Dolgozók Lapja, 1973. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-21 / 221. szám
1973. szeptember 21. péntek Tv-notesz Madarak a „A társas magány groteszkségét és szomorúságát igyekeztem megírni ezekben a darabokban” — írta a rádió- és tévéújság beharangozó cikkében Szakonyi Károly, a tévében szerdán este bemutatott egyfelvonásosairól. Még hozzáfűzte, hogy két házasság válságára szűkítve tárgyalja ezt a problémát. A „társas magány” izgalmas kérdés, hiszen ezer szállal kötődünk a társadalomhoz, amely meghatározza életünk, munkánk feltételeit, akár akarjuk, akár nem. Ha konfliktusba kerülünk vele, elidegenedhetünk tőle, s akkor következhet be a paradox helyzet: a társas magányt, az egyedüllét az életünket keresztül-kasul szövő társadalomban. A társadalom legkisebb, leghomogénebb közösségében, a családban is bekövetkezhet az elidegenedés. Legutóbb éppen a tévében láttunk erről egy egyfelvonásost és egy dramatizált novellát. Görgei Gábor abszurd remeke a polgári individualizmus csődjéről, a burzsoá család széthullásáról festett megrendítő képet, Darvas Lilinek lehetőséget kimagasló nyújtva alakításra. Kertész Ákos Névnap című elbeszélésének tévéváltozata pedig házaspár érzelmi egy munkáselsivárosodásának okait boncolva tárja föl megdöbbentőn, hogy az elidegenedés oka nem csupán a helytelen életvitelben található, hanem ezt az életvitelt kalitkában hazug, ránk kövesedett társadalmi konvenciók, szokások, és nagyrészt kispolgári eredetű, hamis erkölcsi nézetek határozzák meg. Szakonyi darabjai ilyen előzmények után elmaradtak várakozástól. Komoly problémákat nem vetettek föl, csupán „házasságigokat” ábrázoltak, viszontagsáamelyekkel már sokat traktálták nézőket a tévében is. Az elsőben egy hipochonder férj gyötörte képzelt bajával és gyökértelen nosztalgiáival látszólag kötelességtudó feleségét, de végül az asszonyt sem tudjuk sajnálni: volt az „igazi” élet, neki az amikor még „kisasszony”-ként keringőzött a falusi bálokon ... A másodikban egy lankadó szerelmi képességű férj és kielégíthetetlen felesége tárgyal meg ezzel kapcsolatos témákat és szokásokat, közben olyan elidegenedési tüneteket mutatva föl, mintha kaliforniai unatkozó milliomosok, vagy „flepnisek” lennének. A két egyfelvonásost jelképesnek szánt keretbe foglalták: madárkereskedést látunk bevezetőül és befejezésként, kalitka-börtönbe zárt madarakkal. Talán Ibsent akarták „modernizálni”? Jelezvén, hogy már nem „babaotthon" a családi lakás, amelyben szép játékszer a nő, hanem kalitka, amelyben egyformán vergődik férj és feleség? Dehát a kalitkákban jól érezték magukat és vidáman csiviteltek a madarak ... (homoródi) SAKKSZENVEDÉLY (Fotó: Jusztin) DOLGOZOK LATJA Nagyobb erőt az őszi munkákhoz! Ismét megkezdte munkáját a megyei mezőgazdasági operatív bizottság, hogy elősegítse ezúttal az őszi munkák gyors lebonyolítását. A vezető szakemberek általános véleménye szerint az aratás befejeztével nem indult meg kellő erővel és gyorsasággal sem az őszi talajelőkészítés, sem a betakarítás. Mindkettő sürgető, hiszen ki tudja, meddig tart a kedvező időjárás. Különösen vonatkozik ez a kukorica betakarítására, amelynél általános megállapítás szerint túl nagy a galom”. Jóllehet hosszabb ,„nyuideje látni beérett kukoricát a megyében, mégiscsak nyomokban indult el a betakarítás. A legutóbbi jelentések szerint a nagy mennyiségű kukoricaterületnek mindössze 3 százalékát takarították be nagyüzemeink. A túl nagy galomnak nincs helye, bár anyubetakarításhoz több és újabb gépek állnak rendelkezésre, mint tavaly. A tennivalók sorába tartozik sürgősen megoldani az őszi vetések talajmunkáit, valamint földbe tenni a nagy területen termelt kalászos gabonát. Az őszi árpa vetése jelenleg 20 százaléknál tart, s a munkát október 10-ig kellene befejezni. Az időszerű munkák közé tartozik a fókukorica betakarítása, az őszi mélyszántás, valamint a cukorrépa, a burgonya, szőlő és a gyümölcs betakarítása. a Mindez gondos és részletes tervet igényel, amelyben számításba kell venni az egyre szűkülő munkanapok számát. "Az operatív bizottság tudomásul vette a gabonafelvásároló vállalat vezetőjének beszámolóját a kalászos gabona átvételről, valamint a kukorica átvétel felkészüléséről. A MÉK vezetője a téli tárolás helyzetéről adott tájékoztatót. Az ácsi cukorgyár igazgatója bejelentette, hogy a friss répaszeletet októbertől kezdve a Környei és a Komáromi Állami Gazdaságban szárítják, az igénylők tehát rövidesen bonyolítsák le szállításaikat. Erősödik a takarékszövetkezeti mozgalom „Útbaesik jövet-menet — a takarékszövetkezet”! — hangzik a jól ismert reklámmondat, és hogy ez mennyire igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az ország községi településének 85 százalékában, a járási jogú városainak 10 százalékában tevékenykednek takarékszövetkezetek. A szövetkezet törvény alapján az idén módosították a takarékszövetkezetek alapszabályait. — Miért került sor erre? — kérdeztük dr. Semjén Andornétól, a SZÖVOSZ osztályvezetőjétől. — Elsősorban a szövetkezeti demokrácia fejlesztése, nem utolsósorban a belső önkormányzat, a testületi vezetés erősítése volt a cél. Az év első negyedében mindenhol megtartották a részközgyűléseket, amelyeken már egy gondosan kidolgozott tervezet jutott a tagok elé. A megyei tanácsok járási hivatalai — mint felügyelő szervek — kivétel nélkül elfogadták a takarékszövetkezetek új alapszabályait, és ez azt mutatja, hogy helyesen készültek fel erre a munkára. , — 384 takarékszövetkezet működik az országban. Hogyan alakultak eredményeik 1973.1. félévében? — Elöljáróban elmondanám, hogy az említett 384 szövetkezetnek működési területén 532 kirendeltsége és 307 betétgyűjtő pénztára van, így több mint 1200 üzletben áll tagjai és a lakosság szolgálatában. A takarékszövetkezetek első félévi betétállománya milliárd 100 millió forint, míg a tagjaik száma csaknem 1 millió volt. Az első fél év végén 2 milliárd 100 millió forint kölcsönállományt kezeltek. A 6 hónap alatt 1 milliárd 300 millió forint kölcsönt folyósítottak a szövetkezet tagjainak. A takarékszövetkezetek a jelenlegi szabályok szerint fogyasztási, termelési, építési és személyi célra folyósíthatnak rövid és középlejáratú kölcsönt tagjaik számára. Az említett összeg nagy részét milyen célra fordították a tagok? — A nagyobb tételek közül kiemelném, hogy építkezésire 300 millió forintot, háztartási gépek, és különféle tartós fogyasztási cikkek vásárlására ugyancsak 300 millió forintot, míg a háztáji és általában a kisegítő gazdálkodás fejlesztésére 130 millió forintot adtak kölcsön a szövetkezetek. Itt említeném meg, hogy az első fél évben tovább szélesedett a takarékszövetkezetek földrajzi hatóköre, így a közgyűlések határozata alapján újabb 24 településre terjesztették ki tevékenységüket és ezek között két város — Oroszlány és Tata — is szerepel. — A takarékszövetkezetek népszerűségét nem kell részleteznünk. Mégis bizonyára vannak olyan megyék, ahol az átlagosnál több takarékszövetkezet, illetve fióküzem működik. Hallhatnánk ezekről? — Igen kedvező az arány Baranya megyében, ahol mindössze hét községre és egy városra (a megyeszékhelyen kívül természetesen) nem terjed ki a takarékszövetkezetek tevékenysége. Ugyancsak jó az arány Hevesben, itt Eger, továbbá öt község és két város maradt a takarékszövetkezetek körzetén kívül. Érdemes megemlíteni, hogy dinamikus fejlődés mutatkozik a takarékszövetkezetek megbízásból végzett pénzügyi szolgáltatásaiban is, így elsősorban a biztosítási tevékenységben. — Gondolom nem lenne érdektelen néhány összehasonlító adat a takarékszövetkezetek tavalyi és idei tevékenységéről. — 1972. év végéhez képest 1973. I. félévében 9,8 százalékkal nőtt a betétállomány. A betétkönyvek számának növekedése is jelentős — 6,8 százalékos volt. A kölcsönállomány növekedése a tavaly év végihez képest 5,4 százalékos volt. A párt és kormány politikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseinek fontos alkotóeleme a szövetkezetpolitikai munka. Bizonyos, hogy a takarékszövetkezetek alapszabályának módosítása újabb lendületet ad ennek a mozgalomnak, és a jövőben még többen lépnek tagjai sorába. 5 mmÜzemszervezik a timföldgyárban A MUNKA- ÉS ÜZEMSZERVEZÉS korszerűsítéséről megjelent párt- és kormányhatározat nem érte váratlanul az Almásfüzitői Timföldgyárat. Erkölcsileg megerősítette azt a tevékenységet, amelyet már 1963. óta folytatnak. Új megvilágításba helyezte az üzemszervezők munkáját, s a modern üzemszervezést a legfontosabb munkaterületek közé sorolta. Az üzem tízéves múltra visszatekintő üzemszervezési osztályának munkája két szakaszra eddigi osztható. Az elsőben valósultak meg azok az intézkedések, amelyek látványos eredményeket hoztak. A második szakasz a nagyrekonstrukció befejezése után kezdődött, s ma is tart. A nagyberuházás olyan technikai bázist teremtett, az automatikák és a műszerezettség olyan színvonalát valósította meg, amely után csak magasabb síkon lehet a munkát folytatni. Az osztályon négyen dolgoznak: két technikus üzemszervező mérnök, és két kérdeztük, hogy látják megsaját tevékenységüket a vállalati munka egészében? Sok az adminisztráció, a jelentési kötelezettség — mondják. A legutóbbi hónapokban öt helyen adtak számot munkájukról, a párthatározat végrehajtásának állásáról. A vállalat középtávú üzemszervezési tervében lefektették a szervezés fejlesztésével kapcsolatos tennivalókat, a munka termelékenységének javításával és a termelési szerkezet alakításával összefüggő feladatokat, a termelésirányítás korszerűbbé tételét stb. Az üzemrészekből 136 szervezést fejlesztő javaslat érkezett az osztályra. Ezek nagy többsége nagy tájékozottságot igazolt, üzemvezető is akadt, de olyan akinek semmiféle szervezéssel összefüggő javaslata nem volt. Kiderült, hogy el sem olvasta a határozatokat. A SZERVEZÉS munkáját nehezítő pszichikai tényezők ellenére is sok eredményt mutathat fel a timföldgyári üzemszervezés. Bár minden ezzel kapcsolatos vállalati intézkedés hatása lassan érett be, de a végrehajtás helyességét ma már nem vitatja senki, így például már 1953-ban napirendre került a timföld zsákolásának a gépesítése. Akkor ezt nem sikerült megoldani. A vásárolt gépet el kellett adni, olyan nagy volt az ellenállás vele szemben. Ahogy azonban nőtt a gyár kapacitása, úgy vált egyre feszültebbé ezen a területen a helyzet, s most már az élet tűzte napirendre a gépesítést. 1968 óta gépek zsákolnak, s a régi kézi zsákolást nem kívánja vissza senki. Ugyanez volt a helyzet a mész szállításának átszervezésekor is. Gépesítették a vagonok kirakását, s csak ez a tény 1970-ben több mint egymillió forint megtakarítást eredményezett a gyárnak. Nem szólva arról, hogy mind az előző, mind az utóbbi intézkedés egészségre ártalmas munkaterületeket korszerűsített. Jelentős lépés volt a szervezettebb munka irányába belső anyagmozgatás központosítása, a beugró műszakok összevonása révén, a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának a javítása. Bármelyik intézkedésről is legyen szó, a határozat meghozatala és kivitelezés között eddig évek teltek el. Ezt szeretnék a jövőben lerövidíteni, s ehhez a dolgozókkal jobban megismertetni a munka- és üzemszervezés célját, hogy a végrehajtás útja kevesebb akadályokkal legyen terhes. TÓTH ISTVÁN, az üzemszervezési osztály vezetője gyári pártbizottság elé terjesztett jelentésében ezt úgy fogalmazta meg, hogy be kellene építeni a szakmai tanfolyamok anyagába az üzemszervezés munkájának, szükségességének ismertetését is, a szocialista brigádok értekezleteinek anyagául kellene ezt a fontos témát választani, sőt szükség van munka- és üzemszervezési tanfolyamok indítására is. „A programot meg kell ismertetni a dolgozókkal, ellenkező esetben bizonytalanná válik a végrehajtása” — mondta, s a gyár pártbizottsága, szakszervezeti tanácsa, legteljesebb támogatásáról biztosította a vállalat vezetését. Az üzemszervezési osztály munkája az elmúlt év óta reflektorfénybe került, s kissé ezzel függ össze most az adminisztráció fokozódása is. A párthatározat előtt kevesebb számonkérés volt. A párt-végrehajtó bizottság például — a jelenlegi tárgyaláson kívül — 1965-ben foglalkozott utoljára a munka- és üzemszervezés helyzetével. Megújulásra volt tehát szükség minden vonalon, hogy a vállalatnak ez a fontos tevékenysége megkapja azt a támogatást és megértést, ami az eredmények eléréséhez elengedhetetlenül szükséges. Ebben segített a párt KB határozata, s az azt követő intézkedések sorozata. A timföldgyárban ezekben az években érik be a nagyrekonstrukció hatása. Ismeretes, hogy a rekonstrukció 1971-ben fejeződött be, s ez a gyár kapacitását évi 280 ezer tonnára emelte. Ebben az esztendőben viszont már 291 ezer tonna körül alakul a termelése, a tervezettnél ötezer tonnával adnak több timföldet. A fejlődés nagyságát mutatja a munka termelékenységének alakulása is. Amíg például 1961-ben az egy főre jutó évi termelés 66,7 tonna timföld volt, a múlt esztendőben 192 tonna. A gyár évi termelése 1961-ben 125 ezer tonna körül alakult, s létszáma 1885 fő volt. A múlt esztendőben csak 239 ezer tonna timföldet adtak, s a létszám csupán ötvennel növekedett. Az új, korszerű berendezések a munka nagyarányú szervezettségét követelték, amelyhez a vállalatnak meg kellett teremteni a feltételeket. így kerültek sorra azok a gépesítések, amely révén jelentős számú dolgozót lehetett más munkaterületekre irányítani, az Almásfüzitői gyár jelenleg is állandóan változó állapotban van. Az állami tervbizottság ez év júliusában hagyta jóvá az intenzifikálást, ami további negyvenezer tonnával növeli majd a gyár kapacitását. A beruházás tervezése megkezdődött, a kivitelezéshez a jövő évben fognak hozzá. A beruházás azt is jelenti, hogy Almásfüzitő a következő években még jobban a speciális timföldek gyártására irányíthatja termelését. A munka- és üzemszervezési osztály munkájának ezt a nagy változást kell segítenie. Gépesíteni kell például már az ügyvitelt, a bérelszámolás munkáját, korszerűsíteni az információ áramlását is. De bármilyen feladat megvalósításáról legyen szó, valamennyi emberek munkáján keresztül valósul meg. Ezért szaporodott meg az utóbbi időben a tájékoztatás, amelyben minden eddiginél nagyobb feladatot kaptak az üzemszervezők. Most nincsenek látványos feladatok, eredmények. A középtávú munka, és üzemszervezési terv végrehajtása szívós kitartást igényel mindenkitől. Kovács Klára Nemzetközi gégészkongresszus A Magyar Fül-, Orr- és Gégeorvosok Egyesületének rendezésében csütörtökön nemzetközi kongresszust nyitottak meg a siófoki Európa szállóban. A kongresszust megelőzően Albertirsán ünnepélyesen leleplezték Politzer Ádám világhírű, magyar származású, bécsi egyetemi tanár emléktábláját. A nagyhírű orvos szülőházánál rendezett dr. E. H. Majer, az ünnepségen Osztrák Fül-, Orr- és Gégeorvosok Egyesületének alelnöke, nemzetközi szövetség vezetőségi tagja, mondott beszédet. A háromnapos kongresszus több mint 400 vendégét a megnyitó ünnepségen dr. Gáti István, a siófoki Városi Tanács elnöke üdvözölte, majd dr. Jakabfi Imre egyetemi tanár, a Magyar Fül-, Orr- és Gégeorvosok Egyesületének elnöke mondott megnyitó beszédet. Lehet, hogy nyáron hűs árnyékot ad, de most, hogy az ősz, borzongatóan hideg itt nagyraktár. A MÉK tatabányai a kirendeltségének vádja, — Németh asszonybr. Ferencné vezetésével — nem vesz erről tudomást. Reggel 6 óra óta emelik a ládákat, zsákokat, rakják a kocsikat, segítenek a vagonkirakásnál, számolják kiadásra készülő árut. Paráanyi szabad időt nem engedélyeznek maguknak a nyolc óra alatt. — Nem lehet — mondja Ilonka, a brigádvezető. — Három éve nyertük el a szocialista címet, s vettük fel a „Zrínyi Ilona” nevet. Ez pedig kötelez. Nézze, mi mindannyian fizikai dolgozók vagyunk. Nemigen mesterei a szónak. De a munkánkat szeretjük, és becsülettel el is végezzük. A számításunk megvan, három műszakban állunk helyt, valamennyien családanyák. Egy lányunk van, ő új, de ő felvette a tempót. Elhívják Horváthnét. „Kényes” árut komisszióznak, ide nélkülözhetetlen a brigádvezető. Szanter Jánosné veszett gyorsan térül-fordul a villamos targoncával. Nézni rossz, ahogy a hegynyi, üvegisgel teli ládakupaccal egyensúlyoz a Biztonsággal keskeny rakodón, nyúl a fogantyúkhoz, nyugodt, kimért mozdulatai igazán nőiesek. Körülőtte a brigád: Dencz Józsefné, Szalai Ferencné, Tomcsik Jánosné és Lipót Erzsébet. Nézem őket. Férfiaknak becsületére válna ez a raktári munka. Várom, várom vissza a brigádvezetőt, de már három türelmetlen gépkocsivezető áll a rámpa mellett. Ilonka helyett Pali bácsi, a raktáros keveredik mellém. — Aranyat érnek ezek asszonyok! Mindenen rajta az a szemük. Tessék elképzelni, nagy tételben veszek át a minap paprikát. Szép, nagyon szép a minta. Egyszer csak jön az egyik brigádtag: „Pali bácsi! Vigyázzon! A többi nagyon rossz minőségű!” Vagy: befut egy vagon burgonya. Rakodó egy se, kint vannak kocsikkal. „Megyünk, Pali báncsi — ne álljon a vagon!” Két óra nem telik bele, 240 mázsa krumpli a helyén. Hát, ilyenek. Igen, ilyenek. 10—15 éve itt dolgoznak, szinte brigádba „rendeződtek”. A főraktáros Sipos József, jó vezetőnek bizonyul. Amellett, hogy a törvényes juttatásokat biztosítja az asszonyoknak, még többet is tesz. Jön a szombat. Eleinte egy csomó idegességet jelentett a délelőttös brigád családanyáinak a beszerzés. Két óra után kenyeret, húst kapni? Megoldották. Pali bácsi motorra kap a kis cédulával, sorbaáll az anyák helyett, s mire végeznek , bevásárol. Megteheti, nem kötött a munkaideje. S hogy micsoda könnyítés ez! Csak az tudja, aki műszak után még órákig szaladgál a tele szatyorral, hogy meglegyen a vasárnapi bevásárlás. Na végre! Szusszanásnyi idő. Újra előkeresem a jegyzeteimet, de írni már nincs időm. Újabb kocsi, újabb szállítmány. Futkos ismét a targonca, és az asszonyok kapják, fogják, emelik, rakják ládákat tele minőségi áruval a paprika, paradicsom, alma kerül a kocsikra, hogy Tatabánya üzleteiben válogathasson az igényes vevő. Dolgom végezetten éppen átérek a vasúti hídon. Még látom, hogyan kezdenek hozzá egy vagon kirámolásához, mikor fékez mellettem egy motoros. Pali bácsi. Nem tudom hová szólítja a kötelessége, de megerősítésképpen még egy szóra megáll: — Sok baj volt ezzel a céggel a múltban. S hogy most dicséretet kapunk, meg elismerést, azt az asszony brigádoknak is köszönhetjük. Nagyerő van bennük, s ezt nem pletykára, hanem a ügyre fordítják. No, csak közös ezt felejtettük el megmondani. Meg azt, hogy — aranyat érnek. Mind — ádám Asszonyok a raktárban