Dolgozók Lapja, 1973. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

1973. szeptember 21. péntek Tv-note­sz Madarak a „A társas­ magány groteszk­­ségét és szomorúságát igye­keztem megírni ezekben a da­rabokban” — írta a rádió- és tévéújság beharangozó cikké­ben Szakonyi Károly, a tévé­ben szerdán este bemutatott egyfelvonásosairól. Még hoz­záfűzte, hogy két házasság válságára szűkítve tárgyalja ezt a problémát. A „társas­ magány” izgal­mas kérdés, hiszen ezer szállal kötődünk a társadalomhoz, amely meghatározza életünk, munkánk feltételeit, akár akarjuk, akár nem. Ha konf­liktusba kerülünk vele, el­idegenedhetünk tőle, s akkor következhet be a paradox helyzet: a társas­ magányt, az egyedüllét az életünket ke­­resztül-kasul szövő társada­lomban. A társadalom legkisebb, leghomogénebb közösségében, a családban is bekövetkezhet az elidegenedés. Legutóbb éppen a tévében láttunk erről egy egyfelvonásost és egy dramatizált novellát. Görgei Gábor abszurd remeke a pol­gári individualizmus csődjé­ről, a burzsoá család széthul­lásáról festett megrendítő ké­pet, Darvas Lilinek lehetőséget kimagasló nyújtva alakí­tásra. Kertész Ákos Névnap című elbeszélésének tévévál­tozata pedig házaspár érzelmi egy munkás­elsivároso­­dásának okait boncolva tárja föl megdöbbentőn, hogy az elidegenedés oka nem csupán a helytelen életvitelben talál­ható, hanem ezt az életvitelt kalitkában hazug, ránk kövesedett társa­dalmi konvenciók, szokások, és nagy­részt kispolgári ere­detű, hamis erkölcsi nézetek határozzák meg. Szakonyi darabjai ilyen előz­mények után elmaradtak várakozástól. Komoly problé­­­mákat nem vetettek föl, csu­pán „házassági­gokat” ábrázoltak, viszontagsá­amelyek­kel már sokat traktálták nézőket a tévében is. Az első­­­ben egy hipochonder férj gyö­törte képzelt bajával és gyö­­kértelen nosztalgiáival lát­szólag kötelességtudó felesé­gét, de végül az asszonyt sem tudjuk sajnálni: volt az „igazi” élet, neki az amikor még „kisasszony”-ként ke­ringőzött a falusi bálokon ... A másodikban egy lankadó szerelmi képességű férj és kielégíthetetlen felesége tár­gyal meg ezzel kapcsolatos té­mákat és szokásokat, közben olyan elidegenedési tüneteket mutatva föl, mintha kaliforniai unatkozó milliomosok, vagy „flepnisek” lennének. A két egyfelvonásost jelké­pesnek szánt keretbe foglalták: madárkereskedést látunk be­vezetőül és befejezésként, ka­litka-börtönbe zárt madarak­kal. Talán Ibsent akarták „modernizálni”? Jelezvén, hogy már nem „babaotthon" a családi lakás, amelyben szép játékszer a nő, hanem kalitka, amelyben egyformán vergődik férj és feleség? Dehát a ka­litkákban jól érezték magukat és vidáman csiviteltek a ma­darak ... (homoródi) SAKKSZENVEDÉLY (Fotó: Jusztin) DOLGOZOK LATJA Nagyobb erőt az őszi munkákhoz! Ismét megkezdte munkáját a megyei mezőgazdasági operatív bizottság, hogy elősegítse ezúttal az őszi munkák gyors lebonyolí­tását. A vezető szakemberek ál­talános véleménye szerint az ara­tás befejeztével nem indult meg kellő erővel és gyorsasággal sem az őszi talajelőkészítés, sem a betakarítás. Mindkettő sürgető, hiszen ki tudja, meddig tart a kedvező időjárás. Különösen vo­natkozik ez a kukorica betakarí­tására, amelynél általános megál­lapítás szerint túl nagy a galom”. Jóllehet hosszabb ,„nyu­ideje látni beérett kukoricát a megyé­ben, mégiscsak nyomokban in­dult el a betakarítás. A legutóbbi jelentések szerint a nagy mennyi­ségű kukoricaterületnek mindös­­­sze 3 százalékát takarították be nagyüzemeink. A túl nagy galomnak nincs helye, bár a­nyu­be­takarításhoz több és újabb gépek állnak rendelkezésre, mint tavaly. A tennivalók sorába tartozik sürgősen megoldani az őszi ve­tések talajmunkáit, valamint föld­be tenni a nagy területen termelt kalászos gabonát. Az őszi árpa vetése jelenleg 20 százaléknál tart, s a munkát október 10-ig kellene befejezni. Az időszerű munkák kö­zé tartozik a f­ókukorica betaka­rítása, az őszi mélyszántás, vala­mint a cukorrépa, a burgonya, szőlő és a gyümölcs betakarítása. a Mindez gondos és részletes tervet igényel, amelyben számításba kell venni az egyre szűkülő munkana­pok számát. "Az operatív bizottság tudomásul vette a gabonafelvásároló vállalat vezetőjének beszámolóját a kalá­szos gabona átvételről, valamint a kukorica átvétel felkészüléséről. A MÉK vezetője a téli tárolás helyzetéről adott tájékoztatót. Az ácsi cukorgyár igazgatója beje­lentette, hogy a friss répaszeletet októbertől kezdve a Környei és a Komáromi Állami Gazdaságban szárítják, az igénylők tehát rövi­desen bonyolítsák le szállításai­­kat. Erősödik a takarékszövetkezeti mozgalom „Útbaesik jövet-menet — a takarékszövetkezet”! — hang­zik a jól ismert reklámmondat, és hogy ez mennyire igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az ország községi tele­pülésének 85 százalékában, a járási jogú városainak 10 szá­zalékában tevékenykednek ta­karékszövetkezetek. A szövet­kezet törvény alapján az idén módosították a takarékszö­vetkezetek alapszabályait. — Miért került sor erre? — kérdeztük dr. Semjén Andor­­nétól, a SZÖVOSZ osztályve­zetőjétől. — Elsősorban a szövetkezeti demokrácia fejlesztése, nem utolsósorban a belső önkor­mányzat, a testületi vezetés erősítése volt a cél. Az év első negyedében mindenhol megtartották a részközgyűlé­seket, amelyeken már egy gon­dosan kidolgozott tervezet ju­tott a tagok elé. A megyei ta­nácsok járási hivatalai — mint felügyelő szervek — kivétel nélkül elfogadták a takarék­­szövetkezetek új alapszabá­lyait, és ez azt mutatja, hogy helyesen készültek fel erre a munkára. , — 384 takarékszövetkezet működik az országban. Hogyan alakultak eredményeik 1973.1. félévében? — Elöljáróban elmondanám, hogy az említett 384 szövetke­zetnek működési területén 532 kirendeltsége és 307 be­tétgyűjtő pénztára van, így több mint 1200 üzletben áll tagjai és a lakosság szolgála­tában. A takarékszövetkezetek első félévi betétállománya milliárd 100 millió forint, míg a tagjaik száma csaknem 1 mil­lió volt. Az első fél év végén 2 milliárd 100 millió forint kölcsönállományt kezeltek. A 6 hónap alatt 1 milliárd 300 millió forint kölcsönt folyó­sítottak a szövetkezet tagjai­nak.­­ A takarékszövetkezetek a jelenlegi szabályok szerint fo­gyasztási, termelési, építési és személyi célra folyósíthatnak rövid és középlejáratú köl­csönt tagjaik számára. Az em­lített összeg nagy részét milyen célra fordították a tagok? — A nagyobb tételek közül kiemelném, hogy építkezésire 300 millió forintot, háztartási gépek, és különféle tartós fo­gyasztási cikkek vásárlására ugyancsak 300 millió forintot, míg a háztáji és általában a kisegítő gazdálkodás fejleszté­sére 130 millió forintot adtak kölcsön a szövetkezetek. Itt említeném meg, hogy az első fél évben tovább szélesedett a takarékszövetkezetek földraj­zi hatóköre, így a közgyűlések határozata alapján újabb 24 településre terjesztették ki te­vékenységüket és ezek között két város — Oroszlány és Tata — is szerepel. — A takarékszövetkezetek népszerűségét nem kell rész­leteznünk. Mégis bizonyára vannak olyan megyék, ahol az átlagosnál több takarékszö­vetkezet, illetve fióküzem mű­ködik. Hallhatnánk ezekről? — Igen kedvező az arány Baranya megyében, ahol mindössze hét községre és egy városra (a megyeszékhelyen kívül természetesen) nem ter­jed ki a takarékszövetkezetek tevékenysége. Ugyancsak jó az arány Hevesben, itt Eger, továbbá öt község és két vá­ros maradt a takarékszövet­kezetek körzetén kívül. Érde­mes megemlíteni, hogy dina­mikus fejlődés mutatkozik a takarékszövetkezetek megbí­zásból végzett pénzügyi szol­gáltatásaiban is, így elsősor­ban a biztosítási tevékeny­ségben. — Gondolom nem lenne ér­dektelen néhány összehason­lító adat a takarékszövetke­zetek tavalyi és idei tevékeny­ségéről. — 1972. év végéhez képest 1973. I. fél­évében 9,8 száza­lékkal nőtt a betétállomány. A betétkönyvek számának növe­kedése is jelentős — 6,8 szá­zalékos volt. A kölcsönállo­­mány növekedése a tavaly év végihez képest 5,4 százalékos volt. A párt és kormány politikai és gazdaságpolitikai célkitűzé­seinek fontos alkotóeleme a szövetkezetpolitikai munka. Bizonyos, hogy a takarékszö­vetkezetek alapszabályának módosítása újabb lendületet ad ennek a mozgalomnak, és a jövőben még többen lépnek tagjai sorába. 5 mmÜzemszervezi­k a timföldgyárban A MUNKA- ÉS ÜZEMSZER­VEZÉS korszerűsítéséről meg­jelent párt- és kormányhatá­rozat nem érte váratlanul az Almásfüzitői Timföldgyárat. Erkölcsileg megerősítette azt a tevékenységet, amelyet már 1963. óta folytatnak. Új meg­világításba helyezte az üzem­szervezők munkáját, s a mo­dern üzemszervezést a leg­fontosabb munkaterületek kö­zé sorolta. Az üzem tízéves múltra visszatekintő üzemszer­vezési osztályának munkája két szakaszra eddigi oszt­ható. Az elsőben valósultak meg azok az intézkedések, amelyek látványos eredménye­ket hoztak. A második sza­kasz a nagyrekonstrukció be­fejezése után kezdődött, s ma is tart. A nagyberuházás olyan technikai bázist teremtett, az automatikák és a műszere­zettség olyan színvonalát va­lósította meg, amely után csak magasabb síkon lehet a mun­kát folytatni. Az osztályon négyen dol­goznak: két technikus üzemszervező mérnök, és két kérdeztük, hogy látják meg­saját tevékenységüket a vállalati munka egészében? Sok az ad­minisztráció, a jelentési köte­lezettség — mondják. A leg­utóbbi hónapokban öt helyen adtak számot munkájukról, a párthatározat végrehajtásának állásáról. A vállalat középtá­vú üzemszervezési tervében lefektették a szervezés fejlesz­tésével kapcsolatos tennivaló­kat, a munka termelékenysé­gének javításával és a terme­lési szerkezet alakításával ös­­­szefüggő feladatokat, a ter­melésirányítás korszerűbbé tételét stb. Az üzemrészekből 136 szervezést fejlesztő javas­lat érkezett az osztályra. Ezek nagy többsége nagy tájéko­zottságot igazolt, üzemvezető is akadt, de olyan akinek semmiféle szervezéssel össze­függő javaslata nem volt. Ki­derült, hogy el sem olvasta a határozatokat. A SZERVEZÉS munkáját nehezítő pszichikai tényezők ellenére is sok eredményt mu­tathat fel a timföldgyári üzem­­szervezés. Bár minden ezzel kapcsolatos vállalati intézke­dés hatása lassan érett be, de a végrehajtás helyességét ma már nem vitatja senki, így például már 1953-ban napi­rendre került a timföld zsá­kolásának a gépesítése. Akkor ezt nem sikerült megoldani. A vásárolt gépet el kellett adni, olyan nagy volt az ellenállás vele szemben. Ahogy azonban nőtt a gyár kapacitása, úgy vált egyre feszültebbé ezen a területen a helyzet, s most már az élet tűzte napirendre a gépesítést. 1968 óta gépek zsá­kolnak, s a régi kézi zsákolást nem kívánja vissza senki. Ugyanez volt a helyzet a mész szállításának átszervezésekor is. Gépesítették a vagonok ki­rakását, s csak ez a tény 1970-ben több mint egymillió forint megtakarítást eredmé­nyezett a gyárnak. Nem szól­va arról, hogy mind az elő­ző, mind az utóbbi intézkedés egészségre ártalmas munkate­rületeket korszerűsített. Jelentős lépés volt a szer­vezettebb munka irányába belső anyagmozgatás közpon­­­tosítása, a beugró műszakok összevonása révén, a munka­erő-gazdálkodás hatékonysá­gának a javítása. Bármelyik intézkedésről is legyen szó, a határozat meghozatala és kivitelezés között eddig évek­­ teltek el. Ezt szeretnék a jö­vőben lerövidíteni, s ehhez a dolgozókkal jobban megismer­tetni a munka- és üzemszer­vezés célját, hogy a végrehaj­tás útja kevesebb akadályok­kal legyen terhes. TÓTH ISTVÁN, az üzem­szervezési osztály vezetője gyári pártbizottság elé terjesz­­­tett jelentésében ezt úgy fogal­mazta meg, hogy be kellene építeni a szakmai tanfolya­mok anyagába az üzemszerve­­zés munkájának, szükségessé­gének ismertetését is, a szo­cialista brigádok értekezletei­nek anyagául kellene ezt a fontos témát választani, sőt szükség van munka- és üzem­­szervezési tanfolyamok indítá­sára is. „A programot meg kell ismertetni a dolgozókkal, ellenkező esetben bizonytalan­ná válik a végrehajtása” — mondta, s a gyár pártbizottsá­­ga, szakszervezeti tanácsa, legteljesebb támogatásáról biz­­­tosította a vállalat vezetését. Az üzemszervezési osztály munkája az elmúlt év óta ref­lektorfénybe került, s kissé ez­zel függ össze most az admi­nisztráció fokozódása is. A párthatározat előtt kevesebb számonkérés volt. A párt-vég­rehajtó bizottság például — a jelenlegi tárgyaláson kívül — 1965-ben foglalkozott utoljára a munka- és üzemszervezés helyzetével. Megújulásra volt tehát szükség minden vonalon, hogy a vállalatnak ez a fon­tos tevékenysége megkapja azt a támogatást és megértést, ami az eredmények eléréséhez el­engedhetetlenül szükséges. Eb­ben segített a párt KB hatá­rozata, s az azt követő intéz­kedések sorozata. A timföldgyárban ezekben az években érik be a nagyre­konstrukció hatása. Ismeretes, hogy a rekonstrukció 1971-ben fejeződött be, s ez a gyár ka­pacitását évi 280 ezer tonnára emelte. Ebben az esztendő­ben viszont már 291 ezer ton­na körül alakul a termelése, a tervezettnél ötezer tonnával adnak több timföldet. A fejlődés nagyságát mutat­ja a munka termelékenységé­nek alakulása is. Amíg például 1961-ben az egy főre jutó évi termelés 66,7 tonna timföld volt, a múlt esztendőben 192 tonna. A gyár évi termelése 1961-ben 125 ezer tonna körül alakult, s létszáma 1885 fő volt. A múlt esztendőben csak 239 ezer tonna timföldet adtak, s a létszám csupán ötvennel nö­vekedett. Az új, korszerű be­rendezések a munka nagyará­nyú szervezettségét követel­ték, amelyhez a vállalatnak meg kellett teremteni a felté­teleket. így kerültek sorra azok a gépesítések, amely ré­vén jelentős számú dolgozót lehetett más munkaterületek­re irányítani, az Almásfüzitői gyár jelenleg is állandóan változó állapotban van. Az állami tervbizottság ez év júliusában hagyta jóvá az intenzifikálást, ami további negyvenezer ton­­nával növeli majd a gyár ka­pacitását. A beruházás terve­zése megkezdődött, a kivitele­zéshez a jövő évben fognak hozzá. A beruházás azt is jelenti,­ hogy Almásfüzitő a következő években még jobban a speciá­lis timföldek gyártására irá­nyíthatja termelését. A mun­ka- és üzemszervezési osztály munkájának ezt a nagy vál­tozást kell segítenie. Gépesíteni kell például már az ügyvitelt, a bérelszámolás munkáját, korszerűsíteni az információ áramlását is. De bármilyen feladat megvalósí­tásáról legyen szó, valamen­­­­nyi emberek munkáján ke­resztül valósul meg. Ezért sza­porodott meg az utóbbi időben a tájékoztatás, amelyben min­den eddiginél nagyobb felada­tot kaptak az üzemszervezők. Most nincsenek látványos feladatok, eredmények. A kö­zéptávú munka, és üzemszer­vezési terv végrehajtása szívós kitartást igényel mindenkitől. Kovács Klára Nemzetközi gégészkongresszus A Magyar Fül-, Orr- és Gége­orvosok Egyesületének rende­zésében csütörtökön­ nemzet­közi kongresszust nyitottak meg a siófoki Európa szálló­ban. A kongresszust megelőzően Albertirsán ünnepélyesen le­leplezték Politzer Ádám világ­hírű, magyar származású, bé­csi egyetemi tanár emléktáblá­ját. A nagyhírű orvos szülőhá­zánál rendezett dr. E. H. Majer, az ünnepségen Osztrák Fül-, Orr- és Gégeorvosok Egyesületének alelnöke, nemzetközi szövetség vezető­­­ségi tagja, mondott beszédet. A háromnapos kongresszus több mint 400 vendégét a meg­nyitó ünnepségen dr. Gáti Ist­ván, a siófoki Városi Tanács elnöke üdvözölte, majd dr. Jakabfi Imre egyetemi tanár, a Magyar Fül-, Orr- és Gége­orvosok Egyesületének elnöke mondott megnyitó beszédet. Lehet, hogy nyáron hűs ár­nyékot ad, de most, hogy az ősz, borzongatóan hideg itt nagyraktár. A MÉK tatabányai a kirendeltségének vádja, — Németh asszonybr­. Ferencné vezetésével — nem vesz erről tudomást. Reggel 6 óra óta emelik a ládákat, zsákokat, rakják a kocsikat, segítenek a vagonkirakásnál, számolják kiadásra készülő árut. Pará­a­nyi szabad időt nem engedé­lyeznek maguknak a nyolc óra alatt. — Nem lehet — mondja Ilonka, a brigádvezető. — Há­rom éve nyertük el a szocia­lista címet, s vettük fel a „Zrí­nyi Ilona” nevet. Ez pedig kö­telez. Nézze, mi mindannyian fizikai dolgozók vagyunk. Nemigen mesterei a szónak. De a munkánkat szeretjük, és becsülettel el is végezzük. A számításunk megvan, há­rom műszakban állunk helyt, valamennyien családanyák. Egy lányunk van, ő új, de ő felvette a tempót. Elhívják Horváthnét. „Ké­nyes” árut komisszióznak, ide nélkülözhetetlen a brigádveze­­tő. Szanter Jánosné veszett gyorsan térül-fordul a villa­mos targoncával. Nézni rossz, ahogy a hegynyi, üveg­is­gel teli ládakupaccal egyen­súlyoz a Biztonsággal keskeny rakodón, nyúl a fogan­tyúkhoz, nyugodt, kimért moz­dulatai igazán nőiesek. Körü­­lőtte a brigád: Dencz József­­né, Szalai Ferencné, Tomcsik Jánosné és Lipót Erzsébet. Né­zem őket. Férfiaknak becsüle­tére válna ez a raktári munka. Várom, várom vissza a bri­gádvezetőt, de már három tü­relmetlen gépkocsivezető áll a rámpa mellett. Ilonka he­lyett Pali bácsi, a raktáros keveredik mellém. — Aranyat érnek ezek asszonyok! Mindenen rajta az a szemük. Tessék elképzelni, nagy tételben veszek át a mi­nap paprikát. Szép, nagyon szép a minta. Egyszer csak jön az egyik brigádtag: „Pali bá­csi! Vigyázzon! A többi na­gyon rossz minőségű!” Vagy: befut egy vagon burgonya. Ra­­kodó egy se, kint vannak kocsikkal. „Megyünk, Pali bá­n­csi — ne álljon a vagon!” Két óra nem telik bele, 240 má­zsa krumpli a helyén. Hát, ilyenek. Igen, ilyenek. 10—15 éve itt dolgoznak, szinte brigádba „rendeződtek”. A főraktáros Sipos József, jó vezetőnek bi­zonyul. Amellett, hogy a tör­vényes juttatásokat biztosítja az asszonyoknak, még többet is tesz. Jön a szombat. Elein­te egy csomó idegességet je­lentett a délelőttös brigád csa­ládanyáinak a beszerzés. Két óra után kenyeret, húst kap­ni? Megoldották. Pali bácsi motorra kap a kis cédulával,­ sorbaáll az anyák helyett, s mire végeznek , bevásárol. Megteheti, nem kötött a mun­kaideje. S hogy micsoda kön­­­nyítés ez! Csak az tudja, aki műszak után még órákig sza­ladgál a tele szatyorral, hogy meglegyen a vasárnapi bevá­sárlás. Na végre! Szusszanásnyi idő. Újra előkeresem a jegyze­teimet, de írni már nincs időm. Újabb kocsi, újabb szál­lítmány. Futkos ismét a tar­gonca, és az asszonyok kap­ják, fogják, emelik, rakják ládákat tele minőségi áruval a­­ paprika, paradicsom, alma kerül a kocsikra, hogy Tata­bánya üzleteiben válogathas­son az igényes vevő. Dolgom végezetten éppen át­érek a vasúti hídon. Még lá­tom, hogyan kezdenek hozzá egy vagon kirámolásához, mi­kor fékez mellettem egy mo­toros. Pali bácsi. Nem tudom hová szólítja a kötelessége, de megerősítésképpen még egy szóra megáll: — Sok baj volt ezzel a cég­gel a múltban. S hogy most dicséretet kapunk, meg elis­merést, azt az asszony brigá­doknak is köszönhetjük. Nagy­­erő van bennük, s ezt nem pletykára, hanem a ügyre fordítják. No, csak közös ezt felejtettük el megmondani. Meg azt, hogy — aranyat ér­nek. Mind­ — ádám Asszonyok a raktárban

Next