Dolgozók Lapja, 1973. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

1973. december 23. vasárnap Válassza ki, hova utazik 1971-ben az IB­USZ-szal! T­ársasutazások tengerpartra A társasutazások kedvelői jók fel kedves olvasóink fi­­számára választottunk ki he­­gyelmet, amelyek részben rám utat sorozatunk követke­ző témájaként. Ezúttal azokra rendkívül olcsók, részben igen a tengerparti üdülésekre hív- kedvezők. Üdülés Kamcssán Ez a kellemes bulgáriai A harmadik naptól a hete­­ndulőhely ragyogó pihenési le­­dikig üdülés és pihenés, hetőségeket nyújt. A megke- programban szerepel egy au- a­zelítést vonattal tervezi az au­tóbuszos kirándulás Nesze­­szervezője, az IBUSZ, másod- bárka. osztályú hálókocsival, 3 ágyas fülkékben. Teljes ellátást tar­talmaz a részvételi díj, az el­ső nap ebédjétől a kilencedik nap ebédjéig. Az indulás napján a Nyu­gati pályaudvar nemdohányzó várótermében talákoznak az út résztvevői, a részvételi je­gyen feltüntetett időpontban. Ebéd és vacsora a szerelvény étkezőkocsijában. A második napon reggeli a vonaton, hidegcsomagból, még a reggeli órákban érkezés Várnába. A pályaudvarról au­tóbusz szállítja az utasokat a harminc kilométerre lévő kor­szerű üdülőtelepen épített modern Longora szállóba. A nyolcadik napon reggeli után a szobákat el kell hagy­ni, a csomagok elhelyezésére külön szobát biztosítanak. Es­te utazás autóbusszal a vár­nai pályaudvarra, onnan pe­dig vonattal haza. Az érkezési napon ismét a vonat étkező­kocsijában lesz a reggeli és ebéd, a délutáni órákban fut be a szerelvény a Nyugati­pályaudvarra. A Longora szállóban két­ágyas, zuhanyozós szobák áll­nak az üdülők rendelkezésé­re. A részvételi díj mindös­­­sze 2950 forint, az utak június 21-től szeptember 13-ig indul­nak. * Rabac — Jugoszlávia A jugoszlávia-­ tengerparti üdülések egész sorát sorolhat­nánk. Split, Opatija, Rovinj, Porecs — hogy csak néhány nevet említsünk. A sok közül most Rabacot választottuk ki. Júniustól szeptember indulnak csoportok, de végéig egy már biztosan Tatabányáról megy, méghozzá július 16—21- ig. Egyébként Budapestről, az Engels­ téri buszpályaudvarról történik az indulás, autóbus­­­szal. A részvételi díj magában foglalja a teljes ellátás költ­ségeit, az első nap vacsorájá­tól a hatodik nap ebédjéig. Az első napon megérkezik a csoport Rabacba, naptól az ötödikig a második pihenés szerepel a programban, a ha­todik napon reggeli után uta­zás haza. Júniusban és szep­temberben a részvételi díj kb. 1880 forint, júliusban és au­gusztusban kb. 2250 forint. Háromszáz dinár költőpénzt lehet beváltani, ami 498 forint. Megjegyezzük, hogy az IBUSZ társasutazásain szülő, vagy más felnőtt kíséretében hatéves kortól vehetnek részt gyermekek is, 10 éves kort meg nem haladó gyermekek részé­re az IBUSZ kedvezményt biz­tosít. A kedvezmény mértéke a szocialista országokba indí­tott társasutazásoknál 25 szá­zalék, a nem szocialista or­szágokba és Jugoszláviába in­dított társasutaknál 15 száza­lék a részvételi díjból. A Costa Doradára Tatabányáról A Spanyolországba induló társksutazások között külön fi­gyelmet érdemel az az út, amely Tatabányáról indul, má­jus 30-tól június 14-ig tart. A program: üdülés a Costa Dora­­dán. Indulás autóbusszal. A 6— 11. napokon teljes ellátás, egyébként félpenziós, a máso­dik nap vacsorájától, 15. nap reggelijéig, a főétkezésekhez egy-egy pohár bor, vagy üdítő­ital jár. Az indulási napon a csoport eljut Nagykanizsáig, ott éjszakázik. A második napon Zágráb—Ljubljana—Trieszt útvonalon utazás Mestrébe, es­te lehetőség nyílik gyalogos, velencei városnézésre. A har­madik napon továbbutazás Ge­novába, ott rövid városnézés, megtekintik az utasok a moz­galmas kikötőt, a San Giovan­ni di Pré templomot, a Palaz­­zo Realét. A negyedik napon utazás az olasz és francia Riviérán, Mon­te Carlo, Nizza, Cannes érinté­sével, Marseille-ig. Marseille­­ben rövid városnézés. Figyel­met érdemel a Promenade de la Corniche, a Canebiere su­gárút. Az ötödik napon Marseille— Montpellier—Narbonne—Per­pignan útvonalon megérkezik a csoport Spanyolországba, Malgratba. Ez már a Costa Do­­radán fekszik, Barcelonától 56 kilométerre. A 6—11. napon pihenés a tengerparton, szabad program, változatos szórakozási lehető­ségekkel. Fakultatív kirándu­lások keretében ellátogathat­nak az utasok Barcelonába, a montserrati kolostorhoz. A tizenkettedik napon Per­pignan, Narbonne, Nimes érin­tésével utazás Valencébe. On­nan a 13. napon továbbutazás Genfbe, innen a Genfi-tó part­ján Lausanne-ig, majd Bern érintésével Zürich következik. Rövid városnézés, séta az óváros hangulatos utcáin. A tizennegyedik napon Vo­rarlberg és Tirol festői tájain, Innsbruckon át Salzburgba utazik a csoport, ahol ismét rövid városnézés számos látnivalóval­ következik. Az érkezési napon Bécsen átvezet az útvonal, Ausztria fővárosában is nyílik lehető­ség városnézésre. Az utazás során két-három­­ágyas, fürdő nélküli szobák­ban pihennek az utasok, Malg­­ratban pedig zuhanyozós, 2-3 ágyas szobák állnak rendel­kezésre, a Hotel Guillemben. A szálloda közvetlenül a ten­gerparton van, az üdülőtelep központjában fekszik, III. ka­tegória, úszómedencével is rendelkezik. A részvételi díj, a Tatabá­nyáról induló csoport részére 6900 forint, ebben az útlevél és vízumköltségek már benne vannak (x) DOLGOZOK LAPJA Az 1040. számú határozat (4.) A terhességmegszab­ta elbíráló bizottság A Minisztertanács 1040-es számú határozata alapján a megyei tanács egészségügyi osztálya megszervezte a művi vetélési kérelmeket elbíráló első és másodfokú bizottságo­kat. A terhesség megszakítása iránti kérelmet a lakóhely sze­rint illetékes nőgyógyászati szakrendelésen kell megindí­tani. A kérelem benyújtásá­hoz szükséges nyomtatványo­kat a nőgyógyász szakorvos adja ki. A kitöltött nyomtat­ványokkal lehet jelentkezni az abortusz-kérelmet elbíráló el­ső fokú bizottságnál. A kérel­met a lakóhely szerint illeté­kes bizottság bírálja el első fokon. A fellebbezést a me­gyeszékhelyen működő másod­fokú bizottság bírálja felül Tatabányán a megyei kór­ház I-es rendelőintézetében a gyermekgyógyászati szakren­delésen (Semmelweis u. 2.) minden kedden 15—1? minden pénteken 9—12 óráig.és Tata város és járás, a váro­si kórház főépületének udva­rán lévő belgyógyászati szak­­rendelésen minden hétfőn 11—12 és minden pénteken 15,30—16,30 óráig. Oroszlány város, a Csalód­ás Nővédelmi Tanácsadóban (Gárdonyi u. 10.) minden ked­den 15—17 és minden pénte­ken 8—10 óráig. Komárom város és a szőnyi kórházakhoz tartozó községek a Komárom városi rendelőinté­zetben minden kedden 10—11, és minden csütörtökön 16—17 óráig. Kisbér és a hozzá tartozó községek a kisbéri tanácsadó­ban minden kedden 16—17 óráig és 10— 11 óráig.minden pénteken Esztergomban az 5. sz. kör­zeti orvosi rendelőben (Kos­suth u. 34.) minden hétfőn 11— 12 és minden pénteken 15,30—16,30 óráig. Dorogi járás, dorogi egész­ségügyi kombinát gyermek­­szakrendelésén minden szer­dán 10—11 és minden pénte­ken 15,30—16,30 óráig. A bizottságok a Miniszterta­nács 1040-es számú határoza­ta értelmében hatósági szerv­ként működnek. Határozatuk ellen fellebbezést lehet nyújtani. Ezt a szándékot de­az elsőfokú bizottsággal az eluta­sítás alkalmával azonnal kö­zölni kell. Későbbi fellebbe­zésnek nem adnak helyt. Az elsőfokú bizottságok ha­tározata ellen benyújtott fel­lebbezéseket a másodfokú abortusz-bizottság bírálja fe­lül. Határozata nem fellebbez­hető meg. A másodfokú bizottság Ta­tabányán működik a megyei kórház I-es rendelőintézetének gyermekgyógyászati szakren­delésén (Semmelweis u. 2.) minden hétfőn 9—11 és min­den csütörtökön 14,30—16,39 óráig. Az abortusz-bizottságok mű­ködéséről, helyéről, a kérel­mek és fellebbezések benyúj­tásáról felvilágosítást ad min­den körzeti orvos, minden védőnő, üzemorvos, nőgyó­gyász szakorvos és nővédelmi tanácsadó. Egy kávéfőző útja Üzemeinkben, sok helyen adnak ajándékutalványt a dolgozóknak karácsonyi­ fi­gyelmességként. T. G.-né nagyon megörült, amikor kéz­is­hez kapta az utalványokat. Sietett is beváltani a tatabá­nyai Centrum Áruházban. Nagy volt a forgalom, az el­adók fürgén igyekeztek min­denkit kiszolgálni. Az önki­­szolgáló részlegnél megállt T. G.-né, és kiválasztotta ma­gának a rég óhajtott kávéfő­zőt. Az original csomagolású árut nem bontotta föl, arra gondolt, nem tartja föl néze­lődésével a vásárlókat.. A ga­ranciális levél kitö­rése elmaradt, mert a pénztár dok­­l­gozóját éppen a fizetés köz­ben hívták el néhány perc­re... T. G.-né otthon boldogan csomagolta ki a kávéfőzőt, de szomorúan látta, hogy az ori­ginal csomagolású gép bakelit talpa, törött Szólt erről tele­fonon a Centrum Áruháznak, s a válasz természetesen az volt: hozza vissza az árut, ki­cserélik. A gyakorlatban azon­ban ez nem ment ilyen simán, mert részletes tájékoztatást kellett meghallgatnia nézze meg az üzletben, arról, mit vásárol a vevő. A garancia pe­dig nem törésre, hanem a ké­szülék esetleges robbanására vonatkozik. S a hibás áru ki­cserélése tehát nem volt egé­szen zavartalan, de végül is T. G.-né kifogástalan kávéfő­zőt kapott. Az éremnek két oldala van. A garanciális levél , kitöltése az eladó feladata, az áru el­lenőrzése viszont a vevőé Ez mindenképpen tanulságos eset­­ a vásárlások idején. Tetteinek indítéka? — Sokan, nagyon lelkesen, önzetlenül vállalnak társadal­mi munkát. Egyikük Tóth József­né. Ha az éjszaka kellős közepén kérnénk tőle valamit, biztosan felkelne és teljesítené, ha ezzel szolgálatot tehet a kö­zösségnek — jellemezte segítő­társait egy fontos megbeszélé­sen Bokros Mártonná, tatabá­nyai városi tanácstag. Bekopogtattam Tóthnéhoz, persze nem éjszaka, hanem lá­togatásra illő időben. S isme­rősre leltem személyében, így lennének még sokan, a lelkes aktivista évek hiszen hos­­­szú során a Népházban jegy­szedőként dolgozott. — Társadalmi megbízatásai­mat mindig szabad időmben teljesítettem — kezdte vála­szát mielőtt sorolta, mi minden­re vállalkozott már. Hogy mit csinált? Arról kö­teteket lehetne írni. Az MNDSZ megalakulásának ide­jében nőket szervezett a moz­galomban, elhagyott gyerekek ügyében járt el. Egyesek szá­mára népszerűtlen feladatot vállalt, mikor a forintvédő bi­zottságban is dolgozott. A ké­sőbbiekben társadalmi ellenőr­ként járta a boltokat, a piaco­kat. A legutóbbi időszakban magukra maradt öregeket ku­tatott fel és istápolt Tatabánya II. körzetében. S beszélgetés közben — úgy véletlenül — derült ki, hogy 1956-ban lépett be a pártba. S az évek során Tóth Józsefné felett is eljárt az idő, mégis korát meghazudtoló erővel, frissességgel végezte önként vállalt feladatait. — Most tanácstagi beszámo­lókat, népfront találkozókat szoktam előkészíteni. A minap éjszaka felzörgettek, hogy egyik idős szomszédunk rosszul lett. Orvosra lenne szükség, de nagyon sürgősen, ők meg nem tudják, hol kell ilyenkor te­lefonálni. Sikerült intézked­nem, s most már minden rend­ben van, a szomszéd meggyó­gyult. Miért vállalta a párttagságot a legnehezebb órákban? Miért szorgoskodik ma is? Tóth elv­társnő ugyanis túllépte hetedik évtizedét. — Miért? — tűnődött rövid ideig. — Szeretem az emebere­­ket. Olyan jó valakin segíteni — válaszolta. Szóval tetteinek indítéka: a szeretet. S n­hogy a tanácstag mon­dotta: „Sokan nagyon lelke­sen, önzetlenül vállalnak tár­sadalmi munkát. Egyikük Tóth Józsefné.” Ezt a terjedő, erősödő köz­szellemet fejezi ki Kolompár János esete. Ez a fiatal soká­ig nem tudott sehol sem meg­állapodni. Új munkahelyén ta­lán másként fogadták, vagy az ő gondolkodása is változott né­mileg. Esetleg mindkét feltétel szerencsésen találkozott? Ki tudná eldönteni! A lényeg, hogy János kezdett gyökeret verni Rájött, érdemes dolgoznia. jobb munkáért nem csak vas­­­tagabb a boríték, de nagyobb megbecsülés is jár. S olyan jó, amikor a betérő szomszédok, ismerősök megcsodálják a la­kásban a jobb bútort, rádiót. — Jöjjön vért adni — kérte a minap az üzem vöröskeresz­tes titkára Jánost. — Jövök — jelentette ki, majd hozzátette. — S ezért m­t fizetnek? A vöröskeresztes titkár sem jött zavarba, se nem döbbent meg. Türelmesen megmagya­rázta, hogy térítés­mentes vér­adásra hívják. Csak akkor vál­lalkozzék rá, ha ezt helyesnek tartja. A véradókat a segítő­készség vezérli. Használni vannak a társadalomnak, ki­a rászorulóknak. — Én is hasznos leszek? — morfondírozott félhangosan gyárban, a dolgos közösségben a lassan-lassan gyökeret verő ci­gányember, János az elsők között jelent meg a véradáson. Néhány ro­kona vele együtt állt be a se­gítőkész gyári dolgozók sorá­ba. A véradást megköszönő kis kártyát János odahaza felerő­sítette a szoba falára. Így születik a szeretetből­­ a szeretet, hogy a tettek ve­zérfonalát képezze. Berde Mihály Barlanglátogatók Minden eddigit felülmúló érdeklődést tapasztaltak az idén a Balaton-vidék egyik idegenforgalmi nevezetessége, a tapolcai tavasbarlang iránt. Az összesítések szerint a tavalyinál 40 százalékkal töb­­­ben, kereken 220 000-en keres­ték fel az idén az érdekes ter­mészeti képződményt. A nyári főidényben a balatoni kirán­dulók gyakran olyan tömegben keresték fel a tavasbarlangot, hogy hosszan várakozni kel­lett, amíg újabb csoportokat engedtek le a barlangba. A tö­meges látogatottságra jellemző, hogy a barlang termeiben időnként már oxigénhiányt, ta­pasztaltak. Karácsonyi na&rtkabsit A­bban az évben korán ránkszakadt a tél, kányák csüggedten ká­­­rogtak a szalmakazlak nyékén, ha Mackó nevű kör­ku­tyánkat rájuk uszítottam. Vi­gasz lehetett számukra, hogy anyám mindig bekergetett az udvarról, így aztán mindig visszaszállhattak a kazlakhoz. Anyám intelmei mindig így kezdődtek: - Te gyerek! Nekem eccer­­re gyere be, mer megsacc! Így beszélt az anyám, jó dunántúliasan, s én mindig szót fogadtam neki, mert na­gyon szerettem és máig is így szeretem őt. S, hogy a megfagyástól óvott, azt nagyon silány ruházatom indokolta. Pedig akkor, 1938-ban már gaz­dag emberek voltunk, va­lami három hold földünk is volt. Azért a nővé­reim még mindig az ura­dalmakba jártak, hathónapos summásmunkára, apám meg cséplőmunkás volt, anyám pe­dig részibe kapált egy közeli nagybirtokon. Ennyi munká­val se tudtak azonban menni semmire. A váltót minden hó­napban vitték a bankba, fi­zetni kellett a kis tömésház­ra még 1927-ben felvett adós­ság részleteit. Hanem ezen a télen köz­vetlenül a karácsony előtti napokban, olyan élményben volt részem, amit máig sem tudtam elfelejteni. Még 1937-ben meghalt Pé­ter nevű nagybátyám. A ka­tonaságnál tüdőbajt kapott és ebben kellett elpusztulnia. Le­gény volt még és egy-két ru­hadarab is maradt utána, a többi között egy gyerekkori nagykabátja is további fel­­használásba várt. A nagy­apám, aki ekkor már túl volt a hetvenen, még elég jól tar­totta magát. Szava parancs volt a családban. S így tör­tént, hogy egy téli reggelen bebugyoláltak dőbe és Miska egy nagyken­Marcsa ke­resztanyám, akit a férje neve után hívtak így, megfogta a kezemet: — Na, gyere, te gyerek! El­megyünk János nagyapádhoz. Azt mondják, már nagyon akar látni téged. Nagyapám faluja három kilométerre volt A magam hatéves a miénktől, esetlensé­gével csúsztam-másztam a nagy hóban és eléggé el is kedvetlenedtem, mire János nagyapához értünk. Hanem itt aztán hamar megvígaszta­­lódtam. Kaptam egy cigány­almát, amit percek alatt be­faltam. Jancsi bátyám pedig, aki Péter bátyám halála után a nagypapa eltartója lett, odalépett a szekrényhez és kiemelt belőle egy takaros kis nagykabátot: — Na, mit szólsz hozzá? Jó lenne ez neked? Hirtelen nem tudtam szól­ni. Csak nagy sokára jött meg a hangom és akkor is csak ennyire tellett: — Jaj de szép­ kis nagyka­bát! Mindenki nevetett, hogy ki­csi is, meg nagy is a kabát, de azért tovább fokozták a vágyódásomat, mert János nagyapám így szólt a fiához: — Na, Jancsi, próbált föl ennek a gyereknek! A kabát valóban nagy volt, a földet söpörte az alja. — Így is jó lenne ez ne­kem! — adtam a megalkuvót. — Nem úgy megy az bé­­kás, valamit valamiért! — ugratott Jancsi nagybátyám. — Elmondok neked egy ver­set, ha azt kívülről megtanu­lod, akkor esetleg szó lehet a kabát neked ajándékozásá­ról. Addig azonban ne fog­lalkozzunk az üggyel. A vers pedig imigyen szólt: „András Andikó, Karácsony Bandikó, Bójtmás, Böjt Tamás, eljön az aratás. Mi a tüzes istennyilának neked ez a nagykabát?” Bevallom, nagyon mellbe­vágott ezzel a verssel Jancsi bátyám, de akkoriban még jó fejű gyerek voltam és per­cek alatt bevéstem a furcsa szöveget. S amikor már vagy hússzor elmondtam a három sort, nem ugrattak tovább és végleg magamra vehettem a földig érő nagykabátot. Estefelé ballagtunk haza keresztanyámmal, de boldog gyerek nem volt olyan ak­kor az egész Dunántúlon mint én. Amikor hazaértem, oda­pattantam a konyha köze­pére: — Idenézzetek, mit kaptam a Jancsi bátyámtól! Mindenki nevetett, mert az egész család tudta, hogy mi­ért kellett nekem a szomszéd faluba mennem, csak én nem értesültem János nagypapa előzetes döntéséről, aki így rendelkezett: — Ezt a nagykabátot meg, amit a Péter gyerekkorában hordott, adjátok a Pista fiá­nak! Biztos örül majd neki!" Én, a Pista fia, sok évet megértem már azóta és nagy­­kabátra is bőven telik egy ideje. De azért még soha nem örültem úgy nagykabát­nak, mint 1938. karácsonyán, amikor szegény Péter bátyám kabátját ajándékul kaptam. M­ert az a használt földig érő holmi volt életem első nagykabátja és legemlékezetesebb karácso­nyi ajándéka. D. Kónya. Lajae

Next