Dolgozók Lapja, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-29 / 24. szám

4 DOLGOZÓK LAPJA Rendhagyó maxi látogatás Akik itt vannak, a tatabányai Turul Filmszínház előcsarnokában, nem mindennapi mozilátogatásra gyűltek össze. Szakemberek, a megyei moziüzemi vállalat vezetői és a Turul Fimszínház dolgozói ülnek a székeken — és a téma: e kulcsfontosságú bemutató mozi munkájának, műsorpolitikai tevékenységének értékelése. Jó kezdeményezés A Komárom megyei Moziüzemi Vállalat vezetői nemcsak azzal törődnek, hogy megyei filmszínházak működési feltételeit biztosítsák. Eljutottak a moziüzemek munkájának átfogó, elemző vizsgálatához. Bonckés alá vesznek egy-egy filmszínház esetében is mindent: a gazdálkodási tevékenységtől kezdve, a vetítési renden, a propagandán, a közönségszervezésen át a műsorpolitikáig, megvizsgálják a legfőbb területeket, azokat amelyek a közönséget, a jó gazdálkodást és a helyes kultúrpolitikai tevékenységet szolgálják. Az a meggyőződés szülte ezt a kezdeményezést, hogy a filmszínházak tevékenysége a tudatformálás, a népművelés, a kulturális munka jelentős része. A mozilátogatók számának csökkenése ellenére a mozi — úgy is mondhatnánk — „nagyhatalom” a művelődést szolgáló intézmények között Az eredmények Ezt a tanácskozást alapos vizsgálódás, mélyig hatoló elemzés előzte meg — és olyan tényanyag született, amely valóban hiteles képet ad a Turul mozi munkájáról. Az újvárosi filmszínház igen jelentős kulturális centrummá vált. Technikai felszerelése, belső berendezésének esztétikai képe egyaránt alkalmassá teszi arra, hogy bemutató filmszínházként, úgynevezett premier-moziként működjön. A megyeszékhely rangja meg is követeli ezt. De ez a rang nagy felelősséggel is jár, még eredményesebb munkára ösztönöz. A mozi vezetői, munkatársai jól látják el feladataikat. Jó a kapcsolatuk a város állami és társadalmi szerveivel, a népművelés irányítóival, az iskolákkal. Ez az alapja annak, hogy a mozi valóban céltudatos munkát végezzen, kultúrpolitikai szerepet tölthessen belói Az általános iskolák tanuszámára ugyan csak az aktuális igényeknek megfelelően rendeznek különelőadásokat — szervezett keretek között működik azonban egy középiskolás filmklub — méghozzá eredményesen. Ez is jelzi, milyen nagy szükség van a fiatalok filmesztétikai ismereteinek, filmkultúrájának gazdagítására. A mozi prágapandamunkája az utóbbi időben korszerűbbé vált. Sok helyen hirdetik plakátokon, tárlókban elhelyezett képeken a filmszínház műsorát. Akadnak azonban Újvárosban is olyan részek, ahol semmiféle tájékoztatót nem találnak a mozi műsora iránt érdeklődők. Kezd kiépülni a közönségszervező hálózat is , ehhez azonban még több segítséget várnak az üzemektől, intézményektől. De szükség is van a propagandamunkára, mert nagy konkurrenciát jelent ebben a városrészben a televízió, amely már szinte minden család otthonában megtalálható. Ennek ellenére a mozilátogatók száma nem csökkent lényegesen. 1967- ben 225 ezer látogatója volt a filmszínháznak — 1969-ben 213 ezer —, ám ez összefügg azzal is, hogy kevesebb előadást tartottak. A nézők ízlése A felmérő munka során azt is megvizsgálták, milyen tív filmszínházának a műsora megyeszékhely reprezentapolitikai tevékenysége — és ennek tükrében, milyen is az újvárosi közönség ízlése. E tekintetben sok a tennivaló. A világosan látogatási statisztikák mutatják, hogy a művészi, politikai szempontból egyaránt jelentős, fontos magyar és külföldi filmeknek nincs még megfelelő bázisuk. A moziba járó közönség összetétele meglehetősen heterogén, így az ízlésük, érdeklődésük is nagyon különböző. Elsősorban a könnyed és csupán szórakoztató filmeknek van nagy sikerük. Akad tehát az ízlés formálásában tennivaló. Varázsszer természetesen nincs , mégis fontos feladat, hogy ez megváltozzon és a megyeszékhelyen is megfelelő közönségbázisuk legyen az úgynevezett művész-filmeknek. Több módszerrel is kísérleteznek, hogy ezt a közönségbázist megteremtsék. Névre szóló meghívókat küldenek majd egy-egy fontos, érdekes film esetében azoknak, akikről feltételezik, hogy a téma érdekli őket. Művészfilm-sorozat vetítését is tervezik. Kevés előadásban , de sorozat jelleggel mutatják majd be egy-egy ország filmművészetének kiemelkedő alkotásait. Újdonságok A tanácskozáson kis részletkérdésekre is kitértek , ám ezek is a közönség érdekeit szolgálják. Meg kívánják oldani például, hogy korszerű légkondicionáló berendezés szabályozza a nézőtéren a hőmérsékletet. Gondolkodnak például a szombat délelőtti előadások bevezetésén. Növelni kívánják a matiné-előadásokat , és még szorosabban szeretnének együttműködni az iskolákkal, hogy minél több fiatal jusson el az ifjúsági előadásokra. Ennek érdekében a moziüzemi vállalat rendszeresen ajánló témajegyzéket bocsát az iskolák rendelkezésére. A rendhagyó mozilátogatás eredményesen zárult. A tanácskozáson elhangzottak is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a Turul Filmszínház még eredményesebben tölthesse be fontos kulturális feladatát. • <g. ?•) Amiben vetekedhetünk A mi munkánk nyeinek mérésében a eredmészámszerű megközelítés nem mindig megbízható — mondta a minap egy népművelő. Nem kedveszegetten, hanem realistaként tette hozzá, hogy makai igyekezete megbecsülést, elismerést érdemel. Ezúttal a tervszámok mellé odakívánkozott a közéletiség fokozására, a szocialista irodalom termékeinek közreadására irányuló törekvések megfogalmanapság is azért nemegyszer mása is, így meggyőző a terv: elvárja a közönség, a közvélemény a látványos, mutatós végeredményt, mondjuk évadi záráskor. Ismét eszembe ötlött ez, amikor a napokban nyilatkozatot olvastam, miszerint a negyedik ötéves tervben „a számítások szerint — évenként átlagosan 40 millió forinttal növekszik a könyvforgalom, s így a tervidőszak végén 1,2 milliárd forintért vásárolunk olvasnivalót”. Gondolom, nem csupán dési otthon igazgatók, művelőszaki körvezetők, ismeretterjesztők, de akár például a filmszínházak vezetői is bizony örömmel nyilatkoznának a „két évtivet a mutatós számszerűzed óta tartó állandó forgalom- eredményeknek. A falusi műnövekedésről”— s ennek művelődési intézményekben ma Ahol a számok nem ilyen beszédesek, a politikai, művelődési alapállás viszont jó, ott nyilván új módszerekkel is próbálkozni kell. A látványos eredmény nem akkor „fut be”, amikor mindig azt leginkább várnánk, szeretnénk. Ám nem is ez a döntő. Az „egyszerű”, közhírré tenni nem érdemes siker éppúgy siker, része, eleme az előrejutásunknak. A könyvkiadás ilyen bíztató eredményei elsősorban azokat a területeket juttatták eszembe, ahol igyekezetben, lelkiismeretességben úgyszintén nincsen hiány, ám a konstelláció nem kedmán számokban is nagyon bíztató terveikről. Nem teszik, mert a folyamat, a pozitív változás nem mindig hoz például — ha lassan is — mélyreható változás végbe. Új formákat kell meg keresni, ami nem feltétlenül nem egyszerre keveseknek nyújt — sokat. Mindez (nemegyszer buktatók árán is) napról-napra, évről-évre csak tömegeket mozgat meg hamegnyugtató eredményeket. Az ideológiai, kulturális élet bonyolultságát nem lehet egy__ ____________ grafikon-sémában kivetítve csupán folyamatában értékelhető, alapos vizsgálódás után lehet mérlegelni. Egy kicsiny településünk nem fog ezres, tízezres számokat produkálni, másokkal vetekedhet. Amiben hogy viszonyításban milyen eredményeket ér el, de legfőképpen, hogy tervszerűen átgondoltan törekednek-e ott kultúrpolitikai szándékaink realizálására. Ebben mindenütt egyformán eredményes munkát kell végezni, szemléletessé tenni. el. Nem a számok döntik csak tudatformáló munkánk, művelődésünk hol áll. Ebből természetesen nem a számokban is megfogalmazható, kimutatható eredmények iránti kétségekre kell következtetni, hiszen azért a „tartalmas számok” mégiscsak meggyőző erejűek. Az említett nyilatkozatban is rögvest azt kerestem: milyen tartalmat ígér a lenyűgöző számokhoz a Kiadói Főigazgatóság. Kétség persze nem fér ahhoz, hogy könyvkiadásunk kultúrpoliti (is) i Pályaválasztás IV. Szakosított osztályok Már az általános iskolában orosz tagozat iránt, mert más meg lehet állapítani — nagy szakosítású osztályunk nem körvonalakban, tágabb értelmezésben — a gyerekek érdeklődési körét. Persze, ez nem azt jelenti, hogy egyik vagy másik tanuló megmarad a választott kedvelt értdeklődési körben, feltétlenül azt választja életpályának. A legtöbb gyerek értelme, tudása, felfogása kiteljesedésével, gazdagodásával egészen más irányba is tájékozódhat — még a gimnázium befejezése után is. A szakosított osztályokról, a helyezkedés, hiszen a nyelvtuvolt. Négy éve indult a matematika tagozat. Általában az orosz tagozatot végzettek közül évente 10—13-an jelentkeznek főiskolára, egyetemre. Nem mindenki nyelvszakra, többen műszaki főiskolára is, hisz itt is nagyon fontos az orosz nyelv tudása. Évente 3 —4 diákunk jelentkezik tanári pályára is. — Az idegen nyelvet végzőknek nem probléma az elpályaválasztásról beszélgettünk el Körmendy Gézával, a tatai gimnázium igazgatójával és Keller György matematikus tanárral. — Első szakosított lyunk az orosz tagozat osztávolt — kezdi az igazgató. — Évente több mint 30 „oroszost” bocsátottunk ki. Ez elég szám. Az első években nagy nem is válogattuk meg a jelentkezőket, két éve szelektálunk, Más, mint mondják, kincs. Nagyon igaz az, hogy ahány nyelvet beszél az ember, annyi embert ér. Több orosz tagozatosunk dolgozik az IBUSZ-nál, a MALÉV-nél, stb. Nagyon jól megállják a helyüket. Szeptember elsejétől orosz—angol tagozatottunk 118—18 tanulóval, iniíegy osztályban, s ez nagyobb lehetőséget ad majd az alapos válogatásra, így valóban öt-hat fővel jelentkeznek csak leginkább arra érdemesek ke a többen. Valószínűleg azért is rülnek be mindkét nyelvcsovort nagy az érdeklődés az portba. Megyénkben ez lesz az egyetlen angol tagozati osztály. — Előnyben részesülnek-e a szelektáláskor a fizikai dolgozók gyermekei? Milyen az arany? — Természetesen előnyben részesülnek. Különben az iskolában a tanulók több mint a fele fizikai dolgozók gyermeke. — Mi a helyzet a matematika tagozaton? — Eredményekkel még nem dicsekedhetünk — válaszolja Keller György, — mivel első kibocsátásunk idén lesz. Előbb mi is hirdetés-jelentkezés alapján vettük fel a tanulókat, de mivel az érdeklődés fokozódott (ugyanígy a lemorzsolódás is), ma már elbeszélgetünk a matematikára jelentkezőkkel, ellenőrizzük felkészültségüket. Évente 40—50 tanulóból választunk ki 30-at. Ha valaki év közben „megcsömörlik” a matematikától, minden további nélkül átmehet a másik osztályba. Úgy hiszem, a matematika olyan tantárgy, aminek mindenütt hasznát veszik, még azok is, akik például ápolónőképzőbe jelentkeznek. Természetesen a jobb képességű gyerekekkel még a szakkörökben, korrepetálásokon is foglalkozunk. Belőlük kerülnek ki aztán a tanulmányi versenyek résztvevői. A matematika tagozaton eléggé magasak a követelmények, mi azt is szeretnénk, ha a legalkalmasabbak,legtehetségesebbek jönnének hozzánk a megye minden részéről. Pest, Fejér és Győr megyéből 11 diákunk tanul a tagozaton. Még egy: az első osztályban a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 61 százalék... Amire szintén büszkék vagyunk, matematika tagozat ez évben a végző diákjainak 75 százaléka akar tovább tanulni. — Milyen a kapcsolatuk az általános iskolákkal? — A város általános iskoláiban a második félévtől matematikai előkészítőt szervezünk a nyolcadikosok számára (a múlt évben is volt ilyen), ahol különös figyelemmel foglalkozunk a fizikai dolgozók gyermekeivel. — ez — 8.20: KOSSUTH RADIO A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kamarazenekara játszik. 8.50: A kék dosszié. Regény folytatásokban. 9.10: Versenyművek. 10.05: ..Nyitnikék" — Kisiskolások műsora. 10.40: fides anyanyelvünk. 10.45: Offenbach: Hoffmann meséi. 10.59: Lottóeredmények. 11.00: Hangos levél a .,Barátság H” kőolajvezetékről 11.10: Bécsi klasszikus zene. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Tánczenei koktél. 13.15: László Annie énekel. 13.45: Arcok a munka közben. 14.00: A Gyermekrádió műsora. 14.25: Iskolarádió. 15.10: Zongoramuzsika. 15.24: Eötvös József élete és Operettrészletek művészete. 15.44: 16.05: Új élet Hortobágyon. 17.05: Külpolitikai figyelő. 17.20: A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának új felvételei. 17.45: Mikrofórum. 10.00: A zene nem ismer határokat. 18.45: Verdi: Don Carlos — Jelenet és Posa halála. 19.35: Evelyn. Rádiójáték. .20.40: Lemezek közt válogatva... 21.13: Láttuk, hallottuk... 21.33: Az Állami Népi Együttes műsor4í>.M. 22.20: Meditáció. 22.30: Mi újság az Operában? 23.30: Könnyűzene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Operarészletek. 8.50: Időszerű nemzetközi kérdések. 900— 10.00: Ezeregy délelőtt. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.43: Kívül az időn. 11.58: A magyar népballadák Világából. 12.23: Szimfonikus zene. 14.00: Mindenki kedvére kettőtől hatig... 18.10: A kórusirodalom mesterei. 18.30: Emberül dolgoztak. 19.00: Új könyvek és stúdiót. 19.15: Kapcsoljuk a 22- 20.50: Verbunkosok 21.12: Muzsikáról fiataloknak. 21.45: Ismeretterjesztő előadás. 22.00: Esti hangulatban. TELEVÍZIÓ 8.05: Iskola-tv. 17.23: Hírek. 17.30: 13.10: Iskola-tv. Ebédszünet. Balogh Mária riportműsora. 18.10: Kompozíció. A Képzőművészeti Rovat magazinja. 18.40: Konzultációs műsor. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 30.00: India felfedezése. 4. Kelet és Nyugat. 21.00: Zene. 21.20: Oda-vissza. Tévéjáték. 22.10: Tv-híradó — 2. kiadás. BRATISLAVAI TV 18.35: Hírek 16.40: Dickens-elbeszélések filmen. 17.05: Katonák műsora. 17.45: Tarka műsor. 18.15: A barátság olajvezeték. 18.40: Esti mese. 19.00: Tv-híradó 19.30: Illúzió és valóság. Dokumentumfilm. 20.00: Utazó kamera. 20.35: Szilveszteri bohózat. 22 00: Tv-híradó. Ma rádió- és tv-műsor 19TL január 29. pentek Végh Antal: Holnap vasárnap (regény) (72.) Nem mehetünk el a szálló elől, mert Jani azt mondta, idejön Gedával. S nekünk itt kell őket várni. Péter véletlenül megnézi az órát, háromnegyed öt. — Mennyi? — S nem hisszük, hogy a Péter órája jól jár. — Az lehetetlen — nézem én is —, Jani azt mondta, hogy Godával kettőre jönnek. Az az óra siet, vagy nem jár reggel óta. Az óra jár, nem siet, s mi Péterrel egymás arcába nézünk. Idegenül, fáradtan, s nincs semmi kifejezés az arcunkon, mint ahogy nem is tudunk mondani semmit. Állunk az utcán a szálló előtt, s nem vesszük észre az utcát. Péter zsebében tantuszt keres. Átmegyünk a másik oldalra, a telefonfülkéhez. —• Háromhuszonnégy — négyhuszonkettő — motyog Péter, s újra remeg a keze. Háromhuszonnégy - négyhuszonkettő, súgja magának s látom, az ujjának nincsenek reflexei. — Dzső, te vagy — súgja egy női hang lágyan, de én is egészen jól hallom. Te vagy, Dzsó, drága? — Nem kérem, Janit keressük. Délelőtt már beszéltünk vele ezen a számon. — Ja? A Dzsót keresik? rámondja sértődötten, amiért mi tudatlanul Janinak degradáltuk... — A Dzsó, a Dzsó — énekli —, a Dzsónak el kellett utazni. Maguk ezt nem tudták? — Oh, képzeljék... — mondja, hogy ő Dzsó menys asszonya, a Méry — Dzsót, ha ismerjük, biztosan beszélt róla —, mert Dzsó olyan aranyos pofa, mindenkinek beszél őróla, a menyasszonyáról. Aztán áradozik, Pétert szóhoz sem engedi jutni, aztán folytatja. — Szegény Dzsónak — nyafogja — egy ronda állami gazdaságba kellett ma délben utazni a Gedával, ahol nincs csak szúnyog és békajaj... brrr — szegény Dzsó! — Nem hagyott meg nekünk valamit a motorral kapcsolatban? — kérdezi Péter. — De, persze, mondott a motorról valamit Dzsó, ha lesz ott motorja az állami gazdaságnak, majd feljön őérte, s leviszi, Dzsóval ez egy isteni út lesz...! Aztán azt mondta, ne haragudjunk, most már letetsszi a telefont, mert Dzsó azt ígérte, mihelyt kiér, őt fel fogja hívni abból a ronda állami gazdaságból, s r«már minden percben várja, isten őrizzen, hogy Dzsó addig hívja őt, míg velünk most telefonál, mert Dzsó nagyon aranyos, de borzasztó féltékeny, és Dzsó... Péter letette a kagylót, megtörölte a homlokát. Elindultunk az állomás felé az utcán, Péter meg én. Aztán leültünk a vonatban. Tág, széles mezőket szelünk ketté, s néha városokat is hasítunk keresztül, mintha ez a vonat fényes acélcsíkon sikló nagy, fekete kés lenne. Ülünk, idegenül nézünk egymás arcába, számoljuk a kattanásokat, az ütemes sistergést, számoljuk céltalan, a telefonoszlopokat, értelmetlenül, érezzük, semmi közünk masgunkhoz. Péter két szendvicset vesz. Rágjuk, őröljük, nem tudunk belőle nyelni, s nedves gombóccá keményedik a szánkban. Nincs íze, nincs szaga, akár cipőtalpat is rághatnánk helyette. Néha a szürkebarát, bor szaga csapja meg az orrom. De nem tudom, honnan jön a szag, néha az ízét is érzem, s mintha lágy, nyálas száj tapadna a számra. Az íz, és a szag nem tudom honnan jön, lehet a számból, lehet, hogy át van itatva vele minden, vagy talán az agyamból csúszik ki? Nincs is itt semmiféle szag és íz, csak visszaemlékszem rá. Aztán nekihűtjük fejünket a kocsi oldalának, s nyitott szemmel alszunk, kábulunk s érezzük, egyénként zsibbadnak el idegsejtjeink. Az enyém ugyanúgy, mint a Péteré. Robog velünk a vonat és mi nem merjük magunknak se megmondani, hogy mi most hazafelé megyünk. Egyáltalán, haza lehet-e menni és egyébként is, hova megy ez a vonat? Sokkal tisztességesebb dolog lenne tőle, ha egy idegen homoksivatagba szaladna, s ott kizavarnának bennünket a kocsiból. Minden vágyam az, hogy Klárira gondolhassak. Erőlködöm, hogy ne gondoljak rá. Mert ha rágondolnék, tisztáznom kellene először magamban egy s némely dolgokat, amit most nem bírnék végiggondolni. Aztán az jut eszembe, mi lenne, ha Klárikának a száját szürkebarátszagú idegen férfiak csókolnák. És Klárika részegen nyújtaná mindegyiknek a száját, akárhánynak, sorba, sorba, úgy, ahogy jönnének. És a sorban egy lennék én is. — Mi van veled, vitézlő? — kérdezi Péter. — Töröld meg a homlokodat — s zavartan tekintünk ki az ablakon, ahol semmit, de semmit nem lehet látni! Sűrű és sötét éjszaka borul ránk , kétoldalt a vonat ablakából. A kocsi plafonján a kis égő, sárgán és jószándékúan pislog s minden döccenésre ijedten megrebben. Most éjszaka van, az idő nincs kímélettel az emberre, el fog jönni a reggel, s bizonyos, hogy reggel hazaérünk. (Folytatjuk)