Dolgozók Lapja, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
1971. április 8. csütörtök DOLGOZÓK LAPJA 3 A bányászkodásnak jövője is, becsülete is van országunkban Az ünnepi díszbe öltözött tatabányai Népház kicsinek bizonyult a délután fél négykor kezdődött választási nagygyűlés közönsége számára. Sokan tartózkodtak az előcsarnokban, s jutott az érdeklődőkből a Népház előterébe is. Az úttörők virággal üdvözölték az elnökség tagjait. Kreszner László nyitotta meg a gyűlést, majd Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra. A népi állam betölti hivatását TISZTELT NAGYGYŰLÉS! Engedjék meg, hogy nagygyűlésünk minden résztvevőjének, Tatabánya választópolgárainak átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, valamint népköztársaságunk kormányának üdvözletét. A továbbiakban arról szólt Fock elvtárs, hogy néhány hónapon belül negyedszer jöhetett Tatabányára. Itt választották meg a párt X. kongresszusa küldöttének. Következő látogatásakor tatabányai és oroszlányi bányászokkal találkozott, hogy megbeszélje és tanulmányozza az élet által itt felvetődött problémákat, s ezzel is hangsúlyozza a bányászat jelentőségét. Harmadik tatabányai látogatásán az a megtiszteltetés érte, hogy Tatabánya-Újváros országgyűlési képviselőjelöltjének fogadták el. — Megtisztelő számomra — mondotta Fock elvtárs — egy olyan nagy múltú munkásváros jelöltjének lenni, amely az osztályküzdelem nagy, nyílt összecsapásainak idején, úgyszintén a béke, az alkotó munka, az egykori széncsaták és a későbbi, mindig talpig embert kívánó helytállásnak az időszakában példát mutatott. . . Tudom, hogy Tatabányán nemcsak bányászok élnek, hanem a legkülönbözőbb foglalkozású emberek, sőt a bányászcsaládodban sem csak bányász foglalkozásúak vannak. Munkát akarnak találni például a bányászok leányai is. Ha csupán a bányászattal törődünk és nem úgy, ahogy azt ma délelőtt láttam, akkor a családok nem lehetnének boldogok, mert leányaiknak, asszonyaiknak a várostól messze kellene munkára menniük. örülök, hogy már reggel eljöttem Tatabányára. Utam néhány gyárba vezetett. Az alumíniumkohót kivéve többségükben nőkkel találkoztam. Az a véleményem, hogy a kormánynak szem előtt kell tartania ezt a kérdést. Olyan vidéken, ahol többségeben nehézipar van, törekednünk kell a könnyűipar telepítésére, nőknek megfelelő munkaalkalmak teremtésére. Ahogy körülnézek a teremben, látom, kevesen vannak nálam idősebbek. S ha Goda János veterán, akkor én is az vagyok. S a velem egykorúak emlékeznek rá, hogy valamikor sokat jártam Tatabányára, Komárom megyébe, amikor a néphatalom kivívásáért harcoltunk. Történészek egy sereg iratot bányásztak elő és bizonyították, mikor, hol jártam Komárom megyében. Akik akkor velem dolgoztak, megmondhatói, hogyan feleltem meg annak amit vártak tőlem, hogyan végeztem a munkámat. Felvetődik bennem a gondolat, mennyire tudok majd eleget tenni képviselői feladatomnak. Ha legalább annyiszor el tudok majd jutni mint a régebbi időben, akkor a kormányzati munkám mellett is jórészt mindent meg tudok oldani. Mire leszek majd képes a kormányzati munka mellett? Arra, hogy megismerjem Tatabánya lakosságának legfőbb gondjait és képviseljem azokat, amennyiben nem ellentétesek a népgazdaság érdekeivel. Nagyon jól emlékszem, Kreszner elvtárs mondta a jelölőgyűlés alkalmával, hogy minden támogatást megadnak a képviselői munkám ellátásához. Ha ezt a támogatást megkapom, akkor úgy hiszem megfelelek majd annak, amit várnak tőlem. A következőkben a Hazafias Népfront programjának jelentőségét hangoztatta Fock elvtárs. Kiemelte, hogy a lakosság kedvező politikai légkörben biztonságosan és nyugodtan dolgozhat. A népi állam betölti hivatását. Újabb feladataink középpontjába került a demokratizmus további erősítése, kiterjesztése. A folyamat szerves része az üzemi demokratizmus fejlesztése. Az utóbbi négy esztendő eredményei közül kiemelte, hogy sikeres volt a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerére történt áttérés. A reform elősegítette tervgazdálkodásunk fejlődését az alapvető társadalmi érdekek érvényre juttatását. A társadalmi igények kielégítése — Alapvető céljaink változatlanok a negyedik ötéves tervben — foglalkozott a tennivalókkal Fock Jenő. — Az építő munka üteme esztendők óta töretlen, s mindannyiunk közös érdeke, hogy ez a jövőben is így legyen. Ezután is a társadalmi termelő tevékenység intenzív fejlesztésére törekszünk. Egyaránt fejleszteni kívánjuk az ipart és a mezőgazdaságot. Elsősorban a szocialista országokkal, de a tőkés világgal is bővítjük kooperációs kapcsolatainkat. Szükségesnek tartjuk a szocialista integráció magasabb fokára való eljutás módjainak kimunkálását. A nemzeti jövedelem felosztásában továbbra is fenn akarjuk tartani a felhalmozás és a fogyasztás eddigi helyes arányát. Arra törekszünk, hogy ezután is biztosítsuk a gazdaság gyorsuló növekedésének és a népgazdaság tartós egyensúlyának alapvető feltételeit. Alapvető célunk a jogos társadalmi igények mind teljesebb kielégítése. Ezt olyan mértékben tudjuk megvalósítani, amilyen mértékben termelésünk gazdaságossága és ennek legfontosabb tényezője, a termelékenység fejlődik. A termelékenység emelése az egyetlen lehetősége az ismert munkaerő probléma megoldásának is. A termelésbe bevonható új munkaerő létszáma korlátozott. Úgy tűnik, hogy a vállalati anyagi ösztönzés önmagában nem elég hatékony eszköze az élőmunkával való takarékosságnak. Erősítenünk kell tehát azokat a közgazdasági ösztönzőket, melyek lendületet adhatnak az építésnek és az automatizálásnak is. A szénbányászat jelentősége Az utóbbi évek során a gazdasági prognózishoz viszonyítva, lényegesen nagyobb az energiaigény. Biztosítani fogjuk, hogy a szénbányászat megnövekedett feladatait zavartalanul elláthassa. Ezek a feladatok nincsenek ellentétben a hazai szénhidrogén programmal. Helytelenül vélekednek, akik szembeállítják a két kérdést. Ezért mielőbb hozzá kell látni olyan bányanyitási munkálatokhoz, a termelékenységet növelő fejlesztéshez és a széntermelés kapacitásának olyan pótlásához, amelyek révén biztosítható — az egyébként kedvezően alakuló energiastruktúra változásai mellett is — a korszerű, az igényekhez igazodó széntermelés. A bányászokat pedig ezután is megkülönböztetett erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni. Népgazdaságunk jelenlegi és távlati igényeit alapul véve, a kormány már korábban intézkedéseket tett a jó minőségű szenet termelő szénmedencék rekonstrukciójának folytatására. A kormányhatározatban külön hangsúlyt kapott a tatabányai, a dorogi, és az oroszlányi szénmedencék új bányatelepítési lehetőségeinek vizsgálata. Új bányák nyitására van szükség, mert a készletek fogynak, egyes aknák kimerülnek, s ezek kiesését pótolnunk kell. A kormány a bányászlétszám stabilizálására és a többlettermelés ösztönzésére jelentős — mintegy 260 millió forint összegű — bérpolitikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezték a föld alatti dolgozók pótszabadságát, a hosszabb ideje ilyen szolgálatot ellátók évi fizetett szabadsága 24 napnál is több lehet. A termelő dolgozók évi összes szabadsága — az engedélyezett pótszabadságokkal — elérheti a 36, a kiszolgáló dől, gőzöké a 30 napot. Egyszóval a szénbányászatnak országunkban van jövője, bányászainknak van perspektívája és becsülete, amire büszkék lehetnek. Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben még az első félévben megtárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejlesztési programját és meghatározza energiaszükségletünk kielégítésének legfontosabb feladatait. A nemzeti jövedelem és az életszínvonal jövedelemelosztásunk fő arányait és felhasználásának irányát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. — A munkásosztály állama — összhangban a párt általános irányelveivel és egyetértésben a szakszervezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét. A miniszterelnök megállapította, hogy a lakosság anyagi javakkal történő ellátása javult az elmúlt esztendőkben. Nem lehetünk azonban teljesen elégedettek. A kormány kötelezte az irányító szerveket, hogy tárják fel az árváltozások valódi okait. Szigorúbban járjanak el azokkal szemben, akik megfeledkeznek a nép érdekeiről. — Árhatóságaink — mutatott rá Fock elvtárs — és a népi ellenőrzés társadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer árellenőrzést tartottak. A szükséges intézkedések mellett — mint árkiegyenlítések, árkorrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelentős gazdasági bírságot. — örvendetes — folytatta —, hogy a fejlődés olyan fokára értünk el, mikor a termelést meghaladó ütemben növekszenek a szolgáltatások. A szolgáltatás azonban nem szívesség, hanem kötelesség. Nem valamiféle kegy gyakorlása, hanem a dolgozó nép munkájával megteremtett jobb életkörülmények, magasabb életszínvonal szükségleteinek kielégítése. A szolgáltatásra hivatott vállalatok, intézmények ne játsszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon, megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. Jövedelempolitikai kérdésekről szólva, a kormány elnöke kifejtette: arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint változzanak a keresetek. A családi körülmények ma még nagy különbségeket okoznak. A sokgyermekes családokra például nagy terheket rónak a nevelési költségek. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelési költségeinek jelentős hányadát az állam közvetlenül magára vállalja. A nyugdíjak automatikus emelése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Büszkék lehetünk szociálpolitikai eredményeinkre. A családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett családi pótlék összege pedig az 1965. évi 1600 millió forintról tavaly 2800 millió forintra emelkedett. Gyermekgondozási segélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjakra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt és 1970-ben 13100 millió forint volt. A kormány elnöke hivatkozott arra, hogy a múlt év végén 1 millió 453 ezer nyugdíjas, járadékos élt. Problémáik csupán állami gondoskodással nem oldhatók meg. Felhívta a vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek figyelmét, tegyenek eleget természetes emberi kötelességüknek és többet törődjenek az egyedülálló idős emberekkel. 1 millió 200 ezer ember új otthona —• Életszínvonalunk egyik nagyon fontos tényezője a lakáshelyzet alakulása — hangsúlyozta Fock Jenő. — A negyedik ötéves tervben további 400 ezer új lakást építünk. Ennek eredményeként öt esztendő alatt — lakásonként három személyt számítva — 1 millió 200 ezer ember költözik új otthonba. Arra törekszünk, hogy a családok minél kulturáltabb körülmények között éljenek. — Közvéleményünk időszerűnek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás átfogó rendezését is. A nemrég hozott határozatok megvalósításától a lakásviszonyok további javulását, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb megosztását várjuk. Tudjuk, hogy egyes bányavidékeken a lakásellátás az utóbbi években nem fejlődött kielégítően. Sok lakás vár felújításra. Amikor a bányászcsaládokról való gondoskodást említem, arra is gondolok, hogy figyelemmel kell lennünk az alábányászás miatti kényszerű szanálásokra. Éppen ezért fokozni kell a lakásépítkezés ütemét a bányavidékeken. Komárom megyében, a harmadik ötéves terv éveiben több mint 11 ezer lakás épült. A jelen tervidőszakban a megyében 15 000— 16 000 lakás épül. A megyében 1975 év végére a lakásállomány meghaladja majd a 100 ezret. Úgy vélem, ezzel már sok család gondján enyhítünk. Egy év alatt 1 milliárd 520 millió forint béremelésre Fontos megbízatásnak teszek eleget, amikor most tájékoztatom önöket és egyúttal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik ötéves terv életszínvonalemelési előirányzataival — a következő központi bérintézkedéseket hajtjuk végre: Felemeljük az alsó- és középfokú oktatási intézmények és az óvodák pedagógusainak illetményét 20 százalékkal. Ez az intézkedés mintegy 110 ezer pedagógust érint. Felemeláuk az orvosok, a csúszecflBdt bérét szintén 20 százalékkal. Továbbá az egészségügyi középkáderek (ápoló, laboránsok, asszisztensek, műtősök, stb.) bérét 5— 10 százalékkal. Az alsó- és középfokú oktatási és egészségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal. Emeljük a fegyveres erők és testületek kötelékében szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. A Béremelésre hozott határozat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az érintett kategóriákhoz tartozók életszínvonalának javítására. A bérintézkedések révén több mint 400 ezer eme bér jövedelme emelkedik. A végrehajtás kimunkálása az érintett minisztériumok és szakszervezetek közös és felelősségteljes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyenlősdi. Például a pedagógusoknál a béremelést fel kell egyben arra is használni, hogy a természettudományos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar, a kereskedelem területén helyezkedjenek el egykét évi nevelői tevékenység után. Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk, amikor számba kellett vennünk a költségvetésben mutatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így határoztunk, mert gazdasági életünk fejlődési tendenciáit kedvezőnek ítéljük. Tudjuk, hogy az életszínvonal további növelését elősegítő lépés is hozzájárul a munkakedv és felelősség növeléséhez. Tudjuk, hogy a mostani intézkedéssel korántsem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területen is tennivalónk bőven. A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten sorra, rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk tanúsíthatja. A mostani bérpolitikai intézkedések azokat érintették, akiknek a bérét legrégebben rendeztük, akik a legjelentősebben maradtak el mások bérszínvonalától. Együttműködés a szocialista országokkal A nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozva a kormány elnöke hangsúlyozta, hogy a mostaninál hatékonyabban kell kiaknáznunk a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségeket. Elő kell segítenünk a szocialista gazdaságok integrációs folyamatát. Időszerű, hogy a KGST-országok sokoldalúan egyeztessék gazdaságpolitikai elképzeléseiket. Be kívánunk kapcsolódni az energiarendszerek, az olaj- és gázvezetékek közös építésébe. Határozottabban léphetünk előre, a kész és félkész termékeknél a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésében, a természeti és ásványi kincsek közös kitermelésében. Ezután a nemzetközi politika időszerű kérdéseivel foglalkozott Fock Jenő. Emlékeztetett az elmúlt időszak egyik legjelentősebb külpolitikai kezdeményezésére, a Varsói Szerződés tagállamai „Budapesti felhívására ”. Leszögezte: kormányunk álláspontja szerint elérkezett az idő, hogy a bizonytalan európai viszonyok rendezettebb alapokra kerüljenek. Külpolitikai tevékenységünk úgy véljük, elérkezett az ideje, hogy Európa országai áttérjenek az európai biztonsági értekezlet előkészítésének aktívabb szakaszára, a tanácskozás sokoldalú előkészítésére. A kétoldalú konzultációk után a további előrehaladás céljából szükséges, hogy az európai államok képviselői együttesen tanácskozzanak és véglegesen megállapodjanak a legfontosabb kérdésekben. A szocialista országok — közöttük hazánk — továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki az európai biztonsági értekezlet összehívása érdekében. Többek között azzal is elősegítik, hogy igyekeznek megoldani Európa legégetőbb vitás problémáit. A múlt évben aláírt szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződés jól szolgálja az európai biztonság ügyét. A szerződések ratifikálása azonban még hátra van. A ratifikálás elhúzása, sőt megakadályozása érdekében sorompóba lépett mind az amerikai imperializmus, mind a nyugatnémet reakció. Szeretném nagyon határozottan leszögezni: tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az európai biztonság ügye csak a szocialista országok számára fontos, a kapitalista országoknak nem. Az európai béke és biztonság létfontosságú az összes európai országok számára. Ezért mindenkinek munkálkodnia kell annak megszilárdításán. — A Magyar Népköztársaság — szoros egységben a többi szocializmust építő országgal — erejéhez mérten segíti az indokínai népek szabadságharcát. Szolidárisak vagyunk osztálytestvéreinkkel, a Vietnami Demokratikus Köztársaság népével. Álláspontunk szerint a délkelet-ázy problémák hamarabb megoldódnának, ha vulna az együttműködés a Kínai Népköztársággal, ha szorosabbra zárulnának a sor a Kínai Népköztársaság és a világ kommunista és munkásmozgalmai között. Ezért (Felúaítás « 4 dld Man>) Választási nagygyűlés Tatabányán