Dolgozók Lapja, 1973. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-07 / 209. szám

I Intézkedés a szakmunkások érettségi nélküli egyetemi előkészítő tanfolyamairól A­­ művelődési és munkaügyi sikeres vizsga — a felsőokta­­t­iniszter együttes utasításí­tási intézményben előírt fel­adatt ki az érettségivel nem vételi vizsga nélkül — jogosít rendelkező, szakmunkás-képe- a vizsgabizottság által kijelölt sítésű fiatalok műszaki egye- műszaki felsőoktatási intéz­teim, illetve műszaki főiske­­mény nappali tagozatán az lai tanulmányaival kapcsolat- első évfolyamra való beirat­­ban­ hozásra. Eszerint a Szakszervezetek A hallgatók a tanfolyamon Országos Tanácsa által kije­ nem fizetnek tandíjat, csupán lelt üzemek 30 évnél nem idő­sebb, érettségivel nem ren­delkező és szakmunkás-bizo­n jegyzetek önköltségét térín­tik meg. A tanfolyam elvégzése után nyítvánnyal fizikai munka- a Műszaki­ Egyetemen, illetve körben foglalkoztatott dolgo- műszaki főiskolán tanuló diá­­kói részére — műszaki egye­­kek tanulmányi idejét a műn­­temi, illetőleg műszaki főisko­­laviszony és a társadalombiz­­tosi tanulmányokra felkészítésük érdekében történő fortás szempontjából jogszer­­­­ző időnek kell tekinteni. A már a mostani tanévben elő­ munkáltatóknak tanulmányt készítő tanfolyam indul a Bu- szerződést kell kötniök a dapesti Műszaki Egyetem irá- hallgatókkal, és pénzbeli iá­­nyításával. riogatást kell biztosítaniok A tanfolyam időtartama 12 számukra. Ennek mértéke — hónap; 10 hónapig­ oktatás, azt követően levelező a tanulmányi eredmény és a pedig Szociális helyzet figyelembe­­két hónapos, egész napos inten­ vételével — a dolgozó korák­­tív jellegű oktatás. A tanfolyamra a munkálta­ti átlagkeresetéig terjedhet, tónál kell jelentkezni. A je­lentkezési kérelmeket a mun­káltató bírálja el, az üzem társadalmi szerveivel egyetér­tésben. A jelentkezők közül — a kijelölt üzemek számára központilag meghatározott számban — azok választhatók, akik legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek, szakmájukban — fizikai mun­kakörben — kiemelkedően jól dolgoznak, közösségi magatar­tásuk példamutató. A jelent­kezők közül előnyben kell részesíteni azokat, akik a sor­katonai szolgálatukat teljesí­tették. A tanfolyamon való részvé­telre kijelölt szakmunkások névsorát az üzemekben szep­tember 10-ig kell a Budapes­ti Műszaki Egyetem rektorá­hoz beküld­eniök. A jegyzék­hez csatolniok kell a névsor­ban szereplők szakmunkás-bi­zonyítványát, vagy annak hi­teles másolatát. A tanfolyam megindulásá­nak idejéről és helyéről a Budapesti Műszaki Egyetem rektora szeptember 15-ig érte­síti a résztvevőket és a mun­káltatókat.­­ A tanfolyam befejezésével a hallgatók vizsgát tesznek. A Búcsúztat a munkáltató Hollós Győző bácsit a süt­­tői iskolában már elbúcsúz­tatták nyugdíjba vonulása al­kalmából, s ezen kívül volt községi búcsúztató is, amikor már nem az oktatásügyi fe­lettes szerv képviselői, hanem a süttői társadalmi élet veze­tői kívántak jó egészséget, hosszú életet és megérdemelt pihenést a volt iskolaigazga­tónak. Nos, mindezek után szót kell ejteni arról a szűk körű szerdai összejövetelről is, amelyen a munkáltató — a községi tanács — képvise­letében Perjés Ottó tanácsel­nök ■ mondott1­ néhány kereset­len mondatot „Győző bácsi” nyugalomba vonulása alkal­mából. „Kérem, továbbra is marad­jon meg a község társadalmi életében,­­érdeklődjön a jövő­ben is a köz ügyei iránt” —■ hallottuk többek közt. Jutal­mat nyújtott át a tanácselnök, s aztán Hollós Győző mondott köszönetet a figyelmességért, s idézte fel élete sorát: „Elég későn jöttem lumba. Egészségi haza szülőfa­állapotom romlása miatt is, így talán már nem tudtam teljesen azt nyújtani, amit szerettem volt Az utasítás hatályba lépett, na ..Felemlegette, milyen jól együtt tudtak dolgozni a községi tanács vezetőivel — „átjöhettünk bármikor” — és a különböző szervek, szerveze­tek képviselőivel. „Azon le­szek, hogy a község életében a rám eső munkát elvégezzem — hogy a Duna mentén, ezen a szép vidéken még inkább boldoguljanak az embe­rek . A községi tanács épületében megrendezett búcsúztató azért érdemel külön figyelmet, hi­szen az új helyzetben — ami­kor a munkáltatói jogkört például az iskolaigazgató ese­tében is a tanács gyakorolja — az erővonalak kirajzolódá­sát jelzi minden hasonló ak­tus. Alkalmazni, a munkáltató jogaival élni — ez valóban új helyzet a helyi tanácsi vezetés számára. S menet közben kell azzal is számot vetni, hogy mindez a napi munkában egészséges, humánus tartalmú együttműködéssé hogyan vál­toztatható. Süttő csak példa arra, hogy az új tanácstörvénynek nem­csak a betűit, hanem a szel­lemét is kell látni, s jól al­kalmazni. (is) KERÁMIA '73 Joggal hiszem, hogy mind látványos kiállítási keretek kö­zött, mind pedig csöndesen szívós „lappangással” hétköz­napjainkban — a kerámia ki­vívta jogait, s a közmegelége­dést és megértést. Következik ez elsősorban talán praktiku­san dekoratív jellegéből. A mai emberben a modem képzete — szerencsésen — lakás gusztusos vázákkal, fali- vagy a padlókerámiákkal lesz teljessé. (Ugyanez a modern grafikai alkotások, táblakép-festmé­nyek vonatkozásában egyelő­re még nem mondható el.) S hogy jó értelemben divatos lett a kerámia, abba talán az is belejátszik, hogy képes volt frissen, gyorsan alkalmazkod­ni egy másik, ugyancsak egész­ségesnek nevezhető divathoz: a népi élet relikviáinak kul­tuszához. Hiszen a kerámia­tárgyak végül is úgy igazán művészi tartalmak hordozói, ha nem holt darabok a lakás­ban, hanem atmoszférát, ben­sőséges miliőt, az eleven életet megfelelően kiegészítő hangu­latot képesek teremteni. Amit a tatabányai Népház Kerámia ’73 című reprezenta­tív szemléjén láthatunk, csu­pán ízelítő, noha az élvonal művészeinek merkedhetünk. remekeivel is­gondolom, kényszerű volt a válogatás a bizonyára gazdag anyagból, azzal a nehéz próbatétellel Műcsarnok és a rendező, Ba­­a­ranyi Judit számára: mit hagyjanak el, hogy a teljesség benyomása­ mégis kikereked­jen a tárlatlátogatóban. Ám ez a feszítő erő adja egyben ezen a kiállításon a változatos­ság biztosítékát is — ha már mindent úgysem lehet eleve bemutatni, akkor minél változatosabb legalább anyagot hadd lásson a közönség. Ha ez volt az elképzelés — meggyő­ződésem, sikerült hatásosan, jól valóra váltani. De ugyan mit is tudunk mi, a közönség a kerámiáról, a ke­­ramikáról — tehát az agyag­mű­vességről? E kézműves mesterségről mondja egyik ké­zikönyvünk: „Nyomait megta­láljuk az emberi kultúra ősi emlékei között. legkezdetlegesebb A formálás módja kézzel való mintázás. Fejlet­­­tebb és ma is használatos megmunkálási rongálás” — amit eljárás a ko­a görögök például már a homéroszi idők­ben ismertek. A kiégetett agyag, a cserép hatféle válto­zatát sorolják fel. Lényegében ezek az alapismeretek benső­ségessé tehetik viszonyunkat a kerámiatárgyakhoz, ám ke­véske szakmai hozzáértés alapján is elfogadjuk, vilá­gunk, életünk szerves része­ként kezeljük azokat. S hogy a giccs-nippekkel szembe­helyezhetjük a művészi kerá­miát, ez nem kis siker — a kö­zönség pedig őszinte érdeklő­déssel fogadja ennek az ipar­­művészeti ágnak az előre­törését, hasonlóan néhány m­ai ág fellendüléséhez (a textil­­művességre, a fémművességre, az ötvösművészetre, stb. gon­dolok). Nos, mindezek számára éppen a kézműves jelleg, széria helyett az egyedi darab a készítése biztosítja a művészi kvalitás esetén helyet az emberek a kitüntető ízlésének kialakításában. Gádor István, Gorka Lívia, vagy éppen Kovács Margit ne­ve — fogalommá tudott­­ lenni. A tatabányai Népházban ren­dezett kiállításon szereplők valamennyien jeles képviselői ennek a művészeti ágnak. Ben­­kő Ilona, Csekovszky Árpád, Fürtös György, Garányiné Staindl Katalin, Kis Roóz Ilo­na, Krajcsirovits Margit, Kum­­post Éva, Schrammel Imre, Pázmándi Antal munkái kö­zül szinte nehéz is választani, melyiket említse a néző a töb­bi előtt. Tálak, vázák, figu­rás kerámiák sorakoznak egy­más mellett a kiállítási terem­ben, némelyek a naív népi szemlélettel mosoly­ogtatnak meg, mások dekoratív, s még­is komoly egyszerűségükkel vonzzák a tekintetet... E tárlat segítséget nyújt egyet előbbre lépni. Ha lakás­díszítő kerámiatárgyakat vá­sárolunk, talán most majd to­vább csökken azok száma, akik megelégszenek a talmi csillo­gással, s többen lesznek, akik a tartalmas iparművészeti ter­méket választják. (j. j) Rádió- és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.20: Felejthetetlen operaesték. Salzburg. II. rész. 9.19: Hét ba­goly. Krúdy Gyula regénye rá­dióra alkalmazva. IV. rész. 9.44: Majláth Júlia táncdalaiból. 10.05: Édes anyanyelvünk. 10.10: Zenés utazás. Az Ifjúsági Rádió műsora. 10.30: tancóka. A. Judah regénye folytatásokban. V. rész. 10.40: Vezényel a szerző. Kórusművek. 11.00: Egy meggondolatlan lövés. 11.10: Világhírű előadóművészek felvételeiből. 11.49: Kritikusok fó­ruma. 12.00: Déli Krónika. (Jelen­tés az I. Úszó—Vízilabda Világ­­bajnokságról, az öttusa Világbaj­nokságról Belgrádból és London­ból). 12.30: Ki nyer ma — Bada­csonytomajban? 12.45: Tánczenei koktél. 13.30: Déki Lakatos Sán­dor népi zenekara játszik. 13.45: Üzletről — üzletre. Riport. 14.00: A Gyermekrádió műsora. 15.10: A Szvetoszlav Obretenov Kjurkcsijszki kórusműveket Kórus éne­kel. 15.21: Szovjet indulók. 15.27: Székely Endrei Kamarazene hat előadója. 15.44: Magyarán szól­va . .. 16.00: A világgazdaság hí­rei. 16.05: Irószobám. Simon Ist­ván vallomása. 17.05: Külpoliti­kai figyelő. 17.20: Végvári Rezső népdalfeldolgozásaiból. 17.36: 2000 felé___ Az Ifjúsági Rádió folyó­irata. 18.11: A Bolgár Kultúra Hete. Verdi: Aida. 21.31: Láttuk, hallottuk. 21.51: JKét film­dal. 22.15: Sporthírek. (ös­­szefoglaló az I.­ Úszó—Vízilab­da Világbajnokságról). 22.30: Ko­zák Gábor József népi zenekara játszik, Bangó Margit cigánydalo­kat énekel. 22.50: Meditáció — a munkaügyi kutatásokról. 23.00: Táncdalainkból. 23.30: Liszt: Ideá­lok — szimfonikus költemény. 0.10: Operettdalok. PETŐFI RÁDIO 8.05: Nótacsokor. 9.03: A Gyer­­mekrádió műsora. 10.00: Zenés műsor üdülőknek. 12.03: Népda­lokkal egész éven át — Szep­tember — 12.13: Zenekari muzsi­ka. 14.00: Kettőtől hatig... 18.05: Külpolitikai figyelő 18.20: Új könyvek. 18.23: Közvetítés az I. Úszó—Vízilabda Világbajnokság­ról Belgrádból 19.54: Jó estét, gyerekek! 20.25: Sport, táncda­­lok, könnyűzene (Közv. Belgrád­­b­ól). 22.11: Brahms: I. szimfónia. 1­3.15: Magyarországon először. Freimann: Három shakespeare­­szonett. 23.28: Népdalok. 3. MŰSOR . 18.05: Torma Gabriella zongo­­raestje. 19.11: Szimfonikus kön­­nyűzene. 19.55: Magyar zeneszer­zők. 21.05: Zsebrádiószínház. Ho­gyan védekezzünk a­ sötét utcá­ban. Nyerges András hangjátéka. 21.23: Berlioz: Gyász és diadal szimfónia. 22.00: Dzsessz felvéte­lekből. 22.25: Renata ,­Tebaldi és Robert Merrill énekel. BUDAPESTI TV 10.00: A 36. heti lottó sorsolása. Helyszíni közvetítés a Láng­ Művelődési Központból. 17.43: Hí­rek. 17.50: Reklámműsor. 17.55: Mindenki közlekedik . . . 18.25: Öt perc meteorológia. 18.30: Úszó- és vízilabda VB (SZÍNES). 19.20: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Bárány Tamás: Velünk kezdődik minden. Tv-film. (14 éven felüli­eknek!) 21.15: Négy kerékkel okosan. X. rész. 22.15: Tv-híradó — 2. kiadás. 22.25: Úszó- és Ví­zilabda VB (SZÍNES). KÍSÉRLETI (2.) MŰSOR 20.00: Atlétika Európa-Kupa (SZÍNES). 21.30: Rendezte: Zsurzs Éva. Szophokles: Elektra. Tv-já­­ték. (14 éven felülieknek !) POZSONY 16.40: Hírek. 15.45: Vásári pil­lanatok. 16.50: Iskolások műsora. 17.45: Kerületeink hangja. Esti mese. 18.15: A berlini 18.00: revű műsorából. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Baráti Hadseregek Spartakiádia. 20 45: Megtörtént, nem meg. 21.25: Tv-híradó. 21.55: történt Tv­sorozat. 2. MŰSOR 14.00: Barát­ Hadseregek Spar­­ta kiádja. 18.00: Úszó- és Vízilab­da V­B 19.30: Schiller: Ármány és szerelem. BECS 11.00: Ketten egy szobában. (Ism.) 18.00: Zöld világ. 18.25: Jó éjszakát, gyerekek! 18 30: Brown páter. Filmsorozat. 19.00: Osztrák képek. 19.30: Tv-híradó. 20.06: Sporthí­rek. 20.15: Aktaszám XY — meg­oldatlan . . . 21.20: Riportműsor. 22.35: Tv-híradó. 22.40: Éjszaka a gót­ kikötőben. Film. n. PROGRAM 16.30: Közvetítés 19.30: Tv-híradó. 20.06: Belgrádból. Sporthí­rek. 20.09: Aktuális események. 20.15: Busz stop. Film. 21.45: Közvetítés Edinburgból. 23.00: Ak­­taszám XY — megoldatlan. ~ DOLGOZOK LAPJA ) 1973. szeptemberi, péntek Ismét less: Két hét művészet Az elmúlt év tapasztalatait értékelve és felhasználva, eb­ben az évadban is megszerve­zik a Két hét művészet né­ven ismertté vált akciót, ren­dezvénysorozatot. A közel­múltban folyt az az előkészí­tő megbeszélés, amelyen az il­letékes szervek, intézmények képviselői körvonalazták a folytatás jellegét. A fő mozzanat: az alapvető koncepció nem változik, vagy­is továbbra is a legfontosabb célkitűzés ezzel a „vándorló rendezvénysorozattal” a kul­túra eleven értékeit közel vinni a községekben élő em­berekhez. Számos új vonással is gya­rapodik ez idén az akció. Pél­dául: most két hónap alatt nem három, hanem csak két községben rendeznek „két he­tet”. Vagyis sietség nélkül, jól előkészítve zajlanak majd az események. A képzőművésze­ti kiállítás alkalmával lehető­séget nyújtanak a képvásár­­lásra is — ezzel pedig azt kí­vánják szolgálni, hogy mai modern alkotások kerüljenek a falakra a községekben. Több kiscsoportos foglalkozást ter­veznek, rétegek, életkor sze­rint is differenciáltabban, mint a korábbiakban. Inten­zívebb kapcsolatot kívánnak teremteni ezen akció kereté­ben a könyvtárral — így töb­bek közt mai magyar szép­­irodalmi alkotásokból kiállí­tást láthatnak majd egy-egy helyen az érdeklődők — egy­szersmind kölcsönözhetnek is; az Új , Forrás estek szervezé­sében is jelentős részt vállal­nak a könyvtárak. A mozi sem marad ki a sorból. Most nemcsak kísérő filmként, ha­nem „nagyfilm” előadásban is lehetőleg maradandó érté­kűnek ígérkező, igényes mű­vészi alkotásokat kívánnak bemutatni. A tervek szerint október 27-én Bokodon nyitják meg a „Két hét...” sorozatot. A JEL kiállítás is ekkor nyílik a községben. S ami már arra utal, hogy múltja, története van ennek a jó kezdeménye­zésnek: meg kívánják szer­vezni az akciót eddig megren­dezett községek képviselőinek s az újaknak a tapasztalat­­cseréjét. Nyilván­­ számos hasznos ötlet, elképzelés cse­rél majd gazdát — minden­ki hasznára s örömére. November 17-én Dunaalmás lesz a következő állomás — itt az őszi Csokonai-ünnepsé­­gekhez is kapcsolódik majd a „Két hét művészet” esemény­­sorozata. A következő év ele­jén a dorogi járásban folyta­tódik az akció. Máriahalom után érdekes — és reméljük, hasznos — kísérletre kerül sor, ugyanis három község (Pilis­marót, Dömös és Pilisszent­lélek) együtt rendezi meg „Két hét”-programot. A tava­a­szi hónapokban jut el az ak­ció a komáromi járás két községébe, Bakonyszombat­­helyre és Rédére. Örvendetes dolognak tart­juk, hogy az első évi kísérlet után nem csöndesedtek el a hullámok az érdekes és a köz­­művelődésben országosan is figyelmet érdemlő kezdemé­nyezés körül, hanem folytató­dik az akció. Noha a részle­tes program kidolgozásában — mint tették korábban — most is figyelembe veszik helyi sajátosságokat, éppen ez a az egyik fontos mozzanat­szervező munkában: nem „ál, a­talában” ismertetik meg az „általában vett” közönséget a művészettel, hanem a lokális jellegzetességek figyelembe­vételével. Ehhez az alapos szervező munkán túl az kell, hogy a községi vezetők a ta­valyi példa nyomán most is nagyon komolyan vegyék művészeti ismeretterjesztést, s a az előadások mellett az élő találkozások, a kisfilmvetíté­­sek, a vitaalkalmak, a művé­szeti csoportok bemutatói va­lóban rezgést keltsenek a mű­vészetet talán nem mindig ér­tő, de feltétlenül fogékony és érdeklődő emberek lelkében. ­lining MM ríiQií ® 5n77 Unit HIGGADTSÁG. — Megtaláltad már a szakácskönyvet, drágám? (A Wochenpresse-ből) Vácrátót visszacsal MENNYIT MESÉLTEK ró­la: Vácrátót megér egy utat! S most, amikor visszagondo­lok erre a pazar szépségű bo­tanikus kertre, azt kell mon­danom, többet is. Magam előtt látom a hatal­mas mocsári ciprus bütykös, földből kiemelkedő gyökérze­tét, és asszociálok. Mintha nagyapám agyondolgozott ke­zét vetítenék ki. De akár egy ókori város romcsipkéit is be­leképzelheti az ember a gyö­kérfonat rajzaiba. A természet művészkezének alkotásai bó­­dítóak. S hogy ezen az ötven holdon miként ölelkezik Új- Kaledónia, Délkelet-Mexikó, Ausztrália, a Mauritius-sziget, Brazília és India, Madagasz­kár, trópusi Ázsia és a Hima­lája vidéke, azt látni kell.­­ Az üvegházban uralkodó páradús, trópusi levegő per­cek alatt átjárta a noteszla­­pokat, felhólyagosodtak, mint­ha gőzölték volna valamen­­­nyit. És a hangulat, amely el­uralkodik az emberen, olyan mint amikor egy izgalmas út­leírásba feledkezik. Az or­chidea pompázó, vakító fehér­je, simogató lágy lilája, a vaní­­liarudak karcsúsága, a kakaó­cserje lúdtojásnyi termése, törpebanán csodálatos fürtje, a­mint megannyi apró kifli fü­zére, csodás világot idéz me­g, gyerekkori olvasmányokat jut­tat eszünkbe, s szinte kény­szerítő erővel el kell olvasnod.sugallja: újra ismét, mert most már min­dent jobban megértesz majd: a trópusok nehéz levegőjét, a pálmák könnyezését, gyön­­gyözését, a fűszernövények súlyos illatát, a kúszónövények dzsungelfonatát, indák ölelke­zését, tekervényes rendjét. Most majd együtt leszel Mol­nár Gáborral az észak-brazí­liai forróövi ősvadonban, az Uatuma folyó partján felállí­tott pálmakunyhóban, James Ramsey Ullmannal, aki a Mount­ Everest megmászójá­­nak, Tensingnek életrajzát megírta, Szokoly Endrével Bolíviában, Beryl Milessel Ausztráliában, V. H. Fawcet­­tel „A Mato Grosso titka” nyomában. S ha mindezt nem olvastad volna, kedved tá­mad megismerni azt a földet, népet, ahol mindaz, amit lát­tál, természetes környezetben buján pompázik. Vácrátót emlékezésre kész­tet és inspirál, tanít és gyö­nyörködtet, pihentet és izga­lomba hoz, vágyakat ébreszt és kielégít, nevel, a tudásvá­gyó, megismerésre született ember zarándokhelye, a ter­mészet szerelmeseinek találka­helye. Virágok színorgiája, fák kérgének barna plasztikája, lombjuk zöldjének változatai, fenyők tűhegyei megannyi változatban, tavirózsa terülő levél tányér­ja, a pagodafa, az óriás juharlevelű platán, s megannyi kuriózum valósággal a rárontanak az emberre, aki csodálkozásba roskad, tehetet­len az élményárban, amely so­dorja, sodorja, míg belefárad, és amikor azt hiszi, már min­dent látott, újra kezdheti az ismerkedést. A bemutató üvegházban egy szerény vácrátóti asszonyka kalauzolt a termést érlelő va­níliához, kakaóhoz, a­­ megan­­­nyi érdekességhez. Paulusz Andrásné még csak három hó­napja dolgozik a botanikus kertben, s nem inspekciót­ tartott, is ott, ahol hanem sziklakerteknél. S míg néze­­­lődtem, azt is elmondta miért van ő éppen vasárnapon az üvegházban: — Szocialista brigádban dol­gozom. Igaz, én még nem ír­tam alá a szerződést, de a többiek min­d felajánlották, hogy évenként egy-egy nap társadalmi munkát végeznek. Én is hozzájuk tartozom, ezért teljesítek ma itt szolgálatot. Reggel nyolctól este hatig. SOK ÉRDEKLŐDŐNEK mondhatta el ennyi idő alatt, mire érdemes felfigyelni a nö­vények világcsarnokában. Mi­re? Mindenre. De egyszerre nem megy. Vácrátótra több­ször vissza kell térni. Gordos

Next