Dolgozók Lapja, 1974. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

Képernyő és ismeretterjesztés Valaha, jó tizenöt évvel ez­előtt, a televíziózás hajnalán, a művelődési házakban meg­próbálták úgy kiírni a heti tévéműsort, hogy a jelesebb népművelési, ismeretterjesztő adásokat aláhúzták, időnként még kiegészítő beszélgetéseket, vitákat is szerveztek az adá­sok előtt vagy után. Kezdeti lépések voltak ezek, és abból a helyes felismerésből adód­tak, hogy a televízió ne kon­­kurrencia legyen a népműve­lésben, hanem a legnagyobb hatásfokú segítőtárs, „akire” jobban lehet számítani, mint a legjobb előadóra. Igaz, eb­ben az időben a nézőközönség egy jelentős része még nyil­vános helyeken, — mindenek­előtt a művelődési házakban — nézte a televíziót, mert a saját tulajdonban lévő készü­lékek száma még kevés volt. Telt-múlt az idő, az előfize­tők száma meghaladja a két­milliót,­­és lassan-lassan teljes lesz a telítettség az­ban, ami azt jelenti, ország­hogy nagyjában-egészében minden magyar családban található már televízió készülék. Már túléltük a televízió okozta népművelési válság első hul­lámait, már tudják a műve­lődési házakban, hogy nagy si­kerű szériák vetítési napjain — rendszerint csütörtökön — nem jó nagy tömegre igényt tartó programot szervezni, mert a nézők otthon ülnek a képernyő előtt. Ugyanez helyzet szerda esténként, ha a nemzetközi labdarúgó mérkő­zést közvetítenék, s természe­tesen hétfőre lehet sok min­dent szervezni — az adásszü­net miatt. (Igaz, a rádió oly mértékben „felnőtt” az utób­bi években, hogy hétfő estén­ként meg gyakran a rádió jó műsorai miatt maradnak ott­hon az emberek.) Hovatovább már az is be­következik, amire tizenöt év­vel ezelőtt a népművelők csak szép álomként számítottak, hogy a közönség szelektál, nem néz mindent, ilyenformán ma­rad ideje másra is. Minde­nekelőtt olvasásra — mert ugye, a híradót azért csak vé­gig kell nézni —, de néha még arra is, hogy be se kapcsolja a készüléket a kedves néző, sőt még hazulról is elmenen egy adásnapon, a helyzet te­hát sokat változott, de a nép­művelés mintha nem alkal­mazkodna eléggé ezekhez a változásokhoz. Nem próbálja felfedezni a televíziót, mint a szervezett népművelésre oly kitűnő lehetőségeket adó, nagyszerű eszközt. Nemrég ismertették példá­ul a Magyar Televízió 1974-es első negyedévi műsortervét. Abban egyebek között ilyen programokat találunk: az egy­­egy filmrendező életművét be­­mutató sorozatban Fábri Zol­tán tizenhárom filmjét, az Orosz klasszikusok sorozatban Gogol, Tolsztoj, Dosztojevsz­kij, Csehov, Gorkij egy-egy alkotásának filmváltozatát. Ki­­fejezetten népművelési célok­kal készült az a tízrészes so­rozat, amelynek első felét az első negyedévben láthatják majd a nézők, „És színész ben­­ne minden férfi és nő” cím­mel. A műsor alcíme: Kalan­dozás kétezer év színpadán, ami jelzi, hogy ez tízszer egy­órás utazás lesz a dráma tör­ténelmi, társadalmi, filozófiai, ízlésbeli tájaira. Nem egysze­rűen előadásokról van szó — Gyárfás Miklós műsorvezető mindössze tíz-tíz perceket be­szél —, hanem mindenekelőtt drámák vagy drámarészletek bemutatójáról, amelyek rend­kívül jól szolgálják a színházi kultúra terjesztését. A képzőművészeti, szettörténeti sorozatok műve­eddig is hasonlóan kitűnő ismeret­­terjesztő lehetőségeket kínál­nak. Az év első negyedében például egy hat-, és egy ki­­lencrészes sorozatban Leonar­­do da Vinci életével ismer­kedhetnek meg a nézők, illet­ve az archeológiai feltárások­ról kapnak nagy áttekintést a krétai emlékektől napjainkig. A magyar televíziózás tizen­öt esztendeje után tehát nem ártana ismét felfedezni a kép­ernyőt, mint ismeretterjesztő fórumot. Bernáth László Sajátos reklám A BOAC brit légiforgalmi társaság új reklámmal igyek­szik minél több amerikait rá­bírni egy angliai látogatásra, természetesen úgy, hogy BOAC gépeit vegyék igénybe. a A társaság hatalmas plakáton hirdeti: „Jöjjön Nagy-Britan­­niába, míg nem késő!!” De fe­nyegeti-e egyáltalán valami Nagy-Britanniát, hogy mielőbb oda kell utazni? R­eklám er­re is feleletet ad: a texasi és kaliforniai multimilliomosok brit kastélyokat kezdtek vásá­rolni, s azokat részenként az óceánon túlra szállítják, hogy ott eredeti alakban ismét fel­építhessék. Sietni pedig valószínű azért teli, hogy aki akar még, kas­télyhoz juthasson... DOLGOZOK LAPJA yipúímxt­­ il­uzittürö) Ez a címe a bakui Opera­­és Balettszínházban bemuta­tott új, egyfelvonásos balett­nek, melyet Fikret Amirov ze­neszerző Imadedgyin Naszimi azerbajdzsán költő­­ és huma­nista születésének 600. évfor­dulója tiszteletére írt. A ba­lettre a korszerű koreográfia jellemző. A főszerep­lőit: Vla­gyimir Platnyev, az Azerbajd­zsán SZSZK érdemes művé­sze és Csarimaz Babajeva ba­­lett-táncosn­ő. Naszimi élete számos irodal­mi- és művészi alkotás ihle­tője volt már. Költők, művé­szek, zeneszerzők és filmren­dezők több alkotásban örökí­tették meg a költő emlékét. Jelenet a „Poéma Naszimiről” című balettból. Naszimi sze­repében Vlagyimir Pletnyev, az Azerbajdzsán SZSZK érde­mes művésze, partnere Csimnaz Babajeva. Megjelent a Fáklya A Fáklya 1974. évi első száma két főtémának, a KGST fennál­lása 25. évfordulójának és Szibé­riának szenteli figyelmét. A KGST fennállásának 25. év­fordulója alkalmából Mihail Sze­­nyin, a Szocialista Világrendszer Gazdasági­­­­ problémáit Tanulmá­nyozó Nemzetközi Intézet­ igaz­gatója elemzi a szocialista gaz­dasági integráció eddigi eredmé­nyeit és távlati célkitűzéseit. Kü­lön öszeállítás ismerteti a szocia­lista gazdasági rendszer kérdé­seivel foglalkozó legújabb szak­­könyveket. Valerij Lazarov portrét ad két geológusról. Mindketten — az Állami-díjas Jurij Ervje és a fia­tal Valentyin Gavrikov — nagy­szabású feladatok megoldása ér­dekében utaztak Szibériába. Bo­risz Polevoj a szibériai vállalko­zás emberi indítékait tárja fel. A szibériai panorámát neves kül­földi közéleti személyiségek véle­ménye egészíti ki. Ifjúsági rovat egy moszkvai is­kolában végzett szociológiai fel­mérés tanulságait foglalja ös­­­sze. Választ kapunk arra, mi ér­dekli a mai fiatalokat, mivel foglalkoznak szabad idejükben, mit tartanak fontosnak és mit utasítanak el az életben. Az egyik riportnak nyolcéves kis­lány a szereplője, aki minden kü­lön megerőltetés nélkül, könnye­dén végez el három osztályt — egy év alatt. A Fáklya — hagyományaihoz híven — olvasói elé tárja a tudo­mány és technika legújabb hí­reit is. Ma már történelmi értéke van azoknak a képeknek, amelyeket a lap Ilja Glazunov alkotásaiból válogatott. A neves szovjet festő­művész még 1973. szeptemberé­ben, chilei tartózkodása során megfestette Salvador Allende arcképét. Glazunov élménybeszá­molójából és chilei képeiből nagy chilei hazafi emberi arcula­­­ta bontakozik ki. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának esedékes prog­ramösszeállítása hasznos tanácso­kat ad felnőttnek-gyermeknek egyaránt a téli szünidő, a szabad­idő hasznos eltöltéséhez. Olcsó Kl«. A múlt év utolsó előtti napján írtunk a tatabányai pótmama szolgálatról és gyermekszállo­dáról. Az új év első napjaiban tömegkommunikációnk je­lentősebb országos orgánumai foglalkoztak a kezdeménye­zéssel. „Gyerrmekszálloda az ország más városaiban, sőt a főváros­­ban is elkelne. De kedvezőbb fizetési feltételek mellett” — zárta. Jó, de drága az első a gyermekszálloda” című cikkét Népszava a megjelent számában.csütörtökön Vajon drága vagy olcsó az új szolgáltatás? Bizonyos hogy a­z 50 forintos alapdíj és a to­vábbi órákért járó 10—10 fo­rint nem kis pénz. Jó lenne, ha „népszerűbb” tarifáért le­hetne igénybe venni a szolgá­latot. Nézzük az érem másik oldalát. Általában mennyiért vállalják az éjszakába nyúló, vagy reggelig tartó alkalmi műszakot? S ha a válasz meg­adásakor figyelembe vesszük a „MASZEK” pótmama szol­gálat árait, akkor kiderült, hogy az­csonyabbak. „állami” díjak ala­Attól sem lehet eltekinteni, hogy a gyermek­­szállodát, valamint az ottani felügyeletet magas képzettsé­­ g drága?­ gy, kellő gyakorlattal rendel­­­kező szakemberek látják el.­­ Az is igaz, hogy a díjszabási pénztárcához szükséges mérni. A fiatal szülők többsé­ge pedig nem krőzus! Mégis hogyan lehetne mérsékelni a szolgáltatás díját? Ismeretes olyan eset, mikor társadalmi munkások vállal­koztak pótmama szolgálat­ra. Ez alig került valamibe. Ilyen keretek között azonban nem sikerült elérni a kívánt szervezettséget. Elképzelhető, hogy a tarifa egy hányadát a tanács térítené. A szüleiknek ennyivel kevesebbet kellene fizetniük. Ezt a szándékot a pénzügyi mérnünk­ lehetőségekhez kell A tanácsi önkor­mányzat megengedi, hogy a költségvetés összeállításakor erre a célra is irányozzanak elő bizonyos összeget. A vélemények, hogy drága vagy nem drága a gyermek­­szálloda és a pótmama szolgá­lat, nélkülözik a gyakorlati tapasztalatokat. Az élet majd választ ad. S ennek megfele­lően lehet változtatni a feltét­­eleken. A lényeg az, hogy ér­demes folytatni, amit elkezd­tek, még akkor is, ha az első hetekben nem lesz nagy for­galom. —de Győry Zsuzsa: Téli emlékezés a nyárra Itt a tenger, ameddig a szem fellát, tengerből van. Mint a gyermek meseország­ban a kolbászból font kerítés­nek, úgy örülök a víznek. És a fogalmaknak, melyek otthon elvesztették már jelentőségü­ket: víztiszta, tengerkék. Itt a víz tiszta és a tenger kék. Megérkeztünk. Elkezdünk él­ni, valahol a tengernél. Jugolinija búcsúzik Három másodperc hosszan tart egy tülkölés. Az elsőt követi még egy, még egy, még egy. Ki­szaladunk a tenger fölötti te­raszra és úgy nézzük, Jugolini­­ja, a nagy fehér hajó beúszik a kis öbölbe. Az éjjel megjött a szél, a bóra. Talán baj tör­tént. Jugoliniját mentőhajónak hisszük. Megijedünk. „Semmi baj” — mondja a szálloda­­portás. Nagy a családja a ka­pitánynak, sok a gyerek. Tőlük búcsúzik a hajnali hajókürt­tel. A hegyen állnak és inte­getnek neki, míg Jugolinija, a nagy fehér hajó visszaköszön: bú-ú-ú, bú-ú-ú, bú-ú-ú ... Egyre halkabban. Fényképek A pici kalaposüzlet tükrében el sem fér a nagy, sárga ka­lap. Nézem magam: kissé jobb­ra húzom a kalap bal szélét, majd ugyanígy a másik pere­mét. Mosolygunk, majd neve­tünk, ahogyan csak nyáron le­het nevetni, nagy sárga kala­pok vásárlása közben. Az ősz boltos, meg én. Kint már sötét van, zárás előtt ráér beszélget­ni velem. Jól megy az üzlet, a tenge­részsapka volt a sláger. Renge­teget eladott belőle. Általában öt hónap alatt megkeresi az egész évre valót. Aztán: Bécs, Párizs — utazik. Bécsben vá­sárol, Párizsban sétál, és pihen kedvenc kávéházaiban. A há­ború előtt úri szabó volt. Sze­rette a puha, finom anyagokat. A ruháit mind maga varrta. A kis fehér asztalfiókból fényképet vesz elő. A kép hat­szor kilences, inkább barna­szürke, mint fekete-fehér. ,,A fehér flanellnadrágot nézze és a zakót. Nem tettem bele ke­mény vásznat, lazán szeret­tem”. Nézem a képet: harminc évvel ezelőtt megy a sirdiji hí­don, fehér ruhában. Mögötte szürkén a tenger, legyezőpál­mák szegik az utat. Mosolyog valakire, aki elkattantotta a gépet, mosolyog most rám. Visszaadom, s ő tartja a ke­zében még néhány pillanatig. „A laza ruhákat szerettem”. A fénykép mindig a keze­­ügyében van, kis zöld, borító­ban. Ez ő igazán, akkor, ami­kor még tökéletes állapotban volt. 1940. Nyár. Még mindig rajtam a nagy, sárga kalap, meglátom arcom a keskeny tükörben. Vajon nekem melyik fény­képem lesz ilyen, ahol meg­állok, ami én leszek, most és mindörökké. Halál Fekvő, aprócska embert áll­nak körül. Kicsi öregember fekszik a napon. Mintha na­pozna. Csak az arca, az arca sötét. Francia fiú és lány cse­lekszik először. A lány fölfelé tartja a kicsi öreg lábait, fiú mesterséges légzést alkal­a­maz. Semmi eredmény. For­gatják, nyomkodják. Én úgy vélem, békén kellene hagyni. Nyugodtan. Vékony, szakállas fiú jön. Ráhajlik az öregre. Szájból­­szájba levegőt fúj a fekvőbe. Két fekete szerb fiú undorral fordul el és köp egyet. Valaki fehér zsebkendőt nyújt a sza­kállasnak, tegye a maga és haldokló szája közé. Nem teszi, a nem is figyel oda. Levegőt vesz és adja tovább, hátha segít. Az öregember nem mozdul. Men­tőautó érkezik, hordágyra te­szik. A szőke fiú felegyenese­dik. Tántorogva indul el. Té­tován, dolgavégezetlenül. Las­san megyek utána, szeretném látni, lemossa-e arcáról, szá­járól a haldokló nyomát. De elmegy a zuhanyozó mellett, föl, föl a fák közé. Munka A parton kis sziklák között fekszünk, lábunkra csap újra meg újra a hullám. Pici, bar­na lánykával játszom: két kőből értjük egymást. Ő ugyan­is köveket keres keskeny nya­kú üvegébe. Színes köveket. Találok egyet, felmutatom. Rázza a fejét: nem jó! Újat keresek, pici kezével érte nyúl: igen! S beletuszkolja az üvegbe. Amikor megtelik, föl­áll, odamegy a vízhez és ki­szórja az egészet. Kezdjük éleb­­ől. Naponta három-négy üveg, míg meg nem nyugszik, el nem fárad. Akkor alszik, vízbe jön. Ráér. Megvolt a napi munka. Kövek, tele üveg, kész. Be­fejezettség. Ennyire gyer­mek ez? Üdvözlöm, üdvözlöm, üdvözlöm — Üdvözlöm önöket, honfi­társaim! — hangos, pátoszos kiáltásra figyelünk fel, s már­is mellettünk a fehérblúzos öregasszony. Mire megjön a busz, min­dent tudunk. A hajókirándulás gyönyörű volt, de fél hogy me­gint eltéved, mint már annyi­szor a szoba drága, az útitár­saival elkerülték egymást in­dulás előtti napon derült ki, hogy neki nem foglaltak szobát, ezért ő most külön lakik egye­dül, nagyon rossz, dehát ho­gyan is számolták el magukat és miért éppen ő nem fért el, ma sem érti. Az elmúlt télen beteg volt. Nagy beteg. Akkor határozta el, hogy ha meggyógyul, és új­ra látni fog eljön a tengerhez.­­ A szigeteket akartam lát­ni, a kis szigeteket, tudja, úgy emelkednek ki a vízből, mint a zöldhátú halak. Jesszusom, hol lehetünk, csak megyünk a buszon és én nem tudom hol kell leszállni. Kis szótárt vesz elő, abban kész mondatok, azokat mond­­ja-mondja. Gondolom, arról szeretne beszélni, hogy ő ma­gyar, nem érti az idegen or­szág nyelvét, itt és itt lakik. Valaki mondja meg, hol kell leszállnia. Fékez, majd újra indul a busz. Áll az ajtóban, fogja a korlátot, kezdi előlről a hosszú, érthetetlen, dadogó szöveget. Hiába. Egy szót kelle­ne csak mondania. Egy szót, ami fontos. Sajnáljuk őt, ami­kor leszállunk. Egyedül áll és szavak, szavak veszik körül. Senki sem érti őket. Aztán hová? A kis öböl keleti partján alá­mosott meredek sziklafal. Ki­csi teraszain, mint fiatal kecs­kék, szökellnek, keringenek fiúk. A legbátrabb ugrik elő­a ször. Ki kell próbálni milyen magasról kerülhetik még el a kiugró sziklát. Még innen is, innen is, följebb, följebb. Még a tetőről is leérnek lendületből vett fejessel. Alinak a kopár tetőn lihegve, félelemmel és győzelemmel telten, tapsolnak az ugrálóknak és néznek föl­felé. Innen hová? 1974. január 5. számba! Rádió- és KOSSUTH RADIO 8.20: Lányok, asszonyok. 8.40: verbunkosok, Népdalok. 9.11: Puccini: Tosca. Háromfelvonásos opera. 11.14: Grieg-művek. 12.20: Zenei anyanyelvünk. (Ism.) 12.30: Magyarán szólva .. . 12.45: Meló­diákoktól. 13.56: Közgazdaság — egyszerűen. 14.06: Kóruspódium. 14.15: Szigorú szeretet. Jegyzet. 14.25: Új Zenei Újság. 15.05: Kis magyar néprajz. 15.10: Nóták. 16.00: 168 óra. 17.30: Az élő Petőfi, n. rész. 18.00: Zenekari muzsika. 19.25: öt perc sport. 19.30: Simándy József operettdalokat énekel. 20.02: A sepsiszentgyörgyi Állami Ma­gyar Színház budapesti vendégjá­tékának közvetítése. Csalóka szi­várvány. Tamási Áron színműve három felvonásban. 22.20: A beat kedvelőinek. 23.05: A XX. század zenéjéből. 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RÁDIO 8.05: Részletek Miljutyin operett­jeiből. 8.40: Haydn-kórusműveiből. 9.03: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.19: Örökzöld dallamok. (Ism.) 10.00: Szombat délelőtt. 12.00: „Jel­képek erdején át. . .” 12.10: Ro­mantikus zene. 13.03: Kitágult törzsasztal. Kallódó emberek? 13.30: Csajkovszkij: Anyegin — Zárójelenet. 14.00: A Gyermekrá­dió műsora. 14.50: Éneklő Ifjúság. 15.00: Orvosi tanácsok. 15.05: Mo­zart: D-dúr „Haffner”-szimfónia. 16.05: Az élő népdal. 16.15: Louis Armstrong felvételeiből. 16.44: Az otthont teremtő állatok. 16.59: új magyar zene a Rádióban zönség és a kritikusok 1973. a bö­évi díjáért. 18.10: öt perc sport. 18.15: Senki többet? Harmadszor! Szel­lemi árverés az I-es stúdióban. 19.50: Jó estét, gyerekek! 20.10: tv-műsor Öt perc sport. 20.15: Új könyvek. (Ism.) 20.18: Magyar táncokról. A csűrdöngölő. 20.38: Arturo Tos­canini operafelvételeiből. 21.30: A Belügyminisztérium Duna Művész­­együttesének népi zenekara ját­szik. 22.00: Esti hangverseny ba­rokk szerzők műveiből. 23.15: Slá­gerstaféta. 3. MŰSOR 12.23: Zenekari muzsika. 13.20: Magyar századok. 14.00: Verdi operáiból. 15.15: Délutáni hangver­seny. 16.50: Ötórai tea. 18.10: Ez isteni. . . Szatirikus mithológiai műsor. 19.06: Haydn-művek. 20.26: Dzsessz felvételeinkből. 21.03: Ber­lioz: Faust elkárhozása — drámai legenda. BUDAPESTI TV 9.00: Szünidei matiné: 1. „Fut a szél magába..(Ism.) 2. Joe a legyek országában. Francia rajz­filmsorozat. 3. Michal úr kaland­jai. (Ism.) 10.05: Nő — három sze­repben. (Ism.) 10.15: Leonardo da Vinci. (Ism.) 11.40: Játék a be­tűkkel. (Ism) 12.05: Érdek és ér­dekeltség. (Ism.) 14.58: Síugró négysáncverseny. Közvetítés Bischefshofenből. (SZÍNES). 16.15: VIII. Henrik hat felesége. (Ism.) 17.50: Reklámműsor. 17.55: Hírek. 18.00: Dúdoló. Beethoven: VIL szimfónia — II. tétel — részlet. 18.30: Repülnek a tenger felett. Szovjet rövidfilm. 18.45: Interklub. Könnyűzenei műsor. 19.15: Cica­vízió... (SZÍNES) 19.30: Tv­híradó. 20.00: Herman Wouk: Zen­dülés a Caine hajón. Dráma. (14 éven felülieknek!) 22.30: Tv-híra­­dó — 2. kiadás. 22.40: A buszon. Angol tv-filmsorozat. „Az új ka­lauz”. POZSONY P.30: Iránytű. Katonák műsora. 9.30: Útirajzfilm Jakutföldről. 9.50: Interparádé. (Ism.) 12.05: Tv­­híradó. 12.30: Síverseny. 16.20: Hí­rek. 16.30: Zöld évek. Katonák magazinja. 17.20: Polly. tv-sorozat. 18.00: MATES. Francia 19.00: Tv-híradó. 19.45: Publicisztika. 20.00: Vidám est. 21.15: Tv-híradó. 21.20: Banditák Milanóban. Olasz film. 22.50: Sporteredmények. 2. MŰSOR 17.35: Tv-híradó. 18.05: Kocká­zat. Lengyel tv-sorozat. 1. rész. 18.50: Esti mese. 19.00: A világ nagy állatkertjei. 19.30: Offenbach, Kékszakáll. Operett. 21.50: Tv­­híradó. BECS 9.55: Sí VB 15.45: Koncert. 16.55: Kicsinyek műsora. 18.25: Jó éjszakát gyerekek. 18.30: Kultu­rális specialitások. 19.30: Tv-hí­radó. 20.06: Sporthírek. 20.15: Bu­dapesti éjszakák. Zenés műsor. A Magyar Televízió és a ZDF koo­­produkciója. 21.30: Sporthírek. 22.00: Tv-híradó. n. PROGRAM 15.55: Minden asszonyt szeretek! Zenés filmkomédia. 18.30: MINI­­MAX. 18.55: Zenei hírek. 19.30: Tv­­híradó. 20.06: Sporthírek. 20.09: Aktuális események képekben. 20.15: A Saint-Tropez-i csendőr. Francia filmvígjáték. 21.45: Oszt­rák képek. MAI TV-ATANTATUNK: 20.00: Zendülés a Caine hajón A kétrészes dráma közvetítése a Madách Színház Kamaraszínhá­zából, felvételről. 1972. tavaszán mutatta be a Madách Színház társulata Herman Bouk amerikai író drámáját, amely eredetileg regény formában jelent meg (ha­zánkban is kiadták ezt az Ame­rikában Pulitzere-díjjal elismert művet). A regény legizgalma­sabb epizódja , a bírósági tár­gyalás került színpadra. A helyszín San Francisco-i 12. ha­ditengerészeti kerület hadbírósá­gának tárgyalóterme, ahol a né­zők előtt bontakozik ki a drámá­ban a főszereplő, Maryk hadh­ágy is bírái e­lőtte

Next