Dolgozók Lapja, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

1971. április 8. csütörtök DOLGOZÓK LAPJA 3 A bányászkodásnak jövője is, becsülete is van országunkban Az ünnepi díszbe öltözött tatabányai Nép­ház kicsinek bizonyult a délután fél négy­kor kezdődött választási nagygyűlés közönsé­­ge számára. Sokan tartózkodtak az előcsar­nokban, s jutott az érdeklődőkből a Népház előterébe is. Az úttörők virággal üdvözölték az elnökség tagjait. Kreszner László nyitotta meg a gyű­lést, majd Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke emelkedett szólásra. A népi állam betölti hivatását TISZTELT NAGYGYŰLÉS! Engedjék meg, hogy nagygyűlésünk min­den résztvevőjének, Tatabánya választópol­gárainak átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, vala­mint népköztársaságunk kormányának üd­vözletét. A továbbiakban arról szólt Fock elvtárs, hogy néhány hónapon belül negyedszer jö­hetett Tatabányára. Itt választották meg a párt X. kongresszusa küldöttének. Követke­ző látogatásakor tatabányai és oroszlányi bányászokkal találkozott, hogy megbeszélje­­ és tanulmányozza az élet által itt felvetődött problémákat, s ezzel is hangsúlyozza a bá­­nyászat jelentőségét. Harmadik tatabányai látogatásán az a megtiszteltetés érte, hogy Tatabánya-Újváros országgyűlési képviselő­jelöltjének fogadták el. — Megtisztelő számomra — mondotta Fock elvtárs — egy olyan nagy múltú munkásvá­ros jelöltjének lenni, amely az osztályküzde­lem nagy, nyílt összecsapásainak idején, úgy­­szintén a béke, az alkotó munka, az egykori széncsaták és a későbbi, mindig talpig em­bert kívánó helytállásnak az időszakában példát mutatott. . . Tudom, hogy Tatabányán nemcsak bányá­szok élnek, hanem a legkülönbözőbb fog­lalkozású emberek, sőt a bányászcsaládod­ban sem csak bányász foglalkozásúak van­nak. Munkát akarnak találni például a bá­nyászok leányai is. Ha csupán a bányászat­tal törődünk és nem úgy, ahogy azt ma délelőtt láttam, akkor a családok nem le­hetnének boldogok, mert leányaiknak, asszo­nyaiknak a várostól messze kellene mun­kára menniük. örülök, hogy már reggel eljöttem Tata­­bányára. Utam néhány gyárba vezetett. Az alumíniumkohót kivéve többségükben nők­kel találkoztam. Az a véleményem, hogy a kormánynak szem előtt kell tartania ezt a kérdést. Olyan vidéken, ahol többségeben nehézipar van, törekednünk kell a könnyű­ipar telepítésére, nőknek megfelelő munka­­alkalmak teremtésére. Ahogy körülnézek a teremben, látom, ke­vesen vannak nálam idősebbek. S ha Goda János veterán, akkor én is az vagyok. S a velem egykorúak emlékeznek rá, hogy vala­mikor sokat jártam Tatabányára, Komárom megyébe, amikor a néphatalom kivívásáért harcoltunk. Történészek egy sereg iratot bá­nyásztak elő és bizonyították, mikor, hol jártam Komárom megyében. Akik akkor velem dolgoztak, megmondhatói, hogyan fe­­leltem meg annak amit vártak tőlem, ho­­gyan végeztem a munkámat. Felvetődik bennem a gondolat, mennyire tudok majd eleget tenni képviselői felada­tomnak. Ha legalább annyiszor el tudok majd jutni mint a régebbi időben, akkor a kormányzati munkám mellett is jórészt min­dent meg tudok oldani. Mire leszek majd képes a kormányzati munka mellett?­ Arra, hogy megismerjem Tatabánya lakosságának­ legfőbb gondjait és képviseljem azokat, amennyiben nem ellentétesek a népgazdaság érdekeivel. Nagyon jól emlékszem, Kreszner elvtárs mondta a jelölőgyűlés alkalmával, hogy min­den támogatást megadnak a képviselői mun­kám ellátásához. Ha ezt a támogatást meg­kapom, akkor úgy hiszem megfelelek majd annak, amit várnak tőlem. A következőkben a Hazafias Népfront programjának jelentőségét hangoztatta Fock elvtárs. Kiemelte,­­ hogy a lakosság kedvező politikai légkörben biztonságosan és nyugod­tan dolgozhat. A népi állam betölti hivatá­sát. Újabb feladataink középpontjába került a demokratizmus további erősítése, kiterjesz­tése. A folyamat szerves része az üzemi de­­mokratizmus fejlesztése. Az utóbbi négy esztendő eredményei kö­zül kiemelte, hogy sikeres volt a gazdaság­­irányítás jelenlegi rendszerére történt átté­rés. A reform elősegítette tervgazdálkodásunk fejlődését az alapvető társadalmi érdekek ér­vényre juttatását. A társadalmi igények kielégítése — Alapvető céljaink változatlanok a ne­gyedik ötéves tervben — foglalkozott a ten­nivalókkal Fock Jenő. — Az építő munka üteme esztendők óta töretlen, s mindannyi­unk közös érdeke, hogy ez a jövőben is így legyen. Ezután is a társadalmi termelő tevé­kenység intenzív fejlesztésére törekszünk. Egyaránt fejleszteni kívánjuk az ipart és a mezőgazdaságot. Elsősorban a szocialista országokkal, de a tőkés világgal is bővítjük kooperációs kapcsolatainkat. Szükségesnek tartjuk a szocialista integráció magasabb fo­kára való eljutás módjainak kimunkálását. A nemzeti jövedelem felosztásában továbbra is fenn akarjuk tartani a felhalmozás és a fogyasztás eddigi helyes arányát. Arra tö­rekszünk, hogy ezután is biztosítsuk a gaz­daság gyorsuló növekedésének és a népgaz­daság tartós egyensúlyának alapvető felté­teleit. Alapvető célunk a jogos társadalmi igé­nyek­ mind teljesebb kielégítése. Ezt olyan mértékben tudjuk megval­ósí­tani, amilyen mértékben termelésünk gazdaságossága és ennek legfontosabb tényezője, a termelékeny­­ség fejlődik. A termelékenység emelése az egyetlen le­hetősége az ismert munkaerő probléma meg­oldásának is. A termelésbe bevonható új munkaerő létszáma korlátozott. Úgy tűnik, hogy a vállalati anyagi ösztönzés önmagá­ban nem elég hatékony eszköze az élőmun­kával való takarékosságnak. Erősítenünk kell tehát azokat a közgazdasági ösztönzőket, melyek lendületet adhatnak az építésnek és az automatizálásnak is. A szénbányászat jelentősége Az utóbbi évek során a gazdasági prog­nózishoz viszonyítva, lényegesen nagyobb az energiaigény. Biztosítani fogjuk, hogy a szén­bányászat megnövekedett feladatait zavar­talanul elláthassa. Ezek a feladatok nincse­nek ellentétben a hazai szénhidrogén prog­rammal. Helytelenül vélekednek, akik szem­­beállítják a két kérdést. Ezért mielőbb hozzá kell látni olyan bá­nyanyitási munkálatokhoz, a termelékenysé­get növelő fejlesztéshez és a széntermelés kapacitásának olyan pótlásához, amelyek ré­vén biztosítható — az egyébként kedvezően alakuló energiastruktúra változásai mellett is — a korszerű, az igényekhez igazodó szén­­termelés. A bányászokat pedig ezután is megkülönböztetett erkölcsi és anyagi meg­­becsülésben kell részesíteni. Népgazdaságunk jelenlegi és távlati igé­nyeit alapul véve, a kormány már korábban intézkedéseket tett a jó minőségű szenet ter­melő szénmedencék rekonstrukciójának foly­tatására. A kormányhatározatban külön hangsúlyt kapott a tatabányai, a do­rogi, és az oroszlányi szénmedencék új bányatelepítési lehetőségeinek vizsgálata. Új bányák nyitására van szükség, mert a készletek fogynak, egyes aknák kimerülnek, s ezek kiesését pótolnunk kell. A kormány a bányászlétszám stabilizálá­sára és a többlettermelés ösztönzésére je­lentős — mintegy 260 millió forint összegű — bérpolitikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezték a föld alatti dolgozók pótszabad­­ságát, a hosszabb ideje ilyen szolgálatot el­látók évi fizetett szabadsága 24 napnál is több lehet. A termelő dolgozók évi összes szabadsága — az engedélyezett pótszabad­ságokkal — elérheti a 36, a kiszolgáló dől, gőzöké a 30 napot. Egyszóval a szénbányá­szatnak országunkban van jövője, bányá­szainknak van perspektívája és becsülete, amire büszkék lehetnek. Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben még az első félévben megtárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejlesz­­tési programját és meghatározza energia­­szükségletünk kielégítésének legfontosabb feladatait. A nemzeti jövedelem és az életszínvonal jövedelemelosztásunk fő arányait és fel­­használásának irányát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön fel­használ­ásra. — A munkásosztály állama — összhang­­ban a párt általános irányelveivel és egyet­értésben a szakszervezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét. A miniszterelnök megállapította, hogy a lakosság anyagi javakkal történő ellátása ja­vult az elmúlt esztendőkben. Nem lehe­tünk azonban teljesen elégedettek. A kor­mány kötelezte az irányító szerveket, hogy tárják fel az árváltozások valódi okait. Szi­gorúbban járjanak el azokkal szemben, akik megfeledkeznek a nép érdekeiről. — Árhatóságaink — mutatott rá Fock elv­társ — és a népi ellenőrzés társadalmi mun­kásai tavaly több mint 30 ezer árellenőr­zést tartottak. A szükséges intézkedések mel­lett — mint árkiegyenlítések, árkorrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelentős gazdasági bírságot. — örvendetes — folytatta —, hogy a fej­lődés olyan fokára értünk el, mikor a ter­melést meghaladó ütemben növekszenek a szolgáltatások. A szolgáltatás azonban nem szívesség, hanem kötelesség. Nem valami­féle kegy gyakorlása, hanem a dolgozó nép munkájával megteremtett jobb életkörülmé­nyek, magasabb életszínvonal szükségletei­nek kielégítése. A szolgáltatásra hivatott vál­lalatok, intézmények ne játsszanak hatósá­got, hanem a szolgáltatóhoz illő módon, megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dol­gozó embert. Jövedelempolitikai kérdésekről szólva, a kormány elnöke kifejtette: arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint változzanak a keresetek. A családi körülmények ma még nagy különbségeket okoznak. A sokgyerme­kes családokra például nagy terheket rónak a nevelési költségek. Ezért népgazdasági terveinkkel összhang­ban rendszeresen emelnünk kell majd a csa­­ládi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelési költségeinek jelentős hányadát az állam közvetlenül magára vál­lalja. A nyugdíjak automatikus emelése is eny­hít némileg a nagy családok gondjain. Büsz­kék lehetünk szociálpolitikai eredményeink­re. A családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett csa­ládi pótlék összege pedig az 1965. évi 1600 millió forintról tavaly 2800 millió forintra emelkedett. Gyermekgondozási segélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fi­zettek ki. A nyugdíjakra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt és 1970-ben 13100 millió forint volt. A kormány elnöke hivatkozott arra, hogy a múlt év végén 1 millió 453 ezer nyugdí­jas, járadékos élt. Problémáik csupán állami gondoskodással nem oldhatók meg. Felhív­ta a vállalatok, intézmények, termelőszövet­kezetek figyelmét, tegyenek eleget természe­tes emberi kötelességüknek és többet törőd­jenek az egyedülálló idős emberekkel. 1 millió 200 ezer ember új otthona —• Életszínvonalunk egyik nagyon fontos tényezője a lakáshelyzet alakulása — hang­súlyozta Fock Jenő. — A negyedik ötéves tervben további 400 ezer új lakást építünk. Ennek eredményeként öt esztendő alatt — lakásonként három személyt számítva — 1 millió 200 ezer ember költözik új otthon­ba. Arra törekszünk, hogy a családok minél kulturáltabb körülmények között éljenek. — Közvéleményünk időszerűnek és szük­­ségesnek tartotta a lakásgazdálkodás átfogó rendezését is. A nemrég hozott határozatok megvalósításától a lakásviszonyok további ja­vulását, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb megosztását várjuk. Tudjuk, hogy egyes bányavidékeken a la­kásellátás az utóbbi években nem fejlődött kielégítően. Sok lakás vár felújításra. Ami­kor a bányászcsaládokról való gondoskodást említem, arra is gondolok, hogy figyelemmel kell lennünk az alábányászás miatti kény­szerű szanálásokra. Éppen ezért fokozni kell a lakásépítkezés ütemét a bányavidékeken. Komárom megyében, a harmadik ötéves terv éveiben több mint 11 ezer lakás épült. A jelen tervidőszakban a megyében 15 000— 16 000 lakás épül. A megyében 1975 év vé­gére a lakásállomány meghaladja majd a 100 ezret. Úgy vélem, ezzel már sok család gondján enyhítünk. Egy év alatt 1 milliárd 520 millió forint béremelésre Fontos megbízatásnak teszek eleget, ami­kor most tájékoztatom önöket és egyúttal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik öt­éves terv életszínvonalemelési előirányza­taival — a következő központi bérintézke­­déseket hajtjuk végre: Felemeljük az alsó- és középfokú oktatási intézmények és az óvodák pedagógusainak illetményét 20 százalékkal. Ez az intézkedés mintegy 110 ezer pedagógust érint. Felemeláuk­ az orvosok, a csúszecflBdt bérét szintén 20 százalékkal. Továbbá az egészségügyi középkáderek (ápoló, laborán­sok, asszisztensek, műtősök, stb.) bérét 5— 10 százalékkal. Az alsó- és középfokú okta­tási és egészségügyi intézmények egyéb al­kalmazottainak bérét 10 százalékkal. Emeljük a fegyveres erők és testületek kö­telékében szolgálatot teljesítő hivatásos ál­lományú tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. A Béremelésre hozott határozat végrehaj­tása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az­ érintett kategóriákhoz tartozók életszínvonalának javítására. A bér­­intézkedések révén több mint 400 ezer eme bér jövedelme emelkedik. A végrehajtás kimunkálása az érintett minisztériumok és szakszervezetek közös és felelősségteljes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyenlősdi. Például a pedagógusoknál a béremelést fel kell egyben arra is használni, hogy a termé­szettudományos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar, a ke­reskedelem területén helyezkedjenek el egy­két évi nevelői tevékenység után. Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk, amikor számba kellett ven­nünk a költségvetésben mutatkozó ismere­tes hiányokat. Mégis így határoztunk, mert gazdasági életünk fejlődési tendenciáit ked­vezőnek ítéljük. Tudjuk, hogy az életszínvo­nal további növelését elősegítő lépés is hoz­zájárul a munkakedv és felelősség növelés­­éhez. Tudjuk, hogy a mostani intézkedéssel ko­rántsem oldottunk meg minden égető prob­lémát. Éppen a most lezajlott szakszerveze­ti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területen is tennivalónk bőven.­­ A problémákat az ország anyagi ere­jéhez mérten sorra, rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk tanúsíthatja. A mostani bérpolitikai intézkedések azokat érintették, akiknek a bérét legrégebben ren­­deztük, akik a legjelentősebben maradtak el mások bérszínvonalától. Együttműködés a szocialista országokkal A nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozva a kormány elnöke hangsúlyoz­ta, hogy a mostaninál hatékonyabban kell kiaknáznunk a nemzetközi együttműködés­ben rejlő lehetőségeket. Elő kell segítenünk a szocialista gazdaságok integrációs folya­matát. Időszerű, hogy a KGST-országok sokoldalúan egyeztessék gazdaságpolitikai elképzeléseiket. Be kívánunk kapcsolódni az energiarendszerek, az olaj- és gázvezetékek közös építésébe. Határozottabban léphetünk előre, a kész és félkész termékeknél a nem­zetközi munkamegosztás fejlesztésében, a természeti és ásványi kincsek közös kiter­melésében. Ezután a nemzetközi politika időszerű kér­déseivel foglalkozott Fock Jenő. Emlékezte­tett az elmúlt időszak egyik legjelentősebb külpolitikai kezdeményezésére, a Varsói Szer­ződés tagállamai „Budapesti felhívására ”. Leszögezte: kormányunk álláspontja szerint elérkezett az idő, hogy a bizonytalan európai viszonyok rendezettebb alapokra kerüljenek. Külpolitikai tevékenységü­n­k úgy véljük, elérkezett az ideje, hogy Európa országai áttérjenek az európai biztonsági ér­tekezlet előkészítésének aktívabb szakaszá­ra, a tanácskozás sokoldalú előkészítésére. A kétoldalú konzultációk után a további elő­­­rehaladás céljából szükséges, hogy az euró­pai államok képviselői együttesen tanácskoz­zanak és véglegesen megállapodjanak a leg­fontosabb kérdésekben. A szocialista országok — közöttük hazánk — továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki az európai biztonsági értekezlet összehí­vása érdekében. Többek között azzal is elő­segítik, hogy igyekeznek megoldani Európa legégetőbb vitás problémáit. A múlt évben aláírt szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyu­gatnémet szerződés jól szolgálja az európai biztonság ügyét. A szerződések ratifikálása azonban még hátra van. A ratifikálás elhú­zása, sőt megakadályozása érdekében so­rompóba lépett mind az amerikai imperia­lizmus, mind a nyugatnémet reakció. Szeretném nagyon határozottan leszögezni: tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az eu­rópai biztonság ügye csak a szocialista or­­szágok számára fontos, a kapitalista orszá­­goknak nem. Az európai béke és biztonság létfontosságú az összes európai országok szá­mára. Ezért mindenkinek munkálkodnia kell annak megszilárdításán. — A Magyar Népköztársaság — szoros egységben a többi szocializmust építő ország­gal — erejéhez mérten segíti az indokínai népek szabadságharcát. Szolidárisak vagyunk osztály­testvéreinkkel, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság népével. Álláspontunk szerint a délkelet-ázy problémák hamarabb megoldódnának, ha vulna az együttműködés a Kínai Népköztá­r­sággal, ha szorosabbra zárulnának a sor a Kínai Népköztársaság és a világ kommu­­nista és munkásmozgalmai között. Ezért (Felúaítás « 4 dld Man>) Választási nagygyűlés Tatabányán

Next