Dolgozók Lapja, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

Járási ünnepségre készülnek Ászáron Ászáron a művelődési ott­hon Jászai Mari nevét viseli (van Jászai utcájuk is, Já­­szai-mozi is.) Mészáros La­­josné művelődési otthon igazgató szerint lényegében nem is művelődési otthon az övék, inkább művelődési te­rem, hiszen egy nagy helyi­ségében a mozi működik. Legutóbb a mozinak megfe­lelően a termet lejtőssé ékí­tették át, modern csapódó széksorokkal rendezték be, tehát ez a terem már csak elő­adásokra alkalmas. Viszont színházi előadást nem tervez­nek, mert a másfél száz em­bert befogadó teremben igencsak ráfizetéses lenne. És honnan vennék a pénzt — a tanács nem olyan tehetős... — A teremgondokon akara­tunk segíteni, amikor ÁFÉSZ-szel közösen építet­­t­tünk egy nagy tánctermet — mondja Takács László vb-el­­nök. — 1968-ban adtuk át a helyiséget, de sajnos, semmi­képpen nem tudtuk besorol­tatni, a bizottság nem fogadta el, így a fenntartását nem bírtuk. Ott állt a nagy te­rem a kisvendéglő mellett a mellékhelyiségeket használta csak az ÁFÉSZ. Végül átad­tuk az MKSZ-nek, rendbehoz­ták az udvart, renoválták az épületet és kitűnő lövészklub­ot alakítottak ki. Most már nem sajnáljuk a kiadásokat, ha nem is kulturális célokat szolgál a bálterem... — Van színjátszó körünk is — mondja a művelődési ház igazgatója, — csak az a baj, hogy nincs állandó vezetője. — A tanácselnök hozzáfűzi: Ászáron nem tudtuk még el­érni, hogy az értelmiségi ré­teg odafigyeljen a művelődé­si tevékenységre. A pedagó­gusok nem segítenek a mű­velődési otthonnak; ennek­­ oka, hogy legtöbbjük bejá­ró. Azért reméljük, hogy az új tanácstörvény következté­ben szorosabb kapcsolat épül ki a tantestület és a ta­nács, a művelődési otthon között. Ászáron több éve külön helyisége van a KISZ-nek, amely, most se tartozik szer­vesen a művelődési otthon­hoz, bár az igazgató irányí­tásával, segítségével műkö­dik. Nem volt éppen jó hí­re a fiatalok házának a köz­ségben, az utóbbi egy-két év­ben azonban egészen komoly tevékenység folyik ott. Leg­­­utóbb például ott tartották a szilveszteri mulatságot a fia­talok, s mint a tanácselnök mondotta: „utóhangok nélkül­, ami azt­ jelenti, hogy a szü­lők is elfogadták a fiatalok valóban kultúrált szórakozá­si formáját”. Ez egy község­ben eredménynek számít... A KISZ-házban van tv, társasjátékok, s amire büsz­kék a fiatalok: saját zeneka­ruk is van, szeptemberben alakult, s egyelőre ki-ki a maga hangszerét használja. Hangszórókat a tanácstól kap­tak. A falu központjában lé­­vő ifjúsági házat nemrég ja­vították, még az alap vízte­lenítése van hátra. A klubot a KISZ-vezetőség irányítja, a programot a művelődési ott­hon igazgatójával állították össze. Tavaly is folyt az if­júságpolitikai előadássoro­zat, idén TIT előadásokat „beiktattak” a kötött foglal­k­­kozások programjába. A fia­talok önmaguk is tartanak előadásokat denkit érdeklő népszerű, min­témakörök­ből (a világ városai stb.) és fiatal szakembereket hívnak meg, akik szakmájukról be­­­szélgetnek el a KISZ-esek­­kel (agronómus, mérnök, la­katos, stb.) . Idén Jászai Mari szüle­tésnapjának megünneplésére készülünk. A Jászai-napokon változatos műsorokkal sze­retnénk fellépni, s erre na­gyon komolyan készülünk — mondja Mészáros Lajosné. — Az emlékszoba megnyi­tásait immár maratoni elő­készület előzte meg —­­mondja a tanácselnök. — 1958-tól készülünk erre, de a ház nem volt eladó. Most már csak egy öreg bácsi la­kik benne, aki hajlandó el­adni. Nekünk nincs annyi­ pénzünk, s a megyétől vá­runk támogatást. Nem nagy összeg az ára: régi, javításra szoruló nádfedeles ház. • A keményítőgyár is segít, ha arról lesz szó, s reméljük, a tsz is... Néhány éve levele­zünk Czenner Mihály szín­háztörténésszel ,aki megígér­te, hogy segít berendezni az emlékszobát. Gobbi Hilda szintén rendelkezésünkre bo­csátja emléktárgyait... Az elkövetkező években a szakköri tevékenységet sze­retnék meghonosítani az ászári művelődési otthonban (eddig az iskolában működ­tek csak szakkörök), s gon­dolkoznak az asszonyok sza­badidejének felhasználásán­ is. Rádiós szakkört igényel­nének a fiatalok, de nincs rá pénz. A szakköri tevékenység és a klubmunka szempontjá­ból fontos lenne a­ KISZ- hárcot is a művelődési ott­honnal „összehozni” — költ­­ségvetésileg is jobb lenne ez a megoldás. (györke) bány­atörténetünk érdekességei. Hazánk területén volt az emberiség ehsó ismert bányája Balatonfüreden, a múlt év végén nemzetközi bányászati­­automatizálási konferenciát tartottak, ahol egyebek között ismertették bányatörténetünk­nek azokat az érdekes esemé­nyeit, amelyek méltán keltet­tek érdeklődést a külföldi részvevők körében is. Külföldön napjainkban is kevesen tudják például, hogy Magyarországon, a balatonvi­­déki Lovas község határában tárták fel az emberiség eddig legrégibbnek ismert bányáját. Az itt talált nagyméretű csontokból készült több mint száz darab bányaszerszám ko­rát 30 000—40 000 évesnek becsülik. E helytől alig 40 ki­lométernyire a közelmúltban tárták fel az ősember kovakő bányáját, ahol csokból készített szarvasagan­fejtő eszkö­zök tucatjai kerültek elő. Az őskor bányászatát e te­rületen a történelmi népek tovább folytatták, s a kelták, dákok, rómaiak, továbbá az avar uralom alatt élő szlávok után a magyarok is hamar felismerték a bányászat je­lentőségét. Az állammá fejlő­dés időszakában Géza fejede­lem már központi kézbe vet­te a bányászatot. Az ezer év­vel ezelőtti „államosítás”-sal Géza saját hatalmi erejét igyekezett növelni. A bányák központosítása nagy mérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy A fejlődés eredményeként a XIV. században, a világ ak­kor ismert aranytermelésének 40, ezüsttermelésének pedig 30 százalékát Magyarország adta. A műszaki színvonal ko­rai fejlődését bizonyítja, hogy a XV. században magyar bá­nyászszakemberek segítették az angol és a francia király­ság, továbbá az orosz és az olasz fejedelemségek bányá­szatának fellendítését. A vas­út őse, a favágányon futó bányacsille „magyar kutya” néven terjedt el a szomszédos országokban. A bányászat újkorát 1627-­­ ben a Selmecen tidördülő el­ső bányabeli robbantás­nyi néhány évtized alatt elláthat­­tatta meg, s ezt követte 1722-ben Újbányán a kontinens első gőzgépének munkába ál­lítása, bányavíz emelésére. Ják a mezőgazdaságot szer­számokkal és a X—XI. szá­zad fordulóján már kialakulhatott Rudabányán a vasko­hászat. Később az uralkodó a bá­nyászati jogot adományok for­májában már kénytelen volt megosztani. Az első írásban fennmaradt bányajogosítványt 1211-ben keltezték. A tatárjá­rás után — az ország újjáépí­tése miatt — a bányajog meg­osztása még tovább fokozó­dott. Számos műszaki újdonság hirdeti ezenkívül, hogy magyar bányászat egy évez­­­reden keresztül a világ élvo­nalában haladt. Műszaki fel­­készültségünk, automatizálá­si eredményeink a balatonfü­redi konferencián bányáink mai helyzetéről is elismerést váltottak ki a külföldi érdek­lődők körében. A lakosság segítségével... Jól, Január 7-én este 11 óra­ko­r tatabányai KOMÉP- szálló mellett parkoló Moszk­vicshoz egy fiatalember lé­pett, annak jobboldali abla­kát betörte, majd bemászott a kocsiba és megrongálta a kapcsolókat. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, tovább­ment. — egy másik gépkocsi­ig. A Schönherz Zoltán út 11. szám előtt»parkoló Fiat volt a következő „áldozat”. Ennek is betörte az ablakát... A kapcsolókra már nem ke­rült sor, a környék lakói közbeléptek. Nem ez az­ egyetlen eset, amikor a lakosság segít meg­fékezni a garázdákat, meg­akadályozni őket tettük elkö­vetésében. A televízió nép­szerű műsora, a Kék fény, aktivizálta a lakosság bűnül­döző tevékenységét, amelyben ma már részt vesz szinte mindenki. S ez magától érte­tődő dolog: a rendőrség munkájának segítése mellett az állampolgárok saját érde­keiket, biztonságukat védik. Stopka László tatabányai lakost — a gépkocsiablakok betörésének „specialistáját” — nemcsak e két kocsiban okozott, mintegy 900 forint kár terheli. 1971. december 19-én hajnalban a Komárom megyei Távhőszolgáltató Vál­lalat központi telephelyén egy Skoda személygépkocsi és egy teherautó ablakát törte be, 1096 forint kárt okozva. Nadobán Mihály tatabányai lakos „jobban dolgozott”: ja­nuár 18-án, rövid idő lefor­gása alatt öt személygépko­csin töltötte ki dühét. Este hét óra után a Puskin Kultúr­otthon előtt parkírozó autók­ról törte le, ami törhető volt: a Húsipari Vállalat Volgájá­ban 470 forint, a kerékteleki Béke mg­tsz Volga kocsijában 400, egy Renault-ban 2000, egy Skodában 300, egy Moszkvicsban pedig 2000 fo­rint kárt okozott. Nadobán Mihályt is helyszínen fogták el — nem a a rendőri szervek, hanem a la­kosság. A rendőrség őrizetbe vette őt is, valamint Stopka Lászlót is, s eljárást indíta­nak ellenük. KOMÁROM MEGYEI FÉMIPARI VÁLLALAT felvételre keres lakatos, hegesztő, esztergályos, fűtő szakmunkásokat és segédmunkásokat Jelentkezni lehet a vállalat Munkaerő, és Bérgazdálkodási Osztálya Tatabánya II­, Vágóhíd n. 4. dolgozok, lapja TV-előzetes Film —* minden mennyiségben HOVÁ? (szerda, 20.00), ma­gyarul beszélő angol film. A Magyarországon is ismert Kenneth Loach rendező film­jét hónapokig tartó éles saj­tóvita követte, minthogy egy nagyon nehéz kérdésről, na­gyon őszintén beszél filmjé­ben: a kétségbeejtő angol la­kásviszonyokról. Kenneth Loach a támadások kereszt­tüzébe került, mindemellett védelmezői is voltak, akik azt írták erről a kegyetlenül őszinte filmről, hogy egy nemzet lelkiismeretét rázta meg, kegyetlen vád­beszéd a magát „jóléti” társadalom­nak nevező Anglia ellen. BBC a televíziós film bemu­­­tatását éppen emiatt három­szor is elhalasztotta. Bármit is mondanak azonban Loach ellenfelei, a katasztrofális la­káshelyzet miatt tömegek otthontalanok, helyzetük si­ralmas és kilátástalan, s küsz­ködésük sehonnan sehová sem vezet ilyen viszonyok között. A SZÍNÉSZ, (csütörtök, 20.00), magyarul beszélő an­gol filmvígjáték. A 60-as évek közepén ,hazánkban is játszották a mozik, a Kenneth Moore főszereplésével ké­szült kesernyés-fanyar víg­játékot, amelyet Douglas Ha­yes regényéből Peter Yeld­­ham írt. A kis vidéki színész Londonba megy, s a nagyvá­rosban próbál szerepeket kapni, ez azonban a sztárok miatt nem sikerült neki. Megalkuszik és szájízesítő tablettákat reklámoz, míg végül felismerve lehetősége­it, visszamegy vidékre, ahol legalább színészi munkát vé­gezhet. A színészi életről, sorsról, szól ez a vígjátéki elemekkel erősen megtűz­delt, szellemes film. Magyar hangok: Simon György és Halász Judit. SZÁLLNAK A DARVAK, (péntek, 15.35), magyarul be­szélő szovjet film. Az Isko­latelevízió filmesztétika adá­sának illusztrációjaként tűz­te műsorára a televízió Kala­tozov világhírű filmjét. 1958-ban aratta első sikerét a film C­annes-ban nagydíjat nyert, s azóta is mindig siker a felújítása. Pedig a történet maga igencsak egyszerű: egy szerelemről szól, amelybe be­leszól a háború, a fiú elesik, a lány hűtlen lesz. S mégis kevés ilyen őszinte, mélyen elemző filmet láttunk­­ az utóbbi évtizedekben. A fel­nőttek bizonyára többször is megnézték már az elmúlt másfél évtized alatt, azóta azonban felnőtt egy korosz­tály, s tagjai közül sokan talán most találkoznak elő­ször Borisszal, Veronikával, Markkal. Magyar hangok: Alekszej Batalov — Bitsksy Tibor, Tatjana Szamojlova — Cserous Mariann. VISZONTLÁTÁSRA MR. GROCK, (szombat, 16.10), magyarul beszélő francia film. Pierre Billon rendező életrajzi dokumentumfilm­je a világhírű bohóc­ról, Grockról szól, akinek pályája az első világháború előtt indult, és több mint fél évszázadig tartott. Grock cso­dálatos művészetével azok­ban az évtizedekben igyeke­zett megnevettetni az embe­reket, amikor a világnak a történelem sötét fordulatai miatt leginkább szüksége volt derűre. Grock magyar hangja: Gáti József. HA HALLOD A HARAN­GODAT, (szombat, 22.15), magyarul beszélő jugoszláv film, a televízió „Éjszakai előadás” című sorozatának legújabb darabja. 1969. ősz­én mutatták be hazánkban a fiatal jugoszláv rendező, An­­tun Vrdoljaknak a moszkvai filmfesztiválon díjat nyert művészi filmjét, amely népfelszabadító háború kez­­­deti időszakában játszódik. Azt mutatja meg, hogy a később oly legendás hírű par­tizánhadsereg hogyan, kik­ből szerveződött, milyen val­lási, nemzetiségi és kasztkü­lönbségekből adódó ellentétek nehezítették az összekovácso­­lódást, az egységes harcot a fasiszták ellen. A film szo­katlan, eredeti hangvételben ábrázolja a témát, jóízű, időnként erősen rusztikus hu­morral. (a.gy.) 10*2. január 23, vasárnap 1 Családi Intézet hírei A Komárom megyei Fém­ipa­­ri Vállalat kollektívája nagy­szabású névadó ünnepséget rendezett a Családi­ben. Ez alkalommal Intézet­ros Andrea, Cseppely Mészá­János, Lelkes Ildikó, Lelkes István nevét jegyezték be ünnepélye­­sen a névadó könyvbe. A csöppségeket, a boldog szülői­ket és vendégeket a vállalat­­vezetés és a munkatársak ne­vében Mórocz József szb-tit­­kár köszöntötte. Az ünnepsé­gen az intézet kamarakórusa és gyermek versmondó stú­diója működött közre. A tűzrendészet városi pa­rancsnoksága meghitt hangu­latú névadó ünnepséget ren­dezett a Családi Intézetben Papp Csaba részére. A névadó szülők Püspökladányból ér­keztek a kedves ünnepségre, melyen az énekkar és úttö­rők közreműködésével vonalas műsor hangzott szín­es. A szülők, névadó szülők és a meghívott vendégek boldogan koccintottak a kis ünnepelt egészségére. Új — megvásárolható ■— ajándéktárgyakkal bővült a Családi Intézet készlete. A szép habán-edények, tálak, Vasztry­uma stb. az intézet kiállító vitrinjeiben tekinthe­tők meg. Új típusú, díszes meghívó­kat ajánl a Családi Intézet a házasságkötésekre. Az első sorozat már elkészült a tata­bányai nyomdában, a a feb­ruárban tartandó esküvőkre a fiatalok már ezzel a meghívó­val hívják meg vendégeiket. Az egyenruha előnyei (A Paris Match-ból) P­arázslik a száraz avar a kömlődi határban. Magányos ember vi­gyázza. — Molnár József útőr va­gyok, immáron tizennégy éve — mutatkozik be. — Nem akarok hazudni, de ha jól számolom harminc kilométert is elballagok, meg kerekezek a napi járatban. Szikár, vállán bőrtáska, csontos arcát eső, szél, nap és fagy cserzi feszesre. Hu­mora készen tartva csattan, mint olajozott kulcs a zár­ban. Élce nem bántó és de­rűjével elmossa korát, övé a határ Komlódtól Gesztesig. — Száraz idő van, csöndes a szél, amíg itt vagyok, le­gelhet a tűz — mutat az árokra.­­p­ A láng nyelve csúszva harap. Ha meg időn túl lobbanna— agyonütöm. Nekem az is munka, ha né­zek. Közelben és messzire élet van az utakon. A minap is egy ember aludt az árok­ban. Kerékpárja az útpad­kán, ő maga motózva (ré­szegen) horkolt. No, atyafi — gondoltam — a szentek mellett én is őrizlek, de jobb lenne, ha­ felkelnél in­nen. Megpiszkáltam egy cseppet a komát, morgott, hogy még aludna. Rajtam nem múlik, ha nem kemény a derékalj... — gondoltam — csak épp a kerékpárját tettem beljebb az útról. Amíg dolgoztam a közelben, kiszív­­hatta belőle a föld hidege a pálinkát, mert mire föléb­redt, szépen megköszönte az istápolást. —­ Jól van öregem — mondta —, ha találkozunk fizetek egy féldecit... Hát ilyen is akad. — Máskor meg a híd alatt settenkedett valaki. Nincs jogom abajgatni sen­kit. Ha már bújni akar, hadd tegye. De a szemem kísérte, amíg gallyaztam. Jól megfigyeltem a formáját, mert számonkérhetik tőlem. De azt már nem tűrhetem, hogy a fákat, útjelző táblá­kat rongálják. Mert kérem, ha kiszárad, ha nem az útszéli fákhoz senkinek sem­­mi köze az útoron kívül. A jelzőtáblákért pedig nagy fe­lelősséggel tartozom. Levágja gyakorta a szél, de azonnal feldrótozom. Csintalanságból is akad rongáló. Ha meglá­tom, följegyzem a nevét, de annak is, aki járműjével be­szennyezi az utat, vagy ráhajt gépkocsival és fogatossal az árokra. A táskámban van a munkalap, a ceruza, meg a papiros. Az útőr táskája a szolgálati jelvény s büszkén rácsap a vállán függő jókora ,,jelvényre”, amelyben a ceruza, papír mellett, a házisonka meg egyéb hozzávaló dudorodik. --­ Akad aztán tüske, ve­tés, gazégetés, mint az ott ni' — mutatja az árok oldalán a füst alatt parázsló hamut. — Gyökhajtás­ irtása és út porta­lanítás a naponta végzett munkám. Ahol dolgoztam, ki­tűzöm a háromsarkú piros zászlót. Ha vihar jön, elbú­jok, szélben ahová tudok. Goromba enni az árokpartra hasatok. Engem a taxi nem lát, de én őt annál jobban. Ha, feletteseim, keresnek, csak a zászlót figyelik. Ők már tudják.*. Hopp zászló! Erre hasal az útőr,itt : — Ne keressék — int az útőr — most a kerékpárom helyettesíti. Van már két éve is, hogy brigádban dol­gozunk. Ügy határozott a fő­nökség, nem kell a zászló. — A brigád az jó, de a kerék­pár vizes lesz, a táskám sem szereti. A zászlónak nem árt semmi, az nem fázik, ha ázik, rozsdát sem kap,­ nem igaz? — No, ha megint találko­zunk, majd mondok még egyet, s mást. Ez áldja ma­gukat! — köszön el tőlünk az útőr. — Menjenek csak egye­nesen a falu irányába. Most ugyan nem látni Várgesztes várát, köd takarja, mert magasan van. A faluba ér­jó­ve az útelágazásnál balkézt fordulnak, amíg tudnak.. . azon túl próbálkozzanak." Hanem föl már bajosan jut­nak, a Csákók földjére... m m­egköszönjük az útba­­/n­ igazítást. Mennyire igaza volt Molnár Jó­zsef útőrne­c! Később im­nnnnank hungamiCiRftd vált? fS

Next