korábbi gyakorlattal el­lentétben — a bemutató taní­tások alkalmával egy egész évfolyam helyet foglalhat. — Azt hiszem, nem szüksé­ges indokolni a bővülő óvó­nőképzés fontosságát. Néhány éve megyénkben­­ valamint Nógrádban és Hevesben is tájékozódtunk, egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy ke­vés a képesített óvónő. Ja­vaslatunkat a képzés keretei­nek bővítésére a minisztéri­um is örömmel vette. A bu­dapesti mellett ez lesz a má­sik — ilyen jellegű — felső­fokú intézmény az óvónőkép­zésben. — Felkészülésünkről el­mondhatom — folytatta Seres Béla —, hogy noha az okta­tásban és a kollégiumi elhe­lyezés tekintetében egyaránt próbatételt­ jelent ez az első esztendő, az oktatás szintjét és technikai előfeltételeit biz­tosítani tudjuk. Megyénk szervezetileg eddig a soproni képzőhöz tartozott, a nagy tapasztalatokkal rendelkező óvónőképzőtől esetenként természetszerűleg segítséget kapunk. Intézetünkben jó ne­m Számottevőbb problémát jelent a kollégiumi elhelye­zés. Érthetően növekszik a n­em kollégisták száma az­ idén. Abból az elvből kiindul­va, hogy a diákotthon nem csupán szociális létesítmény, hanem nevelő intézmény is, a fizikai dolgozók gyermekei­nek igényeit nem mechaniku­san, az egy főre jutó kereseti átlag alapján igyekeztünk ki­elégíteni, sok tényezőt mér­legeltünk, így előfordulhat, hogy például egy valamivel alacsonyabb kereseti átlag­­kategóriába tartozó hallgató, aki viszont körülményeit te­kintve általában mégis ked­­vezőbb helyzetből „startol”, nem fér el a kollégiumi ke­retben. A cél természetszerű­leg az lenne, hogy az elhelye­zési lehetőségeket bővítsük, erre azonban pillanatnyilag nincs kilátás. MÉG EGY PROBLÉMA felmerült: eredetileg a szent­­györgymezei új óvodába jár­tak volna az idén hospitálni, illetve a második félévben gyakorolni a növendékek, az óvoda azonban nem készült még el. Erre a tanévre tehát az Aranyhegyi úti óvodát je­lölték gyakorló intézménynek, ahol a gyakorlati képzést há­rom óvónő vezeti, s a tanítás praktikus részének irányítója a nagy tapasztalatú Jámbor Lászlóné lesz. — Egyelőre nem volt nagy a túljelentkezés. Komárom megyéből óvónőképzésre ezu­tán csak nálunk lehet jelent­kezni. Még valamit. A tan­évnyitó alkalmával a peda­gógus-szakszervezet kezdemé­nyezésére az egész megyéből itt láttuk vendégül az új arany-, gyémánt- és vasdip­­lomásokat A tanév kezdésé­ről, az oktatás kereteinek bő­vüléséről pedig csak annyit — nagy ambícióval látunk va­lamennyien munkához — fe­jezte be a tájékoztatást. Seres Béla, J. J. KEDDEN DÉLUTÁN tar­­tották az esztergomi Tanító­képző Intézetben a tanévnyi­tó ünnepséget. A korábbi esztendőkben mintegy hatvan volt az elsőévesek száma; ez­úttal a 68 elsős tanítóképzés mellett 24 leendő óvónő kez­­di meg tanulmányait a nagy múltú intézményben. A ki­lencven elsős nemcsak szám­beli növekedést jelent, az ezzel járó mindennapi gon­­­­dokat. Az új tanévben új helyzetben kell munkálkod­ni: most indul a felsőfokú óvónőképzés Esztergomban. Erről kértünk tájékoztatást Seres Bélától, az intézet igaz­gatóhelyettesétől. Pilisi fáj (Jusztin Tibor felvétele) 1979. szeptember 17. csütörtök Vöröskőy János:­­4 fekete (15.) Azon a ponton, ahol a két kocsi a legközelebb volt egymáshoz, Beke egy elága­zást talált, amely a sötétben szinte észrevétlenül fordult az országutat kísérő erdőbe. A FIAT innen, az erdei útról suhant ki, és száguldott vis­­­szafelé az országúton, miköz­ben egy pillanatig a visszapillantó tükrén is Skoda fel­tűnt. Nyugalom!­a intette magát Beke, érezve, hogy szíve heve­sen ver a felfedezéstől. Beült, megfordította a Sko­dát, elhajtott az elágazásig, és rátért az erdei útra. Pont négykor ismét kint volt az országúton, ahová a kifli alakú elágazás visszavezette. Amíg az erdőben hajtott, két széles, kerékjárta földút is kí­nálkozott, amelyen végigmehe­tett volna, de Bekét az elá­gazás csak az országúttal, pon­tosabban: a gépkocsioszlop út­­­­jával kapcsolatosan érdekelte. Most, hogy újra a főúton su­hant, az őrnagy fölmérte az elágazásban rejlő sajátos le­hetőséget. Tegyük fel — gondolta —, hogy egy ötven kilométeres se­bességgel haladó teherautót követek. Ha rátérek az elága­zásra, kerülőt teszek, s mire kiérek ide a főútra, az a kocsi már jócskán megelőzött en­gem. De ha ismerem az ő ha­ladási sebességét, s az enyé­met az övéhez képest meg­duplázom, például százzal haj­tok, akkor a kerülő ellenére is könnyen beérhetem, már újra ott vagyok csak ha­mögöt­te. Azt, hogy egy időre lesza­kadtam, hogy háta fedezetlen volt, esetleg észre sem veszi. Persze, csak esetleg. Mert ha figyeli a visszapillantó tük­röt, akkor rájön, hogy nem vagyok mögötte, hogy eltűné­sem és felbukkanásom között eltelt pár perc... A lehetőség, amely az eddig feltárt adatok között nem sze­repelt, mindenesetre érdekes eivezetée — Kémregény — volt. S csakhamar még in­kább az lett. Beke úgy tervezte, hogy út­ja minden tekintetben pontos másolata lesz a gyakorlatra vonuló tüzérek útjának. A ki­térő miatt azonban időt vesz­tett, így pár perccel később a ért a vasúti sorompóhoz, mint katonai gépkocsioszlop, amely május 8-a hajnalán megállt ott. Az oszlophoz ké­pest késett, de a sorompó csak érkezésekor zárult le. Az őrnagy a műszerfalra pil­lantott: negyed öt volt. A gya­korlat hajnalán a sorompó ilyenkor már pár perce elzárta a tüzérek útját, várakoztatta a gépkocsikat! Furcsa, sajátos eltérés. lán Május 8-án a vasúti őr ta­túlzottan óvatos volt? Vagy a vonat érkezett koráb­ban? Lehet. De ha az őr azon a hajnalon is csak igenkor en­gedi le a sorompót, akkor a gépkocsioszlop nem áll meg útközben. Simán keresztülhajt a vágányon, és a sorompó csak olyan kocsikat vág el tőle, amelyek leszakadtak. Késnek, például azért, mert az elága­zásnál befordultak az erdei útra, s a kitérő pár percet elrabolt tőlük... A gyors, ész­revétlen csatlakozás így lehe­tetlenné válik: felfedezik a lemaradását, és rájöhetnek a céljára is. Mert mi lehetett a cél? Az, hogy a sorompónál meg­állított, várakozó gépkocsiosz­lop utolsó, fedezetlenül ma­radt kocsijához valaki hoz­záférjen! Az időbeli különbség tehát, a sorompó akkori és mostani lebocsátása között, esetleg na­gyon is fontos lehet... Miközben Beke mindezt végiggondolta, elrobogott menetrendszerű személy. Sze­­­rintem — vélte az elhárító tiszt, a villogó ablaksort néz­ve —, a személyvonatok in­kább késni, mint sietni szok­tak... S hogy ez a járat 8-án valóban sietett, nem nagy probléma ellenőrzi. Ha meg­tudtuk, majd elbeszélgetünk a vasúti őrrel. A sorompó magasba emel­kedett, de Beke nem hajtott tovább. A motort meg a vilá­gítást már korábban kikap­csolta, s most csendben, az ajtót sem kattantva be, kilé­pett a harmatos útmenti fű­re. A sorompóhoz sétált, majd kocsinként felbecsülve az osz­lop hosszát, visszament addig a pontig, ahol, elképzelése sze­rint, az utolsó, lőszert szállító teherautónak állnia kellett. Ezen a helyen egy extra hosszúságú cigaretta hevert a fűben. Mellette ugyanannak a márkának a csikkje. A két cigaretta közül az egyiket vé­gigszívták, a másikból alig néhányat szippanthattak. Be­ke mindkettőt fölvette, tárcá­jába csúsztatta, aztán beszállt a Skodájába, és továbbindult. ... A Vadgalamb turistaház­hoz épp olyan békés, nyes reggelen érkezett napté­meg, mint öt napja, amikor életé­ben először járt ott. — Éppen százhúsz órája vá­rok a kávémra! — kiáltotta nevetve a szőke büféslánynak, aki meglepve meresztette rá nefelejcsszínű szemét. — Re­mélem, ma nem ejti el a feke­­tés tálcát... A kislány már perdült is, futott a kantinba. Kisvártatva valamennyien előjöttek: a házaspár meg fiú, végül a lány is­ tréfás# C billegtette a könnyű fémtálcát álló feketés pohárkát. (Folytatjuk)

Next