Dolgozók Lapja, 1974. május (27. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-15 / 111. szám

4 Oktatásügyi intézkedési tervek Az állami oktatás ................... terül és továbbfejlesztésének­­ felada­tairól szóló KB-határozatot követően, még 1972. októberé­ben megyei pártbizottságunk is megtárgyalta a közoktatás­­ügyi kérdéseket. A pártbizott­ság határozatát a társadalmi és állami szervek számára ajánlásokban foglalta össze. Egyben azt is feladatul jelölte meg, hogy a megyei tanács készítsen átfogó tervet a köz­oktatás megyei fejlesztésére. Az elmúlt nyáron a megyei tanács művelődésügyi osztálya nemcsak az előző tanév mun­káját értékelte, megjelölve a jelen tanév feladatait, hanem alapos helyzetelemzést is ké­szített „A közoktatásügy Ko­márom megyében” címmel. Ez a dokumentum segédanya­gul szolgált a tavaly ősszel e témával foglalkozó megyei ta­nácsülésre. A tanácsülés „Az állami oktatás felülvizsgálatá­ra hozott párt- és kormányha­tározat végrehajtása érdeké­ben teendő megyei intézkedé­sek” című beterjesztést vitatta meg. Ebből idézek: „A megye közoktatásügyének fejlesztési feladatai, ... a végrehajtást illetően nemcsak a megyei, hanem a helyi tanácsok, fenntartásukban működő ok­­­tatási intézmények, a járási hivatalok, a tanácsi szakigaz­gatási szervek számára is meghatározzák tevékenységük fő irányát”. A helyzetelemzés, a tenni­valók megjelölése és a fel­adatok valóra váltása érthe­tően, természetszerűen a leg­kisebb egységig, egészen az oktatási intézményig gyűrű­zik. Időről időre szükséges mérleget készíteni a városi tanácsoknak, járási hivatalok­nak is, hogy tr-nyitó tevékeny­ségüket ennek megfelelően tudják végezni. A tatabányai elemző munkát követően eb­ben az esztendőben Oroszlány, majd Esztergom is megfogal­mazta a tennivalókat. Ezek a programok — a megyei fej­lesztési tervhez hasonlóan, annak szellemét képviselve — keret jellegűek. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy a helyi sajátosságok, fő felada­tok ne differenciáltan fogal­mazódnának meg az áttekin­tésekben. Érthető, hogy mindezek el­lenére — éppen mert nem is csak szűken vett helyi gond — számos kérdésben egyértel­műen rokon fogalmazásra ta­lálunk. Oroszlány: „A rendel­kezésre álló erők összefogásá­val, az összefogás kezdemé­nyezésével el kell érni, hogy 100 óvodás korú gyermekre legalább 82 férőhely jusson, és biztosítva legyen a működési feltételekhez szükséges anyagi alap”. Esztergomban 100 szá­zalék fölött van a kihasznált­ság, s így tudják az óvodás korú gyermekeknek 80,2 szá­zalékát elhelyezni, tehát „fej­leszteni szükséges az férőhelyeket, kiemelten óvodai kell kezelni a belvárosi és az esz­­tergomtábori óvodaépítést”. Az iskolahálózat fejlesztésére is szükség van, hasonlóan napközi otthonok „otthon jel­n­legének” az erősítésére ... Oroszlányban jelentős ==========: eredmény­nek ítélik, hogy a kisegítő is­kola kedvezőbb személyi és tárgyi feltételek közt végezhe­ti munkáját, ennek ellenére indokoltnak tartják új, kor­szerű kisegítő iskola építését. Esztergomban viszont speciá­lis problémakört jelent a ci­gánytanulók iskoláztatása. 1973. szeptemberétől a Kos­­suth-iskolában ezek a gyere­kek az első osztályban önálló tanulócsoportba kerültek. probléma megoldására a pers­­­zektivikus választ is megfo­galmazzák: „Szorgalmazzuk az iskola-otthonos osztályok léte­sítését, ahol erre igény és le­hetőség van. A cigányosztályok ilyen irányú átszervezését cél­szerűnek tartjuk”. Lehetne sorolni az azonos és a sajátosan különböző gon­dokat. A lényegre szeretnénk itt utalni, nevezetesen, hogy megkülönböztetett helyet, sze­repet kapott a közoktatásügy továbbfejlesztése a tanácsi munkában általában is. Ez pedig igencsak érthető, hi­szen a jövő munkás­nemzedé­kének felneveléséről van szó, a korszerű alapműveltség biz­tosításáról, hogy a permanens képzés és önképzés természe­tes jelenséggé váljék társa­dalmunkban általában. A megyei tanács település­hálózat-fejlesztési terve más oldalról ad reális alapot ezen intézkedési tervek megfogal­mazásához. Oroszlány részle­ges középfokú központtá, Esz­tergom (Doroggal együtt) kö­zépfokú központtá erősödik. A jelen helyzet elemzése alapján így fő vonalaiban meg lehe­tett határozni, mire számít­hat az oktatásügy a fejlesztés során. A pedagógiai vonatko­zásokban folyó korszerűsítés pedig egyértelműen folyama­tos feladatokat ad mind a szakigazgatási szerveknek, mind az iskolavezetésnek, a tantestületi kollektíváknak, községek esetében egyben helyi tanács felelős testületé­n­­ek is. Mondhatja valaki: majd­­---­­­ nem két év telt el a KB-határozat óta, s „csak most” készülnek el a párt- és kormányhatáro­zat végrehajtása érdekében teendő városi intézkedések ?! A megyei művelődésügyi osz­tály alapos helyzetelemzése és feladatmeghatározása után, amihez szintén idő kellett, most jutottunk el az egyes településekhez. S tegyük hoz­zá: nem is 74-es teendőkről van itt szó, hanem a távlati feladatokról. Mindez pedig csakis alapos megfontolás alapján kerülhet egy-egy ve­zetőtestület elé elfogadásra. A munka természetesen egyet­len oktatási intézményben sem állt le, s nem állhat le. A jövő körvonalait viszont kapkodva megrajzolni lehetet­len, felelőtlen vállalkozás len­ne. A jövő iskolájának plasz­tikus képét még így is időbe telik — a minisztériumtól az oktatási intézményig — fel­mutatni az átalakulást jogos várakozással figyelő társa­dalomnak. J. J. Radio­és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.20: Glier: III. szimfónia „Ilja Muromeo”. 9.00: A kékszakállú herceg vára. 9.25: Kórusok és né­pi zenekarok műsorából. 10.05: ,,Nyitnikék”. 10.40: Haydn: Phile­mon és Baucis. 11.30: A Szabó­család. 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: A Belügyminisztérium DU­NA Művészegyüttesének népi ze­nekara játszik. 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. 14.05: Romain Holland és a muzsika. 14.30: Nők­ről — nőknek. 15.10: Harsan a kürtszó! 15.45: Budschuh István citerázik. 16.05: Gaál Jenő: Con­certo — bemutató. 16.22: Pro és kontra. 16.32: Az októberi forra­dalom dalaiból. 16.39: Ludovic Spiess énekel. 17.20: Barta Al­fonz énekel. 17.40: Lássuk, mi­ből élünk! 18.10: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 18.48: Kri­tikusok fóruma. 19.25: A Honvéd Nemzetközi öttusaversenyéről. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. Közben: kb. 20.25: Bulat Okudzsava versei. Kb. 20.45: A hangversenyközvetítés folytatása. Kb. 21.35: Verbunko­sok, nóták. 22.20: Slágermúzeum. 23.00: Brahms kamaraműveiből. 0.10: Ferencz Éva népdalokat énekel, Sára Ferenc furulyázik. PETŐFI RÁDIO 8.05: Fúvósesztrád. 8.20: Lehár operettekből. 9.03: Kíváncsiak klubja. 10.00: Zenés műsor üdü­lőknek. 11.55: Néhány perc tudo­mány. 12.00: Szigeti József és Mieczyslaw Horszowski Mozart­­felvételeiből. 12.40: Házunk tája. 13.03: Zenekari muzsika. 13.40: Orvosi tanácsok. 14.00: Klubrádió. 17.03: Tatabánya—Zilina KK-dön­­tő II. félidő. 17.50: Tánczene. 18.05: Külpolitikai figyelő. (Ism.) 18.20: Porszem a sivatagban. (Ism.) 19.02: Az MRT énekkará­nak operafelvételeiből. 19.24: A rock mesterei 29. rész. 20.25: Kis magyar néprajz. 20.33: Sarkadi Imre hősei. 21.36: Pro és kontra. 21.56: Hugo Wolf személyisége. 22.42: Angelo Ephrisfian együtte­se. 23.15: Daljátékokból. 3. MŰSOR 18.05: Iskolarádió. 18.25: Száza­dunk zenéje a stúdióban. 19.45: Külföldi tudósoké a szó. 20.00: A Benkó Dixieland együttes hang­versenye. 20.33: Kamarazene. 21.37:­­ Andor Éva és Kováts Ko­los énekel. 22.12: Rádiószínház. BUDAPESTI TV 9.30: Delta. 9.55: ..És színész benne minden férfi és nő”. (Ism.) 11.10: Játék a betűkkel. 11.35: Gyerekek a békéről. (Ism.) Ri­portműsor. (Ism.) 12.05: Képes Krónika. Képzőművészeti Maga­zin. film.) 17.18: Hírek. 17.25: Tí­zen Túliak Társaságának Maga­zinja. 17.50: Postafiók 250. Takács Mária műsora. 18.08: A KGST a világban — Magyarország a KGST-ben. 18.40: Rólad van szó! 19.10: Az MRT Közönségszolgála­tának tájékoztatója. 19.15: Esti mese. 19.30: T­v-híradó, 20.00: Bayern München—Atletico Madrid (SZÍNES­) Labdarúgó BEK-döntő mérkőzés. 21.40—22.15: • Hérold — Asthon: A rosszul őrzött lány. 22.20: Tv-híradó — 2. kiadás. 2. MŰSOR 20.00: Egy bizonyos Dulcinea. Magyarul beszélő spanyol film. 21.25: Tv-híradó. — 1. tévé­ki­adás. (Ism.) 21.55: Múzeum falak nélkül. (SZÍNES!) Amerikai film­sorozat I. rész. POZSONY 15.30: Hírek. 15.40: Fiatalok szemszögéből. 16.20: Kerékpáros Békeverseny. 17.25: Mezőgazdasá­gi egyetem. 18.00: Esti mese. 18.10: 52 komikus. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Találkozás barátokkal. 20.00: Bayern München—Atletico Mad­rid labdarúgó-mérkőzés. 21.55: Tv­­híradó. 2. MŰSOR 17.25: Hírek. 17.30: Diákok. Ro­mán film. 19.00: Tv-híradó. 19.35: A kőkorszaki ember nyomában. 20.00: Slágerstúdió. Az NDK te­levízió műsora. 22.05: Tv-híradó. BECS 10.00: Iskolatelevízió. 11.00: An­gyal a harsonával. Film. (Ism.) 16.30: Kicsinyek műsora. 17.15: If­júsági műsor. 18.00: Francia nyelvlecke 18.23: Jó éjszakát, gyerekek. 18.30: Három lány és három fiú. Filmsorozat. 19.00: Osztrák képek. 19.30: Tv-híradó. 19.55: Brüsszelből: Az Európa Ku­pa fináléja. 21.45: Tv-híradó. H. PROGRAM 18.30: Iskolatelevízió. 19.30: Tv­­híradó. 20.06: Tudományos maga­zin. 20.15: Harcban az idegenek­kel. Film. 22.05: Osztrák képek. 22.25: Tv-híradó. MAI TV-AJÁNLATUNK: 21.40: A rosszul őrzött lány Balett keresztmetszet. A televí­zió a május 21-i balett előadása előtt, ma az L. J. Ferdinand Hé­rold zenéje alapján készült mű részleteit mutatja be a nézőknek. A táncjáték eredeti változatát 1789-ben, Bordeauxban mutatták be, s ennek alapján készítette el a múlt század elején, Ferdinand Hérold francia komponista a ba­lett muzsikáját — az 1828-as pá­rizsi bemutatóra. Az 1960-as be­mutatóra John Lanchberg dol­gozta át a zenét, a világsiker azonban a rendező és koreográ­fus, a londoni Royal Balett nagy­mestere Sir Frederick Ashton ér­deme. A rosszul őrzöt­t lány a vi­lághírű művész legsikerültebb al­kotásának számít: a remek ba­lettkomédia vidám történetre épül. A részletekben Orosz Adélt, Fülöp Viktort, Sipeki Leventét, Barkóczy Sándort, Róna Viktort és Perlusz Sándort láthatjuk. DOLGOZOK LÁPJA 1914. május II. szerda Kilenc évtized L­eírni is különleges, aki­vel beszélgetek benj született. Haja ősz, 1885- de még dús, a bajusza hófehér, a mozgása fürge. Lassan kilenc­venéves lesz, de ha azt mon­daná: idén múltam hatvan, kedves öcsém — azt is elhin­ném. Véletlenül akadtunk össze, s a téma is véletlenül került elő: az olvasás szerete­­te, az újság szerepe, fontos­sága a mindennapi Azt hiszem Fogarasi életben. János, egyik legidősebb aktív olva­sója és előfizetője a Dolgozók Lapjának. Korát meghazud­toló frissességgel mozog — még el-eldolgozgat a Kandó Kálmán utcai ház kertjében is. A legelső reggeli elfoglalt­sága, hogy kézbe veszi az új­ságot és olvas. — Szeretem az újságot, a Dolgozók Lapját. Egy kicsit névadónak is tekintem ma­gamat. 1945 után, amikor meg­született az újság terve, a szerkesztők megkérdezték leendő olvasókat, mi legyen a a lap címe. Hát a dolgozók ol­vassák, legyen Dolgozók Lap­ja. Én így emlékszem. Azóta már volt közvéleménykutatás, de úgy tapasztaltam, nem si­került jobb nevet találni, mint akkor, induláskor. Hát ne­héz is — így, így szeretem: Dolgozók Lapja. ni? — Hogy mit szeretek olvas­Mindent. Én mindent megtalálok itt: politikát, a he­lyi dolgokat. Elolvasom folytatásos regényt, a kis hí­­­reket , az elhalálozási érte­sítéseket is. Az embert az élet minden területe érdekli, min­denre kíváncsi, ami itthon és a nagyvilágban történik... Fogarasi János messzi vi­dékről, Erdélyből, a Krassó- Szörény vármegyei Anináról került Tatabányára. Először 73 éve, 1901-ben járt az ak­kor születő bányatelepen, vég­legesen 1920-ban — több mint fél évszázada — telepedett le itt. Később az egykori Felső­­homokdűlőben, a mai Kandó Kálmán utcában épített házat, és ma is ott él. — Alig volt akkor még ház a környéken. Tiszta időben el lehetett látni innen egészen Tatáig, idelátszott a gimnázi­um épülete... Nem csak szívesen olvas, de szívesen és szívesen tud me­sélni is. — Akkoriban a felszabadult inas a segédlevél mellé egy ládát és botot kapott útra­­valóul. Azzal aztán neki a Vi­lágnak munkát találni és a szakmát megtanulni. Én is ilyen ládával vágtam neki a világnak, de szerencsés vol­tam, mert sok minden volt az útibatyumban, olyan vi­déken nevelődtem, ahol több nép, nemzetiség élt együtt, a Vaskapunál, Orsóvá—Vecse­­rova vidékén. Rengeteg hajó kötött ki itt, s a matrózok olaszul, szerbül, törökül, gö­rögül, románul, németül, ma­gyarul beszéltek. Én sem könyvből tanultam a nyelve­ket, hanem a pajtásaimtól és amire felcseperedtem sor nyelven beszéltem, egész Hát ennek a nyelvtudásnak nagy hasznát vettem az életben. — Ezen a határvidéken nem csak több nyelven beszéltünk, de megtanultunk csempészni is. A mesterem egyszer olasz szivart kívánt, átküldött hát Orsovára, hogy szerezzek. A nadrágom szárába dugtam a szivarokat, s úgy sétáltam vissza a határon, mintha csak ott őgyelegnék, a halakat né­zegetném a vízben. A csem­pészkedés ott olyan minden­napos volt, mint ma a bevá­sárlás. Különben gyönyörű vidék a Vaskapu környéke — ha teheti, egyszer nézze meg. Ott van a Jókai-regényben szereplő Senki szigete, ahol az Aranyember és Noémi tör­ténete játszódott le. A szá­zadfordulón törökök laktak ott. No és az átkelés a Vas­kapun hajóval, az sem volt akkor veszélytelen zaj. Egy Lotz nevű vállalko­ember szállt fel minden hajóra, irá­nyította át a legnehezebb sza­kaszon a sziklák között. Fémöntést tanult Fogarasi János — de a szakmát igazán Németországban tanulta meg. S bejárta fiatalon a fél vilá­got. Dolgozott még Moszkvá­ban is, sörétet gyártott Belg­­rádban, s akadt, ahol haran­got öntött. Dolgozott acéllal, vassal, alumíniummal — ke­­z­esett mestere volt a szakmá­nak. Mesélő kedve elapadhatatlan, a frissen áradnak az emlékek, történetek. Katonáskodás Szerbiában — állandó életve­szélyben. A hegyekben, az erdők mélyén meghúzódó ko­­mitácsok ellen kilátástalan volt a háborúskodás. A straf­­regiment, a büntető ezred pa­rancsnoka — egy Bécsből ide helyezett szalontiszt — való­sággal pánikba esett, amikor megismerkedett a „harci hely­zettel”, a katonai feladattal. Igazi büntetés volt számára ez a parancsnoki feladat. Aztán a háború véres évei következtek — még csak az első világháborúé. A legelsők között vitték ki a frontra és szerencse a szerencsétlenség­ben: korán fogságba került. Talán éppen az mentette meg az életét. Óriási vándorút kö­vetkezett — Ázsián át. A ke­leti vasútvonalat építette — a cári birodalom számára — hárommilliomod magával. Így jutott el egészen Arhangelszk­­ig. A háború vége felé már szabadabban mozoghattak a hadifoglyok, ő is nekivágott hát, hogy valahogy hazajus­son. Vonaton, hajón és min­denekelőtt gyalog tette meg a több ezer kilométeres vándor­­utat. (Ha megírná az emléke­it , bizony csak ebből a nagy kalandból kitelne egy re­gényre való.) De, még egy vargabetűt tett, amíg Tatabányára került. A háború végén Komáromban, a mai Komarnóban dolgozott, ott kapott munkát. A Tanács­­köztársaság leverése utáni esz­tendőben, 1920-ban nehezen juthatott haza a túlsó oldal­ról , és ismét csak a nyelv­tudása segített, hogy végül is átléphette a határt, a komá­romi hídnál... Útközben — Pestre igye­kezve — Tatabányán tartot­tak egy kis lélegzetvételnyi pihenőt a családdal. Jó alkal­mi szállást találtak és nem is mentek már tovább. Hát ennek is több mint félszáz esztendeje... A felszabadulás után még néhány évet dolgozott az ak­kori központi gépműhelyben. Ez már csak ráadás volt, nyugdíjba mehetett volna, de nem volt elég szakember, ma­radnia kellett. S bár több mint negyedszázada nyugdíjas, mégis minden érdekli, ami az életben történik. Kilenc évti­zeddel a vállán is elevenen él a mában. Ezért olvas, újságot is — ezért figyeli a nagyvilág, a megye, a város életének eseményeit. M­­­­egkockáztatom a követ­­ke•­keztetést is: „Aki az újságot szereti, úgy látszik nem öregszik meg”... De az sem baj, ha fordítva igaz: azért érdekli a világ — mert fiatal tudott maradni... (gombkötő) Hatvanéves a tincsei könyvtár tét Ötmillió nyolcszázezer köte­őriz a Lipcsei Német Könyvtár, amely a német nyelvű irodalom legnagyobb gyűjteménye a világon. Éven­te százezer új mű érkezik fennállásának hatvanadik esz­a tendejét ünneplő könyvtárba, amely az ENSZ (különösen az UNESCO) angol nyelvű kiad­ványainak is egyik legnagyobb lerakata. Korunk könyveit — múzeumi hivatásának megfe­lelően — eredeti alakban őrzi meg és hagyja az utókorra. Ötvenhatezer kül- és belföldi kiadóval és más könyvtárral tart szoros kapcsolatot. Nyolc­vanhat ország ingyen bocsátja rendelkezésére minden kiad­ványát. Könyvek, folyóiratok, par­titúrák,­­ térképek, egyetemi szakirodalom, festmények és metszetek reprodukciói, gra­fikai albumok, irodalmi érté­kű hangfelvételek, mikrofil­mek, szabadalmi leírások ta­lálhatók a jubiláló Lipcsei Német Könyvtárban. Egy ország. A szlovén parlament egyik tagja szerint a testület a kö­zelmúltban különböző tör­vénytervezetek szövegét szlovén nyelv helyett kényte­­­len volt szerb-horvát nyelven elfogadni. Ezzel majdnem egy időben az új alkotmány felet­ti vita során a szövetségi par­lament egyik bizottsága meg­állapította, hogy a szöveg szerb-horvát, illetve horvát­­szerb változatának egyik cik­kelye nem felel meg egymás­nak. Ez az eset szokatlan vitát váltott ki arról, vajon a tör­vények szövegének a Jugo­szlávia területén élő összes nép és nemzetiség nyelveire törté­nő fordítása hiteles-e? Mindazonáltal a vita nem érintette a jugoszláv nyelvek egyenjogúságát, vagy még pontosabban, a vitának nem volt politikai jellege. Tekintet­tel Jugoszlávia sok­nemzetisé­gű jellegére, több mint tíz évvel ezelőtt elhatározták, hogy szigorúan tiszteletben tartják a Jugoszláviában élő összes nép és nemzetiség — szerbek, horvátok, szlovének, macedónok, albánok, magya­rok és más nemzetiségek — nyelvének egyenjogúságát. Következésképpen megszűnt a lakosság többsége által beszélt szerb-horvát nyelv hivatalos nyelvként való használata. A Jugoszláv Szövetségi Par­lamentben létrehoztak egy bi­zottságot a törvényfordítások hitelességének ellenőrzésére. A bizottság tagjainak feladata a fordítások egyeztetése és an­nak megállapítása, hogy je­lentésük valamennyi nyelven azonos-e. Mielőtt a parlament jóvá­hagyná a törvénytervezeteket, egy gyakorlott fordítókból ál­ló szövetségi központ fordítja le. A központot két évvel ez­előtt a szövetségi adminiszt­ráció igényeinek kielégítésére hozták létre. Tagjainak képes­ségeit és hozzáértését — alkal­mazásuk előtt — vezető ju­goszláv filozófusok ellenőrzik. A központ fordítóinak te­kintélyes problémákkal kell szembenézniük. Eltekintve az egyes szövegek terjedelmétől, arth­üv gyakran nélkül 200 oldalt is, a fordítás pon­tossága érdekében kell meghatározniuk a gyakran napi politikai zsargon szavainak pontos jelentését is. Meg kell találniuk az önigazgatás alap­ján irányított társadalomban szükségképpen felmerülő és példa nélkül álló új fogalmak­nak és helyzeteknek megfe­lelő kifejezéseket és szavakat. Felesleges magyarázni, ez mennyire nem könnyű,hogy A tervek szerint a fordító központok fejlesztésének kü­lönleges figyelmet akarnak szentelni. Új intézeteket kí­vánnak létrehozni, melyeknek az lesz a feladatuk, hogy a gyakorlatban pontosan bizto­sítsák a Jugoszláviában élő népek és nemzetiségek nyelvi egyenlőségének elvét. Most vizsgálják azt a problémát, hogy ezek a központok és ne­vezetesen a szövetségi köz­pont, mennyire tudják követ­ni a jugoszláv nyelvek fejlő­dését. Ahhoz, hogy ez megva­lósuljon, elsősorban biztosíta­ni kell az új kifejezések, sza­vak és magha­tározások gon­dos, folyamatos, részletes és napra­kész nyilvántartását. A szövetségi központ fordítóinak konzultáció céljából gyakrab­ban kell majd felkeresniük a köztársasági nyelvi intézete­ket. Mivel szinte minden tevé­kenységi területet és az egész életet­ törvények szabályozzák, a törvények hibás fordítása súlyos következményekkel járhat. Ezért elengedhetetlen, hogy a törvényfordítások min­den nyelven egybehangzóak legyenek és ehhez hozzáértő, a feladatot azonnal és ponto­san ellátó fordító gárda szük­séges. A Jugoszláviában élő népek és nemzetiségek egyenjogúsá­gának elve természetesen nem korlátozódik csupán az elmon­dottakra. Az állampolgárok­nak joguk van anyanyelvükön fordulni az igazgatási és igaz­gatásügyi intézményekhez és nem kevésbé fontos, hogy az intézmények is ezen a nyel­ven válaszoljanak. Egyes ki­vételektől eltekintve ez az elv tökéletesen megvalósult a gya­korlatban és érvényes a kül­földi jugoszláv diplomáciai missziók és a jugoszláv emb#e­rek érintkezésére is. hivatalos

Next