Dolgozók Lapja, 1973. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-23 / 300. szám
1973. december 23. vasárnap Válassza ki, hova utazik 1971-ben az IBUSZ-szal! Társasutazások tengerpartra A társasutazások kedvelői jók fel kedves olvasóink fiszámára választottunk ki hegyelmet, amelyek részben rám utat sorozatunk következő témájaként. Ezúttal azokra rendkívül olcsók, részben igen a tengerparti üdülésekre hív- kedvezők. Üdülés Kamcssán Ez a kellemes bulgáriai A harmadik naptól a hetendulőhely ragyogó pihenési ledikig üdülés és pihenés, hetőségeket nyújt. A megke- programban szerepel egy au- azelítést vonattal tervezi az autóbuszos kirándulás Neszeszervezője, az IBUSZ, másod- bárka. osztályú hálókocsival, 3 ágyas fülkékben. Teljes ellátást tartalmaz a részvételi díj, az első nap ebédjétől a kilencedik nap ebédjéig. Az indulás napján a Nyugati pályaudvar nemdohányzó várótermében talákoznak az út résztvevői, a részvételi jegyen feltüntetett időpontban. Ebéd és vacsora a szerelvény étkezőkocsijában. A második napon reggeli a vonaton, hidegcsomagból, még a reggeli órákban érkezés Várnába. A pályaudvarról autóbusz szállítja az utasokat a harminc kilométerre lévő korszerű üdülőtelepen épített modern Longora szállóba. A nyolcadik napon reggeli után a szobákat el kell hagyni, a csomagok elhelyezésére külön szobát biztosítanak. Este utazás autóbusszal a várnai pályaudvarra, onnan pedig vonattal haza. Az érkezési napon ismét a vonat étkezőkocsijában lesz a reggeli és ebéd, a délutáni órákban fut be a szerelvény a Nyugatipályaudvarra. A Longora szállóban kétágyas, zuhanyozós szobák állnak az üdülők rendelkezésére. A részvételi díj mindössze 2950 forint, az utak június 21-től szeptember 13-ig indulnak. * Rabac — Jugoszlávia A jugoszlávia- tengerparti üdülések egész sorát sorolhatnánk. Split, Opatija, Rovinj, Porecs — hogy csak néhány nevet említsünk. A sok közül most Rabacot választottuk ki. Júniustól szeptember indulnak csoportok, de végéig egy már biztosan Tatabányáról megy, méghozzá július 16—21- ig. Egyébként Budapestről, az Engels téri buszpályaudvarról történik az indulás, autóbusszal. A részvételi díj magában foglalja a teljes ellátás költségeit, az első nap vacsorájától a hatodik nap ebédjéig. Az első napon megérkezik a csoport Rabacba, naptól az ötödikig a második pihenés szerepel a programban, a hatodik napon reggeli után utazás haza. Júniusban és szeptemberben a részvételi díj kb. 1880 forint, júliusban és augusztusban kb. 2250 forint. Háromszáz dinár költőpénzt lehet beváltani, ami 498 forint. Megjegyezzük, hogy az IBUSZ társasutazásain szülő, vagy más felnőtt kíséretében hatéves kortól vehetnek részt gyermekek is, 10 éves kort meg nem haladó gyermekek részére az IBUSZ kedvezményt biztosít. A kedvezmény mértéke a szocialista országokba indított társasutazásoknál 25 százalék, a nem szocialista országokba és Jugoszláviába indított társasutaknál 15 százalék a részvételi díjból. A Costa Doradára Tatabányáról A Spanyolországba induló társksutazások között külön figyelmet érdemel az az út, amely Tatabányáról indul, május 30-tól június 14-ig tart. A program: üdülés a Costa Doradán. Indulás autóbusszal. A 6— 11. napokon teljes ellátás, egyébként félpenziós, a második nap vacsorájától, 15. nap reggelijéig, a főétkezésekhez egy-egy pohár bor, vagy üdítőital jár. Az indulási napon a csoport eljut Nagykanizsáig, ott éjszakázik. A második napon Zágráb—Ljubljana—Trieszt útvonalon utazás Mestrébe, este lehetőség nyílik gyalogos, velencei városnézésre. A harmadik napon továbbutazás Genovába, ott rövid városnézés, megtekintik az utasok a mozgalmas kikötőt, a San Giovanni di Pré templomot, a Palazzo Realét. A negyedik napon utazás az olasz és francia Riviérán, Monte Carlo, Nizza, Cannes érintésével, Marseille-ig. Marseilleben rövid városnézés. Figyelmet érdemel a Promenade de la Corniche, a Canebiere sugárút. Az ötödik napon Marseille— Montpellier—Narbonne—Perpignan útvonalon megérkezik a csoport Spanyolországba, Malgratba. Ez már a Costa Doradán fekszik, Barcelonától 56 kilométerre. A 6—11. napon pihenés a tengerparton, szabad program, változatos szórakozási lehetőségekkel. Fakultatív kirándulások keretében ellátogathatnak az utasok Barcelonába, a montserrati kolostorhoz. A tizenkettedik napon Perpignan, Narbonne, Nimes érintésével utazás Valencébe. Onnan a 13. napon továbbutazás Genfbe, innen a Genfi-tó partján Lausanne-ig, majd Bern érintésével Zürich következik. Rövid városnézés, séta az óváros hangulatos utcáin. A tizennegyedik napon Vorarlberg és Tirol festői tájain, Innsbruckon át Salzburgba utazik a csoport, ahol ismét rövid városnézés számos látnivalóval következik. Az érkezési napon Bécsen átvezet az útvonal, Ausztria fővárosában is nyílik lehetőség városnézésre. Az utazás során két-háromágyas, fürdő nélküli szobákban pihennek az utasok, Malgratban pedig zuhanyozós, 2-3 ágyas szobák állnak rendelkezésre, a Hotel Guillemben. A szálloda közvetlenül a tengerparton van, az üdülőtelep központjában fekszik, III. kategória, úszómedencével is rendelkezik. A részvételi díj, a Tatabányáról induló csoport részére 6900 forint, ebben az útlevél és vízumköltségek már benne vannak (x) DOLGOZOK LAPJA Az 1040. számú határozat (4.) A terhességmegszabta elbíráló bizottság A Minisztertanács 1040-es számú határozata alapján a megyei tanács egészségügyi osztálya megszervezte a művi vetélési kérelmeket elbíráló első és másodfokú bizottságokat. A terhesség megszakítása iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes nőgyógyászati szakrendelésen kell megindítani. A kérelem benyújtásához szükséges nyomtatványokat a nőgyógyász szakorvos adja ki. A kitöltött nyomtatványokkal lehet jelentkezni az abortusz-kérelmet elbíráló első fokú bizottságnál. A kérelmet a lakóhely szerint illetékes bizottság bírálja el első fokon. A fellebbezést a megyeszékhelyen működő másodfokú bizottság bírálja felül Tatabányán a megyei kórház I-es rendelőintézetében a gyermekgyógyászati szakrendelésen (Semmelweis u. 2.) minden kedden 15—1? minden pénteken 9—12 óráig.és Tata város és járás, a városi kórház főépületének udvarán lévő belgyógyászati szakrendelésen minden hétfőn 11—12 és minden pénteken 15,30—16,30 óráig. Oroszlány város, a Csalódás Nővédelmi Tanácsadóban (Gárdonyi u. 10.) minden kedden 15—17 és minden pénteken 8—10 óráig. Komárom város és a szőnyi kórházakhoz tartozó községek a Komárom városi rendelőintézetben minden kedden 10—11, és minden csütörtökön 16—17 óráig. Kisbér és a hozzá tartozó községek a kisbéri tanácsadóban minden kedden 16—17 óráig és 10— 11 óráig.minden pénteken Esztergomban az 5. sz. körzeti orvosi rendelőben (Kossuth u. 34.) minden hétfőn 11— 12 és minden pénteken 15,30—16,30 óráig. Dorogi járás, dorogi egészségügyi kombinát gyermekszakrendelésén minden szerdán 10—11 és minden pénteken 15,30—16,30 óráig. A bizottságok a Minisztertanács 1040-es számú határozata értelmében hatósági szervként működnek. Határozatuk ellen fellebbezést lehet nyújtani. Ezt a szándékot deaz elsőfokú bizottsággal az elutasítás alkalmával azonnal közölni kell. Későbbi fellebbezésnek nem adnak helyt. Az elsőfokú bizottságok határozata ellen benyújtott fellebbezéseket a másodfokú abortusz-bizottság bírálja felül. Határozata nem fellebbezhető meg. A másodfokú bizottság Tatabányán működik a megyei kórház I-es rendelőintézetének gyermekgyógyászati szakrendelésén (Semmelweis u. 2.) minden hétfőn 9—11 és minden csütörtökön 14,30—16,39 óráig. Az abortusz-bizottságok működéséről, helyéről, a kérelmek és fellebbezések benyújtásáról felvilágosítást ad minden körzeti orvos, minden védőnő, üzemorvos, nőgyógyász szakorvos és nővédelmi tanácsadó. Egy kávéfőző útja Üzemeinkben, sok helyen adnak ajándékutalványt a dolgozóknak karácsonyi figyelmességként. T. G.-né nagyon megörült, amikor kézishez kapta az utalványokat. Sietett is beváltani a tatabányai Centrum Áruházban. Nagy volt a forgalom, az eladók fürgén igyekeztek mindenkit kiszolgálni. Az önkiszolgáló részlegnél megállt T. G.-né, és kiválasztotta magának a rég óhajtott kávéfőzőt. Az original csomagolású árut nem bontotta föl, arra gondolt, nem tartja föl nézelődésével a vásárlókat.. A garanciális levél kitörése elmaradt, mert a pénztár doklgozóját éppen a fizetés közben hívták el néhány percre... T. G.-né otthon boldogan csomagolta ki a kávéfőzőt, de szomorúan látta, hogy az original csomagolású gép bakelit talpa, törött Szólt erről telefonon a Centrum Áruháznak, s a válasz természetesen az volt: hozza vissza az árut, kicserélik. A gyakorlatban azonban ez nem ment ilyen simán, mert részletes tájékoztatást kellett meghallgatnia nézze meg az üzletben, arról, mit vásárol a vevő. A garancia pedig nem törésre, hanem a készülék esetleges robbanására vonatkozik. S a hibás áru kicserélése tehát nem volt egészen zavartalan, de végül is T. G.-né kifogástalan kávéfőzőt kapott. Az éremnek két oldala van. A garanciális levél , kitöltése az eladó feladata, az áru ellenőrzése viszont a vevőé Ez mindenképpen tanulságos eset a vásárlások idején. Tetteinek indítéka? — Sokan, nagyon lelkesen, önzetlenül vállalnak társadalmi munkát. Egyikük Tóth Józsefné. Ha az éjszaka kellős közepén kérnénk tőle valamit, biztosan felkelne és teljesítené, ha ezzel szolgálatot tehet a közösségnek — jellemezte segítőtársait egy fontos megbeszélésen Bokros Mártonná, tatabányai városi tanácstag. Bekopogtattam Tóthnéhoz, persze nem éjszaka, hanem látogatásra illő időben. S ismerősre leltem személyében, így lennének még sokan, a lelkes aktivista évek hiszen hosszú során a Népházban jegyszedőként dolgozott. — Társadalmi megbízatásaimat mindig szabad időmben teljesítettem — kezdte válaszát mielőtt sorolta, mi mindenre vállalkozott már. Hogy mit csinált? Arról köteteket lehetne írni. Az MNDSZ megalakulásának idejében nőket szervezett a mozgalomban, elhagyott gyerekek ügyében járt el. Egyesek számára népszerűtlen feladatot vállalt, mikor a forintvédő bizottságban is dolgozott. A későbbiekben társadalmi ellenőrként járta a boltokat, a piacokat. A legutóbbi időszakban magukra maradt öregeket kutatott fel és istápolt Tatabánya II. körzetében. S beszélgetés közben — úgy véletlenül — derült ki, hogy 1956-ban lépett be a pártba. S az évek során Tóth Józsefné felett is eljárt az idő, mégis korát meghazudtoló erővel, frissességgel végezte önként vállalt feladatait. — Most tanácstagi beszámolókat, népfront találkozókat szoktam előkészíteni. A minap éjszaka felzörgettek, hogy egyik idős szomszédunk rosszul lett. Orvosra lenne szükség, de nagyon sürgősen, ők meg nem tudják, hol kell ilyenkor telefonálni. Sikerült intézkednem, s most már minden rendben van, a szomszéd meggyógyult. Miért vállalta a párttagságot a legnehezebb órákban? Miért szorgoskodik ma is? Tóth elvtársnő ugyanis túllépte hetedik évtizedét. — Miért? — tűnődött rövid ideig. — Szeretem az emebereket. Olyan jó valakin segíteni — válaszolta. Szóval tetteinek indítéka: a szeretet. S nhogy a tanácstag mondotta: „Sokan nagyon lelkesen, önzetlenül vállalnak társadalmi munkát. Egyikük Tóth Józsefné.” Ezt a terjedő, erősödő közszellemet fejezi ki Kolompár János esete. Ez a fiatal sokáig nem tudott sehol sem megállapodni. Új munkahelyén talán másként fogadták, vagy az ő gondolkodása is változott némileg. Esetleg mindkét feltétel szerencsésen találkozott? Ki tudná eldönteni! A lényeg, hogy János kezdett gyökeret verni Rájött, érdemes dolgoznia. jobb munkáért nem csak vastagabb a boríték, de nagyobb megbecsülés is jár. S olyan jó, amikor a betérő szomszédok, ismerősök megcsodálják a lakásban a jobb bútort, rádiót. — Jöjjön vért adni — kérte a minap az üzem vöröskeresztes titkára Jánost. — Jövök — jelentette ki, majd hozzátette. — S ezért mt fizetnek? A vöröskeresztes titkár sem jött zavarba, se nem döbbent meg. Türelmesen megmagyarázta, hogy térítésmentes véradásra hívják. Csak akkor vállalkozzék rá, ha ezt helyesnek tartja. A véradókat a segítőkészség vezérli. Használni vannak a társadalomnak, kia rászorulóknak. — Én is hasznos leszek? — morfondírozott félhangosan gyárban, a dolgos közösségben a lassan-lassan gyökeret verő cigányember, János az elsők között jelent meg a véradáson. Néhány rokona vele együtt állt be a segítőkész gyári dolgozók sorába. A véradást megköszönő kis kártyát János odahaza felerősítette a szoba falára. Így születik a szeretetből a szeretet, hogy a tettek vezérfonalát képezze. Berde Mihály Barlanglátogatók Minden eddigit felülmúló érdeklődést tapasztaltak az idén a Balaton-vidék egyik idegenforgalmi nevezetessége, a tapolcai tavasbarlang iránt. Az összesítések szerint a tavalyinál 40 százalékkal többen, kereken 220 000-en keresték fel az idén az érdekes természeti képződményt. A nyári főidényben a balatoni kirándulók gyakran olyan tömegben keresték fel a tavasbarlangot, hogy hosszan várakozni kellett, amíg újabb csoportokat engedtek le a barlangba. A tömeges látogatottságra jellemző, hogy a barlang termeiben időnként már oxigénhiányt, tapasztaltak. Karácsonyi na&rtkabsit Abban az évben korán ránkszakadt a tél, kányák csüggedten károgtak a szalmakazlak nyékén, ha Mackó nevű körkutyánkat rájuk uszítottam. Vigasz lehetett számukra, hogy anyám mindig bekergetett az udvarról, így aztán mindig visszaszállhattak a kazlakhoz. Anyám intelmei mindig így kezdődtek: - Te gyerek! Nekem eccerre gyere be, mer megsacc! Így beszélt az anyám, jó dunántúliasan, s én mindig szót fogadtam neki, mert nagyon szerettem és máig is így szeretem őt. S, hogy a megfagyástól óvott, azt nagyon silány ruházatom indokolta. Pedig akkor, 1938-ban már gazdag emberek voltunk, valami három hold földünk is volt. Azért a nővéreim még mindig az uradalmakba jártak, hathónapos summásmunkára, apám meg cséplőmunkás volt, anyám pedig részibe kapált egy közeli nagybirtokon. Ennyi munkával se tudtak azonban menni semmire. A váltót minden hónapban vitték a bankba, fizetni kellett a kis tömésházra még 1927-ben felvett adósság részleteit. Hanem ezen a télen közvetlenül a karácsony előtti napokban, olyan élményben volt részem, amit máig sem tudtam elfelejteni. Még 1937-ben meghalt Péter nevű nagybátyám. A katonaságnál tüdőbajt kapott és ebben kellett elpusztulnia. Legény volt még és egy-két ruhadarab is maradt utána, a többi között egy gyerekkori nagykabátja is további felhasználásba várt. A nagyapám, aki ekkor már túl volt a hetvenen, még elég jól tartotta magát. Szava parancs volt a családban. S így történt, hogy egy téli reggelen bebugyoláltak dőbe és Miska egy nagykenMarcsa keresztanyám, akit a férje neve után hívtak így, megfogta a kezemet: — Na, gyere, te gyerek! Elmegyünk János nagyapádhoz. Azt mondják, már nagyon akar látni téged. Nagyapám faluja három kilométerre volt A magam hatéves a miénktől, esetlenségével csúsztam-másztam a nagy hóban és eléggé el is kedvetlenedtem, mire János nagyapához értünk. Hanem itt aztán hamar megvígasztalódtam. Kaptam egy cigányalmát, amit percek alatt befaltam. Jancsi bátyám pedig, aki Péter bátyám halála után a nagypapa eltartója lett, odalépett a szekrényhez és kiemelt belőle egy takaros kis nagykabátot: — Na, mit szólsz hozzá? Jó lenne ez neked? Hirtelen nem tudtam szólni. Csak nagy sokára jött meg a hangom és akkor is csak ennyire tellett: — Jaj de szép kis nagykabát! Mindenki nevetett, hogy kicsi is, meg nagy is a kabát, de azért tovább fokozták a vágyódásomat, mert János nagyapám így szólt a fiához: — Na, Jancsi, próbált föl ennek a gyereknek! A kabát valóban nagy volt, a földet söpörte az alja. — Így is jó lenne ez nekem! — adtam a megalkuvót. — Nem úgy megy az békás, valamit valamiért! — ugratott Jancsi nagybátyám. — Elmondok neked egy verset, ha azt kívülről megtanulod, akkor esetleg szó lehet a kabát neked ajándékozásáról. Addig azonban ne foglalkozzunk az üggyel. A vers pedig imigyen szólt: „András Andikó, Karácsony Bandikó, Bójtmás, Böjt Tamás, eljön az aratás. Mi a tüzes istennyilának neked ez a nagykabát?” Bevallom, nagyon mellbevágott ezzel a verssel Jancsi bátyám, de akkoriban még jó fejű gyerek voltam és percek alatt bevéstem a furcsa szöveget. S amikor már vagy hússzor elmondtam a három sort, nem ugrattak tovább és végleg magamra vehettem a földig érő nagykabátot. Estefelé ballagtunk haza keresztanyámmal, de boldog gyerek nem volt olyan akkor az egész Dunántúlon mint én. Amikor hazaértem, odapattantam a konyha közepére: — Idenézzetek, mit kaptam a Jancsi bátyámtól! Mindenki nevetett, mert az egész család tudta, hogy miért kellett nekem a szomszéd faluba mennem, csak én nem értesültem János nagypapa előzetes döntéséről, aki így rendelkezett: — Ezt a nagykabátot meg, amit a Péter gyerekkorában hordott, adjátok a Pista fiának! Biztos örül majd neki!" Én, a Pista fia, sok évet megértem már azóta és nagykabátra is bőven telik egy ideje. De azért még soha nem örültem úgy nagykabátnak, mint 1938. karácsonyán, amikor szegény Péter bátyám kabátját ajándékul kaptam. Mert az a használt földig érő holmi volt életem első nagykabátja és legemlékezetesebb karácsonyi ajándéka. D. Kónya. Lajae