Dolgozók Lapja, 1974. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

6 Nemzetiségi politikánk gyakorlatának aktivitása feladatok a IV. kongresszus után szövetség az így összegyűjtött anyagokat gondozza, és az arra érdemeseket kiadja, közkinccsé teszi. Nagy örömmel nyugtázta a Megyénkben jelentős számú Az anyanyelvi oktatással a nemzetiségi lakosság, ^ azon kapcsolatban — amely tekinbelül is a németség. Azokkal a tetőben megyénk kedvező helyfeladatokkal foglalkozunk itt, tetű, az adottságok és lehetőamelyeket a Magyarországi ségek meghaladják az igényes Németek Demokratikus Székét — felvetődött, hogy jó lehetsége a IV.kongresszus ne, ha az iskolán kívül, a nemzetiséalapján megjelölt. KISZ-korosztályú fiatalok kongresszusa tatai nemzetiség megyei és tájegységi kor részvételével nyelvművelő éi muzeum létrehozását, amely ferenciák szerveződ szinte min- klubok működnének. Ezeknek többségében német anyagot hanott a Hazafias Népfront a kluboknak a vezetése a né- tartalmaz. (És tegyük hozzá: megyei vezetői voltak, akik a met ajkú tanítókra, tanárokra megyei pártbizottságok és tanárulra elsősorban, nácsok támogatásával igen jó munkát végeztek. Jelentős Felvetődött a német nemzemértékben hozzájárultak az trségi lakosság megfelelő menyfeladatként jelölte meg a szövetség más tájegységekben is hasonló múzeum létrehozását, például Pécsett és Baján. Ebben tehát mi előbbre járunk, egységes nemzetiségpolitikai n^ségű — es minőségű _, neszemlélet és cselekvés további ^ft nyelvű irodalommal való viszont a falumúzeumok léteerősödéséhez. Jó példás volt JJftasanak kérdése is. Alfa- késének gondolatával mi is lábán vannak ugyan az erdő- foglalkozhatunk.) kelt községekben ilyen könyvek, azonban ezek többségük Figyelemre méltó a szövetben Goethe-, Schiller-, Heine-, bégnek az a törekvése, hogy a hornas Mann-művek. A nem- jövőben a munkába sokkalzetiségi olvasómozgalom ki- jó ban szí bontakozásához az igényeknek, + . . . . érdeklődésnek és műveltségi társadalom szintnek megfelelő könyveket kellene a könyvtárakba juttak e konferenciák a demokratizmus kiszélesítésére törekvésnek is. Sikerültek való kongresszust közvetlenül előa készítő küldöttválasztó közgyűlések is. Kiemeli az értékelés Komárom megyét, ahol intézkedési terv rögzítette a járási és helyi népfrontbizottságok tennivalóit —, ez Ä • sikOTM lebonyolítás záloga is volt. A küldöttek jó útravalót kaptak; demokratikus, aktív, sok embert érintő, a problémákat őszintén táró gyűlések előzték meg fela kongresszust. Számunkra itt most az a legfontosabb, milyen tennivalókat fogalmazott meg, fogadott el a kongresszus. Hangsúnyabb, eredményesebb a mozgalom. A honismereti munkával, a gyűjtéssel kapcsolatos feladatokat ugyancsak több oldalról jobban szeretnék bevonni a aktivistákat és tisztségviselőket. Erre a készség megvan, csupán az szükséges, hogy a területen élőket konkrét feladatokkal lássák el. Ehhez új munkastílusra és jobb munkaszervezésre szükség szövetségi szinten van Az új Országos Választmányis. közelítették meg. A hazai néha sok fiatal, aktív ember kemetség gazdag tárgyi és szellemi néprajzi kincseit csak úgy lehetne összegyűjteni, ha egyes falvakban szerveződne lyozni kell, hogy az utóbbi helyi múzeum. Az anyagot utalnak hoevei években jelentős fellendülés mindenképpen kiállításokon Je ®,.|fiakra utalnak, hogy^ül tapasztalható nemzetiségi po- kell bemutatni ahhoz, fitikánk gyakorlatában az élet közkinccsé váljon. Eddig hogy minden területén, különöskép ilyen jellegű akció volt, két „Reicht brüderlich die Hand!”a — Testvérien nyújts kezed! —, és a „Greift zur Feder” — Ragadj tollat! —, pályázat. Ez a két akció csupán a meglévő rendszerünk értékek töredékét hozta felfele igazolja, színre, úgyhogy újabb pen az anyanyelvi oktatásban, és a kulturális tevékenységben, a haladó tudományok ápolásában, örvendetes tény, mert ez is a pártunk politikája, társadalmi iránti bizalom hogy német ajkú dolgozóink valóban élnek nemzetiségi jogaikkal, de egyben eleget tesznek kötelességeiknek is: állandóan fokozódik aktivitásuk a társadalmi, politikai és külsúlyának, értékének megfelelőturális életben, en tudják a helyére tenni. A rük, akik szívesen vállalják és igénylik is a több feladatot. A IV. kongresszus előkészüi utalnak, hogy új lendületet vett a nemzetiségi munka. Az alaphelyzet nem változott, ámde a társadalmi aktivisták felismerték és meghatározták azokat a tennivalókat, amelyek a továbblépést biztosíthatják. Az egységes nemzetiségpolitikai szemlélet ilyen végeredményben összhangba versenyeket kell szervezni, került a cselekvéssel. A felpályázatokat kell kiírni, az adatok pedig, amelyeket a értékelésbe pedig több szakkongresszus megjelölt, újabb embert szükséges bevonni, szép eredmények születéséhez hogy az összegyűjtött anyagot vezethetnek el. A megyei és járási pártbizottságok, a Hazafias Népfront szervei minden segítséget megadnak a szövetség aktivistáinak; nagy gondot fordítottak arra, hogy olyan emberek dolgozzanak a választmányban, akik méltók és alkalmasak arra, hogy minden kérdésben képviseljék választóik érdekeit. A lelkesedésen és aktivitáson kívül ez is egyik biztosítéka a még jobb munkának. Vér Vilmos Orrr »1 ! Sokszínű világ Egyenjogúság Kellemes meglepetésben volt részük egy dániai hajógyár munkásnőinek. Egy bérfizetéskor, anélkül, hogy erről bármiféle értesítést kaptak volna, ugyanannyi pénzt találtak a borítékban, mint amennyit a férfi szaktársaiknak számfejtettek. De az örömük rövid ideig tartott, mert a legközelebbi alkalomkor ismét a régi — igazságtalan — bért kapták. A rejtély magyarázata: a vállalat a bérszámfejtésre elektromos számítógépet állított be. Ez pedig pontos számolónak mutatkozott és nem vett tudomást a nőkre vonatkozó megkülönböztetésről.hátrányos * ★ Kicsi a bors, de erős Egy „Big Smoke" (Nagy Füst) nevű 87 éves indiánnal interjút készített az amerikai televízió abból az alkalomból, hogy harminchetedszer atya. „Big Smoke” kijelentette: rendkívüli férfiasságát ő annak tulajdonítja, hogy egész életében és naponta igen sok borsot fogyasztott. Az Egyesült Államok Delaware államában már egy héten belül megnégyszereződött a borsfogyasztás.★ „akit kábítószerek kiszimatolására idomítottak be, vámellenőrzés alkalmával egy az édességnek álcázott kábítószert jóízűen elfogyasztotta. A rendőrkutya tehát elindult kábítószer-élvezés útján. Még a nem lehet tudni, hogy a kiszimatolt anyagot nem fogja-e ezentúl saját céljaira felhasználni. . •k Alibi A hollandiai Leduwarden rendőrsége rom betörőt, letartóztatott házzal vádolták őket, hogy kiraboltak egy bankot. A három betörő megdönthetetlennek látszó glibivel igyekezett félrevezetni a bírót: azt állították, hogy a kérdéses estén elejétől végéig a televízió műsorát kívánja, a nézték, s ha a bíró teljes műsorról részletesen beszámolnak. A bíró már-már hajlott arra, hogy elejtse ellenük a vádat, amikor az egyik tanú elmondta, a szóban forgó estén egy televízió képernyőjének a fényét látta kiszűrődni bankhelyiségből. Az agyafúrt a rablók a betöréshez hordozható tv-készüléket vittek magukkal. * Kábítószer Nagy izgalom uralkodott nemrég a svédországi Helsingborg vámhivatalában. Megbetegedett „Bamse”, a híres rendőrkutya. Az egyébként oly buzgó állat láthatóan nyomorultul érezte magát, szédült, a járása ingadozott, majd hirtelen néhány staniól csomagocskát hányt ki. Az azonnali állatorvosi vizsgálat megállapította, hogy a kutya hasist élvezett. Bamse, számlát. Szerelmi bánat Kereken 1000 kilométert taxizott, egyetlen fillér nélkül a zsebében egy 19 éves grazi felszolgálónő. Münchenbe autózott, mert azt remélte, hogy ebben a városban megtalálja és visszahódítja hűtlen jegyesét. Hiába kereste. Kétségbeesetten utazott vissza taxival Grazba. Ott már türrelmetlenül várta az időközben bűnbánóan visszatért vőlegény. Ez idő szerint közös erővel törlesztik a magas taxi- DOLGOZOK LAPJA 1974. március 31. vasárnap Gyerekek a közművelődésben „A ti dolgotok — tanulni” tematikusan szervezik. A Ma— mondogatjuk gyermekeinkhez Zsigmond Járási—Városi nők, s ezzel iskolai teendőik Könyvtár gyermekrészlege külön programot szervezett márciusban a IV., a II, az I., illetve az V-VI. osztályosoknak. A Berta Malomban is működik gyermekklub, s bábszakkör. Tatabányán, a Népházban az ifjúsági színházi bérletes sorozatban az Állami Déryné Színház mutatja be Jókai Mire megvénülünk című művét. A Filharmónia sorozatában ezúttal Erkelre és Csajkovszkijra emlékeznek, muzsikával. A Népház bányász könyvtárának irodalmi kora szavalóversenyt, filmvetítést „a középiskolai előkészítő tanfolyam hallgatói részére”, s továbbá fantasztikus utazást tervez „Verne Gyula nyomában” ... S még szinte alig soroltunk elő valamit is. A gyakorlatban, tehát a közművelődésben aktívan részt vesznek a gyerekek, a fiatalok. Más kérdés, ez mennyire tudatosul bennünk, akik nem vagyunk gyakorló népművelők. S vajon megfelelő-e az iskolák és a közművelődési intézmények együttműködése e tekintetben? Ahol ez a munka jól megy, ott az iskola eleve hasznát látja a közművelődési tevékenység hatásának (a színházi, zenei, báb- és meseműsorok például szervesen kiegészíthetik a tanult ismeretanyagot, nem is szólva a valóban ilyen szándékkal szervezett ,rendhagyó irodalompontos, rendes elvégzésére intjük őket. Valóban, ez munkájuk, elsődleges kötelességük. S most egy egészen más megközelítésben az alapproblémát így is felvázolhatnám: a közoktatás és a közművelődés a kulturális életnek két, okkal-joggal elválasztható, sőt elválasztandó területe. A közművelődés fogalomkörébe „az iskolán kívüli tevékenység” tartozik. Az elméleti elkülönítésnek azonban csak akkor van haszna, ha egyszersmind jobban odafigyelünk az oktatás és közművelődés egymásra hatására is. S mi több: végeredményben a mai iskolások lesznek a jövő közművelődésének tevékeny résztvevői. Nem mindegy tehát, hogy mereven, kategorikusan elszakítjuk-e e két területet egymástól a gyakorlatban, de akár csak gondolatilag is, avagy inkább keressük az összefüggéseket, az egészséges kölcsönhatás fő jellemzőit. A köznapi praxisban egyébként nem létezik ilyen „tudathasadás”. Az iskolások szakkörbe járnak, mozilátogatók, színházi előadások és ifjúsági koncertek lelkes közönségét képezik, nem beszélve például az olvasásról, ami egy bizonyos életkorban különösképpen jellemző, sajátos világfelfedezés értékű gyermek, a fiatal számára. Az ilyen alkalmak és lehetőségek orakro1 >■ részben spontán kínálkoznak, de — szerencsére — mindinkább szervezett keretek között is. Ez utóbbi esetben általában az oktatási és a közművelődési intézmény érzékletesen tapasztalhatja — tevékenységük viszonylag különböző jellege ellenére is — az egymásra utaltságot, a kölcsönös feltételezettséget. gel Mindehhez példákat bőségsorakoztathatnánk. Itt csak ízelítőt adunk néhány programtervből, jelezni kívánván, hogy bizonyságtevő támpontot ma már bármikor azon nyomban találhatunk. „Felnőtt” és „nyugdíjas” színházbérletek, hangversenysorozatok mellett általában természetesen szerepelnek a műsorkalauzokban a „gyermek-bérleti” színházi és koncertprogramok. Talán. MMK-ban áprilisra ígérik az Peti és a róka című mesejátékot, a Tarka-barka délelőtt műsor keretében Móka Mild közkedvelt „zsebszínházát”, s a Mese a tűzpiros virágról’’ című színházi produkciót. A gyermekklub foglalkozásai! Csak egy kiragadott példa: Esztergomban az úttörőház sok szakköre félezer általános iskolást foglalkoztat! Olyan lehetőségeket teremtve, amit egy-egy iskola képtelen biztosítani. Az együttműködés már ilyen keretek közt is elengedhetetlen. Vagy egy más mozzanatról: az oroszlányi városi művelődési központ átadása előtt téma, kell-e külön is szerepeltetni az intézmény megnevezésében az „ifjúsági” szót. Helyileg érthető a dilemma, hiszen az Ifjúsági Ház szerepét is átveszi az új intézmény. Lényegében azonban odáig kell eljutnunk, hogy a közművelődés szemléleti egészében ne váljon szét a „felnőtt” és a „gyermek” központú tevékenység (noha a hétköznapi gyakorlatban nyilván ez a helyes megközelítés). Azaz a gyermekeket és a fiatalokat éppúgy tekintsük a közművelődés aktív résztvevőinek, mint a felnőtteket, a nyugdíjasokat... A szabadidő pedagógiája még kidolgozatlan. Forrásokra itt is lelhet ez a kutatómunka: a már meglévő, élő közművelődési gyakorlatban. A szervezett keret persze nem jelentheti azt, hogy a gyermek életkori sajátosságai figyelmen kívül hagyásával „mégis megszervezzük” az adott programot. Viszont a járható út — a természetesen mindig is érvényesülő spontaneitás mellett — éppen az iskola és a közművelődési intézmény együtthatása révén kialakított, szervezett programokban fedezhető fel. Magyarán: a gyerekeknek helye van a közművelődésben, s a jövőt is látva bennük, már ma megerősödhet a kapcsolat a közoktatás és közművelődés közt, szemlélé atileg és a praxisban egyaránt. Jenkei János Pólya Zoltán: Húgom a kertben Georg// Holopov: Ballada a gellérthegyi Valahányszor Budapestre jövök, felmegyek a Gellérthegyre. Talán a háborús napok emlékei vonzanak oda? Onnan, a hegycsúcsról zúdítottak tüzet Pestre a németek, a Citadella vastag falai mögé húzódva, amikor Budán dúltak a harcok. Vagy talán, mint turista szeretek gyönyörködni a város panorámájában, mely a hegyről elém tárul? Igen, szeretem körüljárni a Citadellát, megkopogtatni a három méternyi vastag falakat s ezredszer is elcsodálkozom azon, hogy katonáink milyen rövid csata után semmisítették meg itt a fasiszták helyőrségét. Szeretek itt üldögélni, s szeretem nézni fentről Pestet és Budát, hol gépkocsival jönnek érte. a Előfordult, hogy kora reggel szálloda halljában újságírók gyűrűjében lehetett látni — interjút kértek tőle a lapok, a rádió és a televízió számára —, máskor meg úttörők, vagy zettömbömet, szemrehányóan idősebb emberek vették be- pillantott rám. De azért barátálttan elbeszélgettünk. Kíváncsi lettem, mi ez a Vaszilij Mihajlovics ma Tejnagy érdeklődés Golovcov kokovóban él, a pamutfeldolgozó fül. kombinátban dolgozik. Sose Gyorsan megtudtam, hogy hallottam még Tejkovóról, de De úgy érzem, mindennél Magyarországon Golovcovot pontosan magam elé tudtam jobban vonz a Gellérthegyre évek óta várták... Kisfalust képzelni Golovcov elbeszélése a Felszabadulási Emlékmű — Stróbl róla mintázta a Felsza nyomán. Csendes kisváros, sok kisfalu és Stobl Zsigmond lebadulási Emlékmű szovjet ka- parkkal nyűgöző alkotása. Magas talapzaton egy nőalak feje fölé emelt kezében a béke pálmaágát tartja. Alatta pedig egy szovjet katona áll, zászlóval a kezében. tonáját! Azt mondják, Golovcov felkutatása sem volt mindennapi. A szobrász emlékezett keresztnevére, de vezetéknevet a elfelejtette. Valaki ehhez hoz- Budapest vendégeit most rátette, hogy Vaszilij vezeték- egy ideig Budapesten állománem a hegyről dühöngő ágyúk neve katonai rangra emlékez- sozott. Itt találkozott Kisfalutorka fogadja, hanem a város tét Golovcov „fejest” jelent, di Stróbl Zsigmonddal. Milyen volt Golovcov katonai múltja a háborúban? Harcolt a Volgánál, és a Donnál, a Baltikumban és a Dunánál. Csapatteste a háború után Jól szemügyre vettem Golovcovot, valóban fel kellett, hogy keltse a szobrász érdeklődését. Arca nyílt, egyszerű, tekintete egyenes, és ami a legtöbb, a harcolni és dolgozni egyaránt jól tudó ember magabiztossága sugárzik róla. Azután pillantásom az ablakon keresztül messze Budára, a Gellérthegyre tévedt, fölé magasodó pálmaág — a — A fordító). A szovjet rádió béke jelképe, felhívást tett közzé: „Jelent-1965. áprilisában egy hábo- kezzen az a Vaszilij kereszt- ^ fényözönben lebegett a rús veterán-küldöttség tagja- nevű katona, aki Budapesten „almaászként érkeztem Budapestre, harcolt, s katonai rangra em- Magyarország felszabadulása fékeztető neve van”. A felhí 20. évfordulójának megünneplásra 30 ember jelentkezett, létére, de sajnos, nem volt köztük az, aki modellt állt a szobrásznak. „bronzkatona” A második vagy a harmadik napon kezdtem felfigyelni ar a pálmaágat tartó nőalak. „Jó volna tudni, vajon őt kiről mintázta a szobrász? ... Kis is lehet ez a nő?” — tűnődtem. Sajnos, másnap el kellett Golovcov utaznunk Budapestről. Négy év múlva, 1969. márva, hogy az egyik veterán , Vaszilij Mihajlovics Golovcov Golovcoval egymás mellet ciusában újra Magyarországra —, eltűnik. Hol maga megy el, ti szobákban laktunk. Az egyik látogathattam, ez alkalommal szabad estén bementem hozzá. Fáradtnak tűnt. Kiderült, éppen akkor mentek el tőle az egyik ifjúsági lap munkatársai. Amikor előhúztam a jegyszakszervezeti küldöttséggel. Bár a március hideg és esős volt, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját szerte az országban nagy tömegek ünnepelték. Küldöttségünk tagjai különböző városokba látogattak. Én a Győrbe és Sopronba tartó csoportba kerültem. Találkoztunk veterán forradalmárokkal, a volt nemzetközi brigádok katonáival, közülük sokan harcoltak Oroszországban a polgárháború idején a szovjethatalomért, majd hazájukban, Magyarországon, Győrből Sopronba utaztunk. Itt meglátogattunk egy szanatóriumot. Amint az egyik folyosón mentünk, a röntgenszobából egy szép, szobortermetű nő lépett ki fehér köpenyben. Valamennyien felfigyeltünk rá. A nő felénk jött, és az orosz beszédet meghallva, sorra